• Nem Talált Eredményt

Egy labanc főúr halála 1704-ben

In document Fiatal történészek írásai (Pldal 32-39)

A királyi kancellária egyik tagja, ifjabb M e d n y á n s z k y P á l , 1704 októberének végén azonos t a r t a l m ú levéllel kereste f ö l a Berényi, a Forgách és a Keglevich családtagokat. Megbízásának eleget téve tudatta velük, hogy az á l t a l a is j ó l ismert K o h á r y Farkas gróf, volt honti főispán, kiterjedt birtokok ura, október 6-án, életé-nek 51. évében a horvátországi D u b r a v á n (Varasd mellett) v á r a t l a n u l elhunyt.

A z eseményt értékelők némelyike m á r ekkor, 1704-ben is olyan kérdéseket fogal-mazott, amelyek főként a h a l á l helyére és körülményeire vonatkoztak. S o k a k szá-m á r a egyáltalán n e szá-m volt világos, hogy hogyan és szá-m i l y e n szándékkal k e r ü l t az I p o l y mentén birtokos ű r csábrági v á r á b ó l Horvátországba. A z elhunyt távolabbi ismerősei is tudták, hogy a megyehatáron túl intézendő feladatot a gróf n e m sokat v á l l a l t életében. Most, h a l á l a u t á n azonban ők is azt hitték, vagy állították, hogy K o h á r y Farkast neves b á t y j á n a k , az u d v a r h ű politikus és hadvezér K o h á r y I s t v á n n a k poli-tikai tervei megvalósítása közben érte — távol birtokaitól — a h a l á l . A gondolat, hogy égy grófnak, volt H o n t megyei főispánnak, a u l i k u s család n a g y r a h i v a t o t t f i á n a k társadalmi, politikai súlya nagyobb az átlagosnál, s hogy életével és halálá-val kapcsolatban egyaránt bonyolult körülményekre i l l i k gyanakodni, n e m volt ide-gen a korabeliektől, de a kérdésre u t ó b b válaszolni p r ó b á l ó történetírástól sem.

Ennek megfelelően az ügyet csak érintőlegesen tárgyaló történeti i r o d a l o m N a g y I v á n óta azon a véleményen volt, hogy Koháry Farkas a k u r u c m o z g a l o m ter-jedésének megakadályozása, és főként a Horvátországból i n d í t a n d ó l a b a n c ellen-támadás megszervezése érdekében ment, mégpedig k i r á l y i megbízással, a Drá-v á n túli részekre. Egyedül Thaly K á l m á n utalt a H o n t Drá-vármegyei l e Drá-v é l t á r a k ismer-tetése kapcsán arra, hogy K o h á r y Farkas talán bujdosás következtében, a k u r u c o k ' elől menekülve kerülhetett e s z á m á r a végső állomásra. A kérdés érdemi tisztázását azonban Thaly n e m vállalta — és értékrendje szerint teljesen jogosan is mellőzte a további magyarázatot —, mivel, ha a Koháry Farkas utolsó éveire vonatkozó iratok meg is fordultak kezén, a gróf személyes sorsa és feltételezett menekülésének körül-ményei számára n e m épültek b e a nagypolitikai összefüggésekbe, és alig magyaráz-t á k az olyan hősök magyaráz-temagyaráz-tmagyaráz-teimagyaráz-t, m i n magyaráz-t amilyen Koháry Farkas neves b á magyaráz-t y j a , a hadvezér, politikus és költő K o h á r y I s t v á n is volt. H a azonban az események f o n a l á t a jelzett halálesettől forrásaink a l a p j á n visszagombolyítjuk, a korabeli és utólagos vélemé-nyekhez képest egyaránt ú j , de n e m kevésbé jellemző k é p t á r u l s z e m ü n k elé. E k é p n e m különbözik a Thaly á l t a l megrajzolttól abban a tekintetben, hogy K o h á r y Far-kasról vizsgálatunk során sem bizonyosodik be, hogy kiemelkedő történeti szemé-lyiség, méltatlanul elfeledett politikus, vagy emelkedett elme lett volna, mégis eltér attól, mert személyében és határhelyzetben beteljesedő sorsában egy. adott réteg, a nagybirtokos arisztokrácia társadalmi szerepváltozásának bonyolult f o l y a m a t á b ó l ragadhatunk meg egy általánosabban is jellemző egyedi mozzanatot. Farkas gróf 1703-as „futása" — mert futott Csábrág várából, és n e m megbízatásnak engedel-meskedve jött k i —, több, jórészt ez évnél k o r á b b i ok eredménye volt, melyek számbavétele n y i l v á n v a l ó v á teheti, hogy úgy és csakis úgy cselekedhetett, m i k é n t az események megmutatták.

