• Nem Talált Eredményt

Franconius Daniel gyűjteménye Szövegkiadás*‧

Franconius DanielIllustrium virorum omina(1612) című gyűjteménye egy olyan, tar-talmában magyar vonatkozású dokumentum,¹ amellyel annak dacára sem foglalkozo

még érdemben a magyarországi szakirodalom, hogy Wacław Urban ez alapján gyanú-sítoa antitrinitarizmussal Bocatius Jánost.²

A sziléziai Franconius Daniel a tarnowskie góry-i lutheránus iskola igazgatója volt, aki már Sziléziában áldozatul ese az antitrinitárius propaganda befolyásának.³ Tar-nowskie Góry nem messze fekszik Boroszlótól (Breslau, Wrocław), ahol a humanista tudós, Dudith András 1579-től haláláig élt. Dudith három fiát Fausto Sozzini tanít-ványa, Valentin Schmalz tanítoa. Danielről és Hieronymusról azt is tudjuk, hogy 1600 és 1604 közö egy csoport gyülekeze körülöük Altdoran, ám Hieronymus a gyűjtemény megjelenésének évében, már 1612-ben meghalt (vö. appendix).⁴

Halála elő kilenc évvel, mikor még Altdoran tanult, az unitarizmusnak megnyert Franconius Kis-Lengyelországba ment (1603), ahol a szentháromságtagadó gyülekezet

* A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei közö valósult meg.

¹ Alodia KG,Ariańskie oficyny wydawnicze Rodeckiego i Sternackiego, Dzi-eje i bibliografia, Wrocław, Warszawa, Kraków, Gdańsk, Zakład Narodowy Imienia Ossolińs-kich Wydawnictwo Polskiej Akademii Nauk, 1974, 216–217.

² Wacław U, Propaganda Braci Polskich na Slowacji w pierwszej ćwierci XVII stulecia

= Otázky dějin střední a východní Evropy, uspořádal František H, Brno, Universita J.E.

Purkyně, 1971 (Spisy University J. E. Purkyně v Brně, Filosofická fakulta 176), 130–132. U., Der Antitrinitarismus in den Böhmischen Ländern und in der Slowakei, Baden-Baden, Valentin Koerner, 1986 (Bibliotheca Dissidentium, Scripta et Studia No 2), 138–140.

³ U,Der Antitrinitarismus…,i. m., 139.

⁴ eodor W, Wienberg und die Unitarier Polens, Archiv ür Reformationsge-schichte, 14(1917), 130–131.

szolgálatába lépe.⁵ Ugyanakkor, amikor Göcs Pálnak, a kolozsvári unitárius eklé-zsia plébánosának is ide kelle menekülnie Basta elől. Göcs valószínűleg nemcsak Valentinus Radeciusszal kötö barátságot Lengyelországban, hanem vele is, hiszen Franconius később arra figyelmeztee, hogy a Krisztus által szívesen fogado isteni tiszteletet megszakítás nélkül folytassa.⁶ Ebből kiviláglik, hogy kis-lengyelországi asz-taltársai tisztában voltak Göcs nonadorantizmusával. Göcs Erdélybe való visszatérte után Radeciust a kolozsvári szász unitárius eklézsia figyelmébe ajánloa, aki ennek jóvoltából 1605-től a kolozsvári unitárius kollégium tanára lehete. Radecius 1608-ban a város három szenátorával már azért ment Rakówba, hogy megkérjék őt az oani gyülekezeől a kolozsvári szászok prédikátorának. Nem tudjuk, hogy i tanult-e már ekkor Szőrös (Ravius) Mátyás, aki nagy szerepet játszo az 1638-as egyházpolitikai eseményekben, s akiről azt feltételezzük, hogy valamikor 1614 elő Rakówban volt diák. Mindenesetre a Rakówba menő szenátorok közö o találjuk Gillyén (Bogner) Imrét is, a kolozsvári főbírót, aki 1602-ben, még száműzetése elő új plébánosként köszöntöe Göcsöt, s akinek parancsára az esti ünnepléséhez a város sáfárpolgára ajándékot küldö neki.⁷

