Kulcsszavak: szakmatanárok, munkahelyi stressz, megküzdési stratégiák Bevezetés
Napjainkban a pedagógussal szemben támasztott elvárásoknak szinte végtelen a sora. Legyen kiválóan felkészült, a tudását a lehető legjobban adja át, értse és ismerje a gyermeki és a felnőtt lélek titkait, legyen jó szervező, kreatív, mindig mosolyogjon, tudja mindenre a megoldást, a léte, a munkája mindenki megelé-gedésére szolgáljon. Ezeknek az elvárásoknak napi szinten teljes mértékben megfelelni szinte lehetetlen.
Korábbi szakmai tapasztalataim azt mutatják, hogy a tanítás, a pedagógus lét nemcsak örömöt, de jó nagy adag, szinte megoldhatatlan helyzetet is teremt.
Éppen ezért vizsgálódásom célcsoportját az aktív, középfokú oktatásban dol-gozó pedagógusok képezik. Ők azok, akik szinte minden releváns kapcsolatuk-ban speciálisan stresszérintettek.
A stressz fogalma
A stressz szó hallatán szinte mindenkinek káros, negatív hatások, élmények és következmények jutnak eszébe. Ez az, ami mindenkinek van, mindenkit ér, min-denki beszél róla, mégis csak kevesen vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek, valójában mi is a stressz – vélte Selye János.1 Selye vette a fáradtságot és utánajárt és jelentős kutatási tevékenységet végzett. Mindenki találkozik stresszt előidéző helyzetekkel, illetve megélte már a stressz tüneteit. Egyéni eltérés viszont abban lehet, ahogyan a stressz hat ránk, és ahogy megbirkózunk vele.
A stressz a mindennapi életünk elkerülhetetlen kísérője, egyéntől és élet-helyzettől függően bármi kiválthatja. Pedig, ha jobban belegondolunk, lényegé-ben a szervezet válasza az életre. Sokak szerint a stressz egy mumus, amitől minden áron meg kell szabadulnunk. A kifejezés mára a köznapi szóhasznála-tunk része lett. Selye megfogalmazása szerint a stressz: „A szervezet nem spe-cifikus válasza bármilyen igénybevételre.”2
A stressz eredeti angol jelentése feszültség, idegfeszültség. A műszaki élet-ben a stressz kifejezést a hidak szakítószilárdságára használták (a latin strictus
1 Selye János (1907–1982) osztrák–magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokri-nológus.
2 SELYE János, Stressz distressz nélkül, (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1976) 25.
jelentése feszes, szoros), de Selye átemelte az orvostudomány kifejezéstárába.3 A fogalom az idők folyamán sokat alakult. Alapvetően a váratlanul jelentkező stresszhelyzetre „Üss vagy fuss!” reakció jelentkezik. Akut stresszhelyzetben a készenléti szint megugrik, a vegetatív idegrendszer elindít egy folyamatot, melynek következtében felgyorsul a szívverés, megemelkedik a vérnyomás és a légvétel is szaporább lesz. Ezzel párhuzamosan a hormonrendszeri aktivitás pedig felkészíti az izmokat a „küzdelemre”. Ennek a reakciónak egyértelmű kez-dete és vége van. Ez a reakció sok esetben életmentő lehet, de ha huzamos ideig fennáll és a szervezet tartósan készenléti állapotba kerül, teljesen kimeríti a szervezetet. Hétköznapok szintjén a rendszeres stressz vagy bizonyos helyze-tek stressznek való megítélése ennek az egészséges stresszreakciónak a ká-rossá válását idézheti elő.4 A stressz alapvetően az egyént szolgálja. A fókuszt a fenyegető veszélyre helyezi, és felkészít a reagálásra, vagyis a megküzdésre.
