lum előtt térdelve, elmerülve elmélkedik. Mert könyve ez
P. König Kelemen: Hatszázéves ferences élet Szécsényben 1332—
1932. Vác, 1931. Kapisztrán-nyomda. 399 I. 8 P.
Aki egy ferences kolostor lelki és kultúrális tevékenységét meg akarja ismerni, olvassa el P. K. élvezetes könyvét. Tudományos alapon népszerűsít, lelkesít történelmet. Rendjének szeretetével írja meg a nagymúltú kolostor hőskorát, alapításának nehézségeit, küzdelmeit, a rombolás korszakát, mikor a török hódoltság idején a középkor 74 kolostora (1472 taggal) leapad 4-re.
Megdőlt tehát az a régi hit, hogy a török tűri a ferenceseket. Igen, tűrt néhányat az adófizető nép vigasztalására. Szépen leírja, mint újul meg a rend a török-világ hős ferencesei nyomán az 1716-i Celeberrimum Capitulum hatása alatt, mint veszik ki a részüket a szentéletű, tudós szécsényi páterek, Bede József, Nagy András, Kósa Benedek, stb. a Regnum Marianum újjáépítésének
munkájából. Színesen ecseteli a jozefinizmus lelket fagyasztó munkáját, a XIX. századi liberális szerzetesi életet, majd az örökifjú ferences lelkületnek megújhodását s a reformált szellemű ferenceseknek a világháború, a kommunizmus s az utána következő válságos időben a néppel való össze-forrását. Dr. Pataki Vidor külön tanulmányban méltatja és szép képekben mutatja be a gótikus templom művészi értékeit. P. König munkája nagy nyereséget jelent az egyháztörténeti monografia-írás terén.
Dr. Mihályi Ernő.
Dr. Balogh Arthur : A székely vallási é s iskolai önkormányzat.
Kolozsvár, 1932.
Balogh füzete a román megszállás okozta elnyomás ellen akarja védeni a székely népet kizárólag a békekötések és népszövetségi „jogalkotás" forrásaira támaszkodva. A jogász fejtegetései alaposak, bizonyítók. B. logikája kitűnő ; de mit használ ez a székelyeknek, mikor oly országba kényszerültek, ahol a hatalom nem törődik a joggal, a jognak pedig hatalma nincsen.
- rf—
Melichár Kálmán dr.: A zsinatok. Szent István Könyvek 98. Budapest, 1932. 164 I. Ara 3 50 P.
A kis könyv az Egyház életének egyik nagyjelentőségű tényezőjéről szól, A zsinatok nemcsak dogmatörténeti, egyházjogi szempontból fontosak, hanem sokszor egész szellemi áramlatokat zárnak le és indítanak meg, mint pl. a trienti zsinat.
A könyvét két részre oszthatjuk. — Az első, általános részben megtaláljuk a zsinatfogalom meghatározását, különböző fajainak (köz-, részszerű-, plenáris-, tartományi-, egyházmegyei zsinatok), püspökmegyei értekezletek és a püspöki konferencia ismertetését. Itt találjuk a zsinatok összehívására, idejére, menetére, joghatóságára és tagjaira vonatkozó tudnivalókat, röviden összefoglalva.
A második részben a Közzsinatok történetének ügyes áttekintését kapjuk, a niceai zsinattól a befejezetlen vatikániig. Az általános részben néhol világosabb is lehetett volna a fogalmazás, és nem tartjuk helyesnek az elfogadottabb általános zsinat kifejezés helyett a közzsinat kifejezést, és a részszerűt a helyi helyett. A naptárreform kissé hosszadalmas ismertetésétől eltekintve, a szerző biztos és szakavatott kézzel válogatta ki a zsinatról szóló hatalmas irodalomból a fontosat, és ad világos és tömör áttekintést anyagában.
Magyar Legendárium. Eredetiekből fordította : Tormay Cecilia. Kir, Magy. Egyetemi Nyomda 1932. 134 1.
