• Nem Talált Eredményt

Gyakoribb környezetszennyez ı anyagok

3.2. A vegyipar környezeti kibocsátásai

3.2.1. Gyakoribb környezetszennyez ı anyagok

A vegyipar által kibocsájtott, egészségre is ártalmas vegyületek:

- Kén-dioxid - Kén-hidrogén

- „Üvegház hatást” okozó gázok: szén-dioxid, nitrogén-oxidok, freon, stb.

- szén-monoxid - Ólomvegyületek - Radioaktív vegyületek - Kıolajszennyezıdés

- Egyéb: szénhidrogének, porszennyezıdések (hamu), fém- és fém-oxid porok, stb.

A továbbiakban megvizsgáljuk a legfontosabb környezetszennyezı anyagok hatását kicsit részletesebben is.

Kén-dioxid (SO2)

Nagy mennyiségő kén-dioxid kerül a levegıbe a szénnel üzemelı hıerımővekbıl, és általában a tüzelı berendezésekbıl, szulfidos érceket pörkölı berendezésekbıl (réz, cink, ólom stb.

kohászati üzemek), kıolaj-finomítókból, stb. A levegıbe kerülı kén-dioxid mennyisége világviszonylatban nagyobb, mint amennyi szükséges lenne a világ kénsavtermelésének a fedezésére! Ennek a mennyiségnek kb. az 50 %-a szénféleségek elégetése nyomán, 30 %-a a földgáz és a kıolajtermékek elégetésekor, 20 %-a pedig különféle vegyipari és kohászati gyártásfolyamatok során képzıdik. Az elégetésre szánt nyersanyagok minısége azonban fokozatosan romlik, ami elsısorban azt jelenti, hogy kéntartalmuk fokozatosan növekszik. A fokozatosan kimerülı tartalékok viszont arra kényszerítik az érdekelteket, hogy az ilyen gyengébb minıségő nyersanyagokat is felhasználják, mégpedig növekvı mennyiségben.

Egy nem túl nagy hıerımőbıl óránként kb. 500000 m3 égési gáz kerül a levegıbe, aminek a kén-dioxid tartalma elérheti a 0,25 %-ot és emellett még megjelenik köbméterenként kb. 20 g szállóhamu is. Ezekbıl az adatokból következik, hogy az ipari véggázok (hulladékgázok)

kén-66 dioxidtól való mentesítése nemcsak környezetvédı szempontot, hanem igen fontos gazdasági feladatot is jelent.

Kén-hidrogén (H2S)

A kén-hidrogén nagy mennyiségben kerül a levegıbe a kıolaj-finomítókból, a kokszkémiai üzemek berendezéseibıl, stb. A kıolaj-finomítókban 1000 t kıolaj feldolgozása nyomán kb. 25 t kén-hidrogén keletkezik a katalitikus kéntelenítés során. A környezetbe kerülı kén-hidrogén hatása rendkívül káros a biológiai szervezetekre, mérgezi az élı sejteket és enzimeket (bio-katalizátorok) ezáltal gátolja az élı szervezetek mőködését, az idegrendszer irreverzibilis károsodását idézi elı, gátolja az oxigénnek a tüdıbıl a szövetekbe való szállítását, savas kémiai jellegénél fogva korrodálja a fémszerkezeteket, az ezüst tárgyakat, megszürkíti az ólom-szulfát alapú fehér olajfestékréteget stb.

„Üvegház hatást” okozó gázok

Az „Üvegház hatást” okozó gázok koncentrációjának levegıben való növekedése fokozatos felmelegedést idéz elı. Ennek következtében a Déli-sarkon található jéghegyek elkezdtek olvadni, aminek következménye a tengerek és óceánok az éves szinten mérhetı vízszintjének az emelkedése.

Amíg ezt a folyamatot nem sikerül megfékezni, a jövıben egyre nagyobb területek kerülhetnek víz alá, másrészt számítani lehet a Föld éghajlati viszonyainak megváltozására is.

A káros folyamat kialakulásához a légköri szennyezıdések járulnak hozzá, amelyek nem teszik lehetıvé, hogy a Föld által visszavert napsugarak, amelyek normális körülmények között a világőrbe kellene, hogy eljussanak, valóban szabad utat nyerjenek. A szennyezıdések ezt meggátolják, vagyis visszaverik a napsugarak melegének egy részét. Az „üvegházhatást” kiváltó légköri szennyezıdések a szén-dioxid, a metán, a nitrogén-oxidok, az ózon és a freon.

Kialakulásához az említett szennyezıdések különbözı mértékben járulnak hozzá, ezek arányát és növekedésének mértékét a 3-1. táblázat mutatja be.

3-1. táblázat: Az „üvegházhatást” okozó gázok

67 A táblázat adataiból látható, hogy a kis mennyiségben képzıdı ózon (O3) viszonylag nagy súllyal vesz részt az „üvegházhatás” kialakulásában. Ez az atmoszférában megjelenı ózon különösen a nitrogén-oxidok és a szénhidrogén-szennyezıdések hatására keletkezik a levegı oxigénjével reagálva (R = szénhidrogének) (3-5-, 3-6-, 3-7 reakciók):

Erre az ózonra hívják fel a napozók figyelmét nyári idıszakban. Nem tévesztendı össze ez a levegıben keletkezı és megjelenı ózon a sztratoszféra alsó rétegeiben megjelenı ózonpajzzsal, aminek az a szerepe, hogy a napsugarakat kellı mértékben megszőrje az ultraibolya sugaraktól, amelyek nagymértékben károsítják az élı szervezeteket. Erre az ózonpajzsra jelentenek veszélyt a freonok (alacsony szénatom számú szénhidrogének klórt- és fluort tartalmazó származékai), amelyek a levegıbe jutva kis sőrőségüknél fogva felszállnak, eljutnak a sztratoszféra ózonrétegébe, ahol az ózon bomlását idézik elı. Emiatt a napsugárzás említett szőrıhatása nagymértékben csökken veszélyeztetve az élıvilágot.