A szélsőséges mértékű, hosszan tartó stresszhelyzet (készenléti állapot) ko-moly egészségkárosító kockázattal jár (például magas vérnyomás, szívbeteg-ség, fekélyek, mentális betegségek).5
Kutatási cél
Kutatási célunk volt annak feltárása, hogy a középiskolai tanárok, azon belül is a szakmatanárok milyen munkaérték-attitűddel bírnak, mennyire valósultak meg a tanítás során az elvárásaik, milyen a megküzdési stratégiájuk. A stresszel való megbirkózás folyamatában befolyásoló tényezőként mennyire jelenik meg a tudatosság, továbbá, hogy a napi munka, az elvárások, a megkerülhetetlen elő-írások, az életvezetés milyen hatással vannak a pedagógusok testi-lelki egész-ségére.
A stresszt kiváltó tényezők, a stresszorok
Stresszor minden olyan inger, élmény, probléma, helyzet, amelytől fenyegetve érezzük magunkat. Olyan esemény, mely felborítja a szervezet homeosztázisát.
Amikor a szervezet egyensúlyi állapotban van, a testhőmérséklet, a vérnyomás, vércukor- és hormonszint viszonylag állandó. Az egyensúlyi állapotot a testi és pszichikai fenyegetések befolyásolhatják, ha ez tartósan fennáll és az értékek nem térnek vissza a megszokott szintre, az egészségkárosodást vonhat maga
3 BAGDY Emőke, Relaxáció, megnyugvás, belső béke, (Budapest: Kulcslyuk Kiadó, 2014).
4 Richard C. ATKINSON – Ernest HILGARD, Pszichológia, (Budapest: Osiris Kiadó, 2005); PhilipZ IM-BARDO, – Vivian MCCANN–RobertJOHNSON, Pszichológia mindenkinek, 3–4, (Budapest: Libri, 2018).
5 SELYE János, Életünk és a stressz, (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1978).
után. Összefoglalva a stresszorok stresszreakciót váltanak ki, a jólétünket érintő fenyegetésként vannak jelen.6
A munka és a munkahely, mint stresszor
Napjainkban a stressz fogalmát gyakran a munkával kapcsolják össze. A munka-helyen tapasztalható stressz nem feltétlenül káros számunkra. Ha egy kihívást je-lentő új feladattal találkozunk, amelyek kibillentenek a rutinból, de sikeresen megoldjuk őket, tanulunk belőle, az pozitív stresszel jár, amit eustresszként isme-rünk. Ugyanakkor a többség számára a munkahely gyakran nem rózsaszín lány-regénybe illő ideális hely, hanem sokszor megbetegítő hatások helyszíne is. Itt a hosszú távon fennálló, alkalmazkodást igénylő, kimerítő és kontrollálhatatlan-nak, megoldhatatlannak tűnő helyzetekre kell gondolnunk, amelyeket distressz-nek nevezünk. Ez a tartósan fennálló stressz rendszerint meghaladja az emberi szervezet alkalmazkodóképességét, kimeríti energiatartalékait, így fogéko-nyabbá tesz a betegségekre. Következménye a testi, lelki kimerülés, kiégés. Nem-ritkán a hosszan tartó, krónikus megbetegedések melegágya.
A munkahelyi stressz
Egyre gyakrabban olvashatunk a mérgező munkahelyekről, főnökökről, a mun-kahelyen előforduló pszichoterrorról (mobbing, bossing). A nagy fokú munka-helyi stressz pszichés (depresszió, szorongás, pánik, kiégés) és szomatikus (szív-ér rendszeri, gyakori nyak-, hát- és derék-fájdalom) megbetegedések leg-gyakoribb rizikótényezője. Ezek a hatások olyan fokú egészségkárosodás elő-idézői, melyekre már a jogalkotók is felfigyeltek, így a munkahelyi stresszt a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvénnyel (2008. január 1-jén módo-sították) törvényi szabályozás szintjére emelték.7
A munkahelyi egészség és megbetegedés nem csak a munkavállaló prob-lémája. A törvény kiemeli, hogy a munkáltató kötelessége a pszichoszociális kockázatok felmérése és csökkentése. A törvény alapján pszichoszociális koc-kázatnak minősül az, ha a munkavállalót a munkahelyén olyan hatások (például konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizony-talansága) érik, amelyek befolyásolják az azokra adott válaszreakcióit, és ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomati-kus) megbetegedés következhet be.8
