A kutatás során olyan külföldi romákat kérdeztünk meg, akik a szomszédos országokból (esetünkben Romániából) rendszeresen átjárva gazdasági tevékenységet folytatnak Magyar-országon. Migrációs stratégiájuk számos vonatkozásban hasonlít a Nyugat-Európába járó magyarországi vendégmunkásokéhoz, de az ő esetükben a szabályozatlan - és esetenként illegális - migráció jellemzői a meghatározók. Az országba szinte mindnyájan legálisan, útlevéllel érkeznek, jobbára az informális gazdaságban tevékenykednek. Egyik csoportjuk jól szervezett és jövedelmező kereskedelmi tevékenységet folytat, egy másik alkalmi fizikai
munkából (általában építőipari segédmunkából) igyekszik jövedelmet szerezni, a harmadik kereskedésseI próbálkozik, de tőke és szervezettség híján csekély sikerrel, a negyedik kol-dul.28 Az első csoportot leszámítva a helyzetük bizonytalan, kiszolgáltatott.
Az első csoportba tartozó cigány anyanyelvü, de románul és magyarul is jól beszélő romák Romániában is kereskedelmi tevékenységet folytatnak. A kereskedelem nem egy-irányú: a piaci viszonyok rendszeres vizsgálatával a Romániában vásárolt termékeket Magyarországon, a magyarországiakat pedig Romániában igyekeznek minél nagyobb ha-szonnal eladni. Az árusítás formája leggyakrabban a kis tőkeigényű piacozás és házalás.
Jellemző még a család egészének részvétele a gazdasági tevékenységben: a magyarországi és más országokra irányuló kereskedésben is teljes (háromgenerációs) családok vesznek részt, csak az idősebbek maradnak otthon Romániában. A határokon is átívelő migráció az ő esetükben hagyományos, több generációra visszanyúló gazdasági tevékenység, irányát és intenzitását egyedül a várható megtérülés szabályozza. A közösség egyébként rendkívül zárt, hagyományőrző, noha kereskedelmi tevékenységük miatt igyekeznek jó kapcsolatokat fenntartani a magyarországi és romániai nem cigányokkal is. A megkérdezettek szívesen mennének Nyugat-Európába, de kizárólag kereskedési céllal. Ebben főleg a vízumkényszer és az ottani kapcsolatok hiánya akadályozza őket (noha többeknek jelenleg is van kint rokona), de úgy gondolják, hogy mihelyt üzleti szempontból is megéri, beszerzik a vízumot, és megteremtik a szükséges kapcsolatokat. A nagyfokú mobilitás ellenére (vagy éppen azért) kivándorlási szándék nincs a csoportban; hagyományos életvitelüket csak a jelenlegi keretek között látják biztosítottnak, minden nehézség ellenére Romániában kívánnak élni.
A Magyarországon vendégmunkával vagy kereskedelemmel próbálkozó, többségükben magyarul beszélő romániai cigányok esetében a két ország közötti gazdasági különbségek kiaknázása már kevésbé bizonyul sikeresnek, mint az előző csoportban. Ebben leginkább az játszik szerepet, hogy ők nem hagyományos foglalkozásként folytatnak migrációval járó gazdasági tevékenységet, hanem az otthoni megélhetési nehézségek miatt kényszerülnek rá.
28 Kötetünkben a Magyarországon kereskedő, munkát vállaló és kolduló romániai romákról részletesen olvashatunk Vajda-Prónai esettanulmányában (34-40. o.)
Mivel sem jól konvertálható tudás- és kapcsolati tőkéjük, sem pedig a kereskedéshez szükséges pénztőkéjük nincs, a magyarországi munkaerőpiacnak is csak a leghátrányosabb szegmensébe tudtak bekapcsolódni. Ez persze az otthoni lehetőségeikhez képest még mindig elfogadható, mégis általánosan jellemző, hogy gazdasági helyzetükkel, magyarországi lehetőségeikkel nem elégedettek. A megkérdezettek egy része alkalmi fizikai munkákból, más része pedig árusításból tartja fenn magát és Romániában maradt családját. Fizikai munkát jellemzően fiatal, 18 és 40 év közötti férfiak vállalnak. A munka illegális, a mun-kások ki vannak szolgáltatva a közvetítőknek és a munkáltatóknak, akik gyakran visszaélnek helyzetükkel: gyakoriak az irreálisan magas lakásbérleti és munkaközvetítési díjak, a ki nem fizetett munkabérek. A migrációs és munkavállalási lehetőségekről általában nagyon keveset tudnak, jellemző, hogy előzetes tájékozódás nélkül, csupán a szerencsében bízva vágnak neki az útnak, remélve, hogy majd csak boldogulnak. A befogadó társadalommal a bérmunkásviszonyon kívül semmilyen kapcsolatuk nincs, ráadásul az illegális munkaerő-piacon mind a magyar munkavállalóknak, mind pedig a többi vendégmunkásnak konku-renciát jelentenek. Többen említették, hogy nagy szükség lenne mind a kibocsátó, mind a fogadó országokban olyan információs irodákra, amelyekben a tartózkodási, munkavál-lalási és lakhatási lehetőségekről megbízható információkat lehetne kapni. Ez - vélemé-nyük szerint - jelentősen csökkentené kiszolgáltatottságukat.
