Hát ez az én istentelen Andrjusám milyen szép pravoszláv filmet csinált!
Arszenyij Tarkovszkij az Andrej Rubljovról
Hogy mi következik az elmondottakból?
Fontosabbnak véljük kiemelni: bármi is következzék, az csak akkor értelmezhető, ha figyelembe veszünk egy mindenképp különös – véletlenszerű? – koincidenciát.
Zárógondolatainkban erre szeretnénk fókuszálni.
Még Miller és Davidov sem foglalkoznak azzal a szembeötlő ténnyel, hogy az Ö r d ö g ö k n i e t z s c h e i r e c e p c i ó j a (az elolvasás, kijegyzetelés, kommentárok készítése) időben e g y b e e s i k a n i h i l i z m u s k o n c e p c i ó k u l m i n á l á s á v a l (a legteljesebb-leghosszabb, a kompilátorok által ügyesen felhasznált előszóváltozat a tervezett Hatalom akarásához; a beteljesedett nihilista mint a nihilizmuson túljutó nihilista gondolata stb.), majd a szisztematikus kidolgozástól és összegzéstől való l a s s ú e l t á v o l o d á s k e z d e t é -v e l .
Félreértés ne essék. Semmiféle szigorú ok-okozati következtetést nem kívánunk levonni.
Csupán töprengve rámutatnánk: számtalan egyéb mozzanat (pl. a rendszerépítőkkel szembeni szkepszis) mellett az Ördögök és átfogóbb értelemben Dosztojevszkij recipiálása i s
hozzájárulhatott a nietzschei nihilizmuskoncepciójának újragondolásához, majd ahhoz, hogy a filozófus lemondott e koncepció szisztematikus ábrázolásáról. Hiszen nem létezik A hatalom akarása c. Nietzsche-’főmű’, s értelemszerűen nincsen neki „Az európai nihilizmus” című rendszerező-áttekintő első könyve, bárhány példányban jelenjék meg az ilyes kompiláció;
bármily hosszasan dédelgetett terv volt: tudatos döntés nyomán törlésre került. „Vagy így is lehet mondani: a >>Hatalom akarásá<<-nak feljegyzéseiből keletkezett a Bálványok alkonya és az Antikrisztus; ami maradt – hagyaték.”348
348 Montinari (1986), 113.o.
Az imént idézett Montinari-írás alapos részletességgel ecseteli az előmunkálatok, a
kulmináció, az újragondolás és a fokozatos eltávolodás folyamatát – ezzel szemben még a Bési nietzschei befogadását tárgyaló két legkitűnőbb elemző sem tud távolodásról és távolságról. Miller és Davidov szerint a Bési jegyzeteket körülölelik a kései Nietzsche bölcseletét jól reprezentáló Hatalom akarása töredékei.349
Montinari, a redlich filológus persze mindenről tud. Csak a vázlatos érzékeltetés és ismétlés kedvéért. Rámutat, hogy a ’hatalom akarása’ tematika már 1880-tól ott a kéziratokban,
munkacímként először 1885 nyarán szerepel – ám időleges dominanciája ellenére sosem válik kizárólagossá; a főcímet pedig többnyire kiegészíti a ’Kísérlet minden érték átértékelésre’
alcím valamilyen variációja. Nietzsche, miután több korábbi művének újrakiadását befejezte, 1886 második felétől újult erővel lát neki A hatalom akarásának; különös vehemenciával dolgozik a tervezett opuson a Genealógia megjelentetése után, azaz 1887 őszétől. Lényegében mindegyik tervváltozat első kötetét a nihilizmus (gyakran az ’európai nihilizmus’)
tárgykörének szenteli. A kéziratosan nyomon követhető munka abban a fóliófüzetben éri el csúcspontját – Montinari nem olyan ’minőségi mutatókra’ koncentrál, mint a legteljesebb előszóvariáns vagy a beteljesedett nihilizmus definíciója, hanem inkább előnyben részesíti a mennyiségi szempontot: 372, ill. 374 feljegyzés rovatolását állítja előtérbe –, ahol a Bési jegyzetek is olvashatók. Az eredménnyel azonban Nietzsche korántsem volt elégedett,
kezdetét veszi az óvatos elmozdulás-eltávolodás, amit az olasz szerző igencsak alátámaszt két, Heinrich Köselitz-nek (alias Peter Gastnak) írt 1888 februári levélrészlet révén: „Elkészültem
>>Egy átértékelés kísérlete<< első lejegyzésével: mindent összevetve kínszenvedés volt, teljességgel hiányzik hozzá még a bátorságom is. Tíz év múlva jobban akarom megcsinálni”.