6 SELYE János, Életünk és a stressz, i. m.; ZIMBARDO – MCCANN – JOHNSON, Pszichológia mindenkinek, i. m.
7 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről. Online: net.jogtar.hu – 2020. február.; NISTOR Katalin, A pszichoszociális kockázat jogi szabályozása, (2013) Munkahelyi stressz. Információs oldal. On-line: munkahelyistresszinfo.hu – 2020. január.
8 Uo.
A stresszhelyzet megoldását célzó alkalmazkodási próbálkozások – a coping A pszichológiában megküzdési stratégiáknak nevezik azokat a tipikus megköze-lítésmódokat, amelyekkel az emberek akkor élnek, amikor egy megoldásra váró problémával, tágabb értelemben bármiféle stresszhelyzettel szembesülnek.
Az élet során nemcsak az a fontos, hogy mi történik az egyénnel, hanem az is, hogy a történteket hogyan éli át, hogyan gondolkodik bizonyos élethelyze-tekről, milyen jelentést tulajdonít neki és talán a legfőbb, hogy képes-e befolyá-solni az eseményeket.
Atkinson az átélt stressz egyik legfontosabb jellemzőjeként említi az egyén hatását az eseményekre. Az egyén befolyásolhatóságba vetett hite meghatározó és mérsékli a stresszel való megküzdés immunrendszerre gyakorolt hatását.9
Nem maga a stressz okozza a betegséget. Betegséghez azok a magatartá-sok, szokások vezetnek, amelyekkel az egyén a helyzetre reagál. A helyzet meg-oldását pedig nagymértékben befolyásolja annak egyéni jelentése. Más-más élethelyzetekben, eltérő életszakaszban mást jelent egy stresszt okozó ese-mény. Lényeges tehát az, hogy valaki hogyan birkózik meg a stresszel. Betegség rendszerint akkor alakul ki, ha az egyén megbirkózási technikája, módszere nem felel meg (nem illeszkedik) a megoldandó problémához.
Megküzdés alatt a személy azon erőfeszítéseit értjük, melyek arra irányul-nak, hogy legyőzze a rá ható külső vagy belső fenyegetéseket. A megküzdési fo-lyamat révén az emberek új készségeket, képességeket sajátíthatnak el. Lénye-gében a stresszel való hatékony megküzdés (coping) hosszabb távon pozitívnak tekinthető, hiszen fejlődéshez segíti hozzá az egyént.
Kognitív kiértékelés
A stressz egyfajta érzelmi reakció, és ahogyan azt értékeljük, hatással van az átélt stressz mértékére is. Ez a kognitív értékelés és annak egyénenkénti elté-réseiből adódik, hogy mindenki másként reagál a stresszorokra, így a stresszel való megküzdésük, az ahhoz való viszonyulásuk is eltérést mutat.
A megküzdés módjának lényeges meghatározója az adott helyzet értelme-zése és értékelése. A helyzet értékelése határozza meg az érzelmi élményünk intenzitását és minőségét.10 Az elsődleges értékelés során tisztázásra kerül, hogy a helyzet mit jelent, mekkora a jelentősége. Ez az értékelés határozza meg, hogy az egyén milyen érzelmekkel reagál a helyzetre. A másodlagos értékelés-ben azt elemzi, hogy mi a teendő, tud-e egyáltalán tenni valamit. Eldönti, hogy kontrollálható-e a helyzet, s ki vagy mi az okozója. Számba veszi az erőforrásait, és hogy mit tehet az adott szituációban. Eldönti, hogy milyen megküzdési