A Szt. Imre-év méltó ajándékaként ifjúságunk lelki épülésére ajánlott Kis Magyar Legendárium, most a Könyvbarátok Szövetségének kiadásában az Egyetemi Nyomdánál, tartalmához méltó pompás külsőben ismét megjelent, a nagyközönség számára.
A Magyar Legendárium, a magyar kereszténységnek három legrégibb királylegendáját, Szt. Gellért életének nagyobbik legendáját és Szt. István király Intelmeit tartalmazza, Tormay Cecilia remek fordításában. A könyvet legszebben a fordító szavaival jellemezhetjük, és elmondhatjuk róla azt, amit saját előszaváról mond : „alázatos dereglye . . . mely a mai élet nyughatatlan, forrongó partjairól az Idő roppant folyója felett átsegít a túlsó partra, a Legendárium ájtatos, mély erdejébe, ahova . . . alig vetődött valaki is. A kilencszázéves napok és éjtszakák szent titkaiból jönnek felénk a király, az ő fia, és mögöttük jön a barát. Szent Márton szent Hegyén megjelenik az ősmonostor a pannon erdők között s az esztergomi parton az ősi egyház, kinyílik a régi veszprémi völgy. A beéli remeteség körül széthajlik a bakonyi rengeteg, és megmutatkozik Alba Regia márványbazilikája, a legendák pécsi egyháza s Pécsvárad ódon monostora. És napkeletnek, túl a vizeken, mint távol látomás, felkáprázik a marosmenti síkban Csanád fatornyos városa".
Valóban élet az írás, ezekben a legendákban, ha monostorházak ablakán keresztül látták is a névtelen szerzetesek „majd ezer év előtti élet, melyből érintetlenül kihallatszik a hang, a szó, az öröm, a sóhajtás. Amit ők leírtak
az örökbecsű erőforrása a magyar életnek és az emberiségnek. Nagy küldetése fenséges hitét, ősi ereje tiszta önérzetét és fennmaradása bizodalmát merítheti belőle az ő népük és áhítatot és intést meríthet az egész kereszténység".
Tormay Cecilia keveset ír, de ami a tollából kikerül klasszikus. Ilyen klasszikus szépségű ez a fordítás is, mely a legendaíró szerzetesek dicsőségét zengi, azoknak ihletettségével. Nincsen stílusában semmi erőltetettség, különc-ködés, egyszerű, szép, régi magyar nyelv, mely kitűnően simul tárgyához.
A szép munkát fametszetű képekkel Molnár C. Pál díszítette, művészien,, ha nem is találja el mindig azt a középkori hangulatot, amely a kódexek metszeteiről árad felénk.
h. r.
Szépirodalom.
Erich Przywara S. J.: Karmel. Geistliche Lieder. 151. 1. München, 1932.
Verlag J. Kösel u. Fr. Pustet. Ára félvászonkötésben 3'50 M.
Az ismert jezsuita filozófus e verskötetével új oldaláról mutatkozik be előttünk. A „Karmel" gondolatát, mely filozófiai művein is átvonul, most költői formában fejezi ki. Rövid, háromversszakos költeményeinek állandóan vissza-térő gondolata a lélek vágyódása és misztikus egyesülése az Istenséggel. Sokszor nagy mélységek felett szálldosnak a hihetetlen könnyedségű, dallamos vers-szakok, hogy azután ismét a legnagyobb, legfelségesebb titkokig emelkedjenek fel. Bár a legegyénibb érzéseit öntötte versbe a költő, mégis úgy érezzük, hogy a kor lelke árad költeményeiből és tör az Isten felé. Azt hisszük, hogy a szel-lemes filozófus misztikus istenes-verseinek e gvüjteménye barátai és tisztelői körében őszinte örömet fog kelteni.
Blaskó Mária: A csillagok leánya. Elbeszélés Szent Erzsébet élet-történetével. A Szent István Társulat kiadása. 243 1. Kötve 6 P.
A regényes elbeszélés az erdélyi szarmazású Gyula diák kalandos élet-történetének keretében voltakép Magyarországi Szent Erzsébet eletét adja.
Könnyed, élvezetes formában olvashatjuk a nagy szent csodás életkörülményeit születésétől kezdve haláláig.
