lehetőségeit nem számítva, csak az időtartam-, ill. a hangsúlyviszonyok együttes ábrázolása alapján 20-ra emelkedett a jól megkülönböztethető verstani szótagtípusok száma.
Illusztrációként álljon itt Ady A vár fehér asszonya c. verse 1. szakaszának komplex rendszerű ritmikai képe!
•
100 Vö. PÉCZELY: i. m. 17. ,
A ritmikai hatások esztétikai funkciója •
Láttuk, hogy a versritmus akusztikai eredetű jelenség, egyes tényezői szorosan össze
függnek a hang fizikai jellemzőivel. Tisztában vagyok vele, hogy az előbbiekben vázolt komp
lex igényű ritmuselemzési rendszer — már csak szemléleti újdonsága, kialakulatlansága miatt is — tele van buktatókkal, kísérleti és elvi tisztázásra szoruló ingatag sejtésekkel. Egy vonat
kozásban azonban szükségképpen teljes: figyelembe veszi a hangzás m i n d e n fizikai sajá
tosságának verstani vetületét, mas oldalról viszont rámutat a vers m i n d e n lehetséges ritmikai elemének épp az akusztikai eredetben gyökerező szoros összefüggésére. A komplex, több elvű, dialektikus ritmuselemzés szükségességét tehát nem csupán szubjektív óhajok, hanem természeti törvények is alátámasztják. Épp ez a körülmény teszi a magyar verstani kutatások további fejlődésének szinte elengedhetetlen feltételévé a versakusztikai mérések minél szélesebb körű alkalmazását.
Mindezek hangsúlyozása mellett sem szeretném azonban azt a látszatot kelteni, hogy én a vers ritmusát teljes mértékben egzakt, mennyiségileg meghatározható jelenségnek tartom.
A versritmus művészi érvényesülésének, a tulajdonképpeni vers-zeneiség létrejöttének .elen
gedhetetlen feltétele a versszerűen rendeződött ritmuselemek e s z t é t i k a i f u n k c i ó n y e r é s e . Bármilyen rafinált akusztikai hatások ritmikus szövevénye csak akkor válik élő, pszichológiai hatékonyságú vers-zenévé, csak akkor művészet, ha fogantatásától kezdve minden ízében szorosan összefonódik a költői közlendő gondolati, érzelmi, akarati elemeivel,
s mint ezek adekvát kifejezésmódja, minőségileg magasabb rendű, csak a bonyolult tudati tevékenység szintjén értelmezhető funkciót tölt be. Aki egyáltalán hallja a verset, még ha belső
9* 131
hallással is, annak számára a ritmus nem puszta fizikai jelenség, de nem is sematikus verstani képlet, hanem a tartalomtól, szerkezettől, nyelvi stílustól elválaszthatatlan, a vers-individuum lényegéhez tartozó, élő szellemi valóság.
Közismert tény, hogy — az egyéni különbségektől most eltekintve —különböző érzés
komplexumot vált ki az emberből mondjuk a vonatfütty, a harangszó, a gépfegyverropogás, a méhzümmögés vagy a kályhaduruzsolás. Ennek a jelenségnek kettős oka van. Egyrészt az ember idegrendszere más-más módon reagál a különböző akusztikai szerkezetű hanghatásokra.
Az elnyújtott, éles, sivító vonatfütty nyilván kellemetlenebb, mint pl. a finoman periodikus, halk, sötétebb tónusú méhzümmögés. Másrészt e hangok eredetének, életbéli funkciójának
ismerete tudatilag is erősen befolyásolja a kiváltott érzelmi reakciót. A közeli, zúgó harangszó is mindenesetre barátságosabb, mint a távoli, tompa gépfegyverropogás. Ugyanez érvényesül
— jóllehet szerényebb ingadozásokkal, elvontabban, több szimbolikus áttétellel a versritmus esetében is.
A vers szövege a maga logikai, illetve képi jelentésén kívül hangalakjával, nyelvi ele
meinek elrendeződésével érzéseket, pszichikai hatásokat vált ki, külön mondanivalót hordoz.
