Tanulmányomban Nádasdy Tamás latin nyelvű életrajzának és hozzá csatolt sírfel-iratának a korabeli változatait mutatom be. Mindkettőt Szentgyörgyi Gábor, a ná-dor titkára állította össze. Az életrajz a főúr pályafutásának egyik fontos forrása, a sírfelirat pedig ennek egy rövidebb kivonata. Kevéssé ismert, hogy a szövegek két formában is fennmaradtak: egyrészt egy kéziratban, amely Istvánff y Miklós egy má-solati könyvében található, másrészt a nádor és felesége lékai szarkofágján, amelyen a sírfelirat ma is ott olvasható.
Nádasdy Tamás biográfi áját elsőként 1798-ban Kovachich Márton György jelentette meg nyomtatásban, a Scriprores rerum Hungaricarum minores I. kötetében.1 Kovachich Szentgyörgyi Gábor műveként adta közre az életrajzot és úgy vélte, hogy annak szél-jegyzetei Istvánff y Miklóstól származnak.2 A kötetben ezeket is szerepeltette a szöveg mellett. Azonban a sírfeliratot nem közölte,3 pedig, mint a későbbiekben látni fogjuk, ez a szövegkiadás alapjául szolgáló kéziratban közvetlenül az életrajz után következett.
* A tanulmány az MTA BTK Művészettörténeti Intézet A reneszánsz művészet Magyarországon c.
NKFIH pályázatának (K 120495) a támogatásával készült. Köszönöm Szabó András Péternek a ta-nulmány elkészítéséhez nyújtott segítségét. A szerző az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet munkatársa.
1 Martinus Georgius Kovachich, Scriptores rerum Hungaricarum minores I–II., Budae, Typis Regiae Universitatis, 1798, I. 128–137.
2 „Vita Domini Palatini, Th omae de Nadasd. Auctore Gabiele Zentgiurgy Secretario ejusdem. Cum Notis Nicolai Istvanff y.” Kovachich 1798 I., i. m. XXVI, 128.
3 A sírfeliratot a 18. században, a síremlék nyomán közölte: P. Xystus Schier, Memoria provinciae Hungaricae Augustinianae antiquae, Grecii, Typis haeredum Widmanstadii, 1778, 82–83; majd utób-bi alapján: Stephanus Katona, Historia Critica Regum Hvngariae, stirpis Avstriacae I–XXIII., Budae, Typis Regiae Universitatis, 1794–1817, IV, Ordine XXIII, 583–584. Későbbi közlései: Podhradczky József, Nádasdy Tamás élete leírásához töredék = Tudományos Gyüjtemény, XVIII (1834), VII, 54; Hor-váth Mihály, Gróf Nádasdy Tamás élete, némi tekintettel korára, Buda, A’ M. Kir. Egyetem’ betűivel, 1838, 119; Rudolf Zimmerl, Die Inschriften des Burgenlandes, Stuttgart, Druckenmüller, 1953, 110. sz;
Josef Stöger, Die Inschriften der Krypta von Lockenhaus = Burgenländische Heimatblätter 51 (1989) 52–56; Bessenyei József, A Nádasdyak, Bp., General Press, 2005, 3 (Söptei István fordítása); Gulyás Borbála, Bocskay György kalligráfus antikva betűs síremlékfeliratai, All’antica reprezentáció I. Ferdinánd
Kovachich az életrajz forrásaként Széchényi Ferenc könyvtárának egy Istvánff y-kéziratát adta meg.4 A megjelölt kötetet ma az Országos Széchényi Könyvtár Kézirat-tára őrzi.5 A másolati könyvben nem található possessor-bejegyzés, címlapja nincs.
