A magyar püspökség ügye

magyar vikárius, apostoli adminisztrátor vagy segédpüspök lehetısége szintén szóba került. Sıt, az érdekelt tényezık többsége – Esztergom, magyar kormány, keresztényszocialista politikusok – kifejezetten ez utóbbiakat preferálta az érsekség egységének alapelvét szándékon kívül is romboló külön ordinariátus igényével szemben.

Csernoch, majd Serédi prímások álláspontja a magyar egyházszervezetre vonatkozó integritási igénybıl fakadt: nem tanácsos külön püspökség felállítására törekedni, inkább olyan javaslatokkal kell elıállni (vikárius, adminisztrátor), melyek nem járnak diszmembrációval. Ezek a megoldások lehetıvé teszik az érsekség jogi egységének fennmaradását, és a magyar hívekrıl való megfelelı gondoskodást is biztosítják. Úgy vélték, hogy a magyar püspökség kérdését nem jó bolygatni, hiszen ideiglenessége okán magyar egyházi és külpolitikai szempontból a nagyszombati adminisztratúra fennállása elfogadhatónak mondható. Nemzetiségi arculatú egyházmegye létesítéséhez Csernoch egyébként sem főzött nagy reményeket, mondván: „A Szentszék nacionalista alapon püspökségeket létesíteni nem szokott.”⁴⁹²

A magyar kormány is hasonló véleményt képviselt. Budapest fontosnak tartotta ugyan a magyar katolikusokról való gondoskodást, de e gondoskodásnak nem volt szabad veszélyeztetnie a külpolitikai célokat, érdekeket.

Esztergom és Budapest mindezek okán megfontoltan nyilatkozott a kérdésben, a felvidéki magyar papság akcióit viszont nem mindig jellemezte ez a taktikai óvatosság. A Komáromi Lapok már 1920 októberében cikket jelentetett meg, mely szerint a magyar katolikusok intézményes védelmérıl egy tisztán magyar püspökség keretében kell gondoskodni. Ehhez minden feltétel adott, hiszen összefüggı magyar területen megfelelı számú hívı és plébánia található. A területtel közvetlenül határos vegyeslakosságú települések – Vágsellye, Érsekújvár, Léva stb. – lakosai szavazással dönthetnék el melyik egyházmegyéhez kívánnak tartozni. Központnak legmegfelelıbb Komárom lenne. Csak a püspökség útján lenne biztosítva a szlovenszkói magyarság kisebbségi és vallásos szabadsága, mely a békeszerzıdés alapján megilleti, vélekedett a cikkíró.⁴⁹³

Ugyanezt mondta ki az 1921. augusztus 10-én Érsekújvárott megtartott papi győlés is, melyet a nyitrai zsupán az utolsó pillanatban, mint politikai győlést betiltott. Mégis megtartották azt, de politikai jellegét tompítandó, eucharisztikus értekezletre változtatták a megnevezést, és a szónokok imádság formájában fogalmazták meg mondanivalójukat.

Tyukoss János pozsonypüspöki esperes kiemelte, hogy nem lehet 300 000 magyart

492 Haiczl: i. m. 48. p.

493 Komáromi Lapok, 1920. október 23.

szlovák püspökségbe bekebelezni, a magyar részeken a nép vérébıl való papok és fıpapok kellenek. Egy közvetlenül Rómának alárendelt magyar püspökséget kell felállítani Komárom székhellyel, melynek javadalmazása is megoldható a lefoglalt prímási birtokokból. A vagyont felosztanák a szlovák és magyar püspökség között.

Palkovich Viktor nemzetgyőlési képviselı 1923-ban a Prágai Magyar Hírlap

“Magyar püspökség” c. cikkében foglalta össze a magyar katolikusok óhaját. Szóvá tette, hogy ha annak idején a Szentszék elnézte a magyar püspökök durva kilakoltatását és a szlovákoknak szlovák püspököket adott, akkor igazságos és méltányos a magyarok kérése is saját fıpásztorokra. „Mi nemcsak papok vagyunk, de magyarok is, nemcsak lelkiatyái híveinknek hanem vezetıi és védıi véreinknek.”⁴⁹⁴ A magyar püspök kötelezné magát, hogy az egyházmegyéjéhez került szlovákok saját anyanyelvükön nyerhetnek templomi és iskolai oktatást, illetve a viszonosságot szem elıtt tartva ugyanebben részesülnének a más egyházmegyébe került magyarok is. A cseh és szlovák elutasító állásponttal kapcsolatban jegyezte meg Palkovich: „Ha nem volnának vakok, beláthatnák, hogy mi, amikor magyar püspökséget és önkormányzatot akarunk szervezni, akkor nem kifelé gravitálunk, mint valamikor ık tették, hanem berendezkedni akarunk.”⁴⁹⁵

