f z d m.
Nőm. weIfí)C? m ellyek? Gén. Wdd)Ct? mellyeké?
Dat. roddjen? menyeknek? Acc. weícfye ? mellye- két ? Abl. bon rodd)en ? mellyektől ?
Több ízókból álló Pronomenek :
roöő fúr ti*
ncr? wöőfúr dne?
wűőfúr einő?
miilyen ?minéinii?Ezek úgy declináltatnak
,
valamintcin ,
Cilié,etn^/
a’ mellyekkel ölzve kaptsoltattak. A zt-is fzttkség előre meg-jegyezni, hogy
fúr
helyett nem helyellen té- fzik némellyek ezt a’ i z ó t o o t : mellyröl a’ Syntaxis- bán bővebben fogunk Izóllani.E d g y e s f z á m.
Mafculin, Fceminin, j Neutr, Nőin. wad fúr íiiu -tro a d fú re in e '? jvad fúr riítd “? miilyen?
G én . tvad fűt dtírd ? jvad fúr ctarr? mad fúr cinci ? miilyené? ! Dat. mad fúr cinem % mád fúr cinét 1 tvad fúr cinemhnillyennek?
Acc. mad fúr dnen? tvad fúr cinc1? madflkclnd ? miilyent?
A bl. v.tvad fűt tlncm? v.wad fúr eincr1? ». i»ad fut rinemlmillycntói*
Többes
T ö b b e s f z á in.
Nőm. mai fúr meícbc? miilyenek? 1 Gén. maifűtmebbet? miilyeneké? !
Dat. mai fúr tutidon 'i miilyeneknek ? fmind a’ három Genusban.
Acc. mai fúr melege ‘l miilyeneket ? I Abl. u. mai fúr mclcbcu'í millyenektol ?J
A Jegyzés, Mivelhogy ennek a’ Pronomennek : cin, eme, cini, többes fzáma nintsen , a’ többes ízámban helyette toeldje tétetik a’ co«s fiit után. p. ok. 2Bai fúr roclcbc i
ti, Jegyzés. Mikor e’ mellet a’ mai fúr chicr Pronomen mel
le t, Subílantivum vagyon, akkoron az cm fzónak a’ végén, fein a’Mafculinumban az cr, fém pedig a’Neutrumban az cs nem tétetik, hanem tsak mai fúr etn mondatik, és hajláfa hafonló a’ meg-nem határozó Articulusnak hajlásához, p.ok.
nem fzoktuk mondani: mai fúr etner 3D?ann bat bai cjcfagt*?
minémü ember mondotta azt ? hanem : mai fúr cin SOíanti
&c. N em : mai fúr eins í)au i ‘i minémü ház ? hanem:
mai fúr ein ím u i1?
A’ többes fzámban néha cl - hagyattatik a* tt>elcbc*is, midőn mellete Subílantivum vagyon, p. ok. e’ helyett; mai fúr rocícbc 33úcbet bat cr cjcfauft1? minémü könyveket vett? ezt- is mondhadá: mai fúr Súdjcr bat cr gcíauft ? mai fúr jfiuhcr fmb bai? mitsoda gyermekek azok?
^ v a g y -u a ’ nevező fzó k helyett valófiókról. 145
G y a k o r l á s .
*
2Bai ifi bai? ci ifi fetn^udji, unb ifi lein í>aai; ci múnfcbcn folcbci allé @tcrblicbc, unb fiircb- tcit feítbci atlc @fcrblicbc ? © ai Qíltcr. 2Bcld>er t|t ber fleinfle Sifcb im 2Baffcr ? ©cr ben®cbrcauj om naebfien beim ífopfe bat.
SBai fúr íeutevbaben bai fúrje?
0« ©cbácbtnifi? ©ic ©dufer.
SBatum bat ber' flJlcnfcb nur cú ne 3unge, aber jroct) 2íu<tcnunb jmci) Dbrcn ? meil mán jmcpmaí f» Pici l>6ren nnb feben; folt,
«ü rcbcit.
Mitsoda az? fém nem róka, fém nem nyúl; minden embe
rek kívánnyák, még-is mind
nyájan félnek tőle? A’ vénség.
Mellyik a’ leg-kiiTebbik ha! a' vizben ? A z, a’ mellynek a’
farka lég-közelebb vagyon a’
fejéhez. Mitsoda embereknek vagyon lég - rofzfzabb em
lékeztető elméiek? A’ réfze- geleknek. Miért vagyon az embernek tsak egy nyelve, de két fzeme és két füle ? az
ért , mert az embernek két- fzerte többet kell látni és hallani , niint-fetn fzóllani.
K
146 A' Vronomenékröl,
SBcc T)a( bac> goiban ‘I 2Bcffcní|en| Ki tselekedte azt? kié ez a' ifi bícfcé Jíiub1? áBcm bringet ifit gyermek? Kinek hozzátok azt ? baé i 2Bom hahón ®ie ju @a|lo
golaben 'í 2Bac! fúr cin @<$urfc hat bie §cn|ferfchcibc jctbcocöcn'!
SBelcfyeő gefúlít cuch ant bojton ‘i SBcíchcá SÖfábcheit ifi fciue Sdeb*
(te { 2Ba«S fűt cinci molít thv non biefen Alcibctn 'I 28ab fúr etner hat ihnt biefed 0clb gcfcöcufet! 3 eh babc oier Xabacfc<bo|cn $u fehenfen bcfomiiten, roclcbc gcfaÜí 3hncn bacon am beften i 2Baő habon 3hnon biofe porcon gofagt i 2Bae> gobon ©ic ntit fúr ntcinen 2Jogoí i
Kit hívott kegyelmed vendég
nek ? Minéinü gaz ember tör
te -e l az ablaknak üvegét?
