A fordítás mint szöveg

A fordítási szöveg, az eredeti szövegekhez hasonlóan, komplex nyelvi, kognitív és társadalmi jelenség, tehát egyszerre nyilvánul meg produktumként (mint szerkezet) és folyamatként (mint műveletek sora) (COOK1989; DEBEAUGRANDE1997; KOCSÁNY

1996; TOLCSVAINAGY2001). Ez a rész ezért a fordításnak mint szövegnek a sajá-tosságait veszi számba, a modern szövegvizsgálatokra jellemző kognitív keretben.

A szöveg mint komplex jelenség megfelelően átfogó leírására a funkcionális szemléletű megközelítés kínál megoldást (DEBEAUGRANDE1996, 1997). A funkci-onális nézőpont a nyelvet a nyelvhasználó (a szövegalkotó és -befogadó) szemszö-géből láttatja, s ezáltal lehetővé teszi olyan, a szöveghez kapcsolódó jelenségek le-írását is, amelyek a nyelv használata, a kommunikáció során merülnek fel, miközben a nyelv olyan rendszerként működik, amely közvetíteni képes két (vagy akár több)

A FORDÍTÁS KÖRNYEZETE

– a fordítási cél meghatározása – a FNySz elolvasása

↓ olvasás szerkesztés Ellenőrzés

36

⎢

kultúra beszélőinek (esetünkben olvasóinak) világról alkotott tudása között (DEBEAUGRANDE1996: 504). A kultúrák közötti közvetítés képessége igen lénye-ges szempont lesz a fordítások szövegszintű sajátosságainak tárgyalása során is.

Funkcionális megközelítésben a szöveg különféle jelek értelmes konfiguráció-jának tekinthető. Ahhoz azonban, hogy a szövegnek valós kommunikatív értéke le-gyen, további jellemzőkre is szüksége van, mégpedig olyanokra, amelyek a szöve-get a felhasználó világról és társadalomról alkotott tudásához tudja kapcsolni. De Beaugrande és Dressler (1981) ezeket a jellemzőket a szövegszerűség hét ismérve-ként határozta meg, hangsúlyozva azt, hogy ha ezen ismérvek (követelmények) va-lamelyike nem teljesül, a szöveg nem lesz kommunikatív, vagyis nem alkalmas köz-lésre. Ezek az ismérvek a következők: kohézió, koherencia, szándékoltság, elfogadhatóság, hírérték, helyzetszerűség és intertextualitás.

A kohézió a szöveg felszíni⁹elemei, vagyis a felszínen előforduló szavak közötti kölcsönös összefüggéseket jelenti egy adott szósorozaton belül. A kohézió gram-matikai függőségeken alapul, mivel a felszíni összetevők nyelvtani alakzatok és konvenciók alapján függnek egymástól. A kohézió nemcsak mondaton belül, hanem egymás mellett vagy egymástól távolabb álló mondatok vagy akár nagyobb szö-vegrészek között teremt összefüggéseket. Ezek a függőségek fontos jelzések a je-lentések nyomon követése szempontjából. De Beaugrande és Dressler minden olyan funkciót, amely a felszíni elemek közötti viszonyok jelzésére, vagyis a felszíni folyamatosság megteremtésére szolgál,kohéziós eszköznek tekint.

A szövegszerűség második ismérve a koherencia. Míg a kohézió a felszíni fo-lyamatosság megteremtésében játszik szerepet, a koherencia a mögöttes tartalom folyamatosságát jelenti.De Beaugrande és Dressler értelmezésében ez „a szöveg-világ összetevői, vagyis a szövegfelszín alattmeghúzódó fogalmak és viszonyok köl-csönösen elérhető ésreleváns voltára utal” (2000: 25; kiemelés az eredetiben). Fo-galmakon a kognitív tartalmat, az ún. „tudásalakzatot” értik, amely többnyire egységesen és következetesen elérhető vagy aktivizálható a tudatban. A viszonyok az adott szövegvilágban együttmegjelenő fogalmak közötti kapcsolatot jelentik. Míg a kohézió tekintetében a szöveg felszínén előforduló, explicit módon megjelenő nyelvi elemek által létrehozott folytonosságról beszéltünk, a koherencia esetében a fogalmak közötti viszonyok nem mindig jelennek meg explicit formában, vagyis – de Beaugrande és Dressler (2000: 25) megfogalmazása szerint – „nincsenek köz-vetlenül aktivizálva felszíni kifejezések révén”. A szöveg befogadója annyi viszonyt tesz hozzá a szöveg olvasása során, amennyi ahhoz szükséges, hogy a szöveg számára értelmes legyen. A koherencia éppen ezért relatív minőség: különböző olvasók

szá-9 A „felszín” fogalmát nem a Chomsky-féle generatív keret „felszíni–mélyszerkezeti” értelmében hasz nálja; a felszíni és a fogalmi síkot/függőségeket állítja szembe egymással.

