Kett ő s köt ő désben — a történelem szorításában

In document A MAGYAR MŰVELŐDÉS ÉS A TANÍTÓKÉPZÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1868–1958 (Pldal 146-158)

NEMZETISÉGI POLITIKA ÉS OKTATÁS

E KÉT NÉP KÖZÖTT”

3. Kett ő s köt ő désben — a történelem szorításában

Az 1939 szeptemberében „ideiglenesen” (1944-ig) a budai állami tanítóképző épületében s internátusában (a Fery Oszkár, ma: Kiss János altábornagy u. 40-ben) elhelyezett első magyarországi állami nemzetiségi tanítóképző megnyitóján Lux Gyula kormányzati személyek, valamint Basch Ferenc, Goldschmidt György, az MNNE-t képviselő Kőnig Antal és Riegler Rezső jelenlétében leszögezte:

„Ennek az intézménynek... ugyanaz lesz az általános feladata, mint az ország többi líceumának... hogy »a tanulókat vallásos alapon és nemzeti szellemben er-kölcsös polgárrá nevelje«...”, majd hozzátette: „az intézmény elsősorban a német nyelv ápolását van hivatva szolgálni. De... akik ebből az intézetből kikerülnek, Magyarországon fognak tanítani... a magyar állami nyelvet is ismerniük kell...

hogy e nyelvek segítségével elvezethessék tanulóikat saját népi kultúrájukhoz és a magyar nép kultúrájához is... Egyetlen kisebbségi tanítónak sem szabad elfeled-ni... [hogy] a haza fogalmában... benne van a haza területén élő népek összessége is... a hazaszeretet fogalmában benne kell lennie a haza minden polgárára, minden néprétegére és népcsoportjára kiterjedő szeretetnek is” — hangsúlyozta az igazga-tó.59

A tanév során fokozatosan kirajzolódott az új intézmény szellemi-politikai arculata, melyet a következő vonások jellemeztek:

• törvényekben s egyéb jogszabályokban rögzített keresztény-nemzeti ér-tékrend; — a Szent István, Széchenyi István, Eötvös József és Teleki Pál nevével fémjelezhető hagyomány vállalása és továbbvitele a nemzetiségi kérdés kezelése során; — a nemzetiszocialista köntösben jelentkező hivatalos birodalmi kultúra mellett (azzal szemben) lehetőség szerint a tradicionális, klasszikus német érté-kek, s különösen a hazánkban élő német nemzetiség kulturális örökségének prefe-rálása, ápolása;

• törekvés arra, hogy mindenkor megfeleljenek a világháború következté-ben változó magyar kormányzati elvárásoknak.

A második bécsi döntéssel egyidejűleg — 1940. augusztus 30-án — kikény-szerített német–magyar kisebbségi megállapodás (a népcsoport jogait rögzítő jegyzőkönyv) aláírását60 követően sem változtattak az intézmény törekvésein.

Lux Gyula már a szeptember 15-i tanévnyitón nyomatékosította: „Iskolánk állami

intézet, s így... a magyar nemzetiségi politikának testet öltött formája ... fontos nevelési feladata... hogy olyan tanítókat neveljünk, akik tudatában vannak annak a szerves kapcsolatnak, amely őket összekapcsolja az államnéppel...”61

Mindezt természetesen elfogadhatatlannak ítélték a „német népcsoport" egé-szének kizárólagos képviseletére, irányítására, ideológiai befolyásolására törekvő Volksbund vezetői. Október 20-án Basch Ferenc kijelentette: „... A magyarorszá-gi német nép iskoláiban csak a német néppel összeforrott, a német népből szárma-zó tanító taníthatja gyermekeinket; a többiek menjenek a magyar falvakba62 ...

Tudjuk, hogy a fiatalság a miénk. Azt mi tűzön-vízen keresztül németté tesszük.

