A GNOSZTIKUS ÚJSZÖVETSÉGI APOKRIF IRATOK THEOLOGIÁJA. 1
I. FEJEZET
A gnosztikus újszövetségi apokrifok.
Bibliai apokrif könyvnek nevezzük az olyan ismeretlen szerzőtől eredt iratot, mely címében vagy tartalmában a Szent-írással hasonlóságot mutat, sőt azzal valamikor hasonló tekin-télynek is örvendett némelyek előtt, de az egyház a kánonba fel nem vette.
Vannak ó- és újszövetségi apokrifok. Az ószövetségieket tartalmuk szerint kinyilatkoztatásokra (apokalypsisokra), történelmi és erkölcsi tárgyú iratokra oszthatjuk ; legjellegzetesebbek az apokalypsisok. Az ószövetségi apokrif irodalom kora a Kr. e. II.
században kezdődik s a legfontosabbaké a Kr. u. I. századdal ér véget. Keletkezése főképen a zsidó messiási eszme eltorzulásá-val függ össze, azzal az izzó vággyal, amellyel a pogányoktól, főleg a rómaiaktól elnyomott zsidóság a Szabadítót várta, ki nekik világuralmat hoz és ellenségeiket megsemmisíti. De hozzá-járult az ószövetségi apokrif irodalom létrejöttéhez az a törek-vés is, hogy a szenttörténetnek néha nagyon is szűkszavú el-beszéléseit kiszínezzék és az erkölcsi tanokat népszerűsítsék.
Az újszövetségi apokrifok külső alakjuk szerint evangéliu-mokra, apostoli cselekedetekre, levelekre és kinyilatkoztatásokra oszlanak. Számos ilyen iratnak ma már csak a neve ismeretes
1 Ez a dolgozat 1913-ból való. Akkor már hosszú idő óta tanulmá-nyoztam az újszövetségi apokrif irodalmat. Főleg a gnosztikus eredetű apostol-cselekedetek ragadták meg figyelmemet. Minden szertelenségük mellett is rendkívül érdekes munkák ezek, mert egész közvetlenséggel engednek bepillantást a II. és III. keresztény század eretnekeinek gondol-kodásába, és hamisítatlan fénnyel világítják meg a keresztény őskor nagy eretnekségét, a gnoszticismust. Ezen tanok ismerete egyaránt fontos az egyháztörténelem és a dogmatörténet szempontjából. A dolgozat megjele-nését az idők mostohasága késleltette.
R e l i g i o , 1930. 8
106 DR. PATAKY ARNOLD.
a régi írók munkáiból, egyes katalógusokból és főleg a Gelasius pápa nevét viselő Decretumból. A ma is egészben vagy inkább töredékekben olvasható apokrifok közül legfontosabbak az evan-géliumok és különösen az apostol-cselekedetek. Irányzatukat tekintve kétfélék : v a g y pusztán a jámbor kíváncsiság kielégítése és az épületes tanítás a céljuk, vagy eretnek tanok terjesztése.
A legnevezetesebb újszövetségi apokrifok kora a második keresztény század és a harmadiknak eleje; e kornak jellemző eretneksége pedig a gnoszticismus.
Ivûoiç ismeretet jelent; a gnoszticismust pedig legjobban így határozhatjuk m e g : természetellenes és erőszakos össze-kapcsolása a keresztény fogalmaknak a régi keleti misztérium-vallásokkal és a görög bölcselettel. Természetellenes volt az összekapcsolás, mert a keresztény vallás alaptana a monotheis-mus, míg a misztérium-vallásokban és a görög filozófiában pantheisztikus és polytheisztikus színezetet látunk, a gnoszticis-mus pedig a legridegebb theologiai dualisgnoszticis-must tanítja, az át-hidalhatatlan különbséget istenség és világ, szellem és anyag között. Erőszakos volt az összekapcsolás, mert a gnosis jóformán cfsak egyes szavakat és fogalmakat vett át a kereszténységből és ezeket belekényszerítette az idegen keretekbe. így pl. a ná-záreti Jézus Krisztus és a gnosztikus Megváltó közt, avagy a keresztény és a gnosztikus értelemben vett megváltás között semmi összefüggés sincsen. Jézus Krisztus Isten, a gnosztikus I(úti']q puszta aeon ; a keresztény értelemben vett megváltás a bűntől való szabadulást jelenti és visszaállítását az istenfiúság állapotának, a gnosztikus megváltás pedig az elbukott Zocpía (Achamoth chokmâ) felemelését, vagy a világosság" részecskéinek kiszabadítását a sötétség hatalmából.