K o h á r y Farkas az 1700-as évek elején az úgynevezett b á n y a k e r ü l e t i v á r a k egyi-kében, a H o n t megyei Csábrág v á r á b a n lakott. K o r a b e l i m a g á n és hivatalos termé-szetű iratok egyaránt békés arisztokratának m u t a t j á k őt, a k i népes családja, kiter-jedt birtokai és társadalmi kapcsolatai intézésében egyaránt nagy szorgalommal j á r t

el. Felesége, gróf Rechberg M á r i a L u d o v i k a révén egyszerre jutott rokonságba az.

országbíró Forgách Á d á m leszármazottaival és cseh, osztrák arisztokratákkal. Nő-vére, özvegy Barkóczy Györgyné (Károlyi Sándornak, a szatmári békeszerzőnek anyósa) a keleti országrész főúri családjai számára tette ismertté nevét. A század-fordulón m á r csak egyedül életben levő fitestvére, István, a király i r á n t i hívségében sokszor megpróbált, s m i n d i g fényesen vizsgázott ú r volt, akit kedveltek az udvar-nál, katolikus egyházi körökben pedig jótékonyságáért és kegyes életéért becsültek.

K o h á r y Farkas rokoni kapcsolatéit a századfordulón sikeresen bővítette l á n y a i férjhez adásával. B o r b á l a nevű l á n y á t a horvát származású Keglevich család első-szülöttje, Zsigmond kérte feleségül. Zsófiát a Nógrád és Trencsény megyében bir-tokos, gyorsan emelkedő Berényi család fia, Á d á m jegyezte el. A népes család azonban nemcsak eladó lányokkal, h a n e m kiskorú fiúgyermekekkel is büszkélked-hetett. K é t nagyobbik fiát O l m ü t z b e n katonai ismeretekre taníttatta atyjuk, a két kisebbet pedig a szokásos nagyszombati intézet helyett Bécsben iskoláztatta, hogy részben a n y j u k r a való tekintettel „német szót is ottan jobban megh tanulhassák".

Ilyen b ő gyermekáldás mellett K o h á r y Farkasnak természetesen n e m kevés, részben anyagi természetű gondja akadt. Megoldásukban azonban m i n d e n k o r szá-míthatott nőtlen b á t y j á n a k anyagi és n e m kevésbé fontos emberi, hivatali kapcsola-tokat a családi célok érdekében mozgósítani kész támogatására. H a e támogatás részleteit alaposabban szemügyre vesszük, sajátos, a korban n e m egyedülálló családi politika körvonalai bontakoznak ki előttünk. Ez a politika m i n d e n megnyilvánulá-sával a család közös érdekeit képviselte.

Tekintettel arra, hogy a századfordulóra K o h á r y Farkas m á r csak egyetlen élő fitestvére volt az elsőszülött Istvánnak, s figyelemmel arra, hogy a m i n t említettük, István nőtlen életet élt, a családi politika joggal fogható fel a két testvérnek egy közös cél érdekében folytatott tevékenységeként. István és Farkas célja, sajátos körülményeiknek megfelelően, egyaránt az volt, hogy birtokszerző, birtokkezelő, megyei és országos m ű k ö d é s ü k egyaránt a m a j d a n i , Farkas ágából származó örökö-sök j a v á t szolgálja. M i n d e z azt is jelentette, hogy K o h á r y István politikai szereplé-sének m o t í v u m a i között az öccsével és a n n a k családjával kapcsolatos indítékok min-denkor fontos, és nézetünk szerint eddig kellően figyelembe n e m vett összetevőként jelentkeztek.

U t ó d a i k sorsa, megfelelő ú t n a k indítása a megváltozott körülmények között, a X V I I . század utolsó évtizedeitől, a török h a t a l o m visszaszorításától kezdődően n e m csupán a K o h á r y család esetében bírt különös fontossággal. N á l u k , terveikkel és újrarendezkedő életükkel kapcsolatban azonban az arisztokrácia egy olyan típusáról eshet szó, amely az ú j körülményeknek megfelelő cselekvési f o r m á k kiválasztásánál n e m csupán a jelzett kérdésben, h a n e m mozgási, érvényesülési lehetőségeit tekintve általánosabban is, m á s o k n á l nagyobb szabadságokkal számolhatott, de — b á r n e m ennyire nyilvánvalóan — nagyobb megkötöttségekkel, akadályokkal is szembe kel-lett hogy nézzen.

A Csábrágban békés életet folytató K o h á r y Farkas, vagy a pozsonyi és bécsi katonai körökben kedvelt K o h á r y István tisztában volt azzal a nehéz és társadalmi, politikai feszültségekkel terhes világgal, amelyben éltek. L á t t á k a török kiűzését követő h a t a l m i túlkapásokat, érzékelték a porcióztatást és katonai végrehajtást, el-jutott h o z z á j u k nemesek és nemtelenek fokozott megaláztatásának híre, de a hírek hatására kelt állásfoglalásuk sokban eltért osztályos társaikétól. Esetükben a csa-l á d i tradíció, a birtokbecsa-li gyarapodás és a hivatacsa-li ecsa-lőmenetecsa-l a hatacsa-lomrészesedés olyan bizonyosságával járt, m i n t a korabeli magyar arisztokráciában keveseknél.

Kedvezőbb körülményeik és j ó közérzetük okai között első helyen említhető a család addigi sikeres ú t j a és századvégi szilárd pozíciója, mely elsőrenden bizto-sított s z á m u k r a védelmet. A X V I . században szinte ismeretlen, köznemesi állapotú K o h á r y család voltaképpen Farkas nagyapjától, Koháry Pétertől kezdődően, de min-denkor az u d v a r és a klérus messzemenő támogatását élvezve emelkedett egyre magasabb társadalmi szintekre.

K o h á r y Péter volt az az ős, aki szerencsés házasságkötése révén (feleséget a

gazdag Baiassák. közül választott), megfelelő k a t o n a i erények b i r t o k á b a n , de a z erdélyi fejedelmekkel folytatott harcok során m e g n y i l v á n u l ó hűsége, és a z uralkodó-n a k uralkodó-n y ú j t o t t péuralkodó-nzkölcsöuralkodó-nei fejébeuralkodó-n is, előbb zálogba, később a d o m á uralkodó-n y k é uralkodó-n t k a p t a meg a H o n t megyei v á r u r a d a l m a k k ö z ü l Csábrágot és S z i t n y á t (1629). A X V I I . szá-zad nagy párharcában, melyben a központi hatalom és a h a t a l m á r a féltékeny rendi-ség egyaránt képtelen volt tényleges sikert kicsikarni, a K o h á r y család m i n d v é g i g a központi hatalom mellett jutott jelentős rendi pozícióhoz. K o h á r y Péter fia, Ist-ván, ennek jegyében szilárdította meg ú j a b b u d v a r i , k a t o n a i szolgálattal családja helyzetét. E l ő b b Szécsény, m a j d F ü l e k kapitánya lett, s hűsége j u t a l m á u l 1661-ben elnyerte H o n t megye főispáni tisztét. M á r bányavidéki f ő k a p i t á n y volt, a m i k o r hir-telen h a l á l a (1664-ben a törökkel vívott harc során esett el L é v a alatt) egy csapásra kétségessé tette a család további emelkedését. Á r v á n m a r a d t kiskorú gyermekeit azonban (köztük az akkor 10 éves Farkast) I. L i p ó t tényleges t á m o g a t á s b a n része-sítette, és 1666-ban a legidősebb fiút, az alig 17 éves Istvánt be is iktatta a t y j a örö-kébe, a füleki vár kapitányságába.

A z általános viszonyokhoz képest a Koháry testvérek tehát e l m o n d h a t t á k , hogy a lipóti abszolutizmust kísérő erőszakos lépések alig h á t r á l t a t t á k családi előre-haladásukat. Természetesen n e m á l l í t a n á n k , hogy a család történetének p é l d á j a ön-m a g á b a n elegendő lett volna ahhoz, hogy Koháry I s t v á n és Farkas feltétlen udvar-hűségét kiváltsa. Csak m o t í v u m és szintén n e m elégséges a l a p lehetett ehhez az a tény is, hogy a testvérek előbb Nagyszombatban, m a j d Bécsben t a n u l t a k , s á l l a n d ó u d v a r i és egyházi támogatást élveztek. Á m tekintve csak röviden jellemezhető gaz-dasági és társadalmi körülményeiket, láthatóbbá lesz állásfoglalásuknak a családi tradícióból és neveltetésből csak részben érthető iránya.

M i k é n t családjuk és egyes családtagjaik történetében á l t a l á b a n , úgy birtoklási történetükben is számos előnyt élveztek. Ezáltal m á s o k n á l h a m a r a b b kelhetett n á l u k a felismerés, hogy az ú j helyzetben, a török kiűzését követően m é g i n k á b b a feltét-len udvarhűség lesz gyarapodásuk elsődleges alapja.

K o r á b b i birtokszerzéseiknél a hadi, udvari szolgálat és az okos házassági poli-tika dominált. Jellemző példa a kétféle mód, a családi polipoli-tika és a k i r á l y i kegy összefonódására, ahogy a nagyapa, K o h á r y Péter a hűtlenségben elmarasztalt, m a j d meghalt Kaszaházi J o ó János várait, Csábrágot és Szitnyát, özvegye kezével és egy-.szerre királyi a d o m á n n y a l megszerezte. X V I I . századi történetük során egyre-másra

jutottak a várbirtokokhoz, és v á l l a l t a k a birtoklással és a jövedelemszerzéssel együtt j á r ó vár- és területvédő feladatokat. Különösen Szécsény és F ü l e k v á r á n a k elestét követően nyílott erre m ó d j u k , m i d ő n a belső, a bányavárosokat védő sáv olyan kis v á r a i n a k védelmi szerepe is megnövekedett, m i n t a m i l y e n Csáb rág, Végles, D i v é n y ,

•Gács, Balog, M u r á n y vára, illetve a G a r a m völgyében Saskő és Szentbenedek voltak.

A várbirtokos család főként ekkor, a X V I I . század utolsó évtizedeiben r á j u k h á r u l ó védelmi szerepben t ű n t k i , amelyben koronás k i r á l y a i r á n t m e g m u t a t k o z ó hűségét a törökkel és a rendi-függetlenségi harcokat v í v ó k u r u c o k k a l szemben egyaránt

^megbizonyította. És amennyiben egyre i n k á b b bizonyították e hűséget ( p é l d á u l Ko-háry István és János több éves fogsággal Thököly börtöneiben), egyre ú j a b b zálog-birtokot (Murányt, Balogot és Jolsvát), kincstár által hűtlenség m i a t t elkobzott t u l a j d o n t (mint a Wesselényiek kecskeméti jószágait), s nagyobb lehetőségeket kap-tak a volt hódoltsági területen való terjeszkedésre.