A 2. előzéklevél rektóján Kovachich 1796. június 1.-én, Kiscenken kelt, latin nyelvű bejegyzése olvasható, amely szerint a tudós a Bécsben beszerzett, Istvánff y Miklós saját kezű jegyzeteivel ellátott kéziratot Széchényi Ferencnél tanulmányozhatta.6 Kovachich bizonyára ekkor készítette el a Scriptores két évvel később megjelent I.
kötetéhez szükséges másolatait is. Ebbe végül a másolati könyvből három szöve-get választott ki közlésre: az itt tárgyalt Nádasdy-életrajzot, egy beszámolót Hans Katzianer haláláról (1539),7 valamint Gregoriánczi Pál győri püspök magyar egyházi és világi schematismusát (1558) – amelyet Istvánff y nevezett a másolati könyv sajátke-zű széljegyzetében „mnemosynon”-nak.8
bécsi udvarában = Művészettörténeti Értesítő 63 (2014), 293; Ugry Bálint, Egy 17. századi főúri temetke-zőhely, Nádasdy Ferenc országbíró és a lékai Ágoston-rendi templom Nádasdy-kriptájának kialakítása = Művészettörténeti Értesítő 63 (2014), 320, 29. jegyzet. A sírfelirathoz továbbá ld. Pálffy Géza, Nádasdy Tamás, a Dunántúl főkapitánya (1542–1546 és 1548–1552) = Nádasdy Tamás (1498–1562), Tudományos emlékülés, Sárvár, 1998. szeptember 10–11., szerk. Söptei István, Szombathely, Vas Megyei Múzeu-mok Igazgatósága, 1999, 29.
4 „Ex Cod. MS. Dipl. Hist. Biblioth. Széchényianae olim Nicolai Istvanff y.” Kovachich IV, i. m.
XXVI.
5 Fol. Lat. 2275, ld. Jacobus Ferdinandus Miller, Catalogus manuscriptorum Bibliothecae Nationalis Hungaricae Széchényiano-Regnicolaris, I–III., Sopronii, Typis Haeredum Siessianorum, 1814, I. 424–
435; Bóta Károly, Istvánff y Miklós, Bp., k. n., 1938, 28; Berlász Jenő, Istvánff y Miklós könyvtáráról = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1959, 220–222; Bartoniek Emma, Fejezetek a XVI–XVII.
századi magyarországi történetírás történetéből, s.a.r. Ritoók Zsigmondné, bev. Klaniczay Tibor, Kézirat gyanánt, Bp., MTA Irodalomtudományi Intézete, MTA Könyvtára, 1975, 129–130, 344; Já-nosi Mónika, Gregoriánczi Pál kéziratos törvénygyűjteménye a XVI. század közepéről = Magyar Könyv-szemle 104 (1988), 59, 47. jegyzet, 63, 85. jegyzet; Inventarium de operibus litterariis ad res Hungaricas pertinentiis ab initiis usque ad annum 1700 – A magyar történeti irodalom lelőhelyjegyzéke a kezdetektől 1700-ig, összeáll. Kulcsár Péter, Bp., Balassi–OSZK, 2003, 254; Nagy Gábor, Vicissitudines, (Előké-szület Isthvánff y Miklós Historiaeja kritikai kiadásához), Doktori disszertáció, Miskolc, ME BTK, 2005, 45–47; Mikó Gábor, I. András sírkövének legkorábbi említése = Turul LXXXVI (2013), 152. Az életrajznak és a sírfeliratnak létezik továbbá egy későbbi, kéziratos másolata is: OSZK Kézirattár, Fol.
Lat. 352, 279r–280v, ld. Kulcsár 2003, i. m. 252, 518.
6 „Pro memoria posterorum: Codicem hunc Viennae auro redemptum possidebat olim illustris Vir Nicolaus Istvánff y, quod et manus illius Scriptura mihi alioquin nota, hic subinde margini adjecta prodit, et Nota itidem marginalis, pag. 312. ubi sua in persona loquitur, evincit. Volvebam illum diligenter, et pleraque ad rem meam facientia ex illo, bona Excellentissimi Possessoris Comitis Francisci Széchény venia, in ejusdem illustri Bibliotheca hic loci plures dies avidissime, et iucundissime versatus, atque politissima hospitalitate fruitus, desumsi. Kis-Czenk die 1. Junii 1796.
Martinus Georgius Kovachich Senquiciensis m[anu]p[ro]p[ri]a” A bejegyzéshez és a benne említett Istvánff y-széljegyzethez (157v) ld. még Nagy 2005, i. m. 45–47.
7 Fol. Lat. 2275, 194v–195r (Kovachich IV, i. m. No. XII, 45–48.)
8 Fol. Lat. 2275, 154r–159r (Kovachich IV, i. m. No. XIX, 98–111.), ld. Bartoniek 1975, i. m. 130–131;
Jánosi 1988, i. m. 63. 85. jegyzet.