A gnosztikusok tanait részben irataikból, illetve ezek töre-dékeiből, részben a haeresiologusok feljegyzéseiből ismerhetjük meg. De azért mindenki előtt ismeretes, hogy az eredeti gnosz-tikus rendszerekről helyes fogalmakat alkotni igen nehéz dolog.
Az egyes rendszerek megalapítóinak iratai többnyire nem ma-radtak fenn teljesen, töredékekre vagyunk utalva, melyeket a szentatyák és régi írók őriztek meg számunkra. Alexandriai Kelemen, Origenes, Tertullianus számos becses töredéket őriztek
m eg egy Basilides, Valentinus, Heracleon, Theodotus stb. mun-káiból. Azonban néhány töredékből egy egész rendszert helye-sen megismerni — vajmi nehéz feladat. A haeresiologusok, sz.
A GNOSZTIKUS ÚJSZÖVETSÉGI APOKRIF IRATOK THEOLOGIÁJA. 107 Irenaeus, sz. Hippolytus és m é g inkább sz. Epiphanius v a g y sz.
Philastrius nem voltak az eretnek-vezérek kortársai és különben is polemikusán írnak. Még Irenaeust is egy-két emberöltő vá-lasztja el Basilidestől vagy Valentinustól és sok esetben nem a mesternek, hanem tanítványainak felfogását írja le, amit külön-ben a „)Jyovfíiu — mondják szóval bevezetett mondatok is eléggé elárulnak. Már pedig tudvalevő, hogy az egyes gnosztikus rend-szerek a második és harmadik nemzedékben már igen n a g y el-téréseket mutatnak az alapító tanaitól.
Apokrifjaink sokkal nagyobb megegyezést mutatnak a má-sodik század végén uralkodó gnosztikus eszmékkel, mint az e század közepén, vagy a II. század elején fellépett tanokkal. Ha egyéb adatunk nem volna irataink korának meghatározására, ez a szellemi rokonság egymagában is elegendő volna.
A gnoszticismus nem e g y s é g e s rendszer; számos szektára oszlik, melyek nevüket vagy alapítójuktól v a g y fontosabb tanaik-tól nyerték. Bardesanes, Basilides, Karpokrates, Marcion, Marcus, Satornilus, Valentinus, — az archontikusok, Barbelo-gnosztikusok, a Baruch-gnosis, mandaismus, manicheisinus, naassenusok, ophi-ták, sethianusok stb. mind egy-egy gnosztikus rendszert jelen-tenek. Főbb vonásaikban azonban megegyeznek. A szentatyák a gnosist görög eredetűnek tartják, ma azonban egyre világo-sabbá lesz a szoros kapcsolat közte és a keleti misztérium-vallások között. A gnosis fődogmája a pleroma-tan. A nlrjouua
"Isten és az aeonok (szellemek) világa, mellyel szemben áll a nemtelen anyag, a Vlrt. Hét főszellem van, neveik Irenaeus (Adv.
Haer. I. 30, 9.) és Origenes (Contra Celsum VI. 31.) szerint:
Jaldabaoth (Saturnus), Jao (Jupiter), Sabaoth (Mars), Adonaios (Nap), Astaphaios (Venus), Ailoaios (Merkur) és Oroios (Hold).
A mandaeus rendszerben a Hétnek atyja a Leviathan, néha azonban a Leviathan a világ lelke. (Origenes C. Cels. VI. 25.
35.) A hét főaeon mellett szerepel az istennő, Jlagáévog, M/jttjo, .2ocpíu, Spiritus Sanctus, Barbelo, Helena, Prouneikos és más nevek alatt. A Mrprg a hét szellemnek a n y j a ; néha szűz fő-istennő, mint az archontikusoknál és a sethianusoknál, néha azon-ban mint bukott szellem tűnik fel, ki beleszeretett a Fölénybe, a Bv&ôç-ba és az anyagba merült. Felemelkedése után a Héttel együtt az ogdoast alkotja. Bardesanes és Valentinus megkülönböztetik
•az Anyaistennőt a bukott Sophiától, ki a Pistis Sophiában a Mf/crja leánya lett. A Mrprg valószínűleg azonos a babilon
8*
108 DR. PATAKY ARNOLD.
Istarral. Némely rendszerben nem szerepel, mint a n a a s s e n u s o k -nál, Karpokratesnál és Satornilusnál. Jaldabaoth az ó s z ö v e t s é g istene, a későbbi gnosztikusok demiurgosa. A főisten ő &W Ilan'jo, ITarijO Uyvworoç, HurijO %G)v olwv, ISvdóg stb. n e v e k e n is-meretes. Ennek és a M ^ ç - n e k emanatiója néha Krisztus, a Monogenes, mint a Barbelo-gnosisban, n é h a a Logos, az Ennoia,.
az Autogenes és az Aletheia. Egyes rendszerekben az ősember nemzi az Ennoiával Krisztust (ugyancsak a Barbelo-gnosisban),.
másutt az ^'Av&qiojtoç a harmadik fölény a Bv&oç és a Mrpr^
mellett.