⎢

mára, az eltérő háttértudás és világról alkotott ismeretek miatt, különböző meny-nyiségű és minőségű viszonyok hozzátételére van szükség ugyanazon szöveg meg-értéséhez. De Beaugrande és Dressler még tovább megy és – Petőfi (1974) munká-jára támaszkodva – amellett érvel, hogy a szövegnek önmagának nincs is értelme:¹⁰

„[e]gy szövegnek önmagában semmi értelme, csupán a szövegből származó isme-retek és a szöveg felhasználójának fejében tárolt valóságismeret egymásra hatása ré-vén válik értelmessé” (2000: 28). A koherencia tehát nem csupán a szöveg jellem-zője, hanem az olvasó fejében végbemenő kognitív (gondolkodási) folyamatok eredménye is. A szöveg értelmezése során a kohézió és a koherencia állandó inter-akcióban áll. Az olvasó akkor tudja megérteni, feldolgozni a szöveget, ha képes de-kódolni a „felszíni függőségeket” és, ezzel egy időben, megérteni/értelmezni a „fo-galmi függőségeket” (DEBEAUGRANDE1980: 17). Mivel ez nem minden szöveg és nem minden olvasó esetében azonos mértékben valósul meg, a koherenciát gra-duálisjellegű jelenségként érdemes felfogni (PÉTER2005: 132).

Mindebből az az igen jelentős következtetés vonható le, hogy a szövegminőség nem határozható meg abszolút értelemben.A szövegminőség leginkább egy ská-lán értelmezhető, amely a „szöveg”-től a „nem szöveg”-ig, illetve – kommunikatív ér-telemben – az olvasó számára érthető és feldolgozható, vagyis „koherens” szövegtől az olvasó számára már nem érthető és nem feldolgozható, „nem koherens” szövegig terjed. E gondolatot támasztják alá de Beaugrande és Dressler (1981), Enkvist (1990), Péter (2005) és Szikszainé Nagy (1999: 39, 56–57, 59) a szövegszerűség, az értelmezhetőség és a koherencia viszonyára vonatkozó megállapításai is. Ugyanez természetszerűleg érvényes a fordítási szövegre is.

A koherencia forgalmával kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy a szakiro-dalomban nincs teljes egyetértés az értelmezése tekintetében. A fentiekben tárgyalt, a jelen kutatás szempontjából irányadónak tekintett szövegnyelvészeti megközelí-tés mellett számos példa található a fogalom ettől jelenősen eltérő megközelímegközelí-tésére is, még a fordításkutatáson belül is (ezekkel a 2.3.1.2. rész foglalkozik).

A szövegszerűség harmadik ismérve a szándékoltság. Ez a szöveg alkotójának azon törekvését jelenti, hogy kohézív és koherens szöveget hozzon létre, amely ké-pes megvalósítani a kommunikatív szándékát, célját (pl. hogy átadjon bizonyos is-mereteket). Az olvasó ugyanakkor arra törekszik, hogy a befogadott közlés kohézív és koherens szöveget alkosson, amely számára felhasználható és releváns (pl. bizo-nyos, számára fontos ismeretekhez juttatja). Erre a befogadói hozzáállásra vonat-kozik a szövegszerűség negyedik ismérve: az elfogadhatóság.

10 De Beaugrande és Dressler is különbséget tesz a „jelentés” és az „értelem” fogalmak között.

A jelentés „nyelvi kifejezések (vagy más jelek) azon (potenciális) képessége, hogy jelentsenek valamit”, míg az értelem „az az ismeret, amelyet valamely kifejezés az adott szövegben közvetít”

(2000: 29).

38

⎢

Az ötödik ismérv a hírérték. A hírérték a szöveg tartalmára vonatkozik, ponto-sabban arra, hogy „a szövegben előforduló közlés mennyire várt vagy váratlan, illetve ismert vagy ismeretlen” (DEBEAUGRANDE–DRESSLER2000: 32). A nagy hírértékű köz-lést nehezebb feldolgozni, de érdekesebb is lehet. Vigyázni kell azonban arra, hogy ne legyen túlságosan nagy a hírérték, mert az olyan nagymértékű erőfeszítést igényelhet az olvasótól, amilyet lehet, hogy nem tud, vagy nem akar kifejteni. Ez a kommunikáció sikerességét veszélyezteti. Hasonlóan problematikus lehet a túlzottan alacsony hírér-ték (a túl sok ismert vagy várt közlés) is, mert unalmassá teheti a szöveget.

A hatodik ismérv a helyzetszerűség. A helyzetszerűség azokat a tényezőket érinti, amelyek a szöveget relevánssá teszik egy adott helyzetben (pl. egy közleke-dési táblán a felirat az adott helyen, helyzetben válik értelmezhetővé a közlekedők számára). A helyzetszerűség követelménye a nyelvi megformálást (így pl. a kohé-ziós eszközök használatát) is befolyásolja: bizonyos esetekben kevesebb kohékohé-ziós esz-köz is elegendő lehet, mert a helyzetből könnyedén kikövetkeztethetők a szöveg ele-mei közötti viszonyok.

