• Nem Talált Eredményt

francia Előképei

In document KÁVÉ ÉS KÁVÉSMESTERSÉG (Pldal 114-123)

A Kávéházregény a Rom anlicizm us kávéházi tükre. — Irodalom- szociológia. — Szabadsághős, Kávéházi H ős, Diák. — A Bohémé és a Polgár egym ás társadalmi Eszményei. — A D iák regén y: Balzac, Murger és Daudet. — Paraszti Őstehetség a Kávéházban.

A

R om anticizm us szépirodalmi korszaka a francia F o rrad a­

lom polgári-intellectuális m ásodvirágzású kifutása, a Sza­

badság-korszak Szabadságrom anticizm usának szépirodalmi pro­

pagandája. A korszak a legkávéházibb korszak, melyen a K ávé- háziság ömlik el. A K ávéház az Ifjúm ozgalm ak titkos vagy nyilt céhháza, benne ül a korszerű Szabadságeszm ény, az Ifjúpáholyok Ifja : Költő, Diák és M esterlegény. A R om an­

tik u s R egény ezeket írja meg, kávéházi környezetben, m ert o tt lá tja a Valóságban is. A rom ántos korszak, vagyis a kávé­

házi korszak legrom ántosabb R om ánja a rom ántos „K áv é­

házi Ifjú “ -ról szóló Kávéházregény. Hőse, a Szabadsághős ezért K ávéházi Hős. Küzdő „K isem ber11 és „R om latlan Ifjú11.

A Valóságban földetlen Nemesifjú, élete nem falusi U dvar­

házban, hanem városi K ávéházban pereg le. I t t csinálja a F o rradalm at P áristól Pozsonyig és Pestig. Koldusszegény, azaz

„Czigány11, vagyis ő a „Le Bohémé11, a k it H enry Murger 1848-ban ír meg.

A Czigány m in t sötétbőrű ,,K eleti Em ber11 így lesz a 18. századi kávéházi Szabadságnéger szellem történeti-irodalom - szociológiai u tó d ja. Rongyos kőfaragó-nadrágjával ő a 18.

századvégi forradalm i K ávéház Sansculotte-jának utódja. A Polgár, a Le Bourgeois szám ára ő a Szabadságeszmény, ő viszont

„Boldog Egyszerű11 szeretne lenni. A korszak K ávéházregénye mindig ezt a „K étéltű Tfjút11 írja meg, ak it a valós K

ávéház-631 bán szemlél, hol is csak kétféle asztal van : a Polgárasztal és a Bohémé Asztala. K ét Szomszédvár egym ásról álmodik a kor­

szerű Lovagregényben. A k é t kávéházi szomszédasztal is egy­

más ellensége, m ert egym ás u tá n vágyódik a Kávéházregény­

ben, mely így a korszak lelki válságát fejezi ki.

A R om anticizm us K ávcházregénye a K ávéházi Ifjú Siker- regényét jelenti. S ik e r: annyi m int F orradalom , vagyis az, hogy a K ávéház legyőzi a Zsarnokot. A K ávéházi Ifjú te h á t Le Sage intellectuális D iákja, Don Zambullo. Életében min­

dig o tt van a „ K é t Nő“ , m int a M anón Lescaut-hah. A K ávé­

házi Ifjú mindig önm agáról beszél.

Maga a K ávéházregény Localité-Rom an, azaz Helyiség­

regény. Az U tórom anticizm us az 1840-es évek K ávéházait m int „az elm últ N em zedék", a „G rande G énération" örök S zenthelyét dicsőíti. A K ávéházi Ifjú gyakran tö röttlelkű, Regénye sokszor ezért Perdilaregény. A K ávéház ablaka te h á t az egykorú vajúdó társadalom képének kerete.

