Igeidőcsapdák a svédben – magyar szemmel
5. Lehetséges csapdák
Miután alaposan áttekintettük a svéd igeidők használatát és láttuk a kontrasztív különb-ségeket, kiemelünk néhány különösen problémás esetet. Ilyen a preteritum és perfekt igeidők közti választás dilemmája, a pluskvamperfekttel kapcsolatos nehézségek, a megfelelő jövő idő használata, a skulle helyes alkalmazása, az igeidők egyeztetése és a modális preteritum sajátosságai. Tapasztalatunk szerint ezek jelentik a leggyakoribb csapdahelyzetet a hallgatók számára.
Klasszikus problémákról van szó, a szakirodalom is általában tárgyalja ezeket, mé-gis úgy láttuk, hogy pl. a pluskvamperfekttel és a skulle-val kapcsolatos nehézségekkel kevésbé foglalkoznak, holott ezek kapcsán is sok bizonytalanságot találtunk, ami gyak-ran ezen alakok akár túlzott használatát is eredményezik.
5.1. Különbség perfekt és preteritum között
Bár Wessén (1968:102) szerint használatuk elég jól elkülönül és az anyanyelvi beszé-lők számára ritkán okoz gondot, mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy a hallgatók sok-szor bizonytalanok a választást illetően. Nemcsak az alapszabályok és egyéb mankók alkalmazása jelenthet nehézséget, hanem számos olyan példával is lehet találkozni, ahol mindkét múlt idő lehetséges (perspektívától függően).
Az alapkritériumok a következők: a befejezettség kérdése, a jelenhez való viszony (különböző referenciaidő), az időhatározó típusa, és az eredményre vagy az eseményre irányuló fókusz. Nehézség akkor léphet fel, ha például nincs időhatározó, vagy az nem egyértelmű (pl. nyss ’imént, éppen most’ – tartalmazza a jelent, vagy nem?)
Lássunk néhány különleges példát arra, amik látszólag ellentmondanak az alapsza-bályoknak:
1. pontszerű múlt idejű időhatározó + perfekt:
Per Nilsson, Paris, och Lisa Andersson, Bryssel, har vigts i Gödeslövs kyrka den 29 augusti 2011 av kontraktsprost Anders Blomstrand.
’Per Nilsson, Párizs, és Lisa Andersson, Brüsszel, 2011. augusztus 29-én örök hűséget fogadott egymásnak a gödeslövi templomban, Anders Blomstrand esperes színe előtt.’
A perfekt használatát azzal lehet itt magyarázni, hogy az eseményből adódóan mind az időpont, mind az esemény jelenhez kötődő viszonya fontos.
2. jelenben tartó időhatározó+preteritum
Förra året var han i Amerika, i år var han i Ryssland.
’Tavaly Amerikában volt, idén Oroszországban.’
A kontraszt miatt szükséges a párhuzamos igeidő-használat.
3. ismétlődést kifejező időhatározó+preteritum
Min avlidna farfar besökte Rom två gånger. *har besökt ’A már nem élő nagyapám kétszer járt Rómában.’
Elhunyt személyekkel kapcsolatos eseményeknél nem használunk perfektet, mivel a potenciális eseményidő már befejeződött.
4. határozatlan múlt idő+preteritum:
Det trodde jag inte om dig.’Ezt nem hittem rólad.’
Jag visste inte att du var vegetarian. ’Nem tudtam, hogy vegetáriánus vagy.’
Itt a hangsúly a véglegesen lezárult eseményen van, a beszélő azt akarja kiemelni, hogy megváltoztatta a véleményét.
Arra is tudunk példát hozni, amikor mindkettő igeidő lehetséges, de jelentésükben általában különböznek:
1. Einstein bodde i Princeton. Einstein har bott i Princeton. ’Einstein Princetonban lakott.’
A preteritumos szerkezet inkább Einsteinről tesz állítást, a perfektes pedig Prince-tonról, ahol ezen kívül más események is történtek. Tehát a mondat témája határozza meg a megfelelő igeidő használatát.