A kereskedelmi, vállalkozói tevékenységből élő romániai romák csoportjában a .Jclasz-szikus" vendégmunkás léthelyzet már nem olyan egyértelmű, mint az előző csoportban.
Többen közülük végleges en elhagyták Romániát, és bár tartják a kapcsolatot ottani család-tagjaikkai, migrációjuk már inkább Magyarországról Romániába irányuló, mintsem for-dítva. A családtagok egy része is rendszeresen jár Magyarországra, és tölt itt hosszabb-rövidebb időt. Többen fontolgatják a végleges letelepedést, a családtagok "áthozását", amire azonban anyagi helyzetük miatt kevés az esély. Voltak köztük, akik Nyugat-Európában is eltöltöttek néhány évet. A csoport tagjainak jelentős kapcsolati hálójuk van: többen közülük szállást nyújtanak Romániából Magyarországra migrálóknak, a Nyugat-Európát is meg-jártak pedig ottani - általában szintén migráns - romákkal is tartják a kapcsolatot. A ki-vándorlási hajlandóság ebben a csoportban erősebbnek tűnik, mind a magyarországi, mind pedig a nyugat-európai letelepedés szerepel a szóba jöhető lehetőségek között. Tervezni, tudatos stratégiát kidolgozni azonban nemigen tudnak a gazdaságilag kényszerhelyzetben lévők. Gazdasági jellegű migrációjuk ellenére egyikük az itt-tartózkodás reményében menekültstátusért folyamodott, a csoport egy másik tagja pedig el is nyerte Magyarországon a menekültstátust.
A Magyarországon koldulásból élő romák azért kerekedtek fel, mert hagyományos kol-dulási területükön nem tudtak megélni. Az ő számukra a legnagyobb beruházási költség maga az utazás: jegyre nem lévén elég pénzük, csak illegálisan, a vasutasok és a hatóságok megvesztegetésévei tudnak utazni, sok megszakítással és kerülővel, ami különösen a gye-rekeket viseli meg. Az egész család jön, csak a legidősebbek maradnak otthon. A koldulás jellemzően szezonális tevékenység: tavasztól őszig lehet folytatni, a téli hónapokra a
csalá-dok visszatérnek lakóhelyükre, és a tartalékokból próbálják kihúzni tavaszig. A megkérde-zettek Romániában nagyon szegény körülmények között élnek. Rajtuk kívül még 30-40 roma család él a településen, ők is koldusok. Esetünkben a migráció hajtóereje a túlélésért folytatott küzdelem, a gazdasági sikerességet is a mindennapi biológiai szükségletek (táplál-kozás, öltözködés, alvás) tűrhető kielégítése jelenti. Az egyes családok elszigetelten végzik
munkájukat, egymással való kapcsolatukat a területekért való versengés, legjobb esetben az egymás mellett élés jellemzi. Kapcsolatrendszerük rendkívül szűk: a nem cigány társa-dalmat kiaknázandó erőforrásnak tekintik. Más romákkal csupán településükön tartják a kapcsolatot, a tényleges kapcsolati háló azonban csak a rokonságra terjed ki. Az utazási, koldulási lehetőségekkel kapcsolatos információáramlás is megmarad a rokonságon belül.
Előfordul, hogy kapcsolatba kerülnek nem roma .Jcözvetítökkel", akik jó lehetőségeket kínálnak nekik külföldön, és anyagi ellenszolgáltatásért hajlandók segíteni őket az utazás megszervezésében. A Magyarországon tevékenykedő koldusok szállást találhatnak többed-magukkal olcsó albérletekben, de sokan - a megkérdezettek is - inkább az utcán, parkok-ban húzzák meg magukat a kiadások csökkentése és a konfliktusok elkerülése érdekében.
