Megjegyzések a kolligátumról

1. Ha a kiadvány adott példánya kolligátum (gyűjtőkötet) része, akkor ezt a kapcsolatot a dokumentumok azonosításához szükséges adatokkal közöljük az alábbi hívójellel:

787 rekordkapcsolatok ismételhető

1.1 A rekordkapcsolatok leírását az 580-as hívójelű mezővel együtt használjuk, amely megmagyarázza a bibliográfiai kapcsolat jellegét:

580 A bibliográfiai kapcsolat jellege nem ismételhető 2. A kolligátum leírása egy összefoglaló leírásból és a kolligátum egységeinek

leírásából áll. Az összefoglaló leírás a kolligátum címét, a bibliográfiai kapcsolat jellegét, illetve a kolligátum egységeinek címét és bibliográfiai azonosítóját tartalmazza. A kolligátum egységeiről készült leírásban az egységnek a kolligátum sorrendjében elfoglalt helyét, az összefoglaló leírás címét és bibliográfiai azonosítóját közöljük:

245 a kolligátum címe nem ismételhető

580 a bibliográfiai kapcsolat jellege nem ismételhető

787 rekordkapcsolatok 1. ismételhető

787 rekordkapcsolatok 2. ismételhető

2.1 Az 580-as mező indikátorai:

első indikátor # nincs definiálva második indikátor # nincs definiálva

első indikátor 0 a mező tartalma megjelenik 1 a mező tartalma nem jelenik meg második indikátor # kapcsolódó tétel

8 nem jelenik meg az alapértelmezett kifejezés 2.3 A 245-ös mező almezőazonosítói:

a a kolligátum címe nem ismételhető

c a címlap többi része (egyéb címadat, szerzőségi adat) az

első szerzőségi adattól nem ismételhető

2.4 Az 580-as mező almezőazonosítói:

a a bibliográfiai kapcsolat jellege nem ismételhető 5 a kolligátum 1. stb. egységének helyrajzi száma nem ismételhető

2.5 A 787-es mező almezőazonosítói:

t a kolligátum 1. stb. egységének címe nem ismételhető w a kolligátum 1. stb. egységének azonosítója ismételhető

2.6 Példa a kolligátum összefoglaló leírására:

245 00 $aKolligátum RA 6334 – RA 6335 580 ## $aKolligátum

787 0# $tDe vanitate consiliorum$wbibJAT00805444 787 0# $tGemmae Latinae$wbibJAT00805447

2.7 Példa a kolligátum első egységének leírására:

245 10 $aDe vanitate consiliorum /$cAuthore S. L.

580 ## $aKolligátum 1.$5SZ1 RA 6334

787 0# $tKolligátum RA 6334–RA 6335$wbibJAT00805443

Megjegyzések - Megjegyzések a kolligátumról 2.8 Példa a kolligátum második egységének leírására:

245 10 $aGemmae Latinae /$cex Horatio Tursellino Societatis Jesu 580 ## $aKolligátum 2.$5SZ1 RA 6335

787 0# $tKolligátum RA 6334–RA 6335$wbibJAT00805443²²²

3. A kolligátum összegző rekordjában a személy- és testületi nevet mint szerzői közlést (lásd →Besorolási adatok) csak szerzői kolligátum esetén írjuk le.

3.1 A kolligátum összegző rekordjának címe általában fiktív cím.

3.2 A →Megjelenés adatait csak ugyanazon megjelenési hely, kiadó, terjesztő stb.

esetén írjuk le.

3.3 A kiadás különböző évszámait kötőjellel összevonva közöljük.

3.4 A kolligátum összegző rekordjában a kolligátum egységeinek darabszámát arab számjegyekkel írjuk le.

A régi könyvek bibliográfiai leírásának első lépése a legtágabb értelemben vett kollacionálás, azaz a dokumentum bibliográfiai egységként való meghatározása.

