• Nem Talált Eredményt

Emlékezés Ortutay Gyulára, születése 70. évfordulóján

LAGZI ISTVÁN

„Magyar világ" Przemyslben

NÉHÁNY ÚJ ADAT A PRZEMYSLI VÁR VÉDELMÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ 1915. március 22-én „Przemyél az Éhségnek megadta magát".

A galíciai Przemysl város neve — Doberdó, Isonzó társaságában — I. világhábo-rús veszteségeink egyik szomorú jelképévé vált. A Duna-parton, a Margit-híd budai hídfőjénél látható „przemyéli oroszlán" az idegen földön, idegen érdekekért vérzett, az értelmetlen harcokban elesett, éhenhalt, megfagyott, a hadifogságban elpusztult, a tönkretett életű katonákra, magyar honvédekre emlékeztet. A przemysli vár (erőd-rendszer) az Osztrák—Magyar Monarchia keleti részeinek legmegerősítettebb pontja volt, technikai hiányosságai ellenére is komoly katonai jelentőséggel rendelkezett.

A kb. 120 ezer főt számláló védősereg a háború első hónapjaiban mintegy 300 ezres ellenséges hadsereg erőinek lekötésével tehermentesítette a galíciai frontot.

A Duna-parti Przemysl emlékmű talpazatán olvasható felírás szerint a vár védői

„oroszlánként" harcoltak, de a „hősi" hétköznapokról, a honvédek rettenetes szenve-déseiről alig tudunk valamit. Ezrek, tízezrek estek el az értelmetlen harcban. Az áldozatok nagyobbik része a magyar ezredekből került ki. Emberi kitartásból örök példát adtak, noha tettük nem Magyarország érdekeit szolgálta. Talán nem is meg-lepő, hogy Przemyslben, ebben a galíciai pokolban sajátos „magyar világ" alakult ki, a háború elején magyar nyelvű újságot, verses köteteket nyomtattak. Nem tagadhat-juk, hogy Przemyél, de tágabb értelemben a sokarcú Galícia iránti érdeklődésünk a

„magyar vonatkozások"-nak köszönhető.

Az I. világháború kezdetén a galíciai hadműveleteknek a monarchia katonai vezetősége igen nagy feladatokat szánt. Csapást kellett mérni a cári csapatok e tér-ségben levő (vagy ide felvonuló) egységeire. A galíciai hadjárat első szakaszában (1914. augusztus 23.—szeptember 11.) Krasnik, Komarów térségében részleges sikerek születtek. A front jobb szárnyán Rawa Ruska, Lemberg környékén azonban az oszt-rák—magyar csapatok látványos vereséget szenvedtek. A 4. és a 3. hadsereg kény-telen volt visszavonulni a Kárpátok vonala mögé. így hatalmas területek (Kelet-Galícia, Bukovina) kerültek az orosz katonaság ellenőrzése alá. Przemysl körül szep-tember 26-án körülzárult az orosz katonaság által vont gyűrű. A vár magára maradt.

Később a monarchia csapatai ellentámadásba mentek át, Przemyál felszabadult.

A vár felmentésében részt vevő csapatok élelmezését a przemyáli tartalékokból fe-dezték. 1914. november 8-án az orosz csapatok újból körülzárták a przemysli erőd-rendszert. A visszavonuló 3. hadsereg csapatai nagy mennyiségű élelmiszert vittek magukkal. Ez végzetes hibának bizonyult.

A katonailag fontos przemysli vár felmentését 1914—15 telén több alkalommal is megkísérelték. A hadműveletek előkészítését a szélsőséges időjárás hátráltatta.

A csapatok vezetése és „felsőbb" irányítása sem volt megfelelő. Január közepén nagy mennyiségű hó esett, a hegyoldalakon 1—1,5 méteres hómagasságot mértek. A ke-mény hideget néhány napos olvadás váltogatta. A hófúvásos, majd vizes utakon mindenféle csapatmozdulat óriási erőfeszítéseket követelt. A csapatok nem kaptak megfelelő ellátást, utánpótlást. Az élelmiszeradagok felére, negyedére csökkentek.

