48
3. Közös tárgyú helyek összehasonlítása a
49
tiók egyik-másik*' ^kiadásához" odáfüzött' önálló "mun-kájával, melynek címeT"„Iudicium Rob. Bellarmini de libro, quem Lutherani, vocant Coricordiae". 2.) A VII. könyv, melynek cirrie: „Tartozunk valamit hinni és az Isteni szolgálatban cselekedni Istennek, nyilván való: parancsolattya nélkül"; é könyv ugyanis a hagyo-mányokról vitatkozik, amit Bellárminnál is . megtalá-lunk az I.' kötet „De verbo Dei non scriptö" ,cimü könyvében. 3.) A VII. könyv tárgya, a szentírás értel-mezése, megvan a Disputák I. kötet III. „De verbi Dei' interpretatione" cimü könyvében. 4.) A.. ^Vllk könyv, cime: „Az Anyaszentegyházról", egyezik':tár-.
gyára nézve a Disputatíók II. kötetének „De Eccle-siae natura" cimü 3. és „De notis verae Ecclesiaé'.' cimü 4.; könyveivel. 5.) A X. könyv tárgyáról „A római pápa nem Antichristus" vitatkozik Bellarmin is az I. kötet. „De surrimö pontifice" cimü contro: vérsiájának III. könyvében. 6.) Pázmány terjedelmes könyvet, ir „Az oltáriszentségről"; ezt a különösen megtámadott "szentséget Bellarmin is behatóan védi a III. kötet 3. controversiájában, cime „De sacra-mento Eucharistiae" 6 könyvben. 7.) Pázmánynak:
„Az ember. igazulásáról" írt XII. könyve tárgyát meg-találhatjuk Béllarmin III. kötetének . 4. controversiájá-ban „De sacramento Pöenitentiae" cimen.' 8.) A Kalauz XIII. könyve „A szentek tiszteletiről és segítségül hivásárul" szól; ezt a tételt Bellarmin II. "kötete 4„
controversiájának 2. könyve tárgyalja, melynek címe::
„De reliquiis et imaginibus Sanctorum". 9. Végül a-.
Kalauz XIV. könyvének tárgya „A purgatóriumról"
erről Bellarmin is vitatkozik a II. kötet_3.) contro-versiájában 2 könyvben.
50
íme ezek a Kalauz kisebb felét alkotó vitatko-zások tárgyai, melyek Bellarminnál is föllelhetők. E tárgyak egyezésén sincs mit csodálkoznunk, sőt igen természetesnek találjuk, ha figyelembe vesszük, hogy mindegyikök egy-egy alap-hitágazata a katholikus egyháznak, melyekről szükségképen kellett írnia min-den XVI.—XVII. századbeli hitvitázónak.
Már most az a feladat következik, hogy ezeket a tételükre megegyező részeket összehasonlítsuk. és így vizsgáljuk a Disputatiók hatását a Kalauzra. Va-lamennyi könyvnek részletes egybevetése nem lehet azonban ilyen szükkeretü értekezés feladata, de meg a találompróba is célhoz vezet annál inkább, mert bármelyik könyvet válasszuk az egybevetésre, ezek^
nek egyezése csupán címökig tart, kissé részletesebb összehasonlításnál mindjárt kitűnik, hogy utaik, mód-jaik, legtöbbször tárgyuk is különbözők.
, Hogy az összehasonlitás minél kifogástalanabb le-gyen, vegyünk épen oly részeket szemügyre, melyek címök és tárgyuk után ítélve legtöbb rokonságot Ígér-nek. Ilyen Bellarminnál a II. kötet „De conciliis et.Ecc-lesia" című controversiájának III. könyve „De Ecr clesiae natura et proprietatibus" és Pázmány Kalau-zának VIII. könyve. „Az Anyaszentegyházról". Ezek szinte pontról-pontra egyezni látszanak cimeik és tar-talmuk szerint, minthacsak lefordította volna Páz-mány a Bellarminnál emiitett könyv alcímeit.
51.
: Az első hasábon Bellarmin,'á másodikon • Páz--;
mány munkájának vázlatát adom. •• •
„De nomine et definitione ' Ecclesiae." <1-11 cap.)
• I. De nomine Ecclesiae. ~ ' Felosztja a vitát részeire és megjelöli az .utat, melyet követni fog. Ezután előso-rol 10 katholikus és 8 pro-testáns irót, kik az egyház-ról írtak.
