Keletkezés körülményei A Meiji-alkotmány

A Meiji-alkotmány a XIX. századi nemzetállami alkotmányozás időszakában született, amikor Európa-szerte forradalmak, alulról feltörő demokratikus erők visszhangozták a francia forradalom eszméit, léptek síkra az angol parlamen-tarizmus hagyományainak vagy a belga alkotmány (1831) hatalomelválasztási rendszerének átültetése érdekében. Európa középső, déli vagy keleti felén a XIX. század közepén lezajlott forradalmi átalakulások függetlenségi törekvései a német és olasz egység létrejöttében, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulásában oldódtak fel.

Az európai forradalmak eszméivel, a parlamenti kormányzás működésével az első, és legnagyobb japán állami küldöttség, Iwakura Tomomi nagykövet ve-zetésével több mint fél évig ismerkedett európai tartózkodása⁵⁰⁶ során. A misz-szió eredeti célja a diplomáciai látogatásokon túl a Japán számára hátrányos ún.

egyenlőtlen szerződésekről való tárgyalások 1872-re tervezett felülvizsgálatá-nak elhalasztása volt, továbbá a nyugati civilizációval való ismerkedés. Miért akarták a felülvizsgálat elhalasztását kezdeményezni a japánok? A válasz rávi-lágít a meiji-kori kontinentális jogi recepció okára: a szerződések felülvizsgála-tának feltétele ugyanis a nyugati hatalmak szerint egy működő, átlátható japán jogrendszer létrehozása volt, amelyben a parlament által meghozott törvények képezik a kormány és az igazságszolgáltatás működésének keretét. A misszió másféléves körútja során a legfontosabb következtetést Bismarck kancellárral való találkozás után hozta meg: az alkotmány kidolgozása és bevezetése nem kerülhető meg.

Azaz, a Meiji-alkotmány keletkezésének első oka az egyenlőtlen szerződések felülvizsgálatával és a modern jogrendszer megteremtésének feltételével hoz-ható összefüggésbe. E külső körülmények mellett azonban nem szabad elfelej-tenünk, hogy a demokratikus Japán iránti követelések már 1874-től napvilágot láttak Japánon belül. Annak ellenére, hogy a kormányzat számára nem a nép-képviseleten nyugvó parlament és a brit kormányzati rendszer létrehozása volt az alkotmányozás kiindulópontja, a parlament szerepével is foglalkozni kellett.

506 Az Iwakura-misszió először Yokohamából San Francisco-ba utazott, majd több mint féléves amerikai körút után indultak el Európába. Ld. III/2.1. fejezetpont. Farkas Ildikó egyetemi do-censnek a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának japán szakán 2005 áprilisában tartott előadása alapján a misszió Magyarországra nem jutott el, de hat oldal feljegyzést készítettek hazánkról.

147 Sőt, 1881-re a parlament létrehozása és az alkotmányozás sürgetése olyan politi-kai válságot idézett elő, amely nyomán maga Meiji császár jelentette be, hogy – a fokozatos alkotmányosság jegyében – 1890-re megalakul a parlament. Ebben az időben indult európai körútjára Itō Hirobumi, későbbi miniszterelnök,⁵⁰⁷ akinek fő feladata a japán alkotmány megalkotása volt, a porosz alkotmányos hagyo-mányoknak megfelelően. Európai tartózkodása során Lorenz von Stein, Rudolf von Gneist és Albert Mosse volt rá nagy hatással. A Meiji-alkotmány létrejötté-ben Itō mellett nagy szerepe volt Inoue Kowashinak és a német tanácsadónak, Hermann Roeslernek⁵⁰⁸ is. A Meiji-alkotmányozás a fentiek eredményeként a külső nyomás: a függetlenség megőrzése és az egyenlőtlen nemzetközi szerző-dések felülvizsgálata, valamint a belső – brit parlamentáris rendszer létrehozá-sát sürgető ellenzék – követelések eredményeként született. Jelentősége óriási:

a modern Japán megszületésének szimbóluma lett.

A Meiji-alkotmány kapcsán még arra kell emlékeztetnünk, hogy a porosz alkotmányos hagyományok alapulvételét az 1881-ben kibocsátott császári ren-delet tette irányadóvá.⁵⁰⁹ Ez egyúttal – negatív – válasznak volt tekinthető a brit kormányzati rendszer bevezetését sürgető politikai kezdeményezések számára.

