A tanulmány kiinduló szempontja, hogy a magyar bútorgyártás előzményeiről, jelenlegi általános helyzetéről, továbbá annak közeljövőbeni lehetőségeiről adjon átfogó értékelést, illetve programot. A szakirodalom áttekintése, kutatókkal és oktatókkal történt egyeztetés, a bútoripari szakmai szövetséggel való tárgyalás, számos üzem vezetőjével, egyéni vállalkozóval történt beszélgetés és tucatnyi megkérdezés után az a kép alakult ki, hogy az alágazat ugyan gazdag hagyományokkal, dicső múlttal rendelkezik, de ennek ellenére jelenlegi (rendszerváltást követő) helyzete kritikus, a kibontakozás spontán csírái várhatóan csak ebben az évtizedben jelentkeznek. Az utolsó évek – 2000 és 2001 – eredményei kifejezetten jók, sőt bíztatóak, ezért alapvető feladat, hogy a változás tartós folyamatot indítson el.
Az Európai Unió és a hazai törekvések eseteiben sikeres ágazati és vállalati-vállalkozói példákat mutatnak föl, ami azt igazolja, hogy több lehetőség is kínálkozik az egyes üzemek és így a hazai bútorgyártás fölvirágoztatására. Az életszínvonal növekedése, a technika gyors fejlődése, a divat változása, az egyre erősödő verseny, Magyarország várható uniós tagsága és számos más tényező ugyanakkor mind mennyiségben, mind minőségben új kihívások elé állítja nemcsak a hazai gyártókat és forgalmazókat, hanem a gazdasági vezetés (GM, PM) vezetés döntéshozóit is.
A témafeldolgozás zárt logikai sorrendben tagozódik: az első rész egy rövid áttekintés a bútoriparról, különösen annak hazai történetéről, a második rész az alágazat jelenlegi állapotát értékeli, míg a harmadik az iparág Európai Unióban betöltött helyzetét és a magyar gazdaság számára legfontosabb partnerországok bútorgyártását ismerteti. Az említettekre épül a jövőkép általános és konkrét megrajzolása, vagyis azoké az utaké, amire a múlt hagyományai és a jelen adottságai alapján erőnkkel, képességünkkel a legeredményesebben továbbléphetünk. A dolgozat elején a célok, végén a tézisek megfogalmazása a doktori vizsga rendjének megfelelően történik.
A kutatás témájának megközelítési módja gazdasági szemléletű. Ugyanakkor számos, nem közvetlen gyártással kapcsolatos, egyéb szakterület is komoly befolyással van az alágazati eredményekre, így rövid, vázlatszerű bemutatásuk nem volt elkerülhető, jóllehet egyértelmű, hogy az említett „érintőleges” témák mindegyike fontos, részletes földolgozást, külön-külön tanulmányt igényel (pl. design, marketing stb.) A terjedelmi korlát ugyanakkor csak egy-egy fontos tárgykör, esemény felvillantására ad lehetőséget, a részletes leírást kényszerűen elhagyja.
A magyar bútoripar megkülönböztetett szerepet tölt be a feldolgozóiparon belül. Az értékes és erős hagyományok, a magas képzettségi színvonal, a már korábban kiépült jelentős kapacitás, a szállítási fegyelem tartása, a javuló magas minőség mind-mind olyan tényező, ami lehetővé tette, hogy az alágazat a rendszerváltás zökkenői (tulajdonosváltás, importliberalizáció) ellenére talpon maradjon, közel két évtizedes válságproblémáját saját maga megoldja, továbbá kimagasló exporteredményt érjen el.
A kutatás egyik célja volt, hogy föltárja azokat a már meglevő, a múltban gyökerező értékeket, amelyek lehetővé tették a magyar ipari átlagot számos vonatkozásban meghaladó teljesítményt. Ezek az értékek, amennyiben és amilyen formában más alágazatokban, iparágakban megvannak, ott is – nyilván az ottani adottságok figyelembevételével – hasznosíthatók, azaz a bútoripari példa követhető.
A második fő cél a jelenlegi helyzet pontos meghatározása volt. A rendszerváltást követően miképp alakult át a bútoripar, milyen termelési és értékesítési pozíciói vannak, milyen utak kínálkoznak a fejlesztésre. Az eredmények mellett gondok is leltárba kerültek: a magyar bútorgyártás folyamatosan nagymértékű tőkehiánnyal küzd, nincs közös érdekeltség a fakitermelők, az elsődleges fafeldolgozók és a bútorgyártók között, de nincs jól szervezett belföldi értékesítési lánc sem, sőt a Domus láncot leszámítva semmilyen magyar tulajdonú kereskedelmi lánc sincs. A célkitűzés itt a helyzetfelmérés alapján egy SWOT elemzés segítségével arra irányult, milyen lehetőségek vannak az erősségek fokozására és a fenyegetettségek mérséklésére.
A harmadik cél az Európai Unió politikáinak megismerése volt, ezen belül is főleg az, hogy miképpen kezeli Brüsszel a Tizenötök bútorgyártását. A kialakult rendszer tanulmányozása
azért volt feltétlenül szükséges, mert Magyarország csatlakozását követően azonnal (a feldolgozóipar területén nem lesznek jelentős moratóriumok) érvényesül az egységes gazdaságszabályozási, környezetvédelmi stb. elv a hazai bútoriparra is. Ezekre célszerű mielőbb felkészülni.
A negyedik cél az Európai Unió azon országai bútorgyártásának elemzése volt, amelyek sikeresek, iránymutatásul szolgálhatnak a hazai gyártóknak. Az eredményesség mellett kritérium volt a magyar bútorpiaccal való kapcsolat mind a keresleti, mind a kínálati oldalon.
Így esett a választás Németországra, Ausztriára és Olaszországra, mint Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnereire a bútor ágazatban.
Az ötödik cél olyan következtetések levonása volt, amelyek alapján viszonylag nagy biztonsággal vázolni lehet az alágazat jövőjét, meg lehet fogalmazni azt a küldetést, azokat a célkitűzéseket, amelyre a hazai gyártóknak szükségük van, hogy az uniós belépést követően ne érje őket meglepetés. A jó felkészülés lehetőséget nyújt arra, hogy a csatlakozást követően a magyar bútoripar ne csak, hogy ne kapjon megrázkódtatást, hanem ellenkezőleg: piaci pozíciója javuljon, s ezáltal az export számottevően nőjön. A cél ennek reális megvalósíthatóságát megtalálni.
Végül, de nem utolsó sorban: a dolgozat további célja a tudományos értékteremtés és gyakorlati használhatóság. Az előbbi kapcsán az egyes témakörök bemutatása és értékelése kerül az olvasó elé, míg az utóbbi konkrét javaslatokat ad a bútoripar vezetőinek, milyen irányban érdemes haladni, mik a várható trendek, lehetőségek.
A célok fenti fölsorolása nem jelent fontossági sorrendet. A meghatározó elv a felhasználó-centrikusság volt, nyilvánvalóan más érdekel egy bútorgyártót, más egy kereskedőt és más egy minisztériumi tisztviselőt vagy egyetemi kutatót. Azonban mindegyikben felfedezhető a közös vonás: valamennyien érdekeltek a magyar bútorgyártás és a hozzá kapcsolódó ágazatok helyzetének javításában.
.