szőlő.
Gyött onnan egy asszony Fülekre laknyi, oszt az beszégette, hogy az igaz vót, hogy mai napig ott van az a kőoszlop. Megkívánta az állapotos asszony a szőlőt, oszt nem adott neki, és kővé változott a szőllőji.41 (Kus-tány)
9.
A monda szerint egy terhes asszony megkívánta a szőlőt, kért a tulaj-donostól, az nem adott. Az asszony megátkozta, az pedig kővé változott a szőlővel együtt.42 (Istenmezeje)
10.
A néphagyomány szerint Jézus és Péter apostol az istenmezei szőlő s-domb alatt gyalogolván megszomjaztak és a gyümölcsszedő asszonyok-tól szőlőt kértek. Az istenmezei asszonyok megtagadták kérésüket, erre Jézus kővé változtatta gyümölcsöskosaraikat.43 (Istenmezeje)
11.
Anyukám 95 évesen halt meg, borzasztó sokat tudott a faluról és ak-kor úgy maradt meg bennünk, gyerekekbe, hárman vagyunk testvérek.
Ezen a hegyen még az én gyerekkoromba jobban látszott a szőlő sora.
De már meg van egy kicsit kopva.
S akkor mindig magyarázta nekünk [az anyám], hogy azok szőlősorok vótak, ilyen hajlatok, ugye. No de, a kendert meg oda terítettük. Mer avval foglalkozott a falu.
És akkor, ugye, hogy egy terhes asszony vót, kért vóna a gazdától.
Hét gyereke vót, de még akkor született a nyócadik. És akkor elkergette a gazda, nem hogy adott vóna neki.
41 Magyar–Varga 2007. 135.
42 Papp– Végh 1970. 28. Idézik: Bakó 1997. 125.; Lengyel–Limbacher 1997. 127.
43 Dercsényi–Voit 1978. 314. Idézik: Csoma 2010. 423.; Hekeli 2011. 48.
134
És akkor az asszonynak nagyon fájt a szíve és azt mondta, hogy no-hát, ha nem adtál szőlőt, akkor váljon kővé! S megtörtént. Ezt tudjuk róla.
Hát azok az alakok, amik ott láthatók, arra vallanak, hogy valóban sző -lő sorai lehettek. Ugye, azt má az öregek sem tudják biztosan.
És akkor ott van egy ilyen hajlat, ami barlangra mutat. Még az én nagyanyám ott esküdött. Anyukámnak a dédije. Az vót az igazi régi templom.
[Mit tud a templom előtt álló két kőkosárról?]
Úgy mondják, hogy kapcsolatban van [a Noé szőlőjével], hogy két kosárral vót a gyümölcs és akkor úgy se adott a gazda és akkor azok is kővé változtak.44 (Istenmezeje)
12.
Valamikor, a régi korban vótak szegények is, meg gazdagok is. Oszt valami nagy úré vót itt ez a szőlő. Oszt akkor jött erre egy asszony, ide járt [a barlangtemplomhoz] imádkoznyi. Vót neki vagy három gyereki.
Oszt betegek vótak. Oszt akkor szőlőt kért az embertő. Oszt nem adott neki. Az asszony úgy átkozta meg, hogy olyannak változzék ez a hely, hogy ne legyen használható. Olyan is, mert ezt nem használja senki. Ez valóságos igaz, így mondták, hogy így mondta az asszony, hogy olyan-nak vátozzék át, hogy ne tudják hasznányi. Ez igaz vót.
[Mit tud a templom előtt álló két kőkosárról?]
Az innen van, innen van levíve. Innen vitték le emléknek. Abban volt gyümölcs, körte, meg alma, minden és odatették a templom elejbe.
[Azok is kővé váltak?]
Igen. Azok is itt kővé váltak, kővé vált minden. Kővé vált, kővé vált.