A porosz modell két fő szempont miatt került előtérbe: egyrészt az 1848. de-cemberi oktrojált porosz alkotmány a király által kibocsátott alkotmány volt, másrészt az 1850. évi revideált porosz alkotmány keretén a király által betöltött közjogi pozíció Japán számára különösen követendőnek bizonyult.⁵¹⁰ A mo-narchikus Angliában ugyanis ‘the Parliament can do anything’, azaz, a parla-ment kezében összpontosult a politikai túlsúly, Franciaországban pedig a III.

Köztársaság végleg leszámolt a monarchia időszakával. Itō a végrehajtó hatal-mat irányító porosz királyra vonatkozó rendelkezések szélesítésével érte el azt, hogy sem a meiji-kori parlament, sem a meiji-kori bíróságok nem váltak önálló hatalmi ággá.⁵¹¹

507 A japán kormányzati rendszer születése 1885, az első japán miniszterelnök pedig Itō Hirobumi volt, aki 1901-ig összesen négy alkalommal töltötte be ezt a tisztséget. http://www.kantei.

go.jp/foreign/cabinet/0001-30_e.html (letöltés ideje: 2011. július 29.)

508 Roesler szerepéről vázlatosan ld. U^LE (1984) i. m. 649–650.

509 TAKII (2007) i. m. 51–53.

510 NAKAMURA (1971) i. m. 78–79.

511 ITŌ (1906) i. m. 120–121.

1.2. A Shōwa-alkotmány

A Meiji-alkotmány 1890. november 29. és 1947. május 3. között volt hatályban, közel hat évtizedig, amely alatt nemcsak a Taishō-demokrácia, de a féktelen mi-litarizmus is teret nyert. Egy olyan időszakban, amelyben a császár alattvalóinak milliói adták életüket a Nagy Japán Birodalomért, amely alatt Japán hosszabb vagy rövidebb időre gyarmattá tette közeli, majd végül távolabbi szomszédait is. Az alkotmány nem tudott gátat szabni a végrehajtást és a legfőbb politikai irányítást átvevő hadsereg hatalmának. Másként fogalmazva, a terror éveiben sem volt szükség a Meiji-alkotmány módosítására.

A Meiji-alkotmány közel húszévi előkészület után született, amelyben a második tíz év már nemcsak alapelvekről és koncepciókról, de konkrét kodifi kációs tervezetek vitájáról is szólt. A Shōwa-alkotmány gyökeresen el-térő történelmi közeg eredménye volt: a világháború utáni megszállás, teljes pusztulás, teljes legyőzöttség. S mégis: a megszállás kezdete után egy bő évvel a parlament mindkét kamarája nagy többséggel elfogadta az alkotmányt. Nem volt sem szükség, sem lehetőség külföldi tanulmányutakra, hiszen MacArthur tábornok, a szövetséges erők főparancsnoka, a helyszínen irányította a demok-ratikus Japán születését jelképező alkotmány kidolgozását.

Az első alkotmánytervezetek japán szakértők tollából készültek. Elsőként Konoe Fumimaro – korábbi miniszterelnök – mutatta be Hirohito császárnak 1945 novemberében tervezetét, amely a status quo megőrzésére irányult.⁵¹²

Az első kormányzati bizottság 1945 októberében alakult meg, elnöke Matsumoto Jōji lett. A bizottság tervezetével kapcsolatban 1945 decemberében egy parlamenti kérdésre adott válaszban Matsumoto az új alkotmány négy alap-elvét az alábbiakban határozta meg: a császári szuverenitás megőrzése, a par-lament hatáskörének bővítése, a parpar-lamentnek felelős kormányzat létrehozása, az alapvető jogok érvényesülésének és védelmének biztosítása.⁵¹³ 1946 január-jának legelején a kormányzati bizottság egy tagja, Miyazawa Toshiyoshi vezeté-sével újabb tervezet készült, amely a császár jogállása tekintetében szintén nem javasolt érdemi elmozdulást. Azaz, ha nagyon röviden akarnánk összegezni a japán alkotmány előkészítő kormányzati bizottság mintegy három hónapos munkájának eredményét, akkor azt mondhatjuk, hogy bizonyos demokratikus

512 Konoe a háborús bűnösként való felelősségre vonás elől menekülve, önkezével vetett véget életének. Ld. IV/1.1. fejezetpont.

513 KOSEKI (1997) i. m. 56.

149 engedményeket úgy javasoltak például a parlament felé, hogy közben a császári szuverenitás és sérthetetlenség, valamint felelőtlenség megmaradt volna.