2. Jag sprang hela vägen. ’Egész úton futottam.’ Jag har sprungit hela vägen. ’Végig-futottam az egész utat.’
Érdemes szem előtt tartani, hogy pl. a megfelelő angol igeidők használata lényegé-ben megegyezik a svédével, de tudnunk kell, hogy pl. a francia és az olasz egészen más szempontok szerint különíti el ezt a kétféle múlt időt.
5.2. A pluskvamperfekt használata
Megfigyeléseink szerint a hallgatók a pluskvamperfekt használatában is bizonytalan-kodnak, éppen ezért többet használják annál, mint szükséges lenne. Nehezen ismerik fel az előidejűséget, és a referenciaidőt sem mindig tudják könnyen megállapítani (vö.
Ekerot 1995:143):
Det fanns också mycket som talade för att forbollstränaren inte skulle smita.
Han hade nyss börjat ett jobb i Göteborg och de hade köpt en lägenhet, berättar N. A. för Sydsvenskan.
’Sok minden amellett szólt, hogy az edző nem fog elszökni. Éppen akkor kezdett egy új munkát G-ban és vásárolt lakást, meséli NA a Sydsvenskan lapnak.’
Itt a nyss miatt nem kell új referenciaidőt megállapítani, hanem az eredetihez nézve kerül régmúltba az új esemény.
Már láttunk példát arra is, hogy kétértelmű is lehet a pluskvamperfektben lévő igealak:
Jag hade träffat Olle 1973. a) ’1973-ban találkoztam Olle-val.’ b) ’1973 előtt találkoztam Olle-val’
5.3. Melyik jövő idejű szerkezet a megfelelő?
Az első kérdés, hogy presens-t használjunk-e vagy futur-t. És ha a futur mellet dön-tünk, akkor melyik segédigét válasszuk?
Leggyakrabban a jelen idejű igét alkalmazzuk jövőidejűség kifejezésére, de ilyen-kor szükség van egy olyan elemre, ami a jövőbe helyezi az eseményt. Ilyen lehet egy megfelelő időhatározó, vagy egy más jövőbeli utalással rendelkező kifejezés:
Nästa tävling är i Kina. ’A következő verseny Kínában lesz.’.
A perfektív igék jelen idejű alakja is jövőre utal: Jag tror att han förlorar. ’Szerin-tem veszít.’ (veszíteni fog).
Egyéb pragmatikus tényezők is segítségül hívhatók: tudom, hogy éppen nincs vá-lasztás – Valkampanjen tar nog det mesta av min tid. ’A válsztási kampány elveszi az időm nagy részét.’
Minden más esetben kénytelenek vagyunk valamelyik segédigét választani. Mint láttuk, korábban a beszélt nyelvben ritkábban fordult elő a kommer att-os szerkezet, de ma már nem kell kerülnünk ezt az alakot sem spontán megnyilatkozásokban. Ennek ellenére megfigyelhető, hogy a hallgatók túlzásba viszik a ska használatát, valószínűleg abból a tévhitből kiindulva, hogy ez a legsemlegesebb alak. Pl. téves használat figyelhe-tő meg a következő mondatban, ahol az alanynak nincs ráhatása a jövőbeli eseményre:
*Privatbilismen ska under några år fortsätta att ha stor makt över samhället.
’A személyautózás még néhány évig továbbra is uralni fogja a társadalmat.’
A ska modális mellékjelentése eléggé domináns, ezekre korábban láttunk számos példát.
Vigyázni kell arra is, hogy a ska egyben módbeli segédige is, tehát esetenként nehéz lehet elkülöníteni a jövőbeli utalást és a modális jelentést.
