• Nem Talált Eredményt

KERESZTCSONTI CSIGOLYÁK

In document A HUMÁNBIOLÓGIA ALAPJAI (Pldal 130-134)

CSONTOS ÖSSZEFORRADÁSOK

1.6.1.1. A CSIGOLYÁK TÍPUSAI ÉS ÁLTALÁNOS FELÉPÍTÉSÜK

1.6.1.1.4. KERESZTCSONTI CSIGOLYÁK

Az egyedfejlődés során az álcsigolyák közé tartozó 5 db keresztcsonti csigolya egy egységes csonttá, a sagittális síkban görbült, ék alakú keresztcsonttá (os sacrum; 1 db) (1.8./16.

és 1.8./17. ábra) csontosodik össze; a keresztcsontot alkotó keresztcsonti csigolyák mérete a gerincen felülről lefelé haladva csökken.

A keresztcsont felül elhelyezkedő, szélesebb, vastagabb része az alap (basis ossis sacri;

1 db). Az alapon felül egy ovális alakú, enyhén homorú, az L5 csigolyatestének alsó csigolyaközti felszínéhez porcos összeköttetésen (synchondrosis lumbosacralis; 1 db) keresztül kapcsolódó felszín található, ami valójában az S1 csigolyatestének a felső csigolyaközti felszíne (az L5 és az S1 egymással átellenben elhelyezkedő csigolyaközti felszínei közé egy csigolyaközti porckorong ékelődik). A felszín elülső szélén, középen egy előrefelé domborodó, tarajszerű kiemelkedés, a keresztcsonti kiemelkedés (promontorium ossis sacri; 1 db) található, hátulsó széléről pedig kétoldalt egy-egy függőleges nyúlvány ered, amik valójában

131

az S1 felső ízületi nyúlványai. A felső ízületi nyúlványokon található frontális állású, hátrafelé forduló felső ízületi felszínek egy feszes ízületen, az ágyék-keresztcsonti ízületen (articulatio lumbosacralis; 1 db) (1.8./18. ábra) keresztül kapcsolódnak az L5 alsó ízületi nyúlványain található, a többi ágyéki csigolya sagittális állású ízületi felszíneihez képest inkább frontális állású, előrefelé forduló alsó ízületi felszíneihez (az ágyék-keresztcsonti ízület valójában az L5 és az S1 közötti 2 db csigolyaközti ízület együttese).

A keresztcsont alul elhelyezkedő, elkeskenyedő, elvékonyodó része a csúcs (apex ossis sacri; 1 db). A csúcs az S5 alján található kisméretű, ovális alakú felszínben végződik, ami valójában az S5 alsó csigolyaközti felszínének a maradványa. A keresztcsont az alján található kisméretű, ovális alakú felszínnel – porcos összeköttetésen (synchondrosis sacrococcygea; 1 db) keresztül – a Cx1 csigolyatestéhez (azon a felső csigolyaközti felszín maradványához) kapcsolódik. Az S5 alsó ízületi nyúlványainak a függőlegesen lehúzódó, szarvszerű maradványai (cornu sacrale/cornua sacralia; 2 db) alsó részükkel a Cx1 felső ízületi nyúlványainak a függőlegesen felfelé húzódó, szarvszerű maradványaival kapcsolódva egy feszes ízületet, a keresztcsont-farokcsonti ízületet (articulatio sacrococcygea; 1 db) (1.8./18.

ábra) hozzák létre (a keresztcsont-farokcsonti ízület valójában az S5 és a Cx1 közötti 2 db csigolyaközti ízület együttese).

A keresztcsont kétoldalt elhelyezkedő, széles, zömök, szárnyszerű, a bordacsökevények összecsontosodása eredményeként kialakuló részei az oldalrészek (pars lateralis ossis sacri/partes laterales ossis sacri; 2 db). Az oldalrészeken – az S1–3 szakaszra kiterjedve – laterálisan egy-egy sagittális állású, lapos, rendkívül egyenetlen felületű, keresztcsonti fül alakú ízületi felszín (facies auricularis ossis sacri/facies auriculares ossis sacri; 2 db) található. A keresztcsonti oldalrészek fül alakú ízületi felszínei a két medencecsont csípőcsonti részén megfigyelhető, ugyancsak sagittális állású, lapos, rendkívül egyenetlen felületű, üvegporc helyett rostos porccal borított, csípőcsonti fül alakú ízületi felszíneihez kapcsolódva két feszes ízületet, a keresztcsont-csípőcsonti ízületeket (articulatio sacroiliacalis/articulationes sacroiliacales; oldalanként 1 db, összesen 2 db) (1.8./19. ábra) hozzák létre. A keresztcsonti oldalrészek fül alakú ízületi felszínei mögött – azokhoz hasonlóan az S1–3 szakaszra kiterjedve – mindkét oldalon egy-egy egyenetlen felszín, a keresztcsonti érdesség (tuberositas ossis sacri/tuberositates ossis sacri; 2 db) található, amik a keresztcsont-csípőcsonti ízület stabilizálására szolgáló szalagok (pl.: csontközti keresztcsont-keresztcsont-csípőcsonti szalag) kapcsolódási helyeként funkcionálnak.

