• Nem Talált Eredményt

Hunfalvy, a tanév elejém és végén

In document A mi dekatholizált egyetemünk III. (Pldal 56-62)

vagy negyven év előtt viselte e méltóságot F a b i n y igazság-ügyminiszternek atyja; mig ez idő óta dr. Hunfalvy a második protestáns rektor. A közbeeső időszak alatt katho-likusok jutottak e méltóságba, ami részben a kathokatho-likusok megtévesztésére irányul, s esetleges féltékenykedésöknek eialtd-tására, másrészt évek óta félnek olyan tudósnak választásától, aki nyíltan vallja kath. elveit, s aki, vagy akik a legméltóbban tudnák képviselni P á z m á n y Péternek ^katholikus egyetemét.

E finesse-nek a nyomára jutni nem volt nehéz dolog ; s csak az nyugodhatik meg a dolgok ez állapotában, aki egyformán tartja katholikusoknak a névlegeseket és címzeteseket, vagy a valódiakat.

Hosszasabban időztünk a katholikus dr. Kerékgyártónak mellőztetésénél; épen mert az ő példáján lehetett a legvilá-gosabban bizonyítani, hogy az igazi katholikusokra nem járnak most jó idők. Ignorálja, félretolja őket kormány, akadémia és egyetem egyaránt — s ezt teszik látszólag a modern szellem patronátnsa alatt, a liberalizmusnak végelgyengülésben szen-vedő frázisai mellett, de valóságban a legszükkeblübb feleke-zetiség, szóval a judaizmussal szövetkezett protestantizmus érdekében. Egyetlen dicsőségünk s reményünk az, hogy m é g f é l n e k t ő l ü n k , mert ha az ő szempontjukból ártatlan lelkek volnánk, nem folyna ellenünk elkeseredett, de csöndes, és a nyilvánosság elé nagyon ritkán kerülő harc a kulisszák mögött, amelyeknek titkait végre valahára kíméletlenül kellene leleplezni.

— 115

r e g e n e r á c i ó j a a v a l l á s o s s á g é s e r k ö l -c s ö s s é g t ő l v á r h a t ó ! Az alma mater falai nin-csenek szokva ilyen szavakhoz. Hisz, mint tudjuk, dr Korányi pozi-tivisztikus színezetű és materialisztikus alapú beszédet mon-dott, melyben a morál örök követelményeinek néhány kopott frázis hangoztatásával tett eleget. A beszéd kíméletlenül ostorozta társadalmunk romlottságát, s egyúttal rámutatott ennek orvosságára, a vallási regenerációra. A P e s t e r L l . akkor alkalmat vett magának, hogy elégületlenségét fejezze ki a beszédnek a vallásra vonatkozó részletei fölött.

Ne szóljunk ma arról, — irja a nevezett lap — hogy dr. Hunfalvy a z é l e t n e k m a t e r i a l i s z t i k u s f ö l f o g á s á v a l e g y ü t t a t u d o m á n y n a k m a -t e r i a l i s z -t i k u s f ő e l v é -t i s e l v e -t i , s hogy ö

— valószínűleg, hogy bizonyos s z u s z c e p t i b i l i t á s o k -n a k eleiét vegye, amelyek-nek, mi-nt p r o t e s t á -n s rector magnificus különösen ki van téve — az emberi tudás hatá-rait nagyon élesen hangoztatja, s hogy „Isten országát, ahová legszentebb érzelmeink kívánkoznak, az örök igazság, jóság, szépség és fönség hazáját" a kutatás birodalmával ellentétben csaknem d e m o n s t r a t í v e j á m b o r b u z g a l o m -m a l v á z o l j a .

E sorok egyenesen f a r i z e i z m u s r ó l vádolják a luthe ánus rektort; s valljuk be, hogy erre ad némi okot az a körülmény, hogy — a papi tanároktól eltekintve — épen a katholikus tanárok mulasztottákel, rektori beszédeikben a keresz-tény elveket hangoztatni, s hogy protestánsainknál kezdve S z á s z Károlytól C z é k u s i g Diogeneslámpájakéutpislog a keresztény meggyőződés. Hová jutott azonban ez országban a dekatholizá'.ás és a dekrisztianizalás, ha a sajtónak tekin-télyes része farizeizmussal bátorkodik vádolni egy olyan tudósnak jellemét, aki lutheránus létére nem osztja hitsor-sosainak, s általában a protestánsoknak moderu világnézletét ?

Hunfal vy rektorrá választatásának azonban más jelentő-sége is vaD. A dolog olyan színezetűnek látszik, mintha vá-lasztói szinte tüntetni akartak volna, bemutatva őt Magyar-országnak, mint keresztény meggyőződésű s tudós férfiút, akinek rektori jelenlétével kell szeutesiteni a protestantizáló

8*

rendszert, s akiről nagyon szeretnék elhitetni (már a mi ke-resztény meggyőződését illeti), hogy — ex ipso disce omnes.

A rektorválasztóknak ezzel sikerült blamirozni a ma-gyar katholikusokat; mert olyan katholikusra, aki a dr.

Hunfalvyéboz hasonló elveket hangoztatott volna, szavazatai-kat nem adták, hanem választottak éveken át olyan uraszavazatai-kat, akik attól ijedtek volna meg, hogy ultramcntáncak nevezik

őket, ha bővebben fejtegették volna rektori beszédjeikben a vallási elveket. Ami azután olyatén külszint nyer, mintha hithű katholikusok nem is ülnének az egyetem három fakul-tásában. jellemző marad, hogy pozitív meggyőződésű protes-tánsnak választásától nem irtóznak annyira, mint az úgyne-vezett ultramontánokétól.

Ezen és alábbi megjegyzéseinkkel semmit sem akarunk levonni a földrajz tudósának tudományos érdemeiből. Örül-tünk a rektori megnyitó beszédnek, de örömünk csak e tanév végéig tartott ; mert ekkor vettük észre, hogy a közös ke-resztény alap, amelyen a tudós rektor úrral állunk, addig tart, amíg a protestantizmus érdekei veszélyeztetve nincsenek.

A budapesti egyetem május 13 án ünnepelte újjáalakí-tásának 108. évfordulóját. Az ünnepi beszédet, amelyben Mária Terézia királynő érdemeit méltatta az egyetem körül, H u n f a 1 v y rektor mondotta. E b e s z é d é b e n e r ő -t e l j e s e n d o m b o r o d i k k i a l u -t h e r á n u s t e r m é s z e t ; mert hát Hunfalvy is belátta, hogy a ka-tholikusok miatt ő bátran szidalmazhatja a régibb kort, en-nek „ e l f o g u l t é s s ö t é t s z e l l e m é t . "

A beszédben először is diszkreditálja a Pázmány ál-tal alapított egyetemet, amely „ c s a k n é v s z e r i n t v o l t e g y e t e m", mert mostani modern formájában csak három emberöltő óta áll fönn tudományegyetemünk. A lu-theránus lóláb e vád alól kilátszik ; kicsinyíti, lealacsonyítja P á z m á n y alkotását, hogy magasabbra emelje a modern egyetemet, amelyet talán két-harmadrészben a felekezeti ál-lam dotál. Igaz, — Pázmány egyeteme nem volt teljes egye-tem, hiányzott belőle többek között az orvosi kar is ; de

— 117 —

ki nem tartotta századokon át, s még most is egyetemnek a b o l o g n a i főiskolát, amelyen századokon át nem adtak elő orvosi tudományokat, vagy a p á r i z s i Sorbonnet,

amely intézeteknek tizezerekre menő tanítványaik vol-tak ? A tudós rektor tehát azon elemi tévedésbe esett, hogy modern mértékkel nézi a régi alkotásokat, a XIX.

század szemüvegével néz be a XVII. és az azelőtti századokba Beszédének egész szövegéből meglátszik, hogy azon szemüveget t e n d e n c i á b ó l h a s z n á l j a . Mi folyton a Pázmány által alapitott katholikus egyetemre hivatkozunk, Hunfalvy ezzel szemben ezen főiskolának korábbi primitív voltára mutat, amivel közvetve vádol bennünket, hogy sötét reakcióval akarunk visszacsavarodni a XVII. század útjaira, és irányaira, amelyek-ben „elfogult és sötét szellem" uralkodott. A rektor ur sze-mélyében tehát ekképen verődött ki a tanév végén a luthe-ránus szellem. M o s t m á r nem feszélyezi állása, m o s t m á r nem mutatja be keresztény meggyőződését, szinte tün-tetőleg, m o s t m á r fesztelenül. hozakodik elő lutheránus előítéleteivel és vádjaival, amelyeket a tanév elején rezervá-ban tartott. Ennyire lehet csalódni a mi jó protestánsaink-ban, akik addig forgatják szemeiket, s helyezkednek velünk közös keresztény alapra, amig mi csupa felekezeti türelmes-séggel, szemet hunyunk arra, hogy egymásután kapkodják el a katholikusok elől az állásokat és méltóságokat. Ennyiben csalódtunk tehát, de e csalódásnak a fönforgó esetben mélyeb-ben fekvő okai vannak.

De igen ügyesen nemcsak a multat vádolta elfogult és sötát szellemmel, nem csak ennek fogyatékosságait emelte ki, hanem a jelennek bajaival is foglalkozott, többek között az-zal, hogy az egyetemi ifjúságnak legnagyobb része b r o d-s t u d i u m n a k tartja cd-sak tanulmányát, hogy fi 1 o z ó-fiailag f e g y e l m e z e t t észszel nem rendelkezik, s

hogy ennélfogva a t u d o m á n y o s s z e l l e m b ő l i s k e v é s jutott neki. Feledhetleneknek tartja Mária Terézia érdemeit is a magyar közoktatásügy körül, aminek a követ-kezőkben ad kifejezést :

A tanulmányi rendtartás 1777. szept. 9 én hirdetteték ki, s ezzel Mária Terézia halhatatlan érdemeire a koronát tette fel. Azon rendtartás az ország és kapcsolt részei szá-mára csak egyetlen egy tudományegyetemet alapit meg, hogy ez Magyarországon mintegy anyja legyen az összes közokta-tási ügynek. Ezt a királynő különböző leiratokban ismételve kijelenté, a m i b ő l k ö v e t k e z i k , h o g y a z t n e m k i -z á r ó l a g a r ó m a i k a t h o l i k u s o k s -z á m á r a a l a p í t o t t a .

Sajnáljuk, hogy a tudós rektor ilyen kezdetleges szofiz-mával járul az eszmezavarboz. Ki állította valaha, hogy a nagy királynő az egyetemet c s a k k a t h o l i k u s o k s z á m á r a s z e r v e z t e u j j á ? A nagyszombati, és később budai egyetem szívesen eresztett körébe protestánso-kat és zsidóprotestánso-kat is ; de meg volt szabva, hogy csak protestánso-katholikus szellemben lehetett előadásokat tartani. Azonban értjük, hogy hová céloz Hunfalvy azon állításával. A s z o f i z m á n a k a következő az értelme : Abból, hogy az egyetem nem kizá-rólag katholikusok számára alapíttatott, következik, hogy az egyetem maga nem volt katholikus egyetem, nem volt katho-likus alkotás, már újjászervezése óta. Van ebben logikai nexus ? Tehát azon szívességből, hogy más vallásuakat is bo-csátottak a katholikus egyetemre, szabad és illendő-e azon fő-iskolának jellegére következtetni ?

Eszünkbe jut a közmondás : „Adj a tótnak szállást, s kiver a házból " Elbiszszük, hogy azokra, akik Hunfalvy be-szédét végig hallgatták, a protestánsok és zsidókra mély ha-tással volt ama szofizma ; s ők már most rendületlenül van-nak meggyőződve, hogy a mi katholikus egyetemünk osztat-lanul állami intézmény, s hogy ilyennek kontemplálta Mária Terézia, és hogy, mert Pázmány főiskolája tulajdonképen nem is volt egyetem, nem kívánkoznak vissza ez után, s egysze-rűen megelégesznek, ha genealógiájukat a nagy királynőig vezethetik vissza. A szofizma tehát eszmezavart terjeszt; el-altatja a jogaival nem törődő katholikust, és ujabb buzgó-ságra serkenti a protestánst és zsidót, akiknek együttesen si-került főiskolánkból a katholikus szellemet eltávolítani.