A kötetben tehát különböző történeti szövegek másolatai találhatók, több kéztől.
Berlász Jenő, illetve Nagy Gábor szerint ezek jelentős része Istvánff y Miklóstól szár-mazik.9 A szövegek többsége latin nyelvű. Az oklevelek, levelek és vegyes történeti feljegyzések 23 nagyobb másolati egységbe rendeződnek.10 Szerepelnek benne többek között Árpád-kori, Anjou-kori, Mátyás-kori és Jagelló-kori másolatok, illetve a 16.
század második feléből származó szövegek is. Különlegesebb darabok is akadnak kö-zöttük, például egy olasz commedia dell’arte-színész, Francesco (Giovanni) Tabarino előadás-vázlata (1580),11 amelynek azonos szövegét az Országos Széchényi Könyvtár-ban őrzött egyik további Istvánff y-féle kolligátum szintén őrzi.12
Bár maga a kötet igen emlékeztet Istvánff y Miklós egyéb történeti anyaggyűjté-seire, több szempontból mégis eltér tőlük. Mérete nagyobb (kb. 36 x 26 cm), és kötésén nem szerepel Istvánff y címeres supralibrosa, amely a másik három, szintén az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kötetet díszíti.13 A másolati könyv fehér egészbőr kötést kapott, vaknyomásos díszítéssel (1. kép), továbbá vörös metszéssel lát-ták el. A két kötéstáblán azonos motívumok, elsősorban változatos növényi mustrák találhatók. A középső mezőbe egy nagyméretű arabeszk került, amelynek a sarkait akantuszlevelek töltik ki. A kötéshez két fémcsat is tartozik, amelyeken a „PN” mo-nogram olvasható.
A Nádasdy-életrajznak, legalábbis a másolati könyvben szereplő formájában, 1562 után kellett keletkeznie, mivel a szöveg a nádor halálának az említésével zárul. A sírfelirat, mint a lékai szarkofággal kapcsolatos levelezésből a későbbiek-ben majd kitűnik, 1565-későbbiek-ben már készen volt. Hogy a két szövegnek ez a kézirata mikor kerülhetett az itt tárgyalt kötetbe, ahhoz érdemes megvizsgálnunk, hogy a benne szereplő vízjelek annak összeállítása szempontjából milyen támpontokkal szolgálhatnak.
A másolati könyv összesen 218 levélből áll. Az egyes ívfüzetek határát a kötés szo-rossága miatt nem lehet megnyugtatóan megállapítani. A két-két előzéklevélen egy pólyával ellátott címerpajzs található, amely fölött egy „N”, alatta pedig az „APM”
betűk olvashatók. Ezt a vízjelet eddig nem sikerült azonosítanom az általam átnézett vízjelkatalógusokban. Feltételezésem szerint ez a papír a kötéssel egykorú lehet, mi-vel csak itt fordul elő a kötetben. Mindössze két másik papír alkotja a kötet zömét.
(Ez alól csupán egyetlen, nyolc leveles másolati egység a kivétel, amely egy kisebb
9 Berlász 1959, i. m. 220–222; Nagy 2005, i. m. 47.
10 Vö. Catalogus 1814, i. m. 424–435; Berlász 1959, i. m. 220–222.
11 Fol. Lat. 2275, 179r–180v.
12 Fol. Lat. 3606/3., 63r–64v, ld. Kiss Farkas Gábor, A Ragyogó Mágus, avagy a Balassák az udvari ün-nepélyeken = Balassi Bálint és a reneszánsz kultúra, Fiatal kutatók Balassi-konferenciája, szerk. Kiss Farkas Gábor, Bp., ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék – Toldy Ferenc Könyvtár, 2004, 95; Draskóczy Eszter, A „ludo zannesco” és a commedia dell’ arte között, A velencei Giovanni Tabarino előadása a XVI. századi Magyarországon = Első Század 5 (2006), 103–129.
