A grafén sávszerkezete

In document  J@EAEI L=JKHA@IAHA =IAHAAJA>A (Pldal 65-69)

3. A grafén 59

3.1.1. A grafén sávszerkezete

A grafén méhsejt-szer¶ szerkezetének a stabilitása az elektromos tulajdonságainak következménye. A szén s-pályája és a két p-pályája között fellép® sp2 hibridizáció eredményezi a hatszöges szerkezet stabilitását, kialakítva az ún. σ-kötést, más néven a σ-sávot. Ez a σ-kötés felel®s a szén összes módosulatának stabilitásáért. A Pauli-elv miatt ez a sáv teljesen be van töltve, és egy alacsony energiás vegyértékkötési sávnak felel meg. A szénatom harmadik p-pályája, ami mer®leges a hatszöges síkra (egyszer¶ség kedvéért legyen ez apz pálya) kovalens kötéssel kapcsolódik a szomszédos szénatom pz pályájához, létrehozva az ún. π-kötést, más néven a π-sávot. Mivel a pz pályán egy elektron van a π-sáv félig van betöltve. A továbbiakban ezzel a π-sávval foglalkozunk.

A grafén sávszerkezetét el®ször Wallace tanulmányozta 1947-ben, de abban az id®ben a tisztán kétdimenziós grafén-szerkezet vizsgálatát pusztán elméleti modell-nek tekintették [169]. Valójában, maga Wallace is kiindulási pontnak tekintette ezt a számolást a grat jobb megértése érdekében, ami nagyon fontos volt az atomreak-torok kifejlesztésében a II. világháború idején. Kés®bb a Slonczewski-Weiss-McClure sávszerkezeti-modell nagyon jól leírta a grat sávszerkezetét, és sikeresen alkalmazták a kísérleti eredmények megértéséhez [170,171]. Így Wallace eredményei feledésbe merül-tek, és csak napjainkban a nanocsövek és a grafén iránt megn®tt érdekl®dés miatt vált ismét fontossá.

Ebben a fejezetben összefoglaljuk a számolás legfontosabb pontjait, gyelembe véve a szénatomok közti távolabbi szomszéd-kölcsönhatásokat is. Kissé módosítva, Reich és munkatársai munkáját követjük [156, 172]. Szoros kötés¶ közelítésben (tight-binding

3. FEJEZET A GRAFÉN

approximation) [83, 173] a k állapotú1 Bloch-függvényt két bázisatommal rendelkez®

grafénben2 a következ® alakban vehetjük fel:

ψk(r) = 1 N a teljes grafén mintában lév® elemi cellák száma, míg a1 ésa2 a méhsejt-rács elemi cellájának vektorai, lásd a 3.1 ábrát), d = (a1 +a2)/3 a B típusú szénatom helye az elemi cellában, ϕA(r) és ϕB(r) az A, illetve a B típusú szénatom pz állapotához tartozó hullámfüggvény egyre normálva, és végül CA(k) és CB(k) lineárkombinációs együtthatók, melyeket

k(r) =E(k)ψk(r) (3.2)

Schrödinger-egyenlet határoz meg. Beszorozva a (3.2) egyenletet balról aϕA(r), illetve ϕB(rd)hullámfüggvényekkel, és integrálvarszerint aCA(k)ésCB(k)együtthatókra kapunk egy-egy egyenletet.

Az így kapott két egyenletben az egyes tagokat aszerint csoportosíthatjuk, hogy a (3.1) egyenletben szerepl® R elemi rácsvektor melyik értékét veszi fel, ha például az Atípusú atomtól számított 1., 2., 3., stb. szomszédtávolságra lév® atomokat tekintjük.

