• Nem Talált Eredményt

Linhardt: Unser Glaube. Einführung in die Geisteswelt des kath

In document Pannonhalmi Szemle 1932 (Pldal 66-94)

Strowski könyvét : nincs az a választóvíz^ amely az emberi próféciában szétválasztaná az álmot, a délibábot a

R. Linhardt: Unser Glaube. Einführung in die Geisteswelt des kath

Dogmas für gebildete Laien. Herder, Freiburg i. Br. 1931. VIII -f- 350 1. Ára fűzve 4'60 M.; kartonban 5'20 M.; vászonkötésben 6'20 M.

Sokan, mikor a „dogma" szót hallják, mindjárt arra gondolnak, hogy a katolikus gondolkodás a szellem rabszolgasága, szűk látókör, szellemi sze-génység. De aki kezébe vesz egyetlenegy katolikus ágazatos hittant és elme-lyed annak a tudományos rendszerű fejtegetéseibe, jóleső érzéssel állapíthatja meg, hogy a katolikus gondolkodás, mivel éppen a legfőbb és egyedüli teljes igazság fényében vizsgálja a földi dolgokat is, a szellemi élet fenséges füg-getlenségének és nagyvonalúságának hatalmas biztosítéka, óriási horizontú, hatalmas távlatú vizsgálódás, sok földi korláttól ment szabadság, igazi szel-lemi gazdagság, mert nemcsak a földi igazságok relalív értékű kincseit birto-kolja, hanem egyszersmind az abszolút igazság teljességét is a véges emberi értelem felfogóképességéhez mért módon. Az igazán katolikus gondolkodás ment az egyoldalúság bántó tévedéseitől.

Linhardtnak „az intelligens világiak számára írt komprimált" ágazatos hittana mesteri módon váltja ki olvasóinak lelkében a katolikus gondolkodás imént körvonalazott értékeinek megbecsülését, a katolikus öntudat jogosságé-nak meggyőződését. Az ágazatos hittan minden lényeges kérdésre

kiterjesz-kedik; a legmélyebb spekulációt kívánó kérdéseken nem siklik át, mindenütt a lehető legmélyebbre ássa le gondolatainak, bizonyításainak tárnáit. Célzata nem pusztán a teoretikus ész gazdagítása, szempontjait leginkább a gyakor-latiasság határozza meg, hisz a katolikus dogma, a katolikus hit magának az eleven életnek alapja, gyökere, forrása, igazi melegágya. A katolikus dogma nélkül a katolikus embernek élete lehet a keresztenység gyorsan lepattogzó mázával maszkírozott farsangi mulatság, látszólagos élet, de nem valóságos katolikus és emberhez illő élet, az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett, megváltott és megszentelt ember élete.

Linhardt nyelve színes és élvezetes, könnyed és plasztikus,

Dr. Hegyi Dámján.

Dr. B. Bartmann: Grundriss der Dogmatik. (Herders theologische Grundrisse.) Zweite, neubearbeitete Auflage. Herder, Freiburg i. Br. 1931. XII + 262 I. Ara iûzve 5 M.; vászonkötésben 6'40 M.

A száguldás mai korszakában, mikor az agitálás és szervezkedés élet-őrlő munkaja nem igen hagy időt és teret az alapokat lerakó örök igazságok kiterjedtebb és behatóbb vizsgálatára és megfontolására, nemcsak áldásosak, hanem szinte szükségesek az alapvető kérdésekkel röviden bár, de mégis a kor színvonalán foglalkozó művek. Bartmann műve ezek közé a művek közé sorolható. Nemcsak a széleskörű elfoglaltsággal bíró lelkipásztorok frissíthetik fel olvasása útján dogmatikai tudásukat, hanem a világ megújítására törekvő kat. akció világi harcosai is megtalálhatják benne azokat az alapokat és örök impulzusokat, melyek tevékenységüknek összefogó szilárdságot adnak és további működésre serkentenek. A kat hittan minden lényeges és minden korszerű kérdését feldolgozza, a főbb hitcikkelyek „életértékeit" is nyújtja, a vallástörténeti párhuzamokra is szentel teret, de leginkább mégis arra törek-szik, hogy tiszta és határozott ismeretekkel lássa el azokat, akik külső teve-kenységük közepette nem érnek rá a hosszabb és behatóbb tallózásra, bön-gészésre a kat. hittudományi irodalom mérhetetlen tömkelegében. A tárgyalt igazságokat korunk különleges igényeit kielégítő szempontok szerint iparkodik

