4. A békemozgalom Magyarországon
4.7. A magyar békeegyesület vezet ő i és tagsága
4.7.2. A magyar békemozgalom arcképcsarnoka
130 Pacifista tevékenységét a háború alatt is folytatta, a háborúban nem a pacifizmus csődjét, hanem a szervezetlen világrend felülkerekedését látta. 1915-ben 5000 koronás alapot is létrehozott, melynek évi kamataiból békedíjat kívánt adni olyan magyar személyeknek, akik Magyarországon a legtöbbet teszik a béke érdekében. A háború alatt a hivatalos kormánykörök már veszélyesnek és nemkívánatosnak ítélték Giesswein keresztényszocialista alapokon álló harcias pacifizmusát. A háború után pacifista nézeteinek hangoztatása, szociáldemokráciáról kifejtett álláspontja, valamint baloldali kapcsolatai miatt sokan elfordultak tőle, sokak számára megbízhatatlanná vált. A Giesswein-képviselte békülékeny pacifizmus elleni érzéseket a Tanácsköztársaság, majd a békeszerződés utáni események tovább erősítették. Ő maga azonban 1922-ben váratlanul bekövetkezett haláláig kitartóan képviselte álláspontját, aktívan részt vett a Népszövetség szervező munkálataiban is.
131 1896 és 1912 között számos levelet intézett hozzá.298 Kemény rendszeresen képviselte a magyar egyesületet a bécsi társegyesület ülésein, valamint a magyar békeegyesület hivatalos nemzetközi küldötte volt. A békemozgalmat úgy kívánta elfogadhatóbbá tenni a magyar közvélemény számára, hogy igyekezett annak nemzeti jellegét hangsúlyozni.
A már említett Türr István, bár vezető tisztséget nem vállalt a magyar békeegyesületben - csak a választmányban szerepelt - mégis 1908-as haláláig annak egyik legfontosabb katalizátora és szervező egyénisége maradt. Az 1897-ben megalakított Párbajellenes Ligát vezette. Minden nemzetközi békekonferencián részt vett és a magyar egyesület képviselete mellett a vezető pacifistákkal is kapcsolatot tartott. A magyar békeegyesület megalapításakor már a nemzetközi békemozgalom veteránjaként lépett fel, ami további nyomatékot adott magyarországi szerepvállalásának az 1896-os nemzetközi konferenciák szervezésében. 1842-től állt be katonának a császári seregbe, 1848-ban olasz terülteten harcolt, ahol hamarosan átállt a piemontiak oldalára. Ezek után több európai országban is szolgált különböző katonai akciókban, és a magyar emigráció katonai terveiben is részt vett. Az olasz egységért folytatott harcban Garibaldi bizalmasává vált, majd Nápoly katonai kormányzója lett, altábornagyi rangot kapva.
Rangját az olasz egység kikiáltása után is megtarthatta, és az olasz uralkodó szárnysegédjeként fontos diplomáciai küldetéseket teljesített. 1861-ben házasságot kötött III. Napóleon unokahúgával, Bonaparte Adéllal. Házassága révén jómódba kerülve tovább emelkedett társadalmi állása, és tovább bővültek befolyásos kapcsolatai is Európa vezető köreiben. 1866-ban utoljára vett részt a magyar emigrációs szervezkedésben Magyarország felszabadítására, tárgyalt Bismarckkal is. A porosz győzelem és békekötés után a nagyhatalmi politika működéséről levonva a következtetéseket végleg feladta magyarországi felszabadítási terveit. Ettől kezdve a harctérről a polgári kezdeményezések és fejlesztések felé fordult, szabadkőműves lett, részt vett többek között magyarországi nagypáholy alapításában is Andrássy Gyulával. 1867-ben megszövegezője és értelmi szerzője volt Garibaldi az európai vezetőkhöz intézett békemanifesztumának. 299 15 éves
298 Bertha von Suttner levelei Kemény Ferenchez, 1896-1912, 8 db, OSZK Kt,
Kemény Ferenc levelei Bertha von Suttnerhez, 1896-1912, 7 db, ENSZ Könyvtár Genf, Suttner-Fried Sammlung
299 A békemanifesztumról Bertha von Suttner a háború előtti visszaemlékezéseiben így tudósított:
„Felhívásában Garibaldi rámutatott a 60-as évek rendkívüli fegyverkezési törekvéseire (mit mondana ma!