A lovak takarmányozása sem volt megfelelő. Az állomány jelentős része elhullott.

A duklai hágótól keletre levő Kárpátokban közben felvonultak az osztrák—

magyar csapatok. A San völgyében, Przemysltől délnyugatra alig 50—60 kilométerre rettenetes emberáldozatokat követelő harcok folytak. A XVIII. hadtest 1915. január 73

23-án 17 ezer puskával (aktív, a közvetlen harcokban részt vevő katonával) kezdte meg támadásait. A létszám január 29-én 12 ezerre, február 12-ig 3400 (!) főre csök-kent. A Przemyál felmentéséért vívott harcok az iszonyatos veszteségek ellenére sem hoztak eredményt. (A duklai hágótól délre azonban a 3. hadsereg csapatai megállí-tották az oroszok előrenyomulását. Az uzsoki hágó visszafoglalásával a jobb szár-nyon részleges sikerek születtek.) A przemyáli vár megvédésének kilátásai csökkentek.

Przemyál felmentéséért 1915. február 27-től március 15-ig terjedő időszakban újabb kísérletet tettek. A támadás vezetésével Tersánszky lovassági tábornokot bíz-ták meg. Az időjárás azonban ismét nehéz körülményeket teremtett. A hevenyészet-ten kiképezett lövészárkok megteltek vízzel. A meghűléses megbetegedések miatt ezrek váltak harcképtelenné. A hadműveletek irányítása, az utánpótlás területén változatlanul komoly hiányosságok voltak. A vezérkar semmit sem tanult a januári harcokból, a korábbi hibák újra és hatványozott mértékben megismétlődtek. A gya-logság például saját erejére volt utalva, szervezési hibák miatt tüzérségi támogatásra nemigen számíthatott. A tüzérség a völgyekben vonult fel. Sok volt a megrongáló-dott, javításra váró löveg. A tüzérség mozgékonysága, tűzereje messze elmaradt az oroszokétól. A véres kudarc elérhető távolságba került.

Szinte hihetetlen, hogy a támadásra olyan egységeket vezényeltek, melyek fárad-tak és éhesek volfárad-tak. A barakképítéshez például lett volna faanyag, de hiányzott a szög, vaskapocs és a kátránypapír. így a katonák többsége a szabadban éjszakázott.

Akadozott az élelmiszer- és a lőszerutánpótlás is. A vezetés mulasztást mulasztásra halmozott. A február 28-i támadáskor a 86. honvéd gyalogezred (felderítés nélkül) vaktában nyomult előre. A századok csak hosszú, fárasztó menetelés után kerültek érintkezésbe az ellenséggel. Az ellenséges állások megrohamozásakor néhány percre fedezékbe húzódó katonák (kimerültségük miatt) elaludtak a hóban. Sok megfagyott közülük.

A 27. hadosztály feladata — többek között — Baligród község elfoglalása volt.

Az egységeknek azonban úgy határozták meg a támadás időpontját, hogy felderítésre ezúttal sem jutott idő. Tüzérség sem támogatta a támadó csapatokat. Az ezredek rá-adásul rosszul választották meg a támadás helyét (és idejét). A 85. honvéd gyalog-ezred rohamozó katonái „ . . . alig 20 lépésnyire az ellenséges puskák csőtorkolata előtt, teljesen kifulladva és kimerülve ... összerogytak..." Röviddel később, a 34.

és a 85. honvéd gyalogezredek a malinowai magaslatoknál 1 órán belül 238 halottat és 612 sebesültet vesztettek.

A Przemysltől délnyugatra, Smolnik falu környékén harcoló 41. honvéd hadosz-tály 3. ezrede 915 főt, a 69. gyalogezred 755 főt, a 32. ezred IV. zászlóalja a 600 fős létszámából 450 főt vesztett. A számadatok önmagukért beszélnek.