Amint a Függelékben az írónő felsorolja a szereplő személyeket, meg-tudjuk, hogy az elbeszélésben nagyrészt történelmi szeméKekkel találkozunk és az eseményeket is történeti hűséggel iparkodik visszaadni. Ahol a történeti adat hiányos, ott veszi igénybe a költői képzelet munkáját.
Az elbeszélésben különösen szépek a Szent Erzsébet életéből vett ese-ményeknek hangulatos leírásai. Gyula diák lelki világának nemes átalakulása azonban nincs eléggé kifejtve. Az olvasó előtt nem domborodik ki az a lelki fejlődés, mely a szent asszony dicsőséges életének hatásaként elvezeti a magyar dalnokot az új éneknek, a szeretet dalának elzengésére. Úgy érezzük, hogy Gyula diák sorsa lélektanilag nem kapcsolódik szorosan Szent Erzsébet életéhez.
Az egész elbeszélést tekintve, az írónő értékes könyvvel gyarapította a Szent Erzsébet-irodalmat. Érdemes és Szent Erzsébet jubileumával
kapcsolat-ban aktuális olvasmány ez a képekkel díszített életrajz. Sp.
Kosáryné Réz Lola: Koldusok. Regény. A Szent István Társulat ki-adása. 217. I. Kötve 4 P.
Egy lelki gyötrelmeket élő asszony vergődését találjuk ebben a regény-ben. Jakubec Margitot, a flótás leányát elveszi a jómódú Saller József föld-birtokos, bár a férfi rokonai ellenzik ezt a házasságot. Az ifjú asszony a zene rajongója, az anyós azonban attól tartva, hogy a zongora elvonja Margitot a család gondozásától, eltiltja a zenétől. Az ifjú asszony teljesen családjának és gyermekeinek él, bér férjét az állomásfőnökné elhidegíti tőle. Viszont az ő nemes lelkét megkísérti a főnökék egy gyakori vendége. Az asszony azonban a kisvárosi léha környezetben a tornyosuló nehézségek között is megőrzi hű-ségét. Családjának gondozása, a szegények ügyének majdnem hősies felkaro-lása megvédi az asszonyt a lelki sivárságtól. Majd a hosszú lelki vívódások
>után kisleányának halála, visszatérése a zenéhez, majd a férjével való újabb megértés, kibékülése anyósával, végül egy buzgón végzett szentgyónás és szentáldozás teljes harmóniát teremt az asszony lelkében,
A regény szépen tükrözteti ennek a küszködő asszonynak lelki válsá-gát. Különös értéket ad a regénynek a lelkiség tiszta katolikus felfogása. Sok helyen egész költői lendülettel írja le az írónő a lelki vívódást, melyben mintegy az élehelen természet is résztvesz.
Érdemes ez a regény az átolvasásra, mert nemes élvezetet szerez
•olvasójának. j.p.
Irodalomtörténet.
Pintér Jenő Irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés. Negyedik kötet: A magyar irodalom a XVIII. században. Budapest, 1931. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiadása. 956 lap.
Toldy Ferenc nagy szellemi örökösének, Pintér Jenőnek legújabb könyve méltó része annak az elgondolásában és méreteiben egyaránt monumentális rendszerezésnek, amelyben a tudós szerző hiánytalan teljességben és egység-ben kívánja összefoglalni a magyar irodalomismeret óriási anyagát. Akik
„nemzetietlen" kornak, vagy a „hanyatlás" korának ismerték eddik a XVIII.
