Elnevezési és jelölési kérdések

3.1. A rovás írások evolúciójának kutatási el zményei. Az ábécék származástanát már korábban is vizsgálták (pl. HACKH 1927: 98). A rovás írásokkal kapcsolatban már a XVIII. sz.-ban felmerült a székely-magyar rovás és az akkor még megfejtetlen türk rovás esetleges összefüggése. Ezt bizonyítja a Bardócz Pál által készített, székely-magyar rovás vonatko-zású kézirat (FERENCZI G.1992: 60), amely a korábban ismert marosvá-sárhelyi gy jtemény (SEBESTYÉN 1915: 114) b vebb változata. Bardócz Pál kéziratlapjai között szerepel egy, a megfejtetlen a türk rovás felira-tokból származó jelgy jtemény (TUBAY 2015: 225). A székely-magyar rovást és a Szibériában talált feliratokat (STRAHLENBERG 1730) felhasználva az akkor még megfejtetlen türk rovás rokonságának felve-tése közleményben 1889-ben (FISCHER 1889) és 1890-ben jelent meg (NAGY 1890). DONNER,még a türk rovás írásemlékek megfejtése el tt azon a véleményen volt, hogy türk rovás a lyk és kár írásokból (4-6. táb-lázat) származik (HEIKEL és mtsai. 1892: XLXXX ff. apud TEKIN 1968, vö. DONNER 1896).

A türk rovás THOMSEN általi megfejtését felhasználva NAGY

részletesebben kidolgozta korábbi elméletét (NAGY 1895). RÉTHY, majd NAGY is rámutatott arra, hogy a magyar bet szó török eredet , továbbá – hivatkozva VÁMBÉRYre (VÁMBÉRY 1882) – a török bi ’vág, metsz’

t vel függ össze (RÉTHY 1888: 54; NAGY 1895: 269). Szerintük török eredet az ír szó is. A török nyelvi nyomok ellenére RÉTHY elvetette a székely-magyar rovásnak a honfoglalás el tti eredetét, és – a JB haladási irány, valamint a bet kihagyások alapján – a héber írás mintájára készült XVI–XVII. sz.-i gyártmánynak gondolta, amelyet szerinte egy székely teológus készíthetett (RÉTHY 1888: 54–56). Ett l eltér en NAGY a szé-kely-magyar rovást török eredet nek feltételezte (NAGY 1895: 270). Ki-emelte azonban, hogy teljes azonosság a székely-magyar rovás és a türk rovás között csak két graféma esetében áll fenn. Ezek a székely-magyar rovás <n> ~ türk rovás <n¹> (SFG-58) és a székely-magyar rovás <s>

~ türk rovás <s¹> (SFG-83), de egy-egy hangcsoporthoz tartozó grafé-mákat együtt vizsgálva jóval több egyezést talált (NAGY 1895: 273).

1903-ban FADRUSZ szerint az etruszk, illetve az egyiptomi hierogli-fák és a székely-magyar rovás grafémaalakok között léteznek formai ha-sonlóságok (SEBESTYÉN 1915: 25), SEBESTYÉN felismerte, hogy a szé-kely-magyar rovásnak és a türk rovásnak közös múltja van, továbbá a rovás kialakulásának szoros köze van az ógörög íráshoz (SEBESTYÉN

1915: 155–160). Szerinte a türk rovás eredete valamelyik Földközi-ten-ger-melléki („KözéptenFöldközi-ten-ger-melléki”) írás (SEBESTYÉN 1904b: 310). S E-BESTYÉN szerint a türk rovás és a székely-magyar rovás két forrásból származik, az egyik a minden hangot jelz „Középtenger-melléki írások”, a másik a nem minden hangot jelz el -ázsiai írások valamelyike (S EBES-TYÉN 1906: 269). GALÁNTHAY a közel-keleti (el -ázsiai) írásokkal, s t az egyiptomi képírással hasonlította össze a székely-magyar rovást (G A-LÁNTHAY 1913–1914).

A székely-magyar rovás és a türk rovás összefüggésének ténye több közleményben is világossá lett (NÉMETH 1917: 31–44; LIGETI 1925: 50–