Könny¶ belátni, hogy a méhsejt-rácsszerkezetben az els®-, másod-, és harmadszomszéd távolság

3a/3 0,577a, a, illetve 2

3a/3 1,155a, ahol a = |a1| = |a2| =

3aCC az elemi cella vektor hossza, ami a szén-szén atomok közti, mérésekb®l ismert aC−C 1,42Å távolsággal adható meg 3. Így például a 3.1 ábrán jelölt A típusú atomtól els®szomszéd távolságra lév® három darabBtípusú atom azR1elemi cellákban található, míg a hat darab másodszomszéd távolságra lév®Atípusú atom azR2, illetve a három darab harmadszomszéd távolságra lév®A típusú atom az R3 elemi cellákban található, ahol

R1 = 0,a1,−a2, (3.3a)

R2 = ±a1a2(a1a2), (3.3b) R3 = a1a2,a1a2,a2 a1. (3.3c) Rövid számolás után adott k mellett a (3.1) Bloch-függvényt meghatározó CA(k) és CB(k) együtthatókra következ® sajátérték-egyenletet kapjuk:

H

1Akvektor a Brillouin-zónában van, mely aza1 ésa2elemi cella vektoroktól függ.

2A 3.1 ábrán aza1 ésa2elemi cella vektorokkal meghatározott elemi cellában a két bázisatom az Atípusú szénatom (kék körök) és aB típusú szénatom (piros körök).

3Megjegyezzük, hogy ha az els®szomszéd közelítésen túl, gyelembe akarunk venni távolabbi szom-szédokat is, akkor a másodszomszéd kölcsönhatás mellett, számításba kell venni a harmadszomszéd kölcsönhatást is, mert a másod-, és harmadszomszéd távolságra lév® atomok viszonylag közel vannak egymáshoz.

3.1. A GRAFÉN FIZIKÁJÁNAK ALAPJAI

és a H hopping mátrix és az S hullámfüggvény-átfedési integrálokból képzett mátrix az els® három szomszédot gyelembe véve a következ® alakú:

HAA =HBB =0+γ1 X (on-site energia), míg a hopping integrálok: γ0 = R

ϕA(r)H(r)ϕB(r d)d3r, γ1 = R ϕA(r)H(r)ϕA(rR2)d3r, és γ2 =R

ϕA(r)H(r)ϕB(rR3 d)d3r, illetve az átfedési integrálok: s0 =R

ϕA(r)ϕB(rd)d3r, s1 =R

ϕA(r)ϕA(rR2)d3r, éss2 =R

ϕA(r)ϕB(rR3 d)d3r. Itt a a komplex konjugálást jelenti.

Adott k állapotú Bloch-függvényhez tartozó E(k) energiát a (3.4a) CA(k)-ra és CB(k)-re homogén egyenlet deteminánsának zérushelyei adják. Az eljárás egyszer¶en általánosítható és programozható még távolabbi szomszédok gyelembe vételével. Aγ0, γ1, ésγ2 hopping elemek, illetve azs0,s1, éss2 átfedési integrálok megtalálhatók Reich és munkatársai cikkében, ahol ezeket az értékeket az els® elvekb®l nyert sávszerkezetb®l, illesztéssel kapták [172]. A tipikus értékek: γ0 =2,97eV,γ1 =0,073eV,γ2 =0,33 eV, illetve s0 = 0,073,s1 = 0,018, és s2 = 0,026.

Legegyszer¶bb közelítésben elhanyagoljuk az átfedési integrálokat (ekkor az S mátrix egységmátrix lesz), és csak els®szomszéd kölcsönhatásokat veszünk gyelembe (csak γ0 nem zérus). Könny¶ belátni, hogy ekkor a (3.4a) egyenletben a H hopping mátrix (ebben az esetbenHa rendszer Hamilton-operátorának tekinthet®) a következ®

alakú: diszperziós relációját a legegyszer¶bb közelítésben:

Es(k) = 0+s|f(k)|=0+s|γ0|p

3 + 2 coska1+ 2 coska2+ 2 cosk(a1a2), (3.7) ahols=±1a sávindexet jelöli, azs= +1a vezetési sávot (másnévenπsáv), azs =1 a vegyértékkötési sávot (másnévenπ sáv) írja le. Apz pályákból kialakulóπ-kötésben azE±(k)diszperziós relációk k függése a 3.2 ábrán látható. Az irodalomban gyakran az s = +1 vezetési sávot a félvezet®kkel analóg módon részecskesávnak vagy n-típusú tartománynak, és az s = 1 vegyértékkötési sávot pedig lyuksávnak vagy p-típusú tartománynak is nevezik. Látható, hogy a diszperziós reláció szimmetrikus a zérus energiára, ezt nevezik részecske-lyuk szimmetriának.