9 ATKINSON – HILGARD, Pszichológia, i. m.
10 N. KOLLÁR Katalin – SZABÓ Éva, Pszichológia pedagógusoknak, (Budapest: Osiris Kiadó, 2004).
stratégia a legalkalmasabb, mit fog használni. Ha az értékelés alapján úgy tűnik, hogy kezelhető a helyzet, akkor problémaközpontú megküzdést fog alkalmazni, ha nem, akkor inkább érzelemközpontú stratégiákhoz folyamodik. Ezt követi a tulajdonképpeni megküzdés, majd az újraértékelés során dől el, hogy a várt eredményt hozta-e vagy sem, és újabb megküzdési próbák követhetik.11
A lélektani kutatások meglehetősen sokat foglalkoztak a megküzdési stra-tégiák feltérképezésével, mégsem született olyan osztályozás, amelyet minden-ütt egységesen alkalmaznának. A megküzdés leggyakrabban alkalmazott mód-jai besorolhatók két nagy csoport egyikébe: a problémaközpontú vagy az érze-lemközpontú stratégiák közé.
Problémaközpontú megküzdés
Az egyén akkor választja ezt a stratégiát, ha úgy érzi, hogy van esélye befolyá-solni a fennálló vagy fenyegető stresszhelyzetet. Arra összpontosít, hogy meg-kísérelje azt elkerülni, vagy megváltoztatni.
Ennek során először is pontosan meghatározza a problémát, lehetséges megoldási módokat dolgoz ki, ezek közül választ, majd végrehajtja a kiválasz-tott megoldást. A problémaközpontú megküzdésnek leggyakoribb módjai:
‒ tárgyalás (a helyzet többi résztvevőjére irányuló akciók, például mások meg-győzése, kompromisszumos megállapodás),
‒ a cselekvés (a probléma megoldására irányuló erőfeszítés),
‒ az óvatosság gyakorlása (több kárt, mint hasznot hozó cselekvések vissza-tartása)
‒ önmagunkban változtatunk meg valamit: például tanulással igyekszünk meg-szerezni valamilyen hiányzó készséget, képességet.12
Érzelemközpontú megküzdés
Az idetartozó megküzdési stratégiák célja enyhíteni a stresszkeltő helyzethez kapcsolódó érzelmi reakciót, megváltoztatni a helyzet értelmezését, ha magát a helyzetet nem tudja megváltoztatni. Mindenki életében előfordulnak olyan szo-morú események, mint például egy szeretett hozzátartozó elvesztése, ahol ma-gán a problémán változtatni nem lehet. A megküzdés ilyenkor a fájdalmas, kel-lemetlen érzelmek csökkentésére irányul. Érzelemközpontú gondolkodási és viselkedési stratégiák lehetnek:
‒ panaszkodás, támaszkeresés (barátokhoz, rokonokhoz fordulás), kibeszélés
‒ figyelemelterelés,
11 Uo.
12 ATKINSON – HILGARD, Pszichológia, i. m.; ZIMBARDO – MCCANN – JOHNSON, Pszichológia mindenkinek, i. m.
‒ tagadás,
‒ a probléma félretétele,
‒ a helyzet jelentésének megváltoztatása,
‒ humor,
‒ vallásos hit,
‒ alkohol, drog, gyógyszer stb.13
Az emberek a legtöbb alapvető megküzdési stratégiát használják valam-ennyi feszültségkeltő helyzetben, vannak azonban specifikus stresszorokhoz kötődő megoldások.
Az érzelemközpontú megküzdés alkalmazása akkor valószínűbb, ha az egyénnek nincs hatása az eseményekre (például egyértelmű kár és veszteség, rokon, barát halála).
Problémamegoldó stratégia gyakoribb olyan helyzetben, amit az egyén ki-hívásként értelmez és megváltoztathatónak látja a körülményeket.
