A hivatalos nyilvánosságon túl

szórakoztató műsorcsomagokkal lássák el, noha lett volna erre is vállalkozó, egy tévések által alapított kisszövetkezet.²³⁵

A nyolcvanas évek második fele így a kábeltelevíziózás hőskora lett. A műszaki lehetetlent nem ismerő lelkes helyi műsorkészítők a fenti megkötések ellenére viszonylagos autonómiát élveztek, és az igencsak szűkös anyagi lehetőségek között is igyekeztek a helyi információs igényeket kiszolgálni a heti, kétheti, havi 1-2 órás keretek között. Márpedig az információs igények léteztek: például Székesfehérvárott 1985-ben már a helyi stúdió hétfő esti adása volt a város legnézettebb műsora.²³⁶ A kábeltévé hamarosan elmozdult a mozicsatorna felé is, hiszen a rendszer filmek sugárzására is alkalmas volt, ám 1988-tól a nézőket már sokkal inkább a műholdas adások vételi lehetősége érdekelte.

turisták által látogatott helyeken már jóval Helsinki előtt, a hetvenes évek második felétől már a hazai érdeklődők számára is gond nélkül elérhetőek voltak egyes nyugati lapok a forgalmasabb újságosstandoknál. Igaz ezeket a sajtóirányítás olyan kis példányszámban rendelte meg, hogy számottevő hatást amúgy sem tudtak volna kifejteni, az értelmiségen túlnyúló befolyásuk pedig már csak nyelvi okokból sem lehetett. Ezen felül a megrendelt lapok körét a sajtóirányítás továbbra is ellenőrzése alatt tartotta, így például a politikai napilapok megválogatásán túl nem támogatta a politizáló képes lapok, illetve a nyugati életszínvonalat népszerűsítő magazinok behozatalát.²³⁸

A második nyilvánosság – avagy a szamizdat irodalom – hazai kezdetei a hetvenes évek második felére nyúlnak. Ugyanakkor azt megelőzően – a határok hatvanas évek első felében történt megnyitása nyomán – szűk körben Nyugaton nyomtatott magyar nyelvű tamizdat-irodalom – mint a Kende Péter által Párizsban szerkesztett Magyar füzetek – is bejuthatott az országba. Az első hazai szamizdat kiadványok – Profil, Napló – nem váltak rendszeressé, ám a Beszélő megjelenésekor a szamizdatokat (l. Kelet-európai figyelő, Szféra, Túlpartról, Magyar Figyelő) terjesztő Rajk-butik már jó fél éve működött. 1980 körül már jócskán rendelkezésre álltak lengyel tapasztalatok. A periodikusnak szánt kiadványok mindegyike folyóiratként indult, napi vagy hetilap indítására a szervezők nem gondoltak. Ezek némelyike egy-két évet is megért, mások (l. Kisúgó) csupán egyszer jelentek meg. A következő években „független kiadók” is alakultak, és újabb szamizdat folyóiratok születtek (l. Hírmondó, Tájékoztató, Vakond, Demokrata stb.), majd szűntek meg.²³⁹ Ezeket a folyóiratokat, kiadványokat rendszerint 100–1000 példányban sokszorosították – a Beszélő példányszáma átlagosan 2–2,5 ezer volt, de 1989-re már a 8000 példányt is elérte.

Jóval nagyobb tömeghatása volt a magyar nyelvű külföldi rádióadóknak, amelyek már a hidegháború kezdeti szakaszában is igyekeztek ellenpropagandát kifejteni a kommunista médiával szemben. A Szabad Európa Rádió (SZER), az Amerika Hangja, a Deutsche Welle, a BBC, a Vatikáni Rádió és más kisebb adók közül a legnagyobb hatású kétségtelenül a müncheni központú SZER volt. Ezek a rádiók jelenlétükkel alternatív információforrást kínáltak, amely a hatvanas évek elejétől zavarás nélkül a magyar közönség rendelkezésére állt, és az információhiányos helyzetekben igénybe is vette. A külföldi adók jelenléte komoly hatást gyakorolt a hazai tájékoztatáspolitikára is, így e külföldi rádiók „közreműködése” nélkül, aligha fogadta volna el a hatvanas évek közepén a magyar pártvezetés a tájékoztatási monopóliumának végét, és fordult volna – persze ellentmondásosan – a „mindenről tájékoztatás” elve felé.²⁴⁰