Az egyház hevét „enkaleo, .quod est evoco" igétől
szár-máztatja ; adja a név eredetét és értelmét, mely többféle, áttér a „sinagoga" szó ma-gyarázatára. Végül kijelenti:
„de Ecclesia, ut coetum fide-jium significat, disputamus."
II. De definitione Ecclesiae.
„Quinque sunt hereticorum sententiae"; ezeket hossza-san elősorolja.
Ezután kifejti bőven a kat-holikus tant az Ecclesiáról, melynek végén Szt. Ágostont idézi és magyarázza.
Majd 8 caputban. arról ér-tekezik, hogy mennyiben tar-toznak az egyházhoz: „ l.non baptizati, 2. heretici et apó-statae, 3. schismatici, 4. ex-communicati, 5. praedesti-nati, 6. non perfecti, 7.
ma-I. RÉSZ. . :
!
„Micsoda az Egyház'*.
„Bizonyos, hogy Istennek a földön kiválasztott nyája vagyon, melyet törvényével i g a z g a t . . . azt görög szóval Ecclesiának azaz hivatott-nak nevezi az Evangéliom".
Ezután azt fejtegeti, högy az Ecclesiát minek nevezi-a szentírás: 1. Krisztus jegye-sének, felhozza azt a. 8' helyett a szentírásból, hol ez a név található,. .
' 2. Krisztustestének, 7'hely a szentirásból.
3. Istenházának, 2 hely a szentirásból.
4. Isten városának, 3 hely a szentirásból. .
. 5. Isten templomának, 3 hejy a szentirásból.
6. Isten országának,-2 hely
a szentirásból. ' • 7. Isten - aklának, 1 hely
a szentirásból.
8. Az igazság oszlopának, 1 hely a szentirásból.
P.-nál a következő feje-zetek jönnek: 2. „Az Eccle-sia anyának mondatik, me-lyen kivül nem üdvözülhe-;.
4*
52
gni peccatores, 8.) infideles occulti."
(E 8 fejezet közöl csak egynek tárgya fordul elő Pázmánynál.)
CAPUT XIII.
„Ecclesiam visibilem non posse deficere."
(B.l. fejezetben tárgyalja, nem egészen 3 hasábon.1)
„Calvinus et caeteri here-tici id concedunt, sed dicunt intelligi debere de Ecclesia invisibili. Probare volufnus Ecclesiam visibilem non pos-se deficere. , ."
1.) „Ostenditur ex Scrip-turis, ubi aperte nominatur Ecclesia: Matth. 16.
1. Timoth. 3.
2. „Ex aliis locis, ubi aper-te est promissio sine no-mine Ecclesiae:"
1 A Disputatiók egy hasábja Kalauz két oldalának.
tünk", 3. „Mely szükséges az E-nak isméreti", 4. „A pártosok tanítása megros-táltatik", (hogy t. i. csak a praedestináltak tagjai az.
egyháznak — ez a tárgy előfordul máshol B.-nál a
„praedestinati" cim alatt) 5.
Az ellenkezők bizonyságára felelet". (Tehát ez utóbbi 4 fejezet közöl csak egy fordul elő B.-nál.)
II. RÉSZ.
„Az anyaszentegyház világ végig megmarad."
(P. 3 fejezetben 8 oldalon tár-gyalja.4)
„I. El nem fogy az igaz Ecclesia a világ végig."
„A pártosok csuda, mely állhatatlanul beszéllenek e dologrul:" Kálvin és Luther véleményét ismerteti.
„Ezzel szemben mit ta-.
. nítanak a régi doktorok:":
Tertullian, Szt. Ágoston (tőle 4 idézet, mig B.-nál csak 2, de ez is más.) Szt. Ambrus, Theodoretus, Plinius, Hila-rius, Eusebius.
kb. megfelel terjedelemre nézve a
53 -' Matth, ü l t r ' •
Ephes. 4.,
• Psalm. 47.
: 3. „Ex parabolis, quibus significatür Eccelesia:"
; Matth. 3.
Matth. 13.
4. „Probatur ex - Scrip-türis, quae loquntur de re-gno Christi": Psalm: 88.
Luc. 1.
5. „Probatur testimoniis veterum:" Origenes, Chry-sostomus, Augustinus, Ber-hardus.