A japán kormány által a szövetséges erőknek 1946. február 8-án átnyújtott alkotmánytervezet a Matsumoto vezette kormányzati bizottság tervezetére épült. A tervezetre a szövetséges erők válaszát a japán fél 1946. február 13-ára várta, az a nap azonban teljesen új irányt adott az alkotmányozásnak,⁵¹⁴ hiszen a válasz egy lényegében teljesen új alkotmánytervezet volt, amely a szövetséges erők főparancsnokságán készült MacArthur vezetésével, de fi gyelembe vette a washingtoni instrukciókat is. E washingtoni instrukciók alapján a császári szuverenitást el kellett törölni, s biztosítani kellett a népakarat és az alapve-tő jogok érvényesülését.⁵¹⁵ MacArthur a fenti alapelveket azzal egészítette ki, hogy a császári szuverenitás eltörlése nem jelenti a császár háborús felelősségre vonását. Emlékeztetnünk kell ehelyütt arra is, hogy Hirohito császár 1946. ja-nuár 1-i újévi nyilatkozatával megnyitotta az utat a császár közjogi helyzetének átalakítása előtt.

MacArthur február 3-án tette közzé a fentiekben⁵¹⁶ már részletesen ismer-tetett három alapelvet, amelyek közül kiemelkedik a béke fontossága, azaz a japán haderő teljes leszerelése.

A három alapelvet is magában foglaló, a végleges Shōwa-alkotmányt szerke-zetében, felépítésében lényegesen befolyásoló tervezet, a szövetséges erők ter-vezete február 12-én készült el, s másnap át is nyújtották a japán félnek, amely azt egy héttel később – kiinduló alapként – el is fogadta. A következő hetekben a japán fél a tervezet japánosítását akarta elérni, és még az 1946 júniusában megkezdődött parlamenti tárgyalás is érdemi módosításokat fogadott el a beter-jesztett törvényjavaslathoz képest.

A szövetséges erők által készített tervezet ‘japánosítása’ tulajdonképpen nemcsak az alkotmány könnyebb érthetőségét segítette elő, hanem annak rugal-masabb alkalmazhatóságát. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy ‘a császár, mint jelkép’ fordulat japánra ültetése sem csak azért volt nehéz, mert a ‘jelkép’ angol nyelvű, a nyugati civilizáció görög hagyományában gyökerező megfelelőjének (symbol) nincsen pontos japán megfelelője; hanem az volt a kérdés, hogy a ren-delkezésre álló szinonimák közül melyik felel meg legjobban a császár japán

514 RÖHL (1959) i. m. 56.

515 A japán kormányzati rendszer reformjáról szóló 1946. január 7-i javaslat. (State, War Navy Council Committee, SWNCC 228) BEER–MAKI (2002) i. m. 78.; KOSEKI (1997) i. m. 71.

516 IV/1.1. fejezetpont.

hagyomány szerint értelmezett méltóságának. Végül, az azt alkotó írásjegyek konnotációinak mérlegelése után, a shōchō (象徴) kifejezés mellett döntöttek.⁵¹⁷

Ebből is látható, hogy az alkotmánytervezet ‘japánosítása’ nem pusztán nyel-vészeti, stilisztikai kérdéseket érintett. A japán fél ugyanis nem értett egyet a parlament második házának megszüntetésére irányuló törekvéssel, és végül a törvényjavaslat már kétkamarás parlament felállításáról rendelkezett. Amint azt a fentiekben is láttuk, a parlamenti vitában a szuverenitás, az ún. kokutai (‘ősi japán államrend’) elve, a jogfolytonosság, a békeklauzula került előtérbe.

A három hónapos parlamenti vitában nem a benyújtott törvényjavaslat átírására került sor, hanem a legfontosabb rendelkezések értelmezésére.⁵¹⁸

A parlamenti vitában érintett kérdések ismételt áttekintése nem indokolt, ele-gendő, ha egy dolgot emelünk ki: a nők helyzetét. A demokratikus Japán a férfi -női egyenjogúság és a törvény előtti egyenlőség bevezetésével, illetve a nőket sújtó hátrányos megkülönböztetések eltörlésével valósulhatott meg a megszálló szövetséges erők elképzelése szerint. Az szövetséges erők által előterjesztett alkotmánytervezetnek a nők jogállására vonatkozó rendelkezését előkészítő Beate Sirota Gordon⁵¹⁹ visszaemlékezése szerint – személyes elképzelésével el-lenkezően – a végleges tervezetben csak a legfontosabb alapelvek kerültek rög-zítésre. Ezt azért volt fontos kiemelni, mivel a parlamenti vitában végül számos olyan módosítás került be a végleges alkotmányszövegbe, amely szélesítette a nők alkotmányjogi védelmét.

