JOGALKOTÁS
U) jogszabályok
Külföldi áruforgalomból származó fizetések lebonyolítása. ( A MNB. 172., 180. és 181. számú körlevele.)
A svájci-magyar, belga-magyar, olasz-magyar, s francia-magyar fizetési forgalomban 1935. december l!l-én az üzleti órák kezdetétől számítva és ezt követően Magyarországon elvámolt áruk ellenérté-kének kiegyenlítésére szolgáló devizaösszegek kiutalása alkalmával a hivatalos árfolyamon számított pengöellenértéken felül 41% felár fizetendő. Ezt a felárat kell megfizetni a MNB. által 1935. december-10-ig bezárólag kiutalt, de ténylegesen le nem hívott összegek után is, kiviéve, ha az árut 1935. december 10-ig ¡bezárólag Magyarorszá-gon elvámolták.
Azt, hogy a kiutalásra kerülő ősszeg az új, vagy a régi felárral számolandó el, a MNB. Importdevizacsoportja állapítja meg és jegyzi fel a kiutaló levélre. A z 1935. december ;ll-e előtt kiadott kiutaló-leveleket a MNB. csak akkor fogadja el likvidálás végett, ha az.
importdevizacsoport 1935. december 11-én, vagy ezt követően a ki-utaló levélre vezetett záradékban igazolja, hogy a kiutalt tétel után mekkora felár íjár.
1935. december 4-től kezdve a Kompenzációs Iroda 38% felár-felvételére jogosító igazolványt fog kiállítani azoknak az exportőrök-nek, kik 1934. december 4-én, vágy ezt követően a következő devi-zákat szolgáltatják he:
svájci frankot a MNB.-nak a Schweizensche National Banknál vezetett „Sammelcontó" jelzésű számlája javára,
belga frankot a MNB.-nak az Office de Compensation Belgo-Luxembourgeoisnál vezetett „Compte des Echanges Commerciaux"
jelzésű, illetve „Compte Suspens D " jelzésű számlái javára,
francia frankot a MNB.-nak az Office de Compensation de l a . Chambre de Commerce de Parisnál vezetett „Compte des Règle-ments Commerciaux" és „Compte Marchandises Contingentées" jel-zésű számlái, továbbá a Crédit Lyonnais, a Société Générale és a Banque Nationale Française du Commerce Extérieur párisi intéze-teknél vezetett „Sous-Compte C " jelzésű számlái javára.
38% felár jár az 1935. december 4-én, vagy ezt követően be-szolgáltatott deviza {valuta) után akkor is, ha a Kompenzációs Iroda-, által annakidején kiadoitt igazolvány a 38%-tól eltérő kompenzációs kedvezményről szól.
• 1935. december 4-.töl kezdve, 'hacsak az Importdevizacsoport más felárat nem ír elő (gyarmatáru és más hasonló konstrukciók), az-ímportőrök 53%-ot kötelesek fizetni' oly államok valutájának (devizá-jának) kiutalása alkalmával, mely államokkal a fizetési forgalmat szabályozó klíring, vagy kompenzációs megállapodásunk nincs. Ilyen, ú. n. konvertibilis devizák: az angol font, az északamerikai dollár, a holland forint, a svéd, norvég és dán korona, a zloty, a peseta. Ezt a felárat kell ¡befizetni az 1935. december 3-ig bezárólag kiutalt, de ténylegesen még le nem hívott összegek után is, kivéve, ha az át-utalásnak az idevágó rendelkezések szerint még az 1935. évi decem-ber 4-e előtt érvényben ivolt régi feláron kell megtörténnie.
Azt, hogy a kiutalásra kerülő összeg, az új, vagy a régi felárral' számolandó el, az Importdevizacsoport állapítja meg és jegyzi fel a
•kiutaló levélre. 1935. december 4-e előtt kiadott kiutaló leveleket a ¡MNB. csak akkor fogadja el likvidálás végett, ha az Importdeviza-csoport 1935. december 4-én, vagy ezt követően a kiutaló
levélre-mmmi
43
vezetett záradékban igazolja, hogy a kiutalt tétel után mekkora, felár ijár.
