144.o.
Isten szükségszerű, következésképp exisztálnia kell
De nem exisztál
Tehát nem lehet tovább élni.
Vö. 666.sk. „Az Istenre okvetlenül szükség van, így hát lennie kell.”
„De én tudom, hogy nincs, és nem is lehet.”
„Hát nem érted, hogy az ember két ilyen gondolattal nem maradhat életben?”
III. Uo. Ez a gondolat Sztavrogint is felemésztette: „ha hisz, akkor nem hiszi, hogy hisz. Ha pedig nem hisz, akkor nem hiszi, hogy nem hisz.” (idézőjelben)
Kommentár: Kirillov k l a s s z i k u s f o r m u l á j a Dosztoj[evszkij]nél:
Köteles vagyok affirmálni a h i t e t l e n s é g e m et. Számomra nincs nagyobb eszme, mint Isten tagadása. Mi az emberiség története? Az ember egyebet sem csinált,
667. „Sztavrogint is felemésztette az eszme”
„Sztavrogin ha hisz, akkor nem hiszi, hogy hisz. Ha pedig nem hisz, akkor nem hiszi, hogy nem hisz.”
669. „Köteles vagyok bizonyságot adni a hitetlenségnek (…) Számomra nincs magasztosabb eszme, mint az, hogy nincs Isten. Engem igazol az emberiség története.
Az ember egyebet sem csinált, mint isteneket talált ki, hogy élni tudjon, és ne ölje meg
mint Istent talált ki, hogy ne ölje meg magát.
Én vagyok az első, aki visszautasítja Isten fikcióját..
magát (…) én vagyok az első, aki nem akar istent kitalálni”
IV. Uo. Mást megölni – függetlenségem legalantasabb formája lenne; én a
legmagasztosabb pontot akarom
668.sk. „Mást megölni az én szuverenitásom legalantasabb pontja lenne” „én a
legmagasztosabb pontot akarom, és magamat ölöm meg”
V. Uo. A korábbi öngyilkosoknak voltak okaik; nekem azonban nincsen, csak az, hogy igazoljam a függetlenségemet
668. „De minden ok nélkül, csupán a szuverenitás kedvéért – egyedül én.”
Uo. 11 [335] Kommentár.
a nihilizmus kezdete
a leválás, a szakítás a röggel
i d e g e n k é n t [unheimisch] kezdődik f é l e l m e t e s e n [unheimlich] végződik Uo. sk.o. 11 [336]
Ha a természet még saját mesterművét sem kímélte, ha Jézust is hazugság közepette és hazugságért hagyta élni (és neki tartozik a Föld mindazzal, amit csak élni hagyott),
669.sk. „ez az ember volt a legmagasztosabb az egész földön, ő alkotta azt, amiért a világnak érdemes élnie. E nélkül az ember nélkül az egész bolygó, mindenestül, ami rajta van – merő téboly. … Ha … a természet törvényei ezt sem kímélték, még a saját csodájukat sem kímélték, hanem őt is arra kényszerítették, hogy hazugság közepette
nélküle az egész bolygó, mindenestül, ami rajta van, merő téboly, nos akkor a bolygó hazugságra van felépítve, ostoba gúnyra.
Tehát maguk a bolygó törvényei is Imposture és ördögi farce. Hát akkor miért élj, ha ember vagy?
„Ám ha maga kiábrándult? Ha rájött, hogy az egész tévedés a régi Istenbe vetett hiten alapult?”
Idézőjelben. Dérélynél még egy kijelentő mondat, Nietzsche bontja két kérdőre. A dosztojevszkiji hazugságot (lozs) Dérély fordítja félre l’erreurnek, amit aztán
Nietzsche pontosan ad vissza az Irrthummal.
Az emberiség üdve függ attól, hogy ezt a gondolatot igazoljuk neki
Én nem értem, hogyan tudhatta eddig egy ateista, hogy nincs Isten, és nem ölte meg magát azonnal.
éljen, és hazugságért haljon meg, akkor az egész bolygó hazugság, és hazugságra és ostoba gúnyra van felépítve. Tehát maguk a bolygó törvényei is mind hazugságok és az ördög bohózatai. Hát akkor miért élj, ha ember vagy?”