századot, méltán csodálkoznak e majdnem ezer lapra terjedő monografia láttára. Mert nemzetietlennek lehet-e mondani az olyan korszakot, amelyben csak fokozatos térhódítással érvényesül ugyan sok vonatkozásban a nemzeti-ség egyik legsajátosabb jegye, a magyar nyelv, de amelyben a szellemi élet minden megnyilvánulásán érezzük mégis a nemzeti öntudatot? És lehet-e hanyatlásról beszélni ott, ahol egy évszázados vérveszteségben elgyengült és megfogyatkozott nép a legmostohább létfeltételek között is oly kulturális erő-feszítésre képes, mint amekkoráról e könyv izgatóan érdekes fejezetei tanús-kodnak? A magyar szellemi élet színvonalának megítélésénél e század folya-mán igazságtalan eljárás volna mellőzni a hazai latinnyelvű, de magyar lélek-ről és kultúráról tanúskodó könyvírást. Pintér Jenő művében jelentőségéhez mérten érvényesül ez a szempont; a XVIII. században a latin nyelv nemzeti nyelv volt nálunk, nemzeti kultúra hordozója, de egyúttal az európai kultúra egyetemével való csereviszony biztosítéka is, mert latinnyelvű könyveink révén a külföld is állandóan tudomást vett rólunk. A magyarországi deák irodalom aranykorának alapvetése nélkül bajos volna a következő századnak nyelvé-ben is egészen nemzetivé fejlődött irodalmi kultúráját elképzelni.
Pintér Jenő könyvének egyik legnagyobb értéke tehát, szerény nézetem szerint, a tárgyalt kor latinnyelvű hazai irodalmának alapos feldolgozása és szerves beleillesztése a magyar irodalomtörténet színtézisébe. De a nagy mű egyéb részei is egyformán tükröztetik szerzőjük ismert tudós és írói erényeit.
A szigorú tervszerűséggel felépített tárgyalás alapjául a bevezető fejezetek szolgálnak; filmszerű elevenséggel vonulnak el szemünk előtt az európai és hazai történeti mozzanatok. Majd megismerkedünk a művelődés szerveinek állapotával, az iskolák, nyomdák, könyvkiadás, hírlapok, folyóiratok sorsával, a színészet és irodalmi társaságok küzdelmeivel, az irodalmi élet ízlés- és stílusirányaival. Míg a század első felében szűkkörű és szinte kimerült a magyar irodalom, a latin nyelv uralma túlnyomó, igazi szépirodalom alig van, a század második felében egyre javul a helyzet. A szépirodalom iránt állan-dóan érdeklődő és az írói törekvésekkel szemben megértő közönség száma lassan, de állandóan emelkedik. Uj műfajok társulnak a régiekhez; megjele-nik a nemesebb értelemben vett tragédia és vígjáték, a történelmi regény és a novella; fejlődik a dal, óda, elégia, bölcselő költemény. Megindul a nyelv-újítás, felfrissül a prózai és költői stílus, új eszmék, témák és motívumok kezdenek uralkodni. Megélénkül ez irodalmi élet, lelkes harc folyik a nem-zeti nyelvért, itt-ott az irodalmi vita hangja is felcsendül. íróink az antik, különösen a római, továbbá a francia, német sőt az olasz és angol irodalom remekein fejlesztik ízlésüket és gyakorolják formakészségüket; az úgynevezett magyarosok a régi magyar irodalmi hagyományokhoz kapcsolódnak szervesen.
A különböző ízlésirányokat követő írókat ugyanaz a nemes törekvés hevíti;
úgy érzik, hogy veszélybe jutott nemzetük fennmaradásáért küzdenek;
cselek-vésük egyik rugója a hazafias lelkesedés, másik az irodalmi érdeklődés fel-keltése. A barokk ízlés már a század első felében szinte észrevétlenül átmegy a rokokóba, majd egyre erősebben érvényesülnek preromantikus törekvések.
A vallásos szellem a francia felvilágosodás racionalista filozófiájának terje-désével és a nemzetiség eszméjének egyre hatalmasabb térfoglalásával szem-ben a század végén elgyengül, az irodalom szelleme profanizálódik. Az iro-dalmi haladás gátló mozzanatai között legfontosabb az iroiro-dalmi középpont és rendszeres szellemi programm hiánya.
A részletes tárgyalás során a szerző teljes és hű képet nyújt irányok-ról, műfajokról és írói egyéniségekről egyaránt. Műve heroikus teljesítmény;
értékes kincse a magyar irodalomtudománynak és jogos büszkesége lehet Pintér Jenőnek, a tudomány aszkétájának.
Dr. Bánhegyi Jób.