Erre egyedül a Volksbund képes... mert a német ifjúság menetelni fog" — fogad-kozott a „népcsoportvezető”.63

Majd a Deutsche Zeitung 1940. december 6-i számában pontosították követe-léseiket: „... a Volksbundnak bírnia kell a maga népi iskoláit. Iskoláinknak nem-csak a német nyelvet, hanem... a nemzetiszocialista érzületet is terjeszteniük kell64 ... A magyar kormány nem zárkózhat el kívánságaink elől” — írták,65 de rövide-sen csalódniuk kellett. A magyar kormány elutasította a követelést: ragaszkodtak az állami szupremáciához s a nem magyar nyelvű szülők döntési lehetőségének megőrzéséhez,66 miközben a magyar anyanyelvű gyerekeket kötelezően magyar iskolába irányították.67 Az 1935 előtti szisztémához való visszatérés módozatait taglaló 25.370/1941. VKM. sz. rendelet révén A típusúvá — anyanyelven oktató-vá — alakítandónak kijelölt 374 nemzetiségi népiskolában (így a mai Budapest területén, illetve vonzáskörzetében fekvő kb. 30 iskolában) is előírták a magyar nyelv tanítását,68 a testnevelésórákon a magyar vezényleti nyelvet,69 s megköve-telték a magyar állam iránti lojalitást.70 A bécsi „jegyzőkönyvben” elismert nem-zetiszocialista világnézet szervezett terjesztését pedig csak a csekély számú Volksbund-iskolákban (pl. az 1940-ben Budapesten dr. Weidlein János igazga-tásával megnyílt Bleyer Jakab Gimnáziumban, illetve a visszacsatolt területeken az újverbászi, illetve a szászrégeni tanítóképzőkben) engedélyezték.71

A „népcsoport-egyezmény" értelmében tolerálniuk kellett azonban a nem-zetiszocialista eszmék jegyében szerveződő ifjúsági mozgalmat, a Deutsche Jugendet (DJ).72 Mivel a Szovjetunió ellen (magyar közreműködéssel) folyó hadjárathoz komoly emberanyag-utánpótlásra volt szükség, a berlini patrónusok a Volksbund tevékenységét a kezdetben féllegális, majd 1942. február 20-tól legális SS-toborzásra koncentrálták.73 Ennek eszköze volt a fiatalokat mozgósítani, fana-tizálni kész DJ, mely természetesen a budai német képzőben is megvetette a lábát.

Kezdetben, 1940 őszén, konspiratív módon próbálkozott: egy elsőéves révén jellemeztette a tanulókat „faji öntudat és hűség szempontjából”. A 49 tanuló közül a megbízott 11-et magyar, míg 31-et német érzelműnek minősített, 7 társát pedig még nem tudta besorolni.74 Ezt jelentette a m. kir. csendőrség központi nyomozó parancsnoksága, mely ugyancsak titkos eszközökkel megszerezte a listát a Volksbund-központból, s megküldte azt a belügyminisztériumnak és a miniszter-elnökségnek, ahonnan azután — diszkréciót követelve — tájékoztatták Lux Gyu-lát is. Nyilván ő sem maradt tétlen, de kompetenciája korlátozottnak bizonyult a kezdeti háborús sikerek folytán rendkívül erős Volksbund-befolyás kiküszöbölé-sére.75 Nehezítette helyzetét, hogy az ország háborúba lépésének természetesen megvoltak az ideológiai-politikai következményei:

• fokozottabb hangsúlyt kapott az ellenforradalmi rendszer egész legitimá-ciója szempontjából amúgy is döntő fontosságú bolsevikellenesség s a tengelyha-talmakhoz fűződő baráti, szövetségesi viszony;

• az „új Európa” egyes „kollektivisztikus” értékeit, liberálisdemokrácia-el-lenességét, antiszemitizmusát bizonyos tradicionális értékekkel kombinálni próbá-ló magyar „nemzetnevelési” koncepció, a maga új hangsúlyaival, centralizápróbá-ló törekvéseivel, s szándékával a társadalom egészének átformálására — hangsú-lyozott kereszténysége ellenére —, sok vélt vagy valós hasonlóságot mutat(hat)ott az elméleti kérdésekben járatlan tizenéves fiúk szemében az általuk ugyancsak felületesen ismert nemzetiszocializmussal;

• a háborús helyzet, s a Harmadik Birodalommal közös ellenség (a Szov-jetunió) egy sor hasonló intézkedés megtételét, azonos vagy rokon értékek elő tér-be helyezését indukálták valamennyi magyarországi iskolában (pl. hősiesség, katonás szellem, áldozatkészség, önfegyelem, erkölcsi és fizikai felkészültség a háborúval járó megpróbáltatásokra stb.), melyeket a tájékozatlan növendékek könnyen a DJ-szervezetben tanultakhoz hasonlatosnak találhattak.

