gén polimorfizmusainak hatása a szteroid hormon szintekre

véletlenszerûen felfedezett mellékvese adenomás betegekben

Szabó Julianna ELTE II.

julianna.szabo0331@gmail.com

A szteroid 21-hidroxiláz gén (CYP21A2) kizárólag a mellékvese kéregben fejezõdik ki, a kortizol és az aldoszteron bioszintézisében vesz részt, a gén expresszióját az ACTH sza-bályozza. A CYP21A2 gén mutációi az enzim mûködõ-képtelenségét eredményezik, amely a leggyakoribb oka a kortizol és aldoszteron hiányával járó kongenitális mellékve-se hiperpláziának (congenital adrenal hyperplasia, CAH). A génnek nem csak a CAH-ot okozó mutációi ismertek, hanem számos, az egészséges egyénekben gyakori polimorfizmusa is.

Véletlenszerûen felfedezett mellékvese adenómás (inci-dentalomás) betegek hormon profilját és CYP21A2 polimor-fizmusait vizsgáltuk, hogy feltárjuk a genotípus-fenotípus (haplotípus-metabolit) összefüggéseket.

131 genetikailag független, mellékvese incidentalomás betegben meghatároztuk a szérum kortizol, kortikoszteron, aldoszteron, 17-hidroxiprogeszteron és ACTH hormon szin-teket alap állapotban, ACTH-stimuláció valamint metyrapon teszt után. Saját fejlesztésû molekuláris genetikai technikák-kal meghatároztuk a környezõ genomiális régió struktúráját és CYP21A2 kópiaszámát. Ezt követõen a CYP21A2 kettes intronját szekvenáltuk, és feltárt polimorfizmusaiból haplo-típusokat építettünk fel.

A CYP21A2 kettes intronjában található 14 polimorfiz-musa jól elkülönülõ haplotípusokat alkot, amelyek Hardy-Weinberg egyensúlyban voltak és jellemezték az egész gént.

Az ACTH stimulált és az alap kortizol szint hányadosa szigni-fikánsan magasabb volt azokban az alanyokban, akik az erõ-sen kapcsolt 422-687-es polimorfizmusnak a vad típusú allél-jait hordozták a haplotípusaikon homozigóta formában (7,59 az 5,60-val szemben, p=0,019). A 398-as polimorfizmusnak a ritkábbik allélját homozigóta vagy heterozigóta formában hordozókban a metyrapon alig változtatta meg a kortizol szin-teket (0,124 mg/l-rõl 0,098 mg/l-re), miközben erõsebben csökkentette a vad típusú allélt homozigóta formában hordo-zókban (0,127 mg/l-rõl 0,073 mg/l-re), és a két csoportban a változás mérték szignifikáns különbséget mutatott (p=0,025).

A feltárt genotípus-fenotípus kapcsolatok feltehetõen a CYP21A2 gén változatainak eltérõ mértékû enzimaktivitásá-ból, vagy gén expressziós szabályozásából fakadnak. Mivel a feltárt összefüggések valószínûleg nem csak az incidentalo-másokra érvényesek, a legkülönfélébb betegségek védõ vagy hajlamosító tényezõi lehetnek a CYP21A2 különbözõ válto-zatai.

Bánlaki Z, Raizer G, Acs B, Majnik J, Doleschall M, Szilágyi A, Rácz K, Füst G, Patócs A. ACTH-Induced Cortisol Release Is Related to the Copy Number of the C4B Gene Encoding the Fourth Com-ponent of Complement in Patients with Non-functional Adrenal Incidentaloma. Clin Endocrinol (Oxf). 2011 Oct 3.

A cikk a C4BQ0 és a szteroid hormonszintek kapcsolatát vizsgálta mellékvese incidentalómásokon. Az absztraktban CYP21A2 genetikai vizsgálatát és szteroid hormonszintekkel való kapcsolatát vizsgáljuk.