bemutatni. A kat. világnézet kialakítására és megszilárdítására közönbös, tisztán tudományos érdekű kérdésekkel az olvasót nem terheli, csak a tho-mista és molinisla hittudományi irányzat alapelveit és különbségeit ismerteti vázlatosan. A könyv világosságán és szabatosságán kívül különös dícserettel kell kiemelnünk, hogy mindenütt sikeresen megérezteti a változhatatlan dog-mák, hitcikkelyek nélkülözhetetlen, vitális kapcsolatát az élettel, a gyakorlat-tal, a helyes irányú és valódi értékeket termelő tevékenységgel.

Dr. Hegyi Dámján.

P. A. M. SchemHri, Ord. S. Aug.: De Sacramenfis. Vol. II. De Ss.

Eucharistia. De Poenitentia. De Extrema, Unctione. De Ordine. De Matrimonio.

Marietti, Taurini—Romae. 1931. 341 1. Ára fűzve 14 L.

Schembrinek I. kötetét a szentségek tanáról folyóiratunk 1930. évfolya-mának 69. lapján röviden ismer'ettük. Jelen kötete az Oltáriszentségre, a bűn-bánat, utolsó kenet, egyházi rend. házasság szentségeire terjed ki. s ezzel befejezi az előbbi kötetben megkezdett szentségi tant. Mint Szent Ágoston-rendi szerzetes, rendjének teológiai hagyományait követve Szent Ágoston nézeteit védelmezi. A spekulatív szabatosságot és elmélyítést tekintve komo-lyabb kifogást nem emelhetünk. Egy-két bizonyítéka azonban, mint a bűnbe-vallás szükségessége, a házasság szentségi jellege mellett a Szentírásból veit érv, még szabatosabb és világosabb kifejtésre, sőt némi bővítésre is szorul, mivel a közölt formában bizonyító erejük egy kissé eltompul Az utolsó kenet szentségének tárgyalásában nem tudjuk mindenben helyeselni I. Ince pápa szavainak értelmezését; ugyanitt sajnálattal nélkülözzük az örmény J. Man-dakuni hatalmasan bizonyító erejű szavait. A búcsúkról szóló függelék szé-lesebb dogmaförténeti alapvetést is elbírt volna. Korunk tudományos színvo-nala a vallástörténeti párhuzamok gondos figyelembe vételét is kívánja, még ha ez hitvédelmi színezetet kölcsönöz is az ágazatos hittannak. Az egyházi

törvénykönyvnek az egyes szentségek tanával szoros kspcsolatban levő sza-bályait mindenütt hozza. Didaktikai szempontból ugyanazokkal a kiválósá-gokkal ékeskedik,' mint a már ismertetett 1, kötet.

Dr. Hegyi Dámján.

Florilegium Patristicum tarn veteris quam medii aevi auctores com-plectens. Bonn, Hanstein.

Fase. XIII. D. Thomae Aquin. quaestiones disputatae de veritate quaestio XI. Ed. A. Dyrofí. 1918. IV. 53 1. Fűzve 1 "20, amatőrkötésben 170 RM.

Fase. XIV. D. Thomae Aquin. summae Theologiae partis I, qu.

75—77. De essentia et potenliis animae in generali una c. Guilelmi de la Mare correctorii articulo 28. Ed. Bernardus Geyer. 1920. XX, 66 1. Fűzve 1 '50, amatőrkötésben 2'— RM.

