I. RÉSZ
I.3 Hátrányos helyzetű csoportok a munkaerőpiacon
I.3.3 Megváltozott munkaképességűek, fogyatékossággal élők
I.3.3 Megváltozott munkaképességűek, fogyatékossággal élők
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján megváltozott munkaképességű személy az, aki testi vagy szellemi fo-gyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek.
A rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettsége szempontjából is meghatá-rozza a törvény a megváltozott munkaképességűek körét, erre a későbbi foglal-kozási rehabilitációról szóló részben térek ki.
Major Mária (1980) felosztása szerint: Rehabilitáltak: azok az emberek akik, a rehabilitáció folytán átlagos feltételek között gazdasági szempontból teljes értékű, átlagos termelékenységű és minőségű munka végzésére alkalmasak.
Megváltozott munkaképességűek: akik rendszerint a számukra kialakított spe-ciális feltételek mellett tudnak átlagos színvonalú és bonyolultságú munkát végezni. Rokkantak: azok, akik speciális körülmények között speciális feladatok ellátására alkalmasak (vagy nem tudnak munkát végezni). E csoportok foglal-koztatása hagyományos vállalati gazdaságosság értelmezés szerint sorrendben csökkenő hatékonyságú.(idézi Kálmán-Könczei, 2002)
A fogyatékossággal élő embereket rendkívüli módon érinti a kínálati oldal számára kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzet. Mivel a fogyatékossággal élő emberek korlátozott vagy korlátozottnak vélt termelékenységű munkaerőnek számítanak, bőséges kereslet esetén is csak akkor veszik őket igénybe, ha mun-kájuk ára más munkavállalók bérénél alacsonyabb. A jóléti államok a termelé-kenység e (vélt) korlátozottságának kiegyenlítésére eszközök sorát vezették be például bértámogatást adnak, átvállalják a munkahelyek átalakítási költségeit, kvótaszabályozást alkalmaznak a foglalkoztatás támogatására. (Maschke, 2010) A nyilvántartott álláskeresők között a megváltozott munkaképességűek aránya 5,2% 2010-ben a KSH adatai szerint. 2009-hez képest számuk az összes állás-kereső számának növekedését meghaladó mértékben 4300 fővel nőtt. Demográ-fiai jellemzőiket tekintve több közöttük a nő (55,8%). Korukra nézve kedvezőt-len mutatókkal rendelkeznek, mivel több, mint felük az 50 éven felüli
korosz-tartozott 2010-ben. Iskolázottsági mutatóik is kedvezőtlenek, mivel közel felé-nek (48%) legfeljebb 8 általános iskolai végzettsége van, szakmunkás bizonyít-vánnyal 33,7%-uk rendelkezik. A megváltozott munkaképességűek között ma-gas a tartós álláskeresők aránya 2010-ben 41,7%.
A fogyatékossággal élőkre vonatkozóan a 2001-es népszámlálás adatai áll-nak jelenleg rendelkezésre. E szerint Magyarországon 577.006 fogyatékosság-gal élő személy él. Közülük mindössze 8,9% foglalkoztatott, 2%-uk munkanél-küli, 76,8%-uk inaktív és 12,3%-uk eltartott.
A fogyatékossággal élőkre vonatkozóan az aktivitás-inaktivitás néhány jel-lemző adatát mutatja be Pulay (2009). A 15-39 év közötti 84 294 fogyatékos személy közül munkát nem keres: 57 102 fő (67,7%); munkát keres, illetve munkanélküli: 15 998 fő (19%); foglalkoztatott: 11 194 fő (13,3%,); azaz gaz-daságilag aktív 32,3%.
A 15-59 éves korcsoportban 289 529 fő a fogyatékosok létszáma, közülük munkát nem keres: 222 198 fő (76,7%); munkát keres, illetve munkanélküli: 37 742 fő (13,0%); foglalkoztatott: 29 589 fő (10,3%); azaz gazdaságilag aktív 23,3% (Pulay, 2009).
