Az I. hágai békekonferencia - 1899

A kényes kérdések konkretizálásával és a széleskörű társadalmi támogatottság hatására nőtt az államok hajlandósága a konferencián való részvételre¹⁰⁵, így végül 1899. május 18.

104 Vö: Kempf, Beatrix, Bertha von Suttner, 1964 és World Encyclopedia of Peace (szerk.: Linus Pauling, Ervin László, Jong Youl Yoo), Oxford, Pergamon Press, 1986

105 Több országban jelentős eredménnyel zárult aláírásgyűjtést is szerveztek a fegyverzetcsökkentés és a döntőbíráskodás támogatása érdekében

51 és július 29. között sor került a minden addiginál nagyobb nemzetközi részvétellel megtartott első hágai békekonferenciára, melyen 29 ország 108 küldöttel képviseltette magát. Az európai nagyhatalmak mellett Mexikó, Japán, Sziám és Dél-Afrika is elküldte képviselőit. Ugyanakkor – hogy ezzel is elősegítsék a konferencia eredményességét – a Vatikán, illetve a búrok küldötteit nem hívták meg. ¹⁰⁶

Végül is az első, 1899-es hágai békekonferencia eredményei még nem foglalták magukba a háborús konfliktusok megakadályozását, a ’jus ad bellum’ szankcionálását. A konferencia eredeti és fő célja a legkényesebb kérdés, a fegyverzetcsökkentésről való megállapodás volt, amelyről azonban konkrét egyezmény nem született, csupán annyi történt, hogy együttes felhívásban hangsúlyozták a kérdés fontosságát. Ugyanakkor élénk viták alakultak ki a másik fő kérdés, a nemzetközi döntőbíróság felállítása és hatásköre körül. A bíróság hatékonyságát igénybevételének konkrét szabályozása és súlyos konfliktusok esetén kötelező igénybe vétele biztosította volna. A kötelező jelleget az orosz delegáció első lépésben több kisebb horderejű államközi kérdés esetében kívánta előírni, de amikor a konferencia elé terjesztette jogi tanácsadója, Martens által kidolgozott vonatkozó javaslatát, azt a németek határozott tiltakozására nem fogadták el. Végül sikerült egy olyan egyezményt elfogadni, amely – állandó szervvel és működési jogkörrel felruházva – lehetővé tette a választottbíráskodás intézményesítését.¹⁰⁷ Az I. Hágai Egyezményben "A

106 Vö: Székely Gábor: Békekonferenciák Hágában és a Balkán (1899-1914) In: A Balkán-háborúk és a nagyhatalmak. Rigómezőtől Koszovóig. Politikatörténeti Füzetek 13. Szerk: Krausz Tamás. Bp., Napvilág Kiadó. 1999. 58.

107Az I. Hágai Egyezmény a nemzetközi viszályok békés elintézéséről (először megszövegezve 1899-ben, majd továbbfejlesztve 1907-ben) a nemzetközi választott bíráskodásról^: 15. Czikk/1899/I. Egyezmény (37.

Czikk/1907/I. Egyezmény) kimondta: „A nemzetközi választott bíráskodás czélja az, hogy az Államok közt felmerülő vitás ügyek az illető Államok választotta bírákkal és a jog tisztelete alapján nyerjenek elintézést. A választott bíráskodás igénybevétele magában foglalja a kötelezettséget arra, hogy az illető államok jóhiszeműen alávetik magukat a Választott Bíróság ítéletének.” 16.Czikk/1899/I. Hágai Egyezmény (38.

Czikk/1907/I. Hágai Egyezmény)„Jogi természetű kérdésekben, és pedig első sorban a nemzetközi egyezmények értelmezésének vagy alkalmazásának kérdéseiben a szerződő Hatalmak a választott bíráskodást a leghathatósabb és egyszersmind a legméltányosabb módnak ismerik el a diplomácziai uton meg nem oldott vitás ügyek elintézésére. Kivánatos volna tehát, hogy az említett kérdésekre nézve felmerülő vitás ügyekben a szerződő Hatalmak előforduló esetben, amennyiben a körülmények engedik, a választott bíráskodást vegyék igénybe.” A 20. Czikk/1899 (41. Czikk/1907) pedig így rendelkezett: „Annak megkönnyítése végett, hogy oly vitás ügyekben, melyek diplomáciai úton elintézhetőek nem volnának, azonnal a választott bírósághoz lehessen fordulni, az aláíró Hatalmak kötelezik magukat, hogy választott bírósági állandó ítélőszéket szerveznek, amely mindenkor igénybe vehető legyen és a mely a Felek ellenkező megállapodásának esetét kivéve a jelen Egyezménybe felvett eljárási szabályok értelmében működjék.”