Az összecsontosodott keresztcsonti csigolyák csigolyalyukai egy, a keresztcsont teljes hosszán végighaladó, szabálytalan görbületű és tágasságú, a gerinccsatorna keresztcsonti részét

132

képező csatornát, a keresztcsonti csatornát (canalis sacralis; 1 db) hozzák létre. A keresztcsonti csatorna hátul, az alapnál kezdődik egy háromszög alakú, oldalirányban kissé megnyúlt feji nyílással, és hátul, a csúcsnál végződik (az S4–5 magasságában) egy csúcsíves gótikus ablakhoz hasonló alakú farki nyílással (hiatus canalis sacralis; 1 db). A farki nyílást kétoldalt az S5 alsó ízületi nyúlványainak a függőlegesen lefelé húzódó, szarvszerű maradványai és a Cx1 azokhoz csatlakozó felső ízületi nyúlványainak a függőlegesen felfelé húzódó, szarvszerű maradványai határolják. A keresztcsonti csatorna farki nyílása nemcsak a keresztcsonti csatorna, hanem a teljes gerinccsatorna farki nyílása is (így a gerinccsatorna a gerinc farokcsonti szakaszára már nem terjed ki); az 5. keresztcsonti gerincvelői idegpár és az egyetlen farokcsonti gerincvelői idegpár (nervus coccygeus/nervi coccygei; 1 pár) itt hagyja el a gerinccsatornát.

A keresztcsont elülső, a medence üregét hátulról határoló medencei felszíne (facies pelvina ossis sacri; 1 db) homorú és sima; a felszín görbülete nem egyenletes: az S3 magasságában erőteljesebbé válik. A medencei felszínen – két függőleges sorban – négy-négy elülső keresztcsonti nyílás (foramen sacrale pelvinum/foramina sacralia pelvina; 8 db) található, amik a keresztcsonton felülről lefelé haladva egyre kisebbek, mediális szélük élesebb, laterális szélük pedig elmosódó. Az elülső keresztcsonti nyílásokon keresztül a gerinccsatorna keresztcsonti szakaszából kilépő 1–4. keresztcsonti gerincvelői idegpár (nervus sacralis/nervi sacrales; 5 pár) ventrális ágai hagyják el a keresztcsont belsejét; a gerincvelői idegek mellett erek is közlekednek az elülső keresztcsonti nyílásokon keresztül (pl.: az oldalsó keresztcsonti artéria gerincvelői ágai ezeken a nyílásokon keresztül lépnek be a keresztcsont belsejébe). Az elülső keresztcsonti nyílásokat páronként a keresztcsonti csigolyák összecsontosodási helyét jelölő vízszintes vonalak, a harántvonalak (linea transversa ossis sacri/lineae transversae ossis sacri; 4 db) kötik össze.

A keresztcsont hátulsó, háti felszíne (facies dorsalis ossis sacri; 1 db) egyenletesen domború, ugyanakkor a medencei felszínnél jóval egyenetlenebb, mivel a keresztcsonti csigolyanyúlványok összecsontosodása eredményeként kialakuló, függőleges elhelyezkedésű, izmok és szalagok kapcsolódási helyéül szolgáló, tarajszerű dudorsorok találhatók rajta:

belső keresztcsonti taraj (crista sacralis mediana; 1 db) – a legbelül elhelyezkedő dudorsor, ami a tövisnyúlványok (S1–4) maradványa (az S5 csigolyaívének a középső, a csigolyaívfelek találkozásánál található része, illetve az ebből eredő tövisnyúlvány nem fejlődik ki);

133

középső keresztcsonti taraj (crista sacralis medialis/cristae sacrales mediales; 2 db) – a belső és a külső keresztcsonti tarajok között elhelyezkedő dudorsor, ami az ízületi nyúlványok maradványa;

külső keresztcsonti taraj (crista sacralis lateralis/cristae sacrales laterales; 2 db) – a legkívül elhelyezkedő dudorsor, ami a harántnyúlványok maradványa.