Így azután a Volksbund-agitáció és a hivatalos ideológia bizonyos elemei akarva-akaratlan asszociálódhattak (egymást erősíthették) a mindkettőnek kitett fiatalokban, s ebből következett a drámai helyzet, melyről az 1942. február 25-i tanári értekezlet jegyzőkönyve tanúskodik: „... Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy ifjúságunk nemzetszemlélet dolgában mindjobban eltávolodik a tanári testü-lettől, és hogy olyan hatások alatt áll, amelyeket a tanári testület képtelen ellensú-lyozni ... Tanulóink ugyanis kevés kivétellel a... Volksbund, ill. ifjúsági csoport-jának tagjai. Szabad idejükben eljárnak annak összejöveteleire és részt vesznek az ottani kiképző munkában... Azt kellett tapasztalnunk, hogy tanulóink egy része a nemzetszemlélet dolgában egészen más állásponton van, mint amire mi neveltük őket, s hogy gondolkodás nélkül hajlandók egy más állam társadalmi közösségé-nek tagjává válni... Az utóbbi napokban... a Volksbund állítólagos felszólítására valamennyi tanulónk, aki ebben az évben tölti be a 18. életévét, hajlandónak mu-tatkozott elhagyni hazáját, és egy más állam kötelékébe lépni, jól tudván, hogy ezzel magyar állampolgárságukat elvesztik... Nagy részük valószínűleg nem kapja meg a szülői beleegyezést, s így nem tud majd kimenni. [De] ha... itt marad is, vajon nevelhető ez az ifjúság a magyar nemzeti társadalom öntudatos tagjává?

Felelősségünk súlya alatt kezdünk összeroskadni... Nyíltan kívánják, hogy itt nemzetiszocialista nevelésben részesüljenek... A történeti igazság kedvéért meg kell azonban említenünk, hogy a tantestület és tanítványaink nemzetszemlélet-különbségéből kifolyólag eddig semmiféle súrlódás nem fordult elő. Tanítványa-ink a kellő tiszteletet és szeretetet tanúsítják irántunk... és ez... reményt kelt ben-nünk aziránt, hogy nevelői feladatunkat talán mégis sikerül megelégedésre meg-oldanunk” — olvashatjuk a ránk maradt dokumentumban,76 mely egy 1942.

szep-tember 16-i emlékirattal együtt, igen sok izgalmas kérdést vethet fel az iskola lehetőségeit és korlátait illetően a fiatalok szocializációjában.

Utóbbiban ugyanis Padányi-Frank Antal77, a budai állami tanítóképző és a két intézmény közös internátusának igazgatója, a Tanítóképző Intézeti Tanárok Or-szágos Egyesületének elnökeként — egyebek között — arra kérte Szinyei Merse Jenő minisztert, hogy „kegyeskedjék a német nyelvű tanítóképző-líceumot sürgő-sen kitelepíteni a XII. kerületi (Fery Oszkár u.) tanítóképző intézetből, [mivel]

1. Sok magyar növendék kiszorul az internátusból a német intézet miatt. Ez a magyarság vezető szerepe szempontjából nagyon káros.

2. A két intézet zavarja egymást a nevelésben és tanításban.

3. A német nyelvű líceum növendékeinek magatartása miatt volt már összetű-zés az internátusban, és minél magasabb évfolyamba kerülnek, annál súlyosabb összeütközés veszedelme fenyeget. A két intézet növendékeinek ellentéte nehezíti a Németországgal való háborús közösség ügyének ápolását.

4. A német líceum növendékeinek nagyobb segélye nagyon rossz hatással van a magyar növendékekre.

5. A német líceum növendékeinek — külpolitikai okokból — néha elnéznek valamit, amit a magyar növendékek esetében nem tűrhetünk.