1915 márciusa havazással köszöntött be. A csapatok ellátását, lecserélését lassan és nagy nehézségek árán valósították meg. A korabeli vallomások szerint a rosszul élelmezett, a megfelelő ruházatot is nélkülöző honvédek a magaslatok megközelíté-sére, harci manőverezésre többnyire alkalmatlanok voltak. A hadvezetés azonban nem vette figyelembe a körülményeket. A csapatoktól támadást és győzelmet köve-telt. így történhetett meg az, hogy a 29. hadosztály személyi állományának mintegy negyedrésze fogságba esett. A megmaradt rész a megbetegedések, fagyások miatt harcképtelenné vált. A 34. hadosztály puskalétszáma 1800 főre, a 41. honvéd had-osztály állománya 2000 főre csökkent. A hiányos élelmezés, ruházat miatt száz és száz embernek fagyott le a keze, lába. A sebesültek a helyszínen megfagytak. A ka-tonák jobban féltek a sebesüléstől, mint a haláltól. Tersánszky tábornok jelentése szerint „A természeti erők erősebbek voltak még az ellenségnél is. Az emberi akarat nem tudta a hófergeteget megállítani, a jeget elolvasztani, és a 20 fokos hideget enyhe napsütéssé változtatni."

1915. március 12-én Przemyál felmentéséért (a vártól délnyugatra kb. 60 kilo-méterre) újabb koncentrált támadás indult. Az oroszok azonban erős tüzérségi tűz-zel fogadták az osztrák—magyar egységeket. Már az első napon a 14. hadosztály 1300 főt vesztett. A 44. ezrednek voltak a legnagyobb veszteségei: 1400 katona és

tiszt maradt a támadás színhelyén. A 3. bosnyák ezredből 300 fő pusztult el, a táma-dást követő éjszakán kéz- és lábfagyás következtében 450 személy vált harcképte-lenné. A hadvezetés az időjárásban látta a kudarc okát. Tersánszky tábornok szerint a kutyánál is kutyább időjárás miatt az emberek úgy hullanak, mint a legyek. A vár felmentéséért indított támadás bal szárnya sem ért el sikert. A duklai hágótól délre a VII. hadtest 17. hadosztályának egyik csoportja a 900 fős létszámából 700 személyt elvesztett. Március 18—19-én a hadosztály személyi állományának mintegy 25 száza-léka veszteséglistára került. 1915. március közepén világossá vált, hogy Przemysl felmentésére nincs reális lehetőség. A várban levők helyzete katasztrofálissá vált.

*

Przemysl védelme nem volt egyszerű. A vár szerkezetét tekintve övvár volt, az erődök, megerősített pontok mintegy 140 négyzetkilométernyi területet öleltek körül.

Az erődök láncolatából álló övvonal hossza 50 kilométer volt. Egy-egy erődben álta-lában 1—1,5 század gyalogság állomásozott. A kisebb (kisegítő) erődökben 2—12, a jelentősebbekben 17—18 különböző kaliberű löveg nyert elhelyezést. Néhány erőd egy erődcsoportot, az erődcsoportok (az úgynevezett előtérállásokkal együtt) védelmi körletet alkottak. A przemysli övvárban hat védelmi körlet volt. Egy védelmi kör-lethez 8—12 zászlóalj gyalogság, 1—1,5 század lovasság, árkász század, telefonosztag, továbbá 10—25 géppuska és 80—120 löveg tartozott. Az erődök előtt néhány kilo-méterre (például Helicha, Na Gorach) tüzérséggel is megerősített előtérállások voltak kiépítve. Az előírásos hadrend szerint a várban 85 ezer ember és 3700 ló, valamint a védelemhez szükséges eszközök számára volt „hely". Az élelmiszer-tartalék 90—100 napra volt elegendő. A vár második körülzárása után azonban 120 ezer ember és 20 ezer ló ellátásáról kellett gondoskodni. Az élelmiszerkészlet — a korabeli számítások szerint — 40 napra tette lehetővé a védekezést. Przemyál védői végül is több mint 130 napig tartották a várat.

A várőrség legértékesebb részét a 3. hadsereg kötelékéből kivált és a várban visszamaradt 23. honvéd hadosztály képezte. A hadosztály személyi állománya 18 zászlóaljat, 2 lovas századot és 4 üteget foglalt magába. A hadosztályhoz tartozott a 2. és az 5. honvéd gyalogezred (46. honvéd dandár), továbbá a 3. és 4. honvéd menet-ezred, a 7. és a 8. honvéd gyalogezred (45. dandár).