A magyar országgyűlés által becikkelyezett 1913. XLIII. tc. az első két nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezmény és nyilatkozat beczikkelyezése tárgyában/ I. Egyezmény. A teljes törvénycikk digitalizált formában elérhető az 1000 év törvényei című digitális jogtárban:www.1000ev.hu oldalon, közvetlenül: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7239 (hozzáférés: 2011. július 26.). Továbbá franciául és magyarul közli az I. Hágai Egyezményt függelékben: Ferenczy, Árpád: A nemzetközi választott bíróságok múltja, jelene és jövője. Előszóval ellátta Gróf Apponyi Albert. Budapest, Franklin Nyomda, 1902, 199.,201,. 203.

52 létrehozott ’Állandó Választott (Döntő) Bíróság’ - népszerűbb nevén a ’Hágai Bíróság’

javasolt jogosítványai közül nem fogadták el a két legfontosabbat: a háborúval fenyegető konfliktusok esetében a bírósághoz fordulás kötelező jellegét, sőt amennyiben a hatalmak önként választják a bíróság igénybevételét, arra az esetre sem rögzítették a bíróság ítéletének kötelező elfogadását."¹⁰⁸ Ugyanakkor az egyezmény rendelkezett az ún.

Nemzetközi Vizsgáló és Egyezetető Bizottságok (Commissions Internationales d’Enquéte) bevezetéséről, melyeket a vitás felek közös elhatározásából állítanak fel kizárólag a vita tárgyának kivizsgálása céljából, mellőzve a jogosság kérdését. Az első hágai konferencia igazán jelentős eredményt (a genfi egyezményekhez, ill. a Nemzetközi Vöröskereszthez kapcsolódva) a ’ius in bello’, vagyis a hadviselés ’humanizálása’ és szabályozása terén hozott. A II. Hágai Egyezményben rögzített ún. hágai hadijog a szárazföldi hadviselést szabályozta. Többek között (hivatkozva az 1864-es genfi egyezmény vonatkozó részire) előírásokat tartalmazott a hadviselő felek megkülönböztető jelzéseiről, a sebesült katonák ellátásáról, a fegyvertelenekkel és a civil lakossággal szembeni bánásmódról, valamint védelméről, továbbá rendelkezett a hadviselés tiltott és megengedett módjairól. Az egyezmény kimondta, hogy a háborúban kerülni kell mind a fegyveres alakulatok, mind a civil lakosság szükségtelen pusztítását; lehetőséget teremtett a háborús bűnösök bíróság elé állítására; a haditechnikai fejlődésre reagálva betiltotta egyes harci eszközök (emberi testben ellapuló golyók), fojtó és mérges gázok alkalmazását, és a levegőből történő bombázásokat. Először definiálta a harcos nemzetközileg érvényes hadijogi fogalmát, bevezette a humanitárius nemzetközi jogba a hadifoglyokkal való méltányos bánásmódot, a kém fogalmát, előírásokat tartalmazott a fegyverszünetre és kapitulációra, valamint a területszerző hatalom jogaira a megszállt területeken.

A III. Hágai Egyezmény az 1864-es genfi egyezmény kiterjesztését mondta ki a tengeri hadviselésre is.

Míg az első hágai konferencián a hadijogi egyezményeket a résztvevő államok közül 25-en írták alá, a további években összesen 49-re bővült az aláírók száma. Franciaország, Anglia, Oroszország és az Egyesült Államok után 1900-ban Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia is aláírta az első konferencián megalkotott hágai konvenciókat.

Az I. hágai egyezmény kihirdetésekor a magyar fordításban az eredeti angol dispute ill. francia différend szó hibásan viszályként lett lefordítva, ami a jogilag eredetileg vitát jelentő megfogalmazás helyes értelmezését megnehezítheti Vö. Kovács, Péter: Nemzetközi közjog. 2006, 462.