52). LIGETI rámutatott, hogy a székely-magyar rovás az „áthidalhatatlan történeti és írástörténeti nehézségek miatt” (LIGETI 1927: 476) nem a türk rovás közvetlen átvétele. KYZLASOV szerint a türk rovásban egy hajdani szótagoló írás nyomait lehet felfedezni. Szerinte a türk rovás se egy si, valószín leg sémi szillabikus rendszer (KYZLASOV 1994: 131; K YZLA-SOV 2015: 204). NÉMETH szerint a székely-magyar rovás grafémaalakjai a tr. jenyiszeji változatához közelebb állnak, mint az orhonihoz (orkhoni-hoz), bár rámutat, hogy a tr. talaszi változatával még több a hasonló vonás (NÉMETH 1934: 27–28). PÜSPÖKI NAGY rámutatott, hogy ha a székely-magyar rovás közvetlen alapja a türk rovás lett volna, akkor csak ott került volna a türk rovástól eltér bet a székely-magyar rovásba, ahol a magyar hangállomány a türk nyelv hangállományától eltér, pl. az f és h hangok-nál. Ezzel szemben a székely-magyar rovásban és a türk rovásban egy-aránt szerepl c, cs, m, p, t, u, v és z hangokat jelöl grafémaalakok telje-sen eltér ek (PÜSPÖKI NAGY 1977: 303–304). RÓNA-TAS szerint a székely-magyar rovás se valamilyen sémi írás (RÓNA-TAS 1994). R E-VESZ bioinformatikai módszert alkalmazott néhány földközi-tengeri írás és a székely-magyar rovás közötti kapcsolatok felderítésére (REVESZ

2015). Az általam végzett vizsgálatok kiterjedtek a közel-keleti eredet írások közül egyrészt számos arám eredet re, másrészt a Földközi-tenger vidékén használt legtöbb írásra.

Az eurázsiai pusztákon található írásemlékeket különböz képpen csoportosítják. Az eltér típusú rovás írásemlékek megfejtését átfogó szemlélettel VÉKONY határozta meg (VÉKONY 1997a: 26), aki számos feliratra adott olvasatot, és rámutatott arra, hogy az ezekben használt gra-fémák szoros kapcsolatban állnak egymással (VÉKONY 2004a). A szak-irodalomban egyedül VÉKONY adott ezekre az írásemlékekre olyan olva-satot, hogy a különböz írásemlékeken szerepl hasonló grafémaalakokhoz azonos vagy rokon hangértéket rendelt, így Vékony olvasatai egymással összhangban állnak. Ezért az általánosan elfogadott

olvasatokkal nem rendelkez írásemlékek esetén az egymásnak ellent-mondó olvasati kísérletek közül legtöbbször VÉKONY olvasataiból és az írásemlékeknek általa adott csoportosításából indultam ki, de olvasatait az adott nyelvnek megfelel nyelvész szakért kkel ellen riztettem, s az általuk javított változatot használtam fel a kutatómunkám során. Meg-jegyzend , hogy az egyes grafémaalakokra a VÉKONY által adott hangér-tékeken a nyelvész szakért k ellen rzése után sem kellett számottev en módosítani. Mivel a jelen elemzésben szerepl rovás grafémák túlnyomó részének (egy-két kivételt l eltekintve a székely-magyar rovás és a türk rovás grafémák) hangértéke a szakirodalomban egyértelm , így a követ-kez kben közölt, általam az írások evolúciójára adaptált és továbbfejlesz-tett fenetikai algoritmuson alapuló elemzés alapjában véve azonos ered-ményre vezetne a csak VÉKONY által azonosított hangérték grafémák figyelembe vétele nélkül is.

3.2. A rovás írások elnevezése. A Kárpát-medencét l keletre talált, de nem türk rovás írásemlékeket VÉKONY k a z á r i a i r o v á s í r á s nak (1987a: 23), a Kárpát-medencében felbukkant, de nem a székely-magyar rováshoz köthet írásemlékeket pedig K á r p á t m e d e n c e i r o v á s -í r á s nak (1987a: 94) nevezte. VÉKONY elnevezési rendszerén annyiban módosítottam, hogy az általa kazáriai rovásírásnak nevezett írást s t e p -p e i r o v á s nak hívom, mivel ebbe a cso-portba a Kazár Kaganátushoz nem köthet , de az eurázsiai steppér l ([füves] puszta, sztyeppe) szár-mazó feliratok is beletartoznak. Erre a tényre egyébként maga VÉKONY

is felhívta a figyelmet, pl. a Homokmégy-halomi feliratra vonatkozóan (VÉKONY 2004a: 111). Az Acsiktasi felirat (4-22. táblázat) VÉKONY által adott olvasata ugyan tartalmazza a kazár szót, így köthet a Kazár Kaga-nátushoz, de Bels -Ázsiában az acsiktasihoz hasonló jelekb l álló, ma még megfejtetlen további rovás írásemlékek is találhatók, amelyek mind-egyikér l valószín tlen feltételezni, hogy az ett l a térségt l messze nyu-gatabbra elhelyezked Kazár Kaganátus írását használták volna. Ilyen írásemlék a Szir-darja deltájában fekv 4. számú Altin-aszari er d 1.

számú épületében 1987-ben talált cseréptöredéken lév két, egymással derékszögben álló feliratrészlet, az ún. Altin-aszari felirat (KYZLASOV

1994: 284), valamint a Kizil-kum sivatagban, Buharától kb. 100 km-re északra OSZKIN által 1976-ban talált, meghatározatlan korú sziklafelirat (KYZLASOV 1994: 283). Jelenleg egyiknek sincs olvasata, a bennük sze-repl jelek alapján KYZLASOV mindkett t az Acsiktasi felirattal rokonítja (KYZLASOV 1994: 61).