A koldulás maga szervezetten, szigorú rendben és munkaidőben folyik. A csoportban min-denkinek megvan a feladata: a helyszínek felkutatása és ellenőrzése a férfiak, a kéregetés pedig a nők dolga. A koldusok nem szándékoznak más országokban letelepedni, úgy érzik, hogy Romániában a nem roma társadalom sokkal kevésbé kirekesztő velük szemben, mint más európai országokban, és ezért sem kívánnak máshol élni. A célország kiválasztásában a beutazási lehetőség és a valószínűsíthető jövedelem dönt. A vizsgált csoport eredetileg Lengyelországba indult, de a hatóságok nem engedték be őket. Nyugat-Európába a vízum-kényszer és a nagy távolság miatt kevesen jutnak el, a megkérdezetteknek például semmiféle információjuk nem volt a nyugat-európai romák helyzetéről.
ÖSSZEGZÉS
Mint az eddigiekből is kitűnik, a magyarországi romák migrációja politikailag rendkívül érzékeny terület, minden információ egyben politikai állásfoglalásnak és értékítéletnek is minősül. Ezzel magyarázható, hogy a politikai szereplők másként értelmezik a konkrét számokat, másként vélekednek a sikerekről és kudarcokról, a kivándorlás indokoltságáról és más képük van a kivándoroltak vagy a kivándorolni szándékozók sorsának tényleges alakulásáró 1.
A roma lakosság migrációját illetően Magyarország semmivel sincs jobb vagy rosszabb helyzetben, mint szomszédai. Az országot elhagyó vagy elhagyni szándékozó romák száma - a kormányzati szervek erőfeszítései ellenére - meredeken emelkedik.
Az országot elhagyó romák motívumai rendkívül összetettek, a politikai diskurzusok által kínált leegyszerűsítő értelmezések nem állják meg a helyüket, az ezekre alapozott társadalom- és szociálpolitikai programok valószínűleg nem lesznek hatásosak.
Látványos, de rövid távú változást csupán a fog adó országok beutazási vagy menedék-jogi feltételeinek drasztikus változása hozhat, de ebben az esetben is számolni kell azzal, hogyamegzavart migrációs rendszer rövid időn belül "magához tér", alkalmazkodik a meg-változott feltételekhez: vagy más célországot talál, vagy a beutazás módja változik meg.
A kutatás adatai is megerősítik azt a tapasztalatot, hogy a magyarországi romák hete-rogén csoportot alkotnak, a kulturális, gazdasági, nyelvi és lakóhelyi különbségek igen nagyok. Félrevezető roma migrációról, roma menekültekről beszélni úgy, mintha az az ország teljes roma lakosságát érintené. Bár a jelenség kétségkívül létezik, és mint problé-ma egyáltalán nem lebecsülendő, a kutatás adataiból úgy tűnik, hogy a migráció csak egy szűk csoport stratégiája.
A megállapítást az alábbiakkal támaszthat juk alá:
• az ország végleges vagy legalábbis hosszú távú elhagyásához szükséges erőforrásokat csak kevesen mondhatják magukénak;
• akivándorlással kapcsolatos inforrnációkhoz nehéz hozzájutni, szinte kizárólag infor-mális úton, a személyes kapcsolati hálókon keresztül terjednek;
• a magyarországi romák helyi közösségekbe való beágyazottsága a gyakori konfliktusok ellenére is erős, az elvándorlás, elköltözés még országon belül sem jellemző probléma-megoldó stratégia. Ez azonban nem elsősorban az alacsony migrációs hajlandósággal, sok-kal inkább a már említett erőforráshiánnyal és a potenciális befogadó közegek elutasító magatartásával vagy legalábbis annak feltételezésévei magyarázható.
A kivándorlás oka elsősorban gazdasági, de a magyarországi romák anyagi helyzete nagymértékben összefugg a többségi társadalom és intézményei kirekesztő magatartásával.
A menekültstátus iránti kérelem mögött meghúzódhatnak súlyos egyéni sérelmek, amelyek alapos vizsgálata a fogadó országok hatóságai részéről mindenképpen indokolt.
A kivándorlás és a menekülés a megkérdezettek körében nem különül el élesen, így a mene-kültstátus az esetek többségében a külföldi tartózkodásijogosultság megszerzésének eszköze.
A kivándorlási, kiutazási lehetőségekről és a külföldi országokban uralkodó helyzetről a megkérdezettek kivétel nélkül a személyes kapcsolatokon keresztül értesülnek; a média szerepét legfeljebb ha másodlagosnak tartják. Általános a bizalmatlanság a kormányzati és civil szervezetek, valamint a roma politikai szervezetek által közvetített információkkal kapcsolatban. A megkérdezetteknek - néhány kivétellel - pozitív képük van a kivándor-lásról, a korábban kivándoroltak helyzetéről, lehetőségeiről.