108 Székely Gábor: Békekonferenciák Hágában és a Balkán, 1999, 64-65.

53 Apponyi Albert az 1901-ben a nemzetközi választott bíróságokról megjelent magyar monográfiához írott előszavában így értékelte az első hágai békekonferencia eredményeit:

„A mai feladat abból áll, hogy a nemzetközi bíráskodás eszméjét, ha bizonyos fenntartásokkal is, de elvileg és általánosságban a közvéleménybe bevigyük, vagy helyesebben szólva: annak a közvéleménybe hatolását siettessük; mert maga az eszme terjedése távol attól, hogy utópikus álom volna, annyira logikai szükség, hogy csak idő kérdésének tekinthető. […] Ama közvélemény gyors fejlődésének, amely a nemzetközi bíráskodást az esetek folyton növekedő számában követelné, itt, a megszokott gondolkozási keretekhez való ezen ösztönszerű ragaszkodásban, látom legnagyobb akadályát. Ilyen nyomás nélkül pedig a hatalom bírálói ebben az irányban nem fognak haladni; egy nagy lépést ugyan már megtettek a hágai kongresszus megállapodásaiban, melyek által megteremtették a nemzetközi bíráskodás formáit, és ki tagadná, hogy ezzel sokat, igen sokat nyertünk; nyertük azt, hogy az eszme intézményes alakban áll előttünk, hogy a kérdés folyton napirenden marad, hogy a közvéleménynek - ha megmozdul – könnyebben lesz nyert csatája. De, mivel a hatalmak nagy részét a hágai békemű megalkotásánál nem az eszme iránti őszinte lelkesedés vezette, hanem a politikai mellék-tekintetek, és mivel ez az alkotás a közvélemény megfelelő alakulását megelőzte, beállott az, amit a hágai értekezlet után nyomban előre megírtam, hogy t.i. a diplomácia, megijedve attól, aminek megalkotásába akaratlanul belesodortatott, iparkodni fog ezen alkotásának gyakorlati értékét leszállítani, azt hallgatag visszaszívni, ha lehet, a feledésbe temetni.”¹⁰⁹ A konferencia kétes eredményeit látva azonnal megfogalmazódtak a békemozgalom fenntartásai is. Minthogy azonban maga a fegyverzetcsökkentés ügyében összehívott konferencia, ahogy az Állandó Választottbíróság¹¹⁰ megalapításáról és a hadijogi

109 Apponyi Albert előszava: In: Ferenczy, Árpád: A nemzetközi választott bíróságok múltja, jelene és jövője.

Budapest, Franklin Nyomda, 1902,

110 Az Állandó Választottbíróság (Permanent Court of Arbitration – PCA; Cour permanente d'arbitrage - CPA) az első hágai békekonferencia 1899. július 29.-i döntésének értelmében (hágai székhellyel) 1900-ban alakult meg, s a világ első globális államközi kommunikációt elősegítő szervezeteként 1902-ben kezdte meg munkáját. A második hágai békekonferencia 1907. október 18.-i döntésével előírta továbbfejlesztését.

Jelenleg 111 állam ismeri el magára nézve a nemzetközi konfliktusok békés megoldására létrehozott PCA-t, amely maga azonban nem állandó nemzetközi bíróság és közvetlenül nem is cselekvőképes döntőbíráskodási szervezet. Ugyanakkor összeállítja és közé teszi a választott bírákként igénybe vehető bírók nemzetközi listáját, amelybe minden résztvevő államnak 6 évenként kell meghatározott számú saját bírót jelölnie, akikből a vitás kérdésekben érintett államok kiválasztják a saját ügyükhöz megfelelőnek tartottakat (a legnehezebb a superarbiter (bírósági elnök) kiválasztása, mert a vitában a döntő szó az övé). Mindmellett egy információs és közvetítő funkciót betöltő iroda működik (International Bureau), élén a főtitkársággal (Secretary-General), amely segítséget nyújt az államoknak abban, hogy államközi konfliktusaik megoldásához miként tudják a döntőbíráskodást igénybe venni. Maga a bírósági szervezet tehát csupán arra hivatott, hogy megkönnyítse a döntőbíráskodás közvetlen igénybevételét és eseti választott bírósági testület felállítását olyan nemzetközi konfliktusok esetén, melyeket diplomáciai úton nem sikerült megoldani.

54 szabályozások bevezetéséről született döntés is jelentős előrelépést jelentett a korabeli nemzetközi kapcsolatokban, összefogást sürgettek az eredmények továbbfejlesztésére.

1904-ben felvetették egy újabb békekonferencia rendezésének gondolatát is. A kezdeményezés ezúttal (az amerikai békeegyesületek petíciójának hatására) Amerikából érkezett¹¹¹, azonban ekkor – orosz kérésre – a fennálló orosz-japán háború miatt elhalasztották a konferencia összehívását.