„Azt sem szabad gondolnia, hogy megint >>irodalmat<< műveltem; e lejegyzés önmagamnak szól; mostantól kezdve minden télen magamnak akarok készíteni egy ilyen szöveget – a
349 Erre különösen jó példa Davidov (1983), 156.o., Miller (1975), 169.o.
>>publicitás<< gondolata tulajdonképpen kizárt”.350 Véleményünk szerint még árulkodóbb és nekikeseredettebb az ugyanebben az időben Franz Overbeck-nek címzett levélvázlat.351
Montinari aztán tüzetesen taglalja A hatalom akarásáról, majd az Átértékelésről való nietzschei lemondás különböző stációit. Szempontunkból lényegesebb: mint az imént
jeleztük, természetesen arról is tud, hogy a szóban forgó fóliófüzet – a leghevesebb munkaláz tanúbizonysága, egyben a csalódott elégedetlenség kiindulópontja – tartalmazza a Bési-kivonatokat. Csak éppen, a tiszteletlenség szándéka nélkül írom, filológia lesz a filológiából.
„Valóban találunk a fóliófüzetben – nyomban az utolsó számozott töredék után [372) – 20 oldalnyi kivonatot Baudelaire-ből, melyet – helyenként saját töprengéseivel megszakítva – más, terjedelmes kivonatok követtek, mégpedig Tolsztoj Ma religionjából, a Goncourt-fivérek Journaljából (1); kivonatolta Benjamin Constant bevezetését saját Schiller-fordításához (Wallenstein); Dosztojevszkij Ördögökjét (francia fordításban); Julius Wellhausen
Prolegomena Izrael népének történetéhez c. tanulmányát, Renantól a Jézus életét. Ezeknek az olvasmányoknak fontos, részben rejtett nyomai kimutathatók az 1888-as év írásaiból.”
Nagyonis, csupán két dolgot tennénk hozzá: egyrészt talán ahhoz is lehet némi közük, hogy mely tervezett írások nem születtek meg, illetve maradtak töredékben. Másfelől Wellhausen ide vagy oda, az elfelejtett, háttérbe szorult Tolsztoj-élmény fontossága dacára stb. –
mégiscsak nyilvánvaló Fjodor Mihajlovics kitüntetettsége. Ezt kívánta tolmácsolni jelen írás harmadik tézise és főfejezete, s Borges-zel szólván: „A többi tizenkilenc fejezet bonyodalmait lehetetlen felvázolni.”352
350 Vö. Montinari (1986), 106.o., ill. KSB, VIII. 252., 264.o.
351 „Als factum brutum ausgedrückt: die erste Niederschrift meiner
>>Umwerthung<< ist fertig. Die Gesammt-Conception dafür war bei weitem die längste Tortur, die ich erlebt habe, eine wirkliche Krankheit. Ihr andern
>>Erkennenden<<, Ihr habt es besser, und nicht so unvernünftig! Ihr kennt die Wahrheit nicht als Etwas, das man sich stück für Stück vom Herzen abreißt und bei dem jeder Sieg sich mit einer Niederlage rächt.” KSB, VIII 250.o.
352 Borges (1999), 188.o.
BIBLIOGRÁFIA
FORRÁSOK
Dostoievsky, Théodore (1884a): Le crime et le châtiment. Plon, Paris, 1884 (trad. V. Derély).
Dostoievsky, Théodore (1884b): Humiliés et offensés. Plon, Paris, 1884 (trad. E. Humbert).
Dostoievsky, Théodore (1886a): L’esprit souterrain. Plon, Paris, 1886 (trad. E. Halpérine-Kaminsky et Ch. Morice).
Dostoievsky, Théodore (1886b): Les Possédés. Paris, 1886 (trad. V. Dérély).
Dostoievsky, Théodore (1886c): Souvenirs de la maison des morts. Paris, Plon-Nourrit, 1886 (trad. M. Neyroud).
Dostoievsky, Théodore (1887): L’Idiot. Plon, Paris, 1887 (trad. V. Dérély).
Dostojewskij, Fjodor Michajlowitsch (1884): Raskolnikow. Friederich, Leipzig 1882 (übers.
von W. Henckel).