6. Az internátus zsúfoltsága ellentétben van az egészségügyi követelmények-kel” — írta a helyi hatóságok által ezért súlyos bírsággal is fenyegetett igazgató.78

Mindazonáltal a budai képzőben, a kollégiumban állandósult feszültség el-lenére79 súlyos konfliktus nem történt. Végül a fiatalok 38%-a vonult be az SS-be az első önkéntes sorozás alkalmával.80 Többségük maradt,81 s így folytatta tanulmányait az 1944-ig a magyar képző épületében működő intézetben, hogy azután a Loczka Alajos elnök által igen sikeresnek minősített záróvizsgájukat82 követően többségüket ugyancsak a frontra vezényeljék. Megbízható adatok híján nem tudjuk, hogy a 24 végzett tanítóképzősből hány került magyar, s hány német (SS) alakulatokhoz az április 14-i német–magyar „megállapodást” követő kötele-ző sorozások során. Akárhányan is voltak az utóbbiak, a jelenség tragikus: az állami német nyelvű tanítóképzőben megbízható tanárok révén a szülőföld szeretetére, a magyar alkotmány iránti lojalitásra nevelt német ajkú fiatalem-bereket, akik az 1942-es, önkéntes SS-sorozáskor kitartottak állampolgárságuk mellett, végzésük után, megkérdezésük nélkül, kiszolgáltattak a Harmadik Biro-dalom elitalakulatai számára, majd a háború után — feltehetően éppen ezen köte-lező katonáskodásra hivatkozva, négy fő kivételével — kitelepítették őket Német-országba…

Századunk közép-kelet-európai történelmének — a mérsékelt erők által olykor alig befolyásolható — folyamatai, úgy tűnik, ezúttal is erősebbnek bizonyultak a tevékenységét a Kárpát-medencében együtt élő népek sorsközösségének (Hei-matsgedanke) meggyőződésére alapozó tanári kar erőfeszítéseinél. Pedig a Lux

Gyula által szervezett s irányított tantestület igazán kiváló egyéniségekből állt: a később a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választott történész Benda Kálmán s az irodalomtörténész Király István; a pályafutását a Zeneakadémia pro-fesszoraként folytató Gárdonyi Zoltán, a magyar és szlovák akadémiák kitünteté-seit 1997-ben elnyert biológus professzor Uherkovich Gábor, az Egyesült Álla-mokban figyelemre méltó történészi pályát befutott Wágner Ferenc, s a hazai tanítóképzés kiemelkedő alakjaként számon tartott Kosáry János (Kosáry Domo-kos édesapja) és Koltai István életre szóló „útravalóval” látták el tanítványaikat.

A magyar nyelv és irodalom, valamint a testnevelés kivételével németül oktató (ezért saját tankönyvek sorát közreadó) intézményben nagy hangsúlyt helyeztek a szülőföld szeretetét erősíteni képes táj- és népkutató munkára, arra, hogy megis-mertessék növendékeiket a hazai németség többségének életteréül szolgáló falvak történetével, életével s problémáival. Dolgozatok tucatjait küldték a Teleki Pál kezdeményezésére meghirdetett Országos Középiskolai Táj- és Népkutató Verse-nyekre, ahol 1940-ben az akkor mindössze két osztályból álló, 47 tanulót foglal-koztató kis intézményből 11 diák 15 pályamunkája közül 2 jutalomban, 6 dicsé-retben részesült, ami a közösségi verseny III. helyére predesztinálta a budapesti német nyelvű tanítóképzőt.83 „A néppel a népért s a nemzetért” jelszó jegyében tevékenykedő diákkör a közelmúltban elhunyt Uherkovich Gábor vezetésével munkálkodott — az azóta is rendszeresen találkozó volt diákok tanúsága szerint

—, évtizedek múltán is emlékezetesen.84

Fél évszázad elteltével, az „államalkotó népekre, nemzetiségekre” vonatkozó-an lényegesen változott fogalmaink sem akadályozhatnak bennünket abbvonatkozó-an, hogy a kortársaknál nagyobb megértéssel fogadjuk Lux Gyula 1944. január 18-i (a Volksbund által fenntartott újverbászi tanítóképző tanáraihoz intézett) intelmét:

„... nekünk a jövőben is itt kell majd élnünk. Egy oszthatatlan élet- és sorsközös-séget képezünk, közös célokkal, melyekért közösen harcolnunk is kell... Ne men-jünk... külön utakon, hanem minden tettünkben törekedjünk állandóan arra, hogy céljainkat és törekvéseinket az államalkotó nép céljaival és törekvéseivel össz-hangba hozzuk, és így készüljünk a jövő nagy feladataira... Az ifjúságot úgy ne-veljük, hogy az államalkotó nemzet és köztünk való viszony súrlódás nélküli és örvendetes, a jövőnk pedig boldogabb legyen...”85