Témavezetõ(k): Dr. Doleschall Márton, tudományos munka-társ, III. Sz. Belgyógyászati Klinika

ANYAGCSERE, ENDOKRINOLÓGIA, HEMATOLÓGIA

Orvos-,Fogorvos-ésGyógyszerésztudományiDiákköriKonferencia–2012

A molekuláris kölcsönhatások vizsgálatára alkalmas Bimolekuláris Fluoreszcencia

Komplementáció (BiFC) módszer beállítása emlõs sejtben

Hoffmann Péter SE ÁOK IV. – Tallósy Bernadett SE ÁOK IV.

hoffmann.peter@citromail.hu; bernadett.tallosy@gmail.com

A sejten belüli jelátviteli folyamatokban alapvetõ szere-pet játszanak a különféle fehérje-fehérje interakciók, melyek vizsgálatára kifejlesztett új, molekuláris technika a Bimole-kuláris Fluoreszcencia Komplementáció (BiFC). A módszer elsõ lépéseként egy fluoreszcens fehérjét két részre kell vág-nunk, majd e két, önmagában nem világító darabot a vizsgálni kívánt fehérjékhez kell kapcsolnunk. Amennyiben ezen utób-bi fehérjék kapcsolatba kerülnek egymással, az ily módon molekuláris közelségbe kerülõ fluoreszcens fehérje darabok-ból egy fluoreszcenciára képes komplex jöhet létre.

Munkánk során a fluoreszcencia kialakulásának kinetiká-ját és reverzibilitását vizsgáltuk. Ehhez olyan fúziós fehérjé-ket készítettünk, melyek vagy a Venus fluoreszcens fehérje N-terminális 173 aminosavát (N173), vagy a Venus 155-ös aminosavtól kezdõdõ C-terminális darabját tartalmazták (C155). A kinetikai vizsgálatokhoz az FRB és FKBP fehér-jékre épülõ, rapamicin-függõ heterodimerizációs rendszerrel dolgoztunk (1). Az FKBP fehérjéhez kapcsolt N173-at a plaz-mamembránhoz irányítottuk, míg az FRB-hoz kapcsolt C155-öt citoplazmatikus formában expresszáltuk. Ismert, hogy rapamicin hatására az FKBP-FRB kapcsolat perceken belül létrejön. Ezzel szemben a fehérjéket kifejezõ COS-7 sejtekben a rapamicin adását követõen lassan, mintegy 30 perces késéssel jelent meg a fluoreszcencia, melynek mértéke 6 órán keresztül folyamatosan emelkedett. A reverzibilitás kérdésének vizsgálatához az N173 és C155 Venus-darabokat egyaránt a plazmamembránhoz irányítottuk úgy, hogy hozzá-kötöttük õket egy, a foszfatidil-inozitol-4,5-biszfoszfát (PIP2) kötésére képes fehérje doménhez. Érdekes módon az így kialakuló molekuláris közelség már elegendõ volt a fluo-reszcens komplex kialakulásához. Amennyiben a plazma-membrán PIP2 mennyiségét ionomicin kezeléssel lecsökken-tettük, a fluoreszcens komplex plazmamembrán lokalizációja megszûnt, azonban a fluoreszcencia továbbra is detektálható maradt, azaz fennmaradt az N173 és C155 közötti kapcsolat.

Mindez azt jelenti, hogy a folyamat perces nagyságrendben nem reverzibilis.

Bár a fluoreszcens komplex lassú és irreverzibilis kiala-kulása jelentõs korlátot jelent, reményeink szerint a BiFC módszer alkalmazható lehet plazmamembrán fehérjék mikro-domén lokalizációjának tisztázására, illetve különféle sejt-organellumok közötti kapcsolódási pontok kimutatására.

1. Varnai P, Toth B, Toth DJ, Hunyady L, Balla T, Visualization and manipulation of plasma membrane-endoplasmic reticulum contact sites indicates the presence of additional molecular com-ponents within the STIM1-Orai1 Complex, J Biol Chem, 2007.

282(40):29678-90.