E jelentéstöbblet közvetlen kiváltója az a k u s z t i k a i h a n g s z e r k e z e t , "mely a vershallóban —• ill. versolvasóban — részben a hangképzés mozzanataira utaló k i n e t i k a i é l m é n y t , részben a versszöveg tartalmi irradiációján alapuló a s s z o c i á c i ó s é l m é n y t eredményez.
„A költői nyelvbén a hangok kétszeresen kapcsolódnak a tartalomhoz, közvetve, a szón, a mondaton keresztül és közvetlenül, a hang és a tartalom közötti természetes kapcsolat révén."101
„Un seul art peut conter intellectuellement les choses tout en imitant le frémissement cosmique, et cet art, c'est la Poésie."102
Egyazon ritmikai jelenségnek természetesen nincs meghatározott, állandó esztétikai jelentése. Léteznek bizonyos tendenciák, hagyományok, a konkrét versszövegekben viszont a ritmustényezők „homonymiája" érvényesül. Ez egyáltalán nem jelent valamiféle egyhangú
ságot. Ha elfogadjuk és komolyan vesszük a versritmus négyelvű, komplex jellegét, rá kell jönnünk, hogy azonos ritmusú versek, sőt, verssorok előfordulásának valószínűsége is úgyszól
ván a nullával egyenlő. A négy ritmustényező elemeinek kombinációs, lehetősége gyakorlatilag végtelen, s a modern költészet a kötött metrumok elvetésével, szabadabb, merészebb kom
binációk alkalmazásával valóban végeláthatatlan ritmusterületeket nyitott meg a további fejlődés számára.
Miben új ez a ritmika? Nézetem szerint nem abban, hogy az addig tisztán érvényesülő metrumot fellazítja, nem is abban, hogy az addigi egy metrum helyett kettőt vagy hármat kombinál, még csak nem is abban, hogy egészen új metrumtípusokat hoz létre, hanem egy
szerűen csak abban, hogy az addig is és mindenkor érvényesülő négy ritmustényező között megszünteti a fölérendeltségi viszonyt, és a részleges vagy teljes egyenértékűség alapján, az egyes nyomatéktípusok változatos kezelésével szabadabb, sokszínűbb hangzásbeli lehetősége
ket kínál.
„Az ilyen fajta vers nem úgy keletkezik, hogy az ihletnek, mondanivalónak, témának stb. megfelelő hagyományos formába, ill. ennek variánsaiba illeszkedik a kifejezendő anyag, hanem a megszülető gondolat vagy a kibontakozó érzelem teremti, ill. bontakoztatja ki a neki megfelelő formát. . . . A gondolat itt a lényeges; az értelem, a gondolat kifejezésének célszerű
sége irányítja a formát, amely a sorozatosságot feloldva szabad, alkalmi hullámzással követi a versben kibontakozó életfolyamatot."103
101 FÓNAGY: A költői nyelv hangtanából. 1959. 242.
102 MOBEEE: Le rythme du vers libre symboliste. 1943-44.
1 03 PÉCZELY: i. ni. 130.
A következetesen metrum nélküli versek „szabad" ritmusa azonban nem jelentheti az akusztikai tényezők teljesen véletlenszerű, kusza szövevényét. Valamiféle rendszer, ismétlő
dés, sorozatosság, periodicitás minden versben érvényesül. A különbség egyrészt az, hogy míg a metrikus versekben az egymásnak megfelelő jelenségek alapvetően azonos .minőségűek, addig a metrum nélküli versekben a ritmustényezők minőségi keveredését tapasztalhatjuk.