Késői, de talán nem elkésett gesztusként a német nemzetiségi tanítókat is ké-pező Budapesti Tanítóképző Főiskola főigazgatója, Nagyszentpéteri Géza — záróvizsgájuk 50. évfordulója alkalmából 1994-ben a budai képző épületében találkozott növendékek közül — díszoklevéllel jutalmazta a hányattatásaik ellené-re is (hazánkban vagy Németországban) pedagóguspályán maradt kollégákat.86

Jegyzetek

1 Beszédét lásd: Lux Gy. szerk. 1939–40. 18–20.

2 Lásd erről bővebben: Donáth P. 1997. 1998.

3 Imre Sándor államtitkári irataiból tudjuk: már 1918. november végén–december elején kezdemé-nyezték „a hazai németek néptanácsa” nevében a közép-magyarországi németség számára egy anyanyelvű tanítóképző megteremtését, amelyről a tárgyalások/levélváltások még 1919 február-jában is folytak. (RL C/39. 22. cs. 291., 295–297., 307–309. és 29. cs. oldalszám nélkül.)

4 Magyarországi Rendeletek Tára, 1919. 661. A történelmi háttérhez lásd: Bellér B. 1973/3. 652–

653., 1975. 11–35.; Tilkovszky L. 1994. 16–18., 1998. 39–40.

5 Hivatalos Közlöny, 1920. 26. sz. 173–174. A VKM 86.377/1920. VIII. b. sz. rendeletét „a tanító-képzés reformja tárgyában" lásd: Hivatalos Közlöny, 1920. 36. sz. 287–296.

6 Vö.: Tilkovszky L. 1994. 19–25.; Bellér B. 1973/3. 652–653.; Galántai J. 1989. 112–123. Lásd továbbá pl.: L. Nagy Zs. 1965.; Ormos M. 1983.; Gerő A. szerk.1989. 113–292.; Ádám M. – Cholnoky Gy. 2000.; Romsics I. 2005. 141–208.

7 Bellér B. 1975. 37.

8 Bellér B. 1973/3. 652–653., 1975. 144–164.

9 Corpus Juris Hungarici (CJH) 1921. XXXIII. tc. 217–218.

10 A 4800/1923. ME sz. rendeletből az idézet részleteket lásd: Magyarországi Rendeletek Tára, 1923. 213. és 219.

11 A rendelet 1923. augusztus 24-én jelent meg. Hivatalos Közlöny, 1923. 17. sz. 252.

12 Bellér B. 1975. 219–220.

13Az MNNE 1924. augusztus 3-án alakult, alapszabályzatát a belügyminiszter szeptember 19-én hagyta jóvá. Elnökké Gratz Gusztávot, ügyvezető alelnökké Bleyer Jakabot választották. Ld.:

Tilkovszky L. 1994. 28.; Bellér B. 1973. 654–657.

14 Magyar Országos Levéltár (MOL) K 28-ME 1925-656. 3. Vö.: Széchenyi I. 1981.

15 Ráday Levéltár C/39. 25. cs. 631-643.; MOL K 28-ME 1925-656. 12.

16 MOL K 28-216-ME 1925. T 400. 79-80.

17 Kardeván J. 1941. 306–308.

18 Az elszakított területeken a magyar iskolákkal, tanítóképzőkkel történtekről lásd pl. Jancsó E.

1935. 10–29.; Balogh Á. 1941/1–2. 216–218.; Szabó K. A. szerk. 2006. 66–76.

19 Bellér B. 1975. 223.; Kovács A. 1936/1. 22.

20 Kardeván J. 1941. 308.

21 Tilkovszky L. 1994, 28.; Bellér B. 1973/3. 662.; MOL K 28-216-ME 1934. C 8134.

22 MOL K 28-216-1927-9163. 2.

23 Lásd róla külön írásunkat kötetünkben. Lux Gyula megbízatására a 44.212/1928. VKM VIII. a.

sz. rendelettel került sor.