Témavezetõ(k): Dr. Szalai Bence, tudományos segédmunka-társ, Élettani Intézet, Dr. Várnai Péter, egyetemi docens, Élet-tani Intézet

A titin óriás izomfehérje oligomerizációs tulajdonságai

Sallai Judit SE ÁOK V.

juditsallai@gmail.com

A titin közel 4 MD tömegû óriás izomfehérje, amely a szarkomerben a Z-csíktól egészen az M-csíkig húzódik.

Szarkomerbeli elhelyezkedésénél és rugalmas tulajdonságai-nál fogva a titinmolekula megfeszül a szarkomer nyúlásakor, illetve összehúzódik annak kontrakciója közben. Az utóbbi évek kíséreti eredményei arra utalnak, hogy a titin nem csu-pán az izomrugalmasság meghatározásában játszik fontos szerepet, hanem különbözõ fehérjékkel való köcsönhatásai miatt a szarkomer szerkezeti és funkcionális integrátora is.

Korábbi megfigyelések rámutattak, hogy az izolált, filamen-tális szerkezetû titin oligomerizációra hajlamos. A kialakult oligomerben a titinmolekulák M-csík felõli végüknél tapad-nak össze, kialakítva egy pontszimmetrikus struktúrát, amelyben az egyes molekulák sugárirányban helyezkednek el. Kísérleti célunk annak vizsgálata volt, hogy mennyire sta-bil a titin oligomer szerkezete, és milyen kémiai hatásokkal lehet az oligomert destabilizálni.

A titint nyúl longissumus dorsi izomból izoláltuk repetitív centrifugálási és kromatográfiás lépéseken keresztül. A titinmolekula és oligomer szerkezetét, morfológiai sajátossá-gait atomerõmikroszkóp (AFM) segítségével analizáltuk. A mintában fellelhetõ partikulumok (egyedi molekulák és oligomérek) globális alaki tényezõjét dinamikus fényszórási (Dynamic Light Scatter, DLS) kísérletekben mértük. A kémi-ai hatások között ionos (SDS) és nemionos (Triton) detergensek, illetve a Hofmeister só-sorozat hatását vizsgál-tuk. DLS méréseink a tisztított titin preparátumban 50 és 100 nm átmérõjû részecskék jelenlétére utalt. AFM analízisünk kimutatta, hogy a partikulumok különbözõ mérete különbözõ fokú oligomerizációval magyarázható. Az oligomérben a titinmolekulák hosszuk mentén nem, csak az egyik végüknél kapaszkodtak össze. Az oligomérek a vizsgált kémiai hatá-sokkal szemben rendkívül ellenállónak mutatkoztak. Teljes monomerizációt nem értünk el sem a detergensek, sem a Hofmeister só-sorozat alkalmazásával. Az oligomer szerke-zetét feltételezéseink szerint többszörös másodlagos kémiai kötések stabilizálják. A titinmolekula nem szokványos geo-metriájú oligomerizációja feltehetõen rendezõ elvként mû-ködhet az izomszarkomer szerkezeti integrációjában.

Kellermayer MSZ, Bustamante C, Granzier HL. Mechanics and structure of titin oligomers explored with atomic force micros-copy. Biochem. Biophys. Acta Bioenergetics 1604, 105-114, 2003.

A közleményben titin oligomérek rugalmasságának karakterizá-lása történt.

Témavezetõ(k): Dr. Kellermayer Miklós, egyetemi tanár, Biofi-zikai és Sugárbiológiai Intézet, Dr. Ricardo H. Pires, tudomá-nyos munkatárs, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet

ComPPI: kompartmentalizált fehérje-fehérje kölcsönhatási adatbázis

Veres Dániel SE ÁOK V.

veres.v.daniel@gmail.com

A fehérje-fehérje kölcsönhatási hálózatok (interaktómok) nagyban segítik az ép és a beteg sejt szervezõdésének és funk-cióinak rendszer szintû megértését. E hálózatok elemei a sej-tet alkotó fehérjék, kapcsolatai pedig a fehérjék közötti fizikai kapcsolatok. Az interaktómokban a sejten belüli lokalizációt eddig nem vették figyelembe, így számos kölcsönhatás fals-pozitív volt, hiszen a kölcsönható fehérjék a sejten belül a va-lóságban nem tartózkodtak azonos helyen.

