I. A Székely Nemzeti Múzeum

I.XV. A könyvtári állomány gyarapodása a múzeum fennállásának kezdeteitől 2005-ig

Egy múzeum történetének fontos mozzanata az, hogy a tárgyalt időszakban hogyan alakultak a gyűjteményei, milyen értékekkel gyarapodott az idők során. Fontosnak tartom a gyarapodás mértékének számszerű kimutatását, hisz ezek a konkrét számok is alátámasztják a különböző korszakok pozitív vagy negatív jellemzőit. Jelen esetben a könyvtár állományának fejlődését tartottam szem előtt, a különböző évek adatainak eltérő kimutatása abból fakad, hogy szisztematikusan mindig a beírt adatokat tüntettem fel. (pl. darab, érték, tétel)

A gyarapodás mértékét, számbeli alakulását a leltárkönyvek alapján lehet kimutatni. A különböző korszakok különböző vezetőinek a gyűjteményhez viszonyuló eltérő hozzáállása az állomány számbeli gyarapodásán is látszik. Az előző századforduló első éveinek, évtizedének eseményei a gondosan elkészített és beküldött, valamint a könyvtár irattárában megmaradt

211 Boér Hunor: Jelentés a 2006. október – 2007. szeptemberi időszakban végzett munkáról, [irattári anyag], SZNM It., 2007. évi doboz

212 Pál Judit 1993, 219. p.

beszámolókból tisztán átláthatók. A jelentésekben közölt számadatok és az általam, a leltárkönyvből készített összesítések között előfordulnak eltérések, de ezek nem számottevők. A jelentések nélküli korszakok számadatait csak a leltárkönyvi adatokból lehet tényszerűen feltárni.

Az 1903-tól egyes leltári számmal kezdett úgynevezett gyarapodási jegyzékek sértetlenül megmaradtak, a múzeum életében történt, többször előforduló sajnálatos események ellenére mindig megmenekültek. A feldolgozás technikája, mélysége, az adatok közlése rendkívül eltérő, korszakonként változik. A kezdeti időszakban minden év végén a darabszámot is megadták, hisz egy leltári szám alatt sokszor egy többkötetes mű összes kötetét besorolták.

Gyarapodások:

1903: 1-311; 1907 darab 1904: 312-467

1905: 468-640; 914 darab 1906: 641-1291; 1191 darab 1907: 1292-1523

1908: 1524-1911

1909: 1912-2380; 1402 darab 1910: 2381-2754; 6670 darab 1911: 2755-3156

1912: 3157-4170; 629 darab 1913: 4171-4724; 6450 darab 1914: 4725-6302; 3058 darab 1915: 6303-8484; 13307 darab 1916: 8485-8623; 180 darab 1917-1921: nincs bejegyzés 1922: 8624-9049; 615 darab 1923: 9050-9225

1923-1924: 9225-9365; 8475 darab 1924-1925: 9366-9464

1926: 9465-9546; 512 darab 1927: 9547-9604; 125 darab 1928: 9605-9691; 265 darab 1929: 9692-9917; 519 darab 1930: 9918-10489; 1280 darab 1931: 10490-10913; 3806 darab 1932: 10914-11143; 1110 darab

1933: 11144-11368; 2886 darab 1934: 11369-11886; 3066 darab 1935: 11887-12319; 1229 darab 1936: 11320-12874; 1984 darab

A leltárkönyv kétnyelvű, magyar és román 1937: 12875-13268; 673 darab

1938: 13269-14418; 1789 darab 1939: 14419-14852; 2577 darab 1940: 14853-21130; 7656 darab

A kiugróan magas gyarapodás a 2. bécsi döntést követő segélyakcióknak köszönhető

1941: 21131-23765; 3314 darab 1942: 23766-25503; 2047 1943: 25504-27128; 1857 1944: 27129-28402; 1662 1945: 28403-28466; 66 1946: 28467-28880; 626 1947: 28881-28935; 82 tétel

Még szinte 100%-ban magyar nyelvű, 382 lej értékben 1948: 28936-29130; 323, 1882 lej értékben

1949: 29131-29233; 131, 737 lej értékben 1950: 29234-30181; 1485, 5968 lej értékben 1951: 30182-30435; 393, 3031 lej értékben 1952: 30436-30512; 89, 743 lej értékben;

A leltárkönyv nyelve még magyar, de a kitöltés nyelve már románra váltott. A román kiadványok száma fokozatosan nőtt.