Franconius ha nem is szoros, ám valamiféle kapcsolatot mégis fenntarto Bocatius Jánossal is. Még a lutheránus iskola igazgatójaként egy olyan epigrammát (Hungari-cis genitae terris salvete…)írt, amelyben a Hungaridost, Bocatius legismertebb művét dicsőítee.⁸ Kilenc évvel később pedig dolgozatom címadó gyűjteményében kinyom-taato egy verset az istenfélő költő tiszteletére.⁹ Urban szerint a vers egy helyéből az is kitűnik, hogy Bocatius valószínűleg néhány évvel korábban Rakówban volt.¹⁰ Ez azonban lehetetlen. Franconius csupán arról számol be, hogy az északi égbolt ala lakó rakówiakat a szerencsét hozó Fama legújabban kedvező jósjellel biztosítja arról, hogy még mindig él Bocatius múzsája, aki Jézus javait énekli, s aki a pannon öld országait és férfijait magasztalja. Talán mindez összeüggésbe hozható azzal, hogy Bocatius szökése után Krakkóban egy ismerős helyen magyar személyszállítók után kutatva összeakadt

⁵ U,Der Antitrinitarismus…,i. m., 139.

⁶ [F Daniel],Illustrium, Generosorum & Praestantissimorum quorundam VIRORUM OMINA, Heroicos animos, & Vitae conditionem notantia, ex eorundem Nominibus Anagrammate evoluta, [Raków], [Sternacki], [1612], lapszám nélkül.

⁷ JT Annamária,Az unitárius egyház és lelkészei a 17. századi kolozsvári városköny-vek tükrében, Egyháztörténeti Szemle, 1(2002), 20.

⁸ Ioannes BOpera quae exstant omnia, Poetica, edidit Franciscus C, Bp., Aka-démiai, 1990 (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum), 2, 979–980.

Illustrium…,i. m., 11r.

¹⁰ U,Der Antitrinitarismus…,i. m., 140.

egy ismerősével, de megkérte őt, hogy ezt ne mondja el senkinek.¹¹ Vajon ki lehete

az az ismerős?

Nem tudjuk. Annyi azonban biztos, hogy Franconius Bocatius melle Hieronymus Dudithnak, Göcs Pálnak, Valentinus Radeciusnak, Szőrös Mátyásnak és Gillyén Im-rének is írt egy-egy epigrammát az Illustrium virorum ominacímű gyűjteménybe. E nyomtatványnak ma két példánya ismeretes (Kraków B. Jag. 1269. I.; Warszawa BN XVII.2.769. adl. V. nr 226.), s igen izgalmas kérdés, hogy miért nem akadunk nyomára a kora újkori Erdélyben. A gyűjtemény előszóból, két ajánlásból és a versekből áll. Az előszóból kiviláglik, hogy a barátai szándéka borítoa fel Franconius azon tervét, hogy az anagrammákat semmiképpen sem hozza napvilágra. Franconius anagrammáknak nevezi őket, hiszen az epigrammákat három rész alkotja. A barátok neve, a nevek valamennyi betűjének átcsoportosításával keletkeze új értelmű szöveg, amelyet az ado barát életéhez, életpályájához szab, és maga az epigramma, amely tulajdonképp az anagramma kifejtése (explicatio).

A szövegek az appendixben olvashatók, s kitekintésként csupán annyit jegyeznék meg, hogy a 17. századi rakówi nyomtatványok közö egy másik olyan gyűjteményt is találunk Simon Pistorius neve ala, amelynek szintén megvannak a maga magyar vonatkozásai.¹²

Melléklet

Hieronymus Duditius.

ab Horechovisso.

A divis Heroibus hic oriundus Homo est.

Non nisi dat fluidos cum Caesare Mundus honores;

At Christi donat dextra perenne decus.

Stemmata vanescent magno tibi parta Parente, Aeternum Christi te diadema beat.

