Marton: Obligations de resultat et obligations de moyens,

Paris. Libraírie du Recueil Sirey. Marton Géza, a debreceni egye-tem kitűnő professzora egy nagy vonalú essayvel jelentkezik a francia könyvpiacon.

A z első benyomás: friss és üde a francia stylus. Egyszerű mondatok, világos kifejezések. Romae-Romano vivitur more. A német jogtudomány emlőin nevelődtünk mindannyian, mai ma-gyar jogászok, és a németektől nemcsak a jót, tartalmilag he-lyeset vettük át, hanem a német jogászi stílus is reánk neheze-dett a mondiatkolosszusok nyűgével és a hosszú lélegzetű gondo-latfűzés minden terhével. Marton tanulmányának stílusa: kecses és könnyed, pedig gondolati súlya a jog alapvető elméleti' problémáit görgeti. A született francia bizonyára rá fog akadni egy-egy nyelvi tökéletlenségre — a magyar olvasót — aki az írás formáit is szereti — elbájolja a stílus teljes egyszerűsége,, könnyedsége.

A tanulmány lényege: minden kötelem: eredmény kötelem..

A kötelezettség ereje nem merül ki abban, hogy a kötelezettet reászorítja a mindenkor szóbanforgó magatartásra, erőkifejtésre, hanem a mindenkor szem előtt tartott eredmény létesítésére.

A z egységes kötelemnek mesterkélt kettőbeosztása, ha a kötele-zettség tartalmát a -kifejtendő tevékenységre korlátoljuk, és -a még sem elhanyagolható eredmény létesítését egy külön garan-ciális kötelezettség feltevésével próbáljuk megalapozni. Amit eszközkötelemnek tartunk, az is valójában eredménykötelem, amelynek célja: részeredmény elérése. A társadalmi munkameg-osztás mindenkit reá szorít mások igénybevételére, jogi nyel-ven, a másokkal való ügyletkötésre és ez a mechanizmus csak akkor működhetik a kívánatos biztonsággal, ha megkapjuk

nem-csak a mások tevékenységét, de ennek a tevékenységnek reánk fontos eredményét. A z eredménykötelemnek, mint egyetlen tí-pusnak felismerését a vétkességre alapított felelősség uralkodó

doktrínája akadályozta, — vagy hogy a szerző reméli, — kés-leltette. Az eredménynek különböző közelségi fokai vannak — a tevékenységtől teljesen elkülönülő eredménytől (opus létesí-tése) a tevékenységben már bennfoglalt eredményig (a non

facere, tartózkodási kötelem által nyújtott, meg nem zavart jog).

Még egy közelségi viszonylatra hívnám fel a szerző figyelmét.

Az orvos gyógyítási kötelezettsége, amint arra ő is hivatkozik, nem eredménykötelem a meggyógyítási kötelezettség irányában.

Ugyanígy: vevő a továbbeladás hasznáért vásárol. Eladó ered-mény kötelezettségében csak a tulajdonjognak, mint eredered-mény- eredmény-nek a létesítése foglaltatik benn; de nem a remélt továbbelőadói haszon elérésének eredménye. Ez az eredmény a jogi köteléken kívül esik, de megtörténhetik, hogy ily távolabbi „eredmény"

