Japán bemutatkozása az 1873-as bécsi világkiállításon

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar M (Pldal 88-94)

után felállt új japán kormány elfogadta a meghívást a bécsi világkiállítás résztvevıi közé, az újonnan létrejött nemzetállamot költségeket nem kímélve a legreprezentatívabb módon kívánta kormánya bemutatni. A japánoknak alapvetı érdeke volt, hogy virágzó gazdasági kapcsolatokat hozzanak létre a nyugati nagyhatalmakkal, és a leginkább eladhatónak ítélt kézmővestermékeket, mőipari cikkeket helyezték elıtérbe. A kiállításra az ország egész területérıl győjtöttek anyagot, régi és kortárs darabokat egyaránt, és az összegyőjtött tárgyakból Tokióban egy „próbakiállítást” állítottak fel. 211 Ennek a kiállításnak a megnyitásától kezdıdött Japán modern múzeumtörténete, melyet már a nyugatról átvett diszciplinák határoztak meg, többek között a tárgyak rendszerezése, osztályokba sorolása, mely a bécsi világkiállításon még nehézséget okozott a japánoknak.212

1873 tavaszán a gazdag bemutató anyaga, melynek összeállításáért és finanszírozásáért a japán kormány felelt, Triesztbe érkezett Szano Cunetami, a kiállítás felelısének kíséretében. A kiállítással érkezett több mint hetven fıs delegáció nagy feltőnést keltett Bécsben, csakúgy mint a japán pavilon épülete és berendezései. A lila drapériával bevont termeket a mennyezetrıl függı hatalmas színes papírlámpások világították meg, a kiállítás bejáratánál pedig a nagojai kastély jól ismert éke, az aranyozott „delfin” tetıdísz kapott helyet. Elkészítették papírmaséból a 15 méteres kamakurai Buddha szobor mását is, hogy felhívják a figyelmet a japán papír kiváló minıségére. A kiállítás Japán gazdasági potenciálját volt hivatott érzékeltetni, a természeti kincsek, az ipari termékek, gépek, eszközök jelentıs szerepet kaptak, de a

211 Herbert Fux: Japan auf der Weltausstellung in Wien 1873, Ausstellungskatalog, MAK, Wien, 1973

212 NHK et. al. ed. 2005-nen Nihon Kokusai-hakurankai kasiai kinen-ten. Seiki no saiten bankoku hakurankai no bijutsu. Pari, Uiin, Shikago bampaku ni miru tousai no meihin (A 2005-ben Aichiban megrendezett Világkiállítás emlékére rendezett kiállítás és katalógus, Keleti tárgyak a Nyugati Világkiállításokon: 1855-1900), Tokió, Tokyo National Museum, 2004

fıszerepet az iparmővészeti és kézmőves termékek töltötték be, melyek a japán kultúra egyediségét is képviselték. Az egyik legfigyelemfelkeltıbb a textil és ruházati termékek bemutatója volt, fıként a selyem iránt érdeklıdött a közönség. A bronztárgyak, a bambusztárgyak, a lakkok, a teknıchéj faragványok és a cloisonné, kerámia kapott jelentıs teret a bemutatón. A pavilonon kívül berendeztek egy japán kertet is, tóval, híddal és vízeséssel. A kert és a benne elhelyezett szentélymodell egy japáni utazás érzetét keltette. Maga Ferenc József is felkereste a japán pavilont és sétát tett a kertben. A japánok legyezıket árusítottak, ezek hamarosan a kiállítás szimbólumává váltak. Közel 200 japán terméket jutalmaztak díjakkal és érmekkel, sokszor azonban a termékek egzotikumát értékelték. A japán pavilon és a kiállítás komoly sajtóvisszhangot kapott, különösen a kiváló és egyedi ízlésrıl, fejlett kézmővességrıl, a tárgyak kivitelezésének technikai tökélyérıl számoltak be.213