1935. december 4-től kezdve a kompenzációs iroda 50% felár felvételére jogosító 'felárigazolványt fog kiállítani azon exportőrök számára, akik 1935. december 4-én, vagy azt követően konvertibilis-devizát (valutát) szolgáltatnak be a MNB, számlája javára. Ez a ren-delkezés az addicionális exportengedélyek alapján nyersanyaghányad, és kötelező hányad címén történő beszolgáltatásokra is vonatkozik-Felárigazolvány csak abban az esetben állítható ki, ha az MNB. a be-szolgáltatott összeget már megvette. Az 1935. december 4-én, vagy ezt követően beszolgáltatott ilyen értékek után akkor is 50% felár-jár, ha a kompenzációs iroda által annakidején kiadott igazolvány 50%-tói eltérő kompenzációs kedvezményről szól.
A MNB. a devizabeszolgáltatást azzal a nappal tekinti meg-történtnek, amely nappal (értékeléssel) a beszolgáltatott összeg à be-érkező jóváírási értesítés szerint a bank külföldi levelezőjénél veze-tett számláján jóváiratott, Valuta-beszolgáltatás esetében a MNB.-hoz való leszállítás napja az irányadó.
Az áruforgalom keretén kívül az 1935. évi december 4-én, vagy ezt követően beszolgáltatott, illetve kiutalt alább felsorolt devizák, (valután) után a Bank 50%-os beszolgáltatási felárt fog kifizetni és 53%-os kiutalási felárt fog beszedni:
Amsterdam — holland forint, Bruxelles — Belga,
Koppenhága-— dán korona, London Koppenhága-— angol font, New-York Koppenhága-— dollár, Osló Koppenhága-— norvég korona, Paris — francia frank, Stockholm — svéd korona, Varsó — zloty és Zürich — svájci frank.
Ezt az 53% kiutalási felárat az 1935. december hó 3-ig bezáró-lag kiadott engedélyek alapján a december 3-án délelőtt 11 óra és az ezt követő napokon lehívásra keTÜlő ily devizák (valuták) után is kell fizetni.
Az itt fel nem sorolt devizák (valuták) mind a beszolgáltatás,, mind a kiutalás alkalmával a jelenleg érivényben levő „exporttámo-gatási járulék" mértékével azonos felárral kerülnek elszámolásra.
Olyan devizák (valuták) után, melyek ezidöszerint exporttámogatási' járulék nélkül számoltatnak el, felár neim jár.
A román fizetési forgalomban az importált áruk ellenértékének 40%-a 1935. november 26. óta a MNB. előzetes engedélye nélkül is lefizethető a Román Nemzeti Banknak a Magyar Általános Hitel-banknál és a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál vezetett számlái javára. Amennyiben a számlázás pengőben történt, a pengőben szám-lázott összeg 40%-át kell fizetni. A z importőr köteles — amennyiben:
ez még nem történt — a lefizetéssel egyidejűleg a vonatkozó deviza-igényléseket e pénzintézetek valamelyikéhez benyújtani, mely igény-léséket ezek a Magyar Külkereskedelmi Kompenzációs Irodához.
haladéktalanul továbbítanak. (178. sz. körlevél.)
A magyar-olasz áruforgalomból származó fizetések lebonyolítása.
(a M. N. B. 175. számú körlevele).
1935. november 19-től kezdve a magyar-olasz áruforgalomból származó fizetések a magánkompenzációs árurendszer keretében tör-ténik. Az államközi megállapodás értelmében három jegyzékben so-rolták fel a kivitelre és behozatalra kijelölt árucikkeket.
Al., Bl. és Cl/ csoportba sorozták a magyar importcikkeket,, A2„ B2. és C2. csoportba pedig a magyar exportárukat.
Az A l . jegyzékben olaj és olajos áruk, pamut, gyapjú, nemez,, selyem, kenderáruk, fényképészeti és egyéb vegyi cikkek; az A2..
jegyzékben ló, hús- és zsírneműek, gabona- és takarmányfélék, elek-tromos cikkek és vegyiszerek vannak felsorolva. Ezek az ú. n. kom—
penzációs bankok részére kiadott keretengedély korlátai között kom-penzációs engedély nélkül kiszállíthatók, illetve behozhatok.