6. „Probatur hoc idem naturali ratiorie."
CAPUT XV.
: „Solvunturargumenta, qui-bus adstruiturE. invisibilis."
„Siiperest ut argumenta ádversariorum diluamus"...
Felemlíti a szentírás öt he-lyét, melyre az újitók tana-ikat alapítják:
„Az Egyháznak; örökös voltát a Szentírás számtalan helyen jelenti:" .
1. Matth. 16. 18. (ezt. B.
is idézi.)
2. Ephes. 4. 14. (ezt B.
is idézi.)
3. Matth. 28. 20., Joan.
14. 16. (nincs B.-nál) 4. Matth. 13.30. Szt. Ágos-ton szerint.
5. „A próféták jövendö-lései az Egyházról, (melyek szintén nincsenek B.-nál).
6. Rom. 16. Timoth. 6.
Hebr. 13. Isa 6. (nincsenek meg B.-nál).
7. Osae 2. Luc. 1. 33. (az . első nincs B.-nál).
8. „A kereszténységnek egyenlő értelmével bizonyít-hatjuk • ezt az igazságot"
(Sokkal terjedelmesebb és csattanósabb okoskodás mint B.-nál a 6. pontbeli, mely-lyel különben sem mutat semmi egyezést.)
„II. A látható Ecclesiárul kell ezt a fogyhatatlanságot értelmezni".
„A pásztorok azt mond-ják, hogy noha a választot-tak Ecclesiája, melyet csak Isten maga ismer, soha le nem omol és el nem fogy;
34
Hierem. 31. ' Lucae 17.
Joan. 4.
Heb. 12.
1. Petri. 2.
Ezeknek a helyeknek té-ves magyarázását feltünteti és ugyanazokból helyes' ér-telmezés utján 6 pontban
kifejti a katholikus tant, melyet a szentatyákból vett érvekkel támogat.
CAPUT XIV.
„Ecclesiam non posse errare."
(B. 1 fejezetben tárgyalja 2 hasábon)
„Calvinus dicit istam pro-positionefn esse veram, si intelligatur cum' duplici re-strictione." Ezután előadja Kálvin két restrictióját, majd kifejti a katholikus felfogást a következőképen:
„Nostra igitur sententiá est, Ecclesiam absolute non posse érrare, nec in rebus absolute necessariis, nec iri
de a látható Ecclesia eldől-het, elfogyhat". . .
Az ujitók tanitásából kö-vetkeztet saját maguk ellen:
„Az E. természetit és de.fi*
nitióját abban helyeztetik a pártosok, hogy ebben iga-zán hirdettetik az Isten igéje és a szentségek tisztán szol-gáltatnak" . . . .Már pedig az ilyen E. csak látható lehet.
„Azok a bizonyságok, me*
lyek az E.-t győzhetetlen-nek nevezik, ilyen látható E.-ról szólnak", amit öt bizonyítékkal igazol a szenh-irásból (mely szentírási he-lyek mások mintBellarm.-éi).
III. RÉSZ.
„Nem tévelyeghet az igaz Ecclesia."
(P. 3 fejezetet ir róla 15 oldalon.)'
„I..Az ujitók állhatatlanok e dologban." cimü fejezet-ben bőven ismerteti nem-csak mint B. Kálvinnak ha-nem Luthernek és Bezának nézeteit.
„II. Az igaz E. tévely-gésbe nem eshetik", ci-mü fejezetében visszautasítja Kálvinnak azt a ráfogását, mintha azt tartanák a
kat-55 aliis, quae credenda vei
fa-cienda nobis proponit, sive habeanturexpresse in Scrip-turis, sive non. Et cum dici-.
mus Ecclesiam. non posse errare, id intelligirnus tarn de universitate fidelium, quam de universitate Eisco-porum, ita ut sensus sit eius propositionis: id quod te-nent omnes fideles tamquam de fide necessario est verum et de fide."
(Kasszikus hely ez arra nézve, milyen különböző módon fejtegeti ugyanazt a tételt mind- a két szerző.)
Fejtegetését a következő helyekkel bizonyítja:
1. Timoth. 3.
. 2. Ephes. 1; 4; 5.
