• Nem Talált Eredményt

Informatika a védelmi szférában

Vizsgálatom célja elsősorban az informatika rendvédelemmel összefüggésben történő meghatározása. Ez a meghatározás szűkíti a területet, de a szűkítést lépésekben hajtom végre, így a valamennyi területre kiterjedő elemzést követően nem egyből a rendvédelmi területre fókuszálok, hanem először a teljes védelmi szférát vizsgálom. Ennek része a katonai védelmi terület, annak nemzetközi és hazai vonatkozásai. A rendvédelem nagyon sok esetben katonai alkalmazásokat vesz át, azokat – a számára szükséges módosításokat követően – integrálja rendszeréhez. A katonai megoldásokat, annak egyes elemeit, részeit a rendvédelemi terület szinte valamennyi szervezete tudja alkalmazni, úgy a rendőrség, mint a büntetés-végrehajtás és a katasztrófavédelmi szervezet is. Ugyanakkor fontos kö-rülmény, hogy a rendvédelemnek jelentősen eltérő területei is vannak, így az informatika elméletének és gyakorlatának alkalmazása – a hasonlóság mellett – jelentősen eltérő is lehet. A katonai területen az informatika meghatározásával több publikációjában foglal-kozik Munk Sándor. Az informatikai támogatás alapjai [23 pp. 178-189] publikációban az informatika és az információtechnológia kifejezéseket egymás szinonimájaként említi.

Az informatika alapfogalmainál megemlíti az informatikát, az informatikai eszközt, az

38 Rendészeti Szakgimnázium bűnügyi informatikai ismeretek gyakorlati tantárgy

39 Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Büntetés-végrehajtási Tanszék büntetés-vég-rehajtási informatika tantárgy

40 A kriminálinformatika a kriminalisztika tudományterületet támogató szakinformatika. A kriminalisztika egyes területei pedig túlmutatnak a rendvédelmi szervek keretein.

informatikai szolgáltatást, az informatikai erőforrást és az informatikai rendszert is. Elem-zésének nagyon fontos felismerése az egyes szakterületek folyamatos konvergenciája, majd integrációja. Különösen igaz ez a távközlési terület vonatkozásában. A távközlés eszközeiben és szolgáltatásaiban egyre inkább teret nyert a digitális technika, ennek kö-vetkeztében egyes eszközök mind a számítástechnikai, mind a távközlési tevékenysége-ket támogatják, legtöbb esetben egy és ugyanazon hálózaton, vagy különböző hálózatokat összekapcsolva, integrálva. A gyakorlatban, az elnevezésekben azonban – a technika fej-lődéséhez képest - lassabban történtek a változások, így informatikán még napjainkban is sok esetben csak a számítástechnikát értik. Ezt erősíti az is, hogy az egyes szakterületek elnevezései sem minden esetben követik konzekvensen a változásokat. Ezt támasztja alá, hogy a szervezeti egységek, szakterületek elnevezései sem minden esetben logikusak, sok olyan esetben is használatban van a híradó elnevezés, amikor az nem feltétlenül indokolt.

Az elnevezés természetesen használható, hiszen az egyes területek – elsősorban techno-lógiai - konvergenciája mellett is értelmezhető önállóan a híradó tevékenység. Van olyan eset, ahol bár egy szervezetben, de mellérendelt, vagy összevont szerkezetű az elnevezés, pl. híradó és informatikai, informatikai és kommunikációs vagy infokommunikációs. A NATO értelmezésében – a publikáció keletkezése idején (2005-ben) – a C3 rendszerek41 altípusai alkotják az információfeldolgozást és információtovábbítást támogató rendsze-reket, sőt ebbe a kategóriába tartoznak a különböző érzékelő, riasztási, navigációs és azo-nosítási rendszerek is. A látszólag különböző rendszerek együttes kezelésének oka, az, hogy valamennyi rendszer azonos hálózatot használ, ezzel megalapozva a hálózatköz-pontú műveleteket. Munk Sándor szintén a NATO és az Egyesült Államok hadseregének akkori doktrínái alapján ismerteti az informatika-alkalmazás és az informatikai támogatás fogalmát. „Az informatika-alkalmazás és az informatikai támogatás, mint tevékenység-rendszerek, szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A szolgáltatások igénybevételére irá-nyuló tevékenységekhez ugyanis a szolgáltatások feltételeit közvetlenül vagy közvetve biztosító tevékenységek szükségesek. A támogatás alapvető modelljében szereplő támo-gató–támogatás–támogatott összetevők közül az informatika-alkalmazás tevékenységei alapvetően a támogatotthoz, az informatikai támogatás tevékenységei pedig alapvetően a támogatóhoz kapcsolódnak.” Munk később (2007) könyvében [24] is ismertette a katonai informatikai alapfogalmakat, majd egy 2009-ben publikált cikkében [25 p. 338.] – rész-ben korábbi saját kutatásaira támaszkodva – az informatika fogalmát az alábbiak szerint