5.4. Skulle
Múltbeli jövőidejűség kifejezésére használjuk a skulle segédigét, és ez az időszerkezet a magyarban csak nagyon körülményesen fejezhető ki (vö. 4.6, 4.8). Ezért sokszor fel sem ismerjük, hogy itt a skulle-t kéne használni. Ráadásul a skulle azért is problémás, mert alakja egybeesik a modális funkciójú, konjunktiv helyett használható körülíró-szerkezet segédigéjével. A modális és temporális funkció pedig gyakran nehezen kü-lönböztethető meg:
När jag skulle gå in var det någon som ropade på mig.
’Amikor be akartam menni (csak modális), valaki rámkiáltott.’
Kalle skulle åka till London men det blev inget av.
’Kalle Londonba akart utazni (+jövő), de nem lett belőle semmi.’
5.5. Modális preteritum
Meglepőnek tűnhetnek számunkra a svédben egyes modális használatú preteritum alakok. Korábban láttunk erre példákat (vö.4.2. e) pont). A magyarban egész más
mó-don próbáljuk visszaadni ezt a fajta távolságtartást, ami nem időbeli, hanem sokkal inkább szociális, realitás- vagy háttérismeret-függő. Nem csoda hát, hogy a nyelvtanuló elsőre nem érti a kérdést „Vad var det du hette nu?” ’Hogy is hívnak?’, hiszen nem tudja megmagyarázni a rendelkezésére álló szabályok segítségével a preteritum alak meglétét: az időhatározó és a szituáció alapján is jelen idejű igeidőt várnánk.
5.6. Igeidő-harmónia?
Megkérdőjelezhető az az alapelv, miszerint a svéd nem szívesen keveri a korábban említett kétféle igeidőrendszert egy mondaton vagy szövegen belül (vö. Holm/Nylund 1977:92, Byrman/Holm 1992:19) – ezt nevezik a szerzők igeidő-harmóniának. Ekerot (1995:144) rámutat arra, hogy erre a feltételezett igeidő-harmóniára meglehetősen sok ellenpélda létezik, és korántsem kivételekről van szó, ahogy az előbb említett szerzők ezt leírják. Pl.:
Det var (pret) vackrare väder förra veckan än det har varit (perf) denna vecka.
’Múlt héten szebb idő volt, mint amilyen ezen a héten van.’
Ekerot arra a néhány konkrét esetre, amikor kötött az igeidő-használat, inkább az igeidő-követés terminust használja. Az előbb említett igeidő-egyeztetésre való hajlam ugyan valóban megfigyelhető a svédben, de ez nem nyelvtani szabályok következmé-nyeként jön létre, hanem sokkal inkább a szöveg típusából adódik. Nem véletlen, hogy ez a törekvés sokkal inkább tetten érhető a beszélt nyelvi, mint az írott szövegekben.
Ezt természetesen egyes esetekben felülírja egy-egy sajátos időbeli viszony kifejezésé-re való igény, például egy olyan időhatározó, ami meghatározott igeidővel állhat csak együtt (vö. az előbbi példával).
Kötelező az igeidő-követés a következő esetekben (azaz pl. a preteritum csak pluskvamperfekttel, vagy futurum preteritivel kombinálható, presensszel vagy perfekt-tel nem):
a) időhatározói mellékmondatoknál:
När hon hade kommit (pluskv) in i kassan kunde (pret) vi köpa biljetterna.
’Amikor bement a pénztárfülkébe, meg tudtuk venni a jegyeket’
b) egy speciális kiemelési szerkezetnél (svédül utbrytning ’kitörés’):
Pelle är (pres) upptagen. ’Pelle elfoglalt.’
→ Det är (pres) Pelle som är (pres) upptagen. ’Pelle az, aki elfoglalt’
Pelle var (pret) upptagen. ’Pelle elfoglalt volt.’
→ Det var (pret) Pelle som var (pret) upptagen. ’Pelle volt az, aki elfoglalt volt.’
c) függő beszédnél (vö. 4.2 d) pont) Fakultatív az igeidő-követés:
a) Jag visste (pret) inte att du var (pret) vegetarian.
’Nem tudtam (múlt), hogy vegetáriánus vagy (jelen)’ (mondom a barátom-nak, aki éppen céklasalátát rendelt)
b) Igår träffade (pret) jag en kille som hette (pret) Jan.