Az interaktómok szûrésének egyik módszere a szub-celluláris lokalizáció hozzárendelése a fehérjékhez. Ezzel számos hamis kapcsolat eltûnik a hálózatból, ami növeli a bi-ológiai relevanciát. A munka során négy szervezõdés (S.

cerevisiae, C. elegans, D. melanogaster, H. sapiens) interak-ciós adatbázisát készítettük el. Az adatbázis alapját a fehér-je-fehérje kölcsönhatási adatok adták, amelyek kapcsolatait több adatbázis összegzésébõl származó lokalizációs informá-ciók alapján korrigáltuk. Az elkészült kompartmentalizált fe-hérje-fehérje kölcsönhatási adatbázis a ComPPI, amely a kö-vetkezõ fõ tulajdonságokkal rendelkezik:

A) alkalmas azon kapcsolatok szûrésére, amelyek eltérõ kompartmentek között jönnének létre;

B) több forrásból származó fehérje-fehérje interakciós és lo-kalizációs adatokat összegez;

C) az adatbázist kiszolgáló webes felületen egyszerûen kivá-laszthatóak a kívánt tulajdonságok, így a letöltendõ adat-bázisok struktúrája a késõbbi vizsgálatokhoz optimalizál-ható;

D) az adatbázis letöltés mellett lehetõség van az egyes fehér-jék kapcsolatainak böngészésére is.

A kompartmentalizált fehérje-fehérje kölcsönhatási háló-zatok használatának fontosságát egy in silico öregedési mo-dell felállításával vizsgáltuk. Az itt kapott eredmények rávilá-gítottak arra, hogy a fehérjék lokalizációs térképe az eddig használt interaktómok tulajdonságait alapvetõen megváltoz-tatja. A vizsgált modellben az öregedés során a sejt integritása és hibatûrõ képessége csökkent. Az eddig használt hálózato-kon kompartmentalizációs szempontból a kvázi „öreg” álla-potot vizsgálták. Az adatbázis segítségével nagyobb bizton-sággal kereshetõek olyan hálózati pontok vagy kapcsolatok, amelyek gyógyszeres befolyásolásával lehetõség nyílhat az olyan komplex pathomechanizmussal rendelkezõ betegségek kezelésére is, mint amilyen a diabétesz vagy a rák.

Simkó GI, Gyurkó D, Veres DV, Nánási T, Csermely P. Network strategies to understand the aging process and help age-related drug design. Genome Medicine, 2009.

Nussinov R, Tsai C-J, Csermely, P. Allo-network drugs: harnessing allostery in cellular networks. Trends in Pharmacol. Sci. 2011.

A publikációk csak témájában alapozzák meg a kutatást, nem függnek vele össze közvetlenül.

Témavezetõ(k): Prof. Csermely Péter, egyetemi tanár, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet

Cross-talk motívumok: az emberi jelátviteli útvonalak együttmûködésének szabályozói Dúl Zoltán SE FOK IV. – Módos Dezsõ SE ÁOK VI.

zoltan.dul@gmail.com; dezso.modos@netbiol.elte.hu

A biológiai hálózatokban olyan mintázatokat figyeltek meg, amelyek a biológiai szabályzás vagy az adaptáció szem-pontjából különös jelentõséggel bírnak. Ezeket hálózati motí-vumoknak nevezték el. A 2011-es TDK konferencián bemu-tattuk, hogy 676 hálózati motívumot azonosítottunk és jelle-meztünk 8 fontos emberi jelátviteli útvonalban. Jelen mun-kánkban az útvonalak közötti együttmûködésben kívántuk vizsgálni a motívumok jelenlétét és szerepét. Az elmúlt évek kutatási rámutattak arra, hogy a jelátviteli útvonalak nem önállóak, hanem egymással cross-talkokon keresztül kapcso-latban állnak. Az útvonalak összekötetését végzõ fehérjék kö-zött több ígéretes gyógyszercélpont található (1).