K o h á r y István és Farkas a X V I I . század végén egyértelműen fokozni t u d t a a védelmi harcok során katonai szerepükből következő gazdasági befolyást, s m í g mások alig t u d t á k előteremteni a volt hódoltságon f e k v ő b i r t o k a i k m e g v á l t á s i adó-ját, a kincstár a K o h á r y testvérek i r á n t elnéző, olykor adakozó volt és többször is

„gratiáját" mutatta. így, miközben a királyi k a m a r a m i n d e n t megtett a nemesi jövedelmek egy részének elvonása érdekében, hogy az államadósságokat v a l a m i v e l pótolja, a kedvezményezett K o h á r y testvérek m á s o k n á l szabadabban szervezhették hevesi, pesti s még délebb fekvő megyei birtokaikat.

Ilyen kedvező feltételek mellett a két testvér m á s o k n á l gyorsabban és sikere-rsebben állt át a katonai, várúri szerepről a békés birtokosira. N e m jelentéktelen

sikert könyvelhettek így el, hiszen a magyar arisztokráciát a század végén még nem jellemezte a n n y i r a a nagyarányú birtokszerzés, m i n t a szatmári békét követő időszakban, a m i k o r a főleg idegen arisztokraták kezén haszontalanná vált föld-ingatlanokat folyamatosan váltották magukhoz a X V I I I . század nagy földszerző családai, a Károlyiak, B a t t h y á n y a k és Esterházyak. A X V I I . század m á s o d i k felé-ben a birtokszerzés m é g hasonlíthatatlanul nehezebb feltételek között folyt, így a korabeli versenyben a K o h á r y testvérek legfeljebb Esterházy P á l nádor s még né-h á n y m á s f ő ú r lené-hetőségeiné-hez mérné-hető kedvező körülményekkel rendelkeztek.

Első pillantásra a családtörténetnél és a gazdasági körülményeknél m á r emlí-tett, m á s o k n á l nagyobb szabadság, kedvezőbb helyzet jellemezte Koháry Farkast és Istvánt, társadalmi szerepét, befolyását tekintve is. Voltaképpen azonban ez volt az a pont, ahol a „nagyobb szabadság" másutt megfigyelhető ténye n e m igazolódott, s ahol közvetlenebbül kitetszik K o h á r y Farkas 1703-as futásának, menekülésének szá-mos mozzanata.

A nagy átalakulás, amelynek s o r á n . a v á r ú r b ó l békésen gazdálkodó birtokos lesz, n e m csupán gazdasági folyamat, h a n e m a társadalmi átalakulás feszültségektől éppen n e m mentes, hatalmas áradata is. Első pillantásra azonban a K o h á r y a k nem-csak megnövekedett birtokokkal, h a n e m ezzel j á r ó nagyobb társadalmi, politikai tekintéllyel is kerültek k i a századvég harcaiból. Ezt a véleményt erősíthette sokak-ban, hogy a családot 1685-ben grófi rangra emelte a király, s hogy elnyerték az örökös honti főispánságot. Társadalmi lconszolidáltságuk másoknál magasabb fokát jelezhette az a n á l u k megfigyelhető munkamegosztás is, melynek révén Far-kas i n k á b b gazdasági, birtokkezelői és megyebeli ügyekben j á r t el, István pedig a bécsi Haditanácsban tárgyalt, a család tekintélyét magasabb körökben növelte, ka-m a r a i hivatalokban intézte a birtokügyeket s a klérust ka-megnyerő kegyes alapít-ványokat tett. A szerepek ilyen megoszlása az említett családi terveknek tulajdonít-ható, a m i t jól példáz az a tény is, hogy a másodszülött K o h á r y I m r e és a fiatalabb János korai h a l á l a u t á n az életben m a r a d t István és Farkas csak névlegesen osz-tozkodott meg a családi birtokokon. B á r 1694-ben összeíratták javaikat, a részletekig terjedő elkülönítésnek nincs nyoma. Zálog- és vásárlási ügyeiket továbbra is közösen bonyolították, és közösen birtokolták az anyai ágról m a r a d t úgynevezett Bosnyák-féle javakat is. Ezek az eredmények azonban egy i d ő u t á n különösen K o h á r y Far-kasban egy új, a k o r á b b i n á l jóval számottevőbb politikai, közéleti jelentőség hitét keltették. A z alázatos kérelmek, amelyben jobbágyok és kisnemesek, plébánosok, alispánok és mezővárosi cívisek fordultak a honti hatalmassághoz, K o h á r y Farkas-n á l határozott öFarkas-nérzetFarkas-növekedéssel jártak. MegFarkas-növekedett h a t a l m a t u d a t á b a Farkas-n muFarkas-n- mun-k á l t ú j és ú j a b b gazdasági tervemun-ken, aprólémun-kos mun-kérdésemun-kben is személyesen j á r t el a birtokok tiszttartóinál, szedette az adót, ellenőrizte az úriszéki pereket, és bátyja megbízottjaként intézkedett a vármegye gyűlésein. Hivalkodott bátyja közéleti sike-reivel, maga is rendi méltóságot (koronaőrséget) igyekezett szerezni, s egyre kevésbé ötlött szemébe az 1700-as évek számtalan társadalmi nyomorúsága, mely jobbágyot és volt katonát, köznemest s nemegyszer arisztokratát is, b á r különböző mértékben, de sújtott. K o h á r y Farkas bátyjához írt leveleiben viszont állandóan arról igyek-szik meggyőzni őt, hogy most, m i d ő n a török kiűzése és a hosszan tartó belső béke időszaka elkövetkezett, m i n d e n t meg kell tenni az u d v a r kegyeinek látható ha-szonra, a d o m á n y r a vagy hivatali címre váltása érdekében. Nógatta bátyját, hogy egészségi állapotára is tekintettel, hagyja el a katonai pályát, mivel a békésebb foglalatosságok, a hivatalok távlatokban nagyobb haszonnal kecsegtetnek, m i n t a hadiak.