Dostojewskij, Fjodor Michajlowitsch (1886): Junger Nachwuchs. Leipzig, 1886 (übers. von W. Stein).
Dostojewskij, Fjodor Michajlowitsch (é.n.): Erzählungen von F. M. Dostojewskij. Reclam, Leipzig, é.n. (frei nach dem Russischen von W. Goldschmidt).
Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics (1962): Félkegyelmű, Bp. 1962 (ford. Makai I.).
Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics (1985): Tanulmányok, vallomások. Európa, Bp., 1985 (ford. Bakcsi Gy. et al.).
Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics (1985a): „Naplójegyzetek” In: uő: Tanulmányok, vallomások (ford. Recski Á.), 392-412.o.
Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics (2001): Feljegyzések az egérlyukból. Lazi, Szeged, 2001 (ford. Makai I.).
Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics (2005): Ördögök. Jelenkor, Pécs, 2005 (ford. Makai I.).
Az Ördögök [Beszi] orosz kritikai szövegváltozata a világhálón:
http://ilibrary.ru/text/1544/index.html
Nietzsche, Friedrich: Sämtliche Werke, Kritische Studienausgabe. dtv/de gruyter, Berlin/New York, 1988² (hg. von G. Colli und M. Montinari). Röv.: KSA.
Nietzsche, Friedrich: Sämtliche Briefe. Kritische Studienausgabe. dtv/de gruyter, Berlin/New York, 1986² (hg. von G. Colli und M. Montinari). Röv.: KSB.
Nietzsche, Friedrich (1908): Im-ígyen szóla Zarathustra. Grill, Bp., 1908 (ford. Wildner Ö.).
Nietzsche, Friedrich (1928): „Rückblick auf meine zwei Leipziger Jahre” In:
Nietzsches Gesammelte Werke. Musarionausgabe, München, 1928. XXI. 27-48.o.
Nietzsche, Friedrich (1988): Ifjúkori görög tárgyú írások. Európa, Bp., 1988 (vál. Tatár Gy., ford. Molnár Anna).
Nietzsche, Friedrich (1989): A történelem hasznáról és káráról. Akadémiai, Bp., 1989 (ford.
Tatár Gy.).
Nietzsche, Friedrich (1993): Az Antikrisztus. Ictus, Szeged, 1993 (ford. Csejtei D.).
Nietzsche, Friedrich (1994): Bálványok alkonya In: Ex Symposion, Nietzsche-különszám, 1994 (ford. Tandori D.), 1-34.o.
Nietzsche, Friedrich (1995): Túl jón és rosszon. Ikon, Bp., 1995 (szerk. és ford. Tatár Gy.).
Nietzsche, Friedrich (2000): Így szólott Zarathustra. Osiris, Bp., 2000 (szerk. Hévízi O., ford.
Kurdi I.).
Nietzsche, Friedrich (2007a): Platón és elődei. Gond, Bp., 2007 (vál. és szerk. Hévízi O., ford. Kurdi I. és Molnár A.).
Nietzsche, Friedrich (2007b): A tragédia születése. Magvető, Bp., 2007, változatlan utánnyomás (ford. Kertész I.).
Nietzsche, Friedrich (é.n.): Ecce homo. Göncöl, Bp., é.n. (ford. Horváth G.).
FELHASZNÁLT IRODALOM
Agamben, Giorgio: „Az uralkodó teste” (ford. Neumann A.) In: 2000, 2005. máj., 5-11.o.
Assmann, Jan: „Denkformen des Endes in der altägyptischen Welt” In: Stierle, Karlheinz – Warning, Rainer (Hg.): Das Ende. Figuren einer Denkform, 1-31.o.
Assmann, Jan: Mózes, az egyiptomi. Osiris, Bp., 2003 (ford. Gulyás A.).
Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Atlantisz, Bp., 1999 (ford. Hidas Z.).
Athenaeum. A francia Nietzsche-recepció. 1992 I/3.
Avramanko, Richard G.: Bedeviled by Boredom: A Voegelinian Reading of Dostoevsky’s Possessed. http://www.nhinet.org/avramenko17-1&2.pdf
Az Antikrisztus halála. Lengyel esszék Dosztojevszkijről. Napkút, Bp., 2004 (vál. Pálfalvi L., ford. Körner G. és Pálfalvi L.).
Babich, Babette – Cohen, Robert S. (eds.): Nietzsche, Epistemology, Philosophy of Science.
Kluwer, Boston, 1999.