elérését is bevonják a felek az ügylet körébe; ez a megnyújtott

•eredmény — Marton használja is a résultat atténué kifejezést — már nincs „in obligatione". Egy további példára is utalnék. A z ügynök kötelezettsége: a közvetítői tevékenység kifejtése. Ő nem tartozik felelősséggel azért, hogy az ügylet, amelynek létesíté-sére az ő közvetítői tevékenysége irányult, nem jött létre. Az ügyletkötés elmaradása nem róható fel az ügynöknek, mint a kö-telezettség nem teljesítése. Mégis: az ügylet létrejöttéhez van kötve az ügynöknek a saját díja iránti igénye. Az ügylet létre-jötte, mint „eredmény" kívül esik az ügynök kötelezettségén, de előföltétele, megalapozója az ügynöki díj iránti jognak. Az ügynök példájára azért történt utalás, hogy illusztrációul szol-gáljon az ,,eredmény"-nek, mint a kötelem tartalmának az el-mosódottságára. A teoretikus tisztázás után is in concreto még mindig sok a ¡bizonytalanság, mi az az „eredmény", ami az obli-gatioban bennefoglaltatik, amelynek létesítése a kötelezett félre a kötelem erejénél fogva reá nehezedik. Vissza-térve a tanulmány ismertetésére, a Code civil 1147,. §-a szerint sok ellentmondás a rendszer elvi tisztaságát zavaró ren-delkezés is bekerült a Code-ba — a kötelezett kártérítés terhé-vel felel, hacsak nem igazolja, hogy a teljesítést neki fel nem róható külső tényező (cause étrangère) idézte elő, még ha nem is volt rosszhiszemű. Marton maga írja, hogy a rendelkezés in-kább köszöni keletkezését az intuitív meglátásnak, mint tudatos kiválasztásnak és mint már fentebb utaltunk rá, egyéb ellent-mondó rendeLkezések is gyöngítik, de még így is túlbecsüli a szakasz rendelkezését. A tudós szokásos csapdája: szivesen hisz annak, ami gondolatát erősíti, holott az objektív fogalmazás szerint: csak erősíteni látszik. Ugyancsak egy másik psychologiai motívum is közréhatott Marton értekezésében. A szerző évek óta hadakozik a vétlen felelősség elvének legalább is

egyenrangú-

141-sításáért, „Veszélyes üzem" címen írt tanulmánya épen a Polgári.

Jog hasábjain látott napvilágot. Ö maga hozza összefüggésbe az eredménykötelem egyédülvalóságát a vétlen felelősségi elvnek trónra ültetésével — hogy újabb területen igazolja (itt van el-rejtve' a psyohológiai csáb, melynek szerző ellenállani nem tu-dott), a maga rendszeri álláspontjának helyességét. A gondolati gyökér azonban a két témakörben nem azonos — a felelősségi alap elkülönítése, vétkességi alapra, vagy vétlenségi alapra való építése az eredménykötelem szempontjából közömbös. Hiszen akár vétkességi, akár vétlen felelősségről van szó — tartalmilag;

az obligatió mindkét esetben eredmény obligatió lesz, mert a kö-telezett a kár realitás elve alapján mindig a káreredményt lesz köteles praestálni. (Más területre esik, hogy jogszabály erejé-nél fogva itt-ott a lucrum cessams vagy az előre nem látható kár, vagy a közvetett kár nem téríthető meg, vagy hogy a felelősség csak az in quantum locupletior factus mértékéig áll fenn, ezek a tételek a kárviselés terjedelmét korlátozzák, de nem kivételek, nem cáfolatok az eredménykötelem ellen, hogy a kötelezettség a casusatum alapján és erejéig áll fenn.) A z eredménykötelem tehát teoretikusan összeegyeztethető akár a vétkes, akár a vétlen felelősségi rendszerrel. A vétkességi-vétlenségi felelősség elve és az eredménykötelein' között kétségtelen van rendszeri ösz-szefüggés. Nem tagadható meg ugyanis bizonyos párhuzamos-ság, hogy a vétkességi elv épúgy subjectiv momentumnak (a szándéknak, vagy gondatlanságnak) juttat fontosságot, mint ahogyan az eszközkötelem, vagy ahogy épen e vonatkozásban helyesebb (mert közelebbről) lehet nevezni az erőkifejtés vagy tevékenység kötelemnek is van subjectiv vonatkozása, A másik oldalon: a vétlen felelősség épúgy objectívizál, a subjectiv vo-natkozásokat semlegesíti, mint az eredménykötelem. Ez a ha-sonlóság azonban nem jelenti a két gondolatkör olyaténszerű kiegészítését, hogy bármelyikük a másikra szükségszerűen rátá-maszkodik, hogy egyik a másikból elháríthatatlanul következik.