3. Matth. 18.
4. Symbolum Apostoli-cum.
5. „Si esset vera Calvini sententia, maxima pars dog-matum in dubium revocari posset . . . "
6. Probatur ex Patribus.
(Ezek közül, mint látható,, P. helyeivel csak három egyezik meg, de még ezek-ben is másként bizonyít P.
mint B.)
holikusok, „hogy az E. sza-badgyában Isten igéje ellen mindent végezhet és uj ága-zatokat csinálhat," majd elő-adja a katholikus tant ekké-pen : „Azt hisszük, hogy az Ecclesia uj revelatiókat és hitágazatit nem ád a hivek eleibe : hanem az Isten igé-jét megismerteti, mellyik;
ennek igaz értelmét előnkbe adgya; megítéli, mit hoz-hatni ki ebből, mit nem hozhatni. Ebben pedig a három dologban ugy iga-zittatik a Szt. Lélektől, hogy ezekben meg nem csalat-kozhatik.")
Magyarázatát ezekkel iga-.
zolja:
1. Matth. 16., 18.
2. Matth. 18., 17.
3. Ephes. 4., 12.
4. Tim.' 3., 15.
5. Act. 20., "28.
6. Öt hely a szentírásból együtt.
7. Ephes. 5.
8. Isai. 61., 9.
9. „Az egész keresztény-ség és a szent doktorok egyenlő értelméből."
10. Symbolum Apostoli-cum.
11., 12., 13. Észokokkal bizonyít.
56
. CAPUT XII.
„Ecclesiam esse visibilem."
(B. 1 fejezetben tárgyalja 2 hasábon.)
(Pázmány első két feje-zetének nincs semmi meg-felelője B.-nál, ő mindjárt bizonyítással kezdi a tétel tárgyalását.)
1. „Probatur ex Scripturis omnibus ubicumque inveni-tur nomen Ecclesiae . . ."
. Num. 20. Matth, 16.
2. „Ex aliis Scripturis, ubi non nominatur sed tamen aperte describitur" . . . (idé-zetek)
8. „Ex ipso ortu et pros-gressu Ecclesiae . . .
4. „Ex ipsa ratione Ecc-lesiae . . .
5. „Ex factis in Scriptura narratis . . .
6. „Ex necessitate . . . 7. „Ex dictis . .-.
8. „Testimonio veterum..
(négy egyházi írót sorol itt elő köztük Szt. Ágostont, kitől 3 idézetet közöl. Ér-dekes, hogy P. is 3 idéze-tet hoz fel az ő 4, bizony-ságában Szt. Ágostontól, de ezek közöl egy sem egye-zik B. idézeteivel.)
IV. RÉSZ.
„Az igaz Ecclesia látható."
(P. 4 fejezetet ir róla 13 oldalon.)
„I. Minemű értelemmel mondatik az E. láthatónak."
„II. Mi okon akarják az ujitók láthatatlanná tenni az E.-t."
„III. Az anyaszentegyház látható minden időben."
P. előbb Melanchton és Kálvin véleményeit cáfolja, azután bizonyítja a katho-likus tant.
1. Az ó-testamentomból:
Isai. 60., 11., Psalm. 18., 8. (Ezt B. is idézi.) Psalm.
88., 36. Isai 35., 8. Jerem.
32., 18. Isai. 22. Mich. 4., 1.
Dan. 2., 35. (E három utób-bit megtaláljuk B.-nál is.) 2. Az uj-testamentumból:
13 idézetet hoz fel, melyek közül. 3 egyezik a B. fel-használta idézetekkel.
3. Bizonyít „a hit fonda-mentomin épített okosko-dásból." (B.-nál nem lel-hető.)
4. A szentatyák tanításá-ból: 3 szentatyát idéz, (egyi-kök, Chrysostomus ugyan-azzal az idézetével megvan Bellarm.-nál is.)
57,
Íme néhány fejezet a Disputákból és Kalauzból párhuzamositva. Iparkodtam vázlatukat minél
.rövide-ben, de lehetőleg velejükben adni, hogy az áttekin-tés és egybeveáttekin-tés minél könnyebb legyen. Az idézett helyéket mindkét irónál pontosan feltűntettem, mert pzek képezik fejtegetésük magvát, ezek irányítják menetét. Megjegyeztem azokat az idézeteket, melyek mindkét irónál előfordulnak, bár ilyen nem sok van,.
Csak egy pár ásónyi hant ez a viták óriási ter-jedelmű mezejéről, de olyan, hogy lelkiismeretes min-.:
tájául szolgálhat mind a két nagy műnek. Olyan5
részletekkel tettük a próbát, melyek első pillanatra dmök és tárgyuk után a legtöbb hasonlóságot ígérték, de most megállapíthatjuk, hogy ez az azonosság való-ban csak pillanatnyi volt, mert nem tartott tovább a viták tárgyának megjelölésénél, az egyes fejezetek
cimeinél. • ; .; *
Láttuk, mint tér el egymástól a két szerző' mind-járt a tárgy felosztásánál, ennek elrendezésénél; egyik az egyik részt, másik a másikat tartja fontosabbnak, bővebb kifejtésre érdemesnek. Érveikben is nagy eltérést mutatnak, nemcsak azok sorrendjében, de kifejtésük módjában és terjedelmében, a források különbözésé-ben, honnan bizonyítékaikat veszik. Olykor ugyanazt a tanút szólaltatják meg állításaik igazolására, de bizo-nyításuk módja a közös forrás mellett is mindig különböző. A különbözésre érdekes példa volt az, hogy egy és ugyanazon tételt, „az egyház tévely-gésbe nem eshet" — mindkét iró nemcsak más
szavakkal, hanem más szempontból értelmezi, bár lényegében mind a kettő ugyanazt mondja. Ennyit az itt közölt két vázlat egybevetéséből is
megállapít-58
hatunk, mert hiszen köteteken át folytathatnók az egybevetést és még sem meritenők ki a két hatalmas polemikus mű különbözeteit és eltérését egymástól.
Ha a két munka részeit egész terjedelmükben olvassuk és összehasonlítjuk egymással, sok egyéb lényeges belső különbséget találunk, melyek közöl nevezetesebbek a következők.
Lépten-nyomon érezzük, hogy Bellarmin iskolá-nak, Pázmány az életnek ír. A Disputák négy óriási kötetének anyaga ugyanis Bellarmin előadásait foglalja magában, melyeket 12 éven át adott elő a római angol és német collegiumok növendékeinek.1
Innen az- a nagy gondosság, melyet az anyag világos berendezésében Bellarminnál találunk. Ami kevésbé sikerült neki, mint Pázmánynak a viták alapvonalai-nak szervesen összefüggő csoportosításánál, ugyanaz a részletek kidolgozásánál nagyobb tökéletességre jut nála, mint Pázmánynál. Bellarmin fejezeteinek tárgya-lási módját szinte egyhangúvá teszi, de világos átte-kinthetőségét a legnagyobb mértékben érvényre juttatja az a szokásos módszere, hogy mindenütt előre Bocsájtja vagy a katholikus tant, vagy a reformátorok tanitását, ezeknek kifejtése után szinte száraz egymásutánban' felsorolja bizonyítékait vagy cáfolatait. Ilyen állandó eljárásmódot Pázmánynál nem találunk; ő
vitatko-1 Bellarmin irja előszavában : „Cum Gregorius XIII. . . . G e r m a n o r u m Anglorumque adolescentium duo collegia in urbe Roma instituisset, ea mihi provincia demandata est, ut eorum Collegiorum alumnis controversias explicarem . . . . Ea igitur oblata occasione rem aggressus . . . . Q u a e nostrae disputationes . . . . tantae contentione ad praelum coeptae s u n t postulari, ut etiam aliqui minarentur se typis eas nobis invitis ac repu-gnantibus mandaturos. Qare coactus sum opus . . . . ipse emittere".
59
zásait nem- szorítja ily szabályos rendszerbe," miért azután áttekintésök' nem; is oly könnyű, mint "BéL larmin vitáinak, de előadásuk sokkal változatosabb és nem oly fárasztó, mint; Bellarminé. ... .
