A következĘkben röviden bemutatjuk a szuperkritikus fluid kromatográfia (SFC) történetét és jelenlegi lehetĘségeit. Azért tartjuk fontosnak, mert mára már ezen a területen is megjelentek a 2 μm-nél kisebb porózus töltetek, illetve az újgenerációs, héjszerkezetĦ állófázisok. Az utóbbi években a készülékfejlesztés terén is sok újdonság született. A modern SFC nagyon ígéretesnek tĦnik és a gyógyszeripar is kezd megbarátkozni a technika lehetĘségeivel.
A szuperkritikus fluid kromatográfia olyan kromatográfiás elválasztási módszer, melyben a mozgófázis szuperkritikus vagy szubkritikus állapotú fluidum. Az oszlopban található állófázis vagy kisméretĦ, szilárd szemcsékbĘl áll, mint a folyadékkromatográfiában is használt szilikagél, porózus grafit és kémiailag módosított állófázisok, vagy kapilláris oszlopok esetében lehet térhálós folyadékfilm, mely egyenletes filmbevonatot képez az oszlop falán.
Ez a kromatográfiás mód már több mint 50 éve ismert. Klesper nevéhez kötik, aki már 1962-ben beszámolt a technika lehetĘségeirĘl. Az SFC-ben még akkor – mivel kapilláris kolonnákkal dolgoztak – sok technikai nehézség lépett fel, s a készülékek technikailag nem voltak megfelelĘek, a mérések nem voltak reprodukálhatók. Egészen 2008-ig, amikor az acetonitril válság idején mind az ipari, mind az akadémiai szakemberek újra gondolták az SFC lehetĘségeit. Szuperkritikus vagy közel szuperkritikus állapotban bizonyos anyagok sĦrĦsége és oldószer erĘssége hasonló a folyadékkromatográfiás mozgófázisokéhoz, míg viszkozitása és diffúziós tulajdonságai pedig a gázok és a folyadékok között van. EbbĘl következĘen az anyagátadás gyorsabb, mint a folyadékkromatográfiában, de lassabb a gázkromatográfiában mértnél. A szuperkritikus fluidumok kisebb viszkozitása miatt a nyomásesés is kisebb, mint a folyadékkromatográfiában. A szuperkritikus fluidokban a komponensek diffúziós állandói nagyobbak, mint folyadékokban, az anyagátadási ellenállás kisebb nagy lineáris sebességeken is. Ez az oka, hogy hatékony elválasztásokat lehet elvégezni, növelve a mozgófázis lineáris sebességét. Így ma már ezt a módszert is a gyors folyadékkromatográfiás módszerek közé sorolhatjuk.
Novotny és Lee munkáinak köszönhetĘen elĘször a kapilláris-SFC-t vezették be a gyakorlati életbe (c-SFC). A c-SFC-ben a szén-dioxid mellett szénhidrogéneket, dinitrogén-oxidot és ammóniát alkalmaztak mozgófázisként, és a gázkromatográfia egyfajta kiterjesztésének tekintették. Biztonsági és technikai okokból azonban hamarosan a széndioxid (szuperkritikus pontja: 31 ºC, 74 bar) vette át a mozgófázisok között a vezetĘ
szuperkritikus mozgófázissal, leggyakrabban lángionizációs detektorokat alkalmaztak. Az elsĘ SFC készülék 1983-ban került piacra a Hewlett Packard jóvoltából. Ez a készülék már lehetĘvé tette a töltetes kolonnák (p-SFC) alkalmazását, sĘt elĘször nyílt lehetĘség arra, hogy a szuperkritikus mozgófázist egyéb oldószerekkel (pl. metanol) keverjék. A p-SFC számos elĘnyt mutatott (több lehetĘség a szelektivitásban, gyors analízis idĘ, lehetĘség poláris komponensek elválasztására), mégis egy évtizedbe telt, mire elfogadott kromatográfiás technikává érett. A 90-es évekre a kapilláris SFC kezdett visszaszorulni technikai problémák és kis alkalmazási területe miatt. A tiszta szén-dioxid mivel apoláris, csak apoláris komponenseket old, így alkalmazási területe csak a nem-poláris komponensek és a petrolkémiai alkotók elválasztására korlátozódott. Ezzel szemben a p-SFC alkalmazási lehetĘségei viszont kiterjedtek. Berger szerint, – aki a modern SFC egyik úttörĘje –- a kétkomponensĦ mozgófázisok alkalmazásával (széndioxid és egy szerves modifikátor) az SFC alkalmazási lehetĘségei és az elválasztások kinetikai hatékonysága valahová a gáz- és folyadékkromatográfia közé esik. ElsĘsorban metanolt, etanolt és izopropanolt használtak szerves modifikátorokként. Ezek a poláris oldószerek jelentĘsen növelték a vegyületek oldhatáságát, és egyúttal a megfefĘ mozgófázis erĘsséget is be lehet állítani segítségükkel.
Kis mennyiségĦ poláris modifikátor hozzáadásával, a szuperkritikus fluid még megtartja kis viszkozitását, így gyors marad a diffúzió, amely eredményeként az anyagátadás sebessége nĘ.
Jelenleg az SFC legfĘbb elĘnyei a következĘkben foglalható össze:
- a mozgófázis viszkozitása kisebb, mint a folyadékoké, ebbĘl következĘen gyorsabb a molekuláris diffúzió, keskenyebbek a kromatográfiás csúcsok
- a kis viszkozitás megengedi a nagy áramlási sebességek használatát a kinetikai hatékonyság csökkenése nélkül
- kritikus elválasztások is megvalósíthatók a kolonnák sorba kapcsolásával
A gyakorlatban általában 2 - 25 % szerves modifikátort adunk a mozgófázishoz, tehát a szerves oldószer felhasználás kicsi. Ezért sokszor ún. „zöld” vagy környezetbarát elválasztási technikának is szokták nevezni az SFC-t. Ennek különösen a félpreparatív és a preparatív elválasztásokkor van jelentĘsége. A gyógyszeriparban gyakori, hogy preparatív elválasztásokra alkalmazzák az SFC-t.
A másik gyakran emlegetett elĘnyös tulajdonság, hogy a fordított fázisú kromatográfiához képest (ami a leggyakoribb gyógyszeranalitikai elválasztási mód) ún. ortogonális vagy alternatív szelektivitást biztosít az SFC. A széndioxid apoláris mozgófázis, az SFC-ben alkalmazott állófázisok pedig polárisak, tehát a szelektivitás a normál fázisú kromatográfiához hasonló. Jól alkalmazható királis elválasztásokra is, a legtöbb enantiomer
elválasztás megoldható poláris poliszacharid típusú állófázisokon szuperkritikus körülmények között.
Jelenleg a modern SFC alkalmazási területe rendkívül nagy. Olyan poláris komponensek is mérhetĘk SFC-vel, amelyeket fordított fázisú kromatográfiás körülmények között nem tudunk mérni, mert nincs megfelelĘ visszatartásuk. SFC-ben a szelektivitás és a visszatartás elsĘsorban az állófázissal változtatható, de mindkét kromatográfiás paramétert a poláris modifikátor minĘsége és koncentrációja nagyban befolyásolja. A leggyakrabban alkalmazott poláris állófázisok a szilika-, diol-, ciano- és 2-etilpiridin típusúak, ezeket fĘleg poláris vagy könnyen ionizálható komponensek elválasztására használhatjuk.
Jelenleg az SFC fejlesztési irányai azonosak a fordított fázisú kromatográfiával;
megjelentek a 2 μm alatti porózus töltetek, a kis átmérĘjĦ, rövid kolonnák és a kis oszlopon kívüli diszperzióval rendelkezĘ, újgenerációs készülékek. A 2 μm alatti töltetekkel hasonló kinetikai hatékonyság érhetĘ el, mint a fordított fázisú UHPLC-ben, ez vezetett az új nomenklatúra megszületéséhez, nevezetesen az UHPSFC-hez (ultra nagyhatékonyságú szuperkritikus fluid kromatográfia). Nemrégiben héjszerkezetĦ töltetek alkalmazásáról is beszámoltak, körülbelül 50%-os kinetikai hatékonyság növelés érhetĘ el a 3 μm-es teljesen porózus töltetekhez képest (hasonlóan, mint fordított fázisú kromatográfiában). Jelenleg két gyártó forgalmaz UHPSFC készüléket, nevezetesen a Waters UPC2-t és az Agilent Aurora rendszereket. ElĘbbi 414 bar-os, utóbbi 600 bar-os maximális nyomásteljesítménnyel. Ezen rendszerek oszloponkívüli varianaciája ı2ec = 80 – 100 μL2 közé esik, ami a korábbi rendszerekhez képest óriási elĘrelépést jelent. A teljes oszlopon kívüli térfogat pedig 55 – 60 μL. Ilyen készülék teljesítményjellemzĘk mellett jelenleg a 100 x 3 mm kolonnadimenzió az optimális. Sajnos a 2,1 mm átmérĘjĦ kolonnák még mindig csak igen nagy hatékonyság veszteség mellett használhatók.
A modern SFC, UHPSFC sokszínĦségének köszönhetĘen –- a korábban említett preparatív és királis elválasztások mellett –- egyre jobban kezd elterjedni a gyógyszeripari kutató és minĘségellenĘrzĘ laboratóriumokban. Alexander és mtsai. fordított fázisú folyadékkromatográfiás és ortogonális szelektivitást biztosító SFC módszert mutattak be antiretrovirális hatóanyagokat tartalmazó (lamivudin, efavirenz és fesztinavír) kombinált gyógyszerkészítmény minĘsítésére. A módszert be is vezették a gyógyszeripari minĘségellenĘrzĘ laboratóriumban. A 47. ábrán a kétféle elválasztást mutatjuk be.
47.ábra: Antiretrovirális hatóanyagokat tartalmazó kombinált gyógyszerkészítmény bomlásvizsgálata fordított fázisú kromatográfiával (RP-LC, felül) és
szuperkritikus fluid kromatográfiás módszerrel (SFC, alul).
Taylor és mtsai. peptideket választottak el SFC körülmények között. A terner mozgófázis (széndioxid-metanol-víz) vizes részébe ionpárképzĘ adalékot (trifluorecetsav, ammónium acetát) adtak. Perrenoud gyógyszerhatóanyagok elválasztására dolgozott ki UHPSFC módszereket és részletesen tanulmányozta a kinetikai hatékonyság fokozásának lehetĘségeit. Kolonnák sorba kapcsolásával és a gradiens körülmények megfelelĘ módosításával igen nagy csúcskapacitásokat értek el viszonylag rövid analízis idĘ mellett (48.
ábra).
A szuperkritikus fluid kromatográfia – elsĘsorban az UHPSFC – egyre jobban kezd elterjedni, és úgy tĦnik, a gyógyszeripar is kezdi elfogadni a technikában rejlĘ lehetĘségeket.
A fordított fázisú folyadékkromatográfia ígéretes kiegészítĘ módszere lehet a közeljövĘben.
48.ábra: Benzodiazepinek UHPSFC-s elválasztása. Elúciós sorrend: prazepam, Àunitrazepam, klorazepate, dezmetilÀunitrazepam, nitrazepam, klonazepam, midazolam, brotizolam, 7-aminoÀunitrazepam, alprazolam és triazolam). Kolonna: Acquity UPC2 BEH 100 mm x 3 mm, 1,7 μm, mozgófázis hĘmérséklet: 40 ºC, hátsó nyomás: 150 bar, gradiens elúció: 2–17% MeOH, térfogatáram:
2,5 mL/perc, gradiens idĘ: 5 perc, (A) és 10 perc (B). Két oszlop sorba kötésével (20 cm oszlop), térfogatáram: 1,25 mL/min, gradiens idĘ: 20 perc (C) és 40 perc (D).
Ajánlott és felhasznált irodalom az 5. fejezethez:
(1) M. Novotny, S.R. Springston, P.A. Peaden, J.C. Fjeldsted, M.L. Lee, Capillar supercritical fluid chromatography, Analytical Chemistry 53 (1981) 407A-14A.
(2) E. Klesper, A.H. Corwin, D.A. Turner, High-pressure gas chromatography above critical temperatures Journal of Organic Chemistry 27 (1962) 700-701.
(3) S.R. Springston, M. Novotny, Kinetic optimization of capillary supercritical fluid chromatography using carbon dioxide as amobilephase, Chromatographia 14 (1981) 679-84.
(4) T.A. Berger, Characterization of a 2.6 ȝm Kinetex porous shell hydrophilic interaction liquid chromatography column in supercritical fluid chromatography with a comparison to 3 ȝm totally porous silica, Journal of Chromatography A 1218 (2011) 4559-4568.
(5) A.J. Alexander, L. Zhang, T.F. Hooker, F.P. Tomasella, Comparison of supercritical fluid chromatography and reverse phase liquid chromatography for the impurity profiling of the antiretroviral drugs lamivudine/BMS-986001/efavirenz in a combination tablet, Journal of Pharmaceutical and Biomedical Analysis 78 (2013) 243-251.
(6) A. Grand-Guillaume Perrenoud, M. Goel, C. Hamman, J.L. Veuthey, D. Guillarme, S.
Fekete, Maximizing kinetic performance in supercritical fluid chromatography using state-of-the-art instruments, Journal of Chromatography A 1314 (2013) 288-297.
(7) A. Grand-Guillaume Perrenoud, J.L. Veuthey, D. Guillarme, Comparison of ultra-high performance supercritical fluid chromatography and ultra-high performance liquid chromatography for the analysis of pharmaceutical compounds, Journal of Chromatography A 1266 (2012) 158-167.