Az eredménykötelem „monistikus" tan. Minden tudományos tö-rekvés célja az elvi központosítás, egy generális elv elnyerése egységes nézőpont kialakítása: csupa oly cél, amely a nyert ál-láspont minél szélesebb körben való igazoltságát, helyességét akarja a maga számára igénybevenni, egyeduralmi pozícióját el-foglalni. A jogi élet jelenségei azonban nagyrészt emberi cse-lekvésekkel vannak összefüggésben és ez okból hiányzik a jogi törvényből a természettörvény szigorú exactsága. Ha kívánatos és lehetséges is a jogélet terén az egységes nézőpont kialakí-tása, mégis sokszor aggályt keltő a jogban a monista álláspont, mert közelebb a veszély, hogy a szerző érthető elfogultságból szélesebb radiust kíván adni a maga álláspontjának, mint az valójában érvényesül. (Zárójelben egy rövid megjegyzés: A vét-len felelősségen vagy a delictumon alapuló kártérítésnél a

causa-tum, mint eredmény nem elérendő tartalma csak ex post facío terjedelmi jogélet a kötelezettségnek.

Marton Géza számára — mindegy, hogy helyesethető-e vagy sem, felfedődnek a jog különböző ágainak gondolati

ösz-•szefüggései. De a gondolati összefüggések mellett elfeledkezik a minden nagyvonalú jogi fejlődés primum movenséról: az ér-dekösszefüggésekről. Már I'hering írta: Der Bildungsprozess des Rechtes ist meine Sache des blossen Erkentnisses, wie bei der Wahrheit; sondern Sache des Kampfes der Interessen. (Zweck in Recht I. k. 201. 1.) Marton, aki a maga teóriáját kifejezetten azzal is dicséri (nem alap nélkül), hogy az eredménykötelem felfogása a gazdasági és szociális élet követelményeit jobban elégíti ki, ezúttal a gazdasági szociális érdekeket csak az eseti felparcellázásban látja, hogy egy-egy konkrét kötelem világában az eredményért való felelősség a társadalmi szükséglet. Ezt az állásfoglalást a magam részéről helyesnek tartom; talán szabad arra hivatkoznom, hogy „Kötelem valósulás" című dolgozatom-ban bő részletességgel és a 'központi elv kialakulására való igyekezettel ugyané gondolatot szolgáltam. A szempontot tehát helyesnek vélem, csaik nem elegendőnek. A vezető gondolat: a

„laissen fairé" eszmevilágának a cselekvés mennél nagyobb sza-badsága felel meg. Azok a jogszabályok, amelyek az egyéni cse-lekvés szabadságára nem raknak szűk korlátokat, valójában a

„laíssez fairé" eszmekörében mozognak, szójátékkal komoly tar-talmat fejezve, engedik cselekedni az embereket. Az „Ellen-bogenfreiheit" megregulázásáról — sajnos, nem a könyökölő törtetők megfékezésére célozva — egyre sűrűbben esik szó. A vétkességi principium: szabadon cselekedhetni — másokra, a má-sok érdekeire gyakorolt kihatásra való tekintet nélkül, amíg vétkességi területre nem érsz. Kisebb a fék a szabad cselekvésre