A magyar püspökség hangoztatását a felvidéki papok egy része nem tartotta szerencsésnek. Haiczl Kálmán, az 1922. augusztus 27-i komáromi papi értekezleten közölte fenntartásait: „A magyar püspökség kérdésében a papság felfogásával ellentétes álláspontra helyezkedtem. Kifejtettem, hogy amig az adminisztratúra ideiglenes intézkedés, addig az önálló püspökség a kérdésnek végleges megoldását jelentené. Mi azonban ragaszkodunk ahhoz, hogy ısi anyánktól az esztergomi egyházmegyétıl el ne szakítsanak. Az önálló magyar püspökség helyett inkább külön apostoli vikárius vagy adminisztrátor kérését javasoltam. A papság nagy többsége azonban odanyilatkozott, hogy ha többet kérünk a kevesebbet könnyebben kaphatjuk meg.”⁴⁹⁶ Fenntartásokkal viszonyult a követeléshez Szüllı Géza is. Szerinte a magyar püspökség igényével óvatosan kell bánni, hiszen nem szabad épp a magyaroknak szorgalmazni a végleges rendezést, diszmembrációt. A papok nem politikus magatartását helytelenítette, s ez a nézetkülönbség az OKP papi szárnyának vezetıjével, Franciscy prelátussal való fokozatosan elmérgesedı viszonyához szintén hozzájárult.⁴⁹⁷

A Modus vivendi megkötése után Serédi hercegprímás, Ciriaci nunciusnak írt

494 PMH 1923. szeptember 16.

495 Uo.

496 Haiczl: i. m. 47. p.

497 Franciscy és Szüllı viszonyáról Angyal Béla mővében olvashatunk: Angyal: Érdekvédelem és … I. m.

levelében hívta fel a Szentszék figyelmét a magyar katolikusokról való megfelelı gondoskodásra – kerülve a külön püspökség említését. Az esztergomi érsek – hozta fel Serédi – a múltban mindig állított Nagyszombatban érseki helynököt, ahonnan kormányozta az érsekség szlovák területeit. A növendékpapság itt végezte középiskolai tanulmányait a helynök felügyelete alatt. A posztra mindig olyan embert választottak ki – legtöbbször püspöki méltósággal is felruházva – aki tökéletesen ismerte a szlovák nyelvet.

A méltányosság is megköveteli ezért, hogy a jövıben esetleg felállítandó új egyházmegye püspöke magyar általános helynököt nevezzen ki, akinek joga és kötelessége lenne a magyar hívıkrıl való gondoskodás és a magyar papi utánpótlás kinevelése. Olyan területrıl van szó, ahol egy tömbben laknak magyarok, közel másfél száz plébániába szervezve. A magyar területi tömbön kívül esı, elszórtan elhelyezkedı magyar plébániákat is a helynök joghatóságának lehetne alávetni.⁴⁹⁸

A Modus vivendi végrehajtását célzó csehszlovák - vatikáni tárgyalásokon terítékre került az a rendezési terv is, melyet František Machát, a Károly Egyetem földrajz professzora dolgozott ki. Machát, a csehszlovák kormány által 1923-ban felállított ún.

delimitációs bizottság tagja volt, melynek feladataként a kormány az új felvidéki egyházi rendezés tervezetének kidolgozását, földrajzi, gazdasági, nemzetiségi vonatkozásainak számbavételét jelölte meg. A bizottság tagjai rajta kívül az iskolaügyi és a külügyminisztérium képviselıi voltak.⁴⁹⁹ A tervezet („Delimitációs terv“) szerint Szlovákia területén az eddigi hat helyett csupán öt római katolikus egyházmegye létezne, mivel a rozsnyóit szándékuk szerint megszüntetnék. A többségében magyar hívık által alkotott rozsnyói püspökség megszőntetésének javaslatát a bizottság azzal indokolta, hogy az egyházmegye számos akut problémával küszködik. Egyrészt túl kicsi a maga csehszlovák területen található 82 plébániájával és 150 000 hívıjével, másrészt szegény is. A kisszámú plébánia teljes hivatali apparátust igényel, melynek fenntartására az egyházmegye képtelen. A terület földrajzilag nem alkot összefüggı egységet, mivel öt eltérı, és egymástól elkülönülı tájegységbıl áll. Nyilas (Hnilec) településnek nincs vasúti összeköttetése Rozsnyóval, Torna (Turna) és környéke Kassa vonzáskörzetébe tartozik, Helpa (Heľpa), Garamszécs (Polomka) és a környékbeli települések inkább Besztercebányához kötıdnek. Más települések is kitőnı vasúti összeköttetéssel rendelkeznek Besztercebányával. A Szlovákiában található egyházmegyék – vetette fel a tervezet – a történelmi országrészekével összehasonlítva kicsik, Rozsnyó pedig köztük is

498 PL Felvidéki birtokügyek, 3. doboz. Serédi levele Ciriacinak, 1928. július 14.

499 Renovatio … I. m. 109. p.

a legkisebb. Csehországban öt és fél millió katolikusnak elég négy egyházmegye, Morvaország és Szilézia területén pedig a három millió katolikus csak két egyházmegyébe van szervezve. Mivel a kis egyházmegyék fenntartása rendkívül költséges, létezésük nem indokolt.