Mcllyik tetfzik nektek leg
jobban? Mcllyik leányzó az Ö fzcretÖje ? Mellyikét akarjá
tok ezek közűi a’ ruhák kő*
zül ? Kitsoda ajándékozta néki ezt a’ pénzt ? Én négy tobák tartót vettem ajándékban, mel’yik tetfzik kegyelmednek lég-jobban? Mit mondottak ezek az urak kegyelmednek?
Mit ád kegyelmed nékem az én madaramért ?
V. A z Improprium Pronomenekröl, avagy nem
tulajdon-képpen való nevezetek helyét foglaló jzókról.
A z Improprium Pronomenek a’ fellyebb emlétett öt rendbéli Pronomenekhez nem tartoznak, hanem fsak mintegy közönséges nevezetek gyana'nt lzolgálnak.
Ezeket az itten következendő renddel fogjuk m e g -‘
visgalni.
S9?an, (az ember) cd, (az)
cincr , valaki, az ember, fttvag, valami,
cinigcg, némelly, valamelly.
ttlicho , egynéhány, jemanb, valaki, jobormaim, minden,
felehet, ollyan.
cin foltot, az ollyan, Hlyen, bot oino unb bot aubcrc, az ed-
gyik ’s málik.
foínot, egyfem.
mancher, némelly.
beibe, mind a’ kettő', allé, mind, mindnyájan, niemanb, lenki.
cin jcber, mind edgyíg,mindcnik.
cin jcglichcr, kiki.
cin unb anbtc, egyik-is máfik- is , némellyé*,
cintgc, némellyi;k.
ein jcbrocbct, mindenik, mind- edgyik.
Ez a’ fzó num kétség kívül ebből a’ tftann fzóból lett, melly férjíiat, férjet és embert téfzen. ’S majd tsak nem úgy élnek véle a’ németek, mint a’ magyarok ezzel a’ fzóval: a%
ember, úgymint: jemanb, valaki helyett, midőn valamelly bi
zonytalan , vagy közönséges dologról emlékezünk. De nem
le
lehet még-is mindenkor inagyarúl az embtr-el ki*tenni, nein- ls hajlik, mint a’ magyaroknál az ember. p. ok.
ifícm fagt, mondatik; vagy mondják.
iTínn rcilt mit nicbt gíaubou, nem akarnak nékem hinni.
m «it mirb íoinmcu, el - fogunk - jönni; vagy, el-fognak jönni.
Avagy tsak ezekből a' példákból-is éfzre vehetni, hogy több * féleképpen lehet az afféle fzólláfokat magyarázni, a’
Sellyékben nian vagyon. De többnyire akkor téí'zi a’ német
*2t a’ Ízót a’ Verbumnak edgyes l'zámu harmadik fzemélyé- hez, mikor mi a’ többes fzámu első' vagy harmadik ízeméi
vel vagy Paffivummal élünk. p. ok. mait braudjí, kívántatik;
San trifl, kivánnak, akarnak; mait tvtrb éjjen, enni fogunk;
San Íjat geívunfen, ittak.
lEs-is ollyan fzótska, a’ mellyet magyarul nem lehet nllyan fzóval fel-váltani, mclly mindenüvé illenék: jólleher eredetire nézve azt téfzi, a’ mit az az. Egyébaránt a’ ma
gyar könnyen fel-veheti annak értelmét, ha az olvajok és ol-
‘oaj'om két fzónak külömbségérc vigyáz. Ugyan-i’s, olwfok , id> lefe, femmi bizonyos tudva lévő' dolgot fel-nem téfzen, ha
nem tsupán tsak a’ tselekedetnek jclentéfe; az oh-afom ellen
ben, id) leje es valamelly különös és tudva lévő dologra-is m utat, a’ mellyben a’ tselekedet foglalatoskodik; mclly dolog a' német fzóban ezzel az csml jelentetik, p. ok.
Id? fogé ed, mondom ; habé cd ihm gefiigt, mondottam néki ; icf> tverbe ed U;m fogén, meg-fogom uéki mon
dani ; fage bu cd if>m, mondjad-meg néki &c.
Sokfzor a' bcfzcdben ebből az ca fzóből, az e betű mintegy cl-harapatik, és tsak az a hallatik az előtte való fzóval egybe kaptsoltatva; mellyet moftanság a’ könyvírók-is igen fzokásba vettek, p. ok. közönségefl’en ezt mondják : etifis, e’ helyett; ec ifi cd, az, vagy ö az; id) baba tí>m gefagt, e’
helyett: i# í>abe cd ibm gcfagt, én néki azt meg-mondottam;
Sicb inirs, e’ V lyett: gicb mir ed, add nékem; fxe tuirös tbun,
«’ helyett : ftetvirb cd tbun, meg-fegja tselekedni.
fltinet, ebben áz értelemben nemfzám; midőn példának oká
ért igy ízóllurk : was ciner nicbt gélemet b o t. ő«ö t'ann ee
«ud?nid)t, a'm it “valaki nem tanult, azt nem-is tudja; ha
nem annyit téfzen, mint mán, melly fzótska helyett néhol, de hibáiban, őcr $?enfd; mondatik. Az előbbi példa annyit téfzen, mintha így vólna: mad mán (ber Söícnfd)) nicbt go lemet baf, őad faun mán (cr) aud) nicbt, a’ mit az ember nem ta n á lt, az; nem-is tudja. Leg-inkább azért fzokás
K 4