*

Honoré de Balzac, a Forradalom és a N apokon „E m p ire“ -ja:

a Császárság u tá n elk övetkezett R estau ra tio kavargó, sö tét k o r­

szakának keserű, korbácsos kedvű, lángeszű írója grandiózus P am p h letet írt az 1830-as évek P árisára. Ez az „ A z elvesztett Illúziók“ , a „Les Illusions perdus“ , m elyet a lángeszüen furcsa üzleti vállalkozásai révén adósságai tengerének hullám aiban íuldokló író a Páris m elletti Passy-bán levő kis lakása m agá­

nyában írt. Abban a korszakában, am ikor lángoló ag y át el­

képzelhetetlen mennyiségű, m agafőzte K ávéval világ osíto tta az alatta dolgozó fehérneműmosó M ester üstjeinek szappan- szagú gőzei és v áso tt gyerkőcei üvöltése közben.2 A h atalm as Regény ragyogó szellemű V áro sp am p h le t: P am p h let a R es­

ta u ra tio korszaka hallatlan erkölcsi töréseire, az ugyanakkor lezüllö szellemű, de óriási hatalom m á kinövő Ú jságírásra, a m egvásárolható és m agát áru b a bocsájtó Ú jságíróvá lealacso­

nyodó Költőre, a Színházra, m ely a H áborúkon és a P o litik a fortéim éin meggazdagodott m űveletlen, írá stu d atla n kato n a- kapcaszállítókból le tt selyem kereskedők és M aitresse-ik és ezek pénzelt újságírószeretői vállalkozása le tt az

újságkiadás-- V. ö. a Balzac kávéivásáról szólókat.

sál eg y ü tt. A Regény retten tő P ainphlet a H ábo rú u tán a V idék­

ről P árisba özönlő Felkapaszkodókra, ak ik friss, töretlen, mohó falusi étvágyukkal v etik rá m ag u k at a R estau ratio által a d o tt érvényesülési lehetőségekre. P am p h let a P alais Royal egykori forradalm i K ávéházaiból le tt irodalm i és újságírói B ordélyra, ahol írástu d atlan, de ügyes, de zsarolni tu dó és a R estau ratio Sajtófőnökeiből p én zt kifacsarni tu d ó Főszerkesztők, koldus­

b érért tollal b árk it legyilkolni kész K ritikusok, az Ú jságok által elta rto tt, v o lt császári D ragonyoskapitányokból le tt, fize­

te tt, karddal, tőrrel, pisztollyal jól bánó „h ázi B ravo-k, Selyem- fiú-k“ és egyéb „C annaille" az Irodalom stílusadója. A Regény retten tő P am ph let az 1830-as évek „Iro d alm i K ávéházai“ -ra, melyekben elzüllik a rom antikus lelkű, a Vidékről jö tt tehetség, ahol a R ou lette pergő korongján és az aljas Ú jságok h asáb ­ jain semmi em berek lesznek naggyá és nagyok senkikké. E véres P am p h let m egírja, hogyan terelődik á t P áris szellemi élete az ősi Sorbonne nemes és nagym ultú középkori árn y ék á­

ból, a rennaissance-lelkű Montparnasse aljából, a Quartier L a tin ősi, intellectuális szellemi világából, a vén, bájos p latán fás

„Rive gauclieíí-ról, a B alpart-ról a Rive droite-ra, a Jo b b - part-ra, a H idakon „T ú l1‘-ra, az ordító, hivalkodó B oulevardes-ra, ahova a P alais Royal lezü llö tt irodalm i K ávéházain ak szelleme csap á t. Ezzel Balzac a „B oulevardes“ K áv éh ázainak a z t a tö rö tt irodalm i szellemét írja meg, mely az 1848-i F eb ru áriu si Forradalom idején az u tc ai harcok B arricade-jait a híres régi olasz K ávéház, a Café Torloni e lő tt em elte, m ely az E ze r­

nyolcszáznegyvennyolc u tá n a Palais Royal K áv éh ázai szelle­

m ét m agában kiteljesítette, m elyet P au l Souday ezért nevezett el 1900-ban Tortonisme-nek, m ajd később a m ásik nagy K r i­

tik u s, A urélien Scholl Boulevardisme-nek.

E rről a Boulevardisme-ről szóló külön fejtegetéseinkben írunk.