Az aeonok egymással syzygiákban (párokban) élnek, az e g y e s párok p e d i g ogdoast, dekast és d o d e k a s t alkotnak.1
Bardesanes szerint a legfelső Istennek 365 emanatiója van ;-.
utolsó hypostasisok a világteremtő angyalok és a Sophia.
A gnosis szerint az e m b e r szellemi lélekből (7tvev[ia), érzéki lélekből (i\niyjf) és anyagból (í%) áll.
Az í m b e r szellemi lelke, a Ttvev^ia a legfelsőbb égből való,, de a test és a földi élet v á g y a folytán leesett az alsó világba.
A lélek a legfelsőbb h a t a l o m szikrája {arciv&rjo), így tanítja Sa-tornilus.2 A naassenusok és Satornilus szerint az e m b e r teste az alsóbb hatalmak teremtménye. A m e g v á l t á s nem más, mint a lélek m e g s z a b a d í t á s a az anyagtól. Ezért kárhoztatja a gnosis a házasságot és ezért igyekszik a szír gnosis az a n y a g t ó l túl-zott aszkézis által szabadulni, míg az egyiptomi gnosis az anyag-tól való m e g s z a b a d u l á s n a k könnyebb útját, a kicsapongó életet választotta.
A gnosis rendesen öt elemről beszél (éther, szél, fény, víz, tűz); ezek később középlényekké, hypostasisokká lesznek.
A gnosztikus megváltónak erőszakos összekapcsolásáról Jézus Krisztus alakjával m á r szólottunk. Szerintük Krisztus aeon, teste pedig a dokéták szerint csak látszólagos test volt.
Valentinus szerint Jézus Krisztus csak a psychikusok m e g -váltására j ö t t ; a pneumatikusoknak (a gnosztikusoknak) nincs szükségük megváltásra, mert természetük szerint a felső világba tartoznak. Ezek a lelkek az égi angyalok menyasszonyai.
A Krisztus előtti korban a p o g á n y vallások misztérium-vallásokká lettek. Feléledt a régi hit, h o g y az ember külső esz-közök által magával az istenséggel egyesülhet. Irenaeus (Adv.
1 A hétfőszellem az Anyaistennővel, a tíz ég és a tizenkét állatövi jegy.
2 Epiphanius, Haer. 23, 1.
.A GNOSZTIKUS ÚJSZÖVETSÉGI APOKRIF IRATOK THEOLOGIÁJA. 109 Haer. I. 13, 2 skk.) és Tertullianus (Adv. Valentinum 1.) rész-letesen leírják a felavató szertartásokat; a mystagogos a fel-avatandót a nászszobába vezeti, hogy ott a világosság m a g v á t megkapja.
Az istenséggel való egyesülésnek rendes eszközei : a vízzel (vagy vérrel) való megtisztulás, a keresztség és a szent áldo-zati lakoma. A szent áldoáldo-zati lakoma azonban a gnosztikus rendszerekben sokkal kisebb fontosságú, mint a keresztség. A bort kárhoztatták, tehát az eucharistia anyagául vizet használ-tak. Néha a sónak is jut szerepe az áldozati lakomán.
Nagyon messzire vezetne, ha a gnoszticismus eredetét rendszeres fejtegetés tárgyává akarnók tenni. Röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy ezen sajátságos, nem is egységes theologia kialakulásában n a g y szerepe van a babilon és a perzsa eszméknek. A MrfvrjQ az ázsiai anyaistennő, Istar, Astarte. A hét föszellem a hét bolygóisten. A gnosis pogány keverékvallás, de fejlődésén meglátszik a zsidó hatás ; ezen befolyás alatt vet-ték egynek Jaldábaothot a teremtő istennel, a demiurgosszal, a Mijcrß-i pedig a bölcseséggel, az Isten lelkével, (ruach = lélek -szó a keleti nyelvekben nőnemű.) A gnosis azonban később
zsidó-ellenes irányzatot vett. A lélek mennyei eredetében, le-sülyedésében és felemelkedésében a plátói eszmetanra és anthro-pologiára ismerünk. A gnosisban gyakran előforduló hármasság (Atya, Anya és Ősember) is megtalálható a pogányságban : Egyptomban, Babyloniában (Ea, Damkina, Marduk — Marduk, Zarpanitu, Nabu) és Perzsiában (Ahura — Mazda, Spenta — Armaiti,1 Gâyomard).
