• Nem Talált Eredményt

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK

In document Religio, 1861. 1. félév (Pldal 24-29)

P E S T jan. 7-én. í g é r e t ü n k szerint közlünk n é h á n y pon-t o pon-t azon körlevélből, mellyepon-t a pécsi m. főpászpon-tor m. évi dec.

12-ről a megyebeli p a p s á g h o z küldött. —• Kellőleg kiemelvén ő méltósága a j ó t é t e m é n y t , melly az october 20-ki legfensőbb diploma által a k e d v e s hazának n y ú j t a t o t t , szükségesnek t a r t j a , némelly i r á n y p o n t o k a t kijelelni, a p a p s á g n a k a f e j l ő d ő körül-mények közötti h i v a t á s á r a nézve. „ S u n t quippe s e m p e r sco-pulis plena idmodi temporis intervalla, nec d e s u n t etiam

ma-—+» 21 —

nifesta pericula in simili t r a n s i t u ad s t a t u m n o v i s y s t e m a t i s in constitutional! R e g n i organisatione, qui status sicut occasionem p r a e b e r e p o t e s t nonnullis ad manifestandos latentes b u c d u m cordis sui affectus, verae vocationi, et saluti publicae minus congruos, sic pulcberrimum bonis omnibus p r a e b e t campum ad d e m o n s t r a n d a m sinceram professionem, quae ad usque se-q u e b a n t u r , principiorum vitae anteactae, f i r m a e se-q u e erga ss_

Religionem, et vocationem suam adhaesionis. — Idcirco h o r -tor, imo obsecro Vos in visceribus J e s u Christi, non p r o in-cumbente mihi m u n e r e t a n t u m , sed e t p r o anxia, q u a cor meum erga salutem V e s t r a m , V e s t r o r u m q u e a r d e t sollicitudine, u t digne ambuletis vocatione V e s t r a , qua vocati estis, cum omni humilitate e t mansuetudine, cum patientia; solliciti s e r v a r e uni-t a uni-t e m spiriuni-tus in vinculo pacis" (ad E p h . IV. 1—3.) „ P o s uni-t u l a uni-t autem h a e c vocatio v e s t r a : I - o : U t semper quidem, maxime tarnen in his cumprimis temporibus Deum, et, s. Religionem n o s t r a m in omni opere vestro p r o scopo h a b e a t i s , ad quem d i r i g a n t u r cogitationes, e t opera, scientes salvos fieri omnes, quiqui salutis a n c h o r a m in D e u m , et fidem n o s t r a m collooant.

A t t e n d i t e Vobis Dilectissimi ! ne a corde puro, e t conscientia bona a b e r r a n t e s convertamini ad vaniloquium" (I. Tim. 1, 6 )

„ A t t e n d i t e Vobis, et universo g r e g i , nequis vos seducat p e r philosophiam e t inanem fallaciam secundum traditionem ho-m i n u ho-m " (ad Colos. 2, 8) ; „ h o c eniho-m t e ho-m p o r e non pauci eo magis a v e r i t a t e deflectere v i d e n t u r , quo magis vires intend u n t ; quo maior sese r e p a n intend i t nisus contraintendicenintendi, et intend e s t r u -endi opera Dei. Vos eo minus machinationibus q u o r u m d a m cessuros spero, quo magis Vobis constat, non esse consilium adversus Dominum ; e t nullám societatem, nullum r e g n u m sub-sistere posse citra mutuam civium in bonum ipsius societatis, regni consociationem, consensionem ; Omne enim regnum di-visum contra se desolabitur. P o s t u l a t vocatio v e s t r a 2-o u t semper q u i d e m , cumprimis v e r o n u n c caveatis a mundi spi-ritu, qui magis gloriam hominum, quam gloriam Dei quaerit.

Hominibus placere, sapientis nomine efierri passim cum desi-d e r e n t ; hinc iis, quos seculum laudesi-dat, se in omnibus adesi-diungere, in l a u d a t a v e r b a iurare, aut nova p r o f e r r e soient, quin de

fun-damentis cogitent. Via omnis r e c t i ordinis, pacificae evolutio-nis illis displicet, per novam excogitatam subito incedere, pro-tinus c u r r e r e praeplaeet. Cavete, e t eo magis cavete, quo ma-gis et facilius vana gloria a veritatis t r a m i t e nostris diebus a v e r t i t , in quibus multi sanam doctrinam non sustinent, sed ad sua desideria coacervant sibi magistros p r u r i e n t e s auribus, a v e r i t a t e auditum a v e r t u n t , ad fabulas autem c o n v e r t u n t u r "