13 Berlász 1959, i. m. 202–203, 205, 220.
méretű papírra került.14 Ennek a vízjele egy címer, amelyhez az „OLMÜTZ” felirat és az 1578-as évszám társul.15) Az első vízjele egy körbe írt K maiuscula, amelynek legközelebbi párhuzamai – de nem pontosan ez a vízjel – 1568 és 1589 közötti papí-rokon fordulnak elő.16 A második papír vízjele egy két csillaggal és harántpólyával ellátott címerpajzs. Úgy vélem, hogy ez a vízjelkatalógusokban már egyértelműen azonosítható: a papír öt helyről került elő, ezen belül főként Prágából, az 1570-es évek közepétől 1603-ig.17
A kétféle papír azonban nem mindig a másolati egységek határánál váltja egymást, hanem van rá példa, hogy egyazon szövegen belül folytatólagosan mindkettő előfor-dul. Mindez alátámasztja Berlász Jenő vélekedését, aki szerint egy „folytatólagosan végzett másolással megtöltött kötet”-ről18 van szó. A vízjelek vizsgálata alapján pe-dig arra következtethetünk, hogy erre az összeállításra valamikor a 16. század utolsó negyedében került sor. Ezt tovább árnyalja, hogy a másolati egységek címeiben a legkésőbbi előforduló évszám 1576,19 ugyanakkor viszont a margináliákban ennél későbbi dátumok is szerepelnek. Például Nagy Gábor hívta fel rá a fi gyelmet, hogy a 78. rektón Istvánff y Miklós saját kezű széljegyzete található, 1598-ból.20 A másolati könyv beköttetésével kapcsolatban pedig az említett harmadik papír ad egy további támpontot. Mivel ennek vízjelén az 1578-as évszám szerepel, a kötés ez után készült.
Ekkor a levelek felső, illetve jobb szegélyét enyhén körbevágták, olykor az írott ré-szeket is megcsonkítva. Ez történt az itt bemutatandó két szöveg széljegyzeteinél is.
Nádasdy Tamás életrajza és sírfelirata tehát a kötet 190r–193v lapját foglalja el (2–3.
kép), ezt követi a 194. levél rektóján a sírfelirat (4. kép). A szöveget hordozó levelek vízjele az említett, csillagokkal és harántpólyával díszített címerpajzs.21 Ugyanez ta-lálható a szöveget megelőző, illetve a szöveget követő leveleken is, tehát a kötetnek ez a másolati egysége e szempontból szervesen illeszkedik a helyére. Az utána következő másolati egység ráadásul a sírfeliratot tartalmazó 194. levél verzóján kezdődik. Ez az a Hans Katzianerről szóló beszámoló, amelyet Kovachich is közölt.22 A szöveg címe Istvánff y autográf, szerepel benne a monogramja is.23
14 Fol. Lat. 2275, 132–139.
15 Charles M. Briquet, Les Filigranes, Dictionnaire historique des marques du papier dés leur apparition vers 1282 jusqu’en 1600, Tom. I., Paris etc., Alphonse Picard & Fils etc., 1907, 899. sz. (Olmütz, 1578).
16 Vö. Briquet, III, i. m. 8268. sz. (Lipcse, 1568; Hoya, 1585/89); Piccard Online, 28349–28351. sz. (Inns-bruck, 1576; Konstanz, 1577, https://www.wasserzeichen-online.de/wzis/struktur.php?po=28349).
17 Briquet 1907, Tom. I, i. m. 1013. sz. (Prága, 1549/50?, 1574–1603; Graz, 1576; Stain, 1585; Grafenstein, 1589); Piccard Online. 24012. sz. (Judenburg, 1577, https://www.wasserzeichen-online.de/wzis/
struktur.php?po=24012).
Ha azonban a Nádasdy-életrajz és sírfelirat írásképét vetjük össze a másolati könyv többi részével, feltűnik, hogy teljességgel eltér valamennyi, a kötetben ta-lálható szövegétől. Ezek mind kurzívval íródtak, az életrajz és a sírfelirat textusa viszont egy gondos tisztázat, amelyhez többféle betűtípust alkalmaztak, és szövegét díszítésekkel is ellátták. Az életrajzot klasszikus antikva kapitálisokból álló címsor, majd antikvával írt incipit vezeti be (2. kép). Utóbbi egyes betűit arabeszk jellegű mustrák veszik körül. Ezt követően a szöveg végig italicával íródott. Az életrajzot egy nyomdadíszeket imitáló ornamens zárja le, a szimmetrikus díszítményt szintén arabeszkek töltik ki (3. kép). A sírfelirat egy következő, külön lapra került (4. kép).