*
Mint a második század nagy haeresiologusától, sz. Irenaeus lyoni püspöktől tudjuk, a gnoszticismus érveit nagyrészt az új-szövetségi szentírás félremagyarázásából merítette, (az ószövet-séget elvetette,) de tanait számos más iratban terjesztette. Mint
abban a korban közkedveltségnek örvendő irodalmi formát, az apokrif irodalmat is felhasználta céljaira.
Kimondottan gnosztikus eredetű újszövetségi apokrifok, melyek vagy részben vagy ritka esetben egészen is fennmarad-tak, a következők : Péter evangéliuma. Az izraelita Tamás gyer-mekség-evangéliuma (Evangelium Thomae Israelitae) és ennek
A föld szelleme.
1!0 DR. ZABORSZKY ISTVÁN.
részben való átdolgozása, az ál-Máté-féle eoangelium (Eu. Pseudo-Matthaei seil Liber de ortu Beatae Mariae et infantia Salucitoris),, Péter, János, András és Tamás apostolok cselekedetei (Acta Petri, Acta Joannis, Acta Andreae és Acta Thomae). Az apokri-fok megismerésének szempontjában nagy kár, hogy a felsorolt iratok szövege is — legalább egyes helyeken — megérezte a katholikus átdolgozok kezét, a legtöbb gnosztikus evangelium pedig, mint az Eu. secundum Aegi/ptios, Eu. (Traditiones) Matthiae, Eu. Philippi, Eu. Euae, Eu. secundum Mariam oly csekély töre-dékekben maradt fenn, hogy főbb tanaikról vagy egyáltalán nem vagy csak alig szólhatunk, az Eu. Basilidis, Eu. ueritatis, Eu.
Judae, Eu. consummationis, Quaestiones Mariae magnae et paruae pedig teljesen elvesztek.
Fejtegetéseink során megemlítjük azon tanokat is, melyek bár nem gnosztikus eredetű apokrifokban vannak, de m a g a a tan gnosztikus jellegre emlékeztet,, mint pl. a Nicodemus-evan-gelium eschatologiája.
Péter evangéliumának csak az a töredéke maradt fenn, mely Jézus szenvedéséről, feltámadásáról és megjelenéseiről beszél. Keletkezésének ideje a II. század közepére tehető és még nagyobb hasonlóságot mutat a kánoni evangéliumokkal,, mint a későbbi gnosztikus irodalommal ;. de jellege határozottan dokéta irányzatú.
A Tamás-féle gyermekség-evangelium mai alakjában a HL vagy IV. századból való, de a benne leírt anyag valószínűleg már a második századba nyúlik vissza. Elbeszéli az Üdvözítő-gyermekkorát mindaddig, míg 12 éves korában Máriával és Jó-zseffel a jeruzsálemi templomba felment. A gyermek Jézus éle-tét folytonos csodák jellemzik, melyek azonban nagyobb joggal mondhatók egy rakoncátlan gyermek csinytetteinek.
Péter, János és András apostolok cselekedetei a II. század termékei, az Acta Thomae pedig 2 3 2 - 2 3 3 . körül keletkezett.
János cselekedeteinek állítólagos szerzője Leucius Carinus, kinek nevét lassankint az egész gyűjteményre átvitték. Tartalmukban nincs nagy változatosság: előadják az illető apostol történetét,, tanítását, képtelenebbnél képtelenebb csodáit. A történetek jel-lemző mozzanatai nagyon szegényesek és egyre ismétlődnek;
hosszú, sokszor unalmas és szószaporító erkölcsi tanításokkal is lépten-nyomon találkozunk. Minden történet azzal fejeződik be, hogy az apostol megtéríti a királynak v a g y a helytartónak
fele-.A GNOSZTIKUS ÚJSZÖVETSÉGI APOKRIF IRATOK THEOLOGIÁJA. 111
ségét és teljesen megtartóztató életre bírja, miért is a haragra gerjedt férj az apostolt halálra ítéli. Szent János azonban az apokrif iratok szerint is vértanúság nélkül, bár csodás halállal hal meg.