I t t ben nünket az érdekel, hogy Balzac ebben a hatalm as nagy Regényében a M ontesquieu szellemében írja meg a csendes kis vidéki V ároskából P árisb a felvetődő, irodalm i akarásokkal terhes lelkű, álmodozó, rom antikus Ifjú t. Ez úgy lép be a Palais Royal irodalm i K ávéházaiba, m in t az Irodalom Szen­

télyeibe. E Szentély azonban Bordély. Az Ifjú először meg­

riad, de azu tán átveszi a K ávéházak lelki stílu sát, csörtető, cinikus, fölényes, tanítóm estereinél is aljasabb, tu d ato sab b és elszántabb lesz. E lfelejti o ttho n át, a K isvárost, nyom orba dönti

633 egy ham is váltóval szegény kisvárosi ap othék ás M ester ap ját, aljas to llával legyilkolja rom antik u s jó a k aró it, megcsúíolja a Quartier L a tin egyik bájos, kedves irodalm i P etit Café-jáb an tanyázó d iá k b arátait, szeretője lesz egy céda, tehetségtelen Színésznőnek, ak i egy m űveletlen selyem kereskedő — volt háborús k ato n ai gatyaszállítóból le tt színházi N agyhatalom és Ú jságkiadó — szeretője. L ealjaso d o tt tolla á ltal szerzett pénzét elveszti a R oulette-en, ham ar kikopik a Forgandó Sze­

rencse által a d o tt sikerből, lezüllik, m egtörve, útszéli csavargó, koldus m ódjára kerül haza. I t t m egnyugszik és ta lp ra á ll, m ert a derék család boldogan fogadja a „Tékozló F iú t“ , sőt a K is­

város m int „nag y párisi K ö ltő t11 ünnepli. E réven „helyi N agy­

ság” lesz a tá v o li Angouléme-ben.

E pokoli tollal ír t V árospam phletben — Balzac valóban a m aga pokoli élete szurkába és feketekávéjába m á rto tta lúd- to llát — nem nehéz felismerni M ontesquieu „P erzsája" alap- gondolatát : a „ F alusi Ember“ a „Városi Kávéházban“ felveszi a Város és K ávéházai tö r ö tt erkölcseit, elbukik, m egtér és visszatér önmagához, am ikor m egtér F alu jáb a. V oilá ! — m in t a régi B ábszínházban a Komédiás, az okoskodó „R aiso n n eu r“

B áb u ja levonta a K om édia erkölcsi ta n u ls á g á t! A nagy B á b ­ játék o s azonban i t t Balzac, óriási m éretű B ábszínháza P áris,

K om édiája címe a „Comédie H um aine“ regénysoi’ozat, m ely­

nek egyik felvonása az „Az elv esztett Illuziók“ . B ábui — m unka a la tt álló regényei F ig u ráit m aga csin álta rongyból és íróasztala kávésfindsái szélére ü lte tte — az E m berek. A R e­

gény rendkívüli hatással v o lt a Balzac-ot követő irodalom ra.

U tódai közül Murger párisi diáknegyedi R egényét, a Le P ays Latin-1, Babits Mihály „H alálfiá“ -t, Bródy Sándor „Színész - v ér“ -ét és több más kisebb m agyar kávéházi vonatkozású írást m u ta tu n k be. Balzac h a tá sá t m u ta tja Herczeg Ferenc Andor és András-a, Szitnyai Zoltán É ln i akarok /-ja, Kóbor Tam ás Színészvér-je, Reviczky Gyula A p a i örökség-e és m inden m agyar Sikerregény, illetőleg K ávéházregény fel H unyady Sándor Szűrve habbal!-jáig.

A Regény4 saját emelkedése fiatalk o ri keserű küzdel­

m eit írja le, m unkáját V ictor Hugó-n ak aján lja. A lakjai le g ­ 4 H . de B. Összes Müvei. X IX . V esztett illúziók. Bpest. 1922.

