Az egyezmény megszületésének folyamata

VI. A Modus vivendi egyezmény a Vatikán és Csehszlovákia

formálisan sajnálatát fejezze ki a történtek felett, hanem dokumentálja azt bármely téren, például az apostoli adminisztrátorok dotálásával.“³⁷⁸ Az államtitkári hivatalban úgy vélték, hogy Beneš a végsı lépésektıl úgyis tartózkodni fog. „Ez felette valószínő – jelentette a magyar követ Budapestnek – tekintve az eset belpolitikai hatásait. A kollégák, többek között a francia nagykövetség is azon a véleményen van, hogy Beneš kulisszák mögötti lépései meg fogják találni az utat Rómába, Canossa elkerülésével. Egy szép napon a reciprok képviselık ismét asztalhoz fognak ülni, de ha nem csalnak az elıjelek, új szereplıkkel.“³⁷⁹

A kedélyek hamarosan valóban lenyugodtak, mindkét fél számára fontos volt a megegyezés. A krízisbıl való kiút lehetıségét keresték, melynek elsimításához a vatikáni lengyel követ is hozzájárult. Perlowski rámutatott Krofta elıtt, hogy a háború utáni Európa legnagyobb problémájának a bolsevizmus számít, amely a földrész stabilitását rendkívüli módon fenyegeti. Az ellene folytatott harcban az egyház a bolsevizmus ellenfeleinek oldalán áll, ezért fontos szövetségese a liberalizmusnak is. Ebbıl a nézıpontból a Vatikánnal való konfliktus Csehszlovákia számára rendkívül elınytelen, hiszen akadályozza ezt a logikus szövetséget, és fenyegeti az ország belsı békéjét. Az egyházal való konfliktus jelentıs hatással lehet a nemzetiségekre, a vallási kérdések okán a szlovákok az államhatalom ellen fordulhatnak.³⁸⁰ Prága szintén felismerte a konfliktus destabilizáló jellegét, ezért a parlament hamarosan elfogadta a kongruatörvényt, majd intenzív tárgyalások kezdıdtek Csehszlovákia és a Vatikán között a felek viszonyának, az egyház helyzetének szerzıdéses rendezése érdekében.

A következı évi Hus-ünnepség már jóval mérsékeltebb formában zajlott. A kormány igyekezett kímélni – amennyire ez ilyen alkalommal egyáltalán lehetséges volt – a Vatikán érzékenységét. Nem tőzték ki a Hradzsinra a huszita lobogót, csupán a régi városház téren – ahol Hus szobra állt – lengett néhány huszita zászló. A beszédekben a Sokol-mozgalom elnöke és Prága polgármestere is csupán Hus nemzeti érdemeit emelte ki. A diplomáciai karból mindössze az Egyesült Államok, Franciaország, Mexikó, a skandináv országok és Hollandia képviseltették magukat, s az is feltőnést keltett, hogy a francia követ az ünnepi beszédek elıtt eltávozott a tribünrıl. A sokolok ünnepi mősora azért nem nélkülözte a kényes utalásokat. Két allegorikus élıképet adtak elı, melyek közül az elsı azt ábrázolta, hogy Pilsen vidékén nagy sötétség honol, majd Táborban, a

378 MOL K 105 1921-28, 53/pol. 1925. Követségi jelentés, 1925. július 26.

379 Uo.

380 AMZV PZ, Vatikán, č. 71/1925 č. J. 1006/322 pol. A Marmaggi-affér elemzése.

husziták fı fészkében felkel a nap, és besugározza az egész országot, a másik pedig egy olyan jelenetet mutatott, melyen a cseh nép nyugodtan dolgozott, kapált, kaszált, majd hirtelen egyik oldalról vörös ruhába öltözött ellenség, a másik oldalról fekete csuhát viselı ellenség tört rá. A cseh nemzet két fı ellensége, a kommunizmus és a klerikalizmus.³⁸¹

Szüllı Géza 1927. januárjában járt Rómában. Beszélt Gasparri államtitkárral, Borgongini helyettes államtitkárral, Merry del Val volt államtitkárral, Bisletti, Frühwirth, Scapinelli, és Cerretti bíborosokkal is. A Csehszlovákiával való tárgyalásokat kívánta akadályozni, hiszen annak sikere esetén – vélekedett – „Slovensko egyik legerısebb feszítı tényezıje veszne el a mi fegyvertárunkból.”³⁸² Szüllı hangsúlyozta a bíborosok elıtt, hogy az európai status quo instabil, Csehszlovákia belsı és külsı problémái miatt egyre gyengébb, míg Magyarország határozottan erısödik. A magyarok soha nem lesznek hajlandók valamiféle közép-európai gazdasági szövetséget, vagy dunai konföderációt alkotni, melyrıl oly sok szó esik, mert – jelentette ki – „bennünk is van olyan önérzet, mint az olaszokban.“³⁸³ Szüllı úgy látta, hogy bár a bíborosoknak Magyarország megcsonkítása nem fájt, de át tudták érezni, hogy mit jelent erkölcsileg és anyagilag e területek leszakadása, s látták azt is, hogy az utódállamokban a heretikus és schizmatikus irányok törtek elıre.