Az oroszok által körülzárt várból 1914. szeptember 26.—1915. március 21. között kilenc nagyobb kirohanást hajtottak végre. A kirohanások célja az ellenséges erők lekötése, csapatmozdulatainak zavarása, a kárpátokbeli harcok lehetőség szerinti segítése volt. A kirohanások jelentős mértékű emberáldozatokat követeltek, ennek ellenére kevés eredményt hoztak. 1915 végével a vár életében lezárult egy sajátos, számos ideiglenes eredményt felmutató időszak. A várőrség tényleges erejét adó 23.

honvéd gyaloghadosztály létszáma lecsökkent, hiszen a legveszélyesebb helyekre rendszerint magyar egységeket vezényeltek.

Az 1914 októberében folyó harcok rettentő emberveszteséggel jártak. A 8. hon-véd gyalogezred 10. százada az elinduláskor 240 főt számlált. Október 27-én a 240 fős létszámból 9 meghalt, 48 megsebesült, 59 személy beteg volt. A század létszáma az

„eltűntek" figyelembevételével 97 főre csökkent. A kirohanások gyorsan apasztották az ezredek létszámát. A 8. honvéd gyalogezred III. zászlóalja 1915. február 18-ról 19-re virradó éjszakáján a helichai előtérállásokból kísérelt meg kitörést: 8 fő meg-halt, 22 megsebesült, 101 személy eltűnt. A 2. honvéd gyalogezred 10. századának parancsnoka még szomorúbb esetről számolt be: „Jelentem, hogy a századok lét-száma elesés, sebesülés és főképpen kolera folytán negyedére csökkent és folyamato-san újabb kolera esetek vannak. A legénység elerőtlenedett, úgy hogy ellenséges támadás esetén ellenállásra alig képes..." Az ezredparancsnok azonban kioktatta a pesszimista századparancsnokot: „Vegye tudomásul, hogy azon csapat, mely véde-lemben alig képes ellenállni — és helyét az utolsó emberig nem védi — megtizedel-tetik, parancsnoka pedig vizsgálat alá vonatik. (...) A jelszó most: végsőkig kitar-75

tani ellenséges támadás esetén, hogy ezalatt a kedvező döntés (az) egyik szárnyon bekövetkezhessék."

A betegség változatlanul első számú ellenség maradt. A harcokban is súlyos veszteségeket szenvedő 8. honvéd gyalogezred egészségügyi helyzete 1915 márciusá-ban katasztrofálissá vált. Az ezred orvosfőnökének jelentése szerint március 6-án 365, március 8-án 883, március 11-én 973, március 12-én 1022, március 15-én 1088, március 16-án 1091 fő volt beteg. Az ezred mintegy fele betegség és kimerülés miatt harcképtelennek számított.

A katonák hangulata (főleg a nemzetiségieké) megromlott. Nem használt már a

„vitézkedés", a kötelességre, császárra való hivatkozás, az oroszok becsmérlése. Az éhség, a fagyhalál, betegség, a vár kilátástalan helyzete lelkileg tönkretette a csapa-tokat. Az egyik legkiválóbbnak tartott egység, a 8. honvéd gyalogezred hangulata is

„visszatetsző" volt. „Ma reggel Kozma tbk. úr szemlét tartott a táborban. [Az ezred szállásául szolgáló „laktanya"-részben — L. I.] Szégyeltem magam, midőn embercso-portok között menve hangos lárma, tisztelgés hiánya, a legnagyobb fegyelmezetlensé-get árulta el" — írta Molnár Elek alezredes.

1915 legelső napjaiban Przemyslben megjelent a katona egyik legveszedelmesebb ellensége: az éhség. A források szerint már 1914 végén lényegesen szűkítették az élelmiszer-adagokat. Különböző „lisztpótló" anyagok (például nyírfaliszt) segítségé-vel próbálták megoldani a jelentkező nehézségeket. A takarmányhiány következtében a lovak lesoványodtak, sok elhullott.

