11. fejezet - A XXI. századi fürdőkomplexum, mint az egészségturizmus központja
A magyar közfürdők ez elmúlt bő évtizedben (köszönhetően az első Széchenyi Tervnek) nagyon jelentős fejlesztési lehetőséghez jutottak. Az Új Széchenyi Terv pedig megadja azt a komplex keretet és lehetőséget, hogy a turizmus ilyen szintű kiemelése történjen meg a nemzetgazdaság egészén belül. Az Új Széchenyi Terv első számú prioritása az egészségturizmus, minden más terület ezt követi. Soha nem fordult elő még a magyar turizmus modernkori történelmében, hogy ilyen jelentős állami irányításból származó támogatás jelent volna meg az ágazat felé. A mai magyarországi közfürdők tekintetében (természetes és mesterséges / gyógy-, termál-, élmény-, strandfürdő, uszoda), spa- és wellness szállodák, valamint gyógyászati részlegek) ennek szellemiségét követve egy soha nem látott lehetőség nyílik helyzetük, gazdasági tevékenységük tekintetében. Maga a közfürdő válik az egészségturimus központjává. A közfürdő lehetőségévé válik, hogy tevékenységével annak bővítésével, újrapozícionálásával nyisson a társadalom (turizmus) irányába. Tegye magát a társadalom egészségmegőrzési (perevenciós), gyógyászati és szabadidős tevékenységeinek központjává. Mindezek együttesen képesek arra, hogy a közfürdőket egy szélesebb körben pozícionálják a turizmus és a helyi társadalom szabadidős tevékenységeinek és életminőség javításának tekintetében.
Ezt a szakmai szellemiséget a jelenlegi és a jövő nemzedékének fürdővezetői magukévá kell tenniük. A közfürdők úgy válhattak ennek központjává, hogy az elmúlt két évtizedben szakmai lobbi-erejük és tevékenységük révén nem sikerült alulról jövő kezdeményezésként ezt a célt elérni. 2011-ben az Új Széchenyi Terv révén beemelődtek ebbe a státuszba. Most ezzel a szituációval felelősségteljesen kell együtt élni.
A címben leírt új fogalmat - A XXI. századi fürdőkomplexum, mint az egészségturizmus központja - minden ebben a szektorban munkát végző személynek alkalmaznia szükséges. Azt is lehet mondani, hogy a fürdőüzemeltetés végre hivatalosan is több, mint „medence” (lsd. a tananyagban megjelenő „ a fürdő nemcsak medence” vonatkozású egyéb fejezetrészeit is).
Természetesen ezzel a felelősség is együtt jár a közfürdők üzemeltetői részére, hogy a szakmai/ágazati súly érdekében képviseljék a fenti újszerű megközelítését az ágazatnak.
A XXI. századi fürdőkomplexum, mint az egészségturizmus központja azonban egy folyamatos fejlődésnek köszönhetően vált olyanná, mint amilyen jelenleg Magyarországon, Németországban vagy akár Japánban.
Ebben a fejlődési folyamatban volt, van, és lesz alkotó szerepe a magyar fürdőüzemeltetés szereplőinek. Ahhoz azonban, hogy a jelen kihívásainak megfeleljenek, és jövőbemutatóan végezzék a szakmai tevékenységet elengedhetetlen, hogy a bevezetésre került fogalomhoz többek között az egyetemes fürdőkultúra ismeretei ne álljanak rendelkezésre, azaz ezzel a témakörrel ne foglalkozzon a szak, a képzési program részletesen. A modern fürdőüzemeltetésben dolgozónak a hétköznapi munkáját az egyetemes fürdőtörténetnek és az egyetemes fürdőkultúra ismereteinek végig kell kísérnie át kell szőnie.
Az egyetemes fürdőtörténet és fürdőkultúra ismereti nemcsak ebben a képzésben jelennek meg (lsd. a fürdőkultúrával, fürdő etikettel, építészettel stb. foglalkozó kurzusokat) hanem részesei lehetnek a hétköznapi élet egyéb területein is. Egy példaként említve a Vígszínházban 2010/11-től futó Mikve c. előadást, amely a tradicionális zsidó fürdőkultúra eddig a magyar társadalom (és a fürdők vezetői előtt is) jobbára ismeretlen fürdőkultúra elemet jelenített meg. Az egyetemes és magyar fürdőkultúra olyan jelentő tág ismeretanyaggal rendelkezik, amelynek bizonyos elemei bizonyos országokban és fürdőkultúrákban maguktól érthetőek vagy idegenek. Erre szakmai evidencia, hogy a török fürdők szép számú magyarországi jelenléte ellenére sem ismeri a társadalom jelentős része a török fürdőkultúrát. Még az ezen épületekben ma is működő fürdők használói sem az eredeti céllal épült rituációk alapján a használják az objektumot.