Az Acta Petri-nek rövid kopt töredéke előadja az apostol-fejedelem leányának meggyógyítását. Az irat legfontosabb része az u. n. „Actus Vercellenses", melynek t á r g y a : Péter küzdelme a bűbájos Simonnal Rómában. Péter halálának közvetlen oka az, hogy megtéríti Agrippa praefectus feleségeit, kik azután vona-kodnak a házassági együttéléstől, miért is a bosszús Agrippa az apostolt halálra ítéli. Jellemző, hogy apokrifunk Péter halálát jóval Pál halála elé helyezi.
Péter cselekedeteinek katholikus átdolgozása az u. n. Linus-féle Vértanúság (Martyrum Petri a Lino episcopo conscriptum), az Acta Petri et Pauli, az Abdias-féle História Petri és az ethi-ops Certamen Petri.
János Cselekedetei-nek fennmaradt töredékei, melyek azon-ban összefüggő szöveget adnak, előadják az apostolnak római útját és patmoszi száműzetését, János efezusi tartózkodását és csodáit, (ezután hézag következik,) visszatérését Laodiceából Efezusba, hol János feltámasztja Drusianát. Majd igen fontos beszédet olvasunk Krisztusról, mely talán a legjellemzőbb ada-tokat nyújtja a gnosztikus christologiára vonatkozólag. Az apos-tol halálának leírása rekeszti be történetünket.
A katholikus átdolgozások közül megemlítjük a Prochorus-és a Melito-féle szöveget, továbbá Abdiast Prochorus-és az ethiops
Cer-tamen Joannis-t.
András Cselekedetei-bői mindössze négy töredékünk maradt fenn, kettő Evodiusnál, egy szent Ágostonnál és egy hosszabb egy vatikáni kéziratban, mely utóbbi az apostol börtönbünteté-séről és keresztrefeszítébörtönbünteté-séről szól. Aegeates achajai proconsul ítéli halálra, mert az apostol a proconsul feleségét, Maximillát, megtérítette és megtartóztató életre bírta.
Van több más legendás iratunk is szent Andrásról, melyek azonban, ha a bennük feldolgozott anyagnak forrása csakugyan a régi gnosztikus András-Cselekedetek voltak is, nagyon meg-érezték a katholikus átdolgozást, sőt részben katholikus erede-tűek. Ilyenek : András és Mátyás Cselekedetei az emberevők városában, Péter és András Cselekedetei, Az achajai papok és szerpapok levele András apostol vértanúságáról, András
szen-112 DR. PATAKY ARNOLD.
v e d é s e (latin nyelven), András vértanúsága (két görög recensió-ban), András Cselekedetei és dicsérete (Yttó^vt^uc), Pál és András Cselekedetei (kopt nyelven).
Végül Tamás Cselekedetei a legnagyobb reánk maradt apostolcselekedet. Tizenhárom „cselekedetre" oszlik a görögben ; eredeti nyelve a szír. Elbeszéli Tamás útját Indiába, Gundaphoros király megtérítését, több halottfeltámasztást és ördögüzést és végül Mygdoniának, Charis udvari tisztviselő és Misdai király rokona feleségének megtérítését, mely az apostol vértanúságát okozza. Legutoljára hamvainak Edesszába szállításáról olvasunk.
Lipsius (Die apokrifen Apostelgeschichten und Apostel-legenden) gnosztikus eredetüeknek tartja Pál, Fiilöp és Máté apostolok Cselekedeteit is. Ezt azonban bebizonyítani nem lehet.
Pál Cselekedeteit Tertullianus szerint katholikus pap írta, Fülöp és Máté Cselekedetei pedig már jóval újabb korból valók és egy-két gnosztikus ízü kifejezésüket a népies hagyomány is eléggé megmagyarázza.
Az említett apostol-cselekedetek szövege nem maradt reánk érintetlenül. Rendkívül nagy kedveltségük miatt lehetetlen volt azokat teljesen elzárni az igazhitű keresztények elől is, bár leg-nagyobb elterjedettségnek a különböző gnosztikus felekezetek között örvendtek ; az egyházi elüljárók sok esetben kénytelenek voltak megelégedni azzal, hogy a veszedelmesebb helyeket át-dolgozzák és így juttassák a hívek kezébe. Mindez természete-sen megnehezíti az iratok teljes eredeti jellegének felismerését.
Mindamellett azt állíthatjuk, hogy apokrifjainknak gnosztikus jellege ezekből az átdolgozásokból is világosan felismerhető.
Budapest. Dr. Patakij Arnold.
(Folytatása következik.)