A katonák a hiányos ruházat miatt százával betegedtek meg. Kéz- és lábfagyás, végkimerülés minden nap olvasható az orvosi jelentésekben. A 15—20 fokos hideg-ben lövészárkokban éjszakázó katonák gyakran csak egyszer ettek naponta. Az orosz csapatok pedig egyre közelebb kerültek a védelmi vonalakhoz.

A Kárpátokban folyó harcok Przemysltől 40—60 kilométerre elakadtak. A vár-ban levő élelmiszer március végéig biztosította volna a védősereg minimális élelme-zését. A lengyel, ukrán nemzetiségű katonák nem akartak (de legyengülésük miatt nem is tudtak) harcolni. Százával szökdöstek át az ellenséghez. Hermann Kusmanek osztrák gyalogsági tábornok, a vár parancsnoka végül is úgy határozott, meg kell próbálni a lehetetlent. Parancsot adott arra, hogy Siedliska irányában március 19-re virradó éjjel (hajnalban) még egy — eleve reménytelen — kirohanást kell végre-hajtani. Az orosz gyűrű áttörése esetében csatlakozni kellett volna a Kárpátokban levő osztrák—magyar csapatokhoz.

Az utolsó kirohanást azonban rosszul készítették elő, a fáradt, rosszul vezetett csapatok óriási veszteségeket szenvedtek. (Voltak, akik árulásról beszéltek, szándékos

„tévedésről"). Az viszont tény, hogy az áttörés kierőszakolását a csongrádi 23. honvéd hadosztályra bízták, így utoljára ismét magyarok véreztek. A 2. honvéd gyalogezred-ből néhány száz katona tért vissza a sáncok mögé. A szegedi 5. honvéd gyalogezred egységeit is szörnyű veszteségek érték. A 23. hadosztályból 8500 katona és tiszt vett részt a kirohanásban, de csak 2662 fő tért vissza a várba. A védelem fő erői felmor-zsolódtak, a védősereg ellenállása minimálisra csökkent. A katonák éheztek. (Bár a közvetlen források egyike szerint még jelentős tartalékok voltak raktáron. A vár-parancsnok szándékosan nem osztotta ki a végső tartalékot képező élelmiszer-kész-letet.) A vár sorsa megpecsételődött. Az orosz tüzérség több fontos erődöt súlyosan megrongált, olyan közel került a városhoz, hogy a lövedékek elérték az épületeket.

Kusmanek tábornok engedélyt kért a vár feladására. A császári engedély meg-érkezése után megsemmisítették a hadianyagot, felrobbantották a vár védőműveit, a lóállomány zömét leölték. A vár 1915. március 22-én orosz kézre került. A védősereg katonái és tisztjei (köztük a híressé vált „przemysli" költő, Gyóni Géza is), magya-rok, osztrákok és nemzetiségiek útnak indultak a szibériai hadifogolytáborokba. Szá-mukra héthónapi szenvedés után véget ért a világháború. Egy ismeretlen honvéd-tiszt naplója azonban Przemyslben maradt.

*

A vár parancsnoka, Kusmanek cs. gyalogsági tábornok a hírközlő eszközök és a vár levél-tárának megsemmisítésére Is parancsot adott (a kevéssé fontos Iratokat a zászlóalj- és ezred-parancsnokságokon égették el). Az egyik honvédtiszt akarattal (?), vagy csupán időhiány miatt (?) nem hajtotta végre Kusmanek tábornok parancsát.

A 8., majd a 7. honvéd gyalogezred parancsnokának, Molnár Elek alezredes Dworski utca 4.

szám alatti szolgálati lakásán — egészen bizonyosan az alezredes tudta nélkül! — személyes feljegyzéseket tartalmazó „noteszt", a várban kiadott újságokat és egyéb iratokat rejtettek el.

A napló ceruzával íródott. Szerzője — jelenleg — ismeretlen, valószínűleg főhadnagyi (vagy századosi) rangban lehetett. Az ismeretlen tiszt barátságban volt Molnár alezredessel, többször vendégeskedett a Dworski utcai lakásban. Azt azonban sikerült kideríteni, hogy a napló szer-zője és Molnár alezredes ezredsegédtisztje, Majzik főhadnagy is jó barátságban volt egymással.

Molnár alezredes az orosz hadifogságban meghalt. A hadifogságból azonban hazatértek olyanok, akik tudtak arról, hogy Molnár alezredes lakásában iratokat rejtettek el. Ezt bizo-nyítja — többek között — az is, hogy 1923-ban magyar „tiszti küldöttség" szemlét tartott a Dworski utca 4. szám alatti házban (az alezredes egykori lakásában azonban nem találtak sem-mit). Nem kétséges, hogy az elrejtett iratokat keresték. Valakinek (valakiknek?) fontos lehetett.

A hatvanas évek elején a Dworski utca 4. szám alatti házban (Molnár Elek alezredes egy-kori lakásában) falbontási és padlójavítási m u n k á k a t végeztek. A serénykedő mesteremberek papírba csomagoltan, sértetlen állapotban megtalálták a korábban keresett anyagot. A napló a przemysll vár védelmének, a várbeli élet alakulásának (és egy honvédtiszt gondolkodásmódjá-nak) egyik jellegzetes dokumentuma. A m. kir. honvédség egyik tisztje az ellenségtől (másod-szor) bekerített Przemyslben tgy látta, így élte át az eseményeket.

1914

XI. 6.

Ma 11 óráig aludtam, igen hideg idő volt.

XI. 7.

A délelőtt elég jól telt el, nem mentem ki lovagolni, mert megint vártam, hogy leve-leimet repülőgép elvigye.

Délben az ebédnél igen lelkes tanácskozást tartott[unk] . . . ott volt valami a levegőben. Richtig kiráncigáltak ebéd után az ágyból és M o l n á r . . . után kellett [tele-fonvonalat — L. I.] építenem, akinek az lett volna a feladata, hogy a hads. által hátrahagyott betegeket... behozza, de ezeket az oroszok már elszállították. Nagy herce-hurca után az ezred bevonult.

XI. 8.

Igen fáradt voltam. Feltettem magamban, hogy tekintettel arra, hogy vasárnap van, el fogok menni a templomba, de a végén még sem mentem el, hanem a térzenét hallgattam.

Délután a helyes kis lánykával sétáltam akit még az előző ostrom alatt ismer-tem meg.

Egy huszár alatt beszakadt a fedezék.

XI. 9.

Kilovagoltam, utánna pedig bolondoztunk a lányokkal. Ma adtuk be a kitüntetési javaslatokat. Délután haza írtam, azután p e d i g . . . az utcán [sétáltam]. Vacsoránál igen jól éreztük magunkat, vendégünk volt a Niki tb. [tábornok], egy igen kedélyes, olyan igazi bácsi. Tegnap lopták el Göncz kancáját. Délután még moziban is voltam.

Ma jött meg a dicséret, az elmúlt harcokban teljesített jó működésemért.

XI. 12.

Bombákat meg kell [?] mert az ellenség visszadobja, de a paraszt nem hiszi el, hogy utánna robban. Nálam volt a Mici.

XI. 13.

Igen korán kellett felkelnem, mert kirohanás volt észak felé. Kozma csoporthoz vol-tam beosztva, minden kifogástalanul működött. Nagyon fáradtan éjjel 2 órakor jöt-tem haza. 2 bombát dobtak a városba.

77

X I . 15.

Tekintettel a vasárnapra m a pihenőt tartottunk. Délelőtt térzenénél v o l t a m d a c á r a a zuhogó esőnek. Délben pedig szolgálatba léptem.

Ügy látszik, hogy az oroszok Galíciában sorozást tartottak, mert a tegnapi fog-lyok között egynehány polgári egyént fogtunk a fedezékben, teljesen felszerelve a m i felszerelésünkkel.

A tegnapi ütközet igen szép volt, különösen a Létay csoport előrenyomulása a hol az emberek remekül használják m á r a gyalogsági ásót, alig lehetett őket l á t n i . A z idő is nagyon kedvezett, reggel nagyon hideg volt, egész n a p hideg szél, de na-gyon tiszta volt [az égbolt — L. I.] úgy, hogy remek megfigyelés volt lehetséges.