•a vétkességi rendszer mellett; a laisser fairé gazdasági rendszere a cselekvési szabadságon épül 'fel és a vétkességi elv tág mezejü mozgási szabadságot enged. A ma jogfejlődésének iránya -—

akár helyeseljük, akár nem a fejlődés e menetét — nem kívánja előmozdítani a tetterős emberek nagyobb mozgási szabadságát, nem tekinti 'feladatának, hogy a szabad erőkifejtés elé — amely-ből a laíssez 'fairé politikája a társadalmi rend automatikus egyensúlyi kialakulását várta — ne tornyosuljanak akadályok, feszélyező szabályok, a szabad cselekvésnek (és főképen az el-határozásnak, a kezdeményezésnek) ,,Hemmung"-jai. A mai fej-lődés nem az alanyi jogosultság megerősítése, hanem a kötele-zettség megszigorítása irányában halad. A kötelekötele-zettség meg-szigorítása ugyan megint tükörkép gyanánt az ellenérdekű vé-dett fél al'anyi jogának akár bővülését, akár új alanyi jogosult-ság keletkezését vonja maga után — de az alanyi jogosultjogosult-ság- jogosultság-nak ez a megerősödése nem öntevékenységünkből, hanem a tör-vény gondoskodásából születik meg. A régi jogrend abból indult

143-ki, hogy lerakja az emberek számára a kereteket, amelyeken belül és amelyek felhasználásával az egyesek a saját tevékeny-ségükkel jogokat szerezhetnek (a humana provisio rendszere, az ember önmaga gondoskodik önmagáról, jogairól és jogszerzé-.séről); a mai fejlődés tendenciája: az egyenlőtlen erőviszonyok

arányát helyreüti azzal, hogy a törvény adja és szabja meg a jogokat; (a legis provisio rendszere, amikor a törvény már nem bizza az egyesekre a jogszerzést, nem elégedik meg, hogy a jog-szerzés lehetőségét mindenki számára megnyitja, hanem önmaga már magát a kész jogot, a védett positiot adja meg). Ennek a jogfejlődési vonalnak felel meg a vétlen felelősségi elv is, az

•eredmény kötelem tana is. Iitt tehát van egy közös gyökérszál, egy közös ős a két intézmény között, de ennek a közös ősnek ezeken felül is van és lesz még sok leszármazója. A dogmatikus jogász nagyon sokszor olyan gondolati rendszert épített ki a szociális összefüggéseknek, a társadalmi fejlődés rejtekútjainak felderítése nélkül, amelyek így öntudatlanul megszólaltatói vol-tak a mindenkori kor uralkodó eszmeáramlatainak. Az ural-kodó — vagy ami ezzel egyértelmű, általánosan elfogadott tanná épen azok az elgondolások váltak, amelyek a kor lelkéből szü-lettek meg, azzal correspondeáltak, mert így tudott találkozni a kifejtett tanítás a másoknak ugyancsak a „kor lelke" által át-itatott ' törekvéseivel. És: über die Motiven wird nicht abge-stimmt. A legellentétesebb politikai felfogások is a „kor lelke"

misztikumában összetalálkozhatnak. Gondoljunk csak a jelen kor különböző politikai irányainak éles politikai ellentétességei mellett olyan sok közös vonásban való egyezőségére. Ez azonban már túlmesszire vinne bennünket a témától. Ezzel az akkorddal csak rá kivántam utalni arra, hogy a tiszta dogmatika mezében mutatkozó tanulmány — amelyről külön meg kell említeni, hogy Szászy Schwarz Gusztáv tanításával igen behatóan külföldi publikum előtt foglalkozik — társadalmi erjedésünkkel minő szoros összefüggésben van. Ezt az összefüggést a szerző épen, hogy érinti, bővebben ki nem 'fejti. A bővebb kifejtés elmaradása nem a meglátás hiányára vall, hanem a jogász szerző

önkorláto-zására, amely szigorúan a maga területén kiván maradni. A jo-gásznak ezt az aszketizmusát, — a szóban már állásfoglalás rej-lik, — nyugodt időben kötelezőnek érezheti a jogtudós; ma az elszigeteltség elefántcsonttornyából a jogásznak is ki kell lép-nie., és foglalkoznia kell a társadalmat mozgató kérdések jogi kapcsolataival, mert közérdek, az emberiség jövője kívánja meg, hogy a fegyelmezettségben megedzett tárgyilagosságra reá nevelt jogász a suum cuique problémáival ne csak az egyesek, de tár-sadalmi rétegek, osztályok, népek, nemzetek megnövelt dimen-zióiban is foglalkozzék,

A kis tanulmányt minden érdeklődő figyelmébe ajánljuk.