-í A két iró vitatkozásának hangja között'. észle-ír hető nagy. •különbséget Bellágh -abból magyarázza;
hogy „Pázmány közvetlenül érintkezett az újítókkal:, a híres bíboros pedig nem".1 Igaz, hogy 1576- óta, mikor a római collegiumban a hitvitázó tanszéket elfoglalja,2 nem • igen forgott protestánsok .között; de azelőtt, lőweni tanárkodása .alatt, volt erre alkalmá elég,3 és. különben is szellemileg állandó' érintkezés-ben állott az összes protestáns Írókkal, kiknek; vala;
mennyi művét feldolgozta; Disputáiban.4 Inkább ezt a különbséget, is. arra . vezethetjük, vissza, hogy ö az iskolának, Pázmány haz életnek , ir.- Bellarminnak á kathedrán különösen figyelembe kellett vennie, hogy a támadást a tévtan ellen kell intézni és sohasem a tévedésben ' levő személyek ellen; mig Pázmányt a mi forrongó vallási életünkben egyesek részéről annyi személyes támadás érte, hogy kénytelen volt tanítá-sukkal együtt a- tanítók személyét is ostorozni, ha riem. akart ellenfelei előtt az általa védett hitigazságok rovására, gyávának, meghunyászkodónak feltűnni.
1 Pázmány Kalauzának I. és II. könyve, előszó 12. lap.
2 Dőllinger-Reusch Selbstbiografie Bellarmins 36. 1.
3 Meghatóan irja le Bellarminus, miként menekültek a Löwent megszálló kalvinista csapatok elől az oltani szerzetesek ruhájukat; külse-jüket megváltoztatva kettesével; futott ő is a collégiumból s menekülése köz-b e n m a j d n e m a pestis áldozatává lett. (Döllinger-Reusch, Bellarmins Selbstbiographie 34—35 lap.) 1 . ' • " " . ;
4 Lásd ez értekezés 40. lapját; . . . . .
60
innen Bellarmin hangjának méltóságteljes nyugalma, békés modora1 melyek munkáját ízlés tekintetében az összes. hitviták fölé emelik; innen Pázmánynak harcias, olykor , a durvaságig menő tónusa, melyre őt helyzete kényszeritette s amelyet nem neki, hanem kora ízlésének és a vitázásban elkeseredett hangula-tának kell felrónunk.
Ugyanebben. leli magyarázatát az a nagy eltérés is;1 hogy Bellarmin megelégszik a katholikus hitigaz-ságok védelmévél és "az újítók ellenvetéseinek lecáfo-lásávál; mig Pázmány • rendszerint visszafordítva a fegyvert; még súlyosabb sebeket ejt a támadókon, mint amilyeneket ők okoztak.
: Azt szintén a kathedra kívánalmainak kell be-számitanunk, hogy Bellarmin mindig a tudós hivata-los komolyságával értekezik, mig Pázmány vitáiban olykor kacagtatóan tréfás vagy gúnyosan "élcelődő részleteket is találunk.
Innen az a különbség is, hogy Bellarmin vitái lassú lépésűek, terjengősek, Pázmány ellenben Hor-váth Cirillel szólva „a fürge magyar huszár szilajsá-gával és könnyűségével támad és változtatja helyét, míg a győzelmet kicsikarta, hogy aztán kíméletlenül rohanjon a megrendült sorokra és engesztelhetetlenűl vágja-törje őket."2
Szembetűnő eltérés végül a két munka között, hogy amig a Disputatiókban nem lelünk sem
nem-1 Méltán kérdi védelmezője, Gretserus J . : „ Q u i d enim Tomis Bel-larininianis scriptum modestius, quid mitius ?" (Defensio Bellarmini. I. k.
ajánló levele.)
2 A régi magyar irodalom története. 314. 1.
61)
zeti, sem. egyéni vonást, addig, a Kalauz .minden sorá-:
ból tüzes ázsiai magyar lélek lüktetését érezzük;:
Bellarmin az általános egyház rengeteg tudású, har-cosa, kinek művében megbámuljuk a nagy építőt, mint gyűjti és szervezi beláthátatlan terjedelmű anya^
gát; megcsodáljuk az elmélyedő tudóst, mint boncolja;
az ellenfél tanait és fejti ki ellenök bizonyítékait;
aláírjuk, amit müvének approbatiójábari olvasunk, hogy az „non immerito integerrimum/pulcherrimum, .abso-:
lutissimum Controversianim omnium Corpus appel-lari q u e a t . D e amint Bellarmin írt, ugyanolyan faji és egyéni színezet nélkül írhatott volna és írt is äzi ecclesia militans bármely írója. . Pázmány azonban nem hiába mondja magáról : „a magyarokért magya-;
rul írtam, nemzetem lelki orvosságáért".;2 a. legáF talánosabban emberi tanok. fejtegetésébe, . védelmébe annyi faji és egyéni sajátságot oltott, hogy, nem -tudjuk energikus érzelmének, szittya észjárásának, vágy gazdag frazeológiájának adjuk-e az elsőséget magyaros-ságuk szempontjából: mindezekből a magyar faj szelle-mének páratlan ősereje sugárzik felénk,, visszaverődve egy művészileg és erkölcsileg is nagy lélek tükréből.1
Méltán irja róla ékesszavu bírálója : „Ma már nehezen találkozik műveltebb olvasó, aki a Kalauzból egy leve-let végigfutva, rá nem ismer annak szerzőjére; egyé-nisége annyira önálló, határozott és eredetiségével annyira kiválik összes társai közöl. Oly dicséret ez,
1 E szavak kíséretében approbálja a Disputatiókat . az irigolstadtl;
egyetem procancellariusa Albertus Hungerus.