A nyugati kultúrában gyakoribb a problémafókuszú stratégiák előtérbe helyezése (valódinak tekintése), a külső eredmények kontrollálása érdekében történő cselekvés, és ennélfogva az érzelemközpontú megküzdés leértékelése és háttérbe szorítása. Lényeges azonban, hogy a problémafókuszú megküzdés csak akkor ténylegesen stresszcsökkentő hatású, ha sikeres.
A különböző stresszhelyzetekhez való leghatékonyabb alkalmazkodás ak-kor várható az adott személytől, ha minél többféle megküzdési készséggel ren-delkezik, és azokat rugalmasan tudja alkalmazni a helyzet követelményeinek megfelelően (akár többet is egyszerre).
Egyértelműen nem mondható ki, az, hogy bármelyik megküzdési stratégia általánosságban hatékonyabb lenne a többinél.
Abban az esetben, ha az egyén úgy véli, hogy erőfeszítései révén befolyás-sal van élete alakulására és nagy valószínűséggel eléri azt, amire vágyik (belső kontrollhely), lényegesen jobb egészségi állapotnak örvend még idősebb korá-ban is, mint az, aki úgy véli, rajta kívül álló tényezőkön múlnak a dolgok, saját cselekedetei és az események között nem lát egyértelmű összefüggést (külső kontrollhely). Természetesen ezt befolyásolják a különböző személyiségjegyek és az egyén tapasztalatai is.14
Bagdy Emőke szerint a lélek, olyan, mint egy kaleidoszkóp. Véleménye sze-rint nincs reménytelen helyzet, mert egy apró mozdulat hatására minden meg-változhat.15
13 ATKINSON – HILGARD, Pszichológia, i. m.; ZIMBARDO – MCCANN – JOHNSON, Pszichológia mindenkinek, i. m.
14 ZIMBARDO – MCCANN – JOHNSON, Pszichológia mindenkinek, i. m.
15 BAGDY Emőke, Hogyan lehetnénk boldogabbak? (Budapest: Kulcslyuk Kiadó, 2010).
Adatfelvétel
Az adatfelvételt online kérdőív segítségével valósítottuk meg a „social media”
segítségével. A vizsgálat eredménye nem reprezentatív, viszont tendenciákat mutat. A survey a háttérváltozók mellet standard validált kérdőívet tartalma-zott (megküzdési módok kérdőív).
A megküzdési módok kérdőív (MMK) eredeti változatát Folkman és Laza-rus dolgozta ki, melynek fordítását először Kopp Mária és Skrabski Árpád alkal-mazta. A jelen vizsgálatban is alkalmazott rövidített kérdőívet Rózsa és munka-társai használták először 2008-ban.16 A kutatás elemzéséhez Excel és SPSS 20.0 programot használtunk.
A kutatás elemzésénél a leíró statisztikai elemzésen túl a rejtett összefüg-gések feltárására Pearson-féle korrelációt, T-próbát és khi-négyzet-próbát al-kalmaztunk.
A minta jellemzése
A kérdőívet 157 fő töltötte ki, 14% férfi és 86% nő. A válaszadók többsége (35,7%) az 50–59 éves korosztályba tartozott, majd a 40–49 éves korcsoportba (34,4%). A 30–39 éves korcsoport 12,7%-ban, míg a 60–69 éves korcsoport 12,1%-ban képviseltették magukat. Kevesen, 5,1%-ban vettek részt a fiatalok a 20–29 évesek az adatfelvételben. A válaszadó pedagógusok többsége 20–29 éve van a pedagógus pályán.
1. táblázat. Hány éve dolgozik pedagógusként?
Százalék
Valid
5 évnél kevesebb 12,7
5–9 év 15,3
10–19 év 20,4
20–29 év 33,1
30–39 év 14,0
40 évnél több 4,5
Összesen: 100,0
A kérdőívet kitöltő pedagógusok többsége szakgimnáziumban tanít (68,2%), 22,9% gimnáziumban, és 8,9% pedig szakközépiskolában/szakiskolában.
