A késedelem és a kötelezettséggel ellentétes magatartás ipso facto nem teszi a szolgáltatást lehetetlenné, tehát, ha a

hitelező a szolgáltatástól el akar állni, úgy köteles az adósnak a teljesítésre méltányos póthatáridőt szabni és annak letelte Titán állhat csak el a szolgáltatástól érdekmúlása alapján.

Ha a hitelező érdeke megkívánja, hogy az

állapot-fenntar-"tás, vagy visszaállítás feltétlenül egy meghatározott időpontra, vagy időközre essék, úgy módjában áll fix határidőt szabni, amikor is ép úgy, mint a kereskedelmi ügylet esetén, úgy a kése-delem, mint a kötelezettséggel ellentétes magatartás következ-tében — mely a nemleges kötelem különleges természeténél fogva lényegében szintén a késedelem formájában jelentkezik — a kötelem automatikusan lehetetlenül, és ha a hitelező mégis ragaszkodik a teljesítéshez, úgy ő köteles azonnal nyilatkozatot

intézni az adóshoz, melyben közli, hogy a szolgáltatást nem te-kinti lehetetlennek, hanem éppen ellenkezőleg annak teljesítésé-lhez ragaszkodik. Dr. Weltner Andor.

3*

Kifogásolt követelések sorsa az 0 . H. E. előtti eljárásban,.

A 3890/1932. M. E. számú rendelet tudvalevőleg mélyreható változásokat idézett elő a kényszeregyességi eljárás struktúrá-jában, amennyiben az eljárás súlypontját az eddigi bíróság előtti tárgyalások lehetőségének lényeges csökkentésével a hitelezői autonómiák ügykörébe utalta. Mint a legtöbb novelláris rende-leti reform, ez is anélkül hoz be mélyreható változásokat, hogy az ezek által előállott és előállható helyzetek mindegyikére megfelelő útmutatást adott volna, így bizonyos hézagok állanak fenn, melyeket a kialakult gyakorlat sem tud minden esetben . megnyugtató módon kitölteni. Különös figyelmet érdemel ezen esetek közül a kifogásolt követelések elbírálása, illetőleg, hogy mily új helyzetet teremtett e tekintetben a Ke. rendelet fenti . módosítása.

Tudvalevőleg a Ke. rendelet 45. és 68. §-a szabályozzák a . hitelező bejelentett követeléseinek kifogásolását, egyfelől a va- • gyonfelügyelő, másfelől az adós vagy bármely „érdekelt" részé -ről. A Ke. rendelet bizonyos bifurkációt állít fel a kifogásolások hatálya tekintetében, amennyiben ezek: 1. A bejelentett köve-telés járulékaként jelentkező szavazati jogra, továbbá 2. magára a követelés fennállására vagy lejárt voltára is vonatkozhatnak.

A z előbbi gyakorlati jelentősége az egyesség létrejötte, vagy létre nem jöttének megállapításában rejlik, amennyiben egy ki-fogásolt szavazat figyelembe nem vétele folytán az egész egyes-ség felborulhat. A z utóbbi gyakorlati jelentőegyes-sége a kényszer-egyességet jóváhagyó végzés, illetve táblás kimutatás alapján való végrehajtás lehetőségének szempontjából' jön figyelembe, amennyiben kifogásolt követelés alapján 'kielégítési végrehaj-tás nem rendelhető el, legfeljebb a Ke. rendelet 93, §-a szerint biztosítási. Ilyenkor a hitelező a követelés fennállásának bírói megállapítása iránt indíthat . legfeljebb keresetet a Pp. 130.

§-ában meghatározott kellékek fennforgása nélkül, Hogy ily esetben, mire ezen per jogerősen bevégződik, mi lesz a kényszer-adós megmaradt vagyonából, az már más kérdés. Kifogásolás esetén, továbbá ha kényszerfelszámolás rendeltetett el, a fel-számolást intéző szerv, vagy személy sem fizeti ki a hitelezőre jutó hányadot és ennek biztosítását is csak akkor eszközli, ha azt a bíróság a követelés fennállásának valószínűsítése esetén elrendeli. A Ke. rendelet értelmében (68. §i. 4. bek.) alaptalan ki-fogások előterjesztése esetén a bírónak megfelelő megtorló esz-közök állnak rendelkezésére. A bírónak igen, de vájjon, hogy állunk az 0 . H. E.-val, ahol most az eljárás legfontosabb szaka bonyolódik le? Ezen kérdés feltevésével jutottunk el tulajdon-képpen fejtegetéseink lényegéhez.