A z egyoldalú szemlélet tulajdonképpen K o h á r y Farkas társadalmi elszigetelődé-sének, rossz helyzetértékelésének következménye volt. Ü j helyzete szerint, a nemesi társadalom gazdagon rétegezett egészébe K o h á r y Farkas igazi arisztokrataként sze-retett volna beilleszkedni. Törekvései, lányai férjhezadásával kapcsolatos elképze-lései m i n d e cél érdekében alakultak, tényleges helyzete azonban még n e m tette lehetővé, hogy valóban arisztokratához méltó életet éljen. Gyermekei felneveléséről kellett gondoskodnia, bátyja birtokaival azonban n e m rendelkezhetett, sőt a meg

nem osztozásból következő sajátos állapot háttérbe szorította ő t b á t y j a aka-ratához képest. A vágyai és a lehetőségei között meglevő feszültségnek engedel-meskedve mozgott, a m i k o r tényleges helyzetét feledve, m i n t h a az egész K o h á r y vagyon birtokosa lenne, szállt szembe környezete szinte v a l a m e n n y i rétegével, m é g -pedig egy korszerűtlen aulikus álláspontról.

A K o h á r y a k korábbi katonai szerepe 1700-ra — úgy látszott — végérvényesen megszűnt. Ű j érdekeik érvényesítése így egy csapásra felbomlasztotta azokat a tár-sadalmi kötődéseket, amelyek évszázados gyakorlat eredményeként a l a k u l t a k k i . A z arisztokrácia az ú j helyzetben általában is előretört, m á s rétegek rovására, a K o h á r y testvérek azonban különösen gyorsan s z á m o l t á k fel k o r á b b i p a t r i a r c h á -lisabb kapcsolataikat. H a t a l m u k növekedésével egyidejűleg a k a d á l y o z n i igyekeztek a nemesség megyei érdekvédelmének erősödését, hiszen a megyében a rendi ellen-állás udvarral s főúrral szembeszállni kész m e g n y i l v á n u l á s á t l á t t á k . M é g i n k á b b ellenségének tudta K o h á r y Farkas a nemesség alsóbb rétegeit, a k i k k e l s z e m b e n főleg jövedelmi érdeke védelmében kellett hogy keményen fellépjen. A m i k o r a kecskeméti tanács arról panaszkodott, hogy olyanok élnek közöttük, „kik sem p o r t i é t sem más szolgálatot a szegénység gyarapítására nézve n e m a k a r n a k praestálni, tart-v á n magokat az nemesi authoritásokban" és tart-v e l ü k szemben is kérték a f ö l d e s ú r i hatalom érvényesítését, K o h á r y Farkas m i n d i g a m a g a és n e m a megye n e m e s v é d ő érdekei szerint j á r t el.

A nemesség szembenállásának egyik oka volt az is, hogy a K o h á r y a k a t túlságo-san a végbeli k a t o n á k védelmezőinek tartották. Holott levelek és rendeletek sora tanúskodik arról, hogy a v á r ú r K o h á r y a k mindig földesúri érdekeik védelme szerint j á r t a k el hatalmaskodó végbeli népeikkel, s emiatt népszerűségük k ö r ü k b e n s e m volt töretlen. Számos kérdésben, például a vallás ügyében még n y i l v á n v a l ó b b v o l t ellentétük, mivel itt a katolikus K o h á r y a k és a részben protestáns végbeliek szem-benállása ú j r a és ú j r a megmutatkozott.

A z 1690-es évektől kezdődően K o h á r y Farkas felhagyott a k a t o n a i szerephez még elengedhetetlen taktikai szempontokkal, és védettsége, v a l a m i n t h a t a l m a b i z t o s tudatában egyre közvetlenebb érdekérvényesítésre törekedett. A k o r p o n a i megye-gyűlések legföljebb arra voltak jók, hogy Koháry Farkas — b á t y j a , a főispán nevében.