Másrészt a kötött metrumú versektől a művészi próza felé haladva a ritmikai tényezők ren
dezettségének és funkciónyerésének különféle fokozataival találkozunk.104 Ezek rendszerbe foglalása és a lehetőségek szerinti elhatárolása külön tanulmány tárgya lehetne. A metrum nélküli ritmusalakzatokról — így elsősorban az ún. szabad versről — egyelőre csak annyit tudunk, hogy kisebb egységeikben érvényre jutnak ideiglenes és részleges szabályszerűségeket tükröző m i k r o m e t r u m o k , sőt, helyenként, különleges esztétikai funkcióban, képlet
szerű, hagyományos metrumok is.105/Nyilvánvaló azonban, hogy akár a szabad vers, akár egyéb metrumtalan formációk vizsgálatában nem lehet egyetlen szempont a hagyományos verselés foszlányainak keresése. Sajátos, önálló alakzatokról van szó, fel kell tárnunk specifikus tör
vényszerűségeiket. A versritmus akusztikai eredetű négyelvűsége az az egységes alapszint, ahonnan kiindulva a régi és új, magyaros és időmértékes, metrikus és nem metrikus ritmus
formákat közös szempontú vizsgálatnak vethetjük alá.
Természetesen nem szabad azt képzelnünk, hogy az egyes metrumok, metrumrendszerek használata vagy akár visszaszorítása, mellőzése önmagában a művésziség primitívebb vagy magasabb fokát jelenti. A megvalósult ritmus művészi értékét soha nem strukturális szempon
tok határozzák meg, hanem a ritmikai elemeknek és ezek Összhatásának a költői közlendővel való szerves kapcsolata, e x p r e s s z i v i t á s a.106
Minthogy az egyes ritmikai elemek és alakzatok kifejező értéke esetenként nem csupán formális tényezők hanem főként a szövegkörnyezet értelmi-hangulati sajátosságainak függ
vénye, funkcionális vizsgálatoknál nem tartom kielégítőnek a csupán leíró szempontú rend
szerezést. Véleményem szerint az egyes ritmikai tényezők és ritmusalakzatok konkrét elő
fordulásaik funkcionális elemzése alapján négy csoportba sorolhatók.
I m i t a t i v szerepet töltenek be, ha közvetlenül az általuk hordozott gondolategység tartalmával kapcsolatban hangutánzó vagy hangulatfestő tendenciát mutatnak.
Pl. a „kevés szavú, rossz szemű, fürge" álom-fickó Dobol egy fekete koporsón, Táncol bolondul a kezein
S röhögve mondja: „Ülj le, ülj le".
(Ady: Az én koporsó-paripám) A rövid kopogó szótagoknak, különösen az idézet első sorában nyilván hangutánzó szerepük van, ehhez járul még a sor primitív, két hangból álló magánhangzó-rendszere is.
Egy másik példa:
Fent, fent, a csúcson: nagy-nagy szűzi csönd.
(Ady: Búgnak a tárnák) A hosszú, tömött hangtestű szótagok, a szokatlanul sok, azonos értékű hangsúly, a szinte tökéletes szimmetria, melyet finoman átsző még a különböző hangrendű szavak úgy
szólván középpontosan tükrös elhelyezkedése, mindez teljes ritmikai apparátussal érzékeltet valami fenséges, hideg nyugalmat, a „dalok szent hegyének" szimbolikus távlatokba vesző, ünnepélyes hangulatát.
104 Vö. PÉCZELY: i. m. 107—138.
106Vö. GÁLDI: Ismerjük meg a versformákat! 1961. 174—185. és PÉCZELY: i. m. 132—
138.
lóé YQ PÉCZELY: i. m. 131.
133
Második fokozat: az e x p r e s s z í v funkció. Itt a tartalmi-formai összefüggés nem közvetlen, szó szerinti, hanem csak nagyobb egységekben, esetleg a vers egészében érvényesül.
Álljon itt példának egy tökéletes kis hangulatkép, Ady Három őszi könnycsepp c. verse:
Őszi délben, őszi délben Óh, be nehéz
Kacagni a leányokra.
őszi éjben, őszi éjben Óh, be nehéz
Fölnézni a csillagokra.
őszi éjben, őszi délben Óh, be könnyű Sírva, sírva leborulni.