A B l . jegyzékben dísznövények és virágok, üveg- és porcellán-áruk, autók és autóalkatrészek, motorkerékpárok és alkatrészei, ani-lináruk és aluminium, a B2. jegyzékben magyar gazdasági termékek, acéláruk, mezőgazdasági gépek, ¡bútorok, női konfekcióáruk vannak felvéve, melyek ellenértékének egymással való kompenzálásához a Magyar Nemzeti Bank, illetve az lstituto Nazionali per i Cambi con l'Estero előzetes engedélye szükséges, de történhetik bizonyos áruk ellenértékének elszámolása a M. N. B.-nak az lstituto ,,G" számlá-ján is. -E liraösszegek után a M. N. B. kompenzációs kedvezményt nem folyósít. A „ G " számlára az olasz importőr részéről a magyar importőr javára befizetett lira'összeg pengőellenértékét a M. N. B.
csak akkor és olyan mértékiben fogja a magyar exportőrnek folyósí-tani, amikor és amilyen mértékben a beszolgáltatott liraösszegeket olasz áruk magyar importőrjei igénybeveszik. A magyar importőrrel való elszámolás az érdekelt magyar importőr által történt igénybe-vétel napján érvényben levő hivatalos pénzárfolyamon fog történni.
A C l . jegyzékbe tartoznak a korai főzelékek, rizs, déli- és szá-rított gyümölcsök; a C2. jegyzékbe szarvasmarha, burgonya, szárnya-sok. Ezek az áruk a MagyaT Árucsereforgalmi Intézet közbenjötté-vel kompenzálhatok.
Az Olaszországba ° exportált magyar áruk liraellenértékének 30%-a a M. N. B.-nak az Istitutonál vezetett „B" számlájára fize-tendő be. A M. N. B. az így beszolgáltatott liraösszegek pengöellen-értékét a vonatkozó jóváírás beérkeztét követő napon hivatalos ár-folyamon ifogja elszámolni. A magánkompenzációs ügyletek tehát oly módon kötendők, hogy az Olaszországból Magyarországba irányuló import csak az Olaszországba exportált áru vételárának 70%-a ere-jéig létesüljön.
Általában véve a kompenzációs árak a 'klíring-árfolyamból és az árképződlés szabályai szerint kifejlődő felárakból fognak kiala-kulni. A z A . és B. csoportokban a feláriképződés korlátozva nincs, a C. csoportban m á r a Magyar Árucsereforgalmi Intézet Rt. irányítja az áralakulást.
A Magyar Nemzeti Bank 1935. november 30-án kelt hirdetménye.
(B. K. 274. sz.)
A 4490/1935. M . E. sz. rendelet értelmében, aki a magyar ha,tó-ság által kiállított útlevéllel külföldre utazik és visszatérve az ország-határt átlépi, köteles a kiutazás alkalmával kapott Ellenőrző lapot az az útlevél ellenőrzését végző közegnek megfelelően kitöltve átadni.
A hirdetmény szerint a Bank mindazokat a magyar útlevéllel utazó személyeket, akiknek részére Olaszországban való tartózkodás céljára liraösszegeket vagy lírára szóló utalványt (ú. n. „szálloda-bont") utal, illetve szolgáltat ki, az alábbi feltételek mellett egy izben mentesíteni fogja az Ellenőrző lap kitöltése és átadása alól.
A mentesség elnyeréséhez szükséges, hogy az utas a magyar határon történő ki- és belépés időpontjai között — az oda- és vissza-utazáshoz szükséges időtől eltekintve — kizárólag Olaszország terü-letén tartózkodjék; szükséges továbbá, hogy a visszautazás alkalmá-val a határ átlépése a Magyar Nemzeti Bank által esetről-esetre megállapított, az utasnak átadott „Mentesítő lap"-ban feltüntetett határidőn belül megtörténjék. Ha az utas e feltételek bármelyikét nem teljesíti, úgy a mentességet nem nyeri el és ennélfogva tartozik a visszautazás alkalmával „Ellenőrző lap"-ot kiállítani és átadni.
• A mentesítő lap az abban megjelölt útlevéllel utazó összes sze-mélyeket mentesíti az ellenőrző lap kitöltése és átadása alól.
45-A magyar-osztrák áruforgalomból származó fizetések szabályo-zásáról szóló, 1932. december 18-án kelt megállapodás módosítása-tárgyában 1935. november 27-én hatályba lépett 60.931/5—1935. K. Ü.
