• Nem Talált Eredményt

Dušan Šimko: Japán díván

egy kelet-európai Japánnal történt találkozását meséli el. Így ha a hátlapszöveg ajánlatának megfelelően összehasonlítjuk Goethe művé-vel, a Nyugat-keleti dívánnal, elmondhatjuk, hogy többszörös értelemben is Kelet-keleti dívánról van szó, külön hangsúlyozva a kife-jezésben rejlő iróniát. „Ha a tévedés befont már, / értem nyúlsz, hogy kibogozzál. / Ha verselek, ha cselekszem, / vígy a helyes útra en-gem” – fohászkodik Goethe az Igaz Atyához, napkelethez. Míg a perzsa-arab irodalom a né-met költő számára a különösen őszinte, nem modoros megnyilatkozásra adott lehetőséget, Šimko szövegében inkább a kiismerhetetlen-ség és a rejtélyeskiismerhetetlen-ség hangsúlyozódik.

Ezt a kelettel kapcsolatos, sokak által elfo-gadott vélekedést több mint egy évszázaddal később, Kosztolányi a gyermek és szűz Ázsia, illetve a felnőtt és fásult Európa ellentétével fe-jezte ki. A történet elején a főhős nagybátyja, a világháború során Japánt megjárt Gyula jel-képezheti ezt a szempontot. A szöveg azonban a japán kultúrának nemcsak üde ártatlanságát mutatja meg, hanem dekadens, kiábrándult tendenciáit is. Ennek megfelelően Gyula a továbbiakban kétszeresen is hiányként jelenik meg: egyrészt nyomtalanul eltűnik a

világhábo-Beke Zsolt

Turizmus és szerelem

Dušan Šimko: Japán díván

kapcsolatban: „Nekem soha nem jutna eszem-be, hogy elmenjek egy bretagne-i katolikus kolostorba. Mi hiányzik ezeknek a nőknek?

Hogy buddhista szutrákat mormoljanak, fa-gyoskodjanak és éhezzenek.”

A regény Japánt a multikulturalitás egyik fő központjaként írja le, ahol egyaránt érezhető Amerika, Európa és Ázsia más területeinek hatása. Végeredményben egy nagyon részletes térképet rajzol fel, melyen még ezeket az át-fogó kategóriákat is a darabjaira bontja: elkü-lönül egymástól például a nyugat-, közép- és kelet-európai, amerikai, az ázsiain belül pedig például az arab, kínai, vietnami. Mintha az elbeszélő egy mindig egyensúlyt mutató mér-leget tartana a kezében, melynek serpenyőiben sorra méri a különböző korok és földrajzi terü-letek kultúráját, változatlan eredménnyel. Ez a színes, kiegyensúlyozott kép, melyet hosszú, esszéisztikus részekkel rajzol meg, az egyik leg-nagyobb erénye a kötetnek. Miként azoknak a modelleknek a felvázolása is, ahogyan ezek a kultúrák kapcsolatba lépnek egymással az el-utasítástól a kisajátításon és a közömbösségen át a befogadásig, illetve amilyen képeket kiala-kítanak egymásról. A szöveg tanúsága szerint azonban a távolságok teljesen nem szüntethe-tők meg.

A narrátor tájékozott, mindent tudó ide-genvezetőként vezet végig a kultúrák terü-letén, szüntelenül egymás mellé állítva az eltéréseket és az egyezéseket, nemcsak a mű-tárgyak, hanem a gondolkodás és az intézmé-nyek területén is. A regény így egy bedekker vagy egy történelmi kirándulás jellegét ölti.

A turizmus és a turisták visszatérő fogalmak.

Sok helyen olvashatunk egy-egy műalkotásról, történelmi eseményről, építményről, kulturá-lis intézményről részletes leírást, lábjegyzetek segítenek a tájékozódásban. Az elbeszélő és

Kalligram Kiadó, Pozsony, 2006

137

Beke Zsolt

a szereplők folyamatosan összehasonlítanak, méricsgélnek, aminek következtében a szö-veg egyik urakodó alakzata a hasonlat lesz, s a hasonlatok (helyenként talán túlságosan is) szintén az egyes kultúrák szimbolikussá váló elemeivel telítődnek.

Az összehasonlítás során az elbeszélő igyek-szik pártatlan maradni. Határozottabb véle-ményt csak akkor ismertet, amikor egy-egy részben a főszereplők gondolatait fogalmazza meg vagy maszkjuk mögé bújva szólal meg.