Idézhető kúriai határozatot nem fog benne találni az olvasó,

• de annál több okulást és gyönyörűséget. B. S.

A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata kötelék! és nőtartási pe-rekben (anyagi jog). Dr. Westermayer Vidor, a m. kir. Kúria ny.

tanácselnöke előszavával. Irta és összeállította: Dr. Hajnal Hen-rik budapesti ügyvéd, Budapest 1936.

A mű három évi alapos munka eredménye. Szerző áttanul-mányozta a Kúria utolsó tiz évi gyakorlatát házasság érvény-telenítési, bontási és nőtartási perekben, időrendben közli az első részben az érvénytelenítési, a második részben a bontási, a harmadik részben pedig a nőtartási perekben hozott összes kú-riai határozatokat a tényállás és a jogi döntés rövid összefogla-lásával, ami által lehetővé teszi, hogy az olvasó néhány száz oldalon a Kúria köteléki és nőtartási perekben folytatott teljes tíz évi gyakorlatát1 megismerje. Az egyes részek előtt lévő tud-nivalók és ezzel kapcsolatban a részletes betűrendes tárgymu-tató alkotják a m ű rendszerét. Ezek a néhány oldalas tudniva-lók felfedik nemcsak a Kúria ítéleteiben megnyilvánuló jogi dogmatikus rendszert, hanem azt az erkölcsi, társadalmi értéke-lést, világfelfogást, azt az életszemléletet, mely a Kúria eseti' ítélkezését szerves egésszé köti össze. A rövid összefoglalás keretén belül mindenütt utalás történik a tárgymutató idevonat-kozó címszóira, melynek segítségével az olvasó a kérdés teljes döntvényanyagát megtalálhatja. Szerző azonban nemcsak kitűnő és hasznos jogdogmatikai összefoglalást ad, hanem tekintettel van a döntés alapjául szolgáló tényállásokban megnyilatkozó, társadalmi, erkölcsi életünkre vonatkozó adatoknak, úgy hogy a könyvet nemcsak a jogász, hanem a társadalomtudós, a mora-lista is érdeklődéssel forgathatja. Szerző nemcsak értékes jogi összeállítást adott a jelenkor elméleti és gyakorlati jogásza szá-mára, hanem emberi dokumentumot a jelenkornak a házasságra vonatkozó erkölcsi és társadalmi felfogásáról az utókor szá-mára.

Az is emeli a könyv használhatóságát, hogy a szerző teljesen azonosítja magát a Kúria gyakorlatában megnyilatkozó -rendszerrel és így a kritikai megjegyzések a rendszer tisztázását el nem homályosítják. A z esetleges kritika már a jogirodalom dolga. Emelné a könyv áttekinthetőségét, ha a határozatok az időrenden belül bizonyos jogi rendszer szerint sorakoznának, bár a kitűnő tárgymutató révén ez a rendszer bizonyos mérték-ben pótlást talál, mégis mindig a könyv végén lévő tárgymuta- • tót forgatni, kissé nehézkes.

Szerző azt mondja, hogy jogászaink azt állítanák, hogy a Kúria gyakorlata bizonytalan. Én ilyen véleményt nem tapasz--taltam. A jogászközönség felismeri és méltányolja a Kúria gya-korlatában kialakult rendszert és csak tisztelettel viseltetethet legfelsőbb bíróságunk bíráinak ama törekvése iránt, hogy nem elégednek meg az eseti döntés igazságosságával, hanem az eseti döntések mögé egységes rendszert akarnak vinni és így életet,.