M. számú hirdetménye.
Annak következtében, hogy Magyarország Ausztriába való ex-portja hosszabb idő óta csökkent, míg Ausztriának Magyarországba való exportja emelkedett, az M. N. B.-nál vezetett schillingszámlára befizetett összegek nagy része megfelelő s chili ingösszeg hiányában nem volt transzferálható. Abból a célból, hogy a magyar-osztrák klíringben előállott pengőegyenleg megszűnjék és az. árucsere terén a kereskedelmi szerződésiben megállapított 100 : 150 arány helyre-állíttassék, osztrák viszonylatban felárak bevezetése látszott szük-ségesnek.
Ennélfogva a MNB. 1935. november 27-től kezdve a klíringben teljesítendő befizetéseknél, valamint a schillingösszegeknek klíringen kiviili kiutalásánál 13% felárt (kompenzációs térítést) szed. Ha a ma-gyar adós olyan tartozásra teljesít befizetést, amely tartozás- nem pengővalutára, vagy nem kizáróan pengővalutára szól és a befizetett összeg 13% felárral növelt tartozási összeg fizetésére nem elegendő, úgy a MNB. jogosult arra, hogy a fizetési schillingtartozásra eső össze-géből 11.5%-ot, mint felárat, levonásba hozzon és csak a fennmaradó összeget számolja klíringben. Ebben az esetben az osztrák hitelezőnek fennmarad az a joga, hogy a magyar üzletféltől pótfizetést követelhes-sen. Ez a 11.5% megfelel a levonás után kliríngszámlára bevétele-zendő összeg 13%-ának.
Amennyiben a magyar adós olyan tartozásra teljesít fizetést, mely kizárólag pengőre szól, úgy csák az adásvételi szerződésben megállapított pengőösszeget kell befizetnie, tehát külön felárat nem
fizet, azonban a befizetett pengőösszegből a MNB. 11.5% felárt szá-mol el, az ezenfelüli összeget pedig kliríngszámlára vételezi be. A z osztrák hitelező tehát a magyar adós által befizetett pengőösszeg' 88.5%-át kapja meg hivatalos árfolyamon számított schillingben és
így a .13% felárat végeredményben ö viseli.
A MNiB. az ily módon befolyó összegekből azoknak, akik 1935.
november 27-től kezdve akár kliríngben, akár kliringen kívül schil-lingösszeget beszolgáltatnak, a kifizetett, illetőleg beszolgáltatott összegek után 10% felárat fizet, azonban a két kormány megállapo-dása következtében az Ausztriába menő búza- és lisztszállításokkal kapcsolatos kifizetéseknél a magyar exportőr felárban nem részesül, ha az adásvételi szerződés 1935. november 26-ig bezárólag jött létre.
A magyar hitelező a pengőben eladott áru ellenértéke után felárat nem kap.
A MNB. a pengőről vezetett kliringszámlán 1935. november-26-iki üzleti zárlatkor fennállott egyenlegből 5.75%-ot kitevő össze-get zárolt és ezt az összeössze-get a kliringszámláról végvérvényesen át-könyveli. Ennek folytán az Osztrák Nemzeti Bank mindazokat a ki-fizetési megbízásokat, melyek neiki a MNB. nála 1935. évi november 26-ig bezáróan teljesített pengő/befizetések alapján adott, s eddig a napig nem teljesítettek, az MNB-t ól kapott felhívás értelmében 5.75'
%-kal csökkentett összegben fogja teljesíteni. A m i azt jelenti, 'hogy az 1935. november 26. előtt teljesített pengőbefizetések felára fele-részét az osztrák exportőr viseli.
További fizetés a magyar adóstól nem követelhető és az osztrák hitelezőnek harmadik személlyel szemben sincsen bármilyen igénye az elszenvedett veszteség pótlására.
Az 1935. november 27-töI kezdődően a MNB. az áruforgalom keretén kívül eső schillingbeszolgáltátásók és kiutalások után is a devizánál, épp úgy, mint á valutánál, egységesen 10, illetve 13% fel-árat fog folyósítani,' illetve "beszedni. A 13% felfel-árat tehát az 1935.
november 25. előtt kiadott engedélyek alapján lehívásra kerülő schil-Jingtételek után is meg kell fizetni.
A Magyar Királyság és a Német Birodalom között a magyar-német áruforgalomból származó iizetések tárgyában ideiglenesen már 1935. december 5.-étől alkalmazást nyert megállapodás.