Fase. XVI. S. Pachomii abb. Tabennensis regulae monasticae acced.

S. Orsiesii doctrina de institutione monachorum. Ed. B. Albers. 1923. Fűzve 2"—, amatőrkötésben 2"50 RM.

Fase. XIX. Sententiae Florianenses. Ed. prolegom. apparatu crilico, notis instr. H. Ostlender. 1929. VIII, 48 1. Amatőrkötésben 2'50 RM.

Fase. XX. S. Anselmi Cantuariensis Archiepiscopi liber Monologion.

Ree. Franc. Sales. Schmitt O.S.B, 1929. VII, 65. 1. Amatőrkötésben 2"80 RM, Fase. XXVI, De causalitate sacramentorum iuxta scholam francis-canam. Ed. Willibrord Lampen O.F.M. 1931. IV, 60 1. Amatőrkötésben 2"80 RM.

Fase. XXVIII. S. Anselmi Cantuariensis Archiepiscopi epistola de incarnatione verbi. Accedit prior eiusdem opusculi recensio nunc primum édita. Ree. Franc. Sales. Schmitt O.S.B. 1931. IV, 40 1. Amatőrkötésben 180 RM.

A mind változatosabb tartalmú Florilegium Patristicum ezen — főkép-pen' teológiai tárgyú — számai közül a 13. és 14. füzetekben Szt. Tamás műveiből találunk értékes szemelvényeket. Ezek a szövegek gyakorlati célt szolgálnak, a teológiai oktatás elmélyítését könnyítik meg ezen fontos Quae-stioknak könnyen kezelhető alakban való közzétételével. Azért a szövegkriti-kai apparátus háttérbe szorul, de annál bővebb magyarázatokat és jegyzeteket olvashatunk bennük a műfajra, a teológiai „Quaestio" szerkezetére, Szt. Tamás pszihológiájára, stb. vonatkozólag.

A 16. füzet a keleti szerzetesség megalapítójának, Pachomius apátnak {szül. 292 körül) valamennyi, az ő nevével kapcsolatba hozott, reguláját közli, mégpedig azért mindet, mert még ma is vita tárgya, hogy ezek közül melyik a z eredeti. Értékes kiegészítése a könyvnek Orsiesius thébai apátnak, Pacho-mius tanítványának és utódjának, a szerzetesek számára írt tanítása.

A 19. füzet egy Abaelard iskolájához tartozó, egyébként ismeretlen szerző által tárgyalt kérdéseket tár fel a nyilvánosság előtt először. Az eredeti kéziratot a felsőausztriai Szt. Flórián ágostonrendi kolostorban őrzik. A gondos szövegkritika mellett külön említést érdemel a szöveghez csatolt részletes név-és tárgymutató, mely a könyvecske használhatóságát nagyban emeli.

A 20. és 28. füzet Szt. Anzelm két fontos munkáját közli. Az egyik a Monologion, mely a Proslogionnal együtt Szt. Anzelm legismertebb művei közé tartozik. Schmitt a Monologiont Szt. Anzelm első munkájának tartja, melyet még becci perjel korában (1063—1078) írt, bár első életrajzírója, Ead-mer, az ötödik helyen említi. A mű korszakalkotó a teológia történetében, mivel Szt. Anzelm Istenről és tulajdonságairól szentírási bizonyítékok kizárá-sával pusztán az észből vett érvek alapján elmélkedik benne és így megal-kotta az első természetes istentant. A szövegkritika azokat a kódexeket veszi alapul, melyeket a Cur Deus homo recenziójánál már ismertettünk Szemlénk-ben (1930. II. sz.) — A másik füzet (28.) Szt. Anzelmnek az Ige megtestesü-léséről írott levelét és ennek újonnan — a kiadó Schmitt által — felfedezett recenzióját tartalmazza.

26. füzet. Lampen hasznos munkát végzett, mikor összeállította a feren-ces iskola legnagyobb képviselőinek nézetét a szentségek hatékonyságáról.

Ennek megítélésében különösen a teológiai kézikönyvekben nagy eltérések mutatkoznak. így kritikailag kifogástalan szövegben együtt találja a teológus Alexander Halensis, Szt. Bonaventura, Richardus de Mediavilla, Cuilelmus de W a r e és Duns Scotus idevágó fejtegetéseit és ez megkönnyíti számára az önálló véleményalkotást.

A Florilegium Patristicum füzeteit, melyek az utóbbi években új lendü-letre kaptak, belső értékük mellett csínos kiállításuk is ajánlja.

Dr. Zoltán Veremund.

Erkölcstan.

P. Dr, Heribert Jone, Katholische Moraltheologie. 3. Auflage, 1931.

Ferd. Schöningh, Paderborn. — 687 oldal. Ara fűzve 8'50, kötve 10 Mk.

P. Jone erkölcstanát elsősorban lelkipásztoroknak szánta. Lehetővé akarta nekik tenni, hogy a mindennapi életben eloforduló rendkívüli esetek-ben, amikor a lelkipásztornak a döntésétől, útbaigazításától oly sok függ, gyorsan és könnyen találjanak felvilágosítást és tanácsot. Akik át akarjak ismételni és így felújítani azt, amit valamikor nagyobb terjedelmű erkölcsta-nokban tanultak, azok P. Jone művében elsőrangúan alkalmas segédkönyvet kaptak. Sőt képzett civilek, de még az erkölcstannak szemináriumi tanárai is sok haszonnal lapozgathatják ezt az erkölcstant, melynek kivalóságai közt első helyen említem, hogy a szerző pontosan körvonalazott, meghatározott fogalmakkal dolgozik és hogy minden morális igazságra (princípiumra) sok gyakorlati példát hoz. Éppen ezért, továbbá az anyagnak nagyon ügyes beosz-tása és a betűtípusok szerencsés megválaszbeosz-tása miatt is e könyv nagyon jól sikerült, világos, könnyen áttekinthető munkának mondható. A kényesebb tárgyakat latin nyelven tárgyalja a szerző. Talán jobb lett volna, ha az egé-szet latin* nyelven írta volna meg, mert akkor Németország határain kívül is nagyobb mértékben terjedt volna el ez az erkölcstan, amely valóban meg-érdemli, hogy minél szélesebb rétegben megismerjék és megkedveljék lelki-pásztorok és gyóntatok, teologusok és a latin nyelvben jártas civilek egyaránt.

fm

- Egyháztörténelem-Horn E.—Várdai B.: Magyarországi Szt. Erzsébet életrajza. Szent István Társulat, 1930. 204 1. 10 P.

Montalembert : Sainte Elisabeth de Hongrie. Marne, Paris. 360 1. 15 fr.

Elcsépelt közhely lenne azt mondani, hogy Horn Emil ezen munkáját a szerző neve ajánlja, hanem azt kell mondanunk, hogy ez a munka a jelenleg létező legjobb Szt. Erzsébet-életrajz. Franciaországban már a 24-ik kiadásban terjeszti Szt. Erzsébet tiszteletét, ismerteti meg a francia közönség-gel fajunk egyik dicsőségét, a világtörténelem legismertebb magyar egyéni-ségét. Magyarban ez a fordítás már a második fordítás (az elsőt b. Rada István adta), a jubileumra pedig lefordították oleszra is, Gemelli, a milanói kat. egyetem rektora írta hozzá az előszót. Ezzel a néhány mondattal el is intézhettük volna a munka ajánlását, de szükségét érezzük hogy nálunk a köztudatban nem igen ismert, a mult évi jubileumi megemlékezésekben úgy-szólván meg sem említett körülményre felhívjuk a magyar közönség figyelmét, t. i. Szt. Erzsébet francia vonatkozásaira. Annál is inkább kell ezt tennünk Horn Emil könyvének ismertetésénél, mert Horn Emil volt az, ki ezeket a vonatkozásokat felkutatta és könyvén kívül az Académie des sciences morales et politiques-en tartott, különlenyomatban is megjelent felolvasásában a francia köztudatba is belevitte.

Tudjuk, hogy az első nagyszabású keresztes hadjárat, mely a Szent-földet visszaszerezte, francia lovagok műve volt. Ezek Palesztinában és a környékező tartományokban keresztény királyságokat alapítottak. A második keresztes hadjárat egyik hőse, Renaud de Chátillon Antiochia uralkodója lett.'

Ennek a leányát, Anna hercegnőt vette el a bizánci udvarban nevelkedett III. Béla, kinek unokája lett Szt. Erzsébet, aki erényeinél és származásánál fogva egyike lett a Franciaországban legjobban tisztelt szenteknek. Templo-mok épülnek tiszteletére. Életrajzokat írnak róla, krónikáikban, elbeszélő költeményekben számtalanszor történik róla megemlékezés. A XVII. század-ban Szalézi Szt. Ferenc őt állítja a keresztény anyák elé mintaképül (Intro-duction á la vie dévote, 3_£ part., ch. XXXIV.) Elmondhatjuk, hogy tisztelete hasonló volt ahhoz, amit most Lisieuxi kis Teréznél látunk.

Mikor Németországban a reformáció, Franciaországban pedig a felvilá-gosodás következtében elhalványodott tisztelete, megint csak a franciák kel-tették életre Szt. Erzsébet tiszteletét. . . és mondhatjuk, hogy ők adtak vissza nekünk a kereszténység egyik legkedvesebb szentjét. 1835-ben írja meg Montalembert Sainte Elisabeth de Hongrie címen életrajzát. Ezzel Szent Erzsébet véglegesen megkapta a „magyarországi" nevet az egész világ kato-likusainál, csak Németország nevezi őt „thüringiainak".1)

Ennek az életrajznak a hatása kiszámíthatatlan, minden katolikus nép nyelvére lefordítják Montalemberinek ezt a remekművét, de főkép Francia-országban ér me*: számtalan kiadást, terjeszti a szentnek tiszteletét és inspirál másokat is életrajzának megírására. A németeknél 30 évvel Montalembert életrajza után jelenik meg az első Szt. Erzsébet-életrajz Stolz Albán tollából.

A franciáknál se szeri, se száma a kisebb életrajzoknak. Csak kettőt említünk meg. 1924-ben jelent meg Léopold de Chérancé franciskánus tollából egy szép életrajz, Horn Emil pedig már 1901-ben megírta most ismertetett munkáját.

Kegyeletlenség volna, nem is volna értelme Horn Emil munkáját össze-hasonlítani Montalembert munkájával, mely immár egy évszázada hatóerő a francia katolicizmus életében és néminép iparkodik pótolni azt, amit mi elmulasztottunk, ismertet bennünket ellenségeink földjén. Ezt a munkát foly-tatja, kiegészíti Horn Emil életrajza, mely mint szentek élete is, mint történeti munka is remekmű. Montalembert munkájához képest meg van még az az előnye, hogy felhasználhatta mindazt, mit száz év kutatásai, de főkép sze-mélyes megállapításai jelentenek.

Horn Emil, akinek oly sokat köszönhet a magyar ügy (Rákóczi Ferenc, Szt. István élete, Magyarországról a kisebb-nagyobb cikkek százai), nemcsak életrajzával szolgálta a szent tiszteletét, hanem már a békeidőben is mindent elkövetett, hogy tisztelete mentől fényesebb mentől bensőségesebb legyen.

Az ő munkájának köszönhető, hogy Párisban a háború előtt a Szt. Erzsébet plébániatemplomban évről-évre fényesebben ünnepelték meg nov. 19-én Szent Erzsébet ünnepét franciák részvételével. Egyik alkalommal maga Amette párisi bíboros-érsek prézideált. A templomot magyar zászlók díszítették, a jelenlevő osztrák-magyar nagykövet mint a magyar király képviselője kapta meg a liturgikus tiszteletadásokat, a szónokok mindig mint a magyar király képviselőjét üdvözölték a b b a n az időben, mikor a legtöbb külföldi tudatában a kettős birodalomból bizony csak az osztrák volt tudatos.