2 A setét hajnalcsillag előszavában. P . P . össz. munk. V. k. 480; 1.
62
melyet a XVI. és XVII. századnak egyik theológu--sáról sem lehet joggal elmondani."1
Hanem azt a különbséget, hogy Bellarmin hit-tudósoknak való stilusban, Pázmány népszerűen ir, kevésbé lehet észlelni. Nem Pázmány népies modo-rát akarom kétségbe vonni, hiszen ez épen egyik, halhatatlan érdeme nyelvünk és irodalmunk történeté-ben, hanem Bellarmin tudós stilusát nem észleltem sehol Disputáiban. Világosan, egyszerű és közvetlen modorban tárgyalja a legelvonultabb kérdéseket, úgy hogy nem csak tanítványai, de az akkori latinuk tudó közönség könnyen megérthete, innen magyarázható az is, hogy műve óriási terjedelme és bizonyára bor-sos ára mellett is 150 év alatt több mint 120 kia-dást ért.1
4. Bellarmin és Pázmánya „Liber Concordiae"-ről.
A Kalauz megjelenése után, mint Pázmány mondja,, a magyar protestánsok vezetői „sibogtak és őrlődve kigyó-követ fújtak",3 de a Kalauzhoz méltó feleletet nem adtak. Már föntebb összefoglaltuk azokat a kisebb iratokat, melyekkel az itthoni protestánsok csipkedték a Kalauzt és szerzőjét, mialatt Witten-bergában Balduinus Frigyes az érdemleges feleletet írta.
1 Horváth Cirill. Régi magy. irod. tört. 343. 1.
2 Marx J. Kirchengeschichte 686. lapján megjegyzi, „erschienen in 150 Jahren mehr als hundert und zwanzigmal, und werden von mehr als fünfzig protestantischen Schrittstellern bekämpft."
3 A setét hajnalcsillag előszavában. Pázmány P. összes munkái.' V.;k. 477. 1.
63.
Tévednénk azonban, ha azt hinnők, hogy a magát feleletre gyengének érző ellenfél a mélyebb bírálattal együtt a súlyosabb vádaktól -is tartózkodott.
Sokkal szenvedélyesebb volt e kor lelkülete, -semhogy a tárgyilagosságot és méltányosságot meg tudták volna őrizni a Kalauz nagynevű szerzőjével szemben. A kis cáfoló iratok szinte hemzsegnek a legszélsőbb vádaktól, melyeknek azonban legnagyobb részét bebizonyítás nélkül hagyták a cáfolok, ami hol keserű kifakadá-sokat, hol maró gúnyt önt a magát védő Pázmány tollára. A következetlenség, idézethamisitás, • rágalom, tudatlanság, stb. vádjai között ott szerepel a plágium vádja is. Ez utóbbit inkább általánosságban szeretik alkalmazni „sok jezsuiták", „idegen tudósok" máso-lásával vádolva Pázmányt; még legjobban Nagy Benedek kőszegi iskolamester körvonalozza efféle bírá-latát, ki Bellarmin „Judicium de Libro Concordiae"
című könyvének kiírásával vádolja Pázmányt.,
Ma már e vádat senki sem tartja fönn Páz: mánnyal szemben s bár szorosan véve tárgyunkhoz sem tartozik, mert Bellarminnak említett könyve külön-álló munka a Disputatióktól, mégis érdemes lesz Páz-mány önállósága szempontjából Kalauzát épen azon a ponton boncolgatni és egybevetni* amelyen az egykorú kritika a legsúlyosabban kifogásolta.