Ford. Benedek Marcel.

nagyobbrészt élő, illetőleg valós személyek : W alter Seolt nevén nevezve szerepel benne, szó van benne a R om antikusok és Klasszikusok küzdelmeiről is. Lam artine, Casimir Delavigne és Béranger a szereplők által megemlítve név szerint szerepelnek.

A tö b b i alak — ha valós szem élyeket fed is — nem érdekel bennünket, illetőleg a Regény „K ulcsregény“ -szerűsége nem esik bele kávéházi irodalm i vonatkozású m agyar köreinkbe.

Ami szám unkra fontos, az a Boulevardisme tö rö tt, m aró szel­

leme kialakulásának nagyszerű leírása, azé a szellemé, mely kicsiben megjelent m ár az 1840-es évek m agyar, illetőleg pesti irodalm i és m űvészeti életében, az 1860-as évek elején m in t elpolitizálódott újságirodalom je len tk ezett a „K ávéforrás“ -ban és az 1890-es évektől kezdve a párisi Boulevardism e jelenségei­

nek ismétlődéséhez, sok ragyogó fiatal m agyar tehetség tö r ö tt irán y b an való érvényesüléséhez, a p esti B o u lev ard a d ta csil­

logó, üres, m úló sikerhez, vagyonhoz, de igazi tehetségeik Tálen- tom ának be nem váltásához vezetett.

A p esti Tortonisme és Boulevardisme, m in t kifejtjük, ugyanolyan kávéházi jelenség volt, m in t a párisi és a bécsi Boulevardisme.

Ebbe a szellemi környezetbe van belehelyezve a F alusi Ember emelkedése és bukása a V árosban. ,.L e Grandeur el la Décadenceíl : Balzac s a já t életének képe . . .

*

Balzac regénye egy polgári apátó l és nemes anyától szüle­

t e t t angoulém e-i ifjú, Lucien Chardon gyors em elkedését és bu k ását írja le. A fiatalem ber gyerm eki h itte l jön fel P árisb a, hogy a K isváros elismerése által sark alt irodalm i am bícióit o tt élje ki. Mikor P árisba betoppan, félszeg, vidékies, hívő és rajongó, ro m latlan és becsületes, a kicsinyes, szűk látókörű, de becsületes Vidék fia. Balzac az ősi keretes szabványt — ez a M ontesquieu Lettres Persanes-ján ak ,,P erzsája" P árisban — hatalm as tartalo m m al tö lti meg. Az ifjú a hagyom ányos, a szellemi életet élő, rom antikus „S zajnabalparton“ , az ősi Rive Gauche-on, a Quartier La/in-ben él és lakik, a Sorbonne és az Académie árny ékában, a szajn ap arti könyvkereskedő Bódék világában, diákok, festők, szobrászok és más álmodozók k ö z ö tt.

A „túlsó parttl, a Boulevardes életét nem ism eri. Az É let zajlik

635 o tt, a „Túlsó p arto n ” , de ő a R om anticism e e korai éveinek álm ait éli az „Innenső P arto n 11. ím e, m intha Nádas Sándor

„K ávéház“ című darabjában h alla n ék a p esti K ávéházból Budára menekülő Muzsikus szavait. ím e : P est, mely „feke­

tére fest“ és Buda, a ,,pesti“ M ontm artre.

A D iák a K ávéházakban h allja először a Romanticisme és a Classicisme s z a v a k a t: az irodalm i d iv a to t, mely azonban ekkor m ár politikai hitvallás is. A „Rom antikusok“ — mondja Balzac — royalisták, a Liberalizmus forradalmi rajongói a Klasz- szicizmus hiveilí. A fiú nem ism eri ezeket a fogalm akat, m ikor először hallja, alighogy érti azokat. Irodalm i eszm én y ei:

Richardson, W alter Scotl, Chénier, Ariosto, Tibullus, Dante, Moliére, Cervantes, Beaum archais: az angouléme-i Lyceum öreg Proi'essorainak, a K isváros nemesi és polgári Salonjai- nak irodalmi eszményei, melyekben a régi Klasszicizmus és a szárnyait bontogató R om anticizm us kev eredett össze. (ím e : Babits Mihály filozopterének am a eszményei, melyekkel a Cent­

ral Kávéházba először lé p ett be Szekszárdról jö vet.) A fiú az arisztokratikus Faubourg Saint-Germain sarkán, a regényes bájú, középkori Bencés Ispotály, az Hőtel Cluny m ellett lakik a Q uartier szívében, a Rue de Cluny-ben. S zonetteket ír és a Café-Restaurant Flicoteaux-ba já r, a Rue de la Sorbonne-ba, Diákok, fiatal K öltők és Ú jságírók közé, a boldog, rajongó fiatal diáknyomor e tan yájára. I t t tesz szert irodalm i ism eretsé­

gekre, belekeveredik egy tehetséges, royalista, rom antikus, kis irodalmi társaságba, de m egism erkedik egy keserű, fá ra d t ci­

nikus, illúzióit v esztett Újságíróval, aki egy harm adrangú szí­

nésznő k ita rto ttja , aki viszont a gazdag öreg selyemkereskedő pénzén él.

A feltűnően jó megjelenésű fiú t az újságíró bevezeti a „m ásik Párisba“ , a P alais R oyal és a Boulevardes irodalm i K ávéházaiba, a Szerkesztőségekbe és a Színházakba, abba a másik világba, mely o tt v an a „H idakon tú l“ a Boulevardes-o- kon. A fiú cserben hagyja rajongó b a rá ta it a Boulevardes és a Palais Royal K ávéházaiban, ráragad a Boulevardes ronto átk á n a k új szelleme. Sikerei ham ar m agasba viszik, elp árto l az Irodalom tól és a P olitika és a B oulevardes szolgálatába szegő­

dik, szeretője lesz a híres színésznőnek, egy gazdag vén nagy- kereskedő barátnőjének. Cinikussá, tud ato ssá, k iá b rá n d u lttá lesz.

Nemesembernek adja k i m agát, a „R u b em p ré grófja4' cím et

ak arja felvenni,6 ta lm i Nemessé züllik : „L yoni N em essé".6 Illusions perdus . . . Beleilleszkedik a legjobb b a rá to t legyilkoló aljas K ritik a világába : ezért elveszti b a rá ta it, rengeteg p én zt keres és veszt a Palais R oyal R oulette-jén. A Szerencse azonban megfordul, a forgandó kerék, mely felemelte, leejti az ifjú t.

E lá ru lt irodalm i b a rá tja szembeköpi, egy p árb ajb an megsebe­

sül, v á ltó t ham isít, lezüllik. A Q uartier-ban, melyhez hűtlen le tt, m ár nincs helye. K ifosztva, illúziók nélkül, fárad tan , betegen gyalog vánszorog haza. Az O rszágút szenvedései m egtörik a botor Ifjút. E ponton a 15— 16. századi spanyol „N ovella Pic- carresca“ , az ősi Csavargóregény hagyom ányainak sugarai is megcsillannak a Regényben : „ a K alandos a végén jó ú tr a té r “ .

*

H enry M urger 1848-ban írta meg a Scénes de la vie des Bohémes-t, a F ebru áriu si F orradalom n ap jaib an , forrása és előképe a későbbi D iákregénynek, ő se részben Goethe W erther- je. E lpestiesedett 'csillámai o tt v an n ak Hellai Jenő p esti kávé­

házi K isregényeiben. Murger Regénye előszavában m egírja az „igazi Bohém é” Fiziológiáját. Ez igazi szellemi Picaro, a K ávéház a m űhelye és ugródeszkája, egyben próbaideje és legényvándorlása országútja. A K ávéházregény te h á t lényegé­

ben véve M űhelyköltészet. Az „igazi Bohémé11 m ellett o tt van 6 A Crouy d ’Hongrie (Crouy de Chanel, a C. de Rubempré, C. de Chimay és a Groy d’Ulmen) család egy kihalt oldalága. V. ö. a Crowy-akról szólókat a Korona és a Magyar Király Kávéházakban szőtt összeesküvésekkel és a Kávétorrásból kiindult „Apraxin Júlia"