Johannes Mumbauer: Die deutsche Dichtung der neuesten Zeit, 1. kötet. Nagyoktáv, XII és 624 lap, 19 képtáblával. Freiburg i. Br., 1931.
Herder u. Co. Ára fűzve 12 M., vászonkötésben 16 M.
A modem német irodalomnak katolikus részről eddig még nem akadt történetírója. Annál nagyobb örömmel üdvözölhetjük most Mumbauert. aki két kötetre tervezeit művével végre pótolja e hiányt. A most megjelent vaskos 1. kötet a 90-es évek ú. n. „irodalmi forradalmától" az impresszionizmusig bezárólag tárgyalja a modern német irodalmat. Mimbauer nem akart tisztára tudományos irodalomtörténetet írni, inkább az volt a célja, hogy közérthető nyelven, menten minden akadémikus iránytól az olvasóközönség legszélesebb rétegeivel is megismertesse és megkedveltesse a legújabb német irodalmat.
Bár katolikus pap a szerző, mégsem akart ú. n. „katolikus irodalomtörténe-tet" írni; tárgyilagosan megbírál és elismer minden szépirodalmi irányt és művet, de mivel minden idegszálával a katolicizmusban gyökeredzik, értéke-léseiben nem tagadhatja meg világnézetét. Igyekszik helyrehozni az ú. n.
„pártatlan, előítéletnélküli irodalomtörténetírók" mulasztásait, akik egyszerűen elsikkasztották a katolikus írókat az irodalomból, vagy legjobb esetben — lényegesen leszállítva értéküket — epigonoknak minősítették őket. Ugyanígy jártak el egyes letagadhatatlanul katolikus irányokkal, pl az irodalmi barok-kal szemben is, melyet egyes „elfogulatlan irodalomtörténetírók" makacs következetességgel protestáns, északnémet jelenségnek igvekeztek elkönyvelni, tudatosan mtllőzve a sokkal jelentősebb dél-német, bajor-osztrák barokkölté-szetet. Mumbauer tehát teljesen az egyenjogúság és a tárgyilagosság elvei szerint járt el, amikor a katolikus íróknak, a katolikus értékeknek is méltó helyet biztosított az irodalmi fejlődés történetében. Akkor sem volt igazság-talan, amikor a nemkatolikus irodalmi körök álnagyságait megfosztotta amúgy is ingatag trónusuktól. Méltán írhatta tehát: „Das Helotenbewusstsein auf der einen und der Herrscherkastendünkel der andern Seite müssen einmal ein Ende haben."
Ami az anyag feldolgozását illeti, Mumbauer nem akar irodalom-történetet írni, megelégszik a tárgyilagos bemutatással. Módszerében az iro-dalom belső fejlődését követi és minden nagy egyéniséget lehetőleg a maga teljes egészében igyekszik bemutatni. A bőven közölt verses és prózai szemel-vények, a nagyobb elbeszélő művekről közölt beható tartalmi elemzések lehetővé teszik az olvasónak, hogy önálló ítéletet formálhasson a tárgyalt írókról és művekről. Szerintünk két tulajdonság teszi különösen értékessé Mumbauer művét: egyfelől a szerző mindent átfogó katolicizmusa, az a szent optimizmus, mellyel meglátja minden irodalmi értékben az isteni szépség sugarait s mely által rendületlenül bízik a német irodalom s egyben a német faj szebb, esz-ményibb jövendőjében, másfelől, az a bőkezűség, mellyel a szerző egész tudását rendelkezésére bocsátja az olvasónak minden formalisztikus merev-ség, erőltetettség nélkül. Külön köszönet illeti meg a Herder-céget, hogy e nagyszabású mű megjelenését a mai nehéz időkben nemes áldozatkészségé-vel lehetővé tette!
lg.
E. Jirgal: Die W i e d e r k e h r d e s W e l t k r i e g e s in der Literatur. (Kleine historische Monographien, 31. sz.) Kisoktáv, 260. 1. Wien—Leipzig, 1931 Reinhold-Verlag.
