• Nem Talált Eredményt

KOROND MESSZE SUGÁRZÓ ARCA Helyismereti olvasókönyv. Korond

In document ÉLET ÉS KÖNYV (Pldal 148-151)

Szerkesztette Ambrus Lajos.

Firtos Művelődési Egylet, Korond, 2001

Vannak települések, amelyek általános műveltségünk ele­

mévé váltak, beépültek tudatunkba, s nevük ejtésekor fölidé­

ződnek emlékezetünkben eredeti sajátosságaik, egyéni voná­

saik. Eme helységek közé tartozik az egykori Udvarhelyszék egyik legnagyobb faluja, községe, Korond is. Ezt tanúsítja az a magisztrális könyv, amely most frissen — tehát 2001-ben — jelent meg a Firtos Művelődési Egylet gondozásában. Magiszt­

rális, nagyszerű könyv — mondom —, mert a kiadvány for­

mátumánál fogva is magára vonja a közfigyelmet, s mintegy azt sugallja, hogy a lapjai közé rejtett tanulmányok, adatközlések fajsúlyos értékekkel bírnak. A könyv címe: Helyismereti olvasó­

könyv. Korond. Anyagának szerkesztője Ambrus Lajos. Ugyanő írta a rövidre fogott Előszót, amelyben Hazanéző évkönyvnek is nevezi a „hungarológiai vizsgálatok eredményeként” megszü­

letett monográfiát. Szavaiban büszkeség érződik, ennek az elég­

tételből származó büszkeségnek viszont van aranyfedezete.

Az első és a harmadik fejezet mintegy felét dr. Vofkori László írta. Munkája első részében Korond természeti képét rajzolja meg.

A település 575-625 m tengerszint feletti magasságban fekszik, földtani felépítésében pedig „az üledékes és az eruptív (kitörési) képződmények vesznek részt.” Természeti erőforrásai közül a tűzálló agyagot, az ásványvizeket, valamint az építőkövet emeli ki.

Épp eme három ásványi kincs fölös megléte határozta meg — már idejekorán — Korond egyéni arculatának kialakulását. A szerző átfogó képet rajzol a földtörténeti múltról, a domborzati, éghajlati és talajviszonyokról, a vízrajzi állapotról. Megemlíti pél­

dául, hogy „...a sokévi átlagos középhőmérséklet 7,6°C és 7,9°C között mozog. Külön dolgozza fel a társadalom- és gazdaságföld­

rajzi vonatkozásokat. Ebben a részben táblázat táblázatot ér, ame­

lyek általános társadalomstatisztikai adatokat tartalmaznak. Fi­

gyelmeztető megjegyzését feltétlenül idéznünk kell. íme:

„Korondon a modernizáció a kezdeteknél tart” A jövőkép meg­

felelő kialakítása tehát még temérdek munkát igényel.

A második fejezet a Korond helytörténete címet viseli; szerzője a történész Józsa András. „Eszmefűttatása” roppant alapos, talán többévi, esetleg több évtizedes munka eredménye. Megfogalma­

zásaiban a „kiértékelhető adatokra” támaszkodik, tehát távol tartja magát a fellegjáró történelemszemlélettől. Itt csak néhány érde­

kességre utalunk: Józsa megállapítja, hogy „ellentétben a köztu­

dattal, a rómaiak sosem bányásztak sót a Sóvidéken.” A régészeti leletek közül az előkerült avar sajtolóminták, valamint a firtosi aranylelet fontosságáról ír. Korond első okiratos említése 1333- ból és 1334-ból való. Az itt talált adatok alapján megállapítja, hogy a falu már a XIV. század elején „... a Sóvidék egyik legnagyobb, legjelentősebb, önálló egyházmegyeként szereplő” települése. Kü­

lön alfejezetekben tárgyalja — sok minden mellett — a refor­

máció korának eseményeit, valamint a falu közoktatásának kez­

deteit, 1635-ben jelölve meg az adatolható „iskolakezdést”.

