• Nem Talált Eredményt

Gyulai esték

In document tiszatáj 1976. SZEPT. *30. ÉVF (Pldal 111-114)

ravasz türelemmel végigvárta Űj-Zrínyi várának lerombolását, Zrínyi Miklós tervei egy csapásra megsemmisültek. A szentgotthárdi csata és a megalázó vasvári béke m a r csak a pecsét lehetett a költő és hadvezér sorsán.

így, e történeti háttér fölrajzolásával bizonyítja az író Keresztury Dezső az önkéntes halál hipotézisét. így és csakis így hihető a mindenfelől bezárt hős vég-zetes lépése. Főhős, szoktuk írni, itt elegendő lenne csupán egyetlen hőst emlegetni.

A Zrínyi körül megforduló figurák — úgy tetszik, tudatosan — súlytalanabbak, m a j d -hogynem fölösleges is egyikük-másikuk. Hiszen a d r á m a valójában nem a szemünk előtt játszódik, hanem a hősben, s az általa ismert-alakított, m a j d f o r m á i h a t a t l a n n á lett történelemben. Az írói remeklés itt, illetve a páratlanul gazdag, de soha n e m túlzó archaizálással terhelt nyelvben van. Veretes ez a színpadi nyelv a szó legjobb értelmében. Annyira régies csak, amennyit a korfestés megkíván, de a n n y i r a k o r -szerű és hajlékony, képeket villogtatón lírai, m a j d megdöbbentően pontos, ahogyan a magyar nyelvvel csak a tudós és költő Keresztury Dezső tud bánni.

Marton Endre láthatóan elfogadta az írói elképzelést: érthetően és teljesen indo-koltan Zrínyi arcára, mozdulataira, szavaira, lelkére irányította minden figyelmün-ket. A helyszín változását fénnyel jelző, minden fölösleges hókusz-pókusztól tartóz-kodó rendezői eljárás soha n e m nehezítette, mindig segítette a megértést — a szín-házban ritkábban megforduló néző számára is. A közös elgondolást segítette a nagyszerű szereposztás. A gyulai előadást látva nehezen tud az ember m á s Zrínyit el-képzelni e dráma tartóoszlopául, mint az itt remekelt Sinkovits Imrét. Színjátszásunk egyik legnagyobb tehetségű alakja, a sokoldalúan képzett jelentős színművész való-ban vállán tartotta-hordozta, szépen szóló szavával kimondta, lelkéből szétsugározta az író álmát, Zrínyi d r á m á j á t . A kisebb szerepekben (hiszen az övén kívül m i n d -egyik az) Gombos Kati, Kálmán György, Bicskey Károly és — a hálás szerepben mértéktartásával, szép szövegmondásával kitűnt — Tyll Attila tetszett.

ILLYÉS G Y U L A : DÁNIEL A Z ÖVÉI K Ö Z Ö T T

Vidám, egészséges, szép leányra mondják: jókedvében teremtette az Isten. Leg-szívesebben ezt mondaná az ember az ú j Illyés-darabról, de amint a m o n d a t o t félig megfogalmazza, máris elbizonytalanodik. Ahogyan a m ű f a j i megjelölést olvasva („eredendő magyar komédia") felhőtlen játékra, a legnemesebb értelmű szórakoztató vígjátékot várva beül az ember a gyulai előadásra, s kevés idő m ú l t á n röstellkedve inti magát: hogyan is gondolhattad! Mert ez a komédia n e m komédia. Mulatságosabb ugyan, mint sok más, ebbe a m ű f a j b a sorolt darab, á m mélyebben szántó írói gondolatokat hordoz, mint sok „komoly" dráma. Nevetni, kacagni t u d u n k v i d á m és p a j -zán jelenetein, a szavakkal buzogó rengeteg játékos nyelvi ötleten, á m a nevetés kevés idő múltán az arcunkra merevedik, m á r - m á r vigyorgunk, m e r t r á d ö b b e n ü n k : magunkon nevettünk! Van-e, lehet-e ennél gyógyítóbb, okítóbb, hasznosabb nevetés?