(II. ad Tim. 4, 3.) „Sit amor iusti e t veri purus, e t sincerus, non v e s t r a m gloriam quaerite, si enim hominibus placeretis, Christi servi non essetis." (ad Gal. 1. 10.). Evolutionis politi-cae p r a e s e n s status omnes Vos Dilectissimi ! admoneat : u t fides v e s t r a non sit in sapientia hominum, sed in V i r t u t e Dei,"

(I. ad Cor. 2, 5.) „ne ex vobis ipsis e x s u r g a n t viri, l o q u e n t e s perversa, et abducant discipulos post se" (Apost. 20. 30.) „Con-fortamini in Domino, induite a r m a t u r a m D<;i, s t a t e in veritate, sumentes scutum fidei, in quo possitis omnia tela nequissimi ignea e x s t i n g u e r e " (Eph. 6. 11—16.) e t cum modicum fermen-t u m fermen-tofermen-tam massam c o r r u m p i fermen-t " (ad Gal. 5. 9.) „oro vos F F . D D ! u t observetis eos, qui dissensiones, et offendicula p r a e t e r do-ctrinam, quam didicistis, faciunt ; huiusmodi enim Christo non serviunt, sed per dulces sermones seducunt corda innocentium"

(Rom. 16, 17.) „Vos corona mea, et gaudium meum eritis, si fides vestra, quae ab initio Evangelii in universo mundo prae-dicata e s t , in dilectione e t sanctitate p e r m a n s e r i t " (S. Leo Serm. I I . in anniv.); „si item in omnibus cum EccJesia C a t h o -lica senseritis. 3-o Vocatio v e s t r a postulat, u t s e m p e r quidem, maxime tarnen in h o c critico temporis momento vitam etiam v e s t r a m ad fidei normam componatis ; nam quid p r o d e r i t , si quis dicit fidem se h a b e r e , opera autem non h a b e t " (Jac. 2.

1 4 ) „cum fides sine operibus m o r t u a sit" (Jac. 2. 26.) „ H a c ex causa p e r animas v e s t r a s Vos omnes a d m o n e o : u t exhi-beatis corpora v e s t r a hostiam v i v e n t e m , sanctam, Deo pla-centem ; e t nolite conformari huic seculo, sed reformamini in novitate sensus vestri" (ad Rom. 12, 1—2) „ Q u a e c u n q u e s u n t vera, pudica, iusta, sancta, amabilia et bonae famae, siqua vir-tus, siqua laus disciplinae, h a e c cogitate, e t percipite" (Phil.

4, 8.) „ I n h o c enim scimus quod cognoverimus Deum, si data eius observamus ; nam qui dicit, se nosse Eum, et man-data non servat, m e n d a x est." (1 J o a n . 2 , 3.) „ P r a e d i c a t e fidelium coetui non v e r b o solum, sed exemplo v i r t u t i s amorem, religiositatem, integritatem, conscientiae puritatem, m o r u m s a n c t i t a t e m , actionum h o n e s t a t e m , vitae innocentiam, coeli desiderium. V i d e a n t opera v e s t r a bona, e t glorificent P a t r e m vestrum, qui in coelis est". ( M a t h . 5. 16.) „Nihil est enim", (ait S. Synodus Trid. Sess. 22. C. 1. de R e f o r . ) „quod alios magis ad p i e t a t e m , et Dei cultum assidue instruat, quam eo-rum v i t a , et exemplum, qui se divino ministerio d e d i c a r u n t . Q u a p r o p t e r sic decetomnino clericos in sortem Domini vocatos, vitam m o r e s q u e suos c o m p o n e r e , ut h a b i t u , gestu, incessu, sermone, aliisque omnibus rebus, nil nisi grave, moderatum, ac religione p l e n u m praeseferant. Vocatio v e s t r a porro pos-sulat 4-0. u t omni d a t a , imo quaesita quoque occasione, excitetis fideles vestros ad fiduciam in R e g e m Apostolicum, r e -stauratis feliciter rebus, alioquin coronandum, illimitate locan-dam, ad homagialem subordinationem, e t p r o m p t a m disposi-tionibus Eiusdem obsequiositatem exhibendam ; scientes, na-tionem h u n g a r a m , divino magis, ac humano consilio r e g i a m accepisse c o r o n a m , d u m Sylvester Pontifex ab angelo praemonitus coronam r e g i a m Poloniae Duci p r a e p a r a t a m , S t e p h a -no D u c i transmisit, eum regem salutavit, e t H u n g a r o r u m Apostolum nominavit" (Lect. 2. Noct. F e s t o S. S t e p h . R ) . ,,Ao ideo octo et u l t r a dimidium seculis constanter talem fovit de R e g e , et corona regia convictionem, quae origine esset subli-mior, e t v e n e r a t i o n e plus ac humana dignior. Non ignoratis, convictionem h a n c gentis n o s t r a e in ideam quodammodo in-n a t a m train-nsivisse : in-natioin-nem h u in-n g a r a m in-n u in-n q u a m R e g e m suum absque ,Sacratissimae Apostolicae R e g i a e Maiestatis' praecel-lenti encomio compellasse, n u n q u a m sine mirae originis e p i t h e t o s a c r a coronam n u n c u p a s s e ; s e m p e r R e g i suo obedientiam, et fidelitatem deberi, p e r s u a s u m tenuisse. Sane ideam h a n c pectoribus ipsius h u n g a r a e g e n t i s insitam l a b e f a c t a r e , aut