botránnyal kapcsolatban. Ez a többször em lített „Lyonnais", a hami­

sított „Lyoni arany11 és a „talm i nemes" gúnyneve. Ebből lett a Lion (Lion : Oroszlán, törökül Arszlán és Lionne : nőstény oroszlán, Arszlánnő, valam int az ennek továbbképzéséül le tt Tigris, La Ti- gresse : a Lotyó) pesti kávéházi gúnyszava. — Balzac, aki m aga is jogtalanul használta a nemesi „de nobilitaire“ -t, m indig megragadja az alkalmat, hogy gúnyorosan írjon a „Talm i Nemesek“ -ről. — Az ekkor már m agyar H onos Crouy de Chanel grófi család hercegi főágá­

ból származott a pesti kávéházi összeesküvésekben többszörösen érdekes szerepet v itt Auguste de Crouy-Chanel Herceg, a későbbi torinói magyar Trónkövetelő (1. o.), szerencsecsillaga pontosan ezekben az években ívelt fel, viszont a Crouy de Rubempré-&g ugyanekkor volt kihalóban. Balzac teh át egykorú magyar vonatkozást visz bele Regényeibe, amikor a kávéházi Lyonnais-1 m int a Rubempré-Címer követelőjét csúfolja meg.

637 az Álbohém alakja, még az 1900-as évek p esti K ávéházregényei- ben is él. M urger szabólegényből le tt író. A K ávéház, am it megír, a R om anticizm us am a k o rszakán ak K ávéháza, mely a párisi D iáknegyed régi K ávéházai u tá n a M ontm artre-on jelent meg. M urger Bohém e-je trag ik u s igehirdető. Murger úgy h alt meg, az Hótel de Dieu ispotályos-ágyán, m in t Gilberl.

Petőfi a Gilbert-ről szóló, Hégesippe Moreau által írt vers h an ­ g u latát fejezi ki azzal, hogy nem k ív án ,,ágyban párnák közt“

meghalni. Az 1900-as években a régi Bohém é haldoklott, zavaros, tö r ö tt alak ja az „U tolsó Bohéme“ -ről szóló Regények­

ben jelenik meg, Heltai Jenőnél is.

*

H enry M urger „L es Bohémes“ -jének p árja, a Le P ays Latin, a „D iákok T a rto m án y a '4. Ez is a régi Quartier L a tin m ansarde- jain, p latán fái a la tt, kis H őtel-jeiben, Café C han tan t-jaib an és D iákkávéházaiban : röviden az 1840-es évek P árisáb an, a virág­

já t élő Rom anticism e ta n y á já n játszód ik le.10 F élreism erhetet­

lenül H onoré de Balzac, illetőleg a röviddel azelőtt m egjelent

„Les Illusions perdus“ h a tása a la tt író d o tt, viszont erős h a tá st gyakorolt m agyar irodalm unkra is, ak árcsak az ism ertebb és népszerűbb Bohémes, m elynek nagyvárosi kávéházi R om an­

tik ája Heltai Jenőnél, kisvárosiasított, felvidéki diákserházba á tü lte te tt vidékies szellemű m ásolata pedig Farkas Im rénél élt to v áb b .11 Magyar irodalm unk tö b b v álto zatb an csendíti vissza a „L e Pays L atin alap g o nd olatát" : a F alu si Ifjú a ro m lo tt Nagyvárosban beleszédül a hűtelen, szélcsap, szívtelen, k i­

szám íthatatlan kávéházi Városi Nőbe, m ia tta m egfeledkezik a bájos és egyszerű F alusi M enyasszonyról, de a végén mégis az utóbbihoz té r meg. A mese ősrégi, o tt v an az olasz „Comme- dia a soggetto“ álarcos F ig uráib an , m ely a Szerelem örök k ö r­

lá n cát adja : a hű Sm eraldina szereti a V árosban szolgálatba álló falusi Pierro-t, de ez a szélcsap városi szobalányért, Colom- bináért bomlik, aki viszont a ledér Arlecchino u tá n szalad, m ire Pierro bűnbánóan m egtér a m egbocsájtó, drága, bájos falusi Smeraldinához.