A vizsgálatokat a SignaLink jelátviteli adatbázisban (2) azonosított hálózati motívumokkal végeztük. Kontrollként a SignaLink hálózat randomizált változatát, illetve a Reactome nevû útvonal adatbázist használtuk. Mindegyik adatsor esetén a Cytoscape program NetMatch pluginjével azonosítottuk a hálózati motívumokat. Annak érdekében, hogy a leginkább megbízható motívumokat vizsgáljuk, szöveti koexpressziós adatokat rendeltünk a motívumokhoz az ENSEMBL adatbá-zisból. A fehérjék gyógyászati relevanciájának vizsgálata cél-jából egy korábban általunk kidolgozott (3) osztályozási rendszert alkalmaztunk.

Vizsgálataink során 22 szövetspecifikusan és 162 általá-nosan, housekeeping-jelleggel elõforduló jelátviteli motívu-mokat azonosítottunk. Kimutattuk, hogy a jelátviteli útban betöltött topológiai szerep (pl. receptor, mediátor) és a motí-vumon belüli pozíció (pl. szabályozó, végrehajtó) között szig-nifikáns összefüggés van. Összesen 396 cross-talk hálózati motívumot azonosítottunk és vizsgáltunk meg. A feed-forward cross-talk motívumok szignifikánsan gyakoribban fordulnak elõ a NOTCH és a JAK/STAT útvonalak között, míg szignifikánsan ritkábbak az inzulin/IGF és az NHR útvo-nalak között. A jelátviteli hálózatban az elöl és hátul szabá-lyozott feedback motívumok 75–80%-a cross-talk motívum.

Olyan betegségekben, amelyekben a jelátviteli hálózat rendszerszinten változik meg (pl. rák, neurodegeneratív be-tegségek) a cross-talk motívumok vizsgálata rámutathat ki-emelten fontos szabályozó fehérjékre. Ezek a fehérjék sok-szor ígéretes gyógyszercélpont-jelöltek lehetnek, de bizonyos esetekben éppen kerülendõ gyógyszercélpontok. Ezen elvá-lasztásra mutattunk példát a cross-talk motívumok vizsgálatá-val.

1. Farkas IJ, Korcsmáros T, Kovács IA, Mihalik Á, Palotai R, Simkó GI, Szalay KZ, Szalay-Beko M, Vellai T, Wang S, Csermely P. (2011) Science Signal. 4:pt3.

2. Korcsmáros T, Farkas IJ, Szalay MS, Rovó P, Fazekas D, Spiro Z, Böde C, Lenti K, Vellai T, Csermely P. (2010) Bioinformatics 26:2042-2050

3. Korcsmáros T, Szalay MS, Rovó P, Palotai R, Fazekas D, Lenti K, Farkas IJ, Csermely P, Vellai T. (2011) PLoS ONE 6:e19240.

Témavezetõ(k): Korcsmáros Tamás, PhD, tudományos segéd-munkatárs, ELTE TTK Biológiai Intézet, Prof. Csermely Péter, egyetemi tanár, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet

BIOFIZIKA, BIOINFORMATIKA

Orvos-,Fogorvos-ésGyógyszerésztudományiDiákköriKonferencia–2012

Csont növekedés kvantifikáció geometriai parametrizációval in vivo állatkísérletekben Vermes Anna BME VI.

vermes.anna@gmail.com

Az elmúlt években a kisállatokon végzett in vivo képalko-tás jelentõs teret nyert az élettani kutaképalko-tásokban. A kísérletek során kapott nagy mennyiségû képi információ feldolgozásá-ban nagyon fontos a hatékony és gyors automatikus orvos-diagnosztikai célú adatfeldolgozás.