A kérdőívet kitöltők többsége szakmai elméletet oktat (47,8%), többen közismereti humán tárgyakat (31,8%) és reál tantárgyakat (16,6%), és kevesen vannak, akik csak gyakorlati oktatóként (3,8%) vannak jelen az oktatásban.
16 PERCZEL-FORINTOSDóra et al., Kérdőívek, becslőskálák a klinikai pszichológiában, (Budapest:
Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió, 2018).
2. táblázat. Milyen munkakörben oktat?
Százalék Valid
Közismereti tárgyat oktató tanár (reál) 16,6 Közismeretei tárgyakat oktató (humán) 31,8
Szakmai elméletet oktató tanár 47,8
Gyakorlati oktató 3,8
Összesen: 100,0
A következőkben a különböző megküzdési stratégiákat vizsgáltuk a prob-lémaelemzés feszültségredukció, passzív megküzdés és a kognitív átstrukturá-lás dimenziójában. (2. ábra) Kopp Mária fogalmazta meg, hogy a stressz tulaj-donképpen a megbirkózás ikerfogalma, mert az egyén megbirkózási kompeten-ciáitól függ, hogy egy nehéz, újszerű élethelyzet milyen reakciókat vált ki. Lé-nyeges, hogy az egyén esetében nem egyszerűen alkalmazkodásról van szó, ha-nem a különböző célok megvalósítása kapcsán hogyan tud az egyén a külön-böző nehézségekkel megküzdeni. A sikeres megküzdés után egyre nehezebb, nagyobb célokat lehet kitűzni, mely fokozza az eredményesség élményét, az ön-bizalmat és a hatékonyságot.17
A megküzdési stratégiák közül legmagasabb értéket a kognitív átstruktu-rálás kapta (x = 11,3). (1. ábra) A kognitív átstruktuátstruktu-rálás során az egyén képes megkérdőjelezni túlzó gondolatait és helyette más lehetséges, a valóságnak job-ban megfelelő magyarázatokat keres az adott problémára.
1. ábra
17 KOPP Mária – PRÉKOPA András, „Ember-környezeti játékelméleti modell”, Magyar Tudomány, 172(2011) 6. sz. 665–677.
A megküzdési stratégia gyenge (r = 0,34) összefüggést mutat azzal, hogy a munkahelyen mennyire valósultak meg az elképzelései. A munkahelyi légkör esetében közepes erősségű az összefüggés (r = 0,36) tapasztalható.
A következő stratégia a problémaelemzés (x = 6,8), melyet a szakmai el-méletet oktató pedagógusok preferáltak leginkább. A problémaelemzés meg-küzdési stratégia olyan problémafókuszú erőfeszítéseket tartalmaz, amely a stresszt okozó helyzet megváltoztatására irányul. A problémaközpontú meg-küzdés célja a probléma megoldása a stresszforrás megváltoztatása érdekében.
Ennél a faktornál a munkahelyi légkör (r = 0,5) esetében található közepes erős-ségű összefüggés.
A harmadik faktor a feszültségredukció, mely során az egyén egyéb cselek-véssel (evés, ivás, dohányzás), illetve más egyénen vagy tárgyon vezeti le a fe-szültségét nem igazán jellemző a kutatásban részt vevő pedagógusokra (x = 1,56).
A negyedik faktor a tehetetlenségre, a passzív megküzdésre irányul (x = 1,4), szintén kevésbé jellemző, mely szerint az egyén a vallással, vagy nyugtató-, illetve egyéb gyógyszerhasználattal oldja feszültségét.
2. ábra
Egy 0–5 fokú Likert-skálán kellett értékelni a pedagógusoknak, hogy az el-várásaik mennyire valósultak meg. Megfigyelhető, hogy a pedagógusok több-sége elégedett, elvárásai többé-kevésbé megvalósultak:
3. ábra
Leginkább a szakmatanárok elégedettek a többi munkakörben dolgozó pe-dagógusokhoz képest:
3. táblázat. Milyen munkakörben oktat?