— 119 —

A szabad kutatás barátja azután a következő vádat emeli a régi egyetem ellen :

I g a z i a u t o n o m i á j a é s t a n s z a b a d s á g a s o h a s e m v o l t az egyetemnek, d e a s z a b a d t u -d o m á n y o s m o z g a l m a t , a z e l f o g u l a t l a n g o n d o l k o d á s t é s k u t a t á s t korlátozó rendsza-bályok a helytartótanács részéről sohasem követték egymást oly sürün, mint századunk első három évtizedében.

És Hunfalvy föl is emlit egy mult századbeli tanárt, aki Kant tanait magyarázta és adta elő, amitől eltiltották ; de azért Kanttól nem szigetelték el a hallgatókat, nem ipar-kodtak előlük elrejteni a königsbergi filozófus tanait, mert meg-magyarázták nekik, s meg is cáfolták. A tudós rektor tehát tulajdonképen a c á f o l á s s z a b a d s á g a e l l e n szóno-kolt. El kell hinnünk ezután, hogy mostanság a szabad, tudomá-nyos mozgalom nincs elnyomva a tudomány-egyetemen. E

tudományos szabadságot kitűnően ismerjük ; olyan szabadság az, mely zsarnokilag nyomja el a keresztény fölfogást, és a cáfolás szabadságát sem engedélyezi. A mostani egyetemen

minden keresztényellenes tan nyert szabad képviseletet, a darwinizmus fék nélkül hódit híveket, a pozitivizmus és más rendszerek egyformán egyeznek meg a keresztény felfogás lenyügözésében. A mostani állapotok, még a tudomány sza-badságának érdekében is, roszabbak a régieknél.

És értjük Hunfalvy följajdulásáDak mélyebben fekvő okait is. A lutheránus rektor az idén szokatlanul hatható-sabban ijedt meg H a y n a 1 d biboros érsek és Z i c h y Nándor grófnak főrendiházi tiltakozásaitól. Növelte féléimét a „ N e m z e t n e k " márc. 1. vehemens cikke, amely a a klérust 200.000 írtjával való elpakolásra szólította f ö l ; mert ebből azt gyaníthatta a tudós rektor ur, hogy a

til-takozások az idén erőteljesebbek voltak. Gyarapította talán aggodalmait az is, hogy a „ M a g y a r Á l l a m " cimü po-litikai napilap 42 cikkében, amelyeket e könyvben vesz az olvasó átalakítva és lényegesen megbővitve, kíméletlenül rán-totta le a leplet a katholikus egyetemnek keresztényellenes irányáról, protestáns és zsidó monopoliumáról.

E hármas ok bírhatta Hunfalvyt arra, hogy lutheránus hajlamaival és meggyőződésével bátran lépjen elő. A régi egyetemet tanszabadságával, „elfogult és sötét szellemével"

együtt öszeszidta; azután szofizmákoz folyamodott, hogy a régi egyetemet egyenesen állami alkotásnak degradálja; s ő, aki a mult évben a keresztény íölíogás mellett tört lánd zsát elegikus beszédében, &Z l(i6Q & SZ&uu d tudományos mozgalmat követeli — a c á f o l á s s z a b a d s á g a n é l -k ü l , és evvel a -keresztényellenes tano-kna-k -korlátlan ural-kodását. Most már kísértésben vagyunk arra nézve, hogy megvédjük-e dr. Hunfalvyt a Pester Lloydoak szeptemberben hangoztatott vádjai ellen. Önmagát leplezte le előttünk — a tanév végén, mikor már megkéstünk afölö'ti megbotránko-zásunkkal, hogy, az idén, a második protestáns rektor állt az ő személyében a katholikus egyetem élére.

A népnek mondásai és proverduiaaiban igaza van. A katbclikus népnek különös véleménye van a lutheránusok-ról. Alkalmazzuk-e ezt Hunfalvyra, aki másként mutatko-zott be a tanév elején, és másként a tanév végén ?

In document A mi dekatholizált egyetemünk III. (Pldal 56-62)