A z eddigi klíringrendszer helyébe a devizakompenzáció rend-szere lép, mely a következő szabályok ezerint történik:
A Németországba szállító magyar 'exportőr e célra külön rend--szeresített ,,E" jelű lifaszínű tanúsítványon a Magyar Nemzeti
Bankkal szembea visszavonhatatlanul kötelezettséget vállal arra, hogy az áruszállításhói eredő márkakiövetelést legkésőbb az üzlet-kötés feltételeiben megállapított esedékesség időpontjában a lebonyo-lító bankok (Angol-Magyar Bank, Magyar Altalános Hitelbank, Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, Magyar-Olasz Bank, Pesti Hazai Első Takarékpénztár, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank) vala-melyike útján magyar-német devizakompenzációban el fogja adni és a kiviteli tanúsítványokon kötelező nyilatkozatot tesz, hogy az áru-szállításiból eredő márkakövetelésének eladására valamely lebonyo-lító banknak „limitálás" nélküli eladási megbízást ad.
A magyar exportőr kötetes német vevőjénél rendelkezni, hogy a számla szerinti márka-értéket a Deutsche Verrechnungkassenál az exportőr által megnevezett lebonyolító bank számlájára fizesse le, a kedvezményezett (eladó vagy az eladó által jogosított) megnevezése mellett. A lebonyolító bankoknak ugyanis a D. V.-nál számláik Van-nak. A német vevő a fentiek szerint tehát minden körülmények kö-zött fizetni tartozik, illetve a magyar exportőr oly megállapodást köteles létesíteni a német vevővel, hogy a vevő részéről bármely követelés beszámítása kizárt legyen. Ha a magyar exportőr pengőben
• számlázott, akkor a német vevő rendszerint az esedékesség napját megelőző napon Budapesten jegyzett vételi (alacsonyabb) felárral csökkentett pengőösszegnek a 100 P = 73.42 RM. árfolyamon kiszá-mított márkaösszeget fogja befizetni, kivéve, ha a felek kifejezetten abban állapodnak meg, hogy az átszámításnál a számla keltének nap-ján jegyzett véteLi (alacsonyabb) felárat kell számításba venni. A fe-lek egymásközt való elszámolása tehát csak e kétféle módon történ-hetik. Ha nem pengőben vagy márkában, hanem más pénzértékben számláz a 'magyar exportőr, úgy az átszámítás márkára az utolsó berlini hivatalos középárfolyamon történik. Az áruforgalommal kap-csolatos költség (fuvardíj, jutalék, vám, biztosítás stb.), valamint »a szabadalmi és licenc díjak ugyanígy számoltatnak el.
A német áru magyar importőrjének 1935. december 5-től 'kezdő-dően devizakiutalásra irányuló igénylés helyett valamely pénzintézet útján mánkavásárlási engedélyre irányuló igényét kell benyújtania az e célra rendszeresített nyomtatványok felhasználásával, E szabá-lyok vonatkoznak a fentebb részletezett mellékköltségből keletkezett német követelésékre is. Kivételt képez a magyar szállítmányok szá-razföldi és tengeri német tranzit fuvardíja. Ilyen összegeket az eddigi eljárás szerint kell a Magyar Nemzeti Banktól igényelni. Ha a ki-adott vásárlási engedélyeket nem az engedélyezett teljes összeg ere-jéig veszik igénybe, úgy az engedély birtokosának az engedélyen nyilatkozni kell arra nézve, hogy az igénybe nem vett összegre vásár-lási jogát kívánja-e még későbbi időpontban gyakorolni.
A lebonyolító bankok kötelesek a D. V.-nál vezetett számlá-jukra befolyt tételekre a ¡kedvezményezett magyar exportőr által adott eladási megbízásokat é .megbízás vételétől, a vásárlási enge-dély alapján az importőrök által adott vételi megbízásokat pedig a vételi megbízás vételétől számított 24 órán 'belül leszámolni. A le-bonyolító 'bankok a napi kompenzációban engedélyt kapnak saját
•u III 1.1,111 ^ m m m m m r ^ m m m m t m ^ m m m m m m ^ m ^ m ^ ^ ^ ^ ^ m ^ 47
vételi és eladási megbízásaik kiegyenlítésére, egymásközt is. A napi összes kompenzáció er.edményeképen fennmaradó vételi vagy eladási többlet mikénti rendezéséről az M. N. B. intézkedik. Amennyiben
•a M. N. B. a napi összes kompenzáció eredményekép fennmaradó vételi vagy eladási többletet nem egyenlíti ki, úgy a rendezetlen megbízások mikénti elosztása (repartitio) iránt a magyar-német de-vizakompenzáciöban történik intézkedés.