Ennek címsora cirkalmas italica kapitálisokból áll, a szöveg pedig egy nagyméretű, italica „I”-iniciáléval indul.
Az életrajzhoz kurzívval írott széljegyzetek is társulnak, különböző kezektől. Kö-zülük összesen hat darab Kovachich Márton György szerint tehát Istvánff y Miklóstól származik.24 Ide tartozik például az első lapon a Cajetan de Vio pápai követről szóló megjegyzés, amelynél a főszövegben a bíboros nevének a javítására is sor került (2.
kép). Egy másik kéz szúrta be a Kőszeg szót a 192. verzó margójára. Egy harmadik kéztől származik az életrajz címe mellett található széljegyzet, amelyben megnevezésre kerül a szerző, a nádor titkára, Szentgyörgyi Gábor: „Auctore Gab[ri]ele Zentgiurgÿ Sec[reta]rio eiusdem” (2. kép).
Szentgyörgyi Gábor (1520–30 k.–1593 után)25 1548-ban testvérével, János-sal együtt még a Bécsben működő Magyar Udvari Kancellária írnokaként kapott címereslevelet.26 Valószínűleg innen került 1554-ben Nádasdy Tamás szolgálatába, ahol a nádor titkáraként a családi udvartartás egyik vezető fi gurájává vált. A Nádasdy Tamás-életrajzon és sírfeliraton kívül további művek is köthetők a személyéhez. 1552-ben, Wittenbergben jelentetett meg egy Magyarország pusztulását sirató, többszerzős elégiakötetet, amelyben egy verse is szerepelt.27 Szintén ismert tőle három további vers, amelyek 1553-ban, Bécsben láttak napvilágot. Ezek éppen a másolati könyvet összeállító Istvánff y Miklós apjának, a széphistória-szerző Pálnak és leányának, Er-zsébetnek a halála alkalmából jelentek meg, egy Tőke Ferenc által kiadott kötetben.28
24 Ld. 2. jegyzet.
25 Életéhez legutóbb ld. Új Magyar Irodalmi Lexikon, I–III, főszerk. Péter László, Bp., Akadémiai, 1994, III. 2107–2108. (Pajorin Klára); Magyar Művelődéstörténeti Lexikon, Középkor és kora újkor, I–XIV., főszerk. Kőszeghy Péter, Bp., Balassi, 2003–2014, XI. 81–83. (Lakatos Bálint).
26 Fazekas István, Magyar javaslatok a konstantinápolyi követ személyére 1572-ből = Redite ad cor, Tanul-mányok Sahin-Tóth Péter emlékére, szerk. Krász Lilla, Oborni Teréz, Bp., ELTE Eötvös, 2008, 217, 17. jegyzet.
27 Gabriele Zenthgeurgio, Elegiae aliquot de aerumnis Pannoniae inferioris, Witebergae, 1552 (Régi Magyar Könyvtár, Magyar szerzőktől külföldön 1480-től 1711-ig megjelent nem magyar nyelvű nyom-tatványoknak könyvészeti kézikönyve, szerk. Szabó Károly, Hellebrant Árpád, III/1., Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1896, 408.)
28 Franciscus Theuke, Epitaphium [...] Domini Pauli Istvvanffi j..., Viennae, Michael Zimmermann, 1553 (RMK III/1. 1896, i. m. 412).
Most térjünk rá a sírfelirat másik változatának a bemutatására, amely Nádasdy Tamás és Kanizsay Orsolya lékai síremlékén29 található. Szentgyörgyi Gáborról tud-juk, hogy ura halála után továbbra is a család szolgálatában maradt. Néhány korabeli levél arról tájékoztat, hogy a síremlék felállításában szintén szerepet vállalt. Nádasdy Tamás váratlanul halt meg Egervárott, 1562. június 7-én ideiglenesen itt temették el.30 Mindössze egy hónappal a temetés után már előkerült a síremlék kérdése Szent-györgyi Gábor egy Kanizsay Orsolyának szóló levelében.31 Azt írta Bécsből az özvegy nádornénak, hogy „Az Zazloonak, es Koporso kw̋nek gong’áth” együtt fogják viselni Udvardy Györggyel, a Nádasdyak bécsi tiszttartójával. Ez a gyorsaság arra utal, hogy Nádasdy Tamásnak már a halála előtt is lehettek evvel kapcsolatban elképzelései.