— állandóan b í r á l j a az ott hozott intézkedéseket. A m é g m e g m a r a d t végvári népes-séggel szintén keveset törődött, látván a várak védelmi szerepének i m m á r teljes megszűntét. M u r á n y leégését h í r ü l adó levelében n e m b á n k ó d i k a k á r o n , m e r t abban reménykedik, hogy az általános tendencia jegyében ezt a v á r a t úgyis „ e l fogiak h a n n y " , azaz, m i n t hadászatilag értéktelent l e r o m b o l j á k .

Ilyen k ö r ü l m é n y e k között, az ú j uralmi biztosítékok k i a l a k u l á s a előtt, K o h á r y Farkast rendkívül v á r a t l a n u l és a legkülönbözőbb érdekeknek ellenségként kiszol-gáltatva, érte a hosszúnak remélt béke hirtelen megszakadása 1703 m á j u s á b a n , „ a fölföldi rossz hírek" rémisztően gyors megszaporodása; Orosz György beregi alis-p á n n a k és nénjének levelei a l a alis-p j á n azonban kezdetben még nyugtatta m a g á t é s egyértelműen a Tokaji Ferenc felkeléséhez hasonló parasztlázadást látott b e n n e . Válaszleveleiben ezért pontosan e mozgalommal kapcsolatban m á r bevált lépéseket szorgalmaz. Véleménye kicsit K á r o l y i Sándoréhoz hasonló, a k i az u d v a r n a k a ne-messég iránti bizalmatlanságát l á t j a abban, hogy parasztlázadás helyett következe-tesen rebelliót emleget az eseményekkel kapcsolatban, azaz „az ökör alatt b o r j ú t keres". Gyöngyösi István, a költő (ekkor gömöri alispán) nézete szerint is „azon seregek csak holmi öszvegyült tolvajokból á l l ó k " . D e a kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező Gyöngyösi, aki az elégedetlenségnek n e m csupán a parasztságot é r i n t ő okaival m á s o k n á l j o b b a n tisztában lehetett, m á r figyelmezteti K o h á r y F a r k a s t a f ő ú r „ p é l d a m u t a t á s á n a k " szükségességére, mert, m i k é n t í r j a : „ h a csak N a g y s á g o d . . . rendet n e m s z a b . . . m ó d o t n e m m u t a t . . . amikor ide a m i szomszédságunkba j u t n a az alkalmatlanság, későn lenne aszt akkor osztón m i n é k ü n k m e g g á t o l n u n k " .

A keletibb országrész nemeseinek rémülése ö n m a g á b a n azonban még n e m m u -tatja a válság igazi méreteit, bór a vezetők személye, Bercsényi és R á k ó c z i egyre kevésbé teszi lehetővé a parasztfelkelés-értelmezés fenntartását.

K o h á r y Farkas s z á m á r a b á t y j á n a k Bécsbe hívása az igazi jel arra, hogy általá-nosabb, a nemesi társadalmat is érintő ú j válság kibontakozásáról s n e m egyszerű parasztfelkelésről van szó. A b á t y j á t ó l Bécsből kapott levelek Csábrág és a bánya-vidéki v á r a k haladéktalan megerősítésére, a nemesi ellenállás megszervezésére és a parasztvármegye gyors mozgósítására utasítják Koháry Farkast. A z utasított meg-lepve veszi tudomásul, hogy a m á r jelentéktelennek ítélt Hont, Nógrád, G ö m ö r megyei v á r a k — részben a családi v á r a k — egyszerre a védelem fontos eszközeivé válnak, a k u r u c előnyomulás akadályozását, a várostromra még be n e m rendez-kedett k u r u c h a d a k zavarását, és főként a bányavárosok védelmét kell biztosítaniuk.

Koháry Farkas szerencsétlenségére otthona, Csábrág vára, központi jelentőségű lett e védelmi szervezkedésben, mivel Fülek, Szécsény és más, k o r á b b a n jelentős, de ekkor m á r használhatatlan v á r a k h í j á n Csábrág az egyik első a Zólyomot és Sel-mecbányát védő sorban. B á t y j a elutazásától kezdve K o h á r y Farkas kettős értelem-ben készül a harcra. A m e n n y i t a védelem szervezésére tesz, legalább annyit for-golódik saját és családja érdekeinek biztosítása ügyében. A megyei nemesség is így cselekszik, azzal a különbséggel, hogy — m á r n é m i történelmi tapasztalat a l a p j á n és személyes megbízások h í j á n — teheti mindezt. A megyei nemesség számára az lehetett a kitűzött cél, hogy átvészelje valahogy az eseményeket, vagy elégtételt vegyen jogos sérelmeiért. E n n e k jegyében passzivitással vagy a k t í v kuruc, illetve labanc magatartással válaszolhatott a mozgalom h í v ó szavára. M i u t á n a paraszt-felkeléssel kapcsolatos aggodalmaik idővel feleslegesnek bizonyultak számukra, jó-val könnyebb volt ö n m a g u k r ó l vagy családjuk védelméről gondoskodniuk, m i n t a Koháry Farkas-típusú arisztokratának.