A lebonyolító ¡bankok megbízóikkal a hivatalos pénz-, illetve -áruárfolyam alapján tartoznak elszámolni. A hivatalos árfolyamon
számított pengőellenértéken felül a márkakövetélést eladó félnek (ex-portőr) a kompenzáció napján jegyzett vételi (alacsonyabb) felárat kell tértiteni, a márkakövetelést vevő téltől (importőr) pedig a kom-penzáció napján jegyzett eladási (magasabb) felárat kell beszedni.
Felmerülhet itt az a kérdés, hogyha az adós az importőr lak-helyének valutájában kiállított váltót adott (pl. 100 RM.), vájjon az importőr a R M . hivatalos árfolyamán felül felárat is követelhet-e?
A külföldi valutában kifejezett váltóösszeg ¡jellege attól füg-gően, hogy effektivitás kikötve nincsen vagy kiköttetett-e, jelenthet 1. számolási értéket, 2. .jelenthet pedig természetben való teljesítést, illetve oly mérvű teljesítést, amelyből a természetben való teljesítés
•eszközölhető. 100 R M . effektív kikötés nélkül számolási értéket je-lent, melynek átszámítási kulcsa a K. T. 326., illetve a 4500/1931. I.
M. számú rendelet értelmében a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett hivatalos árfolyam.
A z effektivitás kikötése, .mely a váltóösszeg természetben való
•szolgáltatását jelenti, többet követel az adóstól, mert nem számolási értéket jelent, hanem természetben való teljesítést, illetve olyan ősz-szeg szolgáltatását, mely ösősz-szegből a hitelező '(váltóbirtokos) a váltó-összeget külön kiadás nélkül beszerezheti, mintha csak a szolgáltatás az adós részéről valóságos német bankjegyben történt volna..
Már pedig az ilyen valóságos német bankjegy beszerzése csak oly módon történhetik a hitelező külön károsodása nélkül, ha az adós a hivatalos árfolyamon felül szolgáltatja azt a felárát is, mely a hivatalos árfolyamban 'kifejezett ellenértékkel együtt jelenti csak azt a vételárat, melyért az effektív márka megvásárolható.
Nézetem szerint tehát az idegen valutáiban kifejezett váltóösz-szeg az effektivitás megjelölése nélkül magában véve a lejáratkor való hivatalos árfolyamon felül felpénzzel történő fizetési kötele-zettséget még nem jelenti, míg az effektív összegben megjelölt külföldi valuta ennek természetéből tolyóan árfolyamot és felárat jelent.
A z 1934. április l.-e előtt esedékes német áruszállításból eredő ú. n. „régi követelések" elszámolása és a Németországba behozott tranzit-áruk és az áruforgalom keretén kívül eső fizetések (utazás, gyógykezelés, tanulmányi út, támogatás, illetmények, nyugdíjak stb.) igénylési, engedélyezési és folyósítási rendje ugyanúgy történik, mint eddig. Az utóbbi csoportra kiutalt márkaösszegek az M. N. B.-nál történő lehívás napját megelőző hétköznapon jegyzett eladási (maga-sabb) felárral számolandók el a M. N. B.-nál1.
Amennyiben fennáll a lehetőség arra, hogy egy magyar és egy német szerződő fél kölcsönös áruügylet alapján közvetlenül és külön
számoljon el, különösen oly árukra nézve, amelyéknek biztosított ¡érté-kesítésére súly helyeztetik, ily elszámolást a két ország illetékes
he-lyei kölcsönös egyetértéssel engedélyezhetnek.
A z 'átmeneti intézkedések tekintetében a Magyar Nemzeti Bank azokat az exportőröket, akik 1935.. évi december 'hó 4-ig bezárólag
¡már.kabeszoilgáltatási kötelezettséget vállaltak, mentesíti beszolgálta-tást kötelezettségük alól, ha a javukra befizetésre kerülő
márka-•összegeket valamely lebonyolító bank útján a magyar-német deviza-kompenzáció ¡keretében éíadlj'ák. A z ily követeilésekkel rendelkező
exportőrök kötelesek német vevőiknél intézkedni, hogy az áru márka-ellenértékét az általuk megjelölt valamelyik lebonyolító bank számlá-jára fizessék le a D, V.-nál.