1953: 30513-30663; 167, 1825 lej értékben 1954: 30664-30739; 98, 1615 lej

1955: 30740-30922; 226, 3417 lej 1956: 30923-31040; 131, 5294 lej 1957: 31041-31320; 294, 4313 lej 1958: 31321-31539; 218, 3589 lej 1959: 31540-31726; 192, 2403 lej 1960: 31727-31827; 111, 1842 lej 1961: 31828-32102; 274, 4053 lej

1962: 32103-32277; 175, 3059 lej 1963: 32278-32522

1964: 32523-32590; 156, 3921 lej 1965: 32591-32743, 3452 lej 1966: 32744-32885; 143, 3901 lej 1967: 32886-32952; 67,

A leltárkönyv nyelve román, új rubrikák jelentek meg benne, más alapokra fektették a leltárba vételt. A kiadás helye szerint jól nyomon követhető az állomány alakulása. Zömmel Bukarest, Kolozsvár (Cluj néven) kiadói hellyel, szerény mértékben Szeben (Sibiu néven), Nagybánya (Baia-Mare néven) kiadói hellyel, elvétve Szombathely szerepel a leltárban. A kiadványok nyelve túlnyomó részben román. A lezárt év végén nem közölték az éves gyarapodás pénzbeni értékét.

1968: 32953-33001 1969-1970: 33002-33090

Debreceni és budapesti kiadványok magyar nyelven, kis számban 1971: 33091-33415

1972: 33416-33798 1973: 33799-34037 1975: 34736-52000

Zavar a leltárkönyvben.

Valószínűleg tévedésből több ezer tételszámot ugrott a feldolgozó. Ennek javítására külön mellékletként szerepel a 43226-46700-as intervallum, melynek tételei zömmel nem román nyelvűek. Lipcsei, bécsi, brünni, berlini, sárospataki, veszprémi, komáromi kiadványok szerepelnek benne.

1976: 52001-53182 1977: 53183-53645 1978: 53646-56508 1979. 56509-59420 1980: 59421-60241 1981: 60242-60677 1982: 60678-61148 1983: 61149-61628 1984: 61629-62270 1985: 62271-62660 1986: 62661-63040

1987: 63041-63635 1988: 63636-64058 1989: 64059-66300

1990-1993: nem szerepel bejegyzés 1993. 12. 14.: 66301-66386

1994: 66387-70006 1995: 70007-71689 1996: 71690-72533 1997: 72534-73364 1998: 73365-74711 1999: 74712-75867 2000: 75868-76505 2001: 76506-77358 2002: 77359-78009 2003: 78010-78548 2004: 78549-79151 2005: 79152-79487

A fentiekhez magyarázatként és kiegészítésként szolgál néhány adat a romániai magyar könyvkiadásról. 1944 után Erdélyben még számos önálló magyar könyvkiadó működött.

Kolozsváron a Józsa Béla Athenaeum, a Minerva, a Móricz Zsigmond Népi Kollégium, az Az állomány gyarapodása a kül.

történelmi periódusokban

13542

19893

8615

7211

13174

0 5000 10000 15000 20000 25000

1903-1916 (13 év)

1917-1939 (22 év)

1940-1944 (4 év)

1945-1989 (44 év)

1990-2005 (15 év)

tet

Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület (EMKE), a Kommunista és a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Népi Szövetség és az Orosz Könyv nevű kiadóvállalatok jelentettek meg könyveket.