A parlamenti vita első szakasza – bő két hónapig – a képviselőházban zaj-lott, majd ezt követően a főrendi házban. Itt egy újabb jó hónapos tárgyalás következett, majd október 6-án a második kamara elfogadta a törvényjavaslatot.

Következő nap (október 7-én) – nagy többséggel – a képviselőházi jóváhagyás is megtörtént. A császár a kihirdetés előtt a még fennálló titkos tanáccsal⁵²⁰ is

517 A jelkép szóval kapcsolatos nehézségekre utalt Richard A. Poole a japán felsőháznak az al-kotmánnyal foglalkozó bizottsága előtt tett meghallgatásában. http://www.sangiin.go.jp/eng/

report/ehb/ehb.pdf (letöltés ideje 2011. július 29.). A jelkép szó sajátos értelmezését adja a császári család egyik leszármazója is. Tsuneyasu T^AKEDA: Did the Emperor of Japan really fall from being a ruler to a symbol? http://www.apa.co.jp/book_report2/02.html (letöltés ideje 2011. július 29.).

518 TANAKA (1976 vol 1.) i. m. 655–659.

519 A japán parlamenti felsőháznak az alkotmánnyal foglalkozó bizottsága előtt tett meghallga-tásán eredeti elképzelését azzal indokolta, hogy a második világháború előtti évtizedben is Japánban élt, és jól ismerte a nők helyzetét Japánban. http://www.sangiin.go.jp/eng/report/

ehb/ehb.pdf (letöltés ideje 2011. július 29.).

520 A titkos tanácsot még Meiji császár hozta létre 1888-ban, annak első elnöke Itō Hirobumi lett, és a tanács eredeti feladata a Meiji-alkotmány előkészítése volt, a későbbiekben pedig a császár fontos tanácsadó testületeként működött.

151 megvitatta az alkotmányt, majd annak támogatása mellett hirdette ki november 3-án, és fél évvel később, 1947. május 3-án hatályba lépett Japán új alkotmánya.

A Shōwa-alkotmányt keletkezése során – eltérően a Meiji-alkotmánytól – nemcsak befolyásolták a külföldi hatások, hanem egyértelműen a szövetséges erők és MacArthur tábornok vezetésével kidolgozott tervezet volt az alapja. Ezt nem lehet letagadni, hiszen nemcsak a szerkezet, de a tartalom is több tekin-tetben az amerikai hagyományokat tükrözi, elég csak az alapvető jogok hosszú listájára, a népszuverenitásra, a legfelső bírósági hatáskörökre és az alkotmány módosításának eljárási feltételeire utalni. Azt illetően, hogy a békeklauzula gondolata az alkotmányban megjelenő formájában szövetséges vagy japán ol-dalon merült-e fel először, többféle álláspont⁵²¹ ismert. Két dolog azonban tény:

már a Potsdami Nyilatkozat is előrevetítette Japán teljes lefegyverzését, továbbá MacArthur tábornok 1946. február 3-án közzétett három alapelve között már nyíltan szerepelt a pacifi sta Japán követelménye.

A fentiek következtében a Shōwa-alkotmányt nemcsak a béke és a demokrá-cia alkotmányának tekintették, hanem egyben oktrojált alkotmánynak is, amely megalázta Japánt, egyebek között azáltal, hogy megfosztotta a lehetőségtől, hogy országa biztonságát és békéjét maga biztosítsa. Az idő azonban megmu-tatta, hogy az alkotmány a megváltozott nemzetközi körülmények között al-kalmazható, ha kell a nemzetközi jog alapelveit az alkotmány fölé helyezve, elérheti a kormány, hogy Japán teljesíthesse nemzetközi kötelezettségvállalá-sait és fenntarthassa területén belül a közrendet és közbiztonságot. Hat évtized alatt az alkotmányt többször hivatalosan ‘tanulmányozás’ alá vették, nemcsak az ötvenes-hatvanas években, hanem a XXI. század első éveiben is, azonban mindkét alkotmányvizsgálati munkálat azzal a következtetéssel zárult, hogy az alkotmány gyökeret vert a japán társadalomban, biztosítja a demokratikus államhatalmi rendszer működését és megőrizte a császár tekintélyét.

Mindez annak ellenére történt így, hogy sokan még a szövetséges erők szak-értői közül sem jósoltak hosszú életet az 1946 novemberében kihirdetett al-kotmánynak, úgy látták, hogy a megszállás elmúltával bizonyára módosítják majd.⁵²²

521 KOSEKI (1997) i. m. 82–83.

522 BAERWALD (1974) i. m. 11.

2. A külföldi jogi hatás vizsgálata