Megmutatható, hogy az ábrán látható fekete hatszög alakú sokszög a méhsejt-rács Brillouin-zónája. A hatszög csúcsait Dirac-pontoknak nevezik (az elnevezés okát

3. FEJEZET A GRAFÉN számolva. A bal oldali ábrán az E+(k) vezetési és az E(k) vegyértékkötési sáv háromdi-menziós képe, míg a jobb oldali ábrán a vezetési sáv kontúrvonalai láthatók. Az energiát0| egységekben mértük, és0 = 0. A 3.1 ábrán láthatóa1=a(√

3/2,1/2)ésa2=a(√

3/2,1/2) elemi cella vektorokhoz tartozó b1 = 2π/a(1/

3,−1)és b2 = 2π/a(1/

3,1) vektorok a re-ciprokrács elemi cella vektorai. A fekete hatszög jelöli a Brillouin-zónát, és a csúcsai a Dirac-pontok. A K= (2b2+b1)/3 ésK0 = (2b1+b2)/3 pont a két, nem-ekvivalens Dirac-pont a Brillouin-zónában.

kés®bb indokoljuk). A hatszög csúcspontjai közül csak két, nem-ekvivalens Dirac-pont tartozik a Brillouin-zónához, melyeket az irodalomban szokásosanK-val ésK0-vel jelöl-nek. Két lehetséges nem-ekvivalens Dirac-pontnak választhatjuk a K = (2b2+b1)/3 és K0 = (2b1 + b2)/3 pontokat, ahol b1 és b2 a reciprokrács elemi cella vektorai (aibj = 2πδij, ahol i, j = 1,2). Hasonlóan könny¶ belátni a (3.7) egyenlet alapján, hogy E±(K) = E±(K0) = 0, azaz a Dirac-pontokban az E(k) vegyértékkötési sáv (részecske sáv) és a E+(k)vezetési sáv (lyuksáv) összeér.

Amint korábban említettük, a π-kötéssel kialakuló két sáv (részecske- és lyuksáv) semleges grafén lap esetén félig van betöltve, azaz a grafén Fermi-energiája 0, melyet az energia nulla-szintjének választásával zérusnak vehetünk (és veszünk a továbbiak-ban). A Fermi-energia éppen a Dirac-pontokon megy át. Mivel az anyagok elektromos vezetési tulajdonságait a Fermi-energia közelében lév® energiájú elektronok határoz-zák meg, érdemes a (3.7) diszperziós relációt sorba fejteni a Dirac-pontok környékén.

Vezessük be a k0 = kK, illetve a k00 = kK0 Dirac-pontoktól való eltérést, és

Ekkor a K, illetve a K0 Dirac-pontok közelében kapjuk:

Es(k) = s~v|k|, ahol (3.8a)

~v = 0|a√

3/2. (3.8b)

3.1. A GRAFÉN FIZIKÁJÁNAK ALAPJAI

Az egyszer¶ség kedvéért elhagytuk a vessz®t akvektorról. A továbbiakban ak hullám-számvektort aK ponttól mérjük. Ugyanezt az eredményt kapjuk a többi Dirac-pont közelében is. A diszperziós reláció kúpos alakú, az energia a khullámszámvektor nagyságától lineárisan függ. A 3.3 ábrán látható a hatdarab Dirac-kúp.

y kx k

E(k)

3.3. ábra. A Dirac-pontok közelében a diszperziós reláció kúpos. Ezeket Dirac-kúpoknak nevezik. A piros/kék a részecskesáv/lyuksáv.

In document  J@EAEI L=JKHA@IAHA =IAHAAJA>A (Pldal 65-69)