Karl von Scherzer, az 1869-es osztrák-magyar keleti expedíció vezetıje még 1869-ben megbízást kapott a bécsi iparmővészeti múzeumtól, hogy útja során győjtsön számukra anyagot vagy legalábbbis fotográfiákat. Úgy vélték, hogy a japán iparmővészeti remekek színezése, formavilága, díszítményeinek rendszere nemcsak a legkidolgozottabb luxusterméken, de a mindennapi használati tárgyakon is megmutatkozik, s ennek a fejlett kultúrának és mőiparnak a bemutatása feltétlenül a modern iparmővészeti múzeum feladatai közé tartozik. Scherzer ennek megfelelıen bronztárgyakat, lakkokat, vázákat és festményeket vásárolt a múzeum részére, de a neki ajándékba adott mőtárgyak is a múzeumba kerültek.214

213 Herbert Fux: Japan auf der Weltaustellung Wien 1873. Austellungskatalog des Österreichischen Museums für Angewandte Kunst, Wien, 1973

214 Peter Pantzer: Japonisme in Austria or: Art knows no Boundaries, in: Verborgene Impressionen, Japonismus in Vienna 1870-1930, Austellung katalog, Peter Pantzer, Johannes Wieninger eds, MAK, Wien, 1990, pp. 23-43.

A bécsi iparmővészeti múzeum programját annak megalapításakor Rudolf von Eitelberger elvei alapján határozták meg.215 Ázsia, Japán és Kína mővészete már a múzeum létrejöttekor része volt a győjtési programnak, különösen a kerámia tárgyak kiválóságát hangsúlyozták. A múzeum elsı jelentıs japán kollekciója a Monarchia kelet-ázsiai expedíciójáról származott, fıként Karl Scherzer győjteményezésébıl. Az expedícióból összesen 66 tétel került a múzeum győjteményébe, ebbıl 19 volt japán.

Késıbb ezen tárgyak egy része visszakerült Scherzerhez, s csupán néhány nagymérető váza, edény és két kard maradt a győjteményben.216

Az 1873-as bécsi világkiállításról vásárlások és ajándékozások révén mintegy ötven tárgy került a múzeum győjteményébe, fıként lakkok és kerámia tárgyak. Sokkal jelentısebb hozadéka volt a világkiállításnak a keleti mőgyőjtés vonatkozásában a bécsi Keleti Múzeum (Orientalisches Museum) megalapítása.217 A múzeum létrehozásának célja a Kelet és Ausztria közti kereskedelem elısegítése volt és az a győjtemény szolgált alapjául amit a „Circle oriental” elnevezéső társaság vásárolt a bécsi világkiállításon (maga a társaság kifejezetten a világkiállításra szervezıdött). A japán győjtemény gyarapítása elsısorban két meghatározó személyiségnek köszönhetı: Arthur von Scala (a Monarchia keleti expedíciójában a textilipar felmérésével megbízott szakértı), aki végül a keleti múzeum alapító igazgatója lett, valamint Heinrich von Siebold, aki a japán küldöttség tagjaként vett részt a bécsi világkiállítás munkálataiban. A keleti múzeumot 1886-ban Kereskedelmi Múzeummá nevezték át (Österreichisches Handelsmuseum).

215 Victor Griessmaier: Hundert Jahre Österreichisches Museum für Angewandte Kunst, in: 100 Jahre Österreichisches Museum für Angewandte Kunst, Wien, 1964

Kunst und Industrie, Die Anfänge des Museums für Angewandte Kunst, Wien, 2000

216 Peter Pantzer: Japonisme in Austria or: Art knows no Boundaries, in: Verborgene Impressionen, Japonismus in Vienna 1870-1930, Austellung katalog, Peter Pantzer, Johannes Wieninger eds, MAK, Wien, 1990, pp. 23-43.