[fűzi hozzá Suttner a századfordulós és háború előtti fegyverkezést látva]); fájlalta, hogy az ún. civilizáció folyamatában egymás kölcsönös fenyegetésével töltjük ki életünket. Az európai államok szövetkezését javasolta - mert akkor nem lenne egyetlen ország sem többé – sem szárazföldi, sem tengeri haderő (hogy most még légi flották is készülnek – nem látta előre [veti közbe ismét Suttner]) és azt a végtelen tőkét,
132 egész Európára kiterjedő háborús tapasztalattal a háta mögött vetette bele magát ugyanekkor az európai békemozgalmi szervezkedésbe, és hivatalosan belépett a Frédéric Passy által létrehozott párizsi Békeligába. Kiterjedt kapcsolatait és vagyonát diplomáciai és gazdasági célok érdekében kezdte kihasználni. Mérnöki tevékenységet is folytatva számos magyarországi és nemzetközi fejlesztést finanszírozott, és tervezett meg: részt vett a Ferenc-csatorna fejlesztésében és átépítésében, magyarországi folyószabályozási munkálatokban, de kezdeményezésére épült meg a Panama-csatorna, és részt vett Korinthoszi-csatorna építésében is. A kiegyezés utáni magyar közéletben aktívan fellépett társadalmi kezdeményezéseket támogatva és gazdasági fejlesztéseket szorgalmazva is.
Az 1896-os tagnévsort áttekintve számos ismert személyiség található mind a magyar békeegyesület választmányában, mind pedig a rendes tagság soraiban, ahogy ez már az egyesület alapításának bemutatásánál olvasható. Választmányi tagok lettek Bánffy Dezső miniszterelnök és felesége, Berzeviczy Albert, gr. Csáky Albin és felesége, ifj. hatvani Deutsch József, Földváry Emília, Gelléri Mór, Hegedüs Sándor és felesége, Hevesi Ödön, Hieronymi Károly, Katscher Lipót, Lánczy Leó, Lichtenberg Kornél, Mecveczky Frigyes, Mezei Mór, Ormódy Vilmos és felesége, Pázmándy Dénes, Rothfeld Samu, Szalágyi Aurél, Szász Károly, Türr István, Wahrmann Renée, Walkó Lajos, Wohl Janka, Zichy Antal. Közülük külön kiemelendőek a kormánytagok, akiknek belépésében a reprezentációs igény is szerepet játszott, és később nem igazán vettek részt az egyesület munkájában. IPU-képviselőként Berzeviczy és Pázmándy is külön említést érdemel.
Fontos az alelnökök és tisztségviselők személyét is megemlíteni. 1896 és 1910 között Vámbéry Ármin (1832-1913) és Zipernowsky Károly (1853-1942) töltötték be az alelnöki pozíciót. A nemzetközileg is ismert orientalista gazdag külföldi kapcsolatokkal rendelkezett, különösen angol területen. A gépészmérnök, műegyetemi tanár, a magyar erősáram atyja, a transzformátor egyik megalakotója. Zipernovszky feleségével együtt egészen a háborúig központi szerepet játszott az egyesület tevékenységében. Felesége Zipernovszky Anna a magyar békemozgalom nemzetközi képviseletének kulcsszereplője
amelyet a nép szükségleteitől elvonva nem produktív és halálhozó célokra fordítanak, az életet jobbá tevő és emelő célokra lehetne fordítani; ezeket a jobbító célokat sorolta fel aztán.”