145-gazdag tartalmat akarnak önteni a házassági törvényünknek a dolog természeténél fogva keretszakaszaiba, mert hiszen a bon-tási perekben a házassági törvény csak az általános irányelvet jelölheti meg, mert sehol sincs annyira szükség az egyes ügy-nek bírói egyénitésére, mint a bontási perekben. A z természetes, hogy ilyen nagyfontosságú kérdésben, mint a házassági köteles-ségek és a házasság felbontásának kérdése, ahol a vélemények végső fokon az egyéni világnézettel függnek össze, épen a Kú-ria felépített rendszere folytán egyes kérdésekben pro és kontra irodalmi viták merülnek fel. Ez a körülmény csak örvendetes, mert azt mutatja, hogy korunk jogászai nem' állnak közömbö-sen a kor társadalmi és erkölcsi problémáival szemben.

Nincs itt hely ahhoz, hogy a Kúria egész rendszerére ész-revételeimet részletesen megtegyem, de mivel e sorok írója a.

Kúria felépített rendszerét két, nézetem szerint legfontosabb alapgondolatában osztja, néhány pontra itt kitérek, melyek épen a Kúria ítélkezésének alapgondolatával ellentétben állanak. A z egyik alapgondolat, melyet helyesnek tartok, hogy a házasság, mint fontos társadalmi intézmény, nem áll a felek rendelkezése alatt, épenúgy, mint szerződésileg nem változtathatják meg a felek a házasság tartalmát tevő lényeges házastársi kötelezett-ségeket, úgy a házasság felbontása sem áll a felek akaratelhatá-rozása alatt,. Vagyis a felek megegyezése még nem elég a házas-ság felbontásához. A könnyű válás, a könnyelmű házasházas-ságkö- házasságkö-tést mozdítja elő, ami pedig a léha házasságkötések folytán a házasságot, mint társadalmi intézményt, teszi beteggé. Házassági törvényünk is vétkességet és a relatív bontóokoknál még fel-dultságot is kíván meg a házasság felbontásához.

A másik helyes alapgondolat, mely a Kúriának a hűtlen el-hagyással és a különélés jogosságával' kapcsolatban kifejlesztett rendszerével függ össze, hogy lehetőleg olyan névleges házas-ságok, hol a felek tényleg különélnek, ne legyenek. Magában helyesek azok az elvi jelentőségű határozatok, melyek a feleket lehetőleg az életközösség -újbóli felvételére igyekeznek szorítani.

De ennek az elvnek logikus folyománya az, hogy ott, hol a tar-tós különélés már minden testi, lelki kapcsolatot megszüntetett, hol a házasság többé társadalmi, erkölcsi hivatást be nem tölthet, a házasságot fel kell bontani. Helyes a z . a gyakorlat, hogy amennyiben a hűtlen elhagyást a H. T. 80. .§. a) pontja .alap ján érvényesítik, egy szeszélyből történt,. rövid ideig tartó, esetlég bizonyos okkal biró elhagyást ¡még nem tekintenek, súlyos kö-telességszegésnek és főleg a házasságot olyan feldultnak, hogy ez alapon relatív bontó ok folytán a házasság felbontható lenne.

Viszont lehetnek komoly, évekig, tartó különélések, melyből soha egészséges együttélés nem lesz és ahol igenis a hűtlen el-hagyás a súlyos házastársi kötelességszegést és a tartós külön-élés magában, a feldultságot megállapítja. ,

Méltánytalannak tartom a vétlen félre nézve a z ! a gyakor-latot, mely szerint a H. T. 77. §. a) pontjában foglalt bontóok érvényesítéséhez szükséges bírói visszahívás által minden előbbi bontó ok megfoocsáj tottnak tekintendő. A Kúria több íté-letében helyesen kimondja, hogy az eredménytelen békítő köze-ledés meg nem megbocsájtás, úgy következetesen itt is csak azt lehet mondani, hogy a bírói felhívás kérése csak akkor megbo-csájtás, ha eredményre vezet, a vétlen fél abban a reményben akar megbocsájtani, hogy a házassági együttélést a vétkes íél fel-veszi, de a vétlen fél eredménytelen, jóindulatú lépésének a vét-kes 'fél javára megbocsájtást vélelmezni, csak arra jó, hogy a vétlen felet meggondolásra késztesse és a házasságnak mindjárt a H. T. 80. §,. a) pontja alapján való felbontásának szorgalma-zására szorítsa.