A nádor és felesége síremléke egy szabadon álló szarkofág. Anyaga vörösmárvány, sarokpilasztereit fehér pettyes vörös márványból faragták, az oldallapok címerei, il-letve feliratos táblái pedig fehér solnhofeni mészkőből készültek. Faragott fedlapján Nádasdy Tamás és Kanizsay Orsolya térdel a feszület előtt. A sírfeliratot hordozó tábla ez alatt helyezkedik el (5. kép). A tumba két hosszoldalát a babérkoszorúba fog-lalt Nádasdy-, illetve Kanizsay-címer díszíti, amelyet két-két szárnyas, tunikás puttó tart. A rövidebb oldalakra egy-egy latin bölcsességet tartalmazó, kisebb tábla került, amelyeket szintén babérkoszorúba illesztettek (6. kép). A feliratok mindhárom táblán antikva betűvel készültek. A síremlék díszítésében tehát hangsúlyosak az all’antica elemek. Ide sorolhatók az architektonikus részletek is, a gazdagon profi lozott pár-kányzat, illetve lábazat és az a négy, kannelúrázott ión sarokpilaszter, amely a sarkokat díszíti.
A Nádasdy Tamás terjedelmes sírfeliratát hordozó, nagyméretű tábla tehát igen hangsúlyos helyre, közvetlenül az elhunytakat ábrázoló fedlap alá került. A kőlap szokatlan elhelyezése is a szöveg jelentőségét emeli ki: a néző felé megdöntve, mint-egy olvasópult-szerűen illesztették bele a fedlap keretébe (7. kép). Ugyanezt a meg-oldást találjuk a mű egyik mintaképén,32 id. Niklas Graf zu Salm (†1530) síremlé-kén is. Az osztrák főnemesség kiemelkedő alakjának a szarkofágja eredetileg a bécsi Dorotheerkirchébe készült.33 Hogy ezt választották a lékai síremlék mintaképéül, abban bizonyára az is közrejátszott, hogy Nádasdy Tamás saját bécsi háza a templom
29 Mikó Árpád, Késő reneszánsz és kora barokk síremlékek a Magyar Királyság területén (1540–1690) = Idővel paloták..., Magyar udvari kultúra a 16–17. században, szerk. G. Etényi Nóra, Horn Ildikó, Bp., Balassi, 2005, 627–628; Gulyás 2014, i. m. 289–291; Ugry 2014, i. m. 311.
30 „7 die Junii sepultus est in Egheruar” Armbruster Mihály bejegyzése Albani Csirke György Bibliájá-ba, ELTE Egyetemi Könyvtár, M 342 (Pálff y Géza szíves közlése.).
31 Szentgyörgyi Gábor levele Kanizsay Orsolyához, Bécs, 1562. júl. 20., Magyar Nemzeti Levéltár Or-szágos Levéltára [későbbiekben: MNL OL] E 185.
32 Zuzana Ludiková, Epitaf miestodržitel’a Alexeja Th urza od sochára Loya Heringa v Levoči = Acta Musaei Scepusiensis, 6 (2006), 184.
33 A mű ma másodlagos helyen, a bécsi Votivkirchében található, ld. Richard Perger, Walther Brauneis, Die mittelalterlichen Kirchen und Klöster Wiens, Wien, Hamburg, Paul Zsolnay, 1977, 172, 319, 549. jegyzet.
közvetlen közelében34 állt. Nem feledkezhetünk el azonban arról sem, hogy a sírfelirat hasonló elhelyezésére a korabeli magyarországi emlékanyagban is akadnak példák. Itt említhetjük többek között két magas országos méltóság, Révay Ferenc (†1553) nádori helytartó túrócszentmártoni,35 illetve Báthory András (†1567) országbíró máriavölgyi síremlékét.36 Mindkét mű esetében szintén az elhunytat ábrázoló dombormű alatt található a sírfelirattal ellátott, antikva betűs tábla.