7. ábra A rokkantsági nyugdíjasok létszáma a nyugdíjasok létszámának százalékában (2006. december 31-én)
Forrás: Hablicsekné Richter Mária (2009): Nyugdíjas ellátottak az Eurostat adatbázisa alapján. Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, Budapest, 25
A rokkantsági nyugdíjasok arányát a nyugdíjasokhoz viszonyítva kiemelke-dően magas a rokkantsági nyugdíjasok aránya a nyugdíjasokon belül Svéd-országban 23,3%-kal. ÍrSvéd-országban, FinnSvéd-országban, LengyelSvéd-országban rok-kantsági nyugdíjasok aránya 20% körül van. Magyarországon ez az érték
16,4%. Legalacsonyabb a rokkantsági nyugdíjasok hányada Görögországban 5,7%-kal (Hablicsekné, 2009).
A fentiekben bemutatott adatokból jól látszik, hogy a megváltozott munkaké-pességű emberek jelentős része nem dolgozik. Ez több problémát is felvet. Az egyén oldaláról a feleslegesség érzését kelti, az állami költségvetésnek pedig a passzív költségek fedezetét kell előteremteni. Tipikus életútnak látszik, hogy az egészségkárosodást követően a sérült személy felhagy a munkavégzéssel, inak-tívvá válik, majd állapota stabilizálódását követően megkísérli a részleges reha-bilitációt, azaz megpróbál rokkantsági ellátása megtartása mellett dolgozni. A magyar államháztartás 2008-ban 631 milliárd forintot költött az aktív korú sze-mélyek rokkantsági nyugdíjának és 94 milliárd forintot az egészségkárosodott személyek szociális járadékainak finanszírozására. A kettő összege a GDP 2,9 százalékának felel meg. A kutatások és a szakirodalom is azt mutatják, hogy a megváltozott munkaképességűek körében tapasztalható a rehabilitációs ellenér-dekeltség, aminek okai a következők:
A megváltozott munkaképességűek jelentős része alacsony iskolai vég-zettséggel rendelkezik, a szakképzetlenek aránya magas,
Az egészségi állapot romlása után az ismételt munkába állást nehezíti az életkor, 45 felett különösen nehéz,
Az egészségi állapot romlása esetén a magasabb képzettségű személy sem tudja korábbi jövedelmét elérni, így a rokkantnyugdíj megtartására és a munka jövedelem elérésére törekszik,
A megváltozott munkaképességű személy jobban ki vannak téve a munkanélküliség kockázatának, így a nyugdíjról nem mond le még rö-vidtávon magasabb munkajövedelem kedvéért sem.
Az alacsony foglalkoztatás további okai:
Képzés, továbbképzés hiánya,
Fogyatékosság súlyossága,
Pszichológiai támogató szolgálatok hiánya,
Munkáltatók előítéletei,
Munkahelyek átalakításának hiánya. (European Disability Forum, 2002)
Rehabilitációs kártya
A rehabilitációs kártya a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozta-tását segítő eszköz, amit 2012. július 1-től lehet igényelni a rehabilitációs szak-igazgatási szervnél. A kártyát az adóhatóság állítja ki. Rehabilitációs kártyát az a megváltozott munkaképességű személy kaphat, akinek a vizsgálatát a rehabi-litációs hatóság elvégezte és a komplex minősítés szerint a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, vagy tartós foglalkozási rehabilitációt igényel.
Rehabilitációs kártyára az a személy is jogosult, aki 2011. december 31-én III.
csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szociális
A munkaadó a megváltozott munkaképességű személlyel fennálló adófizeté-si kötelezettséget eredményező munkaviszonyra tekintettel adókedvezményt vehet igénybe. A kedvezmény mértéke az adó alapjának megállapításánál figye-lembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér - de legfeljebb a minimálbér kétszeresének - 27 százaléka. A rehabilitációs kártya alapján adókedvezményre egy megváltozott munkaképességű személy után egyszerre csak egy munkaadó jogosult, és csak arra az időszakra, amelyben a Rehabilitációs kártyát letétben tartotta.
A Rehabilitációs kártya érvényes attól a naptól, amikor az állami adóhatóság a kártyát kiállította, a kártya visszavonásának napjáig. A rehabilitációs kártyára való jogosultság megszűnik, ha a rehabilitációs hatóság megállapítja, hogy a jogosultság már nem áll fenn.
A visszavont kártyát a Rehabilitációs kártyával rendelkező személy köteles az állami adóhatóságnak visszaszolgáltatni.
Ha az állami adóhatóság a Rehabilitációs kártyát visszavonja, erről értesíti a Rehabilitációs kártyát letétben tartó munkaadót. A munkaadó az értesítés átvé-telét követő naptól nem jogosult az ennek alapján járó kedvezményre.