Helyesen mondja ki több esetben a Kúria, hogy a tűrés egy ideig még nem megbocsájtás és a körülmények szerint az elhá-lás és az együttlakás sem mindig megbocsájtás. Általában óva-tosnak kell lenni a hallgatólagos megbocsájtás vélelmezésénél, mert ez csak a vétlen jóindulatú felet szolgáltatja ki a ravasz, vétkes rosszhiszemű fél fond'orkodásának. A megbocsájtás lelki folyamat, amit kikényszeríteni nem lehet. Mindig azt kell

vizs-gálni, hogy a hallgatólagos megbocsájtás alapjául vett külső tények rejtenek-e magukban lelki megbékélést is. -Egyszeri el-halásnak az érzékiségre való hatással való előidézése sokszor a vétkes félnek tervezett ravasz fondorlatos lépése a szerelmi-leg jobban érdekelt vétlen féllel szemben a „hallgatólagos ineg-bocsájtás"-nak 'kikényszerítésére. Ezért helytelenítem a megbo-csájtási kötelesség kifejezést. Valakit lehet az életközösség fel-vételére kötelezni, de megbocsájtás csak önkéntes lehet, az ki nem kényszeríthető.

A Kúria azzal a gyakorlatával, mely szerint a H. T: 80.

§-ában foglalt relatív bontóokoknál a vétkesség eldöntése után a vétkesség kérdését a feldultság vizsgálatánál újból felveti már más alkalommal részletesebben foglalkoztam.

A viszontvétkességi kérelemmel kapcsolatos 879—88il.

számú elvi határozatok a Kúria azt a dicséretes törekvését mu-tatják, hogy formai okokból lehetőleg nem akarják az anyagi igazság érvényesítését korlátozni.

Meg kell még említenem szerzőnek azt a nézetét, hogy a férj különélése súlyosabban bírálandó el, mert rendszerint más kötelességszegéssel, így a tartás elmulasztásával kapcsolatos.

Ezzel szemben utalok arra, hogy a n ő különélése viszont rend-szerint a gyermekek, a háztartás elhanyagolásával és a kölcsö-nős támogatás és segítés kötelezettségének megszegésével is jár.

A tartós különélés mindig egyúttal egyéb súlyos kötelességsze-gés előidézője. Amennyire hangsúlyoztam a nőnek különös vé-delmét a házasságon kívüli viszonyban, annyira' még vagyok

147

¡győződve arról, hogy a nő a mai helyzete, felvilágosultsága mel-lett, a házasságban gyengébb félnek nem tekinthető és erősebb védelemre nem szorul. .

Talán minden házassági bíráskodásnak az lehet a rövid alapelve, hogy ne bontsunk fel könnyelműen olyan házasságot, .¡mely még társadalmi, erkölcsi hivatást tud majd átmeneti

zava-rok után betölteip, viszont felbontandó minden olyan házasság, mely a körülmények szerint többé nem érték sem a társada-lomra, sem a családtagokra nézve, sőt ahol a szülők együttla-kása és érintkezése csak az ártatlan, gyermekeket meríti el az -erkölcsi fertőben, amit a felbomlott, rothadó, de alakilag

fenn-álló házasság okoz.

Szerző három évi munkája nem veszett kárba, az eredmény hasznos, dicséretes. Kívánatos lenne a magánjogunk többi ré-szére vonatkozó gyakorlatnak is ilyen részletes, kimerítő, rend--szeres, összefüggő feldolgozása.

/ / / . dr. Szigeti László.