670. „Ha véget ért a hazugság, és maga rájött: az egész hazugság abból ered, hogy volt az az előző Isten?”
Uo. „a megváltás mindenki számára:
mindenkinek bizonyítani ennek a gondolatnak a helyességét”
Uo. „Én nem értem, hogyan történhetett meg eddig, hogy egy ateista tudja, hogy nincs Isten, és nem öli meg magát azonnal.”
Érezni érezni
Ha ezt érzed, cár vagy
Idézőjelben. Dérély a szoznatyot sentirrel adja vissza, ebből lesz Nietzschénél fühlen.
Idézőjelben. Burckhardthoz írt Wahnbrief , ld. 193.sz. lj.
szabadságomat /Freiheit/
szabadságát
nem mert a szó legfőbb értelmében szabadnak mutatkozni
Kiemelve
Ez ment
Uo. „Tudni, hogy nincs Isten, és ugyanakkor nem tudni, hogy te magad lettél Isten – teljes képtelenség, máskülönben okvetlenül
megölöd magad. Ha ennek tudatában vagy, akkor császár lettél, és már nem ölöd meg magad, hanem a legnagyobb dicsőségben élsz.”
Uo. „Én még csak olyan botcsinálta isten vagyok, és boldogtalan is, mert nekem kötelességem tanúsítani a szuverenitásomat.
Mindenki boldogtalan azért, mert senki sem meri tanúsítani a szuverenitását. Az ember éppen azért volt mindeddig olyan
boldogtalan és szegény, mert nem merte bizonyságát adni a szuverenitásának, épp a lényeget illetően, hanem csak úgy balkézről önfejűsködött, mint egy iskolás fiú. Én borzasztóan boldogtalan vagyok, mert borzasztóan félek. A félelem az ember átka.”
Uo. „Csakis ez az egy vált meg minden embert, és alakít át fizikailag mindjárt a
függetlenség.
Meg akarom magam ölni, hogy bizonyítsam
következő nemzedékben; mert a mostani testi állapotában, ahogy én gondolom, az eddigi Isten nélkül sehogy sem lehet meg az ember.
Én három évig kerestem az én istenségem sajátos jelét, amíg megtaláltam: az én istenségem attribútuma – a Szuverenitás! Ez minden, amivel a leglényegesebb pontban bizonyságát adhatom engedetlenségemnek és új, félelmetes szabadságomnak!”
Uo. 146.o. 11 [337]
I.
Kimarad
641. sk.o. „Vannak másodpercek, egyszerre csak öt vagy hat adódik, amikor az ember hirtelen a teljesen elérhető örök harmónia jelenlétét érzi. Ez nem földi érzés; nem azt mondom, hogy mennyei, hanem azt, hogy az ember földi formában nem tudja elviselni.
Testileg át kell alakulnia vagy meghalnia. Ez az érzés világos és kétségbevonhatatlan.
Mintha egyszerre érzékelné az egész
természetet, és egyszer csak így szól: igen, ez helyes. Mikor az Isten a világot teremtette, az alkotásnak minden egyes napja végén azt mondta: >>Igen, ez helyes, ez jó.<< Ez … ez nem meghatódás, hanem pusztán öröm. Az ember nem bocsát meg semmit, mert már nincs mit megbocsátani. Nem is azt mondom,
bizonyos kiemelve!
tovább is kibírja
(i) Azt hiszem, az ember abbahagyja a nemzést.
(ii) Az egész mondat kiemelve. A minek a fejlődés kimarad.
hogy szeret, ó – ez magasztosabb a szeretetnél! Az a legfélelmetesebb, hogy ilyen rettentően világos az egész, és ilyen örömet ad. Ha öt másodpercnél tovább tartana, akkor a lélek nem bírná ki, és okvetlenül elenyészne. Ez alatt az öt másodperc alatt átélem az életet, és ezért odaadnám az egész életemet, mert megéri.
Ahhoz, hogy az ember tíz másodpercet is kibírjon, testileg át kell alakulnia. (i) Azt hiszem, az emberiségnek abba kell hagynia a szaporodást. (ii) Minek a gyermek, minek a fejlődés, ha egyszer elértük a célt?”