Illyés Gyulát ezúttal a gyulaiak fölkérése és Czímer József biztatása „hajszolta" a darabírásba, amint a műsorfüzetbe jegyzett soraiból t u d j u k . Távolról sem jelenti azonban mindez, hogy a m ű akár egyetlen m o n d a t a árulkodna valami alkalmi jel-legről. Annyiban igen, hogy alkalmat kínált élő klasszikusunknak ebben a m ű f a j b a n ismét remekművel előállnia. Mert annyi máris látszik (noha a szöveget m é g n e m olvashattuk), hogy a d a r a b az életmű fontos része. Maga az író vallja: „Ritkán t u d -tam így magamról beszélni, mint e vígjáték hősének, a világot járt i f j ú sárréti prédikátornak a nyelvével." S valóban: az ember olykor n e m tud szabadulni a gon-dolattól: ő mondja, magáról mondja. De n e m a maga mentségét mondja, h a n e m ezúttal is mindannyiunk bűneit és mentségét sorolja. A történelmi idők hithűsége a néphez való hűséggel egyenlő. Erről a hűségről szól a d a r a b akkor is, amikor lát-szólag egy szerelmi háromszög igazodik ki a d r á m a í r ó m é r n ö k i asztalán, amikor Jeromos (az Angliából jött „após") vagy Harold, az építész szembesíti előítéleteit szomorú tapasztalataival, amelyet itt, az európai Ázsiában szerzett. Épül a katedrális

— ezzel a hírrel csalogatják haza a külhonban is nagyra menendő i f j ú t .Jöjjön, m e r t

>110

neki épül, itt használja-működtesse hát fényes talentumát, itt dörögje el és nyom-tassa ki szép és okos szavait. Jön vele Deborah,. a jegybelije, de a n n a k bátyja, a.

nagy terveket álmodó építész is: ha nem kezdték el még az építkezést, m a j d ő-rajzol alapot, tervez falakat és tornyot. Világraszóló székesegyház emelkedik m a j d itt a nádas-ingoványos pusztán. Ezekiel uram, a minden időkből ismert ködevő nagy m a g y a r ígér is aranyakat, építőanyagot, embert. Az ígéretek mind nagyszerű retori-kával adatnak elő, éppen csak pénz, anyag és építő ember nem kerül. Paticsból ké-szül tehát a templom, mint bármelyik ól vagy jobbágyház, de ennek avatására is.

hiába készülnek: g r ó f j u k időközben pápista lett, az ő hitét kell követnie minden alattvalónak. Dániel — s vele Deborah, Nádi Péter és Bori — mégis marad, nem.

f u t a csalódottakkal Angliába. Monológja, amelyet ekkor hallunk, a d r á m a csúcs-pontja, évszázadokra menő bajaink egy csokrát r a k j a elénk a szent céljaiért, népe szolgálatáért mindent — még a kétszínűség v á d j á t is — vállaló tiszta férfi. Boldogan marad, a többiek boldogan távoznak. Happy end mégis? Vígjáték, komédia mégis?

Talán vígjáték. A néző mégsem kacarászva, poénokat ismételve, megkönnyebbült, lélekkel távozik a várudarról. Töprengésekkel, felbolygatott gondokkal inkább. Gon-dolkodva tehát. Valahol itt lehet a remekmű titka.

Sík Ferenc jobban ismeri már a gyulai várat, mint egykori kapitányai. Az ő-rendezéseiben valóban „játszik a vár" is. Ennyire pontosan koreografált statisztéria-mozgatást, nagyvonalúan tökéletes ritmust, az ötletekkel mértéktartóan fűszerezett, rendezést azonban tőle is aligha láttunk még Gyulán. Ismeri persze Illyés Gyula, világát is, szolgálta tehát hűségesen az illyési gondolatot, a humort és filozófiát azzal, a tisztelettel, amely ebben az esetben írónak és műnek mindenképp kijár. (A ren-dező asszisztense Szegvári Menyhért volt.)