A hetvenes évektől azonban már a televíziózás terén is kétségessé vált a monopolhelyzet fenntarthatósága. A műholdas sugárzás egyszerre jelentett újabb veszélyt és lehetőséget a sajtóirányítás számára. Az Agitációs és Propaganda Bizottság a nyugati fejlesztési elképzelések

238 Pálos Tamás levele Bajnok Zsolt részére (1981. április 2.). MOL XIX-A-24b 140. doboz

239 CSIZMADIA Ervin: A magyar demokratikus ellenzék (1968-1988). Budapest, T-Twins Kiadó, 1995. 114–117., 180–181., 201–209., 276–281.

240 Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1965. június 8-i üléséről. MOL MK–S 288. f. 5. cs 367. ő. e.

fényében már 1972-ben napirendjére vette a műholdas adással sugárzott „ellenséges propaganda” távlatait. Kanada 1972-ben, az Egyesült Államok 1974-ben fellőtte az első hazai rendeltetésű telekommunikációs műholdját, és úgy tűnt, hamarosan a televíziózásban is megszűnhet az információs monopólium: míg a földi sugárzású tévéadások esetében ugyanis a műsorok átvételénél volt mód a szelekcióra, az új technika nem tette azt lehetővé. Mindezt az APB úgy értékelte, hogy a magyar közvélemény befolyásolására, és a „belügyekbe avatkozásra”

alkalmas veszélyes új eszköz van születőben. Ugyanakkor alapelvként azt fogadta el, hogy a fő stratégia ne a vételi lehetőségek akadályozása legyen, hanem az MTV műsorpolitikájának fejlesztése. Mindazonáltal szorgalmazta, hogy a műholdas sugárzás kérdését nemzetközi egyezményben szabályozzák, biztosítandó, hogy csak az érintett államok beleegyezésével lehessen területükre műsort sugározni.²⁴¹

Bár 1972-ben a „legpesszimistább forgatókönyv” szerint öt év alatt indult volna meg a műholdas televíziózás, a sajtóirányítás jóval több felkészülési időt kapott. 1975-ben az Űrkutatási Kormánybizottság feljegyzése arról számolt be, hogy a műholdas televíziózás megkezdése nem várható a közeljövőben az elhúzódó jogi viták miatt. Ugyanakkor addigra már a szocialista országok is keresték az új technika alkalmazásának lehetőségeit, állandó munkabizottságot hoztak létre az űrtávközlési témák fejlesztésére és kutatására, és tervbe vették, hogy „lefoglalják” saját csatornáik helyét.²⁴² Az USA és a Szovjetunió jogi vitája nem oldódott ugyan meg, de 1979 annyiban új helyzetet teremtett, hogy a Világ Adminisztratív Rádió Konferencia (WARC) műholdas sugárzás szabályozó rendeletei életbe léptek. A szabályozás megengedhetőnek tartott bizonyos átcsordulást (overspill), vagyis tudomásul vette, hogy nem lehetséges a műholdas jeleket az országhatárokon megállítani, és nagyobb átcsordulást tett lehetővé abban az esetben, ha az adást országok társulásai számára sugározzák. Ez a vita a szocialista országok részéről politikai kérdésként merült fel, míg nyugati oldalról igyekeztek pusztán technikai jellegűként kezelni. 1979-re befejeződött több nagyszabású műholdas kísérlet kiértékelése, és már azt is lehetett tudni, hogy Európa – a német-francia és a skandináv projekt – várhatóan megelőzi az észak-amerikaiakat.²⁴³ A nemzetközi távközlési egyezmény a műholdadások két típusát különböztette meg: a távközlési műholdak vételét engedélyhez kötötte, míg a közvetlen műsorszóró műholdak esetében nem korlátozta a vételi lehetőséget. Utóbbi a sorozatos határidő-módosítások nyomán végül is csak 1987 végétől valósult meg.

Korlátozták viszont az elérést az anyagi lehetőségek, hiszen az egyéni vételre alkalmas antenna és dekóder drágább volt egy autónál. 1985-től azonban már számos hazai kisvállalkozás²⁴⁴ látott üzletet a műholdvevő rendszerek kialakításában, sőt a Videoton és az Orion is

241 Az Agitációs és Propaganda Osztály jelentése az Agitációs és Propaganda Bizottság részére a műhold közvetítésével sugárzott ellenséges televíziós propaganda várható alakulásáról és javaslatok a politikai tennivalókra, 1972. MOL XIX-A-24b 60. doboz

242 Űrkutatási Kormánybizottság feljegyzése, 1975, MOL XIX-A-24b 95. doboz

243 A műsorszóró műholdak néhány társadalmi vonatkozása, 1980. MOL XIX-A-24b 139. doboz

244 Computex, Parabola Szövetkezet, VITECH Szövetkezet, Híradástechnikai Szövetkezet, Budaörsi Vegyesipari Szövetkezet, MINIMAX Kecskeméti Alumíniumipari Szövetkezet, Videotechnikai Leányvállalat

foglalkozott a fejlesztéssel. 1985-től a sajtóirányítás megszervezte a nyolcvanas évek első felében beinduló műsorok figyelését,²⁴⁵ és Berecz János Népszabadságnak adott interjújában azt jelezte, hogy a pártvezetés nem látja értelmét annak, hogy adminisztratív módszerekkel akadályozza a műholdas vevőkészülékek lakossági felhasználását.²⁴⁶ Az akkor elérhető nyugati műsorok (Sky Channel, Super Channel, Music Television) elsősorban szórakoztató és zenei tartalmakat közvetítettek, és mivel reklámbevételekből tartották fenn magukat, a hazai közönség újfajta hirdetési kultúrát is megismerhetett általuk. Mivel politikai műsorokat ezek alig tartalmaztak a sajtóirányítás is könnyebben lehetett rugalmas.²⁴⁷ 1988 februárjában már mintegy százezren nézhették Posta engedélyével az angol nyelvű műholdas adásokat, a német nyelvű műsor még többekhez jutott el. Az Agitációs és Propaganda Bizottság ekkor már attól sem zárkózott el, hogy az MTI programfüzetet adjon ki ezeknek a csatornáknak a műsoráról.²⁴⁸

245 Feljegyzés Lakatos Ernő részére (1985. november 27.). MOL MK–S 288. f. 22. cs. 1985/21. ő. e.

246 Népszabadság, 1985. május 11.

247 Jegyzőkönyv az Agitációs és Propaganda Bizottság 1987.június 9-i üléséről. MOL MK–S 288. f. 41. cs. 489. ő.

e.

248 Javaslat az APB részére a Magyarországon vehető külföldi televíziós adások műsorfüzetének megjelentetésére (1988. február 10.). MK–S 288. f. 22. cs. 1988/1. ő. e.