A XVI. század hitujítói a legfőbb egyházi tekin-tély elvetésével és a szentírás szabad magyarázatával hitrendszerünkbe beleoltották a megoszlódás magvát.
Hogy a sokféle nézeteltérést valamiképen kiegyenlítsék,
„symbolicus" könyveket adtak ki, melyekben össze-foglalják hitrendszerük főbb pontjait és ezeknek igaz-ságát vitatják a katholikus tannal szemben. Ilyen
6f
könyv volt Luther követőinél az „Augustana Con-fessio", Pázmány szerint „a lutheristák Alkoránnya"c és a „Liber Concordiae", a Kálvin értelmét követők-nél pedig-a „Tigufiana", és „Helvetica Confessio".
Igen természetes, hogy a katholikus hitvitázók siették ' ezeket" a protestánsoknál nagy tekintélynek' örvendő könyveket birálatuk alá venni. A „Liber Concordiae u-t 1585-ben birálja meg először Bellar-:
min „Iudicium Rob. Bellarmini de Libro, quem Lut-h'erani vocant Concordiae"- cimü könyvében: Pázmány szintén egy-egy könyvet fordít mind a két protes-táns felekezet symbolicus könyvének - megcáfolására;
A „Liber Concordiae "-vei Kalauzának IV. könyvében foglalkozik, erre vonatkozik a föntebb említett plágium-vád.
• Megemlékeztünk róla,2 hogy miként utasítja vissza ezt ;a be nem bizonyított vádat Pázmány. Ö maga biztat az összehasonlításra: „az ki egybeveti azokat:
. . . . megtapasztalhattya, hogy le nem írtam Bellar-minust". Vessük tehát, egybe munkáikat.
Bellarminus ilyképen bocsátja előre könyvének vázlatát: „Liber Concordiae, nuper editus, -tria mihr eontinere videtur, . . . insignem videlicet vanitatem,.
gravissimas haereses contra Symbolum Apostolicum,.
et mendácia innumerabilia
Pázmány pedig e szavakkal ismerteti meg vitá-jának sorrendjét: „először megmutatom, mikor és mi okból szerzék ezt a könyvet. Azután magával ellenkező hazugságirúl és képtelen vallásiról szóllok .
1 A setét hajnalcsillag. Pázmány P. összes munkái. V. k. 603. L
2 Lásd e tanulmány 9. lapját.
•3 Pázmány P. összes munkái'. 'V. k. 600. 1.
- Béllarmin „De vánitate Cöncordiae" című első fejezetében azt kifogásolja mint hiuságqs törekvést, hogy a Concordiát a lutheránus hivekkel aláíratták;:
„Insigriis igitur vanitas in .subscriptione perspicitur.
Quorsum enim attinebet, ut omnes ministri, concio-natorés, ludimagistri, hypodidascali subscriberent ? . Siquidem ab Appstolicis.temporibus . . soli Praelati, qui iurisdictionem aliquam habent, subscribere eonsue-vérunt." • - ' . ' • . • ':
;-Pázmány is felemlíti az .aláiratást de inkább, gú-nyosan, mint komoly kifogás gyanánt; „reá kénsze-riték nemcsak a prédikátorokat, de a; spcze mestere-ket, hararigözökát, egyházsöprőket is, -hogy ezt a Concordiát kezek írásával erőssitcsék." Az aláírások csekély számából ügyesen argumentumot formál a protestánsok ellen, kik ezzel „megmutatták szegény-ségeket . . . ha mi effélében mesterkednénk, a szt.
Ferencz szerzetinek csak egyik részében is tiz ennyit subscribálhatnának . . . de, Pauperis est numerare pecus."1
A katholikus egyház esetleges aláírás-gyűjtését:
Béllarmin is felhozza, de a Concordia keletkezésének és következményeinek történetét, amiről Pázmány bőven' ír, Béllarmin nem is említi. írónk jól ismerte"
Béllarmin könyvét, elő is hozza azok között, kik a Liber Concordiae ellen. írtak, de mindjárt hozzá fűzi:
¿én- ezeket elhagyván sok dologgal nem terhelem ölvasömát, nem is jegyzem fel minden hazugságit és.
hamisságit á Concordiának."2
1 Pázmány P. összes munkái. V. k. 601. 1.
2 Pázmány P. összes munkái. V. k. 602. ;1. ' „•„-.;
5