’Tegnap találkoztam (múlt) egy fiúval, akit Jannak hívnak (jelen)’
c) Han sa (pret) att han var (pret) upptagen i morgon.
’Azt mondta (múlt), hogy holnap/másnap elfoglalt lesz (jövő) .’
d) I somras var (pret) vi i Budapest som var (pret) en mycket vacker stad.
’Az elmúlt nyáron Budapesten voltunk (múlt), ami egy nagyon szép város (jelen)’
A preteritum-használat ezekben a mondatokban is idegen a magyar anyanyelvűek-nek, de fontos megjegyezni, hogy a használatuk a svédben is váltakozhat: mind a jelen
idejű, mind az egyeztetett múlt idejű alakot helyesnek tartják. Egyes esetekben lehet azonban árnyalatnyi különbség a kétféle használat között, mint az utolsó példánál: ha nem egyeztetjük a második igealakot az elsőhöz (I somras var (pret) vi i Budapest som är (pres) en mycket vacker stad), akkor inkább az állítás általános érvényességét hang-súlyozzuk ki. Ha azonban egyeztetjük az igealakokat, akkor a kijelentést tevő személy szubjektív, adott pillanathoz kötődő benyomása kerül előtérbe.
Megállapíthatjuk ezek alapján, hogy az igeidő-harmóniára vonatkozó szabályt csak szövegkohéziós funkciójában tudjuk általánosan alkalmazni, valamint a fent említett speciális mondatokban. Egyéb esetben az egyes igeidőknél leírt szabályok alapján kell megválasztanunk a helyes igeidőt.
6. Összefoglalás
A részletes elemzés megmutatta, hogy igenis vannak a svédben olyan igeidő-csapdák, amik kikerüléséhez nem elegendő az angol vagy a német igeidő-használat ismerete.
Láttuk azt is, hogy a magyar nyelv szegényesebb igeidő-rendszere milyen nehézségekbe ütközik, amikor a svédben bonyolultabb időszerkezeteket kifejező mondatokkal van dolgunk. Ugyancsak pontos nyelvtani és szemantikai ismereteket követel meg pl. a helyes segédige kiválasztása jövő időben, vagy a preteritum és perfekt közötti döntés.
Segítségünkre lehet ebben a referenciaidő-eseményidő-beszédidő kategóriák ismerete és ezek elemzése a kérdéses mondatokban. Remélhetőleg a kontrasztív példák, amik a rendelkezésünkre álló szakirodalomban így nem szerepelnek, és ezek magyarázata se-gítséget nyújthat azok számára, akik bizonytalankodnak a svéd igeidők használatában.
Felhasznált irodalom
Andersson, Erik 1993. Grammatik från grunden. Stockholm: Hallgren och Fallgren.
Byrman, Gunilla / Holm, Britta 1992. Svenska utifrån. Schemagrammatik. Svenska strukturer och vardagsfraser. Svenska Institutet.
Ekerot, Lars-Johan 1995. Ordföljd, tempus, bestämdhet. Malmö: Gleerups, 128–160.
Hilpert, Martin 2006. A synchronic perspective on the grammaticalization of Swedish Future constructions. Nordic Journal of Linguistics 29.2, 151–172.
Holm, Britta/ Nylund, Elizabeth (red.) (1977). Deskriptiv svensk grammatik. Stockholm.
Jörgensen, Nils / Svensson, Jan 1987/2008. Nusvensk grammatik. Malmö: Gleerups.
Kiefer, Ferenc 2000. Jelentéselmélet. Budapest: Corvina.
Kiefer, Ferenc (szerk.) 2006. Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Wijk-Andersson 2008. Ny grammatik –det svenska språkets struktur. Stockholm: Hallgren
& Fallgren.
Teleman, Ulf / Hellberg, Staffan / Andersson, Erik 1999: Svenska Akademiens grammatik 4. Satser och meningar. Stockholm: Svenska Akademien, 203–281.