Tegnap egész napon át erős tüzérségi tűzben volt a Z a l a za. a hol h o l n a p erő-dítési m u n k á l a t o k n a k kell folynia.

M a egy óriási dicséretet k a p t a m a tegnapi összeköttetés [helyreállítása — L . I.]

végett.

A D U N K O W I C Z K I FÖERÖD R É S Z L E T E X I . 16.

Délelőtt a 7. és a 8. ezred összeköttetését állítottam h e l y r e . . .

6 órakor jött a Mici és nagy cénát csinált, hogy tőlem beteg lett, a végén ki-löktem.

Este igen j ó l éreztük magunkat, Laci játszott, K á l m á n szolg.(álatban) v o l t és fentmaradtunk 12 óráig.

A Kegy. úrral [Létay G y u l a ezredes, a 46. honvéd gyalogos d a n d á r parancsnoka

— L. I.] K r a w n i k i n voltam a munkálatokat megnézni a m i t a 7. és a 8. e. [ezred]

csinál, u t á n n a Lacinál voltam ebédelni.

Tegnap az oroszok egy magyar kiálltványt tettek az előőrsök n a p p a l i á l l á s a i b a : Magyarok!

A z osztrák birodalom Németországgal együtt kijelentett Oroszországnak h á b o r ú t és m i n d a kettő betört orosz földre.

A vitéz orosz hadsereg nemcsak megverte az osztrák és német seregeket az egész vonalon, de kizavarta is őket Oroszországból. A z u t á n á t m e n t u t á n n u k az oszt-rák és német határon és most győzelmesen megy Budapest, Bécs, K r a k k ó , B e r l i n felé. Halics, Lemberg, Jaroslaw és néhány németországi város m á r a Nagy Orosz C á r birtokába van.

M i k o r a győző oroszok átmennek a Kárpátokon t ú l r a és m e g h ó d í t j á k Przemyált, ők lesznek az egész osztrák—magyar birodalomnak az urai.

Magyarok! A ti szép hazátoknak és ti m a g a t o k n a k sorsa v a n a t i kezetekben.

Mikor ti küzdetek az osztrák—német érdekekért, ti játszatok a ti sorsotokkal. H e t v e n év ezelőtt ti küzdöttetek m á r nem egyszer az osztrákokkal, de sajnos a k k o r Orosz-ország szövetséges viszonyban volt az osztrák b i r o d a l o m m a l , segített neki és Debre-cen mellett hosszú időre volt betemetve a m a g y a r függetlenség. Ez volt a nagy

tör-ténelmi hiba amiért Oroszország drágán fizetett. A jelen háborúban az orosz had-sereg kijavítani fogja s a magyaroknak függetlenséget és szabadságot hoz.

A szabadság órája ütött már! Itt az idő most vagy soha! Fogjátok a fegyvert az oroszokkal együtt és az osztrák—német járom lesz megsemmisítve.

Az oroszok nem akarják Magyarországot meghódítani. Oroszország a nélkül is igen nagy. Magyarország az oroszoknak nem kell. Semmit ami jogosan Magyaror-szágé, a győző oroszok nem vesznek el tőlük. De a magyarok kötelessége segíteni az oroszoknak, hogy a német járom tönkre lesz téve.

Éljen a szabad, független Magyarország!

Éljen a nagy Oroszország!

Ezelőtt vagy 8 nappal úgynevezett bandákat alakítottunk, feladatuk lett volna gyúj-togatni, de különösen az ellenség vonatait [az utánpótlást szállító járműveket — L. I.] zavarni. Eredményük vajmi kevés. Kivéve egyet aki civilben burgonyát adott el az oroszoknak, és elég jó jelentést hozott.

Ezelőtt vagy 8 nappal úgynevezett bandákat alakítottunk, feladatuk lett volna gyúj-togatni, de különösen az ellenség vonatait [az utánpótlást szállító járműveket — L. I.] zavarni. Eredményük vajmi kevés. Kivéve egyet aki civilben burgonyát adott el az oroszoknak, és elég jó jelentést hozott.