A háború befejezése után a párisi magyar katolikusok már nem a Szent Erzsébet-templomban gyűltek össze, hanem a rue de Sévres-en lévő régi jezsuita templomban, melyet az egyházi hatóság az idegenek számára kijelölt. A mult évben november 19-én Horn Emil lelkes munkájára ismét a Szent Erzsébet-plébániatemplomban gyűltek össze Szent Erzsébet ünnep-lésére. Megjelent a szentmisén a párisi érsek, Verdier bíboros is, rövid szent-beszédet mondott, melyben nagyon rokonszenves hangon emlékezett meg a hitéhez és ősi hagyományaihoz hű Magyarországról. Kifejezte azt az óhaj-tását, hogy bárcsak működne közre a kedves szent kultusza abban, hogy a

J) Távol állunk minden kicsinyes nemzeti vetélkedéstől, nem akarjuk elvitatni a „legnagyobb német asszony" stb. jelzőket, de azt megállapíthatjuk, hogy a németek lojálisabbak lehetnének Magyarországgal szemben, mikor Szent Erzsébetről beszélnek.

két nép egymáshoz közeledjék. Franciákhoz beszélvén, természetes, hogy a bíboros-érsek hangsúlyozta, hogy a franciáknak nemcsak mint katolikusoknak van joguk Szent Erzsébethez, hanem mint franciáknak is, lévén Szt. Erzsébet anyai ágon a francia királyok leszármazottja is.

A hétszázados jubileum ünnepléséből a franciák kivették részüket.

Mindenfelé ünnepségekei tartottak. Az alkalmi kisebb jelentőségű cikkek mellett nagyobb szabású cikkek is jelentek meg, amikről csak majd 1932 vége felé kapunk áttekintést, mikor a könyvészeti folyóiratok elkészültek a mult év anyagával. Csak még azt említjük meg, hogy a Les Arts et les Saints című sorozatban már néhány évvel ezelőtt megjelent Sainte Elisabeth dans les arts c. könyvecske, néhány évvel ezelőtt pedig (1927-ben) Edward Mon-tier Montalembert könyve nyomán színre vitte a Szt. Erzsébet életéből vil g-szerte ismeretes rózsajelenetet. A darabot Páris legelőkt-lőbb negyedében műkedvelők elő is adták. A szereplők között többen voltak Szent Erzsébetnek és Montalembertnek leszármazói közül.

Szt. Erzsébet a világtörténelem legismertebb magyar alakja, mint fentebb mondtuk, aki most elesettségünkben is a legtöbb rokonszenvet szerzi meg számunkra. Sajnos, mi ilyen adottságokat nem tudunk kihasználni. Mintha elfáradtunk volna a tavalyi fényesen sikerült Szt. Imre-ünnepségek után. Pedig Szt. Erzsébet nevével sokkal jobban fel tudtuk volna hívni a világ figyelmét igazunkra (nem propagandamunkát értünk, hanem igazsághirdetést!), sokkal több rokonszenvet tudtunk volna ébreszteni igazunk iránt, mint tavaly, mikor pedig 12 év munkájánál többet értünk el. De ha már erről elfeledkeztünk, legyünk hálásak azoknak, kik helyettünk ezt elvégezték: Montalembertnek, ki száz évvel ezelőtt felélesztette a szentnek kultuszát és nekünk visszaadta őt azzal, hogy „magyarországinak" nevezte el, Horn Emilnek, ki nagy tudását és sok-sok agilitást fordított arra, hogy Szt. Erzsébet tisztelete mentől jobban terjedjen, hirdesse a magyar név dicsőségét, összekötő kapocs legyen Francia-ország és MagyarFrancia-ország között.