Bacsó Béla (szerk.): Szöveg és interpretáció. Cserépfalvi, Bp., 1991.
Bacsó Béla: „>>Az igazság akarása<< mint az interpretáció művészete. Nietzsche és az interpretáció kérdése” In: Majdnem nem lehet másként. Cserépfalvi, Bp., 1995. 124-131.o.
Bacsó Béla: Írni és felejteni. Filozófiai és művészetelméleti írások. Kijárat, Bp., 2001.
Balassa Péter: Majdnem és talán. T-Twins/Lukács Archívum, Bp., 1995.
Бердяев, Николай: „Ставрогин” In: Русская мысль, 1914. Кн. V. 80-89. o.
http://www.magister.msk.ru/library/philos/berdyaev/berdn022.htm
Biczó Gábor: A tragédia délelőttje – az ifjú Nietzsche filozófiai perspektivizmusa. Osiris, Bp., 2000.
Birus, Hendrik: „Apokalypse der Apokalypsen. Nietzsches Versuch einer Destruktion aller Eschatologie“ In: Stierle, Karlheinz – Warning Rainer (Hg.): Das Ende. Figuren einer Denkform, 32-58.o.
Blanchot, Maurice: „Nietzsche és a töredékes írás” (ford. Ádám A.) In: Athenaeum 1992 I/3, 56-77.o.
Blumenberg, Hans: Arbeit am Mythos. Suhrkamp, Frankfurt a. M., 1979.
Blumenberg, Hans: Hajótörés nézővel. Atlantisz, Bp., 2004 (ford. Király Edit).
Blumenberg, Hans: Die Legitimität der Neuzeit. Suhrkamp, Frankfurt a. M., 1996.
Bókay Antal: „Nietzsche és Freud” In: Replika 19-20 (1995), 55-67.o.
Borges, Jorge Luis: Al’Mutaszim nyomában. In: Borges, Jorge Luis: Az örökkévalóság története. Európa, Bp., 1999 (ford. Boglár Lajos).
Borges, Jorge Luis: Funes, az emlékező. (Ford. Benyhe János) In: Borges, Jorge Luis: A halál és az iránytű. Elbeszélések. Európa, Bp., 1998.
Brandes, Georg: Menschen und Werke. Essays. Rütten & Loening, Frankfurt a. M., 1895.
Brandes, Georg: Moderne Geister. Literarische Bildnisse aus dem 19. Jahrhundert.
Literarische Anstalt, Frankfurt a. M., 1882.
Carnap, Rudolf: „A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül” In: A Bécsi Kör filozófiája. Gondolat, Bp., 1972 (ford. Altrichter Ferenc), 61-92.o.
Czeglédi András: „Egy >>antinihilista<< kísérlet hatása egy másikra” In: kéziratban, ill.
némileg módosítva: Határ 4 (1995), 93-124.o.
Czeglédi et al.: Ész, természet, történelem. Áron, Bp., 2002
Csaadajev, Pjotr: Filozófiai levelek egy hölgyhöz. Magyar Helikon, Bp., 1981 (ford. Frankel A.).
Csejtei Dezső: „Prometheusz – takaréklángon” In: F. Nietzsche: Az Antikrisztus. 110-128.o.
Csepregi Ildikó: „Irracionalitások” In: Buksz, 2004/1, 5-13.o.
Danto, Arthur C.: Nietzsche as Philosopher. Columbia Univ. P., New York, 1965.
Davidov, Jurij: „A nihilizmus kétféle felfogása. Dosztojevszkij és Nietzsche” (ford. Csibra I.) In: Szovjet irodalom, 1983/5, 154-179.o.
Давыдов, Ю. Н.: „Достоевский глазами Ницше” In: Иностранная литература, 1990/4, 186-196.o.
Давыдов, Ю.Н. „Два понимания нигилизма (Достоевский и Ницше)” In: Вопросы литературы, 1981/9, 115-160.o..
Deleuze, Gilles: Nietzsche és a filozófia, Gond/Holnap, Bp., 1999 (ford. Moldvay Tamás).
Deleuze, Gilles: Nietzsche-Lesebuch. Merve Verlag, Berlin, 1979
Denker, Alfred – Ferrer, Daniel Fidel: Martin Heidegger and Nietzsche.
http://www.freewebs.com/m3smg2/HeideggerNietzsche.html
Derrida, Jacques – Kant, Immanuel: Minden dolgok vége. Századvég, Bp., 1993 (ford.
Angyalosi G. et al.).