Munkám során egy farokcsontba implantált csontpótló anyag csontnövekedésre gyakorolt hatását vizsgáltam kvanti-tatív csont morfometria segítségével. A csont morfológiájá-nak idõbeli és térbeli változását CT (NanoSPECT/CT) segít-ségével kapott 3D rekonstrukciókon követtem nyomon, és a szegmentált adatsor alapján számolt szerkezeti paraméterek-kel jellemeztem.

A szerkezeti paraméterek számítását egyrészt szeleten-ként, másrészt egy interpolált felületû térfogati modell alap-ján végeztem. Ez utóbbi a binárissá konvertált képi objektum felületét érintkezõ, háromszögletû síklapokkal közelíti. Az objektum felszínét a háromszögek terület-összegeként, térfo-gatát az általuk határolt sokszögletû testek térfogat-összege-ként számítottam. A szeletentérfogat-összege-kénti becslés ehhez hasonló, de síkbeli határfelületi optimalizációt tartalmaz; ennek segítsé-gével a vizsgált térfogat egészére integrált, illetve egyetlen képszeletet leíró paramétereket olvastam ki.

Mindkét geometriai megközelítéssel találtam olyan szer-kezeti jellemzõket, amelyek korrelálnak a tesztállatok csont-jának radiológiai képalkotásban jártas szakember által fel-mért állapotával, tehát alkalmasnak bizonyulnak a gyógyulási folyamat kvantifikációjára. Ilyenek a felszín részletezettségét leíró fajlagos felület, illetve fraktáldimenzió; a belsõ kon-nektivitást leíró fragmentációs index és diszkrét objek-tum-szám; a csontszövettel körülhatárolt lágyszövet mennyi-ségét megadó bezárt és külsõ térrel összefüggõ porozitás.

A munkám eredménye egy automatikus, gyors és a fel-használó jártassági szintjétõl független kiértékelõ program, amely csontról készült CT-felvételek morfometriai elemzése mellett – az algoritmusok megfelelõ változtatásával – alkal-massá tehetõ bármely funkcionális (SPECT, PET) vagy mor-fológiai (MRI, CT) modalitással nyert kép parametrizá-ciójára.

Korábbi publikáció ebben a támakörben nem volt.

Témavezetõ(k): Dr. Szigeti Krisztián, tudományos munkatárs, Nanobiotechnológiai és In Vivo Képalkotó Központ

Határfelületi víz biofizikai vizsgálata Huszár István Norbert SE ÁOK II.

istvan.n.huszar@gmail.com

2003 óta megjelenõ tanulmányok mind nagyobb súllyal cáfolják a standard DLVO-elmélet egyetemes jellegét. Az 1940-es években megalkotott teória célja, hogy leírja, mikép-pen helyezkednek el a pontszerû töltéshordozók egy határfe-lületet övezõ folyadéktérben. A határfelületi elektromos ket-tõsréteg és a van der Waals-kölcsönhatások ismert törvény-szerûségeire alapozott elmélet számos területen jól használ-ható. De minden általa megmagyarázhatatlan kísérleti tapasz-talat szükségszerûen feltételeztet egy még ismeretlen vagy a jelenséggel kapcsolatba nem hozott (erõ)hatást. A Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet laboratóriumaiban saját mikro-fluidikai kísérleteimhez két-két tárgylemezbõl parafilm köz-beiktatásával összeépített áramlási cellákat használtam.

Ezekben nagy tisztaságú MilliQ-vízbázisú mikrogyöngy-szuszpenziót áramoltattam Nafion 212 membrán sima felszí-ne, mint hidrofil felszín mentén. Az elrendezést egysugaras lézercsipeszbe épített fényes látóteres videomikroszkópban vizsgáltam. Az áramlás leállítását követõen a nettó negatív töltésû um-es nagyságú mikrogyöngyök tömege azonnal tá-volodni kezdett a felülettõl, létrehozva az “exklúziós zóna”

