• Nem Talált Eredményt

Giesswein Sándor, a magyar pacifizmus megújítója

4. A békemozgalom Magyarországon

4.7. A magyar békeegyesület vezet ő i és tagsága

4.7.1. Giesswein Sándor, a magyar pacifizmus megújítója

Giesswein a Katolikus Néppárt színeiben 1905-től aktív szereplője volt a politikai életnek, képviselőházi tagként a törvényhozásnak is. A politikai tevékenység mellett széles körű elméleti munkásságot végzett a teológia, ókortudomány, nyelvtudmány, szociológia és pedagógia területén. Bertha von Suttner kifejezetten örült az ereje teljében lévő, energikus, pártpolitikailag is aktív Giesswein vezető szerepének a magyar békemozgalomban, úgy vélte, az új elnök mintegy személyében testesíti meg a békemozgalom és a keresztényszocializmus egymást erősítő közeledésének esélyét. Visszaemlékezéseiben a magyar békemozgalom katalizátorának nevezte, s hogy a két országos békemozgalom aktív kapcsolatát fenntartsa, rendszeresen felkérte, hogy vendégként tartson előadásokat az osztrák egyesületi tagok számára. Bizonyára abban is volt némi szerepe, hogy Giesswein 1910-1914 között a nemzetközi békemozgalmi munkába is (rendkívül aktívan) bekapcsolódott. Képviselőként pedig a magyar IPU-csoport tagjaként vett részt a szervezet háború előtti munkájában. Személyében tehát ismét összekapcsolódott a politikai interparlamentáris és az idealisztikus békemozgalmi szerepvállalás kettőssége.

Giesswein katolikus papi hivatásából eredően a béke kérdését nem politikai, hanem erkölcsi problémaként közelítette meg.292 Szolnoky Erzsébet egyháztörténész életrajzi monográfiájában keresztény pacifistaként jellemzi, akinek békemozgalmi elhivatottságát a katolicizmus univerzális eszmeiségéből, másfelől pedig ókortudományi, nyelvészeti,

292 Vö: Gergely, Jenő: Giesswein Sándor politikai pályaképéhez. In: MTA II. Oszt. Közlemények, 23., 1974, 259-287.

127 szociológiai és történelembölcseleti munkássága során kialakult meggyőződéséből eredezteti, miszerint az emberiség közös őstől ered és fejlődése a testvériségen alapul.293 Szolnoky értelmezésében Giesswein Sándor pacifista szerepvállalását a világháború három szakaszra tagolta, melynek következtében a háború előtti, a háború alatti, majd pedig a háború utáni pacifizmusa egészen különböző jelleget öltött, s ennek megfelelően különböző fogadtatásban is részesült. (A háború utáni békemunkássága kifejezetten kudarcosnak nevezhető: különféle vádakhoz, elutasításhoz, végül kirekesztéshez vezetett.) Pályafutásának kezdeti szakaszában leginkább elméleti, tudományos munkásságot végzett.

Teológiai és szociológiai tanulmányai hatására korán elkezdett társadalmi és szociális problémákkal foglalkozni, s a keresztényszocializmus felé fordulva annak magyarországi megalapozója és elindítója lett. A társadalmi és szociális szerepvállalás gyakorlati lehetőségét a társadalmi szervezetekben, egyesületekben, közéleti fórumokon, majd a parlamentben találta meg.

Kezdetben az osztrák keresztényszociális mozgalom hatása alatt állt és rajta keresztül kapcsolódott be a nemzetközi áramlatokba, 1894-ben részt vett az első nemzetközi katolikus kongresszuson, majd 1898-ban a keresztényszociális munkásegyletek bécsi továbbképző kurzusán. Társadalmi szerepvállalására nagy hatással voltak a keresztényszocializmus olyan elméleti előfutárai, mint Wilhelm von Ketteler mainzi püspök és Henry Edward Manning westminteri bíboros, akik aktívan részt vettek országaik nemzetközi összefogást és döntőbíráskodást sürgető szerevezeteiben is. A keresztényszociális mozgalom nemzetközi szintjén Giesswein maga is korán megismerkedett a nemzetközi békemozgalom céljaival és a döntőbíráskodást sürgető IPU szervezetével is. Nagy hatással volt rá Bertha von Suttner háborúellenes regénye, mely későbbi békeegyesületi szerepvállalására is ösztönzőleg hatott.

Giesswein politikusi pályája regionális szinten 1895-ben indult, amikor elvállalta a Katolikus Néppárt győri csoportjának alelnöki tisztségét. A következő évtizedben tevékenységének súlypontja az elméleti munkásságról fokozatosan a közéleti szerepvállalásra tevődött át. A keresztényszociális munkásegyletek legfőbb szervezője lett, 1898-ban Győrben hozta létre az első szervezetet. 1903-ban a Szent István Társulat alelnökeként Budapestre költözött, majd 1905-től a Katolikus Néppárt parlamenti képviselőjeként a Képviselőházban folytatta politikai tevékenységét. Első beszédét azonnal

293Szolnoky, Erzsébet: Szociális igazságosság és keresztény szeretet: Giesswein Sándor a magyar keresztényszociális és kereszténydemokrata gondolkodás megalapozója. Budapest, Éghajlat Könyvkiadó, 2003, 172-186., valamint Szirmay, Oszkárné: Giesswein Sándor békemunkája. In: Giesswein-emlékkönyv.

Országos Giesswein emlékmű-bizottság. Budapest, Stephaneum, 1925, 156-186.

128 a békemozgalom és Bertha von Suttner, valamint Magyarországon különösen Türr István által felkarolt program, a párbajellenesség érdekében mondta el a párbajjal kapcsolatos parlamenti vitában, és a párbaj teljes megtiltását követelte. „Beszéde, melyet nemcsak a legnemesebb emberies szellem lengett át, hanem a külföldi példák hosszú sora is gazdagított, olyan hatást váltott ki hallgatóságából, hogy a többség magáévá tette indítványát.” 294

Az 1905-ben megalakuló Keresztény Szociális Egyesületek Országos Szövetségének elnöki tisztét is elvállalta. Az 1907-ben megalakuló Keresztényszocialista Pártba eleinte nem lépett át a Néppártból, mert tartott annak radikalizálódásától, mivel félő volt, hogy esetleg a bécsi Karl Lueger féle radikális irányzat magyarországi követői lesznek.

Giesswein inkább a két katolikus pártszervezet közeledését szorgalmazta. Amikor azonban látta, hogy törekvései nem járnak sikerrel, illetve a Katolikus Néppárt nem kíván nyitni a szociális kérdések felé, 1910-ben átment a Keresztényszocialista Pártba és igyekezett azt a demokratikus változásokra és a szociáldemokrácia irányába nyitott párttá fejleszteni. 1905-től parlamenti képviselőként bekapcsolódott az IPU munkájába, a magyar delegáció tagja lett, s ekként a nemzetközi békemozgalom vezető személyiségeivel is megismerkedett.

Egyik központi törekvése volt a népek közötti kapcsolatteremtés elősegítése, ezért is karolta fel kezdetétől az eszperanto mint társadalmi kapcsolatokat megkönnyítő közös nyelv ügyét és szállt síkra elterjesztésért Magyarországon, 1911-től pedig a magyar Eszperanto szövetség elnöki tisztét is elvállalta. A szociális problémák körében aktívan fogalkoztatta a nőkérdés is, a feminizmusról vallott nézeteit külön értekezésben is összefoglalta középpontba helyezve az egyenlőség kérdését. A csak polgári jogokat követelő feminizmus helyett a keresztény feminizmust ajánlotta igazi megoldásként. 1907-ben belépett a Feministák Egyesületébe is, szoros kapcsolatot ápolt a magyar vezető feminista személyiségekkel, akiket később sikeresen bevont a békeegyesületi munkába is.

A magyar békeegyesület elnöki tisztét 1909 márciusában foglalta el, székfoglaló beszédében pacifizmusának alapelveként kiemelte, hogy a békegondolat nem utópia, hanem a nemzetközi jog fejlődésének szükségszerű következménye. ”A nemzeten belüli béke alapja lesz a nemzetek közötti békének. A pacifizmust tanítani kell, a pedagógiát is át kell hatnia a békevágynak. A nemzetköziséget a gazdasági és társadalmi összefogás erősíti, alapja a krisztusi szeretet legyen.”295 1910-től számos pacifista témájú előadást tartott itthon és külföldön egyaránt, az osztrák békeegyesület elnöknőjével Bertha von Suttnerrel

294 Nagy Miklós: Giesswein Sándor mint politikus. In: Giesswein emlékkönyv, 225

295 Szolnoky, Erzsébet: Giesswein Sándor, 2003, 173.

129 személyes barátságba került, és szívesen idézte előadásaiban, mint a békemozgalom nagyasszonyát. 1912-ben a bécsi egyesület közgyűlésén a Pacifizmus a szociológia szempontjából címmel tartott előadást. 1911-ben egyik parlamenti felszólalásában felhívta a kormányt, hogy lépjen fel az újabb hágai békekonferencia összehívása érdekében. A magyar gazdasági élet, az infrastruktúra, közlekedés fejlesztését elengedhetetlennek tartotta a békés társadalmi fejlődés érdekében. 1912. évi képviselőházi felszólalásában az 1913. évi állami költségvetés tárgyalásánál elmondott beszédében a közlekedés fejlesztésének fontosságát hangsúlyozta: „A mai közlekedési eszközeink fejlődésétől várjuk azt, hogy meglegyen az Unita Európa, - nem mondom, mint egy általános köztársaság, mert kivánom az államoknak és államformáknak és a népeknek, nemzeteknek önállóságát – de a közlekedési eszközök fejlődése fogja megteremteni azt az európai érdekközösséget, gazdasági közösséget, amelytől reméljük egyszer smind, hogy az európai békének lesz megalapítója.” 296 1913-ban részt vett az amerikai kontinentális békekonferencián és az ottani magyarok körében is számos előadást tartott. A

„Kereszténység és békemozgalom” című beszédében, amely esszé formájában is megjelent Magyarországon, a békevágyat a vallásosságból vezette le és a katolicizmust látta elsőként hivatva a békeeszme terjesztésére. Az emberiség történelmét és a békegondolat történetét az anarchiából a háborúk korán keresztül a nemzetközi jogrend állapotának irányába haladónak mutatta be, ahol a nemzetközi bíróságok fogják eldönteni a népek közötti viszályokat. A háború előestéjén, 1914 májusában a magyar békeegyesület éves közgyűlésén az internacionalizmus és a nacionalizmus kapcsolatáról a következőket mondta: „Fontos a nemzetek között az egyetértés, de az internacionalizmus nem kozmopolitizmust jelent, mert internacionalizmus csak ott van, ahol nacionalizmus is van.”297

Giesswein Sándor elnöklete felpezsdítette a magyar békeegyesület tevékenységét, személyes kapcsolatai révén számos vidéki egyesület létrehozását is elősegítette. Győrben helyi egyesületet az ismert körorvos, Petz Lajos felesége az ő elgondolását követve, a keresztény nőmozgalmi tevékenységgel összekapcsolva működtette. Giesswein szorgalmazta és finanszírozta az állandó békeegyesületi folyóirat, a Nemzetközi Élet kiadását, amelynek állandó szerzője is volt, a háború kitörtésétől kezdve pedig írt, szerkesztett és adott ki egy személyben.

296 Giesswein Sándor 1912. december 6.-án elmondott képviselőházi beszéde, Idézi: Szolnoky, Erzsébet, 2003, 102.

297 Szolnoky, Erzsébet: 2003, 163.

130 Pacifista tevékenységét a háború alatt is folytatta, a háborúban nem a pacifizmus csődjét, hanem a szervezetlen világrend felülkerekedését látta. 1915-ben 5000 koronás alapot is létrehozott, melynek évi kamataiból békedíjat kívánt adni olyan magyar személyeknek, akik Magyarországon a legtöbbet teszik a béke érdekében. A háború alatt a hivatalos kormánykörök már veszélyesnek és nemkívánatosnak ítélték Giesswein keresztényszocialista alapokon álló harcias pacifizmusát. A háború után pacifista nézeteinek hangoztatása, szociáldemokráciáról kifejtett álláspontja, valamint baloldali kapcsolatai miatt sokan elfordultak tőle, sokak számára megbízhatatlanná vált. A Giesswein-képviselte békülékeny pacifizmus elleni érzéseket a Tanácsköztársaság, majd a békeszerződés utáni események tovább erősítették. Ő maga azonban 1922-ben váratlanul bekövetkezett haláláig kitartóan képviselte álláspontját, aktívan részt vett a Népszövetség szervező munkálataiban is.