A r o v á s í r á s elnevezés régóta használatos, a r o v á s szó pedig már régen elvesztette az írástechnológiára utaló jelentését, és ma már vol-taképp egy íráscsoportot jelöl. Ezt a tényt nyomatékosítom azzal, hogy a rovás szóval következetesen az eurázsiai pusztákon valaha használt négy rovás írás alkotta csoportot jelölöm. Megjegyzend , hogy a „rovás” szó a székely tájnyelvben írást is jelent (SEBESTYÉN 1906: 266). A rovás írások általam feltételezett közös el djét p r o t o r o v á s nak neveztem el, az egyes rovás írások elnevezésében pedig nem szerepeltetem az „írás” szót:

t ü r k r o v á s , s t e p p e i r o v á s , K á r p á t - m e d e n c e i r o v á s , s z é k e l y - m a g y a r r o v á s . A türk rovás és a Kárpát-medencei rovás közös el djének létezésére már VÉKONY is utalt (1987a: 119).

A szakirodalomban sokféle elnevezés ismert ezekre az írásokra, amelyek közül néhányat megemlítek a következ kben (l. még HOSSZÚ

2013b: 12). NÉMETH a Kárpát-medencei rovást beseny írásnak hívja (NÉMETH 1934: 29; NÉMETH 1971: 48). KYZLASOV a Kárpát-medencei rovást tiszai írásnak nevezi, a VÉKONY által a kazáriai rovásírásba sorolt írásemlékekkel együtt a türk írások eurázsiai csoportjába sorolja (K YZLA-SOV 1994: 14, 73), és ebben a csoportban a tiszai íráson kívül további alcsoportokat is megkülönböztet: doni, kubáni (balkáriai is), doni-kubáni, dél-jenyiszeji, acsiktasi és iszfári, míg a türk rováson belül a következ alcsoportokat választja szét: altaji, jenyiszeji, orhoni, talaszi, turfáni (ke-let-turkesztáni). PÜSPÖKI NAGY rámutatott, hogy az avaroknak volt írá-suk, mivel erre hivatkozott Szent Cirill 867-ben, amikor Velencében a saját írással rendelkez népek között az avart is felsorolta (PÜSPÖKI

NAGY 1977: 308). Megjegyzend , hogy az nem világos, kiket értett Szent Cirill avarokon. RÓNA-TAS a Kárpát-medencei rovás és a steppei rovás európai írásemlékeit kelet-európai (rovás)írásoknak (RÓNA-TAS 2007:

22–24) hívja. A székely-magyar rovást különféleképpen nevezték (N É-METH 1934: 1; SÁNDOR 1989–1990: 65; HOSSZÚ 2013a: 190), a r o v á s -í r á s nevet többek között VIKÁR használta (1903). A s z é k e l y m a -g y a r r o v á s í r á s elnevezés több közleményben is el fordul (CSALLÁNY 1960; RÓNA-TAS 1985a: 97).

Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy egy írás elnevezésével az adott írást csupán azonosítom, de az írás nevében szerepl népnévb l nem kö-vetkezik, hogy az adott nép hozta volna létre azt az írást, vagy akár csak az használta volna egy adott korban.

3.4. Rövidítések. BJ: balról jobbra, C: mássalhangzó, Cnazális: nazális mássalhangzó, Czár: zárhang, FL: felülr l lefelé, J: Jenyiszej, JB: jobbról balra, k.: körül, kmr.: Kárpát-medencei rovás, l.: lásd, LF: lentr l felfelé,

O: Orhon (Orkhon), sr.: steppei rovás, szmr.: székely-magyar rovás, T:

Talasz, tr.: türk rovás, v.: vagy, V: magánhangzó.

3.5. Átbet zési érték és hangérték. A graféma egyik fontos jellem-z je ajellem-z á t b e t jellem-z é s i é r t é k , ami egy adott írás grafémáinak egy másik írás grafémáival való helyettesítése. Az átbet zés jelölése: < >, a fonémák átírása: / /, a hangértékek átírása (IPA hangjelöléssel): [ ]. Az átbet zésnél annak a jelölése, hogy egy mássalhangzót az el tte vagy utána álló meg-határozott magánhangzóval vagy mássalhangzókkal együtt használnak, a magánhangzó(k) átbet zési értékének a mássalhangzó átbet zési értéke el tt és után a fels indexbe való tételével történik, pl.: < k >. Ha egy graféma hangértéke nem tér el az átbet zési értéknek megfelel t l (pl. /b/

és <b>), sok esetben csak az utóbbit jelölöm.