[Ez az ember égi hősöktől eredendő – A világ a császárral együ csak

„folyékony” jutalmat ad, de Krisztus jobbja tartós dicsőséget adományoz.

A nagy atyád által szerze címerek elenyésznek, [de] Krisztus koronája boldogít téged örökre.]

¹¹ B János,Öt év börtönben [1606–1610], fordítoa, a jegyzeteket összeállítoa és az utószót írta C Ferenc, a melléklet iratait M Károly fordítoa, Bp., Európa, 1985 (Bibliotheca Historica), 124.

¹² Simon P,Sacra Epigrammata, Raków, Paludius, 1611.

Valentinus Radecius.

Suda vir lente vincas.

Vincenti vera Salus D.

Taedia sudor habet, supera Vir taedia, tandem Promerito venient praemia summa tibi.

Prudens festina lente, victoria certa est, Vincenti, euge, Salus vera, decusque datur.

[Izzadj férfiú, lassan győzz! / Győztesé az igazi üdv – Az izzadságtól undorodnak, [de te] kerekedj felül az undoron, férfiú, [mert] érdemekért érnek a végén a legnagyobb kiváltságok. Előrelátóként lassan siess, [s]

a győzelem bizonyos: a győzőnek – jól van [ekként]! – igazi üdvöt és dicsőséget adnak.]

Paulus Götcius.

Pius ago cultus.

Devoto peragis divinos pectore Cultus!

Te preaclare pium praedico Paule virum.

Pectore macte pio: tua sancta professio, cultus, Acceptos Christo continuare, monet.

[Kegyesen végzem az [isteni] tiszteletet – Ájtatos szívvel végzed az isteni tiszteletet, [s ezért] kegyes férfinak mondalak, ragyogó Pál. Dicsőség a kegyes szívnek! Szent foglalkozásod figyelmeztet arra, hogy a Krisztus által szívesen fogado [isteni] tiszteletet megszakítás nélkül folytasd.]

Emericus Bognerus.

Vrbem, vicos regens.

Et labor & decus est Vicos Vrbemque regentum, Rite pieque regunt quos Deus ipse regit:

Tu Patriam Bognere pius rege, cerne Nepotes

i Vicos, Vrbes, Templa Scholasque regant.

[Várost, falvakat igazgató – A falvakat és várost igazgatóknak valamint munkája, úgy dicsősége [is] van, [s] helyesen és kegyesen irányítanak [azok], akiket Isten irányít: Te, Bogner kegyesen igazgasd hazádat, [s]

vedd észre az unokákat, akik városokat, falvakat, templomokat és iskolákat igazgatnának.]

Mahias Rhavv.

Virtus amata.

Corde tuo Virtus residere notatur amata Mahia, Patriae pars animosa tuae.

Addito Virtuti pietatem promptus amatam, Aeternum fias dignus amore Dei.

[Szerete erény – Megjegyzik [rólad], hogy a szíved szeree erény ünne-pet ül [benned], Mátyás, hazádnak erős része. [Ehhez már csak] a szerete

ájtatosságot kell elszántan hozzáadnod, [s] örökre méltó leszel Isten sze-retetére.]

Iohannes Bocatius.

Hic bona Iesu sonat.

Hic sub Hyperboreo nobis habitantibus axe, Fama bono felix omine nuper ait:

Vivit adhuc, Iesuque sonat bona, Musa Bocati, Pannonici celebrans Regna Virosque soli.

Subieci laetus: Tibi gratia Christe, Poetas,

i tibi grata sonant, quod tueare pios.

[Jézus javait énekli – Minket, akik i az északi égbolt ala lakunk, a szerencsét hozó Fama legújabban kedvező jósjellel biztosít [arról, hogy]

még mindig él Bocatius múzsája, [aki] Jézus javait énekli, [s aki] a pannón

öld országait és férfijait magasztalja. Vígan teem hozzá: köszönet neked, Krisztus, hogy kegyesen oltalmazod [azokat] a költőket, akik neked kedves dolgokat énekelnek.]