Rozsnyó likvidálásával együtt – a csehszlovák kormány az egész korszakon át erre törekedett – a többi püspökség területe is megváltozna. A tervezet értelmében az esztergomi érsekség részein megalakulna az új szlovák egyházmegye, lehetıleg érseki ranggal és Pozsony központtal. Ez nem terjedne ki az egész nagyszombati adminisztratúrára, annak nyugati határától csak a Vágig húzódna. A többi részt felosztanák a szomszédos püspökségek között. Így a Vág és a Garam közti területet a nyitrai, a Garamtól keletre esıt pedig a besztercebányai püspökség kapná meg. A területi változásokat a tervezet egyházmegyénként a következıképpen képzelte el:

A nyitrai püspökség Besztercebányától megkapná a bajmóci (Bojnice) kerületet Privigyével (Prievidza) és további 12 plébániával együtt, az oszlányi (Oslany) kerületet 7 plébániával, és a turócremetei (Vrícko) plébániát. Az esztergomi érsekségbıl hozzá kerülne a szenicei (Senica) kerületbıl Verbóc (Vrbovce), Ószombat (Sobotište), Aszós (Osuské). Az egész csejtei (Čachtice), és miavai (Myjava) kerület, a galgóciból (Hlohovec) Temetvény (Hrádok n. Váhom), Abaszállás (St. Lehota), Modró (Modrovka), Morva (Moravany), a radosnai (Radošina) kerületbıl 8 település, és az egész tapolcsányi (Topoľčany) kerület. A fıegyházmegye esztergomi helynökségének területébıl Nyitra megkapná a nagycétényi (V. Cetín), érsekújvári (Nové Zámky), udvardi (Dvory n.

Žitavou), verebélyi (Vráble), párkányi kerületeket, a komáromiból Izsát (Iža), a garamszentbenedekibıl (Hronský Beňadik) mindet, kivéve Garamszentbenedeket, a lekéribıl Fajkürt (Dedinka), Cseke (Čaka), a nagymarosiból Bajta (Bajtava), Szalka (Salka) és Kövesd (Kamenica n. Hr.) településeket.

A nagyszombati-pozsonyi egyházmegye a régi nagyszombati vikariátus területét foglalta volna magába a következı egyházkerületekkel: Pozsony (Bratislava), Nagyszombat (Trnava) Sasvár (Šaštín), Szenice (Senica), Galgóc (Hlohovec), Jókı (Dobrá Voda), Kosztolány (Kostoľany), Szomolány (Smolenice), Malacka (Malacky), Stomfa (Stupava), Szentgyörgy (Sv. Jur), Modor (Modra), Szenc (Senec), Vágsellye (Šaľa), Somorja (Šamorín), Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Szered (Sereď), Komárom (Komárno).

A besztercebányai püspökség a nyitraiból megkapná a fentebb említett területeket, az esztergomi érsekségbıl Garamszentbenedeket, Selmecbányát (Banská Štiavnica),

Bozókot (Bzovík), Bátot (Bátovce), Ipolyságot (Šahy) és a lekéri (Lekýr), lévai (Levice), kékkıi (Modrý Kameň) kerületet, míg a rozsnyói püspökségbıl a helpai, murányi (Muráň), rimaszombati (Rimavská Sobota), losonci (Lučenec), holicsi (Holič), füleki (Fiľakovo), várgedei (Hodejov), rimaszécsi (Rimavská Seč) esperességeket.

A szepesi püspökség Rozsnyóból 9 plébániát kapott volna, a kassai 11-et, ezenkívül Kassáé lett volna a szatmári püspökség Csehszlovákiához került része is.⁵⁰⁰

Az átalakítás után a nagyszombati-pozsonyi egyházmegye 202, a nyitrai 287, a besztercebányai 200, a szepesi 155, a kassai 226 plébániából állt volna. A bizottság véleménye szerint az új beosztás számos elınyt hordoz magában: igazodik az országhatárokhoz, könnyebb lenne a plébániák kapcsolattartása az igazgatási központtal, csökkennének a fenntartási költségek. A térképre tekintve azonban a ki nem mondott célok is szembeötlenek: a fıegyházmegye ilyen vertikális alapú felosztása és Rozsnyó megszőntetése a magyarok egyházmegyénkénti szétszóratását eredményezte volna. A felvidéki magyar papság a tervrıl Krofta Lidové Novinynak adott nyilatkozatából szerzett tudomást, ami után rögtön felemelték szavukat. ³⁵ A somorjai egyházkerület 1928 februári felhívásában csatlakozásra kérte fel a többi magyar kerületet a Rómába küldendı memorandumhoz, melyben kérték, hogy ne engedje meg az egy tömbben élı magyarok szétosztását, hanem rendeljen számukra külön vikariátust, diszmembráció esetére pedig külön püspökséget, s a szlovákiai állapotok kivizsgálására küldjön apostoli vizitátort. Az emlékiratot 26 kerület esperese írta alá, melynek szerzıje Tyukoss Ev. János pozsonypüspöki plébános volt.⁵⁰¹