A magyarok iránt igazi szimpátiát szerinte csak Frühwirth kardinális tanúsított, aki premontrei lévén jól ismerte Jászót és Kassát, és stájerországi születésőként sokat járt Pozsonyban. Frühwirth szerint a „Vaterlandsliebe und Muttersprache“ szükséges ahhoz, hogy az emberiség fennmaradjon, ezért az egyháznak nem szabad megengedni, hogy az anyanyelv rovására akarjanak az új államok egyházpolitikát teremteni. Figyelmeztette Szüllıt, hogy a magyar katolikusok többet mutatkozzanak a Szentszéknél, mert a csehek gyakran járnak ott.³⁸⁴

„Gasparri bíbornoknál látom – jelentette Szüllı –, hogy az olmützi érsek és Šrámek útján már megindultak a puhítási kísérletek, hogy tekintettel a Švehla kormány katolikus-barát irányára bizonyos engedmények tétessenek.“ Šrámekrıl megjegyezte, hogy hiába katolikus, a republikát konszolidálni akaró politika érdekében dolgozik, s a katolikumot használja fel a cseh politika céljaira. Túlontúl „cseh“, ezért nem tudnak

381 MOL K 63 1935 – 7/3 1926. A prágai követ jelentése, 1926. július 9.

382 MOL K 64 1927 7, 57. res. pol. Szüllı jelentése, 1927. február 1.

383 Uo.

384 Uo.

igazából megférni Hlinkával sem.³⁸⁵ Gasparri államtitkárról nem volt túlságosan jó véleménye a magyar politikusoknak, engedékenynek ítélt politikájára fenntartásokkal tekintettek. A kritikus hangok különösen a csehszlovák-vatikáni tárgyalások idıszakában erısödtek fel. Barcza követ ekkor egyenesen annak adott hangot, hogy Gasparri megöregedett, s a korával járó – 1927-ben 75 éves volt – egészségi és mentális problémák miatt alkalmatlan pozíciója betöltésére. Régi, közismert ravaszsága, ügyes taktikázása még mindig megnehezítik a vele való tárgyalást, szellemi képességei viszont mind jobban hanyatlanak. Az ügyek részleteire nem emlékszik, közismert neveket vagy adatokat elfelejt, igen gyakran esik ismétlésekbe, és ami a szenilitás csalhatatlan jele, ugyanazokat az anekdotákat számtalanszor elmondja a vele beszélınek. „Azok, akik a bíbornokot jól ismerik, mind azt hiszik, hogy már nem fog soká élni.“³⁸⁶

Merry del Val erısen franciabarát hírében állt, Szüllı ezért nála azt hangsúlyozta, hogy mivel Csehszlovákiát három oldalról német terület veszi körül, az országon belül is hárommillió német van, ezért Csehszlovákia németellenes politikát soha nem folytathat.

Ebbıl következıen mint szövetséges, értéktelen Franciaország számára. Szüllı benyomása vele kapcsolatban az volt, hogy a bíboros „exponálni magát a magyarokért nem fogja“. Végül Borgongini helyettes államtitkár kijelentette, hogy a tárgyalásokkal nem siet, mivel az egyháznak „jobb egy rossz provizórium, mint egy rossz definitívum.”³⁸⁷

1927 februárjában a csehszlovák kormány jegyzéket adott át a Vatikánban, amely felkérést tartalmazott arra, hogy küldje el képviselıjét Prágába a tárgyalások folytatására.

1927 áprilisában Pietro Ciriaci meg is érkezett, s a tárgyalások újra kezdıdtek.³⁸⁸ A magyar diplomácia igyekezete ellenére a megbeszélések konkrét tartalmáról, témaköreirıl nem sok szivárgott ki, a felek titoktartóak voltak. A prágai és vatikáni követek Budapestre küldött jelentései ezért ebben az idıben meglehetısen homályosak voltak, inkább csak félinformációkat, pletykaszerő értesüléseket tartalmaztak. Barcza vatikáni követ a Ritter bíborossal való beszélgetése kapcsán arra gyanakodott, hogy a Szentszék minden vonalon engedményeket tesz a cseh kormánynak megfelelı ellenszolgáltatások nélkül. Krofta 1927. augusztusi megbeszéléseit pedig Csernoch hercegprímás halálával hozta összefüggésbe: „Alig hiszem, hogy nagyon messze járnék a valóságtól, ha nevezett hirtelen római feltőnését Csernoch hercegprímás elhunytával hoznám kapcsolatba. E