K o h á r y Farkas viszont, a m i n t láttuk, n e m különösebben reménykedhetett az általa vezetendő köznemesi ellenállás erejében, sőt j ó oka volt. félni ettől a köz-nemességtől. Igaz, a megyék felajánlkozásában n e m volt h i á n y ! J ú n i u s 12-én Rad-vánszky János, Z ó l y o m megye alispánja, a megyei gyűlés ünnepélyes f o g a d a l m á t és a kurucokkal szemben egy szálig felkelni kész nemesség üdvözletét k ü l d t e a Csáb-rágot erősítő grófnak. De h a figyelembe vesszük, hogy ugyanez év december 17-én éppen R a d v á n s z k y János lesz az, a k i m a j d a megyék nemességével elfoglalja a makacsul védekező Csábrágot, K o h á r y Farkas aggodalmait, bizalmatlanságát n e m tekinthetjük alaptalannak. B á r a nemesség júniustól folyamatosan h ú z ó d i k véd-telenebb k ú r i á i b ó l az erősségekbe, vélekedése a mozgalom iránt az idő haladtával több vonatkozásban megváltozik. Á l t a l á b a n is igaz az, a m i t Sőtér Ferenc Pest megyei alispán talán m á s o k n á l nyíltabban m o n d k i az esetleges nemesi ellenállás esélyeivel kapcsolatban: „ A Felföldiek között sokan változó elmékkel b í r v á n örö-mest közekbe (a kurucok közé) á l l n á n a k , és így (a kurucok) naponként megszapo-rodnak." A z érdekeiben sokszorosan sértett nemességnek valóban csak n é h á n y pátens és gyakorlati bizonyíték kellett a mozgalom pórlázadás jellegének cáfolatául, és kuruccá lett. A Gácsba, Csábrágba és M u r á n y b a szorult nemesség hajlan-dóságait h a m a r megnyerték az olyan levelek, m i n t amilyet Bercsényi K e n d e Mihály-n a k (aki egyébkéMihály-nt Mihály-n e m adott hitelt eMihály-nMihály-nek) és másokMihály-nak írt: „ P é Mihály-n z ü Mihály-n k , h a d u Mihály-n k , királyokkal kötésink, m i n d e n készületink m e g v a d n a k . . . " A tapasztalt K o h á r y Far-kasnak volt n é m i fogalma a hűség újabbkori értelméről. Fülek 1682-es feladása a védsereg által K o h á r y István k a p i t á n y ellenében, öccse számára is i n t ő példa lehe-tett. A nemesi megye tehetetlenségéről és ellenséges érzületéről való meggyőződése mellett K o h á r y Farkast rendkívül aggasztja a jobbágyi néprétegek fokozódó aktivi-tása is. L á t j a , hogy azok az intézkedések, amelyeket ő is, mások is a falvak nyu-g a l m á n a k menyu-gőrzése érdekében a tolvajokkal, kóborlókkal szemben fonyu-ganatosíta- foganatosíta-n a k , foganatosíta-n e m j á r foganatosíta-n a k eredméfoganatosíta-nfoganatosíta-nyel. K o h á r y Farkas osztja Orosz György beregi alispáfoganatosíta-n nézetét, aki szerint „az k i n e k a föld népe kedvez, azoknak ember keveset árthat".

Kudarcot v a l l a n a k a parasztvármegye fegyvereseit mozgósító lépések is. V e l ü k kap-csolatban a nemesi félelmek és a jobbágyok vonakodása együttesen vezet ered-ménytelenségre. A védekezésre felszólított patai jobbágyok ennek megfelelően n e m

kis ravaszsággal emlegetik, hogy n e m kelhetnek fel, m i v e l csak „adófizető szegény emberek vagyunk, n e m szoktunk fegyverhez az harcoláshoz . . . " .

Ilyen k ö r ü l m é n y e k között K o h á r y Farkas hozzálátott ugyan Csábrág v é d e l m i erősítéséhez („a v á r k ú t b ó l csak egy veder vizet sem lehetne mostan h ú z n i " ) , vizi-tálta a fegyvereket, intézte a megyei ügyeket, és fogadta a nemesi m e n e k ü l ő k e t , d e m á r ezzel egyidejűleg (június 13-án) kérte Bécsben szervezkedő bátyját, hogy intéz-kedjék Csábrágba szorult családja és a maga biztonságáról. T u d n á k i — í r t a

— n e m adna-e menedéket neki a nádor Fraknóban vagy N é m e t ú j v á r b a n , h a „az szükség arra az extremitásra vinne, hogy mégis m i n d e n levelink, f a c u l t á s i n k és m a g u n k is ne r o m l a n á n k e l . . . " . Ezzel egyidőben megkezdte pénz- és m á s lénye-gesebb ingó vagyonuk, v a l a m i n t levéltáruk menekítését. Egyik tiszttartója h á r o m ízben fordult Csábrág és Bécs között, és csak az általa felvitt' készpénzvagyon t ö b b m i n t negyvenezer forintot tett ki. Intézkedett a birtokok ügyében is. A tiszttartókat utasította az esedékes adók beszedésére, lábasjószágait pedig a k u r u c h a d a k köze-ledtének hírére nagy titokban az erdőségekbe hajtatta. Kezdettől elhatározott szán-déka azonban, hogy a dolgok rosszabbra fordultával elmenekül.