Átlag Közismereti tárgyat oktató tanár (reál) 3,4 Közismeretei tárgyakat oktató (humán) 3,2 Szakmatanár (elmélet + gyakorlat) 3,6
Az elégedetlenek vagy a kevésbé elégedettek leginkább az „anyagi és tár-sadalmi megbecsülés hiányát” említették, az „alkalmatlan vezető”-t, „iskolave-zetés hozzáállása, szakmai hozzáértés”, „motiválatlan alacsony ambíciójú diá-kok”-at, a „digitális oktatás feltételrendszerének hiányát” említették.
A pedagógusok az egészségük és jó közérzetük érdekében leginkább a csa-ládjukkal és a barátokkal töltik el szabadidejüket. Az eredmények alapján lát-ható, hogy a társas támogatás, mint egészségvédő faktor rendkívül előkelő he-lyet kapott. Többen rendszeresen sportolnak, és a természetben töltik szabad-idejüket. Összességében elmondható, hogy a pedagógusok igyekeznek tudato-san, pozitív szokásokkal megőrizni egészségüket.
Összegzés
A kutatásban a középfokú oktatásban tanító pedagógusok stresszkezelési mód-jait és lelki egészségvédelmét vizsgáltuk.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanítás, a pedagógus hivatás az örö-mön kívül nagyon sok helytállást igénylő helyzetet is teremt. A pedagógusok szinte minden releváns kapcsolatukban speciálisan stresszérintettek, éppen ezért képezték vizsgálódásom célcsoportját az aktív, középfokú oktatásban dol-gozó pedagógusok.
A kutatásban leginkább a szakmatanárok elégedettek a többi munkakörben dolgozó pedagógusokhoz képest. Lehetőségeikről reális képpel rendelkeznek.
A szakmatanárok leginkább a problémaelemzés megküzdési stratégiát vá-lasztják. A problémaelemzés megküzdési módját a szakmai elméletet oktató pe-dagógusok preferálták leginkább.
A felmérés eredményei alapján megállapítható továbbá, hogy a válaszadók tisztában vannak értékeikkel, koherensnek érzik magukat a felmerülő stressz-helyzetek kezelésében, kellő lelki és szellemi erőforrással rendelkeznek az eredményes problémamegoldáshoz, a stresszel való megküzdéshez. Ezt bizo-nyítja, hogy munkahelytől függetlenül a kognitív átstrukturálás és a probléma-fókuszú, megoldásorientált megküzdési mód szerepelt magas pontszámmal a válaszadóknál. Elmondható, hogy a kollégák aktívan, kreatívan állnak a stresszt okozó helyzetekhez.
Az elvárások tekintetében is az intellektualitás, az önálló szellemi tevékeny-ség, az önzetlen viselkedés igénye kiemelt helyen szerepelt. Ezt alátámasztja a tá-mogató munkahelyi légkör és a kötetlenség igényének preferálása, ami komoly egészségvédő tényező is egyben. Ezzel összefügg, hogy testi és lelki egészségük érdekében is társas támogatást, a szociális védőhálót tekintik a legfontosabb té-nyezőnek. Egészségtudatosságuk, egészségmagatartásuk pozitív, hiszen a test-mozgást, a természetjárást tekintik a második védőfaktornak. A passzív, elhárító szokásokkal, mechanizmusokkal nem élnek. Az egészséges életmód fontosságát személyes példaadással is közvetítik, és ez a tanulók pszichés és testi egészsége szempontjából kedvező hatású.
A felmérésből kiderült, hogy a pedagógusok többsége elégedett az életével, munkájával, tehát esetükben magas fokú a szubjektív jólét érzése.
Összességében elmondható, a megkérdezett pedagógusok a problémás helyzeteket is kellő kompetenciával, komoly szellemi, érzelmi és fizikai tarta-lékkal, objektív és reális szemléletmóddal képesek kezelni.