Mer az asszony mondta, hogy, hogy beteg a lyányom, oszt akkor szőlőt óhajtott, hogy azt ett vóna. Így igaz vót. Kővé változott, kővé változott.45 (Istenmezeje)
44 Murányi Albertné született Bíró Julianna (1939) adatközlése – Istenme-zeje, 2012. június 17. (saját gyűjtés).
45 Fodor Ágostonné született Utasi Veronika (1919) adatközlése – Isten-mezeje, 2012. június 17. (saját gyűjtés).
135
13.Vót egy remete. És a hegynek a másik oldalán vót. Azt álmodta, hogy mondta neki az Úrjézus, hogy jöjjön el ide, mer meg fog halni és ne ott haljon meg, hogy ne találják meg, hanem a népek között.
Mikor idegyött, igaz-e, ez a kő mindenfele, hogy szőlő vót. Őszintén, hát lehet is látnyi valóban a sorait, ahogy így végigmennek, igaz-e, a so-rai. Ezeken járkátunk ki, mikor gyerekek vótunk.
Na és mikor átgyött, hát meglátta a szőlőt, oszt mondta, hogy ő kérne szőlőt a csősztő. Oszt nem adott neki. Oszt aszonta, hogy: Akkor váljon kővé!
A másik meg azt mondta, hogy úgy van, hogy vót egy terhes asszony, megkívánta a szőlőt, de nem adott neki és akkor vált kővé.
Hogy oszt most melyik verzió az igaz, nem tudom.
[Mit tud a templom előtt álló két kőkosárról?]
Én úgy tudom, hogy az innen származott. Sőt, az a két oroszlány, aki oda alá van Péterkén [Pétervásárán], azt is innen vitték el. Most nem tudom, hogy az oroszok, vagy a németek. Levitték Péterkére, a [kő ]-oroszlányok ott maradtak, de a két kosarat visszahozták.46 (Istenmezeje)
14.
Pajor István: A megátkozott szőlőhegy (Néprege. Pályamű)
Jelszó: Meghagyta nekünk a letűnt idő Öreg regékben dús történetét.
TOMPA
Hevesnek egyik rejtett édenében, Hol a szülőföld áldott kebele Mindennel, ami a föld gyermekének Tápot s gyönyört ad, csordultig tele;
Hol tízszeresen adja a vetett mag A földmívesnek vissza önmagát,
46 Ludvig Albertné született Nagy Erzsébet (1936) – Istenmezeje, 2012.
június 17. (saját gyűjtés).
136
S izzadva vágja hajnaltól napestig A gyors kaszás a rétnek bársonyát;
Hol a tekergő Tarna hűs ölében
Az ínynek kedves márna s ponty tanyáz, Míg fenn az erdők lombos ernyejében Zengő madárdal s fürge nyáj körében A pásztor édes-búsan furolyáz;
Ottan, hol a bérc tűzitalt terem, S mely vastagon borítva kebelén, Gyümölcsözöntől reng a televény:
Kisded falunak jámbor tiszta népe Évszázadoktól boldogságban éle, Mint anyja hű keblén a csecsemő. A kis falu neve: Istenmező.
És e dicső név méltán illeté meg A szép virányt és erkölcsös lakóit, Kik Istennek híven szolgáltanak.
Ha kondult hajnalban a szent harang, Isten házába gyűlt kicsinye, nagyja Imádni azt, ki mindeneknek atyja, Kitől jő minden kedves adomány.
S imájok végeztével, mint a méh, Mely lankadatlan hévvel gyűjt, keres, Míg a köpű színültig telve lesz:
Úgy ők munkálni elsiettenek.
A kisded ház és tája tiszta, mint A forrás tükre, melybe tűzszemével A nap arany sugára betekint;
A dús mezőben nincs ugar, bozót;
Kiirtja azt a szorgalom keze, S szorgalmukon az ég áldása volt:
A kamra, pince, csűr újig tele.
S amit hálásan úgy elvettenek, Megoszták azt hűn a szűkölködővel, Vígasztalatlan a ház küszöbét Egy szenvedő sem hagyta náluk el.
Boldogság volt a lét Istenmezőn!
De hajh! ti gyarló bűnös emberek!
Mily állhatatlan szép erényetek!