Külön dicséret illeti a nagyszerű szereposztást. Csíkos Gábor Dánielje a művész;

alkatú, szent hitű prédikátort éppúgy megmutatta, mint a benne feszülő konok, pa-rasztot és a n n a k romolhatatlan hűségét. Bizonyítani tudta, hogy Dániel bizonyos

„taktikázása" mellett is tiszta és igaz maradt, a legnehezebb döntés idején mutatta föl nyilvánvalóan: érettetek, miattatok mentem sárba, de nézzétek, tiszta maradtam.

Csíkos Gábor beért, nagyszerű színész lett. Úgyszólván hibátlan szövegmondása, káp-rázatos testi ügyessége technikailag is legjobb művészeink közé emeli. Méltó p á r j a a Deborah-t játszó Halász Judit, Többször leírták, milyen kevés színésznőink között,, aki ilyen széles skálán képes játszani, s akinek humora ennyire eredendően, intellek-tuális és nem népszínművesen „bájos". Mensáros László igazi „angol" humorral viselte Jeromos úr talárját és parókáját. Fölényes mesterségbeli tudás, jókedvű játék jellemezte. Akárcsak Jordán Tamást Harold szerepében. J ó bemutatkozás volt Kánya Kata Rebekája is. Pákozdy János visszatérő vendége Gyulának, úgyszólván, állandó tagja ennek a nagyszerű nyári társulatnak. Jó alakításaira emlékszünk az előző évekből is. Itt most, Ezekiel szerepében minden korábbinál passzentosabban öltötte magára az eljátszandó figura ruháját. Öt látva-hallgatva-kacagva is többször magunkba szánhattunk: magunkon nevetünk. Az együttes szinte valamennyi tagja;

helytállt. Meg kell még emlékezni a kicsi és nagyobbacska lányok és fiúk karáról.

Eredeti hangú, tiszta énekszavukkal kitűnően színesítették az estet. Külön kedves-ötlet volt: lobogó gyertyáikkal a vár előtt állva búcsúztatták előadás után a távozó-közönséget.

ANNUS JÓZSEF

Kalmár László

1 9 0 5 - 1 9 7 6

Váratlanul elhunyt Kalmár László akadémikus, Kossuth- és Állami dijas egyetemi tanár, a matematikai logika, az analitikus számelmélet és a kiber-netika nemzetközileg ismert tudósa.

Munkásságáról és életútjáról pár hó-nappal ezelőtt nyilatkozott lapunkban.

Vallomásában olvashatjuk: még sok mindent meg kellene oldanom. El-kezdtem a formulavezérlésű számítógé-pek modern változatán dolgozni, de

Molnár Edit fotóművész Íróportrék címmel állította ki fényképeit a sze-gedi Sajtóház klubjában. A tárlatot Mocsár Gábor író, lapunk szerkesztő bizottságának tagja nyitotta meg au-gusztus 2-án.

közbejött szemműtétem miatt eddig nem tudtam megrajzolni az ehhez szükséges rendszerterveket. Erőm, ér-deklődésem továbbra is megmaradt, remélem, szemem lassanként megszokja az új helyzetet, és akkor folytatom . . . "

Nem folytathatta, nem folytathatja már.

Vigaszunkra szolgálhat azonban, hogy tanítványai úgyszólván minden magyar-országi számítóközpontban ott vannak, emlékét a folytatás őrzi majd.

c z s z ó t C

Szerkesztőségünk vendége volt a múlt hónapban Kányádi Sándor költő, a romániai magyar irodalom jeles kép-viselője.

In document tiszatáj 1976. SZEPT. *30. ÉVF (Pldal 111-114)