A kivándorlás és a menekültügyi migráció szempontjából a kevésbé jómódú, de azért még nem teljesen ellehetetlenült oláh cigány közösségek és a fiatalabb zenészek migrációs potenciálja a legerősebb. Sem az utazásra tudatosan készülő tehetősebb vállalkozók, sem pedig a konkrét munkára kiutazó zenészek vagy szakmunkások (ez utóbbiak egyébként sem szándékoznak letelepedni) nem terhelik meg a befogadó ország munkaerőpiacát és szociális ellátórendszerét. A befogadó (és utóbb a kibocsátó) államok számára csak azoknak akivándorlásajelent problémát, akik mindent egy lapra tesznek fel, és a sikertelen kiván-dorlási próbálkozás után a korábbinál is rosszabb szociális helyzetbe kerülnek. Esetükben volt megfigyelhető a járadékvadászat stratégiája is: a befogadó ország szociális transzfer-jövedelmeit kizárólagos erőforrásnak tekintve alakították migrációs stratégiáikat.
A Magyarországon tartózkodó romániai roma csoportok egyikében sem volt számottevő a kivándorlási hajlandóság, és tranzitmigrációra utaló jeleket is csak elvétve tapasztaltunk.
IRODALOM:
BLASCHKE,JOCHEN(coord.) (1999): Possibilities of External Intervention in Social and Economic Change in Eastern Europe: Development Policy as an Instrument of Mig-ration Control Exemplified by Gypsy and Diaspora MigMig-ration. Research report. Berliner Institut für Vergleichende Sozialforschung. Berlin.
BOSWELL,CHRISTINA(2000): EU Enlargement - What are the Prospects for East-West Migration? European Programme Working Paper. The Royal Institute of International Affairs, London, Great-Britain.
BRITISHREFUGEECOUNCIL(1999): Unwanted Journey why Central European Roma are jleeing to the UK.Refugee Council, Funded by Christian Aid, h.n.
ERRC (2000): Protecting Romani Refugees around Europe: A Position Paper. ERRC -European Roma Rights Centre, Budapest.
FÓTIKLÁRA(2000): Az Unió félelmei - Várható-e kelet-európai migráció? Eszmélet, 48. sz.
(tél), 53-70. o.
HAJNALLÁSZLÓENDRE(2000): Budapesti oláh cigányok migrációs stratégiái. Mozgó Világ, 10.sz., 104-108. o.
ICMPD (2001): Current Roma Migrationfrom the EU Candidate States. International Centre for Migration Policy Development, Vienna.
IRB (1998): Roma in Hungary. Research Directorate, IRB - Immigration and Refugee Board, March, Ottawa, Canada.
IRB (1999): Roma in Hungary: Views ofSeveral Specialists. Research Directorate, IRB -lmmigration and Refugee Board, February, Ottawa, Canada.
IRB (2000): Country Report. IRB- Immigration and Refugee Board, January-December, Ottawa, Canada.
JANKY BÉLA (1999): Lakóhely-változtatások a cigányok körében. In GLATZ FERENC (szerk.): A cigányok Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.
JuHÁSz,JUDIT(1996): Hungary. In FREJKA,TOMAS(ed.): International Migration in Central and Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. United Nations, New York-Geneva.
JUHÁSZJUDIT(1999): A Magyarországot érintő migráció. In LAKYTERÉZés mások: A mun-kaerő migráció ja és az Európai Unió. ISM, Budapest, 63-91. o./Európai Tükör Műhely-tanulmányok 61./
KÁLLAIERNŐ (2000): Cigányzenészek és külföldi lehetőségeik. Mozgó Világ, 10. sz., 96-101. o.
KAMINSKI,IGNACY-MAREK(1980): The State of Ambiguity - Studies ofGypsy Refugees.
University of Gothenburg, Sweden.
KOVÁTSANDRÁS (2000): Magyarországon élő romák migrációja. Mozgó Világ, 10. sz., 77-96. o.
LEE, RONALD (2000): Post-Communism Romani Migration to Canada. Cambridge Review of International Affairs, vol. XIII, no. 2, SpringlSummer, 51-70. o.
SIK ENDRE(1999): A migrációs potenciál a mai Magyarországon. In LAKYTERÉZés mások:
A munkaerő migráció ja és az Európai Unió. ISM, Budapest, 93-117. o./Európai Tükör Mühelytanulrnányok 61./
UNHCR (2000): Roma Asylum Seekers, Refugees and Internally Displaced. UNHCR-United Nations High Commissioner for Refugees, October, Geneva.
WALLACE,CLAIRE (2000): A fiatal nők kivándorlási hajlama Magyarországon, Csehor-szágban és Bulgáriában. Eszmélet, 48. sz. (tél), 71-88. o.
WIZNERBALÁZS(2000): Roma vendégmunkások. Kézirat. Budapest.