Mind dr. Vofkori László, mind Józsa András többször is hi­

vatkozik a megfelelő előmunkálatok hiányára, igy joggal írhatjuk le, hogy tanulmányaik úttörő jellegűek, és mennyiségileg is tiszte­

letet parancsolóak: összefoglalásaik a kötet mintegy felét teszik ki.

A harmadik fejezethez szervesül a Korond intézményei és látni­

valói című alfejezet, amelynek írásai adatközlő szándékkal íród­

tak. A szerzők: Ambrus Lajos, Mihály Ferenc, Tófalvi Zoltán, Ferenczi Sándor, István Lajos, György József, Lázár Ágoston.

Már köztudottá vált, hogy azok a faluközösségek, amelyek eleven gazdasági-társadalmi életet élnek, a szellemiségnek, a néphagyomány elevenségének is jó szálláscsinálói. A negyedik fejezet indító írásában Ambrus Lajos „Korond múltra épülő szellemiségével” foglalkozik. „A népi hiedelemvilág Korondon is rendkívül gazdag... A népszokások is átfogják az élet minden területét” — állapítja meg a szerző. Az agrárfolklór sokszínű világa mellett a táncos, dalos örökségéről, a népi gyermekjáték­

okról, a mesékről, balladákról, találósokról, szólás- és közmon­

dásokról kapunk tájékoztatást. Ambrus mellett Lőrincz Béla, Lőrincz Lajos, Gazda Klára, Faragó József, Tófalvi Zoltán, Ist­

ván Lajos közlései olvashatók.

Az ötödik fejezet egészében a népművészeté és a népi mes­

terségeké. Bandi Dezső elvi síkon is mozgó írása Korond népművészetének motívumkincseiről szól, s arra is felhívja a figyelmet, hogy egyes fazekasok „... munkájának jelentős há­

nyada kiesik a művelődési-művészeti értékalkotás folyamatá­

ból”. A jelenséget — tudtunkkal — többször is elemezték már felkészült szakemberek. Tófalvi Zoltán Korondot mint „a fa­

zekasok földjét” mutatja be, miközben történeti áttekintést ka­

punk a Sóvidék és környékének „fazekolásáról”. További köz­

lemények sorjáznak a tapló-, a kender- és gyapjúfeldolgozásról, a régi öltözetről, a népi építészetről, a kapukról, kerítésekről, oromdíszekről, sőt „nagyanyáink receptjeiből” is kapunk kis csokorra valót. Ehhez a témához szorosan kapcsolódik a gom­

bákról szóló, hasznosítható „tanácsadó”. Itt, nyilván, további szerzők vonulnak föl: Haáz Sándor, Márton Béla, Bíró Gábor, Sükei Mária, Ozsváth Domokos.

A könyv utolsó fejezete az irodalom- és művészeté. Deák-Sárosi László az 1990-ben indult köröndi lapnak, a Haganégonek mint iro­

dalmi jelenségnek a különleges fontosságát hangsúlyozza. Ezúttal az egyetemes magyar irodalom összefüggésrendszerében próbálja

„szemrevételezni” a köröndi, vagy Korondhoz erősen kötődő írók, költők munkásságát. A köröndi művészek „elitjeiről” Banner Zol­

tán ad értő tájékoztatást. Azokról szól, akik alkotásaikkal tovább gyarapították a helység hímevét, mintegy előkészítve, hogy Korond véglegesen beépülhessen a világművészet kincsestárába.

Végeredményben ezt a beépülést szolgálja és fogja szolgálni immáron örök időkre ez a könyv is, ez a sajátos ízű Korond- monográfia. Illesse köszönet mindazokat, akik valamiképpen ott munkálkodtak a kiadvány napfényre hozatalában.

Múgsa, Népújság-melléklet, 2001. szeptember 22.

VERSES MESÉK KISKORÚAKNAK

In document ÉLET ÉS KÖNYV (Pldal 148-151)