Tudjuk jól, a Ke. rendelet 32. §-a is megállapítja, hogy az 0 . H. E. nem hatóság és joga így tulajdonképpen nem ter-jeszkedhetne ki sem tényállások, sem pedig követelések

fennál-

133-lásának vagy fenn nem ál133-lásának közhitelességgel való megál-lapítására. Különösen oly esetekben, amikor ezen megállapítá-sokhoz rendkívül fontos érdekek és jogi 'hatások fűződnek Mégis az által, hogy az eljárás, sőt az eljárásnak súlypontja maga a tárgyalás az 0 . H. E. előtt folyik, nincs másutt alkalom és le-hetőség a Ke. rendelet 68. §-ában írt bíróság előtti kifogásolási

•eljárás lefolytatására, annak ellenére, hogy a 68, §. kifejezetten nincs hatályon kívül helyezve, amint hogy a Ke. rendelet több, hatályon kívül nem helyezett rendelkezése mozog légüres térben a 3890/1932. számú M. E. rendelet óta), pl. az adós felfedező esküje, Ke. rendelet 77. §.).

A bíróság a kifogásokra az egyességet jóváhagyó végzés-ben kiterjeszkedett, amikor is az előtte lefolyt eljárás eredmé-nyét és az egyes kifogásolt követelésekre vonatkozó ténymeg-állapításait a jóváhagyó végzésbe felvette, sőt bizonyos fokig, talán a Pp. 270. §-ának analógiájára indokolást is adott az egyes követelések figyelembevétele vagy figyelembevételének mellő-' zése esetén. Ma azonban kénytelen az 0 . H, E. ténymegállapí-tásait elfogadni, nemcsak a szavazatok figyelembevétele terén, ahol az O. H. E. a kifogásolt követeléseknek is megadja a sza-vazati jogot a Ke. rendelet 29. §-a szerint, hanem a kifogásolt követelések fennállása vagy lejárt volta tekintetében sem bírál-hatja hivatalból felül az O. H. E. esetleges ténymegállapításait.

Legfeljebb kérelemre bocsátkozbatik bele a bíró a szavazati jog megadása tekintetében az O. H. E. ténymegállapításainak felül-vizsgálásába, és pedig a Ke. 34. §-a alapján, mely véleményünk . szerint nem ad taxativ felsorolást, hanem inkább túl széleskörű

észrevételezési lehetőséget a létrejött magánegyesség ellen.

Amint fentebb láttuk, rendkívül fontos jogi hatások fűződ-nek a Ke. rendelet által előírt kifogásolási eljárás lefolytatásá-hoz, melyet quasi felszámolási tárgyalásnak is nevezhetünk a

•csődtörvény hasonló intézményének analógiájára. A kényszer-. egyességi bíró azonban kifogásolások nélkül a 17kényszer-. §-ban írt nyo-mozó jogánál fogva, mely az officialitás elvének uralmát dombo-rítja ki a Ke. eljárás folyamán, megállapíthatja egyes követelé-- s ek fenn nem állását, mig az 0 . H. E. de lege lata ezt még kikövetelé--

ki-fogásolások esetén sem teheti meg. Meszlényi Kommentárja sze-rint ennek a hiánynak némi korerktivumát lehetne megkon-struálni, ha a gyakorlat a Ke. rendelet 18. §-át, mely szerint a bíró az egyességi eljárás folyamán alakszerű tárgyalás nélkül is . meghallgatásokat foganatosíthat, ebben az irányban fejlesztené

tovább. Ez azonban esetleg az O. H. E. előtti eljárás, illetve a jóváhagyó végzés meghozatalának elhúzódására vezethet, holott -a 3890/1932. M. E. számú rendelet épen az eljárás gyorsítását

• célozza. Egyébként a Ke. rendelet 18. §-a a rendelet második fejezetében foglaltatik, mely a bíróság előtti eljárás általános .- szabályait tartalmazza és így nehezen terjeszthető ki az 0 . H.

. E. előtti eljárásra.

M á r a 3890/1932. M . E. számú rendelet előtt, amikor még"

az egyességek nagy része a bíróság előtt jött létre, is érezhető volt a rendeletnek fent vázolt hiánya, fokozottabb mértékben á l l ez azonban a mostani helyzetre, amikor mégis az 0 . H. E.

kénytelen a kifogásolt követelések fennállása vagy lejárta te-kintetében bírói funkciót gyakorolni. Amennyire helyes volt elvileg a hitelezői autonómia szerepét a kényszeregyességi e l j á -rásban kidomborítani, annyira érezzük, hogy a rendelet e ponton hiányos és talán akaratlanul utal oly kérdéseket a hitelvédő <

szerv elbírálása körébe, amelyeket talán nem is szándékolt.

Dr. Gárdonyi István.