Ezzel párhuzamosan viszont megemlíthető, hogy a Németországban az 1960-es évek óta betelepült török vendégmunkások révén a német fürdőkultúra részévé vált a Hamam. Még markánsabb példa, hogy a szauna őshazájának tekintett Finnországhoz képest a szaunázás legkomplexebb üzemeltetetési rendszerét Németországban és Ausztriában dolgozták ki, valósították meg napjainkban. Földünk legjelentősebb szaunahasználói a németek. A Német Szaunaszövetség ennek a tevékenységnek valamennyi szegmensét az elmúlt több mint 60 évben mind a tudományos mind a gyakorlati szinten is a legmagasabb szinten koordinálja.
A magyarországi szaunakultúra és szaunaüzemeltetésre jelenleg viszont az mondható ki, hogy az csak bizonyos
A XXI. századi fürdőkomplexum, mint az egészségturizmus központja
elemeiben hasonlít akár a német/osztrák vagy a finn szaunázási kultúrára/használatra. S, szaunázási tevékenység alatt valami más tevékenység történik meg, mint az eredetinek tekintett finnek és most már a német/osztrák példák tekintetében.
A fürdők építésnek példájánál maradva érdemes összevetni a Burgenlandban (Ausztria) és Magyarországon közel azonos időpontban, szinte párhuzamosan megvalósult fürdőfejlesztéseket. Érdemes górcső alá venni, hogy az Első Széchenyi Terves fürdőfejlesztések tekintetében hányan tekintették követendő példának a burgenlandi fejlesztéseket. Milyen sokan hivatkoztak, hivatkoznak polgármesterek, fürdővezetők arra, hogy melyik burgenlandi, stájerországbeli példa alapján készült el a fürdőjük. És természetesen érdemes látni, kielemezni az elkészült produktumokat, szakmailag összehasonlítani, hogy a törekvés mennyire nem érvényesült a valóságban.
Milyen okok vezetnek arra, hogy ezen a közeli példák révén sem tud a magyar tervező- és építőipar olyat alkotni, amelyek azonos minőségben és hasonlóan optimálisan üzemeltethetőek lennének, mint a mintaadók?
Számos példával lehetne illusztrálni - de az egyes kurzusok illusztrálják - ennek a fogalomnak a bevezetéséhez kapcsolódó fenti eszmefuttatásokat. Azonban összegzésül szükséges iránymutatást adni ahhoz, hogy melyek azok a kulcstémák, amelyeket végig kell követni ahhoz, hogy a fenti fogalommal helyesen bánjunk.
A. Ismerjék a fürdőüzemeltetés/fürdőkultúra/fürdőépítészet történetét a Magyarországon a török fürdőkultúrától a tradicionális vízügyes irányításon át napjainkig.
Kulcstémák:
• Hogyan kell megfelelnie és megújulnia a feltételrendszereknek a közfürdőknek bármely történelmi korszak elvárásainak (társadalmi-, szolgáltatási-, műszaki-, gazdasági-, humán stb. elvárásoknak).
• Török fürdőkultúra Magyarországon.
• Monarchia fénykora osztrák – cseh – magyar fürdők (gyógyhelyek).
• Alföldi olajkutatások nyomában a XX. század 2. felének fejlesztései.
B. A modern fürdőkomplexum, mint a XXI. század egészségturizmusának központja
• Az elmúlt 20 év során milyen változásokon mentek keresztül a közfürdők.
• A változó társadalom változó igényei és elvárásai az egészségturizmus minden szegmensével szemben megújulva jelennek meg újra és újra.
• Élményközpontokká váltak, válhatnak a fürdők (a fürdők a bevásárlóközpontok és szórakoztatóközpontok, sportközpontok, kulturális központok részeként vagy azok a fürdőkomplexum részei /pld. Berlin bevásárlóközpontban uszoda és szauna-egység, stb./).
• A komplexen átgondolt fürdőfejlesztés szakmai filozófiája: a vevőorientált (vendégközpontú) hatékony fürdőüzemeltetés, ahol a víz, mint közeg csak egy központi vonzerő (komplex sokszintű fejlesztés – a gyógy- vagy termálvíz multiplikátor hatása).
• Gyógyászati és prevenciós, rehabilitációs tevékenység helyszíne.