Az anatóliai hieroglif (4-4. táblázat) grafémákat LAROCHE (1960) jelsorozata szerint számozzák, amit a graféma azonosító száma elé tett *-gal jelölnek. A tr. átbet zésekor a szakirodalomban szokásos jelölést kö-vetem. A sr. esetén amelyik grafémánál megállapítható a hangrendi il-lesztés, ott jelölöm a különbséget (veláris: ¹, palatális: ²). A /k/ és /q/ han-gokat jelöl sr. grafémáknál csak nyomokban van meg a tr.-ra jellemz öt különböz grafémából álló rendszer. Ezért a különböz k hangok kö-zött a sr. esetén nem indexszel teszek különbséget, hanem a <k> és <q>

átbet zéssel jelölöm. Ez alól kivételt képez, ha a fennmaradt és olvasattal rendelkez kevés sr. írásemlék alapján úgy látszik, hogy a sr. /k, q/ hang-érték grafémák csak /o, u/ mellett álltak, ilyenkor a tr. átbet zési szoká-sait alkalmazom: sr. <^wk^w, k⁵> (SFG-71).

A különböz nyelvekhez tartozó átbet zési és átírási értékek egyér-telm sége érdekében néhány magyar hangot az egységes magyar hangje-lölést l eltér en jelölöm. Így c: <c> /c/ [ts] (STACHOWSKI 2011: 323), cs:

< > / / [t ], e: <e> /e/ [ ], ë: <ë> /ë/ [e], é: <é> /é/ [e ], gy: < > /gy/ [ ], ly: < > /j/ [j], ny: < > / / [ ], s: <š> /š/ [ ], sz: <s> /s/ [s], ty: < > /ty/ [c]

és zs: <ž> /ž/ [ ] (hasonlóan pl. SÁNDOR 1989–1990: 75). Az [ ] hangot a fonémák átírásánál KARA (1996: 537) után /e/-vel és nem /ä/-val jelö-löm. A /j/ hang jelölése a sr. és tr. grafémáknál <y> /y/, a szmr. és kmr.

grafémáknál <j> /j/. Néhány ritkább vagy nem mindig egyértelm átbe-t zési, vagy hangátbe-tani jelölésátbe-t bemuátbe-taátbe-t a 3-1. átbe-táblázaátbe-t, ahol IAST el átbe-taggal jelölöm azokat az átbet zési értékeket, amelyek a szanszkrit átbet zés nemzetközi ábécéjébe tartoznak. A grafémák hagyományos elnevezését (sémi v. görög bet k) vagy írásemlékbeli bet nevét (pl. Nikolsburgi ábécé, 4-20. táblázat) d lt bet vel tüntetem fel.

3-1. táblázat

Néhány ritkább átbet zési vagy hangtani jelölés

Jelölés Leírás

/m/ zöngétlen bilabiális nazális

/Ø/ kiejtés nélküli, de nyelvtani szerep graféma hangértéke

[ç] zöngétlen palatális réshang

[ ] labializált palatális (palatális labiális) közelít hang

< > / /,

IAST <ca> /c/ zöngétlen palatális zárhang

<A> alsó v. legalsó nyelvállású illabiális magánhangzó: /a, e/

<g¹>

Ha egy rovás írásban van magánhangzó-harmonizálás, akkor a rovás <g> olyan változata, amely veláris magánhangzót tar-talmazó szótagban áll. Ilyenkor a hangértéke / /. A

szakiro-dalomban használatos további jelölések: <¹ >, < ¹>.

<g²>

Ha egy rovás írásban van magánhangzó-harmonizálás, akkor a rovás <g> olyan változata, amely palatális magánhangzót tartalmazó szótagban áll. Ilyenkor a hangértéke /g/. A

szak-irodalomban használatos további jelölés: <²g>.

<W> középs v. fels nyelvállású veláris labiális magánhangzó: /o, u/

< > középs v. fels nyelvállású palatális labiális magánhangzó:

/ö, ü/

< > Ha nincs magánhangzó-harmonizálás, akkor a / / hangértéket jelöl graféma átbet zési értéke.

avesztai < > / /

Uvuláris nazális, amit t, d, k, g, c, j és b el tt használtak az avesztai (4-14. táblázat, SFG-61) írásban (HOFFMANN 1987–

2011). Ezt a hangot HOFFMANN –FORSSMAN (1996: 45) poszt-uvuláris nazálisnak nevezi.

IAST <cha> /c^h/ hehezetes zöngétlen palatális zárhang IAST <kha> /k^h/ hehezetes zöngétlen veláris zárhang (hehezetes k)

IAST < a> / / zöngétlen alveolopalatális (palatális szibiláns) réshang IAST < a> / / zöngétlen retroflex (cerebrális szibiláns) réshang

/ / fels veláris illabiális (veláris i)