Szalay Jeromos.

Balogh Albin : Pannónia őskereszténysége. Szent István könyvek.

Budapest, 1932. Ára 4 P.

A ma és a jövő életbevágó kérdései közepette időpazarlásnak tart-hatná valaki ezen könyv megírását és olvasását. Az igazság az, hogv a jelen és a jövő helyzet kulcsát a keresztény szellemben való megoldáshoz inkább találjuk a kereszténység első századaiban, mint a közeimultban. Ezért szíve-sen látjuk ezen munkát, különöszíve-sen a szerző azon állandóan, éleszíve-sen plasz-tikus kidolgozásában, hogy a kereszténység és Európa sorsának kialakulásá-ban mit jelentett Pannónia és ennek buzgó kereszténysége. Elfogult, túlfűtött nacionalizmus nélkül kell magunknak és a világnak meg dlapítani, hogy az elgondolt európaközi pacifizmus megépítését Pannónia vérrel áztatott területe jelenlegi utódainak kikapcsolásával bűn és bűnhődés nélkül nem lehet.

Szerző figyelmünk lebilincselésével vezet végig bennünket Pannónia kereszténységének első hat századán. Első főpásztornak Szent Andromeust említi ; bőven ismerteti Sirmium egyházi életét.

Tárgyalja Marcus Aureliusnak hadjáratát a markomannok—szarma-ták ellen, s a Garam melletti döntő ütközet megnyerését a keresztény kato-nák imádságára történt eső-csoda által, a Piazza Colonnán felállított emlék-oszlopon is kifejezésre jutottnak állapítja meg.

Szent Demetrius az első pannóniai vértanú diákonus, kit Maximinus császár rendeletére Sirmiumban valószínűleg 236—37. év telén végezlek ki.

Galerius 303-ban Diocletianust rávette a keresztények üldözésére, s Galerius cézár lett Pannónia koimányzója is, így kegyellenségét éreztette a pannóniai keresztényekkel.

Synerotas kertész vértanusága kb. 306-ban, Szent Irenaeus (Szt. Ernye) püspöké kb. 304-ben. Ugyanekkor Cibelae városában Szent Pollio. Szent

Quirinus sisciai (sziszek) püspök vértanút kb. 300-ban a Gyöngyös folyóba dobták és Sopronban temették el, majd tetemeit Rómába vitiék.

A pannóniai kőfaragók (Quatro coronati) vértanusága kb- 307-ben.

Nagy Konstantin és Licinius között a döntő csata Pannóniában zajlott le 314-ben.

Az ariánizmus Pannóniának keresztényei közé is beférkőzött.

Szól toursi Szent Mártonról, Antonius Lerinensis, Martinus tíracarensis és többekről, akiket születésük köt Pannóniához.

Poitiersi Szent Hippolytus említése (47. o.) valószínűleg elírás Szent Hilarius helyett.

A könyvet az olvasóközönség jóindulatába ajánljuk.

Dr. Hermann Ipoly.

Dr. Szalay Jeromos : Szent Benedek élete é s műve. Szent István könyvek 99. sz. Ára 5 P. 219 1.

Szent Benedek regulájának 1400 éves jubileuma adta a szerzőnek a gondolatot, hogy Szent Benedek életét és művét megismertesse azokkal, akik-ben ismeretlenül is, tisztán fiai munkálkodásának hatása alatt bizonyos tisz-telet fejlődött ki a nagy Szent iránt. 11 fejezetben szól Szent Benedek életéről.

Még pedig nagyon helyesen úgy, hogy az életének megnyilvánulásai mindjárt mutatják egyéniségének nagyságát és kedvességét is. Akik csak azt hallják,

Még pedig nagyon helyesen úgy, hogy az életének megnyilvánulásai mindjárt mutatják egyéniségének nagyságát és kedvességét is. Akik csak azt hallják,

In document Pannonhalmi Szemle 1932 (Pldal 66-94)