plene evellere velle, ausum dixerim p r o f e c t o non sine ipsius R e g n i p a r i t e r ac Constitutionis nostrae lugubri tumulo cogitan-dum. Quid novaturientium quorumdam hoc in merito vel at-t e n at-t a at-t s moliminibus molesat-tiae, inquieat-tudinis, oppressionis, eat-t bonorum subversionis , causatum sit, lugubris recordatio an-n o r u m 1848 —1849, e t coan-nturbatus eotum R e g an-n i s t a t u s satis loquitur. Nec florebit, v e r u m p r a e c e p s penitus r u e t in interi-tum, nisi more P a t r u m nostrorum, a fidelitate, et sincerissima

— m 22 erga P r i n c i p e m adhaesione mire resplendentium, Sacratissi-mam Regio-Apostolicam Maiestatem, in homagio subditali ve-nerando, doctrinam gentium Doctoris P a u l i " (ad Rom. X I I I . 1 — 7 ) „conscientiose adimpleverimus. I n sensu hoc docete F F . D D . fideles curae V e s t r a e spirituali c r e d i t o s , u t multifariis dicteriorum fallaciis auditum non praebeant, ut legitimae po-testatí, quae a Deo o r d i n a t a est, obedientes sint, u t mutuam pacem, e t concordiam, qua r e s p a r v a e crescunt, inter se, et diversas nationes, quibuscum simul convivunt, sectentur, dis-cordiam vero, qua r e s maximae dilabuntur, procul fugiant.

P r o p t e r salutem v e s t r a m F F . DD. obsecro V o s , a t t e n t o s , cautosque reddatis fideles vestros ad consortia talium, qui aliam, q u a m h a e c Epistola mea ad Vos continet, doctrinam de-praedicant, qui ad seducendum populum non a b h o r r e n t men-tiri, quod decimae cum robotis ad subiugandam plebem r e v e h i i n t e n d a n t u r , qui t e s t e divo Paulo : in doctrinis variis e t p e r e -grinis, secundum traditionem hominum, secundum elementa mundi, e t non secundum C h r i s t u m l o q u u n t u r , u t c o n f u n d a n t , e t si fieri p o t e s t in e r r o r e m inducant etiam electos, e t bonos p a t r i a e cives. M a g n u m , crédité mihi, a d f e r e t f r u c t u m , si unani-mes, uno quasi ore, infernali spiritu s a t u r a t o r u m machinatio-nes sana doctrina nostra confuderimus ; p e n d e t enim populus fidelis hodiedum ab ore P a s t o r i s sui, e t si is m u n e r e suo rite d e f u n g a t u r , incredibile, q u a n t u m in mentes, animosque ho-minum e x e r e r e possit i n f l u x u m . " V é g ü l imára szólitván föl övéit a szent-atyáért-, f e j e d e l e m é r t , igy végzi utasítását. „Oremus Deum P a t r e m Omnipotentem, u t cunctis mundum p u r -get e r r o r i b u s , u t mentium dispellat tenebras, omnesque ad sancti sui nominis, et Eius, quem misit Unigeniti Filii veri-t a veri-t e m addiscendam a d d u c a veri-t ; u veri-t saneveri-t h a s veri-t a n veri-t a s infirmiveri-taveri-tes mentium, e t perniciosas aberrationes, u t det pacem in diebus nostris, quo hostium sublata formidine, t e m p ó r a sint sua pro-tectione tranquilla ; u t denique nos ipsos in suo servitio f o r t e t ; u t det nobis famulis v e r a m cum sua voluntate con-cordiam, spiritum sapientiae, fortitudinis e t p r u d e n t i a e , et quos uno p a n e coelesti satiare dignatur, sua faciat p i e t a t e concor-des. H a e c e t similia pia suspiria p e n e t r a b u n t in conspectum Altissimi, i n c e n d e n t igne divino corda nostra, et benedictio-nis rorem inducent s u p e r cunctis operationibus e t laboribus nostris. D a t u m Quinque-Ecclesiis die 12-ma D e c e m b r . 1860."

KALOCSA. (Folyt.) A gymnasiumi i f j ú s á g , a legőszin-t é b b g y e n g é d s é g g e l beszél legőszin-t a n á r a i r ó l ; a szilajságolegőszin-t sima er-kölcsök v á l t j á k föl; emberkerülő szegletesség helyébe nyá-j a s bizodalom száll ; a d u r v a önbizakodás, illedelmes sze-r é n y s é g által váltatik f ö l ; s a h e l y e t t , (mint elősze-re hisze-resz- hiresz-t e l hiresz-t e hiresz-t e hiresz-t hiresz-t , ) miszerinhiresz-t a gymnasiumba nem kapunk i f j a k a hiresz-t , t e t é z v e folytak össze. A convictorok szelid m e g e l é g e d é s e , szűz Anyánkhoz való őszinte ragaszkodása eléggé m u t a t j a a nevelésben fáradozók t a p i n t a t á t . Volt m á r a n e g y e d i k la-tin osztálybeli ifjak r é s z é r ő l , boldogságos szűz M á r i a szep-lőtelen f o g a n t a t á s á n a k nyolczadán, előadott kis Academia is, mellyben a j ó fiuk mintegy kilenczen, j e l e s vendégek je-lenlétében, a d o t t előadásaikkal tisztelték m e g szűz Anyjokat.

A t á r g y a k koruk- és fölfogásukhoz levén mérve, ezen előadá-sok nem azon formaszerüségek közé tartoznak, mellyek csak külszinre számítanak. D e a csinos m a g a t a r t á s , r e n d e s szavalás, és szerény b á t o r s á g is nagy előny az i f j a k r a , kik hasonló fog-lalkozások között t ö l t ö t t örömperczeikre késő éveikben is

éde-sen fognak emlékezni. Annyi bizonyos, miszerint, mióta az ez évi tanitás kezdődött, az i f j a k legnagyobb része örömmel tanul, és a szülőnek nem kell a fiakat t a n u l á s r a nógatni. H o g y ne is említsük azon r a g a s z k o d á s t , mellyel a hivek jeles része a va-sárnapi sz. beszédekre s i e t . . . E z e k mellett szabad legyen kér-deni : N e m tisztelni való-e egy s z e r z e t , mellynek t a g j a i sem-mi földi érdektől sem vezettetnek, sőt elismerésről, részvétről is lemondva egyedül az emberek j a v á n a k szentelik m a g o k a t ; s valljon képes-e valamelly, földi érdekek r u g ó j á r a f e k t e t e t t t á r s u l a t illy áldozatra, olly egyénekről lévén szó, kik értelmi k é p e s s é g ű k - , papi jellemök-, ismereteikre nézve más p á l y á n igen kedvező állást foglalhatnának el ? Tessék kimutatni egy hasonló miveltségü, jellemű, ügyességű egyénekből álló t á r -saságot, melly olly esztelen legyen, h o g y földi czéljait ép olly t é r e n kivánja előmozdítani, mellyen az ellenkezőt leli : lené-zést, üldöztetést, és mindennemű veszélyt. É s mindezen félre-ismertetés között olly szilárd jellemmel, olly k i t a r t ó igyeke-zettel halad hivatása p á l y á j á n ! Kik, h a z á n k és az emberiség történetében j á r t a s o k , értik, milly sok f á r a d s á g á b a k e r ü l t az a katholika anyaszentegyháznak , mig p a p o k és önfeláldozó szerzetesek által vad n é p e k e t keresztelt, és mivelt nemzetekké alakitott. S minden jól r e n d e z e t t , vagyis szabályaihoz h ű szer-zet , ezen katholika egyháznak g y e r m e k e . . . Kik az egyház természetét, czélját ismerik, t u d j á k , miszerint tekintélye által soha szerzeteket nem szentesit, mellyeknek szabályai között b á r m i ollyszerü állítás találtatnék, melly a polgári békességet zavarná, vagy egyes országoknak k á r á r a l e h e t n e ; a szerzetek közvetlen czélja az I s t e n t dicsőíteni, lelkeket szentesíteni, ta-nítani, I s t e n igéjét h i r d e t n i ; s illy czélok- és szabályokkal el-l á t o t t szerzeteseket tartani, vagy nem t a r t a n i , az a kathoel-lika anyaszentegyház jogai közé t a r t o z o t t mindenkor : s soha sem t ö r t é n t az összes katholikusok legszentebb érzelmének sérelme nélkül, midőn hasonló intézetek ellenében máskép r e n d e l k e z e t t az Önkény vagy erőszakra kapott ellenséges indulat. H a hazánk t ö r t é n e t é t nézzük : l á t j u k , milly érdemmel birnak i t t a szer-zetek sz. I s t v á n korától, s milly érdemekkel birnak nevezete-sen a jezsuiták, kik olly jellemszilárd s az összes h a z á r a áldá-sos befolyású fő magyarokat neveltek ; annyi tévedőket a sze-lid h i t - h i r d e t é s által az üdvösség ú t j á r a visszavezettek ; az igazság mellett föláldozott életök által a katholika h i t n e k meg-gyökeritésére közremunkáltak '). T á n avval dolgoztak a

nemEzért a Corpus Juris Hungarici, (Budai kiadás 1 7 7 9 . két k ö -t e -t ) 1 6 8 7 . 2 0 . czikkelyben ; 1 7 1 5 , 7 3 . czikkelyben a legnagyobb elis-meréssel nyilatkozik. A nevezett könyv (Tom. II. p a g . 8 3 . ) imigy szól : Decretum IV. anni 1 6 8 7 . Articulus 2 0 . „ U t amodo in posterum Religio Societatis Jesu, n o m i n e c o l l e c t i v o (proinde novitii, scholastici, et alii cuiuscunque gradus, et nationis) sumpta ; cum ad dementem suae maiestatis Sacratissimae resolutionem (Principis enim est, in provincia, quos volet, civitate d o n a r e ) , tum superinde coram Inclytis Statibus et Ordinibus factam demissaminstantiam; in hoc Regnum Hungáriáé et p a r t e s e i d e m a d n e x a s , pro r e c e p t a (iam enim recepta erat a F e r -dinando I, Rudolpho, aliisque Regibus, in Ungariam, a Stephano Batbory, Principe Transilvaniae dein Rege Poloniae in Transilvaniam, qui eidem Religioni, Templa, Collegia, Scholas, Seminaria, magnis impendiis erexere) e t s t a b i l i t a h a b e a t n r ; u n a n i m i t e r (proinde sine contradictione, etiam Augustanae aut Helveticae Confessioni addictorum ; imo h o -rum etiam unanimi consensu, ac voluntate) S a n c i t u m est (sanctum itaque et inviolabile, Inclytis Statibus habetur hoc decretum, qui favorem suum ampliantes; eandem Societatem etiam ad Diaetales sessiones, et vota illic ferenda, pari consensu ac benevolentia admiserunt ; anno 1 7 1 5 . a.

23 m

zet érdeke ellen, h o g y az igaz hit védelmében, elnézve minden polgári viszonytól, j e l e s segítséget n y ú j t o t t a k az i g a z s á g n a k ? az l e t t volna vétkök, hogy egyetemeket, academiakat j e l e s ta-n á r o k k a l láttak el ; vagy abbata-n állt hibájok, hogy cota-nvictuso- convictuso-kat vezettek, hol a fiatal nemzedék t a n u l t a h a z á j á t , Istenét, h i t é t szeretni, nem sokat mondani, v a g y föltűnni akaró szájas-s á g g a l , hanem a t e t t e k mezején ? Valóban becszájas-sületére válik katliolikus n e m z e t ü n k n e k (a potiori fit denominatio) h o g y a j e z s u i t á k n a k h a z á n k b a n volt, s általános eltörlése azon tizedre esik, mellyet, ugy hiszem, egy becsületes m a g y a r ember sem kiván vissza. S részünkről szerencsésnek t a r t j u k a hazát, a v á r m e g y é t , hol olly társulatok, s az egyháznak, e t é r e n egye-dül illetékes, Ítélete által h e l y b e n h a g y o t t szerzetek működ-nek, mellyek a politikai érdekek p á r t színezetétől különválva az evangeliom és hivatásuk mellett maradnak ; s a változandó e m b e r i vélemények között képesek annyi h a t á r o z o t t s á g g a l b i r n i , h o g y nem e m b e r i k e g y r e , h a n e m I s t e n irgalmára tá-maszkodva lankadatlanul működnek kedvező és kedvezőtlen körülmények között. Ezek képesek az i f j a k a t jellemszilárdságra példával vezetni, s j ó hazafiakat, t e t t b e n nem szóban, igazsá-gos m é l t á n y o s s á g b a n , nem önérdekű felekezeti szellemben dusokat képezni. ( V é g e köv.)

IRODALOM.

„ H A N D B U C H D E R G E I S T L I C H E N B E R E D S A M K E I T . Von J. B. van H e m e 1." (Folyt.)

A heuristikához tartozik azon eszközöknek is kijelelése, mellyek által a szónok hallgatóinak t e t s z é s é t megnyerheti.

„ D e l e c t a n d u s est auditor, ut t e n e a t u r ad audiendum." S. Aug.

H á r o m f é l e mód kínálkozik a hallgatók tetszésének megszerzé-sére; a) tetszhetik a szónok az által, a mit m o n d ; b) az irály, c) személyes t u l a j d o n a i által. Ezen t u l a j d o n o k v o n a t k o z h a t n a k m a g á r a a szónokra; a személyekre, kik őt h a l l g a t j á k ; az idő és h e l y körülményeire, s m a g á r a a t á r g y r a , mellyről beszél. A szónoknak ö n m a g á r a viszonyló tulajdonihoz s z á m í t j a : a be-csületességet, szerénységet, j ó akaratot és okosságot. A sze-r é n y s é g sze-r e nézve idézzük Pascal s z a v a i t : „Az é n , mond ő, mindig gyűlöletes, én azt örökké fogom gyűlölni." Ezen, a po-gányok által is követelt, tulajdonokon kívül még mi szükséges a keresztény szónokra nézve ? Aquinoi sz. Tamás szerint : „Ne-mo d e b e t praedicationis munus assumere, nisi prius fuerit in v i r t u t e p e r f e c t u s . " A k e r e s z t é n y szónok élete t e h á t t ü k r e le-g y e n m i n d e n erénynek. A hallle-gató közönséle-gnek tudnia kell, h o g y a szónok semmit sem h i r d e t , mit maga n e m teljesítene.

K r i s z t u s r ó l is megjegyzi a szent í r á s : „Coepit f a c e r e et do-cere." E n n e k nyomán m o n d j a sz. G e r g e l y : „Praedicator plus actibus, quam vocibus insonet." Minek következtében a pap egész életének folytonos predikacionak kell l e n n i , ha sikerrel akar működni. E z e n életszentség egyik tényezőjéül t ü n t e t i föl az i m á d s á g o t , melly I s t e n n e l való t á r s a l g á s levén, m u n k á j a foganatosságának egyik d ú s f o r r á s á t képezi ; m e r t minél bensőbben egyesül a szónok lelke I s t e n n e l , annál ke-n e t t e l j e s e b b , elragadóbb és meggyőzőbb leeke-nd ékesszólása.

Az ima szelleme t e h á t nélkülözhetlen a hitszónokra nézve ; az apostolok is imától m e n t e k á t a nép t a n í t á s á r a . „Nos ora-73. subinde tamen divisionem eiusdem provinciáé Austriacae petivere a.

1 7 4 1 . a. 3 3 . ) . "

tioni e t ministerio verbi instantes erimus." (Act. 7, 4.) A z é r t jól jegyzi meg sz. Á g o s t o n : „ P i e t a t e magis o r a t i o n u m , q u a m oratorum facilitate indiget. Sit o r a t o r a n t e q u a m dictor." — A t u l a j d o n o k a t illetőleg, mellyekkel a hitszónoknak föl kell r u h á z v a lennie h a l l g a t ó i r a n é z v e , csak kettőt j e g y z ü n k ide. Szükséges tudnillik, h o g y a hitszónok m e g m u t a s s a , mi-szerint ő telve van tisztelet- és részvéttel hallgatói i r á n t ; a gyöngéd és forró keresztény szeretet t ű n j é k ki minden szavá-ból, minden tettéből. L e g y e n t e h á t mindenkor szeme előtt sz.

P á l példája a koriuthusiak i r á n y á b a n , kikről mondá : „ u t filios meos charissimos moneo." Továbbá kimélettel és előrelátólag érintse m i n d a z t , mi hallgatóinak honfiúi érzelmeit v a g y nem-zeti eszméit érdekli. Mi természetesen nem annyit tesz, mint-ha a hitszónok minden politikai irányt, és a heveskedésében g y a k r a n túlságos honfiúi érzelmek kitöréseit minden alakban helyeselni volna kénytelen : ez a legszánandóbb szereplés volna a papot t e k i n t v e ; de kétségkívül tartózkodjék megróni, h a b á r különben talán magán nézeteivel ellenkeznék i s , a ha-zafiúság olly nyilatkozatát, melly sem a h i t , sem az erkölcsi-ség elveibe nem ütközik ; h a ezen üdvös korlátokat á t h á g j a a nézetek és lelkesedés á r j a : t á n elegendő a veszélyezett h i t és erkölcsi elveket f e j t e g e t n i ; indirecte így is m e g r á z k ó d t a t j a az a l a p o t , vagy h i v a t á s a szerint figyelmezteti hallgatóit a t é v ú t r a , mellyre s o d o r t a t t a k , vagy t á n s o d o r t a t h a t n a k . — A szent beszéd hosszúságára nézve m e g j e g y z i szerző, h o g y a t r i d e n t i zsinat általában „cum brevitate" parancsolja a hivek oktatását. A legtapasztaltabb szónokok véleménye szerint a fél óráig t a r t ó b e s z é d , a katechetikai o k t a t á s p e d i g , h a egy óranegyedig t a r t , leghasznosabb. A sz. atyák homiliái is igen rövidek voltak. — Helyesen veszi észre a szerző, a p a p n a k a beszéd t á r g y á t illető tulajdonai között, hogy vágynák dolgok, minők a d i v a t , t á n c z v i g a l o m , színjátékok, mellyeknek igen eleven előadása vagy leírása veszedelmes lehet némellykor a hallgatókra. Különben az U r k ö v e t j e igyekezzék elkerülni az illy dolgokban való igen nagy j á r t a s s á g á n a k még színét is;

amúgy is az illyeneknek élénk előterjesztése ellenkezni lát-szik a k e r e s z t é n y ékesszólás komolyságával. — A z indulatokat I s t e n oltá szivünkbe, s általok gyakran mély h a t á l y ú t e t t e k r e lelkesülünk, I s t e n dicsőségét szintúgy mint embertársaink jó-létét , ü d v é t tekintve. Az isteni malaszt sem szünteti m e g az i n d u l a t o k a t , h a n e m mérsékli azokat, s irányt ad nekik h a t á -suk czélszerü, hasznos kifejtésére. E r r e kell törekednie az egyházi szónoknak is az indulatok fölébresztésében. Aquinoi sz. T a m á s tizenegy indulatot s z á m i t , Bossuet szent Ágoston-nal mindannyit a szeretethez, mint közös forráshoz, vezeti vissza. Szerző nem kételkedik kimondani, miszerint annál in-kább megközeliti valaki a tökéletes szónok i d e á l j á t , minél jobban érti a megindítás mesterségét. „ F l e c t e n d u s auditor, u t

moveatur ad agendum." „Audio l i b e n t e r , qui non sibi plau-s u m , plau-sed mihi planctum moveat." Mivel pedig az indulatok gyakran t ú l c s a p h a t n a k , s amúgy is könnyebb az indulatokat fölzaklatni, mint azok fölött uralkodni : a keresztény szónok is fő kötelmének t a r t s a a könnyen ébredő indulatokat inkább f é k e z n i , mint tüzelésével azokat szertelenül szítni. Különösen ha valamelly indulat ösztönül szolgál az erény ú t j á r ó l való le-t é r é s r e , ugyanazon indulale-tole-t kell fölhasználni az erkölcs ös-v é n y é r e ös-való ös-visszaterelés ös-v é g e t t . H a például ös-valaki szégyen-letből némul el a gyóntatószék e l ő t t , ugyanazon szégyennek

kell azt legyőzni ; az illynemü s z e m é r m e s szemek elébe kell t u d -nillik állítani a s z é g y e n t , melly ő t é r e n d i az í t é l e t n a p j á n , mi-d ő n az egész v i l á g e l ő t t n y i l v á n o s s á g r a h o z a t n a k bűnei, h a m o s t f é l r e n e m teszi a s z é g y e n t , melly ő t e l n é m i t j a . A.z indula-t o k indula-t ü z é n e k e n y h í indula-t é s é r e nézve, igen czélszerü a bizonyíindula-tékok f ö l h o z á s a u t á n e l é r z é k e n y ü l t lelkesedéssel szólni a hallgatók-hoz. ( F o l y t , köv.)

VEGYESEK.

— P e s t , jan. 7-e'n. 0 szentsége, a karácsonyi nagy-mise után öt üdvözlö bibornokhoz , a következő szavakat intézte: „Olvasom a sz.

evangéliumban, bogy alig született a bethlehemi istállóban egy kisded, ám-bár igen gyenge volt még, már is rettegést terjesztett maga körül, és ma-gát Heródest is megreszkettette trónján. írva volt r ó l a , hogy senki sem állhat ellene; és ime én i s , az ö szolgája, szegény és gyenge aggas-tyán , mindentől megfosztatva , segély nélkül, magam, minden támasz nélkül, félelmet okozok elleneimnek , és rájok nézve rendkívüli zavar vagyok ; én örvendek , és az én örömöm zavarja az övékét ; mert, min-den bajaim daczára , érzek magamban bizonyos fensöbb bizalmat, és semmi sem képes megingatni azon hiedelmemet, hogy egy , előre nem látott segély fog érkezni, melly engem megszabaditand ; azt nem tu-dom , mikor, és hogyan : de ez mit sem tesz ! ezen segély meg fog ér-kezni , erről bizonyos vagyok. Még azt is meg kell mondanom , és aka-rom , hogy tudják , miszerint szilárd fogok maradni mindvégig. Emberi-leg semmit sem tehetek ; segítsenek imáikkal." (Le Monde. Nr. 4 . )

— Milly nyomorult szenvedélyesség vezérli némelly tudósítók álnok tollát, tanúsítja azon soproni értesítés is , melly az ottani vá-lasztásról közöltetett több lapjainkban. A tény elferdítése a magyar egyház egyik Iegbuzgóbb főpásztorára vonatkozik, azért kegyeletes kötelességünknek t a r t j u k , a tényt kellő világosságba hozni az „Oester-reichischer Volksfreund" f. é. 2-ik száma után, melly a következőt tar-talmazza : „Azon tudósításba , mellyet a Volksfreund Sopronból, dec.

28-ról közlött, több tényellenes tévedések csúsztak b e , mellyeknek helyreigazítására nézve megjegyzendő: 1. A győri megyés-püspök dec.

5 - k e óta nem távozott Győrből, és azért ugyanazon hó 20-án nem le-hetett Sopronban. 2. A megyei gyűlésen, Sopronban jelenvolt papság észrevevén, hogy a népnek vonakodása, midőn a főispán a megyés-püs-pök u r a t , ennek tudta nélkül, a választmányba fölveendőnek indítvá-nyozta, a név félreértésén alapul, az indítványt megujittatni kérte, mikor is a fölvilágosított nép egyhangúlag megválasztotta a főpásztort bízott-mányi tagnak." Csak a lutheránus N a g y Kálmán kiáltotta, talán csu-pa türelemből, n e m k e l l ! De hitsorsosainak becsületére legyen mondva, rosszalták ők is a rajongó e t e t t é t , és ő töröltetett ki a bi-zottmányi tagok közül.

— F. hó 3-án tartá a Sz.-István-Társulat ft. R o d e r Alajos másod-alelnök előülése alatt választmányi gyűlését. Az „éljen"-nel fo-gadott elnöki beköszöntés után legottan határoztatott, hogy a fejedelmi kegyelem által czimzetes püspöki méltóságra emelt társulati alelnök, mélt. és főtiszt. D a n i e 1 i k János urat a másod-alelnök vezetése, ós V i t á i Alajos ur választmányi tag szónoklata mellett egy vá-lasztmányi küldöttség jövő szombaton üdvözölje. — A megválasz-tott uj választmányi tagok nevében, K ő n e k Sándor egyetemi ta-nár ur szólalt f ö l , megköszönvén e kitüntetést, és részéről erejétől ki-telő közreműködést Ígérvén — A mult választmányi gyűlés jegyzö-könyvének fölolvasása után leginkább a jövő évre ismét újra megindí-tandó naptár j ö t t szóba, abban történvén a megállapodás, hogy egyelőre csak egy naptár fog kiadatni, tekintettel leginkább az alsóbb néposz-tályra, ugy kellendvén azt szerkeszteni, hogy a vallás-erkölcsi irány mel-lett, a többi közt az emiitett néposztályban is, részvevő figyelem ébresz-tessék országos intézeteink és hazai institutióink iránt. — Henszlman nagyszerű egyházi architecturai munkájának megvételét elhatározta. — Több rendbeli munkálat bemutattatván, a szabályok szerint bírálatra adattak ki, mások meg, mint a társulat czéljának tüzetesen meg nem

fe-lelök, szerzőiknek visszaadatni rendeltettek. — Egy alapitó, G r e l l Ger-gely, alesp. és mezötárkányi plébános, és több részvényes taggal szapo-rodott társulatunk.

— A magyar kath. egyházi és iskolai alapítványi javak, az ősi törvények értelmében, ismét a m. k. helytartótanács kezelése alá adat-tak vissza ; referens, mint halljuk, K o r i z m i c s László ur leend.

— Markó Károly képeinek megvételére a kalocsai érsek ö excja, K u n s z t József, 5 0 0 frtot méltóztatott ajándékozni, herczeg B a t -t h y á n y Fülöp 2 0 0 fr-to-t.

— A „ W . Z." közlése szerint ö cs. k. ap. Fölsége Helferthez in-tézett legmagasabb kéziratánál fogva meghagyni méltóztatott, hogy a cultusministeriumban levő, és a magyarországi katholikus és protestáns

— A „ W . Z." közlése szerint ö cs. k. ap. Fölsége Helferthez in-tézett legmagasabb kéziratánál fogva meghagyni méltóztatott, hogy a cultusministeriumban levő, és a magyarországi katholikus és protestáns

In document Religio, 1861. 1. félév (Pldal 24-29)