A világháború szörnyű emléke lidércnyomásként ülte meg hosszú éve-ken át az emberek lelkét. Akik a frontokról hazatértek, sokáig nem voltak hajlandók írásban is beszámolni élményeikről. Ez az állapot néhány elszige-telt kivéelszige-teltől eltekintve körülbelül 1928-ig tartott. Akkor azután megindult a háborús regények és drámák áradata. Rövid néhány év alatt oly sok és érték-ben annyira különböző háborús könyv jelent meg, hogy földolgozásuk erős munkát ró majd az egyes nemzetek irodalomtörténetíróira. Csak a németeknel többszáz ilyen munka jelent meg, egyik-másik minden eddigi könyvsikert meghaladó példányszámban, — Jirgal ügyes könyvecskéje eszmék szerint iparkodik számot adni a német háborús irodalomról, de itt-ott más nemzetek háborús irodalmából is merít. Találó, sokszor megrázó idezetekben elénk tárja a világháború belső képét (hazaszeretet, hősiesség, önfeláldozás, tábori élet, hadifogolysors, hitélet, erotika, fegyelem, humanitás, az otthonmaradtak élete stb.), természetesen csak olyan mértékben, amint az a szépirodalomban visszatükröződik. Jirgal iparkodik minden szempontból tárgyilagos lenni és ez legtöbbször sikerül is neki. Érdemét csak növeli az a tény, hogy könyvecskéje az első kísérlet a maga nemében. Kár azonban, hogy a fölemelő, az eszmé-nyi mozzanatok kiemelésére aránylag kevés gondot fordított, pedig forrásaiban
ezekhez is bőven találhatott volna anyagot. [g, V á r a d y Imre: Az olasz irodalom kis tükre. (Kincsestár 34, sz.) Kiadja
a Magyar Szemle Társaság. Budapest, 1931. 80 lap. Ara kartonköt. 1'— P, vászonköt. 1 "60 P.
A magyar közönség mindig érdeklődéssel fordult az olasz irodalom nagy értékei felé; ezt mutatja az olasz klasszikusoknak sok szép, művészi fordítása is. Azonban Radó Antalnak már 1896-ban megjelent kétkötetes iro-dalomtörténetén kívül nem volt összefoglaló képünk az olasz irodalomról.
Ennek a hiánynak pótlására vállalkozott Várady Imre kitűnően sikerült „Kis Tükré"-vel. Hét részre osztva tárgyalja az olasz irodalom fejlődését: a Dante előtti irodalomnak (I.), Dantenek, Petrarcanak és Bocaccionak (II.), a XV. szá-zadnak (III.), a XVI. szászá-zadnak (IV.), a hanyatlás korának (V.), a felvilágoso-dás, újklasszicizmus és romantika korának (VI.), valamint a XIX. század má-sodik felének ésalegújabb irodalomnak(VII.)szentel egy-egy fejezetet. Mint látjuk, Várady könyve felöleli az egész olasz irodalmat a legregibb időktől napjain-kig. Ennek 80 oldalon való megírása nem könnyű feladatot rótt az íróra. A szerző azonban derekasan megfeleli feladatának és ebben negy tárgyi isme-rete mellett, mely lehetővé tette számára a helyes anyagválasztást, legnagyobb érdeme van tömör és plasztikus stílusának. így nem száraz adathalmazt kapunk, hanem egy nagy nemzet gazdag irodalmának mindig lüktető, fejlődő élete
tárul elénk. £)r. Zoltán Veremund.
Négyesy László : K a z i n c z y pályája. Kazinczy halálának százados évfordulója alkalmából a művelt magyar közönség és a tanulóifjúság szá-mára közzéteszi a Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1931. 8-t.,171 1.
