• Nem Talált Eredményt

ESTI LAPOK *

In document 6 0 8 0 4 (Pldal 124-131)

A czivakodás nem nagy mesterség.

Pörpatvarok csinálásához akárki ért.

De a ki a kibékülés időpontját ügyesen fel tudná használni, az volna az igazi ember.

Mi a kiegyenlítés, szövetkezés eszméjét több ízben felemlegettük, mindannyiszor pereatot mondtak a fe­

jünkre miatta. Most tehát még tovább megyünk és el­

mondjuk, hogy kivel kellene szövetkeznünk, kibékül­

nünk és hogyan?

Mi nem prédikálunk kibékülést Windischgrátzczel, ha ő nyújtaná is kezét, azt m ondanék: ne fogadjuk el, mert rászed.

Mi nem prédikálunk kibékülést laptársainkkal. Mi természetesnek találjuk, hogy mindenki félti

mono-* A Közlönytől megválva, barátaim unszolására megindítottam egy kis félívre nyomatott lapot, Csátliy nyomdájában, Esti Lapok czíme alatt. Magam voltam szerkesztő, író és javítnok. A lapnak előfizetője nem v o lt ; nem is mehetett volna messzire. Köröskörül hat-tiz mérföldnyi kerületben ellenséges táborok fogták a kor­

mány székhelyét körül. A napi eladásból kellett megélnie. Ezer példányban nyomták, s az Debreczenben minden este elkelt.

Munkatársai közt voltak Kazinczy Gábor, Farkas Lajos, Zichy Antal, Szunyoghy, Kovács Lajos, Pálffy János, a Zeykek és több képviselő. Nyáry lapjának tartották, de ő maga soha egy betűt sem irt bele. Antagonistái voltak a Márczius 15-ike Pálfly Albert szerkesztése alatt, Táncsics «Munkások újsága», s egy a rendőr­

főnök által megindított la p ; de a melynek a legjobb akarat

8*

116

poliumát. Uj lap ellen rendesen háborút szoktak in­

dítani a régiek, hanem azért az ország meg nem bom ­ lik. Ez így volt mindig, mióta a papirost feltalálták.

Mi még csak azt sem mondjuk, hogy azon becsületes embereknek hagyjatok békét, kikben most a nemzet van.

képviselve.

Sőt szidjátok őket, hajigáljátok be sárral, hadd mu­

tassák meg, hogy minden méltatlanság, félreismerés, gyanúsítás daczára, tudnak jó hazafiak lenni. Ez legyen jellemük critériuma.

Hanem azt mondjuk, hogy nézzetek körül.

Az osztrák had megszállotta fél Magyarországot — azon népek, melyek egykor csak langy melegek voltak a hazaszeretetben, most imádják a hazát, mert g y ű lö lik a z o s z trá k o t. Karloviczet Stratimirovics ostromállapotba tette, s felmondta az engedelmességet Theodorovicsnak ; a szerbek kitűzték tornyaikra nemzeti színeiket s letépték onnan a feketesárga zászlókat, mert gyűlölik az osztrákot.

A kremziri gyűlés baloldala, a lengyel párt, megta­

gadta a kényszerített adót, meg a negyvenezer ujonczot, mert gyűlöli az osztrákot.

Horvátország egyetlen orgánuma be van tiltva, mert követelte az Ígéreteket, miket az osztrák tett neki és követelte most, mikor azokat megadni Ausztriának leg­

inkább van érdekében, de legkevésbé van hatalmában.

mellett sem jut eszembe a neve. Ez ellenfelek mindennap el- mondák az Esti Lapokról, hogy az Magyarországot a dynastiával ki akarja békíteni. Mikor aztán a forradalom elmúltával a hadi- törvényszékek működtek, valami száz képviselő nyilvánítá azt a vérbiróság előtt, hogy ők az «Esti Lapok» munkatársai voltak.

Az egyetlen példánya pedig az Esti Lapoknak az egyik polgári közvádló birtokában volt, a ki azt mondá az illetőknek: «bár legalább olvasói lettek volna az urak a lapnak, melyre hivatkoz­

nak, akkor nem mondanák, hogy munkatársai voltak». — A ka­

tonai biróság azonban csak az ellenlapok insinuatióiból ismerte az Esti Lapokat s nagy előny volt azok szerint e lap munka­

társai közé számíttatni.

117

S ti még most sem látjátok : hogy kik a mi termé­

szetes szövetségeseink ?

Nem veszitek észre, hogy a közös gyűlölet pártja az, m elyen a végletek egymást érintik.

Nen vártátok-e e perczet, midőn az ellenünk lázasz- tott nemzetiségek megcsalatásukat észrevéve, egyszerre fognak Ausztriára támadni s követelni fogják tőle, hogy haljon m eg! mint ő követelte mi tőlünk.

S nem sejtitek-e, hogy e perez igen közel, hogy e perez jelen van?

Nem sejtitek-e, hogy az volna most a mindenható, ki a pillanat erejét felhasználva, az egymásra támadt fegyverek csapásainak egy új irányt tudna adni; hogy e csapásból elég lenne egy ellenséget semmivé t e n n i? ...

Ezt kellene tudnotok és tennetek, ha nem jogokért küzdenétek, hanem eredményért.

* Nagy napok előperczeit éljük.

Magyar nemzet, nem dobog-e szived?

Örök élted vagy örök halálod előórája ez.

Nem érzed-e, hogy e perezben valamennyi zászlód együtt van? Nem érzed-e, hogy e perezben 50 ezer fiatal egyesült egy karrá, megrázni a bálványt, kinek hatalma alatt nyögsz ? Nem sejted-e, hogy egy nap vagy dán egy óra múlva egyetlen óriási hang fogja betölteni az eget és a földet, mely dicsőségedet hirdetendi? Nem hallod-e olykor az ágyúk távoli moraját? Nem álm o­

s o k é győzelemről, szabadságról, örök boldogságról?

Isten, ki mindenható vagy, ne hagyd el e hazát!

N é p ! ki Isten után mindenható vagy, ne hagyd el e h a z á t!

Seregeink szemközt állanak az ellenség soraival, a zászlók lobognak a halmokon, egyetlen viharos kiáltás tölti be az eget és földet: Éljen Magyarország!

A zsarnok népe hallgat, még jobban is fog hallgatni.

1 18

Férfiak fegyverre! nők imára ! Istén nevében. Rajta l Éljen Magyarország!

*

Magyarország boldog leend. De nem mi általunk.

Mi elkéstünk. Hijába biztatjuk, hijába vigasztaljuk magunkat, ily vén fiák nem illenek ily fiatal meny­

asszonyhoz, mint a mi hazánk.

Kell jőn i egy újabb nemzedéknek, mely nálunk jo b b legyen.

Az apák bűneit örököltük: kell hogy sirba vigyük azokat magunkkal, s ne adjuk át többé az unokáknak.

Az ősi visszavonásnak, testvérgyülöletnek, az ősi hiú­

ságnak, minden ősi rossznak magva szakad bennünk.

Mi leszünk az utolsók, kik ha elfogyánk, Magyarország:

új históriát kezd és ragyogóbbat.

Lesznek nálunk jobbak és okosabbak, kik nem fog­

nak törekedni egymás fejéről letépni a babért, de kik a polgárérdem ejőtt meg fognak hajolni. Mi nem leszünk;

de lesz Magyarország.

Isten nem vitt be az Ígéret földébe senkit, ki a hus£

éven felül volt.

Szerencse reád, új nemzedék, ki a húsz éven alul vagy, te oda fogsz jutni.

Akkor is áldva légy hazám : hisz a boldog hazának még a halottai is boldogok.

M I LESZ B E LŐ L Ü N K ?

Az ellenséget meg kell vernünk.

Meg k e ll! mondom, bármibe kerüljön is, bármikorra végződjék, azt le kell győznünk; azután kérdhetjük, hogy mi lesz tovább ?

Az ellenséget meg kell vernünk, bármennyi pénzbe, bármennyi vérbe kerüljön.

Mindenért m indent!

És ez meg fog történni.

Bennem él a hit, hogy meg fog történni : ez oly szent hit, mint a fanaticusnak a túlvilág s napjaim gondolatja, éjeim álma, halálom vigasztalása.

Mi lesz akkor Magyarországból ?

Azon nemzetből, mely küzdött a szabadságért, nemze­

tiségéért, törvényeiért és győzött . . .

E kérdésre az idők fognak felelni, nem is azért tettem : hogy feleljek r á ; hanem azért: hogy más valaki ne találjon rá felelni, emberi kezekkel Írva bele a jövendők könyvébe, melynek sorait nem olvashatja senki. .

A mi jövendőnket Európa sorsa dönti el. Meglehet, hogy a mi sorsunk dönti el Európa jövendőjét: való­

színűbb az első.

A mit mondok, nem azért mondom, hogy vagy egyiket vagy másikat inkább óhajtanám ; hanem azért, hogy gondolkozzunk rajta; látandjátok: hogy én sem az egyik, sem a másik eszmének nem hizelgem.

120

M eglehet: hogy Francziaország, mint valódi köztársa­

ság consolidálja magát — hogy a német egység kér­

dése a demokrátia részére dől el, — hogy Eómában és Sardiniában meghonosulnak, gyökeret vernek a republi­

kánus eszmék, gondolkozzatok róla, mi lesz akkor Ma­

gyarországból ?

M eglehet: hogy Napoleon kormánya megerősödik;

meglehet: hogy az orosz influentiák egész Európa erei­

ben szétszivárognak.

M eglehet: hogy egy Hohenzollern magához ragad­

hatja a német császári koronát, egy Habsburg a lombard- velenczeit, s egy Bourbon Siciliát; gondolkozzatok róla, mi lesz akkor Magyarországból?

M eglehet: hogy a nemzetiségi törekvések számára egy új aera nyílik; meglehet, hogy a Dunapartig terjedő Görögország, egy Dacorománia, egy Slavonia s egy egyesült Olaszország eszméi életté válnak: gondolkoz­

zatok róla, mi lesz akkor Magyarországból?

Meglehet: hogy Párisban a hegyipárt g y ő z ; megle­

het : hogy a katonaság a nép mellé áll s a nép a vörös respublica mellett nyilatkozik; m eglehet: hogy egész Európában a politikai forradalmak socialisticus forra­

dalommá változnak: gondolkozzatok róla, mi leend akkor Magyarországból ?

Csak azt ne mondjátok: hogy mindenesetre ennek vagy annak kell lennie.

Akármely előre kimondott forma vakmerő anticipátiója volna a jövendőnek.

Magyarország minden lehet, csak semmivé nem sza­

bad lennie.

S ettől megóvják őt vitéz seregeink.

M IÉRT K Ü ZD Ü N K ?

Minden hadviselésnek megvolt a maga catechismusa.

A görög harczolt szabadságért, Róma dicsőségért.

A népköltözések harczai földért, a vallásháborúk mennyországért folytak.

Oroszország harczol Circassiában hadi iskoláért, az osztrák katona harczol fegyelemből és nem kérdi miért?

Magyarország háborúban nőtt és fogyott. Harczolt, hogy hazát szerezzen; harczolt a keresztért; — harczolt határaiért; — harczolt koronájáért.

Hát most miért küzdünk ?

E kérdésre felelettel tartozunk azoknak, kik a csatát viselik.

S e feleletnek határozottnak kell lennie.

E felelet világossá teendi: hogy harczunk végczélja nem adhat politikai véleményszakadásokra okot.

A ki hazafi, az mellette v a n ; a ki ellene van, az hazaáruló.

Harczólunk tö rv é n y e in k é p sé g b e n ta r t u s á é r t --- ~Harczolunk nemzetiségünkért.

Harczolunk határainkért.

Harczolunk azon helyért, mely hazánkat az európai hatalmasságok között méltán megilleti.

Ez a czél, ez a lényeg; — a többi formaság s nem ad nevet a háborúnak.

In document 6 0 8 0 4 (Pldal 124-131)