Az „üvegházhatáshoz” való hozzájáruláshoz az elemzık úgy tartják, hogy legnagyobb mértékben a szén-dioxid a felelıs. Az emberiség a földbıl kitermelt kıolaj, földgáz és kıszén felhasználásával nyeri a mindennapi léthez szükséges energiát. Az elıállított energia mellett a fosszilis tüzelıanyagok elégetése során nem kívánatos szén-dioxid is keletkezik, amely súlyosan befolyásolja a Föld éghajlatát a már említett nitogén-oxidokhoz és a metánhoz hasonló hatásmechanizmus szerint. A szén-dioxid a legnagyobb mennyiségben képzıdı gáznemő környezetszennyezı anyag, szerencsére nem a legártalmasabbak közé tartozik. A széntartalmú

68 vegyületek tökéletes égését leíró egyenlet (C + O2 = CO2) sztöchiometriája alapján 12 t közepes minıségő ásványi szén elégetésével 44 t szén-dioxid képzıdik és 32 t oxigén használódik el a levegıbıl. Jelenleg a világ hıerımőveiben több mint 5 milliárd tonna szenet égetnek el, amibıl kb.

18 milliárd tonna szén-dioxid képzıdik, miközben a levegıbıl 14 milliárd tonna oxigén használódik el.

Szén-monoxid, ólom- és ólomvegyületek

A szén-monoxid, ólom-oxid és ólom fıleg a motorhajtó anyagok elégetése útján kerül a levegıbe a kipufogógázokkal együtt. A szén-monoxid a nem teljes (tökéletlen) égés során képzıdik, az ólom-oxid és az ólom a benzinek oktánszámának a növelésére használt ólom-tetraetilbıl képzıdik a motorban lejátszódó égés alkalmával. A szén-monoxid vérméregként károsítja az emberi szervezetet, ugyanis a vér hemoglobinjával karboxi-hemoglobint képez, s így elhasználódik az a hemoglobin mennyiség, ami a tüdıben jelenlévı oxigénnel hemoglobint képezhetne (az oxi-hemoglobin szerepe, hogy leadja oxigénjét a szervezet különbözı szöveteibe). Az ólom-tetraetilbıl származó ólomból finom eloszlású ólom-oxid és ólom alapú aeroszol képzıdik, ami károsítja az idegrendszert, a májat, a vesét stb. Nagyobb mennyiségben és huzamosabb ideig tartó hatás nyomán az elefantiázis nevő megbetegedést idézhetik elı, ami a végtagok aránytalan megvastagodásával jár.

Radioaktív vegyületek

A radioaktivitással való környezetszennyezést fıleg az atomerımővek idézhetik elı. Ezekben ugyan nem képzıdnek a vegyi-, kohászati- stb. gyárakéhoz hasonló környezetszennyezı anyagok, de számolni kell a radioaktív hulladékok biztonságos tárolásával. Ezeket jól el lehet tárolni víz alatti raktárakban, vagy kitermelt (kimerült) sóbányákban, ahol ezek a hulladékok hosszú idı után lebomlanak, elveszítik veszélyességüket. Minden új atomerımő létesítésével és biztonságos mőködtetésével kapcsolatban általában megoszlik a közvélemény nézete. Pedig azok, akik egy atomerımőhöz közel laknak, a megengedett sugáradag fölött csupán annyi radioaktív sugárzásnak vannak kitéve, mint azok az emberek, akik naponta 20 percig nézik a színes TV-mősort. Ez az adag pedig egy évre számolva kisebb, mint az, amely akkor éri az embert, amikor Londontól New Yorkig repülıvel teszi meg az utat.

Kıolaj szennyezıdések

A kıolajszennyezés különösen a tengereket és óceánokat sújtja. Ha az utóbbi években bekövetkezett tankhajó baleseteket nem vesszük figyelembe, akkor is évente több millió tonna kıolaj jut az óceánokba. Ennek legnagyobb része a kıolajat szállító hajók szennyvizének

69 kiürítésekor kerül a tengervízbe, másik részéért a tengerre szerelt kıolaj kutak a felelısek. A kiömlött kıolaj a tengervíz felületén egy filmréteget képez, ami megakadályozza a levegı és a víz között lejátszódó természetes oxigéncserét. A hosszantartó olajborítás következtében a víz felmelegszik, oxigénhiány lép fel, rothadási folyamatok kezdıdnek el, amelyek mérgezı anyagokat termelnek. Ezek pusztítják az algákat, az állati és a növényi planktonokat, amelyek a tengeri élıvilág táplálékát képezik. Sajnos az utóbbi évtizedekben szinte sorozatos volt a környezeti katasztrófát okozó tankhajóbalesetek száma.