Ezek a megnyilatkozások általában az egymás kultúrájához való sztereotip viszonyokat mu-tatják be, és kérdőjelezik meg helyenként. Így például a többször is tipikus japánnak titulált Kavamoto professzor és a beszédes nevű, s így szintén szimbolikus jelentéssel felruházott sze-replő, Finnegan Joyce kisasszony egyes szám első személyű monológjaiból érződik ki nem kevés kritika. Finnegan Joyce kisasszony épp oly idegenül mozog a japán kultúrában, aho-gyan az őbenne. Szeretőjét, Kavamoto pro-fesszort egzotikus tárgyként kezeli, miközben képtelen megérteni őt, bár erre nem is igen tesz kísérletet. Kavamoto professzor pedig, ahogy a regény mondja, „érezte, hogy – minden ro-konszenve ellenére – Finnegann kisasszonyt sohasem hívná meg a vitorlás jachtjára”.

Tulajdonképpen ennek a kulturális panorá-mának a hátterén követhetjük nyomon a mo-zaikszerűen előadott, epikai történést. A regény főhőse, a középkorú Jakab, ahogy azt a szöveg többször is hangsúlyozza, akár Görögországba is kerülhetett volna, vagyis véletlennek tekint-hető, hogy kapcsolata alakul ki az egyetemis-ta Szanaéval. Annál is inkább, hiszen megis-merkedésüket is a véletlen kíséri. Történetük, ahogy egy beszélgetés során Jakabban felme-rül, banális. Kapcsolatuk, mint ahogy a

má-sik páré, Kavamotóé és Finnegan kisasszonyé, egy-egy idegenvezetés története, folyamatos szembesülés egymás kultúrájával, ugyanakkor végső soron egymás megismerhetetlenségének állandó hangsúlyozása is. Ahogy a regényből vett részlet is érzékelteti: „Szanaéból koncent-ráltan sugárzott Jakab valamennyi, Európában hagyott megunt, mellőzött, elfeledett és meg-sértődött szerelmének vonzereje: Európa, mint az elhagyott nők szigettengere. Micsoda kép-telenség. Vagy inkább szimbolikusan: Európa mint királylány a bikává lett istenség hátán, szétvetett erős combja az olimpiai dúvad ve-rejtékben úszó nyakszirtjéhez dörgölődik, aki mindent és mindenkit bevesz, és úgy vágtat át a tengeren, mintha egy folyó gázlója lenne.

Egy sekély, amely összeköti Európát Ázsiával.

A kontinentális és nem a szigetlakó nők meg-testesítője – ez Európa. Bikán ülő japán nő, brrr – inkább egy rizsföldek iszapjának termé-keny bűzében tocsogó türelmes és munkabíró bivaly, mögötte parasztasszonyok sora rizspa-lántákkal a markukban. Gépiesen, lépésről lépésre haladva duggatják őket a termékeny iszapba, melyből minden palánta ledugásakor barna iszap fröccsen kékfestőből varrt, archai-kus nyolcszögekkel mintázott kötényükre.”

Ezeket a különbözőségeket a regény két főszereplője megpróbálja áthidalni, viszont nagy kérdés marad, hogy az eleve kódolt fél-reértés mellett beszélhetünk-e őszinteségről, lehet-e őszintének lenni. Goethe számára épp az őszinteség lehetősége volt vonzó a keleti kultúrában. Ebben a mai kelet-keleti történet-ben viszont a kérdés eldöntetlen marad, hiszen a szerelem végül is nem a kultúrák különböző-sége, hanem inkább a vészhelyzetben bekövet-kezett személyes kudarc miatt ér véget Szanae és Jakab között.

138

Lipták Pál: Szegényasszony kenyere (1969; papírmetszet, papír; 670×470 mm; jelzés nélkül; Munkácsy Mihály Múzeum; leltári szám: 69.20.1)

139

IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT Megjelenik kéthavonként. Kiadja a Békés Megyei Könyvtár.

Felelős kiadó: dr. Ambrus Zoltán. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 1.

Telefon: 66/530-206; 66/454-354/106. E-mail: barka@bmk.hu. Internet: www.bmk.iif.hu/barka Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 14.00–16.00 óráig.

A társadalmi szerkesztőbizottság tagjai: Ambrus Zoltán (elnök), Banner Zoltán, Cs. Tóth János, Erdmann Gyula, E. Szabó Zoltán, Timár Judit.

A lapot tervezte: Lonovics László.

Alapítók: Cs. Tóth János (felelős kiadó), Kántor Zsolt (főszerkesztő),

†Petőcz Károly (művészeti vezető) HU ISSN 1217 3053 Nyomdai előkészítés: Kovács Sándor Nyomdai kivitelezés: Kolorprint Kft., Békéscsaba

Megrendelhető a szerkesztőségben. Előfi zetési díj: 1 évre 1800 forint.

Terjeszti a LAPKER Rt.

„Meg nem rendelt” kéziratot csak nyomtatott formában, postai úton áll módunkban fogadni. Kéziratokat nem őrzünk meg, de minden felbélyegzett válaszborítékkal ellátott küldeményt megválaszolunk.

2006/6.