Nemcsak a kegyeletet, hanem nemzetnevelő gondolatot is szolgál a könyv, midőn halálának századik évfordulóján Kazinczyra, mint a nemzet életerejének halhatatlan képviselőjére irányítja a figyelmet, „kis keretbe szo-rítva a nagy tárgyat, a ma élő és serdülő nemzedék elé akarja tárni ezt a rejtélyt : hogyan kötelezhette örök hálára nemzetét, ebben az időben, egy vidéken élő, szerény vagyonú magyar nemes, aki se államférfi, se hadvezér, se egyházfejedelem, se alapító mecénás nem volt s aki mint iró jeles műve-ket alkotott ugyan, de nem rendkívülieműve-ket ? hogyan tehetett messzebbható szolgálatot a nemzetnek, mint bármely hatalmas kortársa, nagyobbat, mint Rákóczitól Széchenyiig bármely más magyar ember ?"
Nagy erők állottak e feladat szolgálatában. Dolgozott a könyvön a tudós irodalomtörténetíró, a finom érzékű esztétikus, a magyar írás egyik legna-gyobb művésze.
Négyesynek először is kiérett módszere érvényesül benne. Nem különíti el az életet a „mű"-től, hanem szervesen egybekapcsolja őket. Kazinczy tevé-kenységét lelkiségéből fejleszti ki, lelkiségének örökölt sajátságait pedig éle-tének körülményei és egyéb hatások alakítják. Az irodalom búvárlója szemét a pszichológus intuíciója is erősíti és a folyamat oly meggyőző világossággal áll előttünk, mintha máskép nem is történhetett volna. Természetesnek lát-szik, hogy ez az ember „új eszményt tűzzön a magyarság elé, a modern, művelt nc nzet eszményét. Irodalmi élet teremtésével, nyelvünk reformjával lehetővé tette korszerű szellemi fejlődésünket. Megifjította a nemzeti lelket öntudatban, ízlésben, lendületben, átsegítette egy hosszú, súlyos állapoton, a lét és nemlét válságán. Ezzel megnyitotta azoknak a nagyoknak sorát, akik az új Magyarországot megalapították". Ennek a tevékenységnek megrajzolá-sában is újra csak bámulnunk kell Négyesyt. „Kisded" könyvnek mondja művét és szinte úgy tűnik fel, mintha összefoglaló, egyszerű népszerűsítő munka lenne. Pedig lépten-nyomon új meg új megállapításokra bukkanunk, s az ismerős adatok, felfogások is hányszor nyernek új súlyt vagy válnak szabatosabbakká Négyesy megfogalmazásában ! Nagy anyagot tömörít össze e könyv, mégsem válik nehézkessé: Négyesynél nem egy síkban helyeződnek e! a gondolatok ; megvan, hogy úgy mondjam, a maguk hierarchiája ;
Négyesynek először is kiérett módszere érvényesül benne. Nem különíti el az életet a „mű"-től, hanem szervesen egybekapcsolja őket. Kazinczy tevé-kenységét lelkiségéből fejleszti ki, lelkiségének örökölt sajátságait pedig éle-tének körülményei és egyéb hatások alakítják. Az irodalom búvárlója szemét a pszichológus intuíciója is erősíti és a folyamat oly meggyőző világossággal áll előttünk, mintha máskép nem is történhetett volna. Természetesnek lát-szik, hogy ez az ember „új eszményt tűzzön a magyarság elé, a modern, művelt nc nzet eszményét. Irodalmi élet teremtésével, nyelvünk reformjával lehetővé tette korszerű szellemi fejlődésünket. Megifjította a nemzeti lelket öntudatban, ízlésben, lendületben, átsegítette egy hosszú, súlyos állapoton, a lét és nemlét válságán. Ezzel megnyitotta azoknak a nagyoknak sorát, akik az új Magyarországot megalapították". Ennek a tevékenységnek megrajzolá-sában is újra csak bámulnunk kell Négyesyt. „Kisded" könyvnek mondja művét és szinte úgy tűnik fel, mintha összefoglaló, egyszerű népszerűsítő munka lenne. Pedig lépten-nyomon új meg új megállapításokra bukkanunk, s az ismerős adatok, felfogások is hányszor nyernek új súlyt vagy válnak szabatosabbakká Négyesy megfogalmazásában ! Nagy anyagot tömörít össze e könyv, mégsem válik nehézkessé: Négyesynél nem egy síkban helyeződnek e! a gondolatok ; megvan, hogy úgy mondjam, a maguk hierarchiája ;