M urger a R om anticizm us gyöngéd és finom m ű v észetév el 10 Diákország. Ford. M akszidnyi Dezső. Bpest. 1919. ( 11 Az Iglói Diákok és a többi serházi m agyar Diákregény: S. S.

írja meg az örök té m át, m elyet b ízv ást nevezhetünk a M o n ­ tesquieu rokonsága rom antikus bájú v irág án ak . A Szenvedély, melybe a Bourgogne egy kis m ezővároskájából a Sorbonne-ra ta n u ln i felkerülő orvoskari D iák belezuhan : éppen olyan rom an- ticizm uskori tém a, m int az, hogy a fiú m egtér a Falusi Lányhoz.

A Városi Lány kávéházi énekes, táncoslány, a Rom anticizm us

„P e rd ita K öltészet"-e jelensége. Bródy Sándor és Babits Mihály alább ism ertetett regényeiben is ez a kettősség ütközik ki. R o­

m antikus megoldás, hogy a D iák boldogan té r meg a N agy­

város m ámorából, a párisi K ávéházból a F alu boldog idillium ába.

A Bourgogne költészetének varázsa öm lik el a későnyári h a j­

nalon, melyen a fiú Párissal szakít. Ez a „K ávéházi H ajnal"

ellenképe, azé a Városi H ajnalé, mely száznyi válto zatban for­

dul elő irodalm unkban is.

A Regényben a Quartier regényessége él, de finom abb és irodalm ibb színekben, m int a Bohém élet-ben. A D iákság és Grisettő-jeik régi pincekorcsm ák boltívei a la tt tom bolnak, a Jardin de Luxembourg p la tán jai a la tt ta n u ln a k és csókolóznak, a Grande Cliaumiére és a Grande Charlreuse fehér gyertyánfái a la tt táncolnak, a Boulevard Saint-M ichel-en já rjá k az ősi délvidéki tán co t, a Farandole-t. Claude, a D iák a B álosházak- ban és a K ávéházakban sodródik el a F alu tó l, a Regény for­

dulója egy esős, későnyári estén egy D iák kávéházban bonyoló­

dik ki. A Rue Vaugirard, a Rue Saint-Jacques és a Piacé de Saint-Sulpice a d já k meg ezt a kávéházi környezetet, melyben a D iák élt. U gyanazt, melyben az 1900-as évek P árist járó m agyarjainak, k ö zö ttü k A dy Endrének fiatalsága is lepergett.

I tt, a Quartier régi Café C hantant-jaiban élt Mariette, a szélcsap Grisette, a Diák szeretője.

* *

Alphonse Daudet „N oum a R oum estan“ -ja is Montesquieu gondolatának egy v álto zata. Nouma Roumestan, a gazdag párisi úr valahol a P roven9e-ban egy boldog birkapásztorsuhancol fedez fel. A suhanc, Vatmajour csodálatos régi zengésű „P ro - veníale" dallam okat furulyázik birkáinak m agafaragta paraszti Flageolet-jén. A nagyvárosi u ra t elragadja a Proven<?e délvidéki, napsü tötte dom boldalainak örök poézise. M agával viszi Párisba V alm ajour-t, hogy üde népi m űvészetét Salon-ja vendégeinek bem utassa. A p arasz tfiú t ezáltal kiemeli term észetes

környeze-63!) léből. A fiú ria d tan áll a Sálon csillogó lám pái a la tt, a frakkok és az asszonyi toilettck, az illatszerek, a lorgnettek m egzavar­

ják. Noum a R oum estan m egbukik V alm ajour-ral, aki ezután elsodródik. P áris K ávéházaiban, aljas Lebújkávéházakban és

ják. Noum a R oum estan m egbukik V alm ajour-ral, aki ezután elsodródik. P áris K ávéházaiban, aljas Lebújkávéházakban és

In document KÁVÉ ÉS KÁVÉSMESTERSÉG (Pldal 114-123)