”In dem Aufruf weist Garibaldi auf die ungeheuerlichen Rüstungen der sechziger Jahre hin (was würde er erst heute sagen!); er beklagt es, dass mitten in der sogenannten Zivilisation wir unser Leben damit ausfüllen, uns gegenseitig zu bedrohen. Er schlägt ein Bündnis aller europäischen Staaten vor – da gäbe es dann keine Land- und Seestreitmächte mehr (dass wir jetzt auch noch Luftflotten anfertigen – das sah er nicht voraus), und die ungeheuern Kapitalien, die man den Bedürfnissen des Volkes entzieht für unproduktive, todbringende Zwecke, könnte man gütervermehrenden und lebenerhöhenden Zwecken zuführen; diese letzteren werden dann aufgezählt.” In: Suttner, Bertha von, Lebenserinnerungen, 368.
133 volt, ezen kívül a már említett Nőszervezetek békemozgalmi csoportját is megalakította, számos cikkben értekezett a nők szerepéről a társadalmi emancipációs mozgalmakban. A magyar egyesület megalakításakor alelnöki pozíciót vállalt Josipovich Géza (1857-1934) horvát politikus, későbbi horvát-szlavón-dalmát miniszter is.
A választmányi tagok névsora tökéletesen reprezentálja az egyesület tagságának általános társadalmi, foglalkozásbeli és nembeli megoszlását. Nők is részt vettek az egyesületben és számuk fokozatosan növekvő tendenciát mutatott. Ahogy Suttner az 1908-as párbajellenes budapesti kongresszus kapcsán is kiemelte, a nők a társadalmi élet minden szintjén igyekeztek hozzászólási lehetőséghez jutni. Sok férj mellett a feleség is belépett. A női tagság soraiban a feleségek mellett már saját foglalkozást vállaló ismertebb személyiségek is megjelentek. Választmányi tagként: Wohl Janka elismert írónő, Budapest egyik legjelentősebb irodalmi szalonját vezette. Mellette további női írók, valamint a női emancipáció úttörői, mint Löwey Klára, Czobel Minka, Gerő Malvina, Tábory Jenny, később Schwimmer Rózsa is beléptek az egyesületbe.
Az egyre jobban megerősödő művel értelmiségi polgárság, valamint a banki és vállakozó nagypolgárság igyekezett egyre nagyobb befolyást szerezni a társadalmi élet minden területén. Ezek a rétegek jelentős szerepet vállaltak az 1890-es évek polgári kezdeményezéseiben, a kulturális élet fejlesztésében, szervezésében és támogatásában, továbbá a szociális problémák tematizálásában és javítását célzó törekvésekben.
Természetszerűleg a magyar békemozgalomba is nagy számban kapcsolódtak be.
A banki és vállalkozó nagypolgárság képviselői az egész egyesületben jelentős számban voltak jelen, nagy részük a századfordulón bárói címet kapott és bekerült, a főrendi házba.
Ebből a csoportból kerültek ki a századforduló legjelentősebb mecénásai, szívesen áldoztak kulturális, humanitárius célokra, hoztak létre alapítványokat. Közülük kiemelésre érdemes Ormódy Vilmos, aki a Magyar Általános Biztosító Társaság vezérigazgatója volt, a budapesti Poliklinika Egyesület alapítója, jelentős művészet és irodalompártoló, a Kisfaludy Társaság alapító tagja. Lánczy Leó bankár (IPU-képviselő is), Magyar Általános Földhitel Rt., majd a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezérigazgatója volt.