Ha a Németországba kiszállított á r u ellenértéke 1935. december 4-ig bezárólag a M. N. B.-nak a D. V.-nál vezetett számláján az ex-portőr javára lefizetésre került és az exex-portőr erre a tételre a Magyar-Külkereskedelmi Kompenzációs Irodától kompenzációs kedvezmény felvételére jogosító igazolványt kapott, az igazolványt a M. K. K. I.
érvényesíteni fogja, s ennek alapján a 'kompenzációs kedvezmény a kompenzációs bankok egyikénél felvehető.
A z előbb említett időpontig még be nem szolgáltatott márka-összegek a lebonyolító bankok egyike útján a magyar-német deviza-kompenzációban értékesítendők a deviza-kompenzációban kialakult felár alkalmazásával. A devizakompenzációban nem értékesíthető azoknak a magyar áruknak jnárkaellenértéke, mely áruk ellenértékét a D. V.
átmenetileg még 1935. december 4. után is a M. N. B. számláin fog bevételezni. A z M. K. K. I. által érvényesített kompenzációs kedvez-mény felvételére jogosító igazolványok a kompenzációs «bankok által még a kompenzációs költségszámla terhére beváltandók.
Ha a magyar importőr a korábban kiutalt márkaösszegeket 1935.
december 4-én d. e. «14 óráig bezárólag nem hívta le, a kiutaló levél hatályát veszti és azt az M. N. B. Bankosztálya Importdevizacsoport-jánál ¡be kell szolgáltatni.
A z «áruforgalom keretén kívül eső fizetésekre 1935. december 4-ig bezárólag engedélyezett, de e napot követöleg lehívott márka-összegek a M. N. B.-nál történt lehívás napját megelőző köznapon jegyzett eladási (magasabb) felárral fognak elszámoltatni.
A szabadságvesztés büntetésre elitéltek vagy az egyéb letartózta-tottak részére polgári ügyben elrendelt kézbesítések szabályozása tárgyában kibocsátott 36.842/1935. 1. M. és B. M. sz. rendelet (B. K.
277. sz.)
A fogságban levő személy részére kézbesítést a letartóztatási in-tézet (javító-nevelő-inin-tézet) igazgatójának (vezetőjének) közreműkö-désével kell teljesíteni. Ha perfelvételi határnapra szóló idézést kéz-besítenek a fogságban levőnek, úgy a letartóztatási intézet igazgatója öt a perfelvételi határnapon való meg nem «jelenés jogkövetkezmé-nyeire (Pp. 439—440. §.) ¡és arra figyeilmeztetni köteles, hogy az ügy-nek vitelével ügyvédet, vagy amennyiben a törvény megengedi, más meghatalmazottat (Pp. 95. §.) bízhat meg, továbbá, hogy amennyiben a gyámhatóság részére gondnokot rendel ki (1877; X X . t.-c. 28. §.
e) pont) és az ügy, amire a kézbesítés vonatkozik, vagyonkezeléssel kapcsolatos (1877: XX. t.-c. 87. §. 2. «bek.), helyette a kirendelt gond-nok is eljárhat. A letartóztatási intézet igazgatója a fogságban levő nyilatkozatát jegyzőkönyvbe foglalja és a perbíróságnak megküldi.
Nyilvánvaló, hogy csak a fenti figyelmeztetésekre adott érdemi válaszok veendők jegyzőkönyvbe. Hogy azonban a bíróság e jegyző-könyvet miiként intézi el, arra nézve a rendelet nem a d útmutatást.
Irányulhat a rendelet alkotóinak szándéka arra, ihogy az ügyvédet vagy m«ás 'meghatalmazottat vagy gondnokot a biróság értesítse a períelvételi napról, ennek azonban gyakorlati jelentősége nincs, mert kérdéses, hogy az ügyvéd vagy más meghatalmazott vállalja-e a meg-bízást, de az ennek részére kézbesítendő keresetpéldány sem áll rendelkezésre, ekképen a megbízott vagy gondnok a per tárgyáról nem értesül. Viszont a fogságban levőnek van módja «arra, hogy a per vitelével ügyvédet vagy más meghatalmazottat bízzon meg és azt megfelelően informálja. Azonban lehet, hogy a jegyzőkönyv megkül-désének csupán az a célja, hogy a «bíróság meggyőződést szerezzen arról, hogy a peresített fogságban levő a «rendelet értelmében figyel-meztetve lett.