A Nádasdy-Kanizsay-síremlék szövegeinek – a sírfeliratnak és a két latin bölcses-ségnek – tehát a mű ábrázolási programján belül kiemelt szerep jutott. Az evvel kap-csolatos levelekből az is kiderül, hogy megint csak Szentgyörgyi Gábor volt az, aki továbbította a két rövidebb szöveget a feliratokat készítő kalligráfusnak, Bocskay Györgynek. Úgy tűnik, a lékai síremlék összeállítása 1565 őszére érkezett a befeje-ző fázisához. Legközelebb ugyanis ekkor hallunk a munkálatokról Bocskay György Kanizsay Orsolyának írott leveleiben, amelyek a mű három feliratos táblájának a kivitelezéséről tudósítanak. A kalligráfus szeptember 13-án így írt Bécsből az özvegy nádornénak: „Th owaba az mÿ az koporssora walo Irasth ÿlletÿ, kÿth paranchÿolt wolth, hogÿ en zerzenemmegh, az legh nagÿobÿkath el weghezthem thewbÿtÿs ÿrnam de nÿnch meegh az ÿras nalam, kÿrwl kellene ÿrnom, Jol leheth kewek kezemnel wannak, Mÿhelen meghozzak Gabrÿel wramtwl, azontwl hozza kezdek, es elwegghezem, egÿeb dolgoth hatra hagÿwan”.37 Egy hónappal később, október 28-án pedig így fogalmazott: „Az mÿ az koporso dolgath ÿllethÿ, egÿeb dolgaÿmoth hatra hagÿwan, megh aranÿazom allando keppen, Noha nem kÿchÿn munkath tezen, de bÿzon szÿwem zerÿnth fel weszem mÿnd mosth, mÿnd annak wthanna, az mÿkor N[agyságod] paranchÿolÿa”.38 A második levélben továbbá arra is történik utalás, hogy Bocskay György ekkoriban a bécsi Nádasdy-házban lakott és a feliratozáshoz használt műhelyét valószínűleg szintén itt rendezte be.
A kalligráfus tehát közvetlenül Kanizsay Orsolyától kapta a megbízást a mun-kára: összesen három feliratos táblát kellett kiviteleznie, először maratnia, majd megaranyoznia. A feliratok ugyanis egy különleges, viszonylag új technikával, kő-maratással39 készültek. Ehhez savra reagáló kőre volt szükség, a síremlék esetében ez tehát solnhofeni mészkő volt. A simára csiszolt kőlapba azután savval bemaratták a kívánt mintát. Ez kétféle módon történhetett, ún. mély maratással – ekkor a minta
34 Dominkovits Péter – Pálffy Géza, Küzdelem az országos és regionális hatalomért, A Nádasdy-család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalma a 16–17. században = Századok 144 (2010), 776; Toma Katalin, Gróf Nádasdy III. Ferenc mecénási működésének társadalmi, anyagi és szellemi háttere = Századok 144 (2010), 861. A palota 1557-re már nagyjából készen állhatott, ekkor hívta Nádasdy Tamás feleségét Bécsbe, az új ház megtekintésére, ld. Tóth Melinda, A sárvári vár építéstörténete = Savaria, A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 4 (1966–1970), 266, 86. jegyzet.
35 Mikó 2005, i. m. 634.
36 Mikó 2005, i. m. 628.
37 Bocskay György levele Kanizsay Orsolyához, Bécs, 1565. szept. 13., MNL OL E 185.
38 Bocskay György levele Kanizsay Orsolyához, Bécs, 1565. okt. 28., MNL OL E 185.
39 Erről bővebben ld. Gulyás 2014, i. m. 280–281.
a lapba bemélyült –, vagy ún. magas maratással – ekkor a minta, a fametszetek dúcaihoz hasonlóan, a háttérből kiemelkedett. A Nádasdy–Kanizsay-síremlékre mély maratással készültek a feliratok, a betűk tehát, mintegy véset-szerűen, de sokkal kisebb, mindössze pár milliméteres mértékben, magába a kőlap felületébe mélyedtek be. Bocskay György a levelek tanúsága szerint 1565 szeptemberében fejezte be a nagyobbik táblát – amely a sírfeliratot tartalmazta (5., 7. kép) –, a két kisebb tábla (6.
kép) szövegét pedig még várta „Gabriel uramtól”, akit minden bizonnyal
kép) szövegét pedig még várta „Gabriel uramtól”, akit minden bizonnyal