Marosvásárhelyen a Bolyai Könyvkiadó jelentette meg a magyar könyvek többségét, és szinte nem volt magyar város, ahol valahogyan ne adtak volna ki magyar nyelvű kiadványokat. Az államosítással ezek a kiadók megszűntek. Ekkor hozták létre központosítással az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadót (ESPLA) és az Ifjúsági Könyvkiadót. Mindkét kiadónak volt magyar tagozata, melyek a magyar nyelvű könyvek kiadásáért feleltek. Közvetlenül az államosítás után még néhány kiadó, mint például az Akadémiai, a Mezőgazdasági és Erdészeti, a Tudományos, Pedagógiai és Tankönyvkiadó jelentett meg magyar nyelvű szakkönyveket, de az ötvenes évek közepére ez a tevékenységük teljesen megszűnt, a különböző társadalomtudományok nemzetiségi-anyanyelvi kiadása háttérbe szorult, és a kiadványok zöme a kurrens szépirodalmi művek területéről került ki. 1969-1970-ben hozták létre a Kriterion állami nemzetiségi kiadót, melynek lehetősége volt kilenc nyelven (magyar, német, román, szerb, ukrán, szlovák, tatár, török, jiddis) megjelentetni kiadványait. Ekkor alakult a kolozsvári Dacia, a bukaresti Ion Creangă és az Albatrosz, az Eminescu Kiadó, a temesvári Facla, valamint a kolozsvári magyar nyelvű fiókszerkesztőséggel működő Pedagógiai és Tankönyvkiadó. Ezek a kiadók is adtak ki nagyobb számban magyar nyelvű könyveket. A romániai magyar könyvkiadás történetében az 1970-76 közötti évek a fejlődés éveinek mondhatók, hisz ezekben az években a Romániában megjelenő magyar könyvek több mint felét a Kriterion adta ki. A kolozsvári Dácia is áldásos tevékenységet folytatott ezekben az években, hat magyar lektor dolgozott a kiadó munkatársaként. Jelentős szerepet töltött be a nemzetiségi művelődésben a Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó is, melyek nem csak tankönyveket jelentettek meg, hanem kezdetben még pedagógiai szakkönyveket is kiadhattak. Az első évek kezdeti fejlődését azonban egy jól eltervezett stratégia mellett kivitelezett fokozatos sorvasztás követte. Az egyre jobban előretörő erőszakos nemzetiségi asszimilációt elősegítő romániai nemzetiségi politika ezen a területen is éreztette hatását. Évről évre csökkent a kiadott magyar nyelvű könyvek száma. 1983-ban a Pedagógiai és Tankönyvkiadó tevékenységét csak a tankönyvekre korlátozták, majd 1987 júliusában a magyar szerkesztőséget felszámolták. 1984-ben a Politikai Könyvkiadó bukaresti magyar nyelvű szerkesztőségét is megszüntették. Ettől az évtől kezdve nem adhatott ki magyar könyveket a Facla, az Eminescu, a Minerva, a Technikai Kiadó, és a műszaki könyveket kiadó Ceres sem. A kolozsvári Daciánál egyetlen magyar nyelvű lektor maradt. Az ifjúsági könyveket kiadó Ion Creangă évente 1, az Albatrosz 2 magyar könyvet dobhatott piacra. Ebben a helyzetben a Kriterion felelőssége és jelentősége nagyon megnőtt, de a restriktív nemzetiségi politika következtében képtelen volt eleget tenni az elvárásoknak. 1986-ra szinte minimálisra csökkent a kiadványainak száma. A magyar állam részéről történtek kezdeményezések a romániai magyar

könyvkiadás megsegítésére, de ezek a próbálkozások rendre elhaltak, mesterségesen lehetetlenné tétettek. Egyetlen év, az 1968-as esztendő ilyen jellegű próbálkozásai nevezhetők eredményesnek, amikor Magyarországról 334 kötet 427 537 példányban került Romániába.213A könyvtári gyűjtemény gyarapodásában ez az év valóban kiemelkedő, hisz a szerzeményezést követő naptári évben, amikor a könyvek a leltárkönyvbe kerültek, feltűnően sok a magyarországi magyar nyelvű kiadvány.

Amint a számok mutatják, a gyűjtemény fejlődése nem mutat kiugrásokat. A gyarapodás kisebb jóindulattal kiegyensúlyozottnak mondható. Nagyobb és lényegesebb eltérés az állomány összetételében figyelhető meg. A romániai magyar könyvkiadás egyre csökkenő termékeit román nyelvű könyvekkel pótolták. A Kriterion vitathatatlan érdeme, hogy az egyre jobban szűkülő magyar könyvkiadást egyre színvonalasabban próbálta megoldani. Ennek köszönhető, hogy a világirodalom remekeinek nagy része magyar nyelven napvilágot láthatott azokban az időkben.

Ez a könyvtárak állományának színvonalát is növelte.

Az 1989-es váltást követően a múzeum életében új korszak következett. Megváltoztak a körülmények, a lehetőségek, a vezetés, az ideológia, és minden, ami több mit negyven évig meghatározó volt az intézmény életében. Gyűjteményeinek ez utáni alakulása már egy másik korszak története.

213 Enyedi Sándor 1990, 88-90. p.

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Bujdosóné Dani Erzsébet Magyar kulturális intézmények múltja és jövője a Székelyföldön (Pldal 120-127)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK