Kibocsátási rés és inflációs rés

Az inflációban és a gazdasági ciklusban a monetáris politika és minden egyéb hatás eredőjeként létrejövő változás akkor tekinthető a stabilizáció irányába mutató lépésnek, ha a kibocsátási rés és az inflációs rés ellentétesen mozog, a két folyamat negatív korre­

lációt mutat. A kibocsátási rés a tényleges GDP­nek a potenciális (egyensúlyi) GDP­től a (11) képlet szerint képezett százalékos eltérése. Az inflációs rés pedig a fogyasztóiár- indexnek az inflációs céltól való eltérése. Az inflációs rés pozitív értéke azt jelenti, hogy az adott időpontban mért infláció meghaladja az az évi inflációs célt.

Az inflációs és a növekedési veszteséget összehangoltan minimalizáló stabilizációs gazdaságpolitikára vonatkozó (16) összefüggés éppen ezt a negatív korrelációt tükrözi.

A (16) egyenlet bal oldalán az inflációs rés (π – π ^T), jobb oldalán pedig a kibocsátási rés (x) szerepel, és az egyenlet a két változó közötti negatív kapcsolatot írja le.

A fenti összefüggésből levezetett monetáris politikai szabály, amelyet a (17) egyen­

lettel írtunk le, ugyanezt az összefüggést tartalmazza. Vagyis a stabilizációt az a gaz­

daságpolitika szolgálja, amelynek eredményeként az inflációs rés és a kibocsátási rés ellentétes irányban változik, vagyis negatív korrelációt mutat.⁶⁵

12. ábra: Kibocsátási rés, inflációs rés és differencia Magyarország, Csehország és Lengyelország esetében

Megjegyzés: Az inflációs rés az adott évre vonatkozó inflációs cél és az adott évi átlagos infláció különbségeként adódik.

Magyarországot tekintve 1999–2000­ben a költségvetés inflációs tervszámát vettük alapul. Azon időszakok esetében, amikor az egyes országok jegybankjai inflációs céljukként sávot adtak meg, a sávközép szolgált a számítás alapjául. Ilyen Csehország esetében az 1999–2000­es időszak, míg Lengyelország esetében az 1999–2003 közötti időszak.

Forrás: OECD

A 12. ábra mutatja be e két változó alakulását a régiós gazdaságokban. Az ábra tanú­

sága szerint ez a jellegzetesen ellentétes irányú mozgás Magyarország esetében csak 2005­ben, majd az ezt követő években érvényesült. A 2002­től 2007­ig húzódó időszak­

ban a GDP jellemzően a potenciális szintje felett volt, a kibocsátási rés eltérő mértékű,

65 A norvég központi bank inflációs jelentése újabban e „szabály” teljesítését kifejezetten előírja; csak olyan előrejelzést és hipotetikus kamatpályát tekint elfogadhatónak, mely ezt a feltételt teljesíti (Infla­

tion Report, Norges Bank, 3/2006, Criteria for an appropriate future interest rate path). Az erre vonat­

kozóan megfogalmazott hat feltétel közül a második így hangzik: „Feltételezve, hogy az inflációs vára­

kozások az inflációs cél közelébe esnek, az inflációs rés és a kibocsátási rés egymáshoz viszonyított alakulása észszerű arányban kell legyen egymással, míg végül mindkét rés záródik. Általában nem jó, ha mindkettő egyszerre pozitív vagy mindkettő egyszerre negatív előre tekintve.”

de jellemzően pozitív értékeket vett fel, miközben az inflációs rés szintén többnyire pozitív maradt. A két változó nagyságának változása ebben az időszakban közel párhu­

zamos, jellemzően pozitív korrelációra utal. Ez modellünk keretében azt jelenti, hogy az infláció 8. ábrán is megfigyelhető jelentős mérséklése a termelés oldaláról kisebb áldozatot követelt, mint amit egy gyorsabb stabilizáció érdeke indokolhatott volna. Ez a választás azt jelzi, hogy a jegybank a kibocsátásra negatív hatású inflációcsökken­

tés kapcsán a kibocsátás kisebb mértékű visszafogását részesítette előnyben az infláció csökkentésével szemben. A követett gazdaságpolitika ebben az időszakban nem felelt meg a modellben optimálisnak tekintett gazdaságpolitikai szabálynak.⁶⁶ Az infláció­

csökkentési követelmény erősebb érvényesülése 2005 közepétől kezdődően jelenik meg az adatokban. Ekkor egy erőteljesebb stabilizációs politika bontakozott ki, amelyben a költségvetés túlköltekezése miatt elszabaduló infláció megfékezésére a monetáris poli tika növekedési áldozattal járó lépésekre is vállalkozott. Ez jelenik meg a magyar kibocsátási rés csökkenő értékében. A 2007­ben kirobbanó globális pénzügyi válság új szakaszt jelent, mivel egy erőteljesebb recesszióhoz és dezinflációhoz vezetett.

A 12. ábrán az inflációs rés mellett szerepeltettük az inflációs differencia (az európai referenciaértéktől való eltérés) mutatóját is. Figyelemre méltó, hogy az inflációs rés és az inflációs differencia minhárom ország esetében szoros korrelációt mutat egymással.

A két változó eltérése az időszak elején nagyobb volt, majd azt követően viszonylag gyorsan konvergált egymáshoz mindhárom ország esetében. Az időszak végén azon­

ban a kapcsolat gyengülni látszik: ahogy a régió országainak gazdaságai erősebb fel­

lendülési fázisba léptek, a globálisan alacsony inflációt némileg meghaladták a régiós inflációs ráták. Ez a rekordalacsony európai referenciaértéktől való pozitív eltérésekhez vezetett.

A stabilizációt szolgáló gazdaságpolitika kapcsán a kibocsátási rés és az inflációs rés közötti várt negatív korreláció nem jellemző sem Csehország, sem Lengyelország esetében. Mindkét országban inkább azt látjuk, hogy ha a kibocsátási rés negatív, akkor jellemzően az inflációs rés is az. A stabilizációt jelző negatív korreláció megfigyelhe­

tő azonban minhárom országban az időszak elején, az 1999­től 2001­ig terjedő idő­

szakban. Hasonlóképpen eltérő előjelű a kibocsátási rés és az inflációs rés mindhárom ország esetében a 2007–2010­es években. Ezek az évek nagy gazdasági megrázkódtatás időszakai voltak ezekben az országokban, és a gazdaságpolitika fokozott stabilizációs törekvései tükröződtek az inflációs rés és a kibocsátási rés alakulásában is.

66 A gazdaságtörténet nyilván majd meg fogja fejteni e rejtélyt. Szinte kivétel nélkül minden gazdasá­

gi szereplő a monetáris politika túlzott megszorító jellege miatt panaszkodott ebben az időszakban.

A gazdaság fejlődése szempontjából optimális, vagyis a ténylegesnél erőteljesebb inflációcsökkentés­

nek nem volt sem híve, sem szószólója senki.