A szövegszerűség hetedik ismérve az intertextualitás. Ez az ismérv arra vonat-kozik, hogy az értelmezésben szerepet játszik az, hogy a befogadó ismer-e bizonyos szövegeket vagy szövegtípusokat. A szöveg felhasználása ugyanis sok esetben függ attól, hogy a befogadó korábban találkozott-e a szöveghez hasonló más szövegek-kel. De Beaugrande és Dressler vélekedése szerint az intertextualitásnak fontos sze-repe van a szövegtípusok, illetve a tipikus jellegzetességekkel rendelkező szöveg-osztályok kialakításában is (ezekkel a 4. fejezetben foglalkozunk).

Összefoglalva, de Beaugrande és Dressler elméletének jelentősége a korábbi strukturális megközelítésekkel szemben az, hogy a szöveget folyamatként értelmezi, amely a szövegalkotásban és a szövegbefogadásban valósul meg. Így a szövegről nemcsak mint produktumról és struktúráról, hanem mint produkcióról és proce-dúráról (műveletekről) is beszélnek. Ennek megfelelően az első két ismérvet (a ko-héziót és a koherenciát) ún. szövegközpontú fogalmaknak tartják, amelyek „a szö-veg anyagára irányuló műveleteket jelölnek” (2000: 29). A további öt ismérvet pedig az ún. felhasználó-központú fogalmak közé sorolják, mivel ezek a szövegek révén létrejövő kommunikációra, illetve az ebben részt vevőkre (a szöveg létreho-zójára és befogadójára) vonatkoznak.

De Beaugrande (1980) a szövegtudomány feladatainak meghatározása során to-vább pontosítja a fenti osztályozást. Rámutat arra, hogy míg a kohézió és a kohe-rencia szövegközpontú fogalmak, a szándékoltság és az elfogadhatóság dominán-san pszichológiai természetű fogalmak, és a helyzetszerűség és az intertextualitás társadalmijelenségek. Mivel a szövegszerűségnek minden ismérv egyformán fel-tétele, de Beaugrande szerint a szövegtudomány abban az esetben teljesítheti teljes vagy kielégítő mértékben a feladatát, ha felöleli mindhárom releváns terület vizs-gálatát: a szöveget, az elmét és a társadalmi vonatkozásokat (3. ábra).

⎢

3. ábra.A szövegtudomány összetevői¹¹(de Beaugrande (1980) alapján)

De Beaugrande és Dressler felfogásával több ponton megegyező érvelést olvasha-tunk Péter (2005: 131) munkájában, aki a szöveget nem a nyelvi rendszer egysége-ként, hanem a közlés nyelvi eszközök segítségével realizálódó produktumaként ér-telmezi. Ebből következik azon idevonatkozó megállapítása, hogy a szövegszerűség ismérvei nem lehetnek kizárólag nyelvi természetűek. Péter a szövegszerűség alapis-mérveinek a belső összefüggést, a teljességet és a lezártságot tekinti. Hangsúlyozza azonban azt, hogy ezek az ismérvek a különféle szövegekben különböző fokoza-tokban lehetnek jelen, így nem alkalmasak arra, hogy a szöveget a nem szövegtől minden esetben egyértelműen elválasszák. Vélekedése szerint ezért a textualitást (a grammatikalitáshoz és a koherenciához hasonlóan) graduálisan célszerű értel-mezni.

A textualitás graduális természete nem könnyíti meg a fordító dolgát. A fordí-tási szövegalkotást meghatározó és befolyásoló tényezők sokasága miatt és – külö-nösen – az eredetitől eltérő szituációból fakadó potenciálisan eltérő cél és funkció okán korántsem bizonyos, hogy a keletkező fordítás szövegszerűségének mértéke (vagy képletesen szólva: a célnyelvi szöveg „szövete”) megegyezik a forrásnyelvi szö-vegével; sőt, az sem biztos, hogy az egyezés egyáltalán elvárás-e, elvárható-e. Ha pél-dául a fordítás célközönsége időben és/vagy háttértudásában eltér a forrásszövegé-től, nemcsak a nyelvi megformálás (pl. kohézió, koherencia), hanem – egyebek mellett – a hírérték (a szöveg információtartalma) is szükségképpen meg kell vál-tozzék. Gondoljunk csak egy olyan esetre, amikor jogi szöveget laikus közönség szá-mára fordítanak le. Az ilyen változtatások jellegének és mértékének meghatározása a fordító mérlegelésén múlik, ami nem kevés szövegalkotói tudatosságot, forrás- és célnyelvi kulturális és társadalmi ismereteket és kognitív/pszichológiai érzékenységet feltételez.

kohézió koherencia

szövegközpontú

fogalmak SZÖVEG

szándékoltság elfogadhatóság

pszichológiai jellegű

fogalmak ELME

helyzetszerűség intertextualitás

társadalmi jellegű

fogalmak TÁRSADALOM

11 A hírértékről de Beaugrande ebben a munkájában nem tesz említést.

40

⎢