IV. A sajtóirányítás szervezete a Kádár-korszakban

A sajtóirányítás szervezetrendszere nem ment keresztül látványos változásokon a Kádár-korszakban – még az 1956-ot megelőző évekhez képest sem. A hatalom végig kitartott amellett az elv mellett, hogy a tájékoztatást a párt osztatlanul irányítja, ugyanakkor ez az osztatlanság meglehetősen sok áttétellel működő, bizonyos mértékig kusza intézményhalmazban öltött testet. A hatalom megszilárdulásával, majd legitimációjának javulásával és a diktatúra enyhülésével – valamint a pártirányítás egységének megbomlásával – pedig visszatérő dilemmát okozott, hogyan biztosítható az irányítók összhangja. Az alábbiakban azt tekintem át, milyen régi és új intézményes szereplők vettek részt a hazai sajtó és média irányításában a korszakban, ezek milyen funkciókkal voltak felruházva a tömegtájékoztatással kapcsolatban, illetve milyen változások történtek felépítésükben, feladataikban. Sikerült-e a hatalomnak jól működő, hatékony szisztémát létrehoznia?

Történtek-e kísérletek a sajtóirányítás rendszerének átalakítására? Magyarázható-e az újságírás, a tömegtájékoztatás gyakorlatában a korszak során beállt változás az intézményrendszer kisebb-nagyobb változásaival?

Amikor az előző rendszerrel kapcsolatban a tömegkommunikáció irányításáról beszélünk, érdemes hangsúlyozni, hogy nagyobb volt azoknak a szerveknek, testületeknek a száma, amelyek a sajtóhoz kötődő jogosítványokkal rendelkeztek, mint azoké, amelyek ténylegesen befolyással bírtak arra, hogy a sajtó alapvetően mit, illetve milyen módon mutasson be. A sajtó felügyeletében tehát több olyan szereplő is részt vett, amelynek a tartalomra nem volt érdemi hatása, de az előállítás, a terjesztés kérdéseiben megkerülhetetlen volt.

Noha nem létezett cenzúrahivatal, több intézményes szereplőnek is elsődleges feladatai közé tartozott a tömegkommunikáció tartalmi irányítása, annak ellenére, hogy a vonatkozó határozatok rendre hangsúlyozták az elvi irányítás szükségességét. Akadtak köztük párt- és állami szervek, hivatalok, illetve társadalmi szervezetek, központiak és helyiek egyaránt. Mások inkább csak közvetve, szélesebb, elvi jellegű útmutatást adtak az újságírók számára, ami nem jelentette egyben azt is, hogy az előzőeknél alacsonyabb szintűek lettek volna. Emellett egyes szervek, intézmények feladatai között szerepelt a sajtó, a média tartalmi irányításával megbízott szervek kiszolgálása, azaz az irányításban csak közvetítőként, végrehajtóként vettek részt.

Az alábbiakban ezen összetett szervezetrendszer egyes elemeinek felépítését, tömegkommunikációval kapcsolatos irányító, tartalom-meghatározó funkcióit, illetve azok változásait tekintem át. Az eddigi szakirodalom rendszerint érintette a sajtóirányítás kérdését, és rendre bemutatta a legfontosabb, a tömegkommunikáció működésére leginkább befolyással bíró szerveket, illetve azok tevékenységét.²⁴⁹ Legtöbbször azonban nem törekedett arra, hogy

249 CSEH Gergő Bendegúz–KALMÁR Melinda–PÓR Edit Zárt, bizalmas, számozott. Budapest, Osiris, 1999.

dokumentumgyűjteményének a sajtóirányítással – is – foglalkozó tanulmánya (A tömegkommunikáció helye, szerepe és működése a konszolidáció éveiben Magyarországon 1956–1963) elsősorban az Agitációs Propaganda Osztállyal és a Tájékoztatási Hivatallal foglalkozik. Mellette említi a KB egyéb osztályait, a központi párttestületeket, a lapgazdákat, illetve kitér az MTI szerepére. A legteljesebb felsorolást adja: BAJOMI-LÁZÁR

az irányításban formális és informális módon résztvevő szereplőkről, azok fejlődéséről, viszonyrendszeréről teljes képet rajzoljon meg. A jobb áttekinthetőség érdekében – külön tárgyalom a párt-, az állami és az egyéb szerveket, noha ezek a mindennapi működés során természetesen együttesen valósították meg a sajtó irányítását.

1. A pártirányítás szervezetrendszere