385 OSZK KT, Szüllı hagyaték, fond X.

386 MOL K 105 1920-32-S. I.-17. Jelentés a Vatikánból 1928. január 23.

387 OSZK KT, Szüllı hagyaték, fond X.

388 AMZV PZ, Vatikán 4. 72/1927. č. j. 996/321. pol.

pontnál azonban tévednek a csehek, mert miként táviratilag is jelentettem, a hercegprímás halála a cseh tárgyalók szerepét sem az egyházi birtokok, sem más kérdések megvitatásánál könnyíteni nem fogja.“³⁸⁹ Krofta azonban joggal volt bizakodó, hiszen tudta, hogy az egyházmegyék államhatárokhoz igazításának elvében nincs nézetkülönbség a felek között: „Megígérték, hogy teljesítik kívánságunkat, hogy területeink, melyek külföldi egyházi joghatóság alatt állnak, az alól kivétetnek, és belföldi ordinárius fennhatósága alá helyeztetnek.”³⁹⁰

Az 1927-es év a kidolgozott, és kölcsönösen átnyújtott javaslatok tanulmányozásával, vitájával telt. Az utolsó tárgyalásra 1927. december 7-én került sor a Vatikánban, amikor már a szerzıdés végleges szövegét hagyták jóvá. Borgongini bíboros kifejtette ez alkalomból, hogy az egyházkormányzati határrendezés kétségtelenül szükséges lépés, amely mindkét félnek elemi érdeke. A tervezett Modus vivendi³⁹¹ azonban nem jelenti ipso facto az egyházmegyei határok megváltozását, ehhez a késıbbiekben majd egy pápai bulla is szükségeltetik. Tudomásul kell venni azt is, hogy a lefektetett elvek mindenkire vonatkoznak, tehát nemcsak a külföldi ordináriusok veszítik el joghatóságukat Csehszlovákiában, hanem az ottani egyházmegyei központoknak is megszőnik külföldi jurisdictiója. „Máskülönben Magyarország úgy érezhetné, hogy az intézkedés ellene irányul.“³⁹² Borgongini a diszmembrációs bulla elıfeltételeként továbbra is a birtokrendezést – felosztás és kártérítés – jelölte meg.

December 18-án az Osservatore Romano a következı komünikét jelentette meg:

„A tárgyalások eredményeként, melyek az elmúlt hónapokban a Vatikán és a Csehszlovák Köztársaság kormánya között folytak, Dr. Krofta szentszéki követ és Mons. Pietro Ciriaci a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának hivatalnoka közvetlen részvételével megegyezés született a felek között ... A Modus vivendi az elfogadás után, megfelelı idıben a gyakorlatba is bevezettetik.“³⁹³

Az egyezmény I. cikke szerint a Szentszék és a csehszlovák kormány megegyeztek abban, hogy Csehszlovákia területén nem lehet joghatósága külföldön székelı ordináriusnak, s hasonlóképpen a csehszlovákiai egyházmegyék sem terjedhetnek túl a politikai határokon. A szerzıdı felek leszögezték, hogy egy késıbbi idıpontban megegyeznek az egyházmegyék új határai és anyagi ellátása tekintetében. E megegyezés

389 MOL K 63 1935 – 7/3. 55/pol. 1927. Követségi jelentés, 1927. augusztus 9.

390 AMZV PZ, Vatikán č. 29/1920. Krofta jelentése.

391 A modus vivendi a Szentszék és valamely állam között köttetett, bizonyos konkrét kérdéseket tartalmazó egyezmény. A konkordátum ezzel szemben átfogó, minden kérdésre kiterjedı rendezést tartalmaz.

392 AMZV PZ, Vatikán č. 34/1927. Feljegyzés az 1927. december 7-én tartott szentszéki értekezletrıl.

393 AMZV PZ, Vatikán č. j. 34/10/28 pol. 1928. január 12.

elıkészítése végett az érdekelt egyházmegyék képviselıibıl két bizottságot állítanak fel.

A II. cikk kimondta, hogy a zár alatt levı egyházi ingatlanok igazgatása az I.

cikkben említett megegyezés létrejöttéig a szlovákiai püspöki kar elnöklete alatt mőködı bizottságra lesz bízva.

A III. cikk rendelkezése szerint a csehszlovákiai szerzetesrendek és kongregációk nem lesznek alávetve külföldön székelı tartományi elöljáróknak. Ha nem lehetséges külön rendtartományt létesíteni valamely rend vagy kongregáció részére Csehszlovákiában, akkor az közvetlenül a római anyaháznak lesz alárendelve.

A IV. cikk szabályozta a csehszlovák kormány vétójogát a fıpapi kinevezéseknél.

Az V. cikk az egyházi méltóságok állami hőségesküjének szövegét állapította meg.³⁹⁴