p p n i w "
49 Ha az egy évnél hosszabb szabadságbüntetésre elítélt részére a gyámhatóság gondnokot még nem rendelt k i (1877: X X . t.-c. 28. §.
e) pont) és gondnok kirendelése a kézbesítés következtében szüksé-ges, a letartóztatási intézet igazgatója erről gondnok kirendelése cél-jából az illetékes gyámhatóságot (1877. évi XX. t.-c. 198. §.) közvet-lenül értesíti és egyúttal a gyámhatósággal közli a szabadságbünte-tést kiszabó bűntető határozat számát, keltét, a szabadságvesztés büntetés tartamát, a büntetés megkezdésének idejét és hátralévő tar-tamát, valamint azt a polgári ügyet, amelynek következtében a gond-nok kirendelése szükséges. A gyámhatóság, ha gondgond-nokot rendel ki, erről a büntető bíróságot, a fogságban levőt, a letartóztatási intézet igazgatóját és a polgári bíróságot értesíti.
A rendelet hói az „elítélt vagy egyébként letartóztatott", hol a
„letartóztatott" kifejezést használja, de a szöveg értelméből az követ-kezik, hogy minden esetben „elítélt vagy egyéb letartóztatott" értendő.
A rendelet hatálybaléptének időpontját nem jelöli meg.
A cégtulajdonos vagy cégtag halála esetében a jogutódnak a cégjegyzékbe bejegyzése tárgyában való, 1936. február 1. napján ha-tályba lépő 31.555/1935. I. M. sz, rendelet. ,(B. K. 282. sz.)
A kereskedelmi cég tulajdonosának vagy a cég tagjának halála esetében a cégbíróság a jogutódlásnak a cégjegyzékbe bejegyzését csak jogerős hagyatékátadó végzés, a jogutódlást megállapító egyéb bírói határozat vagy örökösödési (hagyományi) bizonyítvány alapján rendeli el.
A földbirtok helyesebb megosztását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920. évi X X X V . t.-c. végrehajtásához szükséges részletes sza-bályok tárgyában 60.000/1921. F. M. sz. alatt kiadott rendelet módo-sításáról szóló, 1935. december 14-én hatályba lépett 36.276/1935. I.
M. számú rendelet. (B. K. 285. sz.)
A 60.000/1921. F. M. sz. rendelet 230. §-a alapján ingatlanok forgalmának közvetítésére kapott engedély nem jogosítja fel az enge-délyest arra, hogy az adásvételi ügylet megkötéséről szerződési ok-iratot készítsen, vagy a telekkönyvi hatósághoz .vagy más hatósághoz beadványt szerkesszen. E rendelettel ellenkező egyéb rendelkezések hatályukat vesztik.
A budapesti kir, ítélőtábla társadalombiztosítási jogegységi ta-nácsának 7. számú határozata, (B. K. 264. sz.)
A munkaadónak az 1927. évi XXI. t.-c. 169. §-ában meghatáro-zott megtérítési kötelezettsége szempontjából „hatóság által elren-delt óvórendszabályok" alatt az olyan óvórendszabályokat kell ér-teni, amiket az erre illetékes hatóság az OTI kérelmére vagy enélkül akár általában, akár különösen rendelt el. Az OTI által alkotott óvórendszabályokat „hatóság által elrendelteknek" tekinteni nem lehet.
A z indokolás lényege az, hogy az OTI általános vonatkozásban hatóságnak vagy legalább is hatósági színezetű intézménynek tekint-hető, azonban az 1927. évi XXI. t.-c. 167. §-áfoan az intézetet már ki-fejezetten szembeállította a munkásvédelmi rendszabályok alkotására illetékes más hatóságokkal. Ebből pedig az következik, hogy a 169.
§-ban, ahol csak a „hatóság által elrendelt óvórendszabályokról téte-tik említés, a „hatóság" kifejezés alatt nem az intézet is, hanem csak e §-ban említett egyéb hatóságokat értették.
Készpénztörlesztéssel és könyvadósságvállalással való teher-rendezésnek 20 kat. holdnál nem nagyobb területű védett birtokra kiterjesztése tárgyában kiadott, 1935. november hó 20. napján hatályba lépett 2800/1935. M. E. számú rendelet. (B. K. 273. sz.)
4
A