Amíg a modern könyvek esetében ez a probléma alig vetődik fel, addig az 1850 előtti dokumentumok feldolgozása során gyakran kell válaszolnunk arra a kérdésre, hogy a leírandó könyv egészét vagy az egyes részeit tekintsük-e bibliográfiai egységnek. Másképpen fogalmazva: vajon az egybekötött dokumentumok egyetlen bibliográfiai egységet alkotnak-e, vagy pedig olyan önálló részek, amelyek utólag kerültek egymás mellé a gyűjtőkötetnek, azaz kolligátumnak nevezett kötetben?

A MSZ ISO 10324:2002²²³ szerint a bibliográfiai egység a dokumentum egésze és része. Hogy az egészet vagy a részeit kell-e egységként kezelni, arra nézve az együttes megjelentetés szándéka a mérvadó.²²⁴ Ha a nyomdász vagy a kiadó a kolligátum részeit együttes kiadványként hozta forgalomba, akkor egyetlen bibliográfiai egységről van szó. Ha a részek a nyomdász vagy a kiadó szándéka szerint külön-külön jelentek meg, akkor – bár fizikailag egyetlen kötetet képeznek – önálló bibliográfiai egységnek tekintendők. Bonyolítja a helyzetet, hogy ugyanaz a dokumentum gyakran önállóan és kiadói kolligátum részeként – úgynevezett alternatív kiadás formájában – is napvilágot látott (lásd még →Kiadás).

Nyilvánvalóan nehéz a kiadói szándékot – több évszázad távlatából – meghatározni. Szerencsére van néhány fogódzó, amely segít eldönteni: utólag egybekötött gyűjtőkötetről, azaz több bibliográfiai tételről, vagy pedig kiadói kolligátumról, tehát egyetlen bibliográfiai egységről van-e szó.

1. A címlap.

Az önálló címlap önmagában még nem bizonyíték az önálló bibliográfiai egység mellett. A 17–18. század sajátos kiadványtípusát, a tudományos fokozatok elérésére írt tézisfüzeteket (lásd még →Megjegyzések a tézisfüzetekről) sokszor egy korábban – és természetesen önálló címlappal – megjelent könyvvel együtt adták ki. Domin Imre pesti egyetemi joghallgató tézisfüzete például az egy évtizeddel korábbi Principia iuris ecclesiastici regni Hungariae című munkával egybekötve jelent meg.²²⁵ Ez egyben arra is példa, hogy némely dokumentum önálló bibliográfiai egységként és kiadói kolligátum részeként is napvilágot látott.

Gyakori jelenség, hogy bár a kiadói kolligátum minden egyes része külön címlappal rendelkezik, ezek a belső címlapok csupán a figyelem felkeltését szolgálják és ezért sokszor hiányzik róluk lényeges, a címoldalakra jellemző adatelem.

Így jelent meg például Csécsi János Observationes orthographico-grammaticae című műve Pápai Páriz Ferenc Dictionariumának függelékeként.²²⁶

Máskor maga a címoldal hívja fel a figyelmet arra, hogy a főműhöz kötött nyomtatvány a főművel együtt alkot egyetlen bibliográfiai egységet. Latin nyelvű címoldalakon a cum elöljárószó, az accedit, accessit vagy a cui adjunguntur stb.

kifejezések utalhatnak erre, mint például az 1821. évre kiadott magyarországi tiszti névtár címoldalán.²²⁷

Az egybekötött dokumentumok olykor közös címlappal is kiegészülnek, ahol a közös cím utal az együttes kiadás szándékára. Ilyen közös címlappal jelent meg Karl Adolf Eschemayer természettudományi művének magyar fordítása és Kováts Mihály vele polemizáló munkája.²²⁸