24 Brunner A. 1928/18. 277–280.

25 MOL K 26-216-ME 1934. C 15 626.

26 MOL K 26-216-ME 1934. C 15 626.; MOL K 28-216 ME 1934. C 8616. 2.

27 Karsai E. szerk. 1967. 453–454. Lásd ehhez: Romsics I. 1991. 194–195.; Pritz P. 1995. 277–279.;

Tilkovszky L. – Weidinger M. 2003/6. 1353–1357. 2004/1 198–200.

28 Lásd pl. Olay F. 1935. 20. — Az elemi népiskolák iskolafenntartók közötti megoszlását jól pél-dázza az 1929/30-as állapot. Az összesen 6794 iskolából 1193 volt az állam, 4649 az egyházak (ebből 2812 a római kat. egyház) kezelésében. A M. Kir. Kormány 1930. 242.; Barabás A.

1930/3. 33–34.; Tilkovszky L. 1997/1. 52–54., 1995/6. 1257–1262.; MOL K 28-216-ME 1934.

C. 813.443.; Donáth P. 1997. 24–25. Ők inkább „a hazafias németség között folyó, a magyar

nyelv, a békés együttműködés, a nemzeti egység ellen folyó izgatás” elleni „küzdelemben kínál-ták fel a katolikus tanítóság munkáját”. (Tíz év 1930/5. 65.)

29 Bellér B. 1973. 662.; Tilkovszky L. 1994. 29.; MOL K 28-216-ME 1934. C 8134. A miniszterel-nökség 1931. XI. 12-i összeállítása.

30 A német nemzetiségűek száma a hivatalos népszámlálási adatok szerint az 1920-as 551.624-ről 1930-ra 478.630-ra csökkent. (Kovács A. 1936/1. 35.; lásd továbbá a 19. jegyzetet.) Az idézet forrása: Kovács A. 1936/1. 27. Vö.: Bellér B. 1975. 160.; Nagy P. T. 1993/2. 262–263.

31 Az 1931. évi július hó 18-ra hirdetett 15. köt. 212–213. Vö.: Magyar Szemle 1932. évf. (XV. köt.) 231–253. és 297–307.; Mályusz E.1994. 29.; Kosáry D.1987. 343–344.; valamint Ránki Gy. – Pamlényi E. – Tilkovszky L. – Juhász Gy. szerk. 1968 57.; Pritz P. 1982. 116–134., 1995. 280.;

Ormos M. 1987. 152–157.

32 Jellemző részlet Bajcsy-Zsilinszky Endre reflexiójából: „... amit Bleyer képviselő úr itt elmondott, közönséges politikai zsarolásnak minősítem... úgy tüntette fel a magyar kisebbségi politikát, mintha itt a legirgalmatlanabb módon bánnánk a német kisebbséggel”. (Az 1931. évi július hó 18-ra hirdetett 15. köt. 222.)

33 Bleyer munkásságának megítéléséhez ld.: Kornis Gy. 1934. 247–250.; Tilkovszky L. 1993/3–4.

250–277.; Fata M. 1994/1. 175–190.; Kornis Gy. 1934. 247–250.

34 Ránki Gy. – Pamlényi E. – Tilkovszky L. – Juhász Gy. szerk. 1968 66.

35 Magyarországi Rendeletek Tára, 1935. II. 1432–1433.; Váradi J. 1937/1. 107–108. Vö.:

Tilkovszky L. 1970/3. 384.

36 Ránki Gy. – Pamlényi E. – Tilkovszky L. – Juhász Gy. szerk. 1968. 174.

40 Kerekes L. – Zsigmond L. szerk. 1962. 440–441. továbbá: Tilkovszky L. 1994. 36–37.; Pritz P.

1995. 286.

41 Hivatalos Közlöny, 1937. 18. sz. 237–238.

42Lux Gyulát a VKM a 18.421/1937. eln. b. sz. rendelettel „a budapesti I. kerületi állami tanítóképző intézetnél viselt tanári állásával kapcsolatos összes teendők ellátása alól 1937. szeptember 1-jével” felmentették, s a 18.995/1937. eln. sz. rendelettel megbízták az „egyéves német nyelvi ta-nítói továbbképző tanfolyam vezetésével és a tanfolyam egyik rendes előadó tanári munkakö-rének ellátásával”. Munkakörét 1937. december 31-től — a VKM 116.206/1937. IX. sz. irata szerint — tanítóképző intézeti igazgató címmel felruházva látta el.

43 Kardeván J. 1941. 308–310. és 325–329.

44 Hivatalos Közlöny, 1938. 12. sz. 248–249.

45 MOL K 28-216-1939-17 520 (1050) 6.

46 Ránki Gy. – Pamlényi E. – Tilkovszky L. – Juhász Gy. szerk. 1968. 242., 253. és 291. Imrédy Béla politikájáról lásd: Sipos P. 1970. 37–58.

47 MOL K 27 1938. nov. 3. 24--25., 1938. november 16. 14.

48 „...Súlyos az ellenforradalmi rendszer kormányainak felelőssége abban, hogy a német kisebbség anyanyelvi jogainak, indokolt iskolaügyi panaszainak és kívánalmainak nem tett idejében és ön-szántából és kellő határozottsággal eleget, s ezáltal valósággal kínálta a német birodalmi be-avatkozás lehetőségét” — írta Tilkovszky professzor. (Tilkovszky L. 1970/3. 394–395.) Vö.:

Cholnoky Gy. 1996.

49 Lásd, pl.: Teleki P. 1940. 8. és 12.; Szekfű Gy. 1942. 32–37.; Juhász Gy. 1983. 89–94.; Kardos J.

1987. 200–238.

50 R. Hessnek a Deutsches Auslandsinstitut kongresszusán 1938-ban tett kijelentését ld.: Tilkovszky L. 1970/3. 392.

51 Tilkovszky L. 1994. 38–39. Lásd továbbá: Tilkovszky L. 1978. 17–36.; Bellér B. 2002. 85–199.

52 Ránki Gy. – Pamlényi E. – Tilkovszky L. – Juhász Gy. szerk. 1968. 339.

53 MOL K 28-209. 6. 1940. C 17 228.

54 Tilkovszky L. 1978. 40–41.

55 Tilkovszky L. 1978. 46–47.

56 MOL K 28-209. 6. 1940. C 17 228.

57 Tilkovszky L. 1994. 39. — A történteket másként értékelte Macartney: „A szerencsétlen sváb kisebbség gyakorlatilag kevés javulást tapasztalt. Április 13-án ugyan Teleki hivatalosan jóvá-hagyta az új Volksbund alapszabályait, de az új szervezetnek alig volt több mozgástere, mint elődjének, és semmi lényeges változás nem történt kulturális helyzetében.” (Macartney, C. A.

1993. 40.)

58 Juhász Gy szerk. 1962. 414.; Tilkovszky L. 1978. 56–58. — Utólag, börtöncellájában, Basch Fe-renc már másként vélekedett: „érdekes: a legtöbbet Teleki Pálnál értük el. Ő ismerte el a Volksbundot. A bécsi szerződést a náci kormánnyal a Volksbund jogait illetően ő írta alá...” (In:

Szirmai R. 1993. 115.) Basch peréről lásd: Tilkovszky L. 1996/6. 1393–1450.

59 Lux Gy. szerk. 1939–40. 8–12. — A vallásos és nemzeti nevelés mikéntjéről az intézetben a VKM 141.244/1939. IX. számú rendelete intézkedett. Bázisáról, a „keresztény nemzeti” politikai ideo-lógia formaváltozásáról lásd pl.: Lackó M. 1975. 319.; Ormos M. 2003. 111–120.

60 1940. augusztus 29-én este, amikor Erdmannsdorff követ szállásukon meglepetésszerűen átnyúj-totta Telekinek és Csákynak az egyezménytervezetet mint a döntőbíráskodás feltételét, „Teleki idegrohamot kapott, öngyilkossággal fenyegetőzött; végül mégis hozzáláttak a szerződés szöve-gének tüzetes tanulmányozásához”. (Tilkovszky L. 1978. 90.)

61 Lux Gy. szerk. 1940–41. 4–5.

62 „A Volksbund a volt trianoni országterületen 17 saját népiskolával, 3 polgári iskolával (Hidas, Németboly, Baja), 2 gimnáziummal (Bp., Pécs) rendelkezett. Az észak-erdélyi szász evangéli-kus egyház 47 népiskoláját adta át a Volksbundnak" — összegezte a későbbiek során kialakult

„népcsoport-iskolarendszer” szerény számait Tilkovszky Loránt. (1994. 54.) Ha ehhez hozzáad-juk az észak-erdélyi és a bácskai középfokú iskolák számát (2+2 gimnázium, 2+2 polgári, 1+1 tanítóképző), akkor is csak 16 középfokú iskola állt a „népcsoport” rendelkezésére 1942 máju-sában, 146 tanárral és 3845 diákkal. (Schmidt J. 1942/3. 222–223.)

63 MOL K 28-201 (1940-C-21 037) Ld. továbbá: Saly D. 1939–1944. 246. valamint Juhász Gy.

szerk. 1982. 611.

64 1940. november 4-én a német evangélikusság vezetői memorandumot nyújtottak be az egyetemes egyházi vezetéshez, melyben egyebek között „német szellemű” lelkészképzést követeltek, s a tanítóképzést kizárólag a de facto Volksbund-befolyás alatt álló — szászrégeni tanítóképzőre kívánták bízni. (Kapi B. 2004. 436–443. és 891–893.; Isten embere. 2002. I. k. 487–488. és 499.)

65 Saly D. 1939-1944. 281. (Kiemelés tőlem — D. P.)

66 MOL K 28 216. 3. rész ME 1940. L. 20 730. — Hóman Bálint kultuszminiszter 1942. június 8-án így beszélt erről: „A közigazgatásban biztosítjuk a nemzetiségek számára saját nyelvük haszná-latát, az iskolában az anyanyelv oktatását, de mindenkor csak a szülő kívánságára, mert a család joga meghatározni, hogy melyik nemzetiséghez tartozik a gyermek. Ezzel szemben a magyar ál-lam megköveteli a nemzetiségektől a teljes lojalitást és hűséget. A magyar állam történeti jogon követeli magának az irányítás és a felügyelet jogát a művelődéspolitika minden területén. Nem engedhetjük meg kétségessé tenni a magyar állam felségjogát, amit a történeti egyházakkal egyetértve gyakorol...” (Horváth L. B. 1993/2–4. 165.) Vö.: Glatz F. 1988. 304–310.

67 Az 1941. július 24-én kiadott 25.360/1941. VKM sz. rendelet 2. §-ában ez áll: „Ha a községben (városban) magyar tanítási nyelvű iskola működik, a községben (városban) lakó magyar anya-nyelvű gyermeket iskolaköteles korának betöltéséig gondviselője csak ilyen iskolába járathatja.”

(Hivatalos Közlöny, 1941. 15. sz. 437. Vö.: Tilkovszky L. 1994. 43–44.)

68 Az 1941. évi 700. ME-rendelet 4. §-a így szól: „A magyar nyelv kötelező oktatására vonatkozó jogszabályok érintetlenül maradnak.” (Magyarországi Rendeletek Tára, 1941. 130.)

69 Az 56287/1941. V. üo. sz. VKM-rendelettel. (BéML VIII. 59. 41. d. 712/1941.)

70 Hóman Bálint így folytatta a fentiekben már idézett beszédét: „Ha másoknak jogot adunk iskola fenntartására, ezt a magyar állami jog átruházásával tesszük... iskola tanítása állam- és nemzetel-lenes nem lehet, aminthogy sehol a világon olyan nemzeti állam nincs, ahol ez lehetséges vol-na... Feladatunk a magyarság és vele a magyar állam keretében együtt élő nemzetiségek békés életének és zavartalan fejlődésének a biztosítása. Aki nem illeszkedik bele ebbe a

70 Hóman Bálint így folytatta a fentiekben már idézett beszédét: „Ha másoknak jogot adunk iskola fenntartására, ezt a magyar állami jog átruházásával tesszük... iskola tanítása állam- és nemzetel-lenes nem lehet, aminthogy sehol a világon olyan nemzeti állam nincs, ahol ez lehetséges vol-na... Feladatunk a magyarság és vele a magyar állam keretében együtt élő nemzetiségek békés életének és zavartalan fejlődésének a biztosítása. Aki nem illeszkedik bele ebbe a

In document A MAGYAR MŰVELŐDÉS ÉS A TANÍTÓKÉPZÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1868–1958 (Pldal 146-158)