A gyermekien egyszerű ütem- és hangsúlyrendszer, melyet enyhe trocheikus időelosz
lás is támogat, a belső rímek végigvonulása, a középső sorok elgondolkoztató, szünetet, atmosz
férát teremtő rövidsége, a környezetnél magasabb hangfekvése együttesen adja a csodálatosan tiszta, kicsit merengő, melankolikus hangulatú vers zenei varázsát.
Ugyanilyen egész verset átfogó, az érintett szavak fogalmi lényegétől közvetlenül nem függő expresszív szerepe van pl. a sorok, sőt, ütemek viszonylag hangsúlytalan, dallamban is mély tónusú indításának A halál rokonában. Csak a legjellemzőbb szakaszt idézem:
Szeretem azt, aki csalódott, Aki rokkant, aki megállott, Aki nem hisz, aki borús:.
A világot.
Esztétikai értelemben jóval kisebb jelentőségű a vers ritmikai szövetébe valótegyszerű s t r u k t u r á l i s beilleszkedés. Különösen metrummal vagy annak valamilyen oldottabb változatával rendelkező versekben akadhatnak olyan ritmikai jelenségek, melyeknek effektív esztétikai szerepe úgyszólván nincs, a vers egészét tekintve mégis szerves, nélkülözhetetlen összetevők. (Pl. egy szó belseji mellékhangsúly.)
Végül vannak k ö z ö m b ö s ritmuselemek, melyek még az alapszöveten belül is esetlegesen, véletlenszerűen jelentkeznek. (Pl. egy kevésbé fontos szó hangminőség-szerkezete.) A ritmustényezők esztétikai funkcióját, kifejező értékét egyelőre csak esetenként, a konkrét verselemzés területén értelmezhetjük. Az egyes ritmikai elemek „homonymiája", több, egymástól eltérő jelentés hordozására való alkalmassága megnehezíti általános érvényű, deduktive alkalmazható következtetések levonását. A vers-zeneiség hatáskomplexumának rendszeres feldolgozása a további kutatások feladata.
Egy valaha megírandó rendszeres funkcionális verstan számára a következő felépítést javasolom:
A komplex ritmuselemzés elvi alapjai (Leíró szempontú bevezetés) A ritmustényezők analitikus vizsgálata I. Az időtartam-viszonyok kifejező értéke
1. Időmértékes metrumokban a) imitativ funkció b) expresszív funkció c) strukturális funkció d) közömbös funkció
2. Más metrumokban a., b., c , d.
3. Metrum-kombinációkban a., b., c;, d.
4. Metrum nélküli ritmus-alakzatokban a., b,, c , d.
I I . A hangerősség-viszonyok kifejező értéke 1. Hangsúlyos metrumokban
a., b., c , d.
2. Más metrumokban a., b., c , d.
3. Metrum-kombinációkban a., b., c , d.
4. Metrum nélküli ritmus-alakzatokban a., b., c , d.
HU. A hanglejtés kifejező értéke 1. Hanglejtés-metrumok lehetősége
2. A hanglejtés szerepé a különböző metrumok érvényre juttatásában a., b., c , d.
3. A hanglejtés metrumoktól független funkciója a., b., c , d.
IV. A hangminőség kifejező értéke 1. Hangminőség-metrumok lehetősége
2. A hangminőség szerepe a különböző metrumok érvényre juttatásában a) A rím szerepe
a.% b., c„ d.
ß) Az alliteráció szerepe a., b.,. c , d.
y) A hangszimbolika szerepe a., b., c , d.
3. A hangminőség metrumoktól független funkciója
«); P); y)
A ritmustényezők szintetikus vizsgálata
I . A ritmustényezők összefonódása metrikus versekben 1. Időmértékes metrumokban
a., b . , ' c , d.
2. Hangsúlyos metrumokban a., b., c , d.
3. Metrum-kombinációkban a., b., c , d.
21. A ritmustényezők összefonódása metrum nélküli ritmus-alakzatokban 1. metrum nélküli versrendszerekben
a., b., c , d.
2. a szabad versben
a., b . , c , d. » • /• ,
3. a művészi prózában a., b., c , d.
Függelék: versakusztikai felvételek és táblázatok.
135