2. Más közös rész:

Az összetartozás szándékát a liminaria, például a közös sajtóhiba- és tartalomjegyzék, vagy az előszó is bizonyíthatja. Johann Heinrich Boeckler például az előszóban utal C. Velleius Paterculus-kiadásának és a hozzá kapcsolódó tanulmányának együttes megjelenésére: Apparebit hoc praesertim ex Characteribus politicis, quos in formam publicarum exercitationum adornatos distinctosque huic opusculo adiunximus [ez különösen kitűnik majd Politikusi sajátságok című művemből, amelyet a közös gyakorlások formájára elkészítve és elkülönítve ehhez a művecskéhez csatoltunk].²²⁹

Megjegyzések - Megjegyzések a kolligátumról 3. A terjedelem-, ív- és levéljelölések:

A fentiek arra is példák, hogy a kiadói kolligátumokban a terjedelem, ív- és levéljelölés általában újrakezdődik, hiszen az egymás mellé kötött művek gyakran nem is egy időben hagyták el a sajtót. Sokszor éppen a raktárban porosodó, egymástól függetlenül kiadott könyvektől próbáltak a kiadói egybekötéssel megszabadulni.

Az átmenő terjedelem, a folytatólagos ívjelzés és az átmenő őrszó azonban már egyértelműen jelzi az együttes kiadás szándékát. Folytatólagos lapszámmal jelent meg például Csokonai Vitéz Mihály Poétai munkáinak az Anakreoni dalokat tartalmazó második kötete és a költő ugyanakkor kiadott Kleist-fordítása.²³⁰ A lapszámozás kapcsolja össze Keresztúry József Leopoldus II. in campo Rákos című művét és Horányi Elek álnéven írt Commentariusát is.²³¹

Buzinkai Mihály pataki tanár két – Lőcsén 1703-ban megjelent – retorikakönyvében pedig a folytatólagos ívjelzés szól a kiadói egybekötés mellett.²³² Kiadói kolligátumot jelez az átmenő őrszó is, például a tridenti zsinat dekrétumainak 1695. évi velencei kiadásában, ahol az utolsó őrszó a mellékötött Index librorum prohibitorum önálló címoldalára mutat.²³³

4. Tartalmi kapcsolatok

Ez utóbbi példából azt is láthatjuk, hogy a formai jegyek mellett a tartalmi összefüggések is segítenek eligazodni a bibliográfiai egység megállapításában.

A legegyértelműbb kapcsolat természetesen a többkötetes kiadványok (lásd

→Formai feltárás: a több egységben megjelent kiadványok leírása) kötetei (tomus primus – tomus secundus, pars prior – pars posterior stb.) között van. De a tridenti zsinati dekrétumait és a hozzákötött Indexet is a tartalmi kapcsolat sorolta egyetlen kötetbe. Ugyanakkor a kalendáriumhoz szorosan hozzátartozik a prognosztikon, a történeti műhöz a kronológia, a szövegkiadáshoz pedig a hozzáfűzött kommentár.

Általában egyetlen bibliográfiai egységet alkot a mű és az appendix, a tézisfüzet (lásd a →Megjegyzések a tézisfüzetekről) és a vele egybekötött – többnyire a graduáló költségén kiadott – tudományos kiadvány, vagy éppen a törvénykönyv és a törvények indexe, ahogy ezt a Werbőczy-dekrétum 17. századi kiadásaiban láthatjuk.²³⁴

5. Egyéb jelzések

Ritka kivétel, amikor maga a nyomdász nyilatkozik a könyvek egybekötéséről.

A Statutum iurium municipalium saxonum in Transylvania című mű²³⁵ címoldalának szedéstükre alatt a következő utasítás olvasható: Ezt a titulust a’ negyedik könyv titulusa hellyett kell tenni, azaz a könyvnek a kolligátumban a negyedik helyet kell elfoglalnia. A megjegyzés – ami természetesen nem a nagyközönségnek szól –, elkerülte az íveket körbevágó könyvkötő figyelmét, s így ma is bepillanthatunk a korabeli könyvszerkesztés folyamatába.

2.8.4. Megjegyzések a példánnyal kapcsolatos eseményekről, a példány