41 C3 jelentése: Consultation, Command and Control

határozza meg: „az informatika a tudomány és technika azon területe, amely az informá-ciók keletkezésének, kezelésének és felhasználásának elméletével, gyakorlati megvalósí-tásával és eszközrendszerével foglalkozik”. Ugyanitt megjelenik az informatika-alkalma-zás és az informatikai támogatás fogalma is, utóbbit a szerző az alábbiak szerint foglalja össze: „az informatikai támogatás főbb összetevői közé az informatikai fejlesztés (beszer-zés), az informatikai üzemeltetés (működtetés) és felügyelet, az informatikai védelem, valamint az informatikai felkészítés tartoznak”. Szintén ebben a cikkben tárgyalja a szak-informatikákon belül a katonai informatika fogalmát, amely a hadseregekben, katonai szervezetekben történő informatika alkalmazás. Több ilyen – egymástól elkülönülő – szakinformatikát is említ – részben hasonlóan az 1.4 alfejezetben ismertetettekhez - pl.:

jogi informatika, államigazgatási informatika, térinformatika, stb. A felsorolásban meg-jelenik a kriminálinformatika kifejezés is, de konkrétan a rendvédelmi (esetleg rendé-szeti) informatika nem kerül felsorolásra. Fentiek közül vannak olyan területek, amelyek ma már általánosan használtak, vagy alapjait képezik más szakinformatikák egyes meg-oldásainak. Kiemelten ilyen pl. a térinformatika, amely nagyon sok más szakinformati-kának nyújt megoldásokat, így pl. a katonai informatiszakinformati-kának is, de az államigazgatási in-formatikának – amelyet ma már közigazgatásinak nevezünk – is. Megállapítható tehát, hogy az egyes szakinformatikák nem egymástól éles határral elkülöníthető területeket al-kotnak, hanem egymással kölcsönhatásban, egymás eredményeire alapozva együttmű-ködnek. Munk egy következő cikkében [26 p. 343.] a katonai informatika alapelveit rend-szerezi a Magyar Honvédségre vonatkozóan. Megállapítja, hogy „a kormányzati, állam-igazgatási informatika – átfogó dokumentumokban nem hangsúlyozott – alapelvei csak kismértékben vannak hatással a magyar katonai informatika alapelveire. Ez a hatás első-sorban a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási jellegű feladatain, az ezekkel kapcso-latos elvárásokhoz kapcsolódóan érvényesül”, továbbá, hogy „a katonai műveletek és a katonai vezetés alapelvei már közvetlenebb hatást gyakorolnak a katonai informatika alapelveire”. A honvédségnek nemzetközi szövetségi kötelezettségeiből adódóan elsősor-ban a NATO szabályzataihoz, rendszereihez kellett igazítania a saját szabályzóit és az informatikai környezet kialakítását. A katonai informatikai alapelvek – amelyeket a NATO híradó és informatikai rendszerekre vonatkozó alapelveknek nevez42 – akkor a NATO kiadás előtt álló doktrínájában kerültek meghatározásra. Ezek közül a legfonto-sabbak az interoperabilitás43, az információ gazdálkodás, a rugalmasság, az informatikai

42 Communication and Information Systems – Kommunikációs és Információs Rendszerek 43 különböző rendszerek együttműködési képessége

védelem, az időbeliség, az információ megosztás, az adatvédelem, a reagáló képesség és a kapacitások. A Magyar Honvédség Informatikai Stratégiájában megjelenik a minden-kori kormányzati informatikai stratégiával történő együttműködés, valamint a közigazga-tási célú fejlesztések tárcaközi egyeztetésének szükségessége. Mindezek mellett a katonai és a válságkezelési feladatok területén az Európai Unióval és a NATO-val történő együtt-működést határozza meg. Minezekből megállapítható, hogy a Magyarországon kormány-zati felügyelettel működő szervezetek informatikai rendszereinek tervezése, kialakítása, működtetése során a közigazgatás területén a kormányzati, tárcaközi együttműködés szükséges, míg a szervezet alaptevékenységét támogató informatikai rendszerek esetében az együttműködő szervezetekkel – akár hazai kormányzati, közigazgatási szervezetekről, akár nemzetközi szövetségi, vagy egyéb együttműködési kötelezettségből következő kap-csolatról van szó - történő interoperabilitás kialakítása célszerű.