A középső és külső keresztcsonti taraj között – két függőleges sorban – négy-négy hátulsó keresztcsonti nyílás (foramen sacrale dorsale/foramina sacralia dorsalia; 8 db) található, amik megfelelnek a medencei felszín elülső keresztcsonti nyílásainak, de azoknál jóval szűkebbek és szabálytalanabb alakúak. A hátulsó keresztcsonti nyílásokon keresztül a gerinccsatorna keresztcsonti szakaszából kilépő 1–4. keresztcsonti gerincvelői idegpár dorsális ágai hagyják el a keresztcsont belsejét; a gerincvelői idegek mellett erek is közlekednek a hátulsó keresztcsonti nyílásokon keresztül (pl.: az oldalsó keresztcsonti artéria elülső keresztcsonti nyílásokon belépő gerincvelői ágainak egy része ezeken a nyílásokon keresztül hagyja el a keresztcsont belsejét). Az elülső és hátulsó keresztcsonti nyílásokat egy-egy rövid sagittális csatorna (keresztcsontinyílás-páronként 1 db, összesen 8 db) köti össze a keresztcsont belsejében; a sagittális csatornák a mediális oldalukon, a hátulsó végükhöz közel elhelyezkedő csigolyaközti lyukakon (mindkét oldalon 4 db, összesen 8 db) keresztül csatlakoznak a keresztcsonti csatornához.

A keresztcsont a medencecsontok csípőcsontjaihoz ízesülése (articulationes sacroiliacales) révén a gerinc és a medenceöv, ezáltal pedig a gerinc és az alsó végtagok közötti kapcsolatot teremti meg. A medencecsontok gerinchez rögzítése mellett a csak kismértékű mozgásokra képes keresztcsont-csípőcsonti ízület fő funkciója a felsőtest súlyának a gerincről az alsó végtagokra közvetítése; az ízület stabilizálását (azaz az ízesülő csontok egymáshoz rögzítését, valamint az ízületi mozgások irányának a behatárolását és terjedelmének a korlátozását) egy kötőszövetes szalagokból álló szalagrendszer segíti:

elülső keresztcsont-csípőcsonti szalag (ligamentum sacroiliacum anterius;

ízületenként 1 db);

csontok közötti keresztcsont-csípőcsonti szalag (ligamentum sacroiliacum interosseum; ízületenként 1 db);

hátulsó keresztcsont-csípőcsonti szalag (ligamentum sacroiliacum posterius;

ízületenként 1 db);

csípőcsont-ágyéki szalag (ligamentum iliolumbale; ízületenként 1 db);

keresztcsont-ülőtövisi szalag (ligamentum sacrospinale; ízületenként 1 db);

134

keresztcsont-ülőgumói szalag (ligamentum sacrotuberale; ízületenként 1 db).

A keresztcsont-csípőcsonti ízületet elölről megerősítő, viszonylag gyenge és vékony elülső keresztcsont-csípőcsonti szalag rostjai a keresztcsonti oldalrész elülső felszíne (felső rész) és a csípőcsonti fül alakú ízületi felszín széle, valamint az az alatt futó barázda (sulcus praeauricularis ossis ilii) között húzódnak. A keresztcsont-csípőcsonti ízületet a két ízesülő csont között megerősítő, erős és rövid csontok közötti keresztcsont-csípőcsonti szalag közel horizontális lefutású rostjai a keresztcsonti érdességet és a csípőcsonti érdességet kötik össze.

A csípőcsonti ízületet hátulról megerősítő, rendkívül erős hátulsó keresztcsont-csípőcsonti szalag rövid, mélyebben elhelyezkedő, közel horizontális lefutású rostjai a külső keresztcsonti taraj (felső rész) és a csípőcsonti érdesség között húzódnak, a hosszabb, felszínesebb elhelyezkedésű, függőlegesen ferde lefutású rostjai pedig a külső keresztcsonti taraj (középső rész) és a felső hátulsó csípőtövis között feszülnek. A keresztcsont-csípőcsonti ízületet felülről stabilizáló csípőcsont-ágyéki szalag az L4–5 bordacsökevények alsó elülső részét köti össze a csípőcsonti taraj hátulsó részével (medencei felszín). Míg a vékony, háromszög alakú keresztcsont-ülőtövisi szalag legyezőszerű elrendeződést mutató rostjai az ülőcsonti tövist kapcsolják össze a keresztcsont (alsó szakasz) és a farokcsont (felső szakasz) laterális szélével, addig a mögötte elhelyezkedő lapos, háromszög alakú keresztcsont-ülőgumói szalag legyezőszerű elrendeződést mutató rostjai az ülőgumó mediális felszínét kötik össze a medencecsont felső és alsó hátulsó csípőtövisével, valamint a külső keresztcsonti tarajjal (alsó rész), illetve a keresztcsont (alsó szakasz) és a farokcsont (felső szakasz) laterális szélével.

In document A HUMÁNBIOLÓGIA ALAPJAI (Pldal 130-134)