217 Franz Seraph Griesmayr: Das österreichische Handelsmuseum 1874-1918, Wien, 1968

Scala annak ellenére, hogy nem volt múzeumi szakember fıként a bécsi világkiállítás anyagára alapozva néhány év alatt jelentıs győjteményt álított össze. A bécsi iparmővészeti múzeum „irigykedve” tekintett az egyre bıvülı kollekcióra. 1879-ben a Keleti Múzeum már a bécsi tızsde schottenringi épületébe költözött és az elsı emeleti kiállítóterekben változatos kollekciót mutattak be, mely mintha az 1873-as világkiállítás keleti győjteményeinek kisebb léptékő mása lenne. 1884-ben rendezték meg a Keleti Múzeumban a keleti kerámia kiállítást (Orientalisch Keramische Ausstellung), mely több mint 2700 keleti kerámiát mutatott be bécsi magángyőjteményekbıl. A magángyőjtemények ez esetben fıként arisztokrata győjteményeket jelentettek, mint például a Liechtensteinek győjteményét, tehát a 18. századi, chinoiserie divatot tükrözı kollekciók is láthatóvá váltak.218

Miután a keleti múzeumot 1895-ben átnevezték kereskedelmi múzeummá és áthelyezték a Festetich palotába a Berggasséra, Scala távozott igazgatói posztjáról, majd 1897-ben kinevezték a bécsi Iparmővészeti Múzeum élére. Scalának meghatározó szerepe volt a múzeum kelet-ázsiai győjteményének kialakításában, gyarapításában, kiállítások szervezésében és a keleti mővészet bevonásába a mővészeti oktatásba. Az 1901-ben megrendezett Hokuszai kiállítás, mely a mővész elsı tematikus európai bemutatása volt, különösen nagy sikert aratott.219

Heinrich von Siebold diplomáciai szolgálatot teljesített Japánban és jelentıs győjteményeket állított össze – részben családi kapcsolatai révén, 1872-ben egy mőkereskedı lányát vette feleségül. Siebold igyekezett összetartozó tárgycsoportokat, sorozatokat győjteni és együtt tartani ezeket. Ilyenek voltak többek közt érem, etnográfiai

218 Johannes Wieninger: Japan in Vienna – Japanese art in the Viennese collections and exhibitions around 1900, in: in: Verborgene Impressionen, Japonismus in Vienna 1870-1930, Austellung katalog, Peter Pantzer, Johannes Wieninger eds, MAK, Wien, 1990, pp. 43-47.

219 Ibidem

tematikájú vagy kultikus tárgyakat felölelı kollekciói. 1884-ben győjteményeinek egy részét a Keleti Múzeumban helyezte el. Győjteményeinek legnagyobb részét, több mint 5000 tárgyat a bécsi Természetrajzi Múzeum néprajzi osztályának ajándékozta 1889-ben, a múzeum megnyitásakor (1876-ban Ferenc József császár rendelte el a különbözı császári kabinetek, többek közt az ásványi, növénytani, és néprajzi kabinetek egyesítését, ide került II. Ferdinánd ambrasi győjteményének egy része is),220 ma ez a győjtemény teszi ki az 1928-ban önnállóvá vált Néprajzi Múzeum japán győjteményének a felét.

Scala 1905-ben elérte, hogy a Kereskedelmi Múzeum (a korábbi Keleti Múzeum) anyaga felosztásra kerüljön a nagy állami múzeumok között. A nagy részben Siebold által győjtött kollekció mintegy 10 000 darabja az Iparmővészeti Múzeumhoz (MAK), másik, valamivel nagyobb hányada pedig a (késıbbi) Néprajzi Múzeumba jutott.221

220 Christa Riedl-Dorn: Das Haus der Wunder, Zur Geschichte des Naturhistorischen Museums in Wien, Holzhausen, Wien, 1998

221 Herbert Fux: Japan im Österreichischen Museum für angewandte Kunst – ein historischer Rückblick 1864-1974, in: Japanforschung in Österreich, Wien, 1976, pp. 143-210.

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar M (Pldal 88-94)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK