kamara instructiója Raysz János és Udvari) elv i Péter számára. 1646. — B e r z e v i e z y E. Kelengye a mult századból. (1758.) — Vegyes Közlések.
D r . M e r é n y i L. Nádori óvás a török békuszegésoi ellen. 1089/40. — K e m é n y L. Spilenberger Sámuel festőművész. 1647.
A „ H U N Y AD M E G Y E I TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI T Á R S U L A T É V K Ö N Y V E " 1899. évi X. kötetének gazd. tört. érdekű közleményei:
K o n c z J. Maros-Hlye vára és uradalma. — Hunyadmegyei oklevéltár.
D r . V e r e s s E. Dézmálási .szabályrendelet Qzász városszéle számára.
1708. — K o n c z J. Maros-Illye leltára 1640-ből. — B é k é s i A. Dévai Csáki Barbárának kiházasítására. írott és abban életinek folytatására kiadott atyai regulák. 1699.
A „ M A G Y A R K Ö N Y V S Z E M L E " 1899. évi. IV. füzetének gazd. tört.
érdekű közleményei: K e m é n y L. Sajtó és czenzura Kassán a X I X . század első felében. — K o v á t s L." Könyvnyomdái!ík a jelen század harmadik tizedében. (Egykorú, részletes leirása az ország ö s s z e s n y o m d á i n a k , nagybecsű statisztikai adatokkal.) — Vegyes közlemények.
H. D. A Manlius-féle nyomda történetéhez. (1630). — D é ζ s i L. Adalék a könyvkötészet történetéhez Magyarországom (Johann . Ehrenfriedt H a r t m a n n Lipcséből Kolozsvárra telepedett könyvkötő levele 1711-ből.)
A „ M A G Y A R N Y E L V Ő R " 1899. évfolyamának gazd. tört. érdekű nyelvészeti fejtegetései és közleményei a következők : S ζ i l y К. Rés.
(Rést vágni = g a 11 y a ζ η i, tehát a r é s egy törzsből ered a . r ő ζ s e szóval.) — Csínja-bínja. (Érdekesen kifejti, hogy а с s i η, a, s ζ e к é r η é 1, a, szekér-aljnak egybefoglalására és a fordulá.s lehetővé tételére szolgáló alkatrészek komplexuma,, mely azután átvitt értelemben, minden ciolog' bonyolódott szerkezetére alkalmaztatott.) — Jós. (Rendkívül fontos magya-rázat, amely a magyar ősvallás koráig nyúl vissza,. A régi magyar nyelvben ugyanis, a j ο η h vagy j о h = e m b e г e к és á l l a t o k összes b e l s ő r é s z e i t jelentette, az tehát, aki aztán ezekből jósolt, volt a.
j o n h o s = j o h o s = azaz a j ó s.) — Ζ o i t ν á η y I. Szelestey Miklósné végrendelete 1558-ból. — S ζ i 1 a s i M. Török-magyar szóegyeztetések.
(Τ о m b á с ζ malomműszó.) — T o l n a i V. A régi magyar jogi nyelvből.
( A k ö t i m a g á t v a l a m i r e , k ö t e l e t ν e t stb. szavakat magyarázza,.)
— Ζ о I n a i G y . Fegyvernek. (Az árpádkorban f e g y ν e r h о r cl <3 tisztet jelentett.) — Gyep, gyepű. (Érdekesen fejtegeti e szavak eredeti értelmét.) — V i k á r B, E g y régi magyar ráolvasás. (A X V I I . századból fekélyes 1 ó r a.) — R é t h e i Ρ r i к к e 1 M. Huszár. (Azt akarja bizonyí-tani, hogy e szó a kazar nép nevéből eredne ?) — M e 1 i с h J. Kalangya.
( A latin с a 1 e η d a e ünnepből eredt, később aztán papbért, végre gabna-keresztet jelentett.) — Lőcs. (Kimutatja, hogy e szót a n é m e t nyelvnek középfrank nyelvjárásából vettük.) — Á s b ó t h О. Kalangya. (Melicli-nek említett magyarázatát czáfolja.) — Csín. (Kimutatja e szónak s ζ 1 á ν eredetét és különböző értelmét.) — V á m b é r y A. A dohány, a tőzsde és a tajtékpipa. ( A d o h á n y arab szó, melyet a d é l s z l á v o k közve-títettek hozzánk; a tajtékpipa a m e e r s c h a u m magyar fordítása, mety
47 azonban önkényes eltorzítása a t ö r ö k m e r d / a n szónak; végül'a t ő z s é r szót az arab t a z i r .kereskedővel veti egybe, de mint a szer-kesztő jegyzetben kifejti, az, kétségtelenül, a német . t a u s c h e r régi t i и s с li e r (olvasd : t ű s e r) alakjából származik.) — A Nyelvtörténeti Szótárhoz. S ζ i η η y e i J. Telekcs bocskor. ( = szíj jas bocskor.) — S i m о il y i Zs. .Pásztorma, pásztormán. (Gförög eredetű sző, mely íustölt húst jelent.) — N a g y s ζ i g e t h y К. Posztó-szél (— a végposztó szélein végignyúló keskeny szegély, gorombább gyapjú széleiből.) — E é t h e i Ρ r i к к e 1 M. Csörsz, Mont. ( A régi magyar nyelvben c.s ö r s ζ = f e к e t e és a, m o n t = t ö r к ö 1 у.) — К a d á s. (Talán m é ζ e s к a 1 á e s o s értelme volt a régi nyelvben.) Nyelvújítási A datok. Τ ó t h В. Kelengye.
(Az .irodalomban. Barca,falvi honosította, meg. de a nép nyelvében is él mint hozomány, néhol meg· mint keszkenő. A török g e 1 i 111 i к vagy k e l i η d i к = jegyajándék szóból ered.) — R é t h e i Ρ r i к к e 1 M. Jog.
(E szót Jankovich, a híres gyűjtő honosította meg az irodalomban, a régi.
nyelvnek j о g szavából, amely j o b b kezet jelentett.) — Magyarázatok.
Helyreigazwások. S i m o η y i Ζ s. Tegez perzsa szó. — К r ο ρ f L . A kocsi kérdéséhez. ( A kocsi külföldi eredetét vitatja.) — Ajancza-szekér ; fakószekér ; mázas szekér; szamár. ( A j a η с ζ a = a szláv ojnicza e g y -l o v a s t a -l i g a . ; f a k ó = ν a, s a 1 a 11 a η szekér ; m á, z á s = m á ζ s á s s z e k é r ; szamár = a teherhordó s u m m a r i u s, Saumthier ne véből ered, melynek Nápolyban s o m a r o a, neve.) — Huszár. (Érdekes angol adatokat hoz fel.) — S ö r ö s P. Á kocsi kérdéséhez. — К r a, u s ζ S.
Hintó. (Az arab nyelvben hantur.) — G o l d z i e h e r I. Hintó. ( A szanszkrit h i η d о 1 а = Schaukel szöt hozza, föl, a, melyből a hindu és perzsa h a η d ű l , and. u 1. ebből ismét a franczia 1 a n d a n kocsi s a német Landauer eredt.) — Η о r g· e r A. Masánczki alma. (Francziául reinette de M i s η i e, tehát Szászországból M e i s s e n vidékéről való. Németül meg : • В о r s d о r f e r , Borsdorf helység után, mely Meissentől délre fekszik.
Masánczki neve a bajor-osztrák nyelvjárásból ered.) — T o l n a i Y . Máza, mázás szekér ; szamár. — P i k i e r G y. Jogi műszók. (Arra figyel-meztet, hogy a b ii η t e t é s kifejezései : t о r-olni, 1 a k-olni a magyarban egyúttal étkezést jelentenek, mert az ősi jogban a bűnhődés, kiengesztelés egyik neme az volt, hogy a bűntettes lakomát aclott.) — S i m ο η y i Zs.
Biirii. ( D é l s z l á v eredetű, a b r ν szóból.) — F i s c h e r I. Gyertya,-pecsenye. (A czéhmester által szent Mihály napkor adott Gyertya,-pecsenye.· mert attól a naptól kezdve a legényeknek gyertyavilágnál kellett dolgozniok.)
— Z o l n a i G y . Halvány. (A. régi nyelvben = elhagyott medret, álló, holt vizet jelentett és a h a l o v á n y mellékné\'vel együtt a, m e g h a l n i igéből ered.) — B a r t h a J. Telekes bocskor. (Czilra szíjjas bocskor.) — M e l i c l i J.· K ö c s ö g . (Török szó.) — Szavatos. (E fontos régi jogi műszónak árpádkori Z u о d u s alakját ismerteti, amely még közelebb áll a, d é 1 s ζ 1 á, ν s ν o cl alakhoz.) — G а 1 g ó с ζ y J. A szamárról. (Nem olasz, de baszk eredetűnek véli?) — К r a u s ζ S. Korkován-bor. ( A ka,r.r czos bor neve a, német : Gar kein Wein kifejezésből.) — Kérdések és
48
feleletek. T o l n a i V. Mondvacsinált. ( A század eleje óta használják, az iparban műszó: a megrendelt munkákra.) — S i m o n y i Ζ s. Siker. (A s i к e r, s i k e r e s , s i к e r ii 1 η i szavak eredete : a b u z a s i к é г.) — Lukma. (Most — gyűjtéssel összeszedett bor, régen mérték. Szláv eredetű a szerb nyelvben dézsmát, papbért jelent.) — D r . S e b e s t y e n Gry.
Cfyepir.
A „ T U R U L " 1899. évi 4. füzetében gazd. tört. érdekű czikk : M a j 1 á t h В. A liptómegyei királyi s o l y m á r o k leszármazúi, melynek bevezeté-sében, szerző, érdekesen fejtegeti L i ρ t ó m e g y e lassú b e t e l e p ü l é s é t a XII. és XIII. században.
A „VJESTNEK KR. HRVATSKO-SL AVONSKO-DALMATESTSKOG ZEMALJSKOG Á R K I V Á " 1899. évi 4. utolsó füzetében minket érdeklő közlemények : B. S z l a v ó n i a k i v á l t s á g l e v e l e i n e k ládája, a horvát orsz. levéltárban. E fontos okiratok kivonatait adja 1222—1750-ig, melyeknek nagyobb részét különben már Kukuljevió kiadta, — M. M a g d i é A ζ e u g g i levéltárak fontosabb okiratainak kivonatai. E czím alatt, folytatólag·, az ottani káptalani levéltárból nyújt érdekes kivonatokat 1392— 1739-ig. — D r . L. J e l'i c. A zárai közjegyzői levéltár legrégibb köz-jegyzői okleveleinek kiadás'át folytatja az 1289. évből. E rendkívül
tanul-ságos okiratokból példaképen a L X X X . számút emeljük ki, melyben valaki szavatosságot vállal arról, hogy egy b o r r a l megrakott hajót Ζ á r á b ó l Ζ e η g g b e sértetlenül elszállít a t r i e s z t i k a l ó z o k k a l szemben. — V. Κ 1 a i с. IV. Béla királynak, a Vegliai grófok részére.
Zenggről szóló (1260. évi) adománylevele : hamisítvány. — Vegyesek.
E. L a s z o w s k i . Vara sd város két X V . századi vásárszabadalma, (1448.
és 1462-ből.)
S Z E G E D M E Z Ő G A Z D A S Á G I T Ö R T É N E T E .1) ' ^ Irta : REIZNER JÁNOS
I.
Földmívelés és állattenyésztés.
A dúsan termő fekete földek és a varostól távolabb eső homok-puszták birtoklásánál fogva, Szeged lakossága, már. a megszállás és település alkalmával, kiválólag a földmívelés és állattenyésztés üzésére volt utalva. A. honfoglaló ősök nem is idegenkedtek e foglalkozástól s, még nomád állapotukban megkezdették a megszállt területek művelését.
Hogy aztán ők és utódaik a kora középkorban hogyan gazdálkodtak, mit termeltek, azt adatszerüleg ki nem mutathatjuk. Valószínűleg a magyar
„géniusz szellemében, még a nomád viszonyokkal is egyezőleg, újabb és újabb területeket szálltak meg, vettek művelés alá s a már kiélt és kihasz-nált földeket bizonyos időre elhagyva, pihentették. Tehát a letelepedés és polgáriasodás daczára, a nomád állapot egyelőre fenmaradt. Ezért kellett a szegedi gazdáknak az az óriási terület,--az a_ kiterjedt birtok^
melylyel aovaros már a Jegrégibb időktől f o g v a ^ b í r U E z é r O ñ l l e ü Д határt folytonosan különféle szerzésekkel növelniök. IV. Béla adományából megszerezte a város Tápét, mely a tatároktól legyilkolt Csupor nemzetség tulajdonát képezte és a csongrádi királyi várhoz tartozott Vértótamai Marostö területét. 1431-ben a szegedi gazdák Gyálán, Külső-és Belsö-Szentivánon részbirtokokat szereztek2). 1453-ban Százegyházát3), mely Szentiván melletf volt,— később pedig Szent-Mihály, Bánfalva. Dorosma, és Gyékénytó birtokot vették zálogba4) ; sőt mindezeken túl, régi jog-gyakorlatuknál fogva kiváltságot nyertek arra, hogy a Duna és Tisza közt fekvő, összes .homokos pusztákon, a kunokkal együtt és közösen, szabadon legeltethessenek.5)
Mindez, a nomádságnak, a vándor gazdálkodásnak, az újabb és
!) Mutatvány Szeged, város monográfiájának most megjelent III. kötetéből.
-) Reizner J. Szeged város története, IV. k. Oklevéltár, XXVII. sz.' a.
») U. o. XXVII. sz. a.
4) U. o. LV1I. és LV1II. sz. a.
»V U. o. XXXIV., XXXVII. XL., és XLÏII. sz. a.
birtokterületek megszállásának, szóval a ma is fennálló tanyct.
Ezernek. a magyar Jaj különösen kedvelj gazdálkodási rendszerének
"bizonyítéka. E^en nomád állapot folyománya volt a z l s p H o g y egyéni birtok nem léte^ettT'és тШ1'"1ГПШБ'' látni 'fogjuk, a b i r t ö k S ö s i ^ p sokáig fenmaradt és" a közbirtoknak váltakozva megszállt részein
yszcüláso'kat", tanyákat alapítva gazdálkodtak.
Hogy Szege5kÔmy'éke* a legrégibb időkben is, telve volt tanyákkal és szállásokkal kitetszik^ abbóLis, hogy_a_ város határában többrend-beli középkori p ^ s z t a t e m p l o m n y o m a maradt fè η η 1) 7 E z e η к ívül igen frgyelemreméltó Istvánfinak az lÔB2r~évi "esemenyéíí " során tett azon előadása, hogy a hajdúk a város körül fekvő „majorokból és tanyákról"
^nagyszámú jószágot hajtottak el2). . - õ
·Α kiterjedt határterületen, a tanyagazdálkodás rendszerénél fogva, a"gabonatermelés és állattenyésztés egyformán alkalmazásban volt s így
eged már a régi időkben is egy kiterjedt vidéknek élelmi tárházát JcéjDezte.
|ígmo'nd király által kiadott 1436 évi védlevelek 3) azt igazolják, hogy a ilakossságnak oly nagymérvű termelése volt, hogy gabonáját és élelmi szeréit, melyeknek megvámolását a király tiltotta, üzérkedésképen, az az (ország minden részében szakadatlanul'fuvarozta.
De állattenyésztése mégis fölötte állott a gabonatermelésnek.
Bertranclon de la Вгощш&ге^franczia utazó Szeged állattenyésztését^ az 1,43^. évről a következőkben örökítette meg : „találhatni itt sok eladó szilaj lovat, de éi;tüt is zabolázni és szelídíteni ; különös érdekű ezt nézni.
Bizonyossá fettek, hogy aki itt (t. i. Magyarországon) 3—4000 ilyen at szándékoznék venni, Szegeden találhat. Oly olcsók, hogy 10 magyar forintért egy igen szép hámos lovat lehet venni"4). Majd a Szeged és
között elterülő pusztaságról szólva, említi ; .Szegedtől a föld idáig róna #és termékeny. Találni itt számtalan. nyájat , igavonó állatokból meíyek elhagyatvá,"Vadakhoz hasonlóan, szabadon legelnek; irmen van,
hogy azokból a szegedi-vásáron annyi van5).
A franczia utazó az őt különösen érdeklő lovak mellett . említi tehát a szarvasmarháknak (igavonó állatok) csordáit, melyek, valamint a iuhn-yáiak is, hogy mily nagy szúmmal voltaké az 1522. évi
tized-O
" ) Archeológiai Értesítő, 1892. évfolyam 235. 1891. évf. 173. és 1895. c.vf.
3G2—365. lap. - ? — —
2) Istánfi: Historiarum de rebus Uűgaricis libri 34. Coloniae. 1622. 33 7. lap.
. ¿УReimer .J. id. >m., Oklevéltár. XVIII. XIX. sz. a.
4j 1404 körül Kassai vidékén egy ló ára 50 arany forint volt. (Katona: His-toria critica XI. 595. 1.)
5) Hatvani M : Brüsszeli okmánytár. Pest, 1859. IV. k. 310. lap.
о О
/
51О
iajtsromból is kiderül1). Itt hol Szeged összes lakossága név'szerint van felsorolva, Csordás vezetéknéven 7-et találunk. A vezetékneveket, abban. a;Qidőben, foglalkozás után nyerték az illetők. A sok Csordás név tehát számos csordára enged következtetni;
Ugyana^rôtK lajsiOmban 131 jiihos gazda is szerepel, ami a juh-teiívés^^áhék rmdkívüli elterjedtségét mutatja. A jühos gazdák juhainak s & i a u^mi^nincs följegyezve, de hogy mily · rengeteg meiinyiség - O Qehè^ett^áz, í ^ i l e j mannaie, a mohácsi vész uttin a török· sereg
vissza-vonulásáról vezetett naplójában előforduló följegyzésből is megítélhetjük.
E szerint 1526. évi szegt. 28-án Szeaeden a hadizsákmányból Ibrahim pasának 50^000, "Iszkender cselebi pas>a defterdárnak pedig 20,000 drb juh eseá oszt^ail.pJ^^SLDlóban különberrfeifinielve van, hogy „a sereg egyéb ~4j|sbeâ. teljességgel elmerült"2).
fa csak lisztben, búzában
A lótenyésztéá^¡¡iii¿en gileg első helynek piinősíte sok, hanem egyszersmind nem Felettébb jelemző e mkinte ~
méTmyiségileg, hanem" minősé-egedet, mint ahol egyúttal nemcsak fajlovakat is bőséggel lehetett találni.
ÎT Zákány István szegedi főbírónak 1542.
évi október 16-án Fráter ^ György nagyváradi, püspökhöz intézett azon
? jelentése, hogy Tóth Mihály volt főbíró lov^lOOO kősó árán vette meg3).
- Ez legalább is tiszta arabs faj lehetett.
» . A már emlegetett 1522. évi egyházi tizedlajstrom, melyben a város W polgárainak a MBSÍ püspök része természetben vagy készpénzben
meg-o admeg-ott tizedj árakdósága van felsmeg-ormeg-olva, a mmeg-ohácsi vész előtti termelési és gazdálkodási .viszonyok tekintetébe^ végjtelçn becsű.
O
A tized tekintetében Mátyás 1481. évi 1-ső törvénye akként ren-delkezett, hogy a gabona^e^iüektöl,- boríól, báránytól s méhrajtól ' az egyházi, tized külön-külön^megadando. A szőlős, vagy juhos gazdák seni természetben, sem pénzül semmi tizedet sem fizettek, talán azért, mert gabonatermeléssel nem foglalkoztak.0
!) Id.m. Oklevéltár LXI. sz:Jvreadkívüli becsü tizedjegyzékben а juhok száma nem szerepel, 'mert a dézmabárányokat nem vették'számba. Egyébként érdekes az js, hogy á városnak Kun-, Szántó-, Szent-Demeter-, Nagy-, Sóhordó-, Bondi-, vagy Szondi-Műves-, Angyal-, Szentlélek-, nevű. utczáiban nem laktak juhos gazdái. A juhos gazdák az utczák szerint »következőkép oszoltak meg : a várban 2, kislatránban 2, gömböcz és árókhátban ' l — 1 , Balog-utczában 13, szentháromságban 3, kőégetőben (5, prédikátorban 3, Félszer- vagy Felsor-utczában 4, csősz-utczában 7, Tóth-utczában 8, Lisza- vagy Tisza-utczában 12, a két varga-utezában 9, a budaiban 6. a kerek- és madarászban 10—10, hajnal- és szt. György-utczákban 3—3, a szt. Miklós-utczában 4 jubfcs gazda lakott.
""^4· ' /^ψάί, : A magyarnemzet napjai a mohácsi vész után. Pest 18*46. 29—30.
lap.^
Itár LXXV. sz. a.
A gabona termése után adott tized kétféle volt, természetbeli vagy pénzbeli. A tizedadás kötelezettségére 1522-ben összeirt 1549 családfő közül 139-en adtak terménybeli tizedet; 1196 polgár pedig készpénzzel adózott, fejenként 6 dr kereszténységi pénzt (summa christianitatis) fizetve, mely által az illetők egyúttal kereszténységüket, az egyházhoz való tartozóságukat igazolták.
A kereszténységi pénz, a szegedi tizedlajstromban egy-két esetben 5 vagy 4 dénárral van felszámolva. Másutt az országban, csak a .zsel-lérek és a birtok nélküli munkások fizettek kereszténységi pénzt, mivel ezeknek semmi termésük sem volt. Szegeden azonban ilyesmire gon-dolni sem lehet, mert a földközösség rendszerénél fogva minden polgár-nak és lakospolgár-nak a városi közbirtok használatához kétségtelen joga volt.
Akik Szegeden 6 dr kereszténységi pénzj*^etteî^k azok zsellérek annál kevésbbé lehettek, mivel az összeírási^ajstrpaai^latainak egybevetése után a zsellérek ilyen nagy száma: lló(Kcsaládfő, merőben lehetetlen De figyelemre méltatva azt, hogy a keresztény-pénzzel adózok közt ott szerepel a város törvénybírája is (a főbíró egyúttal a vár alkapitánya is volt), a ki aligha lehetett zsellér s ha tekintetbe veszszük még azt is, hogy a keresztény-pénz fizetésére kötelezettek közül, szegénység czímén csak
16-nak engedték el a tartozását (az elengedett 95 dr, egyenkint 6 dénár-ral, 16 családfőre utal), úgy arra a meggyőződésre jutunk, hogy a keresztény-pénzt fizető 1196 családfő tulajdonkép azt a polgárságot (cives) képezte, mely a hivatásos nagygazdáktól (hospites) különbözőleg azokból állt, kik ipart és kereskedési folytatva vagy más élethivatást töltve be, a városi közbirtokból csak annyit müveitek, amennyire a maguk házi szük-ségletének ellátása tekintetéből igényük volt, illetőleg amennyi a föld-közösség alapján az időszakonkint váltakozva inüvelés alá vont forgóból vagy dűlőből minden egyes polgárra egyformán és egyenlőn, hányadul és osztályrészül jutott.
Ezen polgárokkal szemben állottak a hivatásos nagyqazclák, a 138 nagygazda, kik a tizedet természetben és különféle mérvben, termés-eredményük mennyisége szerint (a tized mennyisége többnyire fölül van 2V-2 kereszten, sőt néha 2V2 kepére is rúg) adták. Ezek voltak a tanyás-gazdák, vagyis a régi hospes-ek jogutódai, kik még ez időben is mint hospites említtetnek az oklevelekben.
Hosszas vizsgálatok és egybevetések után sikerült kifürkészni azt is, hogy mennyi volt azon földbirtok-hányad, az az egység, amennyivel a kereszténység-pénzt fizető 1196 polgár a közbirtokból haszonvételkép része-sült. Semmi kétség többé afelől, hogy ez időben Szegeden egy holdat tett. Ennek próbája és bizonyítéka két irányban is kinálkozik.^Neveptesen : egy családnak egész évi szükséglete mintegy 7 köböl gabdpira t e l e d ,
53
azaz 14 kereszt búzára; egy hold föld (1200 D-öles, vagyis Va köblös föld) átlagos termése 16 kereszt (22 kévéjével számítva) buza. Tehát a családfők normális szükséglete egy.egy hold föld müvelése és termése által ki volt elégítve. Másrészről a 6 den. kereszténységi pénz teljesen egybevág a természetbeli tizedek értékével, illetőleg az egy hold termése után (16 kereszt után lVa kereszt) megadott természetbeli tized értéké-vel. Ennek kulcsát a tizedlajstrom végén levő összesítésben találjuk meg, hol a 139 nagygazdától beszedett 65 kepe (egy kepére a búzánál 5 keresztet, árpánál 7-et számítva, mint amennyit egy vendégoldalas jármas szekérre ma is felrakni szokás s mint amely számmal a
kereszt-sorokat általában még ma is rakják, bár a kepe elnevezés ma már egészen szokatlan) IV2 kereszt és V2 kéve gabona, vagyis keresztekre átszámítva, 314 kereszt gabona összesen 12 frt 10 dron adatván el, egy kereszt gabona egvségi értéke 38/io, vagyis nem egészen 4 den.-ban áll elő.
így az 1 hold termése után (16 kereszt után IV2 kereszt) esedékes pénzbeli megváltás épen 6 dénárt, vagyis a kereszténységi pénzül
fel-számolt egységi összeget adja. E szerint a kereszténységi pénz a különben egy hold után esedékes terménybeli tizedet helyettesíti.
A tizedlajstromok tüzetes egybevetése után tehát azt találjuk, hogy a polgárok (cives) kik földközösségben élve, csak a házi szükségleteik fedezésére szolgáló termény előállítására törekedtek és a földeket tehát nem gazdálkodásképen művelték, ezek a terménybeli tized helyett egy-formán 6 den. kereszténységi pénzt fizettek dézsmául, mi 1 hold föld tizedváltságának felel meg. E szerint a polgárok évenkint csak 1196 hold földet műveltek, amelyen mintegy 19,136 kereszt, vagyis 8568 köböl búza termett, mely által a házi, illetőleg helyi szükséglet teljesen fedezve volt.
Ellenben a. tulajdonképeni gazdák (139-en), a régi hospes-ek jog-utódai, kik tanyagazdálkodást űztek, termésük eredményéhez képest a dézsmát kizárólag természetben adták. Ezektől összesen 65 kepe IV2 kereszt és V2 kéve szedetvén be tizedül, ez 650 kepe, 14 kereszt és 5 kéve terméseredménynek felel meg. Ehez adva a főbíró és helyettes várkapitány elengedett 2V2 kepe tizedének megfelelő 25 kepe termését, az összes termés 675 kepe s 15 kereszt, vagyis 3390 kereszt, illetőleg 1695 köböl búza volt.
Ez képezte egyúttal Szeged termelésének feleslegét, mi abban az idő-ben elég tekintélyes mennyiséget képviselt s a szegedi piacz jelentőségét is emelte. Az árpa és a zabfélék terméseredménye, legalább ez évben, alig érdemel említést ; a dézsma alá vetett kaszálók mennyisége sem tett ki többet 195 holdnál.
Mindazonáltal Tomory Pál érseknek 1522. évi szegedi összes gabona
dézsmabeli nyers bevételei, ide számítva a városhoz tartozó Bánfalva Tápé és Szt-Mihály helységeket is, 97 frt 57 dénárt tettek, az elen-gedések és költségek levonásával azonban tisztán 70 frt 20 drt hajtottak.
A török hódoltság idejéből a szegedi gazdasági viszonyokra nézve úgyszólván semmi tájékoztatónak sem maradt. Az ismeretes török kincs-tári defterekben ugyan, némely vidékre nézve, igen érdekes adatok rejlenek, különösen a földbérre (tapu), a török katonaság hűbéres föl-deinek (tímár) jövedelmeire, a juh-adóra, a gabona- és árpatizedre nézve stb. ; de különleges szegedi adatok, melyekből az itteni gazdál-kodási viszonyokat és a termelés mérvét megítélni lehetne nem létez-nek, holott más falvaknak termése az utolsó kereszt búzáig följegyezve maradt. Még azt sem tudjuk biztosan, hogy az 1549. évi gyümölcsvám-Icép Szegeden beszedett 78 akcse jövedelem valamint a csekély méh-kas-tized is2), kizárólag a szegediektől, vagy egyúttal a vidékiek behoza-tala után lett-e beszedve?
Mindazonáltal kétségtelen, hogy a földmívelés és állattenyésztés nagy hanyatlásnak indult s a megrendült közbiztonsági viszonyok, had-járatok, táborok átvonulásai, a kegyetlenkedések és más csapások követ-keztében a szegedi szállások egymásután elpusztultak, úgy — hogy
1687-ben, midőn a lotharingiai herczeg a mohácsi győzelem után a Duna-Tiszaközi pusztákon át Szegedre jött, kietlen pusztán, ős vadonon át ért Szegedre s útjában egyetlen fára vagy tanyára sem akadt, csak.
imitt-amott egy-egy pásztor-kunyhóra.
A város visszavétele után is egyelőre csak a város körül elterülő fekete földehet vették nagyobb mérvű művelés alá. A lakosságnak már olykor-olykor jelentékeny gabonakészlete is volt s a többi közt 1695.
évben a hadsereget nagy szorultságában 2035 martonosi köböl zabbal, 1250 szekér szénával s később még 500 köböl gahonával segítette fel3).
A müvelés és szorgalom ezután mind nagyobb terjedelmet ölelt fel, bár egyéni tulajdonról a még mindig fennálló földközösségnél fogva szó sem volt4). Bizonyos használati évek elteltével újabb dűlőket
Magyarországi törökkincstári defterek. Budapest, 1886. I. köt. 65. lap. — 60 akcse egy magyar arany értéket képviselt. .
2) U. o. A méhészet utóbb nagyobb lendületet nyert. 1658-ban Kőrös város elöljárósága egyedül Szögedi Varga Tamástól 104 pint mézet vásárolt 46 dénárjá-val, összesen 47 frt 84 drt fizetvén. (Okmánytár a hódoltság történetéhez. Pest, 1863·
I. k. 220. lap.)
3) Lásd munkám I. köt. A hadjáratok nyomorai, úgy : „Küzdelem a város jogaiért" czimü fejezeteket. 183—196. és 270—325. 1.
4) Tagányi Károly : A földközösség története Magyarországon. Budapest, 1894. 11 — 14. lap. Külön lenyomat a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1895. évi · folyamából.
55
vettek müvelés alá, az elhagyott területek pedig pinhentek. Az. új dülöt annyi részre osztották fel, ahánv gazda illetőleg lakos volt. Az egyes birtokrészletek sorshúzás úgynevezett nyíl útján lettek kiosztva1.) Saját-ságos azonban, hogy az egyes birtokrészleteket elkülönítő borozdákat-sarló alakra, a hold forumjára húzták. Az öthalmi és dorosmaí dűlőkben az egyenlő nagyságú biroktestek ezen hajlott, holdszerü alakja máig fennmaradt.
A földközösségen alapuló ezen gazdálkodási rendszer különben általános volt s Szegeden még az 1715 évi nov. 15-én is érvényben volt, amidőn Csongrádmegye adóösszeíró küldöttsége itt megjelenve, ezt külön is megjegyezte, kiemelvén, hogy a jobb minőségű földeket osz-tatlanul, három vetésforgóban müvelik, a harmadik esztendőben pedig ugarnak hagyják. A küldöttség a város bevallása alapján különben;
azt is megállapította, hogy a földek középminöségü termést adnak, az öszi ötszörös, a tavaszi vetés pedig négyszeres magot ad. A kaszálókon·
egy°kaszányi területen egy középminőségű szekér szénát vágnak, de a kaszálók elégtelenségénél fogva a lakosok a török területen kénytelenek kaszálókat bérelni. Legelő azonban bőven van.2)
Ugyanezen időszakról különben a terméseredményt s a jószág-, létszámot is ismerjük. Az 1719. évi adókivetési lajstrom szerint a város területén volt : 756 ökör (540 alsóvároson, 216 felsőn), 330 ló (258 av., 72 fv.), 802 tehén (480 av., 322 fv.), 618 tinó (312 av., 306 fv.), 200 ártány (104 av., 96 fv.), 1874 juh (1315 av., 559 fv.), 19 méhkas (46 av., 3 fv.). Termett pedig: "6056 köböl búza (4479 av., 1577 fv.),.
1139 köböl árpa (754 av., 385 fv.), 309 köböl zab (224 av., 65 -fv.), 252 köböl köles és kukorieza (132 av., 120 fv.). Az egész város terü-letén volt 9 ¡pálinkafőző kazán és 5 borsutu.3)
A következő évről való feljegyzés szerint a város 232 polgára használt 1733V3 köblös földet (ugyanennyi kataszt. hold) 385 kaszánvi rétet, 43OV2 kapa szőlőt (egy kapa 100 út, vagyis 400 D-öl), továbbá
130 zsellér használt 22V2 köblös szántóföldet, 64 kaszányi rétet,· 150.
kapa szőlőt, továbbá 25 határőrségi katona használt 22lk köblös szántó-földet, 23 kasza rétet, 34 kapa szőlőt; végül: 27 idegen használt 13 kasza rétet és 8 kapa szőlőt-. E szerint mindössze 395 birtokos müveit :
1) Innen nevezik Szegeden még ma is a kaszálásra bérbeadni szokott egyes területeket nyilasoknak.
2) Szeged v. közigazgatási levéltárában az 1715. évi lajstromozatlan iratok közt.
3) TJ. 0. számvevőségi levéltár, az illető év számadásai közt. A felsorolt jószág-létszám igen különbözőleg oszlott el. így például Dékány Péter tanácsnok 1720. évi ápr. 27-én kelt végrendeletében 60 drb lóról, 1 csikós kancza-lóról, 1 borjas . tehén-ről, 10 ökörről és 8 drb jármas ökörről intézkedett. (Lásd 1723. évi tjkv. 208 lap).
1773Va katasztr. hold szántóföldet, 485 hold kaszálót és lõõ hold szőlőföldet.1)
A fejlődő viszonyoknál, a népesség szaporodásánál és különösen a közbiztonsági állapotok javulásánál fogva a foglalások és megszállá-sok lassankint a távolabb eső területekre, a pusztákra is kiterjedtek, hol ez időben új szállásol· is keletkeztek, melyek már némi tekintetben az egyéni birtok, a magántulajdon jellegét öltötték fel. De az elidegení-tések egyelőre korlátolva voltak. így például a barátok 1526-ban Seregélyes szállásukat a szegedi élelmezési főnöknek (Proviantver-walter) akarták eladni. A tanács ez ellen tiltakozott és vizsgálatot tartva, a barátoknak egyéb javait, nevezetesen a „Kővágótelel·* és a Dohár István-féle kétes birtokok jogát is kifogásolta2). Még 1743. évi április 24-én is a tanács azon statutumot hozta, hogy „akinek a nemes magistratus teleket vagy valami földet ád, ne légyen szabad nekie pénzen eladni, hanem visszaadja a nemes városnak, ha nem szükséges nekie, avagy lakóul innen elmegyen"3).
Az örök tulajdonú szállásol· mindenfelé ekkor keletkeztek s ezek birtoklási viszonya lassankint áthatott a földközösségi birtokok termé-szetére is. így 1620-ban már Csórván is több szállás volt, melynek népe a kún puszták iránt folyt küzdelemben a halasiak betörése elől menekülni volt kénytelen. 1731-ben Zákányban, a dorosmai határszélen már 56 szállás volt, melyeket Orczy a kunokhoz kivánt csatolni4).
A megszállásokra a tanács adott esetről-esetre engedélyt. 1720-ban Kara Ferencz és Simon Mihály gazdáknak megengedték, hogy Kara-teleken levő szállásaikat továbbra is megtarthassák5). 1726-ban Sovány fa (seu Sárkány lelek, alias etiam Gelling szállása), osztatott kic). 1727. évi
aug. 23-án a piarista atyák a Jiáromszájú. kútnál" kaptak egy telket örök tulajdonul, 1728. évi márczius 13-án Móra Ferencznek, Hódv Istvánnak és Vass Jánosnak adott a tanács „szabadságot", hogy „Kere·
*) Acsády Igmez: Magyar gazdasági élet 1720-ban. (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. Budapest, 1894. 57. lap.)
2) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1726. év 200. és 223. lap. A barátok gyak-ran kaptak szállásföldeket gazdálkodásra, melyeket azután eladogattak. így már 1676-ban Móra Balázs főbíró, Szántó István, Danyi Tamás, Baka Albert és Csókási István esküdtek, valamint a „felső és alsóvárosi török urak engedélyével" régi szállá-sukat a Szatymaz alatt levő „tápéi állással" cserélték el. Ezt ismét 1696-ban két malomrészszel együtt 308 frtért Szegedi István Ferdinánd jegyzőnek adták el, hogy a Havi Boldogasszony oltárát kijavíthassák. (Szeged v. titk. levéltára 79. sz. a.)
3) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1743. év 178 lap.
4) Lásd. munkám I. köt. 298. s köv. lap. Harcz a földbirtokért czimii fejezetet·
δ) Szeged v. közigazgatási levéltárában. 1822. évi lajstromozatlan iratok.
6) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve, 1726. évf. 205. lap.
57 selbenu . proportionale competens helyet szállásnak foglalhassanak1), 1729. évi szept. 7-én Bite János és Börcsök István nyertek engedélyt Mórahalma megszállására2). 1730. évi aug. 8-án Öszeszéken egy kaszáló-nak birtokbavételére Nagy Pál tanácsnok és helyettes főbíró kapott enge-délyt; aug. 26-án pedig Imre Antal és Bársony Pál nyertek jogot, hogy a „Szotyak Jcútja" nevü kaszálót elfoglalhassák, hol különben már Kiss Ferencznek, Miller Jánosnak és Puskás Imrének is voltak szállásaik. Ugyanez évi szept. 16-án Faragó Mártonnak, Csűri Mihálynak és Királyi Demeternek engedték meg, hogy a „Telek" nevü kaszálót megszállhassák3). 1731. évi febr. 17. és 23-án a tanács Czvility, más-kép Szabó Mihálynak,· Radnai János és Nagypál Istvánnak a pálosi határszélen, továbbá Tömösvári András és Dejanovics János tanácsno-koknak pedig Zákányban adott szállásoknak való területeket. Ugyanez
évi márcz. 3-án kelt engedélynél fogva Siskóhalmán (a Szabadkának·és Ládatónak vezető út keresztezésénél) Nagygeczi István és- Csizmadia Benedek alapítottak szállásokat. De még ugyanezen hó 6-án Podhradszky György főbírónak is megengedték, hogy Sárkánytelek egy harmadát' megszállhassa, Fazekas Ferencz tanácsbéli pedig Sovány fáját·'elfoglal-hassa. Május 18-án ismét Bába András a „Kerekes homokján" 1733. évi júniusban pedig Csórván és Feketehalom -körül kaptak többen
birtok-foglalási engedélyeket4). Az alsójárás egy részét meg a Négyökrü-cssdéiá szállta meg s róluk nevezték el a birtokba vett területet5).
így népesült be lassankint a kietlen puszta. A város szívesen osz-togatta a földeket már azért is, hogy a köz vagyonosodást előmozdítsa és az adóalapot növelje. Mária-Terézia uralkodása kezdetén az alsó-tanyán már 72, a felsőn pedig 65 nagyobb szállás létezett6), melyek utóbb osztályok és elidegenítések által még inkább szaporodtak.
Lassankint azonban az ing yenfoglalások megszűntek s a közbirtok-ból már csak nillő áron" lehetett venni. Az örökeladás legrégibb esete
1725-ből ismeretes. Ekkor a Kónya-család a Bódótelek felét 15 frton vásárolta meg7).
Utóbb különösen szőlők telepítésére a sivány homokföideket köz-árveréseken adták el, mind nagyobb tömegekben. Ily kiosztások még
x) Szeged v. tanácsi jkve 1728, évf. 456. lap.
" 2) U! o. 1729. évf. 539. lap.
3) U, o. II. köt. 7—11. lap.
Szeged v. tanácsi jkve. 1731. év. 30., 32., 31., 35., 52. lap és 1733. év 193. lap.
5) U. o. 1739. év 445. lap.
(í) Kaltschmidt Ábrahám térképe 1747-böl.
• ') Szeged v. tanácsi jkve. 1725. év 151 lap.
a jelen század második negyedében is történtek s ezek vételárrész-lete fejében még 1847—48 ban is a pénztárba 7619 frt 24 kr folyt be. Ugyanezen időben a közlegelök hasznosítása ügyében felmerült külön-féle tervek során a választott község Petrovits István tanácsnoknak 1845-ben tett azon javaslatával is foglalkozott, hogy a járások egy-egy rcsze helységek telepítésére osztassék ki.
Ily úton az egykoron teljesen közbirtokot képezett 138,94623δ/ιουυ holdnyi határterületből, az 1850. év végén magánbirtokká, vagyis egye-sek tulajdonává 75,0691220/ieoo hold vált s így a város további közbir-tokául még 63.876618/i6oo hold terület maradt meg1).
A szállások szaporodása s az egyéni birtokviszonyok fentebb előadott lufêjlese 6Ш—a-sawg^lom mind fokozottabb mérvben nyilat-kozott s így a lakosság termelése és az állattenyésztés is nagy ará-nyokban növekedett. Szeged termelését évről-évre ismerjük és kimu-tathatjuk, mert az egyházi tized beszedése alkalmából a termelést pontosan számba vették. így például az 1723. évben dézsmakép be-szedtek, a felsővároson 263V4 köböl búzát, 80 köböl árpát, 10 köböl zabot; palánkból 491/2 köböl búzát ; az alsóvárosról 750köböl búzát, 1521/2 köböl árpát2). E szerint az egész évi terméseredmény összesen 11,695,'köböl búza, 2370 köböl árpa és 100 köböl zab volt, nem számítva a szegény-ség termését is, kik a tized megadásánál hátralékban maradtak3).
A dézsmaeredményeket a legpontosabb adatoknak tekinthetjük, mert a beszedés küldöttségileg történt s az eltitkolás szigorú követ-kezményekkel járt4). Ezenkívül a dézsmaszedésböl folyólag a városnak
1) A város határterületének első térképét 1747. évben Kaltschmidt Ábrahám készítette 152 frt 97Va drért. (Lásd 1746—47. évi számadás 162. t. sz. a.) A határ részletes felmérését József császár alatt, Balla Antal hírneves mérnök eszközölte.
E munkálat 20 ezer forintnál többe került. (Lásd : Dugonics András följegyzései.
Budapest, 1883. 24. lap. Endrödy S. : Dugonics András. Budapest, 1881. 66. lap.) Az igen becses és a részletekre is kiterjedő nagy átnézeti térkép első példánya, melyen az egykorú viseletek és a város képe is fel volt tüntetve, sajnos, elveszett.
A Balta-féle felmérés alapján készült a legrégibb telekkönyv. A második általános és részletes felmérést, a város által végrehajtott háromszögelés alapján a hatóság már
1834-ben elrendelte. A munkálatot 1836-ban kr. holdankinti egységes ár mellett Giba Antal mérnök hajtotta végre, ki 1842-ben fejezte be munkáját s összes járan-dóságai 21,000 frtra rúgtak. Ezután az új telekkönyvet 1845-ben 800 írtért Német János mérnök készítette el. A hiteltelekkönyvi munkálatok, illetőleg helyszínelések
1869-ben indultak meg.
2) Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve. 1724. év. 20. s köv. lap.
3) Ekkor a dézsma búzát pozsonyi mérőnkint 20 krjával a szegedi .,prof ont-Verwalter" vette meg.
4) Szeged v. tanácsi jegyzökönyve. 1727. év 420. 1.