Jelentős magyar vállalkozások, építkezések előmozdítója, a magyar banki és hiteléletet függetlenítette a bécsitől. Országgyűlési képviselő, udvari tanácsos, később a közös pénzügyi delegáció tagja, főrendiházi tag. Bátyja, Lánczy Gyula nem bankár, hanem tudós. Eredetileg jogász, majd középkorral foglalkozó történetíró, az MTA tagja, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő volt. Továbbá ebbe a csoportba tartozik az egyesület egyik legjelentősebb támogatója, Hatvany Deutsch József, aki a magyar cukoripar
134 legjelentősebb megszervezője és fellendítője volt unokatestvérével, Hatvany Deutsch Sándorral együtt. (Gyermekeik a zsidó emancipáció tipikus útvonalát bejárva irodalmi, tudományos pályára léptek). Számos bank igazgatósági tagja volt, jelentős befolyást gyakorolt a magyar pénzügypolitikára, szívesen támogatta a humánus és kulturális célokat. A későbbi években csatlakozott az egyesülethez Hatvany Detusch Sándorral közös vállalkozásokat indító id. Chorin Ferenc, a Gyáriparosok Országos Szövetsgének elnöke is, aki Giesswein idejében támogatta az egyesület működését. Az eddig említettek mellett tag volt a Ganz, a Pick, a Zwack és a budai Goldberger család számos tagja.
Fontos csoportot jelent az újságírók népes tábora, közülük külön kiemelésre érdemesek: a magyar szabadkőművesség korabeli vezéralakja, Gelléri Mór közgazdász, publicista, az Egyetértés ellenzéki lapjának munkatársa. Mezei Mór ügyvéd, publicista, a zsidó emancipáció élharcosa és országgyűlési képviselő. Rothfeld Samu dr. író, hírlapíró, a Neues Wiener Tageblatt, a Pester Lloyd, a Politische Correspondenz munkatársa, társtulajdonosa és szerkesztője a Neues Politisches Volksblattnak. Ágai Adolf, eredetileg gyermekorvos, a Borsszem Jankó című élclap kiadója haláláig az egyesület tagja maradt és jó kapcsolatot ápolt Bertha von Suttnerrel is.
Az ismert személyiségek sorában meg kell említeni a fülgyógyász professzort: Lichtenberg Kornél dr.-t, a gyermekgyógyász klinikaigazgató Deutsch Ernőt. Valamint az irodalomtörténész Szász Károlyt. A könyv, ill. lapkiadókat, mint Wodianer Albert testvérével, Hugóval, aki a Kis Újság kiadó-tulajdonosa, valamint Wodianer Artúrt is. A tagságban szerepelt a Heckenaszt család néhány tagja is. Az építész Strobl Alajos is tag volt. Továbbá még számos középiskolai és egyetemi tanár, tudós is képviselte a korszak értelmiségét az egyesületben. Jelentős számban kimutatható a korszak ismert művészeinek részvétele is: többek között Benczúr Gyula a korszak első számú festője, Fadrusz János szobrász, Zala György szobrász, Szendy Árpád zeneszerző, zongoraművész.
A felső arisztokrácia viszonylag kis számban képviseltette magát: a liberális felsőarisztokrácia képviselői voltak az egyesületben a korábban kiemelt Csáky és Zichy családon kívül még az Eszterházy család grófi ága, majd később a Batthyány család egy-egy tagja csatlakozott az egy-egyesülethez.
(Érdekességként megemlíthető a családi kapcsolatoknak az egyesület szempontjából való felhasználásának tekintetében például a kiterjedt Katscher család jelentős számú részvétele az ország minden szegletéből.)
Általánosságban ki kell emelni még, hogy az általam bemutatott tagok jelentős része Bécsben, és további külföldi egyetemeken tanult vagy dolgozott, és több évig élt
135 külföldön, kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezett, a békemozgalom mellett egyéb nemzetközi kezdeményezésekben is szerepet vállalt. Összességében ki kell még emelni a zsidóság feltűnően nagyszámú részvételét az egyesületben, ami már az első megközelítés alapján is egyértelműen megállapítható (több mint 50 százalék).