néven ismert jelenséget. Egyelõre nincs tudományos kon-szenzus arról, hogy az exklúziót tisztán elektrogén kölcsönha-tás, vagy tisztán a víz indukált, kolloidkristályokra emlékez-tetõ szerkezetváltozása okozná-e. Saját kísérleteimet a szak-irodalom által nem említett új kérdések megválaszolásának céljával végeztem. Olyan rendszerekben vizsgáltam az klúziós zóna méretét és penetrálhatóságát, amelyekben ex-klúziós zónát kialakító és nem kialakító gyöngyök egyaránt jelen voltak. Eredményeimbõl kiderül, hogy az exklúziót ki-alakító tulajdonság, bármi is legyen, nem kombinálódik a két rendszer koegzisztenciája esetén, tehát nem figyelhetõ meg a szuperpozíció jelensége. Továbbá kísérleteim megerõsíteni látszottak azt a tényt, hogy az exklúziós zóna kristályos rend-ben elhelyezkedõ vízmolekulák halmaza volna. Bizonyított tény, hogy exklúziós zóna élõ szövet mentén is létrejöhet. Mi-vel az intracelluláris kompartment biopolimerjei hozzájárul-hatnak a sejtvíz molekuláris organizációjához, nem kizárt, hogy az exklúziós zónában tapasztalt taszítóerõ és csökkent mobilitás lényeges szerepet vihet az enzim-szubsztrát köl-csönhatások in vivo modulálásában. Talán éppen e gátló hatás az, amely az élõ mûködést hosszú idõskálán fenntarthatóvá teszi.

„Hidrofil polimérfelület mentén kialakuló exklúziós vízfázis" címû poszter a 2008-as sümegi membrán-transzport konferencián (Mártonfalvi Zsolt, Kotek Gyula és Kellermayer Miklós SZ;

Nanobiotechnológia és Egyedi Molekula Biofizika

Kutatócsoport; Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Biofizika Intézet) A poszter beszámol az exklúziós zónában lézercsipesszel végzett erõ- és sebességmérés eredményeirõl, valamint a zóna AFM-es feltérképezésérõl.

Témavezetõ(k): Dr. Kellermayer Miklós Sándor Zoltán, egye-temi tanár, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet, Mártonfalvi Zsolt, PhD-hallgató, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet

Humán vörösvértestek nanomechanikai viselkedése optikai csipeszben

Gulácsi György SE ÁOK III. – Almádi Zsófia SE ÁOK III.

gulacsigyorgy@freemail.hu; zso.almadi@t-online.hu

Az utóbbi néhány évben egyre nagyobb figyelem irányul arra, hogy az élõ sejtek lokális és globális mechanikai tulaj-donságai, rugalmassága és viszkozitása jelentõsen befolyá-solja és meghatározza mûködésüket, funkcióikat, sõt, a szö-veti differenciáció iránti elkötelezõdésüket is. Egyedi élõ sej-tek mechanikájának vizsgálatára olyan eljárásokra van szük-ség, melyek képesek azokat manipulálni, megragadni és de-formálni miközben a fellépõ erõket érzékenyen mérik a pikonewtontól nanonewtonig terjedõ skálán. Kísérleteinkben optikai csipeszt alkalmaztunk egyedi humán vörösvértestek manipulációjára, vizsgálva azt a kérdést, hogy milyen nanomechanikai és optikailag indukált sajátosságokkal ren-delkeznek.

A vörösvértesteket humán donorból származó, EDTA-val alvadásgátolt vérbõl izoláltuk többszörös centrifugálási és foszfátpufferben történõ reszuszpendálási ciklusokon keresz-tül. A hígított vörösvértest-szuszpenziót számítógép-vezérelt mikrofluidikai cella segítségével juttattuk az optikai

A vörösvértesteket humán donorból származó, EDTA-val alvadásgátolt vérbõl izoláltuk többszörös centrifugálási és foszfátpufferben történõ reszuszpendálási ciklusokon keresz-tül. A hígított vörösvértest-szuszpenziót számítógép-vezérelt mikrofluidikai cella segítségével juttattuk az optikai

In document Semmelweis International Students' Conference 2012 (Pldal 95-125)