Hosszan reménykedik abban, hogy a Schlick, G o m b o s I m r e és K o h á r y I s t v á n által szervezett labanc haderő hamarosan ütőképes lesz, s így a b á n y a v á r o s o k semmiképpen n e m j u t n a k a kurucok kezébe. B á t y j a levelei mégis h a m a r meggyőzik arról, hogy az örökösödési h á b o r ú b a n a nyugati hadszíntereken elfoglalt k a t o n a i erők egyhamar n e m lesznek képesek Magyarországra j ö n n i , a belső szervezésnek pedig eredendően gátat szab, hogy szinte senki sincs, a k i az u d v a r érdekében fegy-vert kötne. Családja biztonsága érdekében Koháry Farkas augusztus elején elhagyja Csábrágot. Szekerekkel i n d u l , tizenhatezer forintot s az értékesebb ingóságokat is m a g á v a l hozva. Esterházy n á d o r július 26-i levelében Lánzsért jelöli meg a család menedékhelyéül, K o h á r y Farkas azonban — főként költségei m i a t t — özvegy lányá-n a k szelányá-ntjálányá-nosi (a M o r v a határszélelányá-n) birtokaira h ú z ó d i k . B á r szerilányá-nte is lányá-n a g y félelemben van az a föld, a h o n n a n eljött, nem hiszi, hogy rövidesen vissza n e tér-hetne. Szeptember végén azonban a bányavárosok térségében k i b o n t a k o z ó nagy kuruc t á m a d á s hatására Pozsonyba kényszerül, mert a „mostani r ú t furfangos ü d ő azt dictállya", s mert n e m szeretné, hogy „Isten m á r megőrizvén azelőtt T h ö k ö l y és Tokai Ferencz rebellióiban", éppen most csalatkoznék meg.

Pozsony felbolydultsága, a városban összetorlódott m e n e k ü l ő áradat elmélyítette veszélyérzetét és a gyors továbbutazásra ösztönözte őt. E d d i g Bécsben t a n u l ó k é t fiát m a g á h o z véve, feleségestül, özvegy leányával, két u n o k á j á v a l együtt télvíz ide-jén szekerezik Varasdra. F u t á s á b a n nincs egyedül, mert a k u r u c o k zólyomi győzelme u t á n Pálffy, Erdődy és Csáky családbeli menekülők t a r t a n a k délre, hírektől és rém-hírektől űzve, azt is kevéssé tudva, hogy „mely felé kellessék t a r t a n i a l ó s z á j á t " . Varasd és környékén a f a l v a k b a n is szétszórtan telepedtek meg az ú j a b b veszély esetén K a r i n t h i a felé készülő K o h á r y Farkas, Csáky I m r e és Zsigmond, P á l f f y Jánosné és mások. „Végbúsulással és törődéssel vagyok, hol lehetne békével ma-r a d n o m " , íma-rja közvetlenül h a l á l a előtt a bujdosó, t á m a s z á t vesztett K o h á ma-r y Fama-rkas, n e m is sejtve, hogy egy éppen csak kezdődő, m a j d évtizedig h ú z ó d ó válság kezdeti mozzanatainak volt szenvedő részese.

J E G Y Z E T

F e l d o l g o z á s o m e l s ő s o r b a n a B e s z t e r c e b á n y a i l e v é l t á r ( C s e h s z l o v á k i a ) r a d v á n y i f i ó k j á b a n t a l á l h a t ó K o h á r y c s a l á d i l e v é l t á r b a n f o l y t a t o t t k u t a t á s a i m r a t á m a s z k o d i k , n e v e z e t e s e n a K o h á r y F a r k a s m e n e k ü l é s é v e l és a c s á b r á g i vár v é d e l m é v e l k a p c s o l a t o s i r a t o k r a . N é h á n y u t a l ó a d a t o t t a l á l t a m a m e n e k ü l é s részleteire a K e g l e v i c h c s a l á d l e v é l t á r á b a n ( O r s z á g o s L e v é l -t á r ) és a S z é c h é n y i K ö n y v -t á r K é z i r a -t -t á r á n a k T h a l y - g y ü j -t e m é n y é b e n , a h o l s z á m o s , T h a l y á l -t a l a K o h á r y l e v é l t á r b ó l k i e m e l t i r a t t a l á l h a t ó . A z i r a t k ö z l é s e k e t f ő k é n t a T ö r t é n e l m i T á r és a S z á z a d o k s z á z a d e l e j e i k ö t e t e i t a r t a l m a z z á k . A z 1703-as é v N ó g r á d , H o n t m e g y e i e s e m é n y e i r e , a n e m e s s é g á l l á s p o n t j á r a p e d i g a B e n d a K á l m á n á l t a l s z e r k e s z t e t t R á d a y P á l - i r a t o k I . k ö t e t é t h a s z n á l t a m f o r r á s u l . (A c s a l á d t ö r t é n e t é n e k á t f o g ó i g é n y ű f e l d o l g o z á s a n i n c s , s z á m o s k ö z l é s j e l e n t m e g a z o n b a n a k ö l t ő K o h á r y I s t v á n r ó l . )

GERGELY ANDRÁS

